Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-16 / 115. szám

Épülő kommunizmus — épülő szocializmus Egy instruktor első lépései N. Bocsarnyikov, a kolomnai kerületi pártbizottság instruktorának leveléből | AMIÓTA | a kolomnai kerületi paribizottsag megalakította a gép­állomási instruktor-csoportokat, a herosevszki gépállomáshoz tartozó öt kolhozban dolgozom. Régebben is jártam ezekben a kolhozokban, mint a kerületi pártbizottság titká­ra. Akkori utazásaim célja azonban rendszerint egy-két konkrét megbí­zás teljesítése volt. Ma egészen más­képpen foglalkozom ezekkel a kolho­zokkal. Feladatom, hogy alaposan ismerjem a kolhozok életét és segít­sek megoldani a nehézségeket. A legnehezebb az elindulás volt. Hol kezdjem? Néhány napot töltöt­tem minden kolhozban. Kiderült, hogy az »Űj Idő« kolhozzal kezdet­ben nem kell annyit foglalkoznom, mint a többivel. Ennek a kolhoznak 20 éves gyakorlattal rendelkező elnö­ke van, a munka folyamatosan, jól megy. Megállapítottam azt is, hogy a legtöbbet a Lenin-kolhozzal és a «■Párizsi Kommün« kolhozzal kell foglalkoznom. A rámbízott kolho­zok közül ez a kettő a legnagyobb és legelmaradottabb. Első látogatásaim idején mindkét kolhoz — amint mondani szokás — «téli álmát« aludta. Nem készültek a tavaszra, nem hordták ki a trá­gyát. A »Lenin« kolhozban gyakran cserélődtek az elnökök, a brigádok tagjai lassanként megszokták, hogy a kolhoz vezetőiben a tisztségeket ideiglenesein betöltő embereket lás­sanak, akik semmiért sem felelős- sek. A dolgok odáig fajultak, hogy a kolhozparasztok kelletlenül jártak munkába. ELSŐ tapasztalataim után ta­nácsot kértem a pártbizottság titká rától. Úgy határoztunk, a legfonto­sabb, hogy rendet teremtsünk a munkaszervezésben, s megszilárdít­suk a munkafegyelmet. Ehhez azon­ban szükséges volt, hogy megmutas­suk az embereknek, milyen ered­ményeket érhetnek már el ebben az évben, ha szervezetten dolgoznak. A »Párizsi Kommün« kolhozban 19 párttag van. Taggyűlést tartotta és megvitattuk a kolhoz 1954. évi tervét. Azután elhatároztuk, hogy kolhozgyűlést hívunk össze, s azon megbeszéljük, hogyan lehet megja­vítani a gazdaság munkáját, megin­dítani a munkaversenyt. A kolhoz­gyűlést azonban nem tudtuk megtar­tani, mert alig néhányan jöttek ösz- sze. Kiderült, hogy rossz volt az elő­készítés, a szervezők azt hitték, ele­gendő, ha plakáton meghirdetik a gyűlést. Rájöttem, hogy magam is nagy hibát követtem el, mert nem segítettem a gyűlés előkészítésében. Ekkor úgy határoztunk, hogy a kommunisták felkeresik az összes brigádokat, meglátogatnak kivétel nélkül minden kolhozparasztot, be­szélgetnek velük a párt központi bi­zottságának szeptemberi teljes ülé­sén hozott határozatokról, a kolho­zok előtt álló feladatokról, a gyűlés­ről ■ -"** , iránt, hogy a kolhozban mindinkább igyekeznek rendet teremteni. A gazdasági terv megvitatása na­gyon élénk volt. A kolhozparasztok helyeselték a zöldségfélék vetésterü­letének növelését, az üvegház építé­sének tervét. Élesen bírálták a hibá­kat. Az egész gyűlésen érezni lehe­tett, bíznak abban, hogy a kolhoz gazdasága hamarosan fellendül, s valahogy úgy adódott, hogy a gyűlés részvevői versenyre hívták ki a »Le­nin« kolhozt. AMIKOR aztán újra meghir­dettük a kolhozgyűlést, a kolhozpa­rasztok nagy érdeklődéssel jöttek el, mert úgy tapasztalták, hogy a kol­hoz vezetősége érdeklődik dolgaik MAS KÖRÜLMÉNYEK között ilyen nagy munka elvégzéséhez sok gyűlésre, esetleg erélyes közbelépés­re is szükség lett volna és bizonyára elhangzottak volna ilyen ellenveté­sek: »Adjatok meszet, adjatok me- szelőt« stto. A »Lenin«-kolhozban tett látogatás hatására azonban egy­szeriben minden akadt. A kolhozban bevezették a »brigád­napokat«, amelyeken dekádonként — azaz minden hónap 4-én, 14-én és 24-én — értékelik a brigádok mun­káját. A legjobb brigád elnyeri a kolhoz vándorzászlaját, a kolhoz ve­zetősége köszönetét mond a nor­mát túlteljesítő kolhozparasztoknak. Ugyanakkor felhívják az elmarado- zókat, javítsák meg munkájúkat. A »brigádnapok« rendszeresítése meg­szilárdította a munkafegyelmet. REGGELTŐL—ESTIG munkában telik el az instruktor napja. Este aztán gondolatban összegezem a nap eseményeit, feljegyzéseket készítek, esetleg hosszabb időre szóló előjegy­zéseket. Az instruktor munkája: az emberekkel folytatott munka. Villamosg-épek segítik a szovjet házi­asszonyok munkáját A szovjet ipar mind nagyobb mennyiségben gyártja a háziasszonyok munkáját megkönnyítő készülékeket. Villanytűzhelyek és főzőlapok, villa­mos kávéfőzők, szamovárok és pala­csintasütők, piritottkenyérsütők, pu­ding- és húsostekercskészítő készülé­kek stb. találhatók a szovjet üzle­tekben. Nagymértékben megkönnyítik a nők munkáját a villamos mosógé­pek. Kiszámították, hogy 1 kilo­gramm fehérnemű kézi munkával történő mosására a háziasszony 50 percet fordít. Az egyszerű villamos mosógép ezt az időt 12 percre, az automata pedig — 2 percre csök­kenti. Az olyan nehéz munkát, mint a padlósúrolásí, gyorsan elvégzik a padlósúrológépek. Egy 20 négyzet- méteres szoba felsúrolásához a gép­nek mindössze fél órára van szüksé­ge. Emellett a villanyáramfogyasz­tás költsége nem haladja meg az 5 kopeket. Nagymértékben növekszik a vil­lanyvasalók gyártása is. Különösen sok időt takarítanak meg a háziasz- szonyok a nedvesítő és hőmérséklet­szabályozó készülékekkel felszerelt különleges villanyvasalók. Az utóbbi különösen fontos, mivel a különbö­ző anyagok más-más hőmérsékletet igényelnek a vasalásnál: a műselyem 115 fokot, a tisztaselyem 140, a gyap­jú 165, a pamutszövet és a len 230 fokot. Emellett a villanyvasaló hő­mérséklete eléri a 400 fokot. A hő­szabályozószerkezetet a háziasszony kívánságától függően azt a hőmér­sékletet tartja, amely a megfelelő anyag vasalásához szükséges. A vál­tóárammal működő villanyvasaló a vasalás során nem kapcsolódik ki. A háziasszonyok most újabb érté­kes konyhai gépet kapnak az eddigi villamos háztartási készülékek mel­lé. A különböző speciális gépekkel felszerelt univerzális készülék már a »konyhakombájn« nemhivatalos el­nevezést nyerte. Az új, univerzális készülék segítségével számos műve­letet gyorsan el lehet végezni, ami rendszerint sok munkájába és erejé­be került a háziasszonyoknak. Az új készüléken a háziasszony különböző kis gépeket kapcsol a villanymotor tengelyére — egy perc alatt megda­rál egy kiló húst, két perc alatt meg­tisztít egy kiló burgonyát — vagy egy perc alatt felver X liter tejszínt és három perc alatt elkészít egy kiló fagylaltot. De ezzel még nem merült ki a »kombájn« tudása. Más 'kis gépek segítségével éppen ilyen gyorsan ki­nyomja a gyümölcs levét, burgonya­pürét készít, tésztát kever, kávét da­rál, kést tisztít stb. Egyszóval a há­ziasszony sokoldalú és gyors -tsegítő- társa a ’ »konyhakombájn«, amely­nek tömeggyártását most kezdik meg. A háztartási munkák gépesítése nagymértékben megkönnyíti a házi­asszonyok munkáját, idejük nagy részét felszabadítja a társadalmi munka, a tanulás és a kultúrált pi­henés számára. Éppen ezért fordí­tanak olyan nagy figyelmet a Szov­jetunióban azoknak a gépeknek gyártására és tökéletesítésére, ame­lyek a háztartási munkát megköny- nyítik. A képen: Villanyszekrények és mosógépek eladása a moszkvai Vörös­téri állami áruház villamoskészülék ek osztályán. A villamoscikkek és egyéb háztartási árucikkek ára a legutóbbi árleszállításkor 10 száza­lékkal csökkent. Irta: V. Vasziljenko Leningrádban van a Szovjetunió egyik legnagyobb népi hangszerek gyára. Gitárt, balalajkát, mandolint, harmonikát és hárfát is gyárt a le- ningrádi népi hangszergyár. »Gyárunk különböző fajta hárfá­kat, szóló-, zenekari és tanulóhárfá­kat készít« — mondja Mihail Szer- gejev igazgató. — A hárfák mére­tükben, kivitelezésben és hangminő­ségben különböznek egymástól. A hárfák szerkezetét szakadatla­nul tökéletesítik. 1948 óta például 7-szer változtattak a hárfák szerke­zetén. . — Jelenleg — mondja Mihail Szergejev — sok nagy tudású szak­emberünk van. A hárfák iránt nagy a kereslet és mi igyekszünk ezt a keresletet maximálisan kielégíteni. Különösen az utóbbi években foko­zódott a hárfagyártás. 1953-ban két- szerannyi hangszert' készítettünk, mint 1948-ban. A gyár jelenleg újabb hárfasoro­zat elkészítésén dolgozik. Az új hár­fák szerkezete élesen eltér minden eddig gyártott hárfa szerkezetétől. Kisebbek az előzőeknél, akusztikai és játékbeli adottságaik jobbak. A leningrádi hárfák különleges szerkezetüknél fogva egyedülállóak a maguk nemében. Ezek a tulajdon­ságok lehetővé teszik, hogy a hárfá- zó könnyen, külső segítség nélkül helyezhesse át a hangszert. Számos dícsérőlevél tanúsítja a leningrádi gyár hárfáinak kitűnő minőségét. Rjabcsuk, a Ívovi filhar­mónia igazgatója a következőket ír­ta: »A hárfa hangszínezete rendkí­vül kellemes, különösen a közép-re­giszterekben nagyszerűen zeng. Igen sikerült a hárfa mérete, kényelmes a kezelése«. Az Országos Kereskedelmi Kamara legjobb közszükségleti cikkeket be­mutató állandó pavillonjának bíráló- bizottsága másodosztályú diplomával tüntette ki a leningrádi népi hang­szergyárat. Az Uzbek SZSZK-ban a közeljövőben 600 ezer hektárral megnövek­szik az öntözött föld területe. Nagy munka folyik a Fergana-völgyben. A képen: Vízsugárzó építése a nagy Ferganai-csatornán. Traktoros ra­kodógép kavicsot rak a tehergépkocsikba a betonmunkákhoz. A lengyei dolgozók laké— és élet­viszonyainak javulása Lengyelország minden részé­ről futnak be hírek a városok és falvak szociális és jóléti színvo­nalának állandó emelkedéséről. A városépítési trösztök ez év első negyedében 1.782 lakószo­bát, valamint számos szociális és jóléti intézményt és középü­letet adtak át Varsó lakosainak. A második negyedévben kor­szerű, 400 férőhelyes járási kór­házat adnak át rendeltetésének. A kórházban tíz gyógyászati osz­tály működik majd. Posnan dolgozói a közelmúlt­ban 320 új lakószobát kaptak. Emellett Posnanban állandóan folyik a lakóépületek tatarozása. Áprilisban számos új orvosi intézmény nyílt meg a posnani vajdaságban. Az »Arka«-haIfeldoIgozó üzem mellett működő munkásellátó­osztály mind jobban kielégíti a dolgozók igényeit Az üzem mind­három telepén étkezdék működ­nek, amelyekben napsnta körül­belül ezer ebédet készítenek. Ezenkívül kilenc büffé nyilt az »Árka« halászati telepein. Marosvásárhely a „kertek városa" lesz A marosvásárhelyi dolgozók lelkes társadalmi munkával szépítik vá­rosukat. Azt akarják, hogy Marosvásárhely idén még szebb legyen, a »virágok városává« váljék. Marosvásárhelyen jelenleg 55 park van, amelyek összterülete csaknem 71.000 négyzetméter. Nemcsak a parkokban indult meg a mun­ka, hanem a város többi útvonalán is, amelyek mentén május elsejéig több mint 4.000 hársfát, nyárfát és akácfát ültettek. A »Lázár ödön«- gyár előtt új parkot telepítenek. A marosvásárhelyi népi tanács kertészetében több-mint 200.000 pa­lántaágyat ültettek be változatos virágokkal, amelyek nemcsak a par­kokat, hanem az; utcakerteket is ellátják virágpalántákkal. A városi tanács mellett működő nőbizottság 47 nőbrigádot alakított, amelyek tag­jai városszerte mozgósítják a háziasszonyokat az udvarok és az utcák szépítésére, az utcakertek művelésére. Kasa kilenc ere M. Chudik cikkéből — A »Práco« közli, hogy a pardu- bicei töltőtollgyár a napokban újtí­pusú töltőtollat bocsátott a piacra. Az újszerű töltőtollnak különösen a tanulóifjúság körében arattak nagy sikert. Az új töltőtoll előnye, hogy a meg­töltése automatikusan történik. A tollat csak négy másodpercre kell tintába mártani és a szerkezet ez­alatt az idő alatt négyórai íráshoz szükséges tintát vesz fel. A szívó­szerkezet további előnye, hogy sza­bályozza a tinta egyenletes adagolá­sát. A festői kelet-szlovákiai hegyek ölén fekszik Szlovákia egyik leg­szebb városa, Kassa. A Nemzeti Ta­nács ősrégi épületén egy kis emlék­tábla hirdeti: »1945. április 4-én ezen a helyen írták alá a csehek és szlovákok nemzeti frontjának kas­sai kormányprogrammját«. Több mint 9 év telt el azóta. Egy város életében nem nagy idő. Mégis, szinte hihetetlen változások történ­tek az »öreg« Kassa életében. Az első világháború előtt és után is soktízezer munkanélküli mondott búcsút szeretett városának és ki­vándorolt. A második világháború előtt a kapitalista Csehszlovákia képtelen volt arra, hogy munkát biztosítson minden dolgozónak. A munkanélküliség ma már csak rossz álomként jelenik meg Kassa dolgo­zói előtt. Mint minden csehszlovák városban, Kassán is gombamódra nőnek a gyárak. Elég megemlíteni csak a legjelentősebbeket: a Szovjet Hadseregről elnevezett gyárat, a Tátra Vagongyárat, a Chemosvit, a Tatrasvit és a Tatralan üzemeket. 1949-ben Kassa lakosságának még csak 6 százaléka dolgozott ipari üzemekben. Az első ötéves terv vé­gén, 1953-ban a lakosság 10.4 száza­lékát foglalkoztatta az ipar. Nagy eredményeket értek el az egészségügyi gondoskodás terén is. A második világháború előtt min­den ezer újszülöttből 180 meghalt. Jelenleg ez a szám 57-re csökkent. Soha nem látott lehetőségek nyíl­tak a dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulására is. Az ötéves terv utolsó évében a kormány 4 millió koronát biztosított a továbbtanuló fiatalok támogatására. Kassa főisko­láiban jelenleg 2.319 tanuló tanul. Ez a szám megközelíti a második világháború előtti Szlovákia összes főiskolásainak számát. A népi demokratikus rendszer megszilárdulása új életet hozott a város magyar nemzetiségű lakossá­gának is. A magyar lakosság a szlo­vák lakossággal egycsatasorban küzd a szocializmus építéséért. A csehszlovák kormány mindent meg­tesz azért, hogy a magyarajkú lakos­ság saját nyelvén tanulhasson, fej­lessze nemzeti kultúráját. Kassán és közvetlen környékén jelenleg 47 ma­gyar óvoda működik. A magyar fia­talok 77 falusi népiskolában, 17 nyolcosztályos, 1 tizenegyosztályos iskolában és 1 főiskolán tanulhatnak anyanyelvükön. Kassa állandóan épül, szépül. A nyomort, amelyet hosszú évtizede­ken a kapitalizmus árasztott, és 3 pusztulást, amelyet a hitlerista fe­nevadak okoztak, egy új korszak váltotta fel: a virágzás korszaka, amely a szocializmus építésének ve­lejárója. A LmgrM lépi Danaszergyár hárfái

Next

/
Oldalképek
Tartalom