Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-05 / 105. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 JÓKAI SOMOGYI KAPCSOLATAI (1825-1904) Megyénk általános iskolai biológiai tanárainak Micsnrín-ankétja Kaposvárott Május 5-én ötven éve, hogy Jókai Mór, a világhírű magyar író meghalt. Az elmúlt, évben volt a Roboz István-féie »Somogy«, a leg­régibb vidéki hírlapok egyike alapí­tásának 90 éves fordulója. Kevesen tudják olvasóink közül, hogy Jókai Mórnak és Roboz Istvánnak egy éle­ten keresztül elszakíthatatlan báráti és fegyvertársi kapcsolata volt. Ez a barátság a pápai kollégium ősi fa­lai között kezdődött s mindkettőjü­ket a sírig kísérte. Roboz István Pápán együtt diá- koskodott Petőfi Sándorral és Jókai Mórral. Míg más iskolák alig egy- kettőt, addig a pápai iskola .az 1840- es esztendőkben rajokban bocsátotta ki nagytehetségű fiait. Roboz István részben saját lapjában, a »Somogy«- ban, részben pedig fővárosi lapok­ban: a »Pesti Hírlap«-ban, a »Buda­pesti Hírlapiban, majd a »Pécsi Napló«-ban tárcasorozatban megírta pápai diákéveinek emlékeit, ame­lyekben többször tett említést Jókai Mórról is. A visszaemlékező írások elmond­ják, hogy a diákifjúság rendszerint a pápai Eszterházy-réten szokott lab­dázni. Azaz az ifjúság egyrésze, mi­vel Petőfi Sándor, az akkori Petro- vics Sanyi sohasem labdázott. A kis diáktársaság közé tartozott. Nagy Sándor is, a későbbi tehetséges köl­tő, csökölyi református lelkész. Ve­lük tartott a szőke, hosszúhajú Jó­kai Móricz is, családja dédelgetett .kincse, akinek »egyik lába mindig Komáromban, a másik Pápán volt, utóbb a földgömböt járó üstökös!« Könnyű volt az »üstökös* generá­ciónak olyan tanárok mellett tanul­ni, mint Tarczy Lajos, Eötvös Ká­roly, Balatonunk legszebb magyar­nyelvű mesemondója, Kerkápoly Ká­roly, Ács Károly és Bocsor István, a jeles történész. A tehetséges pápai diák­garnitúra a világ közepének érez­te magát. A grófi réten játszó bol­dog ifjúság még ekkor nem is sej­tette, hogy »néhány év múlva — ír­ja Roboz István: Petőfi Sándor és az én pápai emlékeim c. eredeti közle- 1 menyében a »Pécsi Napló«-ban — a szabadság hajnalpírja futja be az or­szágot s hogy mi, süldő diákok min­den ellenállás nélkül megyünk be a grófi kastély fegyvertermeibe s ott kötjük oldalunkra az óriási fringiá­kat. melyek ’..agyságra felértek a bóhérpallossal!«. De nem tudták azt sem, hogy a magyar- és a világirodalom két üstö­köse ott van közöttük, Petőfi és Jó­kai, Akkor még nem tudták, hogy a leányszelídségű, hosszú, szőkehajú ifjú lángeszével világokat jár be, hirdetve a magyar irodalom dicsősé­gét. Akkor még nem tudták, hogy a tejszínarcú, galambszelíd Jókai Mó- riczból a kis magyar- és a nagy vi­lágirodalom egének egyik legszebb ragyogású csillaga lesz. Petőfi Sándor, elkerülve Pápáról, baráti kapcsolatait nem szakította meg volt diáktársaival. Roboz István a »Pécsi Napló« 1897. március 21-i számában elmondja, hogy egyszer Nagy Sándor, a »szép szerelmes köl­temények« írója levelet kapott Pető­fitől, amelynek végén a következő sor állt: »Többek közt különösen tisz­telem a Mórái Jókiczot (Jókai Móri- czot)«. Becsülte és szerette egymást a két »üstökös« s minden valószí­nűség szerint — írja Roboz — »ha tovább él a halhatatlan, nem tudjuk Jókai is nem kapott volna-e olyan verset, minőt Vörösmarty kapott?!« Petőfi több alkalommal visszaláto­gatott Pápára, barátai között felke­reste Jókait is. A híres »képzőtársu­lat« állandóan dolgozott, vezetésében Jókai tevékenyen közreműködött, maga Roboz is, aki az ifjúság külön lapját, az »01tár«-t szerkesztette. (A lap szerkesztését Roboz István még a forradalom után is folytatta Köt­éséről.) A gondtalan, vidám diáksere­get sokszor nevette az aranyló hold­világ, amikor a pápai utcán Szalma­vári Kovács Juszti kisasszony ablaka előtt éjjeli szerenádot adtak. A diák­bandában Roboz István volt a piku- lás. Petőfit és Jókait nem igen tud­ták elcsalni az ilyen hívságos alkal­makra. A hívást elhárították azzal: »Nem bolondultunk meg, hogy a telehold kinevessen bennünket«. Az üstökös-generáció a szél­rózsa minden irányában szétfutott Pápáról, mintha találkozójukat 1348- ra beszélték volna meg az ország szí­vében, Budapesten. A fényes diák- találkozón negyvennyolcat csinálták meg, a tizenkét pontot. Jókai és Roboz István benső baráti viszonya mindvégig megmaradt. A világhírű író becsülte a Kaposvá­rott, élő legöregebb magyar szerkesz­tőt s az általa 1863 október 1-én ala­pított »Somogy«-nak többször volt tárcaírója. A »Somogy« munkatársai sorában ott fénylenek Jókain kívül Beksics Gusztáv, Kisfaludy Attala, Reviczky Gyula, Szalai Fruzina, Vas Gereben nevei is. 1887 májusában Roboz Istvánt 40 esztendős irodalmi munkássága al­kalmával irodalmi életünk kiválósá­gai és társaságai, az összes fővárosi és vidéki hírlapok és folyóiratok szerkesztői és munkatársai levelek és üdvözlő táviratok garmadával ke­resték fel. Roboz Istvánt, aki 1849-ben Kossuth Lajos somogyi kormánybiz­tosának: Noszlopy Gáspárnak volt titkára — méltán ünnepelte a kis Somogyországon kívül a nagy ország is. Az ünneplők között jelentkezik a Petőfi Társaság, amelynek képvise­letében Komáromi János jött Kapos­várra. A kaposvári Állami Levéltár­ban fekszenek el azok az eredeti le­velek, amelyeket most olvasóink tu­domására hozunk. Komáromi 1887 április 24-i levelében a következőket írta: »Kedves Pistám! Szíves meghí­vó leveledre röviden válaszolom, hogy a Petőfi Társaság képviseleté­ben én fogok üdvözlésedre menni Kaposvárra, így határoztuk el teg­nap este Jókainál, ki engem küld, de azt mondta nekem — ezt csak sub rosa súgom meg — hogy neked fog valamit írni a jubileumod nap­jára a lapodba. Csak ennyit válaszul kedves soraidra. A. viszontlátásig ölel tisztelő híved: Komáromi János«. A következő nap: április 25-én megírja Jókai gyászkeretes levelét (Jókai egy évvel azelőtt, 1886-ban vesztette el feleségét, Laborfalvi Ró­zát) az ünnepelt vidéki barátnak és pályatársnak. A levél így hangzik: »Kedves barátom és pályatársam. Megbocsáss, hogy személyes megjele­nésem helyett csak egy ilyen gyász­keretű papírlapon üdvözöllek. Az egész kedélyem ilyen, fekete szegély között van. Én most, amíg a gyász­évem tart, olyan helyre, ahol viga­lom van, nem mehetek. Ez az esz­tendő az életemből az én halottamé. — Pedig örömre, vigasságra valóban elég ok van ott, ahol egy negyed- százados hírlapszerkesztői pálya hő­sét ünnepük, minő Te vagy. Mindig a becsületes ügyet védelmezve, jel­szavadat, elvedet soha meg nem. ta­gadva, nemcsak olvasóközönséged­nek, de pályatársaidnak is igaz be- csüléséí vívtad ki e hosszú idő alatt, melynek kezdő évei visszanyúlnak abba a korszakba, amidőn hírlapot alapítani, nemzetünk igazait védel­mezni valódi áldozat volt, az elfog­lalt helyet megállni heroizmus kel­lett. Te egy, a hazának, a közügyek­nek ,a szabadelvű eszméknek és a józan nemzeti művelődésnek tett jó szolgálatokkal teljes hosszú pályára tekinthetsz vissza. Kívánom Istentől, hogy tartson meg sokáig s adjon Neked testi-lelki erőt nehéz felada­taidnak további viselhetésére. öröm- ünnepeden sok fényes üdvözletét fogsz hallani, de őszintébb, szívből- jövőt, mint az enyém, alig. Légy bol­dog családodban, szerencsés mun­kádban, megelégült hazádban. — ölel igaz barátod Jókai Móricz«. (Ke­resztnevét mindig Móricznak és soha sem Mórnak irta.) Jókai 1903—4 esztendő telét Nizzában töltötte. Élete utolsó telét, mert amikor 1904 tavaszán hazajött, itthon ez év május 5-én tüdőgyulla­dásban meghalt. Nizzába írta Jókai­ihoz, 79-ik évfordulójára verses visz- szaemlékezését a »Somogy« hasábján Roboz István. A vers tele van a vi­lágjáró üstökös dicsőítésével. Né­hány sort idézünk belőle: Midőn jubiláltam a telkembe szállva, Ragyogó fény ömlik az írószobámba. A Te leveled jött telve szeretettel, Bár érdemem nem ért fel egy -betűjével. Dicsőség ez nekem, kedves jóbarátom, ‘ S most mehet csak késón szerény viszonyzásom. Most adhatom vissza.hálám a nagy kegynek, Parányi porszemmel az óriás hegynek . . , Egy időbe jártam Pápán iskolába, Petőfi is ott volt, Te kitűnő- mindig, az a szekundába, Melegben, hidegben egy -rossz köpönyegben, De a sok vers csak úgy hullt az érdemkönyvbe. Jött aztán negyvennyolc . , . S után rövidre, minő tünemény volt, Egy égen egyszerre két üstökös lángolt. Á további versszakokban a ka- j A világ hatalmasai csaknem minden posvári hírlapszerkesztő-író a Nizzá-jnap megfordulnak Jókai környezeté- ban élő költőfejedelmet magasztalja. 1 ben. Tudósok serege, írók és művészek, Virágcsoíkor bőven, szíves üdvözlések. Amerre kocsizol tömegek rajai, Mutatnak, kiáltják: ott megy a Jókai . . . Bárki milyen nagy is, Te jössz sorban előbb, Maga zúgja a nép. Te a legtündöklőbb. Az ünneplő alkalmi versezet utol­só szakaszában elkomorul a kapos­vári szerkesztő tolla. A fényes ég alatt pihenő költőfejedelemnek be­számol arról, -hogy a haza egén sö­tét felhők vonulnak keresztül. A ka­posvári szerkesztőség ablakain be­szűrődtek a gazdag Somogyország s a nincstelen somogyi agrárproletá­rok súlyos ellentéteinek tört akkord­jai és a somogyi falvakból kiván­dorlók szomorú menetének léptei. Az idős somogyi szerkesztő az egyetlen reménysugárt Arany, Vörösmarty, Petőfi, Jókai, Eötvös szellemétől, mint valami bűvös talizmántól várta. Jókait halála előtt pár évvel bala­tonfüredi villájában meglátogatta Roboz István. Látogatásáról beszá­molt a »Somogy« 1911. évi augusztus 6-i számában. Jókai nyarát rendsze­rint Balatonfüreden töltötte. Házá­nak Roboz István szívesen látott ven­dége volt. Utolsó látogatásáról így számol be Roboz István: »Maga volt -az egyszerűség, áldott' jóság s a csendes szó úgy folyt ajkáról, mint a színméz . . . Áldott volt a tolla . . . Áldott volt minden lépése«. Roboz a »Somogy« hasábjain az ország köz­véleményéhez kiált, hogy törlessze Jókaival szembenálló adósságát, ál­lítson ennek a világjáró üstökösnek szobrot, »aki Magyarországon az iro­dalom terén isten után a legtöbbet teremtett«. Büszkék lehetünk arra, hogy a kis Somogyországból indult el az az akció, amely szobrot állíttatott a nagy magyar írónak. Roboz leírja, hogy Jókai fü­redi villájának kertje valóságos tün­dérkert volt. A nagy író rengeteg vi­rággal vette körül magát. Villája és írószobája ízlésesen volt berendezve, itt szokott délutánonként sakkozni és beszélgetni. Dolgozószobájáról így tu­dósítja somogyi olvasóit s ä1 késői utókort a kaposvári szerkesztő: »Ez az a szoba, melyből évek hosszú so­rán át betűkben, szellemben annyi sugár repült ki Magyarország bércei és térségeire, sőt a tengereken át messze földre. Az alkotásban nagy lélek, a termékeny agyvelő mennyi meglepetést szerzett innét az olvasó- közönségnek azon bájos nyelven, mi­nőn csak Jókai tudott írni, maga te­remtette, de még elérni soha senki nem. bírta. A regények, beszélyek, történeti emlékek kincstermő helye«. Balatonfüred gyógyító levegője hosz- szábbította meg a költő életét is. A nagy író »mellbaj« betegségéből tö­kéletesen kigyógyult Füreden. A tudósítás szerint délelőttjét min­dig munkában töltötte, délutánjait fái és virágai között élte. »Estefelé ismét kertészkedett — szól a tudó­sítás — gyönyörködött ültetvényei­ben, vagy leült a virágillatos légben a kanapéjára s elméláz az isteni tá­jon, meglehet egy nagy regény szá­lait szőtte-fonta. Vele lenni valódi élvezet volt, rendkívüli emlékezőte­hetsége az egész múltat átölelte. A megelőző évben Abonyival voltam -nála — írja Roboz — s nem győztük bámulni, agyveleje valóságos könyv­tár volt. Jókainak nem volt epéje, de szíve annál nagyobb, mellyel egy egész nemzetet ölelt át. Sok viszon­tagságon, csapáson ment át, de soha meg nem törhették, tollának hatal­mával, szívének szeretetével legyő­zött minden bajt. Nagy hatalom volt az ő kezében, de csak boldogított és áldott vele Amikor ma Somogy és Ka­posvár dolgozó népe kegyelettel em­lékezik meg a világhírű magyar író életéről és munkásságáról, ünnepé­lyes keretek között a Városi Színház­ban, hódoljon e néhány igénytelen sor is a nagy író emlékének. Kanyar József. Megyénkben Micsurin-ankétot tartottak Kaposvárott megyénk pedagógusai, 25 általános iskola biológus szaktanárainak részvéte­lével. Az ankéton részt vett Tari Kálmán elvtárs, a Megyei Pártbi­zottság munkatársa, valamint Vár" konyi Imre elvtárs, a Megyei Ta­nács oktatási osztályvezetőhelyet­tese is. A cél az volt, hogy meg­beszéljék: miként segíthetik az ál_ talános iskolák biológiai kísérleti növénykertek létesítésével pár­tunk és kormányunk mezőgazda­ság fejlesztéséről szóló december 19-i határozatának megvalósítását. Az ankét vitaindító előadását Lővei István elvtárs, a Megyei Ta­nács oktatási osztályának biológiai szakfelügyelője tartotta. — Oktatásügyünk homlokteré­ben hónapok óta a politechnikai oktatás kérdése áll — mondotta. — Elvi irányú cikksorozat jelent meg Jóború Magda miniszterhelyettes elvtársnő tollából, amelynek egyes részei a biológiai oktatás feladata" it is tárgyalják. A szocialista pe­dagógia feladata: sokirányúan kép­zett emberek nevelése. A sokolda­lú képzést egyrészt a biológiai ok_ tatásnak is biztosítania kell. Ennek legkézenkfekvőbb területe az is­kolai növénykert, amelyben a gya­korlati élet számára legszüksége­sebb alapkészségek elsajátítása rfiellett az elméleti anyag igazolá­sa is megtörténik a beállított kí­sérletek útján. Ezzel szocialista termelési módszerünktől elválaszt­hatatlan kísérleti készséget is biz" tosítunk a felnövő új nemzedék számára — mondotta bevezetőjé­ben Lővei István elvtárs.’ — Ezen túlmenően iskolai biológiai okta­tásunkat oly módon kell kialakí­tanunk, hogy azok az országos me. zőgazdasági célkitűzések megvaló­sítását elősegítsék s ebben a falu dolgozó parasztságának segítséget nyújtsanak. Természetesen ennek alapfeltétele a kísérleti növény­kertek létrehozása. A Megyei Ta­nács oktatási és mezőgazdasági osztálya már egy évvel ezelőtt is igyekezett gyakorlati segítséget nyújtani az általános iskoláknak, ez azonban nem bizonyult teljes mértékben kielégítőnek. A párt és kormány mezőgazdasági fejlesz­téséről szóló határozatának megje­lenése után ránk, falusi pedagógu" sokra, biológia-szakos tanárokra fokozott feladatok hárulnak. Ép­pen ezért a kísérleti növénykertek létrehozásához szükséges feltétele­ket nagyobb mértékben igyekez­tünk ez évben biztosítani. A Me­gyei Pártbizottság és a Megyei Tanács mezőgazdasági osztálya tá­mogatásával sikerült valamennyi általános iskola részére műtrágya, s vetőmag alapegységet, valamint a kertek bekerítéséhez szükséges drótkerítést biztosítani, amelyet az érdekelt iskolák időben megkap­tak. Az oktatási osztály valameny­nyi Micsurin-szakkör számára megrendelte a „Gyümölcsészet, szőlészet“ című szaklapot. A to" vábbiakban — az értekezletünk végén — a 25 iskola valamennyi képviselője kézhez kap egy kerti­szerszám felszerelést (1 darab ve­nyigeollót, 1 darab ágfűrészt, 2 darab szemzőkést, 2 oltókést) 106 forint értékben, valamint a KV és az MT mezőgazdasági fejlesztéséről szóló határozatát és a' vetőmagke­reskedelmi vállalat mag. és fel­szerelésárjegyzékét is. Lővei elvtárs hangsúlyozta, hogy ezzel a tárgyi segítségnyújtás még nem ért véget, hanem ez évben anyagi erejükhöz mérten további támogatásban részesítik az általá­nos iskolákat. Ezután részletesen ismertette a biológus munkatársak bevonásával készített növénykert- tervezetet, majd így folytatta: — Tisztában vagyunk azzal, hogy a feladat, amely előtt mun­katársaink állnak, igen nagy. Meg vagyunk azonban győződve arról, hogy lelkes biológus szaktársaink minden tudásuk latbavetésével, magas színvonalú irányításukkal, tanulóifjúságunk pedig öntevéke­nyen, az iskolai kísérleti növény* kertek eredményes művelésével, új termelési eljárások bemutatásá­val és gyakorlati ismertetésével se­gítik dolgozó parasztságunk mun­káját — mondotta befejezésül Lő­vei elvtárs. A részletes, minden kérdésre ki. terjedő, szakszerű előadást több ér­tékes hozzászólás követte. Németh Béla iharosberényi igazgató pl. az iskolai gyümölcsöskert telepítésé­ről számolt be, s arról, hogy év végén kiállítást rendeznek ép úgy, mint tavaly. Emellett a földműves­szövetkezet kirakatában állandó kiállításuk is van. Pallai Pál mernyei pedagógus örömmel mondta, hogy a falu dol­gozó parasztjai szívesen és nagy számmal látogatják az iskolai kí­sérleti kertet. Bernáth Jenő (Gölléből) elmond­ta, hogy botanikus kertjükben ke­resztsoros vetéssel kísérleteznek, melynek eredményei annyira meg­nyerték a tsz tagjainak tetszését, hogy ezután a keresztsoros vetést alkalmazták ők is. így 4 mázsás terméktöbbletet értek el. Az álta­lános iskola micsurinistáinak mé­hészetük is van.' Jelenleg hazai szőlőfajtákkal kísérleteznek. Máj er Gyula kaposfői tanár ar­ról számolt be, hogy peronoszpóra- figyelő állomásuk — időjárás" megfigyelő állomásuk — hogyan működik. Molnár Sándor segesdi biológia­szakos nevelő pedig gyógynövény­termelési kísérleteik eredményeit mondotta el. A számos hozzászólás után, az ankét végén sor került a kerti szerszámok kiosztására, s ezzel a megbeszélés véget ért. Májusi fagyok elleni védekezés A májusi fagyok valószínűleg az idén sem maradnak el, azok kár­tételeivel előre számolnunk kell. E fagyok elleni védekezés módja még a mezőgazdasági szakemberek szaktudását is próbára teszi, mert a szántóföldi növények erősen ki vannak téve kártételnek anélkül, hogy azokat hathartós védelemben részesíthetnénk. Aránylag könnyen megvédhetők a kerti vetemények és a szőlők. A házi kertek veteményeit szal­mástrágyával betakarjuk, s a sző­lőket pedig füstöljük. A füstölés úgy történik, hogy a szőlő körül 30—40 méterre egymástól egy-egy kupacot hordunk nyirkos, erősen füstképző anyagokból — venyige, szalmás trágya, stb. — és azt a kellő időben meggyujtjuk. A gyúj­tást akkor kezdjük meg, amikor az égbolt derült és a hőmérséklet plusz 2 fokra szállott le. A fagy rendszerint a hajnali órákban kö­vetkezik be, erre az időre vastag füstfelhő borítja a tőkéket, amely a levegőt tartva a talaj hőkisugár­zását megakadályozza és ai fagytól megmenti. Erősen istállótrágyá­zott, nitrogéndús és megkapált talajok hamarabb esnek áldozatul a fagy kártételének, mint a kapá" latlan, mérsékelten trágyázott ta­lajok. Ennek magyarázata az, hogy ilyen szőlőhajtások sejtjeiben sok a fehérjelerakodás és kevés a káli. A növények elfagyását azzal magyarázzuk, hogy a sejtközi üre­gekből kijegesedik a sejtvíz, a plazma tömött lesz, az elfagyás akkor következik be, ha az éjjeli fagyot erős nappali felmelegedés váltja fel, mert ilyenkor a jég­kristályok nem tudnak visszahú­zódni a sejtekbe, s a növény el­fagy. A sejtvízzel egyidejűleg a fehérje is kicsapódik és a fagyot követő hirtelen bekövetkező nagy melegben nem tud visszaszivárog­ni, a növény elhal, mert fehérje nélkül sem állati, sem növényi élet nem lehetséges. A növény is védekezik a fagyás ellen, sok gyümölcscukrot raktá­roz el a sejtjeiben, ami megvédi az elfagyástól. Minél víz- és táp" dúsabb a növény, annál inkább ki van téve az elfagyás veszélyének, különösen, ha hajlatban fekszik a terület. A földdel való betakarást nem tartom helyesnek, mert a nyirkos talaj estig nem tud any- nyira megszáradni, hogy a növényt megvédje az elfagyástól. Bajor Lajos. Szerda, 1954 május 5.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom