Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-12 / 111. szám

Szerda, 1954 május 12. SOMOGYI NÉPLAP 3 A pártszervezet jó munkáját bizonyítják a kőröshegy* Táncsics tsz eredményei Révbe jut a mosdósi Alkotmány tsz hajója \ A mosdósi Alkotmány termelőszövetkezet vezetősége és tagsága má­jus 8-án anké.ot tartott, amelyen részt vettek a megyei és járási párt- és tanácsszervek képviselői, Kaposvölgye terme:őszövetkezeteínek elnökei, brigádvezetői és kiváló dolgozó és a község több egyénileg dolgozó pa­rasztja. Az ankéhiak az volt a célja, hogy megmutassa, milyen fejlődésen ment át az Alkotmány tsz, milyen eredményeket tud felmutatni a kor- nmnyprogramm, a mezőgazdasági határozat megvalósításában, a tagság jó étének, boldogulásának megteremtésében és rámutasson azokra a soron- lévő feladatokra, amelyek a tagságra várnak szövetkezetük felvirágoz­tatásában s életszínvonaluk emelésében. A kőröshegyi Táncsics termelőszö­vetkezet kommunistái becsülettel harcolnak szövetkezetük felvirágoz­tatásáért, a tsz-tagság neveléséért, mozgósításáért. A pártszervezet jó munkája kedvezően hat a közös gaz­daság fejlődésére, a szövetkezeti dol­gozó parasztok öntudatának, harc­készségének növelésére. Tavaly bizony még nem valami nagy eredményekkel dicsekedhettek: nem volt kielégítő a tagság szorgal­ma, baj volt a földek megművelése körül is. Az idén azonban gyökeres változáson ment át a tsz. Ez a válto­zás — a termelőszövetkezetek meg­erősítéséről szóló párt- és kormány- határozatok mellett — a tsz párt- szervezetének jó nevelő, felvilágosító munkája nyomán következett be. Ma már kiváló eredményekről, egyetér­tésről, a tagok szorgalmáról, ál­dozatkészségéről beszélnek a tsz párt- és gazdasági vezetői, a tsz minden tagja, de a község egyé­nileg dolgozó parasztjai is. Az idei mezőgazdasági munkákat .határidőre elvégezték. Serman István elvtársnak, a tsz agronómusának irányításával bátran alkalmazták az élenjáró agrotechnikai módszereket. A marcali járás az első negyed­évi bevételi tervék teljesítésében sokáig egyhelyben topogott. A lemaradás felszámolására a járási pártbizottság hívta fel figyelmü­ket. A járási tanács kéthetenként gyűlésen beszéli meg a tennivaló­kat, községi tanácsaink pedig na­pirendi pontként tárgyalják a be­vételi tervek teljesítését. Az ülé­sekre meghívják az állandó bizott­ságok elnökeit és az adófizetés­ben élenjáró dolgozó parasztokat. A vb-üléseken kérjük az állandó bizottsági tagok személyes példa' mutatását. Folyó hó 5-én a járásban 5 helyen táj értekezletet tartottunk. Az ér­tekezletre meghívtuk a községi tanácselnököket, titkárokat, pénz­ügyi megbízottakat, a pénzügyi állandó bizottságok elnökeit, a begyűjtési megbízottakat és a be­gyűjtési állandó bizottságok elnö­keit. Ezeken az értekezleteken az adófizetési tervvel kapcsolatos A mezőgazdasági munkák elvégzése mellett — példát mutatva a község egyénileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztjainak — minden esedékes be­adási cikkből pontosan teljesítették állam irán­ti kötelezettségüket. Tojásból és baromfiból már egész évi beadásuknak eleget tettek. A pártkongresszus tiszteletére vállalták, hogy teljesítik egész évi hízottsertés- beadásukat. Vállalásukat a napokban valósítják meg: 13 darab sertést hiz­lalnak, amelyek -rövid időn belül al­kalmasak lesznek az elszállításra. A napi feladatok végrehajtásában a párttagok járnak élen. Kovács Já- nosné elvtársnő, a pártszervezet egyik legharcosabb tagja nemcsak a termelésben mutat példát, hanem jó népnevelőmunkát is végez. Kovácsné elvtársnő a kertészeti brigád vezető­je; nagymértékben neki köszönhető, hogy a tsz a kora tavasszal bőséges pénzjövedelemre tett szert. Pál István elvtárs, az alapszervezet titkára ugyancsak szorgalmas tagja a szövetkezetnek, de ugyanez áll a pártszervezet valamennyi tagjára. A termelőszövetkezetben jó a mun­tennivalókat beszéltük meg és versenymozgalmat indítottunk. A tanácsok vállalták, hogy a kon' gresszus tiszteletére a pénzügyi tervet 66 százalékra teljesítik. A pénzügyi osztály vezetője külön értekezletet tartott a pénzügyi megbízottaknak. Az adómegbí­zottakon kívül több tanácstitkár tett vállalást. így például Csik elvtárs somogysámsoni, Pintér elvtársnő sávolyi, Osztopáni elv­társ tapsonyi, Leiner elvtárs bo- ronkai, Papp János tapsonyi vb- titkár. Csik elvtárs például vállal­ta, hogy május 4-től 8-ig 20.000 forintot szed be jó nevelő mun­kával. Május 7-én reggelre nem 20.000 t, hanem 36.000 forintot vittek be a község dolgozói, a fel- világosító szóra hallgatva. Ebből az egy példából is láthat­juk, hogy az a tanács, mely fog­lalkozik az adófizetés kérdésével, tud eredményeket elérni. Ez a pénzügyi tervek teljesítésének kaszervezés, a munkaerők elosztása. A tsz vezetősége nemcsak a tava­szi munkákra, hanem az építkezések­re is nagy gondot fordít, mert állat- tenyésztésük fejlesztése ezt megkí­vánja. Az idén saját erejükből 6 méter széles, 30 méter hosszú istállót építenek. Az építkezés már befejezéshez köze­ledik. A tsz valamennyi tagja jól dolgozik, harcol a tsz megerősítésé­ért, gyarapodásáért. Az eredmények láttán a. község egyénileg dolgozó pa­rasztjai is mind nagyobb érdek­lődéssel tekintenek a termelőszö­vetkezet felé. A múlt héten két dolgozó paraszt — Baján András és Tieger Fülöpné — kérte felvételét a tsz-be. A pártszervezet vezetőségének to­vábbra is rendszeresen kell nevel­nie a kommunistákat és a pártonkí- vüli tsz-tagokat. Az eddigi eredmé­nyek azt igazolják, hogy ha a párt- szervezet törődik, foglalkozik a tsz tagjainak problémáival, akkor nap­nap után újabb és újabb eredmé­nyek születnek, fokozódik a tagság szorgalma, s egyre erősebbé válik a tsz. egyik legfőbb titka. Nem elégsé­ges az, hogy csak az adómegbízott foglalkozzék e kérdéssel, hanem minden tanácstagnak — elnöknek, titkárnak — és minden állandó bizottsági vezetőnek mozgósítania kell a község népét. A községi tanácsok vegyék igénybe a népne­velőket, az élenjáró gazdák segít­ségét. Eredményeink elérésének má­sik fontos feltétele, hogy a ha' nyagokkal szemben alkalmazzuk a törvényeket. Járásunk a május 10-i értékelés szerint a globális tervet 32.1 szá­zalékra, az adó- és pénztári befizetési tervet pedig 50.6 száza­lékra teljesítette. Szükséges, hogy a járási tanács vezetői kellően foglalkozzanak se községi tanácsok vezetőivel, s a községi tanácsok ne kampány-, hanem állandó fel­adatnak tekintsék az adófizetés szorgalmazását. Vida Ferenc vb-elnökh. A megnyitóbeszédet Bimbó elvtárs az Alkotmány tsz elnöke mondta. Beszámolójában megemlítette, hogy tsz-ük 1950 augusztus 20-án alakult. Bár jelentős eredményeket értek el rövid pár év alatt is mind a növény- termelésben, mind az állattenyész­tésben, mégis többen akadtak, akik hallgattak az ellenség szavára, meg­inogtak s majd kishitűen elhagyták a szövetkezetei. Ez nem gyengítette, hanem erősítette a tsz-t. Azok a ta­gok maradtak a közösben, akik ma­gukat a falu új élete megteremtői­nek vallották s maguk előtt látva a boldog jövőt, léptek a közös útra. A tagság a kilépések után még egységesebb, még összeforrottabb lett, s töretlen lendülettel látott hozzá a múlt. óv őszén a gabonafélék elveté­séhez, ezen a tavaszon pedig a tava­szi vetésű növények magjának a földbetéteiéhez. Dicsérettel és elis­meréssel beszélt az elnök elvtárs a tsz fogatosairól, akik a vetésben, a tsz aszonyairól, akik pedig a konyha­kerti növények kiültetésében adták tanujelét közös gazdaságuk felvirá­goztatása ügye iránti odaadásuknak. Kialakították a szilárd munkaszer­vezetet s a területet felosztották a tagok között. Egy-egy tagra átlago­san 2 hold kertészeti és kapásnö­vény megmunkálása jut. A továbbiakban az állattenyésztés fejlesztéséről beszélt az előadó. Meg­említette, hogy különösen a sertéste­nyésztésben értek el szép eredmé­nyeket. 20 db anyakocájuknál 6.7 volt az ellési átlag s most a második ellésnél 10-es átlagot akarnak elérni. Szarvasmarha- és lóállományuk nö­velésére most már minden adottsá­guk megvan: megteremtették a szi­lárd takarmányalapot s megoldódott a férőhely-probléma is. Beszámolt arról is, hogy ebben az évben 250 ezer forint volt a tsz be­vétele, ebből kifizették az összes tar­tozásukat, s főleg a választási mala­cok értékesítése útján kapott 50 ezer forintot kiosztották a tagoknak mun­kaegységelőlegként (egy-egy munka­egységre 16 forintot osztottak). Nem feledkeztek meg a tsz tagjai állam iránti kötelezettségük teljesí­téséről sem: sertésből és vágómar­hából az egész évit, tojásból és ba­romfiból a félévit átadták a begyüj- tőszervnek. Jogos büszkeséggel állapította meg Bimbó elvtárs, hogy a tagság mun­kakedve jelentősen megnövekedett, s közös erővel, egy akarattal dolgoz­nak mindnyájuk célja eléréséért, a boldog szövetkezeti paraszti élet megteremtéséért. Ezután dr Lakatos Sándor elvtárs, a mosdósi szanatórium főor­vosa tartott előadást. Beszédében a tények meggyőző erejével bizonyí­totta, hogy a földműveléssel foglal­kozó emberek egészséges munkakö­rülményeinek megteremtése, az em­beri munkaerőnek a megkímélése csakis a szocialista nagyüzemi gaz­dálkodás megteremtése útján bizto­sítható. Beszélt arról, hogy a felsza­badulás előtt hazánk a hárommillió koldus országa volt, s a nehéz fi* zikai munka, a földesurak gazdasá­gában a kora hajnaltól késő estig tartó robot a mezőgazdasági dolgo­zók testét, lelkét és egészségét nyűt- te, ennek következménye: nyomor, tudatlanság, rokkantság, munkakép­telenség, korai öregség lett. Rendkí­vül elhanyagolt volt a dolgozók egészségügye: a tüdőbaj minden fél­órában egy-egy embert rabolt el. Kezdetleges, az emberi erőt nagy­mértékben igénybevevő munkaesz­közökkel dolgoztak. Ezt a sivár helyzetet hasonlította össze szép jelenünkkel és még bol­dogabb jövőnkkel. Elmondta, hogy a gépesítés nagyarányú fokozása a tsz-ekben nemcsak a termelékeny­ség, a terméshozamok növekedését biztosítja, hanem az ember munká­jának jelentős megkönnyítését is eredményezi. Nagy elismeréssel adó­zott Lakatos elvtárs a párt és a kor­mány mezőgazdasági határozatának, amely a tsz-ekben a mezőgazdasági munkák fokozottabb mértékű gépe­sítését döntő feladatként jelöli meg, s végül azt a meggyőződését juttatta kifejezésre, hogy a tsz-ek tagjainak szorgalma, párosulva a párt és az állam sokoldalú támogatásával, olyan gyümölcsöt érlel, amely ország-világ előtt bebizonyítja: jól jártak azok, akik saját felemelkedésük érdekében a társasgazdálkodás útjára léptek. Ezt követően Kovács János elvtárs, a járási tanács főagronómu- sa nyújtott hathatós szakmai segít­séget a tsz tagjainak. Beszélt az őszi kalászosok tavaszi ápolásáról, a gyomirtásról, az acatolásról, s hang­súlyozta az őszi gabonafélék máso­dik, szárbaindulás előtti fejtrágyá­zásának szükségességét.. Fontos _ so- rcnlévő feladatként, jelölte meg a ka­pások növényápolási munkáinak szakszerű elvégzését. A sok csapadék nagyon megtömte a talajt s annak felszíne az esőzések elmúltával meg­szárad, megcserepesedik, így a kelés­ben lévő kultúrnövények »befullad­nak«, s a már kikeltek sem tudnak kellőképpen fejlődni. Éppen ezért különös jelentősége van most a ka­pásnövények kelés előtti fogasolásá­nak. Nagyban hozzájárul a növények fejlődésének elősegítéséhez a burgo­nya, kukorica és borsó kelés utáni fogasolása is. Beszélt a sarabolás, egyelés, kapálás és töltögetés elvég­zésének helyes módjáról is. Ismer­tette a rozs, napraforgó, kender és a kukorica pótbeporzásának termést- fokozó hatását. A takarmánybázis megteremtése szempontjából nagy jelentősége van a kaszálás és a szénabetakarítás ide­je helyes megválasztásának. Java­solta, hogy a pillangós virágú ta­karmánynövényeket a virágzás kez­detén kaszáljuk le, mert így nyerhe­tünk belőlük nagy fehérjetartalom­mal rendelkező szénát. Dr Takács Ján os elvtárs, a mesterséges termékenyítő állomás igazgatója az állattenyésztés fejlesztésével kapcsolatos észrevéte­leit mondotta el az ankéton. Mos­dóst ő mindig híres állattenyésztő községnek ismerte. A község régi di­csősége azonban az elmúlt években megtépázódott. Minden lehetőség megvan azonban arra, hogy nemcsaK a mosdósi egyéni gazdák, hanem az Alkotmány tsz tagjai is még maga­sabbra emeljék az állattenyésztés, elsősorban a szarvasmarhatenyésztés színvonalát. Megítélése szerint a 300 holdas területtel rendelkező tsz-nek nem 15, hanem legkevesebb 30 fejős­tehenet kellene tartania. Fordítsanak a tsz-tagok nagyobb gondot a takar­mány helyes elosztására, ne a lo­vakkal, hanem elsősorban a fejőste­henekkel etesék fel a lucernát. Fon­tos az, hogy a tehenészeti dolgozó­kat állandósítsák munkakörükben s így lehetővé válik az állatokkal való egyedi foglalkozás. Megismerhetik mindenegyes állat egyedi tulajdon­ságait, meggyőződhetnek arról, hogy melyik tehén melyik takarmányféle­séget hasznosítja a legjobban. Része­sítsék nagyobb megbecsülésben az állattenyésztési dolgozókat, hisz az ő munkájuktól nagyban függ az egész tagság életszínvonalának eme­lése, az ő kezükre bízták a tsz va­gyonának legjelentősebb részét. Di­csérjék meg őket, ismerjék el mun­kájukat, mert ez minden anyagi ho­noráriumnál jobban ösztönzi őket a még jobb, még odaadóbb munkára. Felhívta a tagok figyelmét a bőséges és jóminőségű silótakarmány készí­tésére. Javasolta, készítsenek árok­silót, s szórjanak a takarmány közé kukoricadarát, mert ez elősegíti a tejsavas erjedést. A silózás jelentő-,, sége most különösen megnőtt. A sok csapadék és az azt követő meleg idő haítására olyan nagytömegű zöldta­karmány áll majd rendelkezésre, hogy azt zölden állatainkkal feletet­ni nem tudjuk, a lekaszálás után be­következhető tartósabb esőzés miatt nem szárad kellően a széna, s így az sokat veszít tápértékéből. Ezután rá­mutatott a sertések gazdaságos ta­karmányozására, s azok borsóval való hizlalását javasolta. FEKETE JANCSI TANÁR LESZ ALKONYODOTT. Az erdő fölött vérvörös ko­rongként bukott le a nap, hogy helyet adjon a mindenfelől előlopa­kodó homálynak. A lát­határ pereme bíborszín­ben ragyogott. Úgy tűnt, mintha az erdő csiholta volna a szikrát, melytől lángralobbantak a felhők. Fekete Jancsi megállt a munkában, rátámasz­kodott a kapa nyelére és gyönyörködve nézte a csodás naplementét. Merengéséből apja hangja riasztotta fel. — Elég volt mára, gyerünk, Jancsi, haza. Némán bandukoltak a keskeny, poros dülő- úton. Jancsi gondolatai messze kalandoztak. Nemrég járta ki az is­kolát. Bizonyítványa ki­tűnő volt, szeretett vol­na tovább tanulni. A ta­nító és ismerősei váltig unszolták apját, hogy ■írassa be valamilyen felsőbb iskolába, de az öreg csak a fejét csóvál­ta. — Szegény ember fia csak maradjon a ka­panyél mellett. Az urak számára találták ki az -iskolát. — Erre gondolt Jancsi és nagyon fájt a szíve. Tele volt szép tervvel, jövőjét ezerfé­le alakban képzelte el, de álmai megvalósítha­tatlanok voltak. Igen. A nép közül csak kevesen járhattak felsőbb isko­lákba, azok is csak a legnagyobb áldozatok árán tanulhattak és azt kívánták tőlük, hogy ta­gadják meg osztályukat. Félt az uralkodóoszfály. JMem akarta, hogy a dolgozók képzettekké váljanak, mert tudták, hogy az meggyorsítaná a korhadó társadalmi rend széthullását. Jancsi mégegyszer megpróbálta. Föltekin­tett apjára és félénk hangon megszólalt. — Be kellene menni a városba, talán ott ad­nak valami tanácsot. Apja nem felelt, gond­terhelt arccal nézett a lábuk előtt kavargó porba. — Próbáljuk meg ... — Hagyd el, Jancsi. Hiába íratnálak be. Nincs pénz, neked pe­dig könyvek, új ruha, szálláspénz és még sok más kellene, ami sok pénzt, nagyon sok pénzt kíván. Még akart valamit mondani, de aztán csak szomorúan sóhajtott. Arca sötét volt, nagyon sötét. A tehetetlen ha­rag és a fiú sajnálása olvadt eggyé voná­sain ... * * * AZÓTA TÍZ ÉV telt el . . . Fekete Jancsi ma a szünidejét tölti otthon. A pécsi Pedagógiai Fő­iskola II. évfolyamú nö­vendéke. Néhány hónap választja el már csak attól, hogy tanári diplo­máját a kezébe vegye. A régi, álomnak tűnő terv megvalósul hama­rosan. A felszabadulás után új élet kezdődött és szebb, sokkal szebb lett Fekete János élete is. Böhönyén hamar el­terjedt a fiatalság kö­zött a hír, hogy Fekete Jancsi hazaérkezett. Még át sem esett a vi­szontlátás « örömein, édesanyja szemében még ott csillogtak a boldogság könnyei, ami­kor barátai máris fel­keresték. — Milyen az élet a főiskolán? — Hogy megy a ta­nulás? Jancsi elmondta, hogy milyen az élet a főis­kolán. Beszélt arról, hogy milyen megbecsü­lésben részesítik a hall­gatókat. Diákotthonban laknak a vidékiek, a fő­iskolai étkezdében pe­dig olcsó és ízletes éle­lemhez jutnak. A tanu­lást is számos módon könnyítik meg. Könyv­tárak, tanulószobák vár­ják a hallgatókat. — Szívesen tanulunk mindannyian. Tudjuk, hogy milyen nagy fel­adat vár ránk. Nemso­kára tanítani fogunk. Városok, falvak várnak bennünket. Számtalan kicsi, tanulnivágyó gye­rek várja tőlünk, hogy megismerje általunk az életet, hogy elsajátítsa tőlünk a tananyagot. — Szeretsz tanár len­ni? — kérdezte egyik barátja. — Nagyon szép hiva­tás. Olyan az, gyerekek, mint amikor a kertész apró palántákat ápol. Szeretete minden mele­gét feléjük árasztja, ■hogy szép növényekké sarjadjanak. Ez a mi feladatunk is. Fiatalok ezreiből kell becsületes, lelkes, igaz embereket nevelnünk. Szívesen vállalkozunk erre a fel­adatra. — Én is tanár leszek — mondta lelkesedve az egyik fiú. — Főisko­lára jelentkezem érett­ségi után! — Gyertek minél töb­ben — válaszolt moso­lyogva Jancsi. — Még sok, nagyon sok nevelő­re van szüksége az or­szágnak. Sok lelkes, odaadó szív kell még! * * * VACSORA UTÁN ketten maradtak csu­pán. Apa és fiú. Jancsi előtt váratlanul fölele­venedett az a kép, ami­kor egyik este, munká­ból hazafelé tartva a tanulástól beszélgetett apjával. Mennyivel más volt akkor az élet . . . — Hogy sikerült a vizsga? — Jelesre, édesapám! Fekete bácsi a fiára nézett. Arca komoly volt, nagyon komoly. Szeme megcsillant. A villany fénye tükröző­dött benne, avagy könny gyémántja tette oly ra­gyogóvá? — Köszönöm, fiam! A két kéz keményen simult egymásba. Az apa büszkén, boldogan nézte fiát, Fekete Jan­csi pedig arra gondolt, hogy ő, az egykori zsel­lér fia nemsokára tanít. Boldogan gondolt arra, hogy ma már nincs el­érhetetlen álom, a dol­gozó nép fiai előtt nyit­va áll a lehetőségek széles kapuja, melyen át csábítóan int a jö­vő . . . Dezső János. Ha az Alkotmány tsz tagjai meg fogadják ezeket a szaktanácsokat, még jövedelmezőbbé, még gazdagabbá tudják tenni jólétük forrását, kö­zös gazdaságukat. Ehhez nem sok szó, hanem sok hősi cselekedet kell. A tsz-tagok lelkesedése, megnövekedett munkakedve biztosítéka annak, hogy az előttük álló feladatokat sikerre viszik. Jelenlegi és a jövőben elérendő eredményeik láttán mindazok, akik kishitűen elhagyták a termelőszövet­kezet süllyedni vélt hajóját, meggyőződhetnek arról, hogy ez a hajó nem süllyed el — ellenkezőleg: révbe jut• KUTAS JÓZSEF. l -murcali járás .»©•<» százalékra teljesítette eddig az add- és pénztári befizetési tervet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom