Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-01 / 103. szám

Éljen a Magyar Dolgosok Pártjának IM• kongresszusa! SOMOGYI KARIKÁS PALKÓ KALANDJA A MERNYEI GÉPÁLLOMÁSON A kis Palkó is meg­kezdte A fémgyiijtő körutat, A lakásban, a határban Ócskavas után kutat. Vinné biz ő a kilincset, Kályhát, ásót, kanalat, De ott függ a tiltó tábla: Hogy ez mind nem ócskavas. A határban traktor áll, a Gépállomás traktora, Hetek óta rozsda eszi, Ej, dehogy is szántana... Szalad az igazgatóhoz Palkó, s az fejéhez kap: Nem ócskavas az a traktor, Csak a traktoros hanyag. Tiszteletbeli ÚTTÖRŐ Ez aztán értékelés Kovács Sándor MEH- ípropagandista az úttö­rők között is nagy nép­szerűségnek örvend, Nemcsak az általa ki­osztott jutalmakért, de jó szervező munkájáért is. Az úttörők elhatároz­ták, hogy Kovács elv­társat tiszteletbeli úttö­rővé választják, de csak azzal a feltétellel, ha Kovács elvtárs e meg­tiszteltetéstől fellelke­sülve nem gyújt be elő­lük minden ócskavasat. Elvégre, akkor mi ma­rad nekik .,, ! Az Autókereskedelmi Vállalat megvásárolta Gáts Tibor festőművész Steyr-gépkocsiját. Bala- tonberényből Budapest­re szállították a kocsit, hogy majd leküldik az árát, azaz, amennyire értékelték. Ez meg is jött: a kocsit 600 forint­ra értékelték. Ebből le­számítják a felszállí­tást, a leküldöttek napi­díját — s így valószínű, hogy Gáts Tibornak kell még ráfizetnie vagy 100 forintot. Váj­jon nem jobb lett vol­na, ha Gáts Tibor in­kább ócskavasként a MÉH-nek adta volna el a kocsit? így talán töb­bet kapott volna 600 fo­rintnál, s még ráfizet­nie sem kellene . . ( HIRDETÉS (A Városi Tanács figyelmébe!) A Rendelt Szabóság és a MÉH Vállalat elcserélné jelenlegi helyisé­gét egy lehetőleg kisebb ürgelyukra, tekintve, hogy mindkét vállalat még »szorosabb« kapcsolatot akar kiala­kítani dolgozói között, s erre, mint a kép is mutatja, még mindig túl nagy a jelenlegi helyiségük. „Központosít“ a Városi Tanács A Városi Tanács igazgatási osz­tálya határozatban utasította a Má­jus 1-utcai Lim-lomboltot, hogy mű­ködését szüntesse meg s egyesüljön a Kanizsai-utcai MÉH átvevőhely- lyel, tekintve, hogy a Lim-lombolt alkalmazottja a Kanizsai-utcai MÉH helyiségben is elfér. Most várjuk azt a korszakalkotó javaslatot, hogy a város külső részein lévő fűszerboltok zárjanak be, az alkalmazottak köl­tözzenek a Csemegáruházba — hi­szen ott is elférnek. II háziasszony álma Álmodom, hogy cérna is van, De azt kapni nem lehet. Ajánlottak már helyette Erős kenderkötelet. Szép a nagyvonalúság, s hogy Mindent nagyban gyárthatunk, De hát kenderkötéllel mi Gombot fel nem varrhatunk . . . A Cipészipari KTSZ ÁTVEVŐHELYÉN Átvevő: Ugyan, mit kiabál, ne fél­jen, nem veszett el a ballábas fél­cipője sem, legfeljebb maga kap he­lyette a jobblábashoz párnak egy férficsizmát — amikor a csizmatulaj­donos jön, az majd kap a jobblábas csizmához egy ballábas félcipőt. így aztán mindketten ki lesznek elégítve. Könyörgés Megjöttek... (Sok esetben rossz, selejtes mezőgazdasági szerszámokat szállíta­nak falura.) Borona: No, a földre még csak kiérünk, de onnét már csak a MÉH gyüjtőtelepre vihetnek bennünket, mert más hasznunkat már úgy­sem veszik. — NAGY TAMÁS — Járási és városi kuliúrversenyek után A KORMÁNYPROGRAMM új és merészebb kezdeményezésekre, ter­mékenyebb és virágzóbb munkára adott lehetőséget a kulturális mun­kában is. A kormányprogrammot követő párt- és kormányhatároza­tok, a dolgozó nép felemelkedésére tett intézkedések következtében még jobban felszabadult a dolgozó nép alkotási készsége és ezrével sereg­lettek a kultúra zászlaja alá. így volt és van ez Somogybán is. Szemléltető bizonyítékai ennek á nemrég véget ért járási és városi kultúrversenyek. A verseny meghir­detésének hívó szavára egymásután jelentették be részvételüket a kis somogyi falvak lelkes kultúrcsoport- jai. Az új szakasz politikájának él­tető hatására szinte máról-holnapra születtek új és új csoportok, népi együttesek — mint a szuloki népi együttes, amely az első német együt­tes a megye területén, azonkívül a babócsai cigányegyüttes, a kiskor- pádi, a hedrehelyi népi együttes, to­vábbá közel 100 kultúrcsoport. így 359 népi együttes, illetve kultúrcso­port és számos egyéni versenyző ne­vezett be az 1953—54. évi járási és városi kultúrversenybe. Ezzel elér­tük, hogy az idén mintegy 100 cso­porttal több versenyzett, mint az előző évi országos kultúrversenyen. Különösen szép számmal vonult ki Kaposvár város, ahol 38 csoport küzdött az első helyért. A körzeti és járási, városi bemuta­tók sok új színt, szépséget és gaz­dagságot mutattak. A mennyiségi nö­vekedést minőségi javulás is követ­te. A színvonalbeli emelkedés azon­ban nem egyöntetű, nem terjed ki valamennyi együttesre, csoportra, nem hozott kielégítő eredményt min­den művészeti ágban 1953-hoz viszo­nyítva. Általánosságban a legkiemel­kedőbb, a legnagyobb mértékű fejlő­dés az új népi együtteseknél volt, de szórványosan más művészeti ágakban is komoly minőségi emel­kedést tapasztaltunk. MI AZ OKA ennek a jelenségnek? Egyrészt a szakvezetés hiányosságai, másrészt a kevésbbé gondot törődés, kevesebb számú gyakorlás, kevesebb próba. Az új népi együttesek eddig még nem ismert hagyományokat szedtek szép csokorba, amelyeket a nép évtizedeken, évszázadokon át alakított, formált, tökéletesített és így egyszerre gazdag, magas művé­szi értékű népi játékot, szokást, vagy táncot elevenítettek meg. A régeb­ben alakult népi együttesek viszont már sokkal kevesebb új színt tükröz­tek, fejlődésük a multévihez hason­lítva lassú, kismértékű, mert az előbb említett szakvezetés hiányos­ságai következtében nem tudták a korábban összegyűjtött anyagot mű­vészibb formába önteni, tökéleteseb­ben színpadra dolgozni. Ugyanez mondható népi tánccsoportjaink, szinjátszócsoportjaink zömére is. Itt azonban több esetben a kevés gya­korlás is rontott. Az ének- és zene­karok munkája főleg a gyérszámú próbák miatt nem csiszolódhatott egyes esetekben, hiszen több ének­karhoz, zenekarhoz helyi vezető hiá­nyában vidékről járt oktató. Örven­detesen javult és emelkedett a ka­posvári kultúrcsoportok munkájának színvonala. összegezve a kultúrverseny ered­ményeit, elmondhatjuk, hogy me­gyénkben egészséges és biztató moz­gás van a kultúrcsoportok művészeti tevékenységében. Szélesedett a mű­vészeti munka, több jó csoport van, mint az elmúlt évben. De Somogy dolgozó népe még többet vár. Me­gyénk dolgozói mind nagyobb ‘mér­tékben ismerik meg a művészetet és igényeik ezzel párhuzamosan szük­ségszerűen nőnek. Kultúrcsoportjaink tehát törekedjenek ennek a jogos igénynek teljes kielégítésére. A kul- túrmunkának az egyik legfontosabb feladata, hogy emelje dolgozó né­pünk kulturális színvonalát. Ebből következik, hogy meg kell javítani, egyöntetűvé és ütemessé kell tenni a színvonal emelését. A minőség megjavítása pedig csak úgy lehetséges, ha rendszeressé, állandó jellegűvé válik valamennyi kultúr­csoport munkája. Gyakorlat teszi a mestert — mondja a közmondás és ez így van a kultúrmunkával is. Ha egy-egy kultúrcsoport idényszerűen működik, ha évenként újra kell szer­vezni, akkor a vezető erejét jórészt a szervezés köti le és nem sok ideje marad a munka tartalmi részének megjavítására, a csoport pedig a nul­la-pontról indul és oda esik vissza, munkája csak foltozás lesz, csak tö­redék marad. A népművelési apparátusnak, a kultúrcsoportok vezetőinek köteles­sége úgy irányítani a kultúrmunkát, hogy az serkentse, ihlesse a kultúr­munkásokat, hogy az eredményes, jól végzett munka öröme ösztönözze to­vábbi alkotásokra a kultúrcsoporto- kat, hogy minden kultúrmunkásnak kedve teljék abban, amit végez, hogy lássa értelmét fáradozásának. Ennek a legjobb kifejezője a nép elismeré­se, a siker. Egyszóval, ha a kultúr­csoport jól felkészül és tudása legja­vát adja, ha teljes szívvel szerepel, a közönség nem marad adós. Ez az elismerés a legjobb fizetség és pá­ratlan erejű ambíciót ad a további munkához. MIK A SORONLÉVÖ legfontosabb feladatok? A Megyei Tanács népmű- melési osztálya májusban belső-so­mogyi kultúrhónapot rendez Csur­gón, júniusban pedig darányvidéki kultúrnapot szervez Barcson. Május­ban tartjuk a kultúrmunkások nap­ját is; ez alkalommal a megyeszék­helyen, de a megye valamennyi köz­ségében nagyszabású ünnepségeket rendezünk. Feltétlenül hasznos, ha a szomszédos községek csereműsorokat adnak egy-egy falunap keretében, amelyet összeköthetnek sportver­sennyel is. Ez a nemes vetélkedés hagyományos Somogy községeiben és mindig eseményszámba ment, ha két szomszédos község fiataljai a sport és a kultúra területén összemérték erejüket. Fel kell újítani ezt a ha­gyományos jó szokást. Nagyobb mértékben hozzá kell kez­deni a kultúrmunka másik igen fon­tos feladatának végrehajtásához, a kultúragitáció szorgalmazásához. A tél folyamán kialakult széleskörű művészeti tevékenység megteremtet­te az alapját az idei tavaszi, nyári kultúragitáció eredményeségének. Arra kell törekedni, hogy a kultúr­agitáció színes, megkapó, látványos legyen, mert a száraz agitáció nem kelti fel az érdeklődést. A kultúr­agitáció akkor jó, ha a maga művé­szi sajátságaival fejezi ki mondani­valóját. Ehhez a legjobb módszer, ha népi együtteseink, kultúrcsoportjaink továbbra is megtartják önállóságu­kat, ha egységes irányítással működ­nek. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a csoportot nem lehet több kul- túragitációs brigádra bontani, sőt szükséges, mert a régebbi idő óta működő kultúrcsoportok tagjai ma­gasabb értékű kultúragitációs tevé­kenységet fejthetnek ki. Népművelé­si ügyvezetőink, kultúrotthonveze- tőink készítsenek egyhónapos kul­túragitációs tervet és határozzák meg előre, hogy a meglévő kultúrcsoport két, vagy több brigádja hol, mikor, milyen műsorral szerepel, mert így biztosíthatják a jó felkészülést, és ar­ra telik az időből, hogy havonként nagy műsort adjanak. Ez azért szük­séges, hogy a több brigádból álló kultúrcsoport nemcsak formálisan marad együtt. A kultúragitáció ne legyen általános, hanem konkrétség- re törekedjék, pontosan meg kell ha­tározni mondanivalóját. A kultúragitáció legfontosabb tár­gya a begyűjtés teljesítésének előse­gítése. Ugyanígy az adótartozások maradéktalan kiegyenlítése és végül, de nem utolsósorban a soronlévő me­zőgazdasági munkák támogatása. A kultúragitáció minden válfaját al­kalmazni kell az említett feladatok segítésére. Községeinkben alakítsa­nak rigmusíró munkaközösséget és ezek a munkaközösségek helyi anya­gokból írjanak állandóan friss rig­musokat. Ezzel párhuzamosan mű­ködtessék a rajz-munkaközösségeket is, hogy minden községben legyen szatirikus faliújság-tábla. A szemlél­tető agitáció kiszélesítésére készít­sünk transzparenseket és kerékpáros brigádokkal vigyük ki a munkahe­lyekre. Az ismeretterjesztő előadások népszerűsítsék a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló határozatokat és a kultúragitációs brigádok adjanak műsort ilyen alkalmakkor. A határo­zat népszerűsítésére használjuk fel a hangosbemondókat is, olyképpen, hogy a határozat lényegét rövid, tö­mör, csattanós párbeszéd formájá­ban adjuk elő. A hangoshíradóknak legyen előre meghatározott műsora. A KULTÜRAGITÁCIÓ bátran di­csérje meg az élenjárókat, ne fukar­kodjék a jutalomműsorral. De emel­lett tárja fel a hiányosságokat is, ar­ra azonban ügyelni kell, hogy a kul­túragitáció hangja ne legyen sértő. Kultúrmunkásaink ezek figyelembe­vételével végezzék munkájukat, szün­tessék meg végleg a kultúrmunkában az alkalomszerűséget, dolgozzanak szorgalmasabban, hogy az idei ősz­erős kul túrcsoportokat és népi együt­teseket találjon, hogy a népi demo­kráciánk 10. évfordulójának méltó megünneplésére rendezendő 1954— 55. évi országos kultúrverseny még magasabb színvonalú legyen. Honfi István MT népműv. oszt. vez. A Béke Szálló vendé- napi pincérünket, ki geinek imája: ... És végre megkönyörül raj­add meg a mi minden- tunk . . .

Next

/
Oldalképek
Tartalom