Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-30 / 127. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 május 30. A Hagyni* Dolgozók Pártja III. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) ren egyaránt. A párt a munkásosz­tály élén a hatalom meghódítása után az új munkás-paraszt államot, mint az osztályharc hatékony eszkö­zét messzemenően felhasználja a volt uralkodó osztályok és maradvá­nyaik teljes felszámolására. A párt alulról a tömegek erejével, felülről az állam hatalmi eszközeivel bizto­sítja a munkás-paraszt hatalom meg­szilárdulását és kifejlődését. A párt vezetésével jöttek létre az új népi hatalom első csírái, a nem­zeti bizottságok, amelyek a nép kez­deményezésére alakultak meg. Körü­löttük jelentékeny feladatkörrel fel­ruházva, a népi bizottságok sora mű­ködött. Dolgozó népünk tíz- és tíz­ezreit tömörítették a földigénylő bi­zottságok, a termelési bizottságok, az üzemi bizottságok, amelyek a nemzeti bizottságokkal karöltve rö­vid idő alatt is történelmi jelentősé­gű feladatokat oldottak meg a népi demokratikus rendszer gazdasági és politikai alapjainak lerakása és meg­szilárdítása terén. A párt keltette új életre és irá­nyította a nemzeti egység széles tö­megszervezetét, a fasizmus elleni el­szánt harcok tűzében kialakult ma­gyar front örökösét, a magyar nem­zeti függetlenségi frontot. Amikor a koalíción belül a reakciós jobboldali erők külső imperialista segítséggel a demokratikus népi erők leverésére szövetkeztek, pártunk hívta életre és vezette a demokratikus erők tömörü­lését, a baloldali blokkot, amely ne­héz és eredményes harcok után lé- pésről-lépésre kiszorította az ország- gyűlésből és a kormányból is a re­akciós tőkés osztályok képviselőit. A reakció elleni harcot, amelyben az államgépezetnek a munkásosztály kezében lévő egyes fontos kulcs- szerveire támaszkodhatunk, a párt a néptömegek széleskörű mozgósításá­val kapcsolta össze. A hatalmi viszo­nyoknak ' a munkásosztály javára való megváltoztatása érdekében. Ezekben a harcokban pártunk bebi­zonyította dolgozó népünk előtt, hogy nemcsak harcolni, de kormányozni is tud. A demokratikus népi erők döntő győzelmének alapja az volt, hogy legszélesebb néptömegek he­lyeselték a párt politikáját, maguké­nak tekintették és harcbamentek ér­te. A párt és a néptömegek szoros kapcsolata volt és marad továbbra is pártunk sikereinek záloga. (Taps.) Pártunk sikereit öregbítették azok a nagyszerű eredmények, amelyeket a fordulat éve óta, a szocializmus gazdasági alapjainak lerakása, az ország iparosítása, a mezőgazdaság szocialista átszervezése és államszer­vezése terén elértünk. Ugyanakkor azonban pártunk Központi Vezetősé­gének múlt évi, június 28-i határo­zata rámutat arra, hogy a párt álta­lános politikájában elkövetett hibák, amelyekkel a Központi Vezetőségnek a kongresszus elé terjesztett jelenté­se részletesen foglalkozik a párt ál­lamépítő munkája, az állami szervek irányítása, a párt és az állam viszo­nya terén is megmutatkoztak. Az utóbbi években a párt politikájában a munkásosztály és a széles néptö­megek újból és újból való megnyeré­séért nap miht nap folyó harc háttérbe szorult, s a politikai tömeg­munka helyét mindinkább adminisz­tratív eszközök foglalták el. A párt és az állami szervek feladatai sok esetben összefonódtak, aminek az lett az eredménye, hogy a párt nem­csak vezette, hanem gyakran helyet­tesítette is az állam hatalmi és igaz­gatási szerveit, ami csökkentette az államhatalmi és igazgatási szervek önállóságát, tekintélyét és felelőssé­gét, ugyanakkor megnehezítette az állami és tanácsi szerveknek a párt részéről való tényleges politikai ve­zetését. Állami szerveink és helyi tanácsaink nehézségei, amelyekkel küszködnek, jórészt erre vezethetők vissza. A helyes vezetés megvalósí­tása érdekében feltétlenül érvényt kell szerezni a Központi Vezetőség júniusi határozatának a párt és az állam kölcsönös viszonyában. Éppen ezért a pártunk előtt álló egyik legnagyobb jelentőségű feladat, népi demokratikus államunk hatal­mi és igazgatási szervei erejének, szervezettségének, továbbá tömegbe­folyásának és tekintélyének minden irányú növelése. Pártunk új politikája, az új sza­kasz célkitűzéseinek következetes megvalósítása, gazdaságpolitikánk átállítása a dolgozó nép szükségle­teinek egyre jobb kielégítésére, né­pünk fokozódó bizalma és szerete- te a párt és a kormány iránt, és most pártkongresszusunk határoza­tai, minden feltételét megteremtik a népfrontpolitika sikeres kibon­takozásának. Ennek érdekében a kongresszus hozzon olyan határozatot, hogy az új népfront tartson az ősszel or­szágos seregszemlét, amely a Ma­gyar Népköztársaság erejének, a párt, a kormány és a nép egységé­nek, a hazafias, demokratikus és békeszerető erőknek hatalmas megnyilvánulása legyen. (Lelkes taps.) Ü| á lamhatalmunk — a nép hatalma Népi demokratikus államunk alapja a munkás-paraszt szövetség Elvtársak! Népköztársaságunkban a társa­dalmi rendszer e két osztály együttműködésén nyugszik. Ennek az államalkotó szövetségnek a fő ereje, a hatalom birtokosa a munkásosztály, amely a szocializ­mus építése során számban lénye­gesen megerősödött. A nagyipar fejlődésével erősen koncentráló­dott, a párt és a szakszervezetek nevelő munkájának eredménye­képpen öntudata megnőtt. A szövetség másik pillére a dol­gozó parasztság, melynek szociális viszonyaiban népi demokratikus rendszerünk agrárpolitikája, vala­mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében lénye­ges változások mentek végbe. A munkás-paraszt szövetség a népi demokráciának, mint a prole­tárdiktatúra válfajának, társadalmi és politikai alapját képezik, a pro­letárdiktatúra osztálytartalma azonban ennél sokkal szélesebb. Lenin rámutatott arra, hogy a szo­cializmus építése folyamán a mun­kásosztály, a parasztság és az értel­miség szociális természete meg­változik, megszűnik az, ami az­előtt elválasztotta őket és így ezek a szociális csoportok gazdasági, po­litikai és szellemi vonatkozásban közelebb kerülnek egymáshoz, ami már a munkás-paraszt szövetség­nél szélesebb népi egység kialaku­lására mutat. A proletárdiktatúrát tehát nem lehet a munkás-paraszt szövetségre korlátozni. A proletár- diktatúra a munkás-paraszt szö­vetségen nyugvó szélesebb osztály­szövetség, melynek a szocializmus építésében közreműködő értelmisé­gi, kispolgári, nem proletár réte­gek is tevékeny részesei. Aktív közreműködésük nélkül nem lehet a szocializmust felépíteni. Uj, szélesebb, demokratiku­sabb függetlenségi népfrontot kell létrehozni. A népi demokrácia viszonyai kö­zött a népfront, az a széles és át­fogó tömegmozgalom, melynek ge­rince a munkás-paraszt szövetség és amely átfogja a lakosság túl­nyomó többségét. A népfront ki­fejezője a népi egységnek, az ösz- szes dolgozó osztályok és a mun­kásosztály szövetségének. Szerve­zettségénél, harcedzettségénél, nagy tapasztalatánál és öntudatos­ságánál fogva ennek a nagy népi egységnek, a forradalmi marxista párttal az élén, a munkásosztály a vezető ereje. Az elmúlt esztendő tapasztalatai bizonyítják, hogy ilyen széles ala­pokon nyugvó demkoratikus népi egységnek, amely a munkás-pa­raszt szövetség körül a kispolgár­ság és az értelmiség széles rétegeit tömöríti, sem a párt, sem a tanács, sem más tömegszervezet nem lehet átfogó szerve. Ezt a szerepet csak a népfront, vagy népfront jellegű mozgalom képes betölteni. A Ma­gyar Dolgozók Pártjának pro- grammnyilatkozata az első kon­gresszuson általában helyesen vett irányt a demokratikus erők szö­vetségének szorosabbra fűzésére, amikor megállapította, hogy a Ma­gyar Dolgozók Pártja a demokra­tikus pártok eddigi többé-ke- vésbbé laza koalíciója helyett a népi egység politikai tömegszerve­zetének, az új függetlenségi front­nak megteremtéséért szállt sikra. A programmnyilatkozat megálla­pítja, hogy a függetlenségi front: a munkásság, parasztság, értelmiség, dolgozó kisemberek, Magyarország minden haladó hazafias eleme szo­ros harci és építő szövetségének egységes tömegszervezete. A célki­tűzés azonban a gyakorlatban nem valósult meg. Pedig a szocia­lizmus építésének jelenlegi szaka­szán, amely nagyobb tömegerők mozgósítását és szélesebbkörű poli­tikai aktivitását követeli, a nép­front szerepe, jelentősége és fel­adata lényegesen megnőtt. A kongresszus feladata, hogy le­vonja ebből a megfelelő politikai következtetést. A párt és a, kor­mány ereje a tömegekkel való szo­ros kapcsolatában van. Ezt szem- előtt tartva, népköztársaságunk al­kotmányában lefektetett demokra­tikus elvek és a szocializmus épí­tése platformján új függetlenségi népfrontot kell létrehozni, mely­nek mint széles népi társadalmi és politikai mozgalomnak demo­kratikus elveken kell felépülnie. Országos és helyi szervekkel, me­lyek formájának kialakításában tág teret kell engedni a tömegkez­deményezésnek és a hagyományos formák: gazdakörök, olvasókörök, felelevenítésének. Az új népfront­nak szélesebbnek és demokratiku- sabbnak kell lennie, mint a múlt­ban volt. Ennek megvalósítása azt jelenti, hogy az új népfront ne po­litikai pártoknak, vagy töredékek­nek legyen az egyesülése, hanem pártunk részvételével és vezetésé­vel a dolgozók legszélesebb réte­geit felölelő tömegszervezetekké és népi bizottságokká, melyben he­lyet foglalnak a szakszervezetek, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége, a Ma­gyar Nők Demokratikus Szövetsé­ge, a tudományos, kulturális és szociális téren működő társadalmi szervezetek, az Országos Béketa­nács és bizottságai, a különböző népi bizottságok, termelési bizott­ságok, lakóbizottságok, az állami, társadalmi és egyházi élet vezető egyéniségei, az értelmiség képvise­lői és így tovább. Pártunk Központi Vezetősége nevében javasolom, hogy a kon­gresszus bízza meg a megválasz­tandó Közponi Vezetőséget, hogy a tömegszervezetek és népi bizott­ságok széleskörű bevonásával mi­hamarabb dolgozza ki az új nép­front működési feltételeit, formáit, célkitűzéseit. Pártunk népfrontpolitikájában szemelőtt kell tartani azt, hogyha azt akarjuk, hogy az új népfront valóban a népi demokrácia leg­átfogóbb társadalmi és politikai szerve legyen, fokozottabb és szé­lesebbkörű tevékenységet kell ki­fejtenie a középrétegek körében, a városi kispolgárság tömegeiben, értelmiségi és tisztviselői körök­ben, melyeknek komoly társadal­mi céljuk van és megnyerésük a népi demokrácia számára, a nem­zeti egység megvalósítására irá­nyuló törekvések sikerének fontos feltétele. Az új népfrontnak nemcsak épí­tő, de harcos mozgalomnak kell lennie, valóban frontot kell alkot­nia népi demokratikus vívmá­nyaink, szabadságunk, független­ségünk és nemzeti szuverénításunk védelmére, a belső és külső reak­ciós — imperialista ellenséges tö­rekvések és aknamunka ellen, a béke védelmére, a háború ellen. Az új népfront akkor lesz eme nagy célokért folyó küzdelem hadserege, ha mélyebb gyökereket ereszt a magyar nép tömegeiben. Gazdagítani kell az új népfront esz­mei tartalmát, függetlenség és sza­badság eszméjét, sok százados nem­zeti hagyományainkat, melyeknek hatalmas tömegmozgalmi erejük van, eggyé kell kovácsolni a de­mokrácia és a szocializmus esz­méjével. A népfront társadalmi és politikai tömegmunkájában a ha- zafiság és a népek barátságának eszméjét nagyobb súllyal kell ki­emelni. Szélesebben és bátrabban, mint eddig, fel kell eleveníteni az ellenállási mozgalom hősi cseleke­deteit és a függetlenségi front an­tifasiszta hagyományait is. Népi demokratikus rendszerünk államhatalmi és igazgatási szervei annak idején a népfront jegyében jöttek létre; az országgyűlést és a helyi tanácsokat a függetlenségi népfront listáján választották meg, a kormány is a népfront kormá­nya. A népfront az a társadalmi és politikai alap, amelyen állami ha­talmunk és kormányzatunk nyug­szik. Ezt a szilárd és tartós társa­dalmi és politikai alapot az új népfront létrehozásával és a nép­front-politika bátor kibontakozta­tásával tovább kell erősíteni. Tisztelt Kongresszus! A döntő győzelemért, amelyet pártunk vezetésével a munkásosz­tály a teljes hatalom megszerzésé­ért folytatott, nehéz, de sikeres küzdelemben kivívott, a nagy for­dulatot, amelyet ezzel a győzelem­mel a hatalom terén teremtett, Népköztársaságunk alkotmánya rögzített le, amikor alaptörvé- i nyűnkbe iktatta, hogy a „Magyar' Népköztársaság a munkások és dolgozó parasztok állama. A Ma­gyar Népköztársaságban minden, hatalom a dolgozó népé.“ (Taps.) , Alkotmányunk eme megállapításá- 1 ■ban benne van szocialista típusú államunk egész lényege és az aj gyökeres különbség, amely a régi államrendszertől alapjában meg­különbözteti. Népi demokratikus államrend­szerünk hatalmas lehetőségeket teremtett népünk, munkásosztá­lyunk és dolgozó parasztságunk képességeinek kifejtésére, az állam építése, a közügyek intézése, az ország vezetése terén. Felszabadul­tak azok az erők, amelyek népi demokratikus államunk sziklaszi­lárd alapját alkotják. Ez a magya­rázata annak, hogy a régi népel­nyomó állammal szemben, amely évszázadokon át alakult ki és erő­södött meg, az alig három és fél esztendős múlttal rendelkező zsenge tanácsszervezetünk egy új társadalom építésének nehéz és bonyolult feladatai közepette hű­séggel és becsülettel, odaadással és eredményesen szolgálja népünk, hazánk felemelkedését, a szocializ­must. (Taps.) A régi világban, ahol az állami ügyek intézése kevesek, a vagyono­sok kiváltsága volt, a dolgozókat azzal zárták el az állami ügyek intézésétől, hogy ahhoz egyszerű emberek nem értenek. Tanácsaink három és fél esztendős működése elegendő volt ahhoz, hogy szerte- foszlassa ezt a hazúgságot, dolgozó népünk megalázását és becsmérlé­sét. Tanácsaink munkájában né­pünk egyszerű fiainak tíz- és százezrei vesznek részt. Hivatott- ságukról, rátermettségükről a leg­beszédesebben azok a nagyszerű eredmények tanúskodnak, amiket új, szocialista társadalmunk építé­sének minden terén, a gazdasági, politikai, kulturális és nevelőmun­ka terén elértek. Mielőtt bárki pálcát törne tanácsaink munkája felett, mielőtt ítéletet mondana ta­nácsaink vezetőinek, tagjainak és munkatársainak tevékenysége fe­lett, erre kell gondolni. Áldozat­kész, fáradságot nem ismerő mun­kájukat, a szocializmus ügye mel­letti helytállásukat, eredményeik­kel és hibáikkal együtt csak meg­becsülni lehet. (Taps.) Ezt a meg­becsülést juttatja kifejezésre az is, hogy népköztársaságunk elnöki tanácsa, a kormány előterjesztésé­re a mai napon a helyi tanácsok több, mint kétszáz dolgozóját ál­lami kitüntetésben részesíti, népi demokratikus államunk megszilár­dítása terén kifejtett odaadó, be­csületes munkájukért. (Hosszan­tartó taps.) A helyi tanácsok létrehozásával olyan államszervezetet, építettünk föl, amely megfelel a népi demo­krácia követelményeinek, el tudja látni a proletárdiktatúra funkcióit. A helyi tanácsok a demkoratkute centralizmus elvei szerint működ­nek és területükön a dolgozó nép egységes államhatalmát képviselik. Munkájukban közvetlenül a lakos­ságra támaszkodnak és mint a dol­gozók széles tömegszervezetei, mozgósítják a lakosságot a társa­dalmi, gazdasági és kulturális te­vékenységben való fokozottabb részvételre. Az új államgépezet, a helyi ta­nácsok szervezte létrehozásánál azonban nem kellő elvi alaposság­gal és körültekintéssel jártunk el. Nem vittük át a tanácsi szervezet­be azokat a tapasztalatokat és módszereket, amiket a népi bizott­ságok a tömegek mozgósítása te­rén már kialakítottak, amivel megfosztottuk az új államgépeze­tet, elsősorban helyi tanácsainkat, a tömegek saját tapasztalataiban rejlő hatalmas erőforrástól, amit az állami munka terén a múltban már megszereztek: nem alkalmaz­tuk következetesen a demokrati­kus centralizmus elvét, ami oda­vezetett, hogy helyi tanácsaink, fő­képen a gazdálkodás terén keve­sebb önállósággal rendelkeztek, mint a volt önkormányzatok: nem eléggé gondosan és körültekintés­sel készítettük elő a helyi tanácsok szervezését és megfelelő felkészült­ségű vezető funkcionáriusokkal való biztosítását. Bizonyos elferdülések a taná­csok helyes működési elvétől való eltérések tevékenységük más te­rületén is megmutatkoztak. A szo­cialista1 államnak döntően közre kell működnie a szocializmus gaz­dasági alapjainak lerakásában. Ugyanakkor azonban hatalmas, egyéb társadalmi, politikai, kultu­rális és szociális feladatai is van­nak. Ezek a feladatok azonban eléggé háttérbe szorultak helyi tanácsaink munkájában, amely egyoldalúan, a gazdasági tevé­kenységre összpontosult. Ebből adódott, hogy lebecsültük a^ taná­csok tömegszervezeti jelentőségét, a munkás-paraszt szövetség és ál­talában a dolgozó tömegek szere­pét a politikai életben, főképpen a forradalom döntő kérdésében. A hatalom és az új államrendszer megszilárdításában. A munkásosztály tevékeny részvétele a hatalom gyakorlásában egész szocialista fejlődésünk legdöntőbb kérdése Pártunk halaszthatatlan, életbe­vágó feladata, a proletárdiktatúra megszilárdításának elsőrendű felté­tele a munkásosztály aktivizálása, minden irányú tevékenységének fokozása az államhatalmi szervek­ben. Pártunk új politikája, az új sza­kász célkitűzései és pártkongresz- szusunk iránymutatása minden szükséges feltételét megteremti az államhatalom és igazgatás megszi­lárdításának, a helyi tanácsok fel- élénkülésének, melynek kezdeti eredményei máris mutatkoznak. Az új szakasz gazdaságpolitikája eredményeképpen növekszik a ter­melőszövetkezeti tagság, valamint a dolgozó parasztság, főképpen a középparasztság gazdasági és poli­tikai tevékenysége, ami a párt és a helyi tanácsok részéről is olyan erőteljesebb politikai felvilágosító és nevelő munkát követel, amely alkalmas arra, hogy ezt a fokozódó aktivitást a népi demokrácia cél­kitűzéseinek megvalósítására, a szocializmus építésére irányítsa, hogy a parasztság, főképpen a kö­zépparasztság, politikai ingadozá­sát csökkentse és a termelőszövet­kezeti tagsággal együtt fokozottab­ban bevonja a népi hatalom és igazgatás helyi szerveinek munká­jába. A középrétegek politikai aktivi­tása komoly lendületet adhat a helyi tanácsok sokoldalú tevé­kenységének. Ugyanakkor ez a kö-J rülmény feltétlenül szükségessé te- (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom