Somogyi Néplap, 1954. május (11. évfolyam, 103-127. szám)

1954-05-28 / 125. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Méltóan köszöntötték a pártkongresszust a somogytúriak Üzemeink győzelmi jelentése Az Első Békekölcsön hatodik sorsolása I ft MAGYA^OIGOZÓI^ARTJA MEG VE I PÁR^IZOTTgÁGÁMAkl:APJaJ fi ráksi Új Élet tsz tagjai becsülettel valóraváltották pártnak adott szavukat: pártunkhoz, kormá­nyunkhoz, munkásosztályunkhoz való hűségüket állam iránti kötele­zettségeik határidő előtti teljesítésé­vel juttatták kifejezésre. Túl van­nak már az egész évi sertés- és vá­gómarhabeadásukon, rendezték félévi tojásbeadási kötelezettségüket, ba­romfiból pedig 12 kg-mal többet ad­tak be, mint amennyit félévi be­gyűjtési tervük előírt. Havonként esedékes tejbeadásukat is példásan teljesítik. Nagy igyekezettel fogtak hozzá a növényápoláshoz is. A tsz asszonyai — Dékmár Lajosné, Kovács József- . né, Szita Jánosné és Szomenauer Józsefné elvtársnőkkel az élen — be­fejezték 10 hold cukorrépájuk sará­ból ár.át és egyelését,. A növényterme­lő brigád tagjai most az 5 hold réti- csenkesz. a 4 hold cukorrépadug­vány, 2 hold sárgarépadugvány és két hold hagyma gyomtalanításával foglalatoskodnak. A kukorica és a napraforgó kapálásának terhét az igali gépállomás dolgozói bevették a tsz tagjainak válláról. Oláh István elvtárs, DISZ-íiatal, élenjáró trakto­ros U 3-as univerzális traktorával már csütörtökön hozzákezdett a ku­korica sorkczi műveléséhez s meg­fogadta, hogy még ezen a héten 80 kh-n végzi el a talai porhanyítását. illetve gyomtalanítását. A termelőszövetkezet férfitagjait szintén nagy munkában találják ezek a napok: lóheréjüket és lucernájukat kaszálják. Ugyancsak igyekeznek ez­zel a munkával, mert szép állatál­lományuk részére sok és jóminőségű takarmányra van szükség. fiz iharosberényi Úttörő tsz tagjai már az elmúlt évben is szép eredményit értek el a növényterme­lésben. A tagok azonban tudják, hogy erejükből többre is futja. S ha a lejlett agrotechnikai módszereket fokozottabb mértékben alkalmazzák, nagyobb gondot fordítanak a növény- ápolásra, akkor nemcsak a múltévi, hanem az ezévi termelési tervüket is magasan túlszárnyalhatják. Éppen ezért nagy lelkesedéssel csatlakoztak a sárbogárdi Vörös Hajnal tsz 30 mázsás ho.Idankénti kukoricatermelé­si mozgalmához. Dávid József elv­társ, a tsz agronómusa megmagya­rázta a tagoknak, hogy milyen mód­szerrel lehet ezt az eredményt elér­ni. A helybeli gépállomás is igyek­szik minden segítséget megadni a tsz-nek e fogadalma valóraváltásá- hoz. Vállalták a gépállomásiak, hogy egy öntözőlajtot készítenek a tsz ré­szére, amelynek segítségével egyszer­re öt sor kukoricát tudnak hígított folyékony fej trágyával megöntözni. Ha a fejtrágyázást szükség szerint többször is elvégzik, s kukoricáju­kat négyszer megkapálják. akkor nemcsak a 30, hanem a 35 mázsás holdankénti kukoricatermést is el tudják érni, amire fogadalmat tet­tek a sárbogárdiak kezdeményezésé­hez való csatlakozásukkor. fi látrányi filkotmftny tsz tagjainak szorgalmas és becsületes munkájával keveset foglalkoztunk lapunkban, pedig ők is rászolgáltak arra, hogy az élenjárók között emlegessük őket. Hiszen túlvannak már egész évi soványbaromfi- és to­jásbeadásukon, vágómaiihabeadásuk- fcól már csak 600 kg van hátra, amit még ezen a héten rendeznek. Sertéseiket már március hónapban átadták a begyűjtő vállalatnak, s ezért 27 mázsa kuíkoricabeadási ked­vezményben részesültek — ennyivel többet oszthatnak majd a zárszám­adáskor, vagy ennyivel több kukori­cát fordíthatnak szépen íejládő állat­állományuk tartására. fi somogyjádi Augusztus 20 tsz tagjai példát mutattak az állam iránti tartozás rendezésében a köz­ség egyénileg dolgozó parasztjainak. Egész évi sertésbegyüjtési tervüket 90 százalékra, vágómarhabeadási elő­irányzatukat 100 százalékra teljesí­tették és félévi tej beadási kötelezett­ségüket is lerótták helyettesítő ter­mékkel a kongresszusi héten. TERMELŐSZŐ VETK EZETEINK GYŐZELMI JELENTÉSE A csokonyavisontai Haladás tsz tagjai jó munkával tesznek hitet a párt iránti hűségükről A csokonyavisontai Haladás tsz- ben 60 család gazdálkodik 1000 hold földön évről-évre eredmé­nyesebben. Ez évben még több Jö­vedelmet ígér a szépnek mutatkozó termés a tsz szorgalmas tagjai­nak. Igaz, eredményeik nem ma­guktól jönnek létre, hanem szor­galmas munkájukkal biztosítják. Most a növényápolás szakszerű, időbeni és jó minőségbeni elvég­zése a1 legfőbb feladat. Erre moz­gósít a tsz vezetősége és pártszer­vezete. A tsz-tagok jól dolgoznak. Tudják, hogy a népünk életében oly nagy jelenetőséggel bíró párt- kongresszus munkája mellett úgy tehetnek legjobban hitet, ha még többet, még jobban dolgoznak. így vélekednek a növénytermesztési brigád tagjai is, akik példamutató munkával végzik a növényápolást. Köztük is élenjárnak Balázs Sán­dor 185, idős Edesár János 220, Kismárton Margit 77 és Cserti Istvánná 95 munkaegységükkel. A példamutatók mellett azon­ban még mindig vannak olyan ta­gok a Haladásban, akik a növény- ápolást szükséges rossznak tartják. Ez az oka annak, hogy Makkos Imre csak 43 munkaegységet szer­zett, vagy Papp Sándorné, akinek munkaegységkönyvében csak 57 munkaegység szégyenkezik. legyén! teljesítette öt Itat! fágáisáa és május Imii liízöltsertés beállási tervét A Somogymegyei Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat dolgozói a kongresszus előtt párosversenyre hívták a begyűjtésben országosan első helyen álló Békés megyét. A III. pártkongresszus tiszteletére azt is megfogadták, hogy május 30-ig az öt havi vágómarha- és a május havi hízottsertésbeadási ter­vüket 100 százalékon felül teljesí­tik. A kongresszusi héten minden nap eddig soha nem látott ered­mények születtek az élőállatbe- gyüjtésben. Május 26-án például az egy napi begyűjtési tervet hí­zottsertésből hatszorosára teljesí­tették. A tabi járás egy hét alatt egész havi tervének megfelelő mennyiségű hízottsertést gyűjtött be. Kiemelkedő eredmények van­nak még a marcali és a kaposvári járásban is, ahol az egyénileg dol­gozó parasztok százai és a ter­melőszövetkezetek egymás után teljesítik vágómarha- és hízottser­tésbeadási kötelezettségüket. Május 27-én délelőtt 9 óráig Somogy megye az öthavi vágómar- habegyüjtési tervét lOO.l, a május havi hízottseEtésbegyüjtési tervét pedig 108.3 százalékra teljesítette. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa KOVÁCS ISTVÁN ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Kovács István elvtárs felszólalása első részében a borsodmegyei üze­mek termelési eredményeit, a do1- gozók gazdasági helyzetének javulá­sát, a termelés önköltségének alaku­lását ismertette, majd így folytatta: Elvtársak! Rákosi elvtárs a Köz­ponti Vezetőség beszámolójában rá­mutatott arra, hogy társadalmunk fejlődésének egyik legfőbb hajtó­ereje: a bírálat és önbírálat, a,mil­liós tömegek aktivitásának kifejlesz­tése, alulról jövő ellenőrzése és bá­tor kezdeményezése. elvtársak a pártközpontban még min­dig nem tudnak elszakadni az író­asztaltól. Hónapszám nem járnak lei területre s ezért csak papírból, je­lentésből ismerik az életet. Nem le­het csodálni, hogy ilyen körülmények között irodaszaga van a munkájuk­nak. Munkánk megjavításálhoz kér­jük a Központi vezetőség titkárai­nak, osztályvezetőinek konkrétabb segítségét és helyszínen való ellen­őrzését. Befejezésül, elvtársak! A beszámoló élesen felvetette a párt egységének fontosságát. A bor­sodi kommunisták nem fogják kí­mélni erejüket, hogj* még jobban megszilárdítsák a pártszervezetek egységét és egy emberként sorakoz­zanak fel a KV mögé. Minden erőnk­kel dolgozni fogunk a 'kongresszus határozatának végrehajtásáért és be­csülettel helytállónk a szocialista építés borsodi frontszakaszán. (Nagy taps.) RUSZNYÁK ISTVÁN ELVTÁRS FELSZÓLALÁSA Megteremtettük-e már a pártban, az országban, s ezen belül Borsod megyében azt a légkört, hogy min­den becsületes ember — személyekre való tekintet nélkül — bátran gya­koroljon építő bírálatot? A júniusi KV-határozat óta van határozott ja­vulás a bírálat és az önbírálat és különösen az alulról jövő bírálat ki- fejlesztése terén, amit ez a komgresz- szus is bizonyít. A javulás ellenére még mindig fennáll a bírálathoz való felemás viszony. Egyes vezetők a megyében és másutt is szeretnek éle­sen bírálni, de nagyon nem szeretik, ha őket is bírálják. Nem bátorítják eléggé az alulról jövő építő bírála­tot, s nem teremtették meg az eh­hez szükséges légkört, s ezért még nem bontakozott ki megfelelően az alulról jövő bírálat. Sok elvtárs lát­ja a hibákat, elégedetlenkedik is miatta, de nem meri azt nyíltan és bátran az illetékesek előtt felvetni. Sok káderünket és párttagunkat még nem hatotta át a hibák elleni harc engesztelhetetlensége. Nem elég ge­rincesen és bátran védik a párt, a dolgozó nép érdekeit, s nem harcol­nak következetesen személyekre való tekintet nélkül a hibák elkövetőivel szemben. Nemcsak a megyei pártbizottság­ban, hanem még a Központi Veze­tőségben és különösen a minisztériu­mokban előfordul még, hogy az alul­ról jövő bírálatra — kérdésre — ja­vaslatra csak késve, vagy egyáltalán nem reagálnak. A megyei titkári ér­tekezleteken a jelentésekben számos bírálat és javaslat hangzott el pl. .a túlzott centralizációról, a tanács és begyűjtési apparátusnál, a miniszté­riumok túlzott létszámáról, vagy a begyűjtési minisztérium komoly hi­bájáról, a tervek körüli rendellenes­ségekről. Meg kell szüntetni ezt a helyzetet és ki kell alakítani az egész pártban és az országban az építő bírálat sza­bad légkörét, meghallgatni és gyor­san orvosolni a jogos bírálatot. Ez egyébként a pártonbelüli demokrá­cia kiszélesítését, a párt és a töme­gek kapcsolatának jelentős javulását is jelenti. Különösen nagy figyelmet kell szentelnünk a bátor, gerinces káderek kinevelésére, akik minden helyzetben és mindenkivel szemben meg tudják védeni a párt, a nép ügyét. Megyénk pártszervezeteinknek, a megyei pártbizottságoknak nagy se­gítséget nyújtanak a Központi Ve­zetőség, a Politikai Bizottság fontos határozatai, melyek végrehajtása munkánk alapját képezi. Hiányoljuk, hogy a Központi Vezetőség illetékes osztályai nem adják meg a konkrét segítséget és ellenőrzést e határoza­tok végrehajtásához. Különösen vo­natkozik ez az ipari és közlekedési, az agit.-prop. és a terv-, pénzügyi és kereskedelmi, valamint az adminisz­tratív osztályokra. Hiányoljuk, hogy a Központi Vezetőség titkárai, ősz- | tályvezetői és osztályvezetőhelyette- i sei nagyon ritkán, vagy egyáltalá- I ban nem jönnek megyénkbe. Egyes Rusznyák István, a Magyar Tudo­mányos Akadémia elnöke felszólalá­sában a többi között ezeket mondot- Jt<iZ A magyar tudomány a felszabadu­lás óta óriási fejlődésen ment keresz­tül. A tudomány és a tudósok ha­zánkban olyan nagy megbecsülésben és támogatásban részesülnek, mint azelőtt még soha sem. A magyar tudósok látják pártunk útmutatásai­ból, hogy a szocializmus építésében igen fontos szerepük van. Tudják, hogy a marxizmus tudomány és meg­értették, hogy nincs szebb feladat számukra, mint a dolgozó nép ér­dekeit szolgálni. Azok, az eddig ismeretien lehető­ségek, amelyek tudósaink előtt meg­nyíltak, máris jelentős eredmények­hez vezettek. A tudományos köny­vek és közlemények száma és színvo­nala évről-évre nő, ami az eredmé­nyek növelésének jó mutatója. Egyedül a Magyar Tudományos Aka­démia évenként ötször, hatszor any- nyi tudományos könyvet ad ki újjá­szervezése óta, mint. a múltban, nem is beszélve arról, hogy a harminc- nyolc folyóiratról, amelyek a ma­gyar tudomány számára egyre foko­zódó mentékben szereznek elisme­rést világszerte. örömmel látjuk, hogy a magyar tu­domány teljesítményeit világszerte — és elsősorban a Szovjetunióban — egyre jobban elismerik és egyre na­gyobb számban közölnek tudományos lapjaikban cikkeket magyar tudósok tollábái. Az elért eredmények ellenére sok tekintetben még egyáltalában nem lehetünk megelégedve. Komoly el­maradás mutatkozik pl. a megoldott kérdések gyakorlati realizálása te­rén. Ennek oka sokszor az, hogy az üzemek irányítói húzódoznak új eljárások bevezetésétől. De nem vi­tás, hogy tudósaink is sokat tehetné­nek ezen a téren, ha megfelelő mó­don gondoskodnának arról, hogy eredményeiket a gyakorlat emberei minél hamarabb és minél jobban megismerjék és szívósan harcolnának bevezetésükért. Sole és jogos panasz hangzik el az miatt, hogy tudósaink túl vannak terhelve bürokratikus, adminisztra­tív munkával és pl. a Magyar Tudo­mányos Akadémia főtevékenysége is inkább szervező, mint kutatómunka. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy míg az ipari kutatóintézetek száma igen nagy — sőt némely területen túl is méretezett —, addig az üzemi la­boratóriumok és a fundamentális ku­tatás céljait szolgáló akadémiai ku­tatóintézetek úgy számban, mint felszerelésben nagy mértékben el vannak maradva. Pyz ipari kutatóin­tézetek túlméretezettségét meg keli szüntetni, jelentékenyen kell szapo- rítaf'; az oly fontos üzemi labo­ratóriumok számát és a tudományos akadémia számára biztosítani kell a szükséges intézeti hálózatot. Ami a fiatalokat illeti, véleményem szerint az aspirantúra intézménye — egyes kezdeti hibáktól eltekintve — bevált és jogos az a remény, hogy pár év alatt egy szakmailag és ide­ológiailag képzett, a néphez hű fia­tal tudósgárda fog rendelkezésre álla- ni. Rusznyák elvtárs ezután a tudósok külföldi tanulmányútjainak jelentősé­géről beszélt, majd így folytatta: Tudósaink tisztában vannak azzal, hogy milyen nagy anyagi támogatás­ban és személjú megbecsülésben ré­szesülnek és mégis néha úgy érzik, hogy tudásukat nem veszik eléggé igénybe. Várják a legfontosabb fel­adatok kijelölését, bevonásukat a népgazdaság tervező munkájába. Mi sem mutatja jobban, hogy tudásaink szakmai, de politikai fejlődése is milyen rendkívül kedvező hatással van, ha őket a kormány tanácskozá­saiba bevonják, mint a múlt év de­cemberében tartott többhetes mező- gazdasági konferencia. A magyar tudósok lelkesen, egész munkaerejüket és tudásukat az or­szág és a dolgozó nép szolgálatába állították, de kérik a pártot és a kor­mányt, hogy az anyagi támogatáson túlmenően is teremtsék meg szá­mukra a megfelelő munkalehetősége­ket, használják fel szaktudásukat már a tervezés korai időszakában és hárítsák el azokat a sokszor bürokra­tikus akadályokat, amelyek munká­jukat hátráltatják. Sokat várunk a III. pártkongresz- szus útmutatásaitól — mondotta vé­gül — és a jövőben még fokozottabb erővel és igyekezettel kívánjuk dol­gozó népünket, szolgálni. (Nagy taps.) Gerő Ernő elvtárs felszólalása Tisztelt Kongresszus! Kedves Elvtársak! A Központi Vezetőség beszámolója támaszkodva a múlt év júniusában, októberében és‘ decemberében hozott határozatokra, megállapítja, hogy a legközelebbi évben a főfeladat, ame­lyet meg kell oldanunk, mezőgazda­ságunk termelésének erőteljes növe­lése mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés hozamának igen je­lentős emelése, s ezáltal a gabonakér­dés megoldása, népünknek fokozott ellátása hússal, zsírral, főzelékkel, gyümölccsel, borral s egyéb élelmi­szerekkel. Annál inkább szükséges ezt emlékezetbe idézni, mert ezzel a feladattal a múlt év decemberi hatá­rozat végrehajtásával elmaradtunk, mert e határozat végrehajtása egye­lőre nem halad kielégítően. Lassan, vontatottan, s nem elég tervszerűen fogtunk hozzá a mezőgazdasági gép­típusok meghatározásához, s e téren a mezőgazdasági géptípusok megha­tározása, kidolgozása terén még min­dig sok a bizonytalanság. Nagy kése­delem mutatkozik a mezőgazdasági építkezések és beruházások megvaló­sításánál. Lassan, vontatottan törlé­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom