Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-24 / 97. szám
I SOMOGYI NSPLAF Szombat, 1954 április 24. A genfi értekezlet küszöbén (MTI) TCét nap múlva Genfben megkezdődik az az értekezlet, amely elé nagy figyelemmel tekint az egész világ közvéleménye. A nyugati diplomaták az értekezletet megelőző napokat arra használják fel, hogy tárgyalások egész során igyékezzanek kialakítani valamiféle egységes arcvonalat. Pénteken kezdődött az atlanti tanács ülésszaka, amelynek részvevői még a genfi értekezlet előtt választ akarnak adni a március 31—i történelmi jelentőségű szovjet jegyzékre. Párizsi politikai körökben úgy vélik, hogy a genfi értekezlet előtt megtartandó utolsó minisztertanácsi ülésnek — amelyre ma kerül sor — különleges jelentősége lesz. Az »AFP« értesülése szerint a kormány ezen az ülésen »egészen különleges figyelmet fog szentelni az indokínai kérdésnek«. A francia külügyminisztériumban április 22-én megkezdődtek Dulles amerikai, Eden angol és Bidault francia külügyminiszter tárgyalásai, amelyeken a (március 31-i szovjet jegyzékre adandó válasz megvitatásán kívül szerepel az indokínai és a koreai kérdés is a küszöbönálló genfi értekezlet megvilágításában. Az »AP« amerikai hírügynökség hírmagyarázója úgy értesül, hogy a tárgyalásokon különösen az indokínai kérdéssel kapcsolatban merültek fel új tervek. Ez értesülések szerint Anglia Vietnamnak Korea mintájára történő kettéosztása alapján képzeli az indokínai kérdés megoldását. Mint az »AP« kommentárjából kitűnik, a tárgyalások során az Egyesült Államok képviselője is fellépett egy tervvel, amelynek lényege: nem kötni fegyverszünetet Indokínában, a franciákat a háború továbbfolytatására kényszeríteni. A tervezet többi pontja így szól: »Folytatni a harcolt mindaddig, amíg amerikai segítséggel nagy vietnami hadsereget nem lehet felállítani, kiképezni és felszerelni, 12 hónapon belül nagyszabású ellentámadást indítani a vörösök ellen«. Az angol burzsoá sajtó az eddiginél pesszimistább hangulatot akar kelteni a genfi értekezlet kilátásait illetően. A konzervatív »Yorkshire Post« diplomáciai tudósítója a három nyugati külügyminiszter tanácskozásaival kapcsolatban megjegyzi, hogy »az Indokínára vonatkozó szövetséges nézeteket még összhangba kell. hozni egymással. Még abban sem egyeztek meg — írja — kik vegyenek részt az Indokíná- val kapcsolatos genfi megbeszéléseken. Különösen fontos lesz a francia álláspont«. A konzervatív »Scotsman« vezércikkében a többi között így ír: »Dulles politikája Indokínát olyan pontnak tekinti, ahonnan nem lehet visszavonulni. Az amerikaiak, úgy látszik, elhitették önmagukkal, hogy az eldöntetlen fegyverszünet Indokínában majdnem olyan súlyos lenne az Egyesült Államok szempontjából, mint a kommunisták győzelme. Az amerikai sajtóvélemények világosan mutatják, az amerikaiak azt akarják, hogy Franciaország folytassa a háborút, mialatt az Egyesült Államok tanácsadói és egyéb olyan minőségben venne részt, mely nem kerülne amerikai emberéletekbe«. i A francia sajtó élénken foglalkozik a genfi értekezlet előkészületeivel. A »Le Monde« a három külügyminiszter tanácskozását kommentálva azt írja, hogy »az amerikai külügyminisztérium a genfi értekezlet csődjére számít, hogy ne mondjuk, keresi azt«. Növekszik a drágaság Jugoszláviában Belgrad (TASZSZ). A „Borba“ jelentése szerint a belgrádi hatóságok határozatot hoztak a városi közlekedési díjszabás felemeléséről. Az áremelés május elsején lép életbe. A határozat értelmében a trolibusz- és villamos-díjszabás 50 százalékkal megdrágul. Felemelik az autóbuszjegyek árát is. Már április 15'től kezdve 75 százalékkal emelték a vízdíjat. Havunk a külföldi hírek tükrében A ,,1‘Unitá“ csütörtöki száma méltatja a milánói nemzetközi vásár magyar pavilonját. A lap a többi között ezeket írja: A milánói nemzetközi vásár magyar pavilonjának megtekintése alapján meggyőződhettünk az ország nagyarányú gazdasági fejlődéséről. A kiállított árucikkek azt bizonyítják, hogy a hagyományosan agrárjellegű Magyarország az iparosítással gazdasági fejlődésének új szakaszába lépett. Ez a fejlődés lehetővé teszi Magyarország számára, hogy jelentős helyet fog' laljon el a nemzetközi kereskedelemben. * * * A romániai magyar kultúrhét alkalmából a Román Népköztársaság művelődésügyi minisztériumának és a román külföldi kulturális kapcsolatok intézetének rendezésében szerdán este nagysikerű hangversenyt tartottak a Romániában vendégszereplő magyar művészek az Atheneu hangver. senyteremben. A hangversenyen megjelent Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Ro* mán Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Pártái a p Göllében Berlin után — Genf előtt A berlini értekezlet után a világ népei úgy érezték, hogy megindult az egyetlen helyes és egészséges folyamat: a Kelet és Nyugat tárgyalások révén- próbálja enyhíteni a nemzetközi feszültséget, a Berlinben megkezdődött tárgyalások folytatódnak Genfben és lehetőség nyílik arra, hogy Korea után Indokínában is elhallgassanak a fegyverek. így Genf a két tábor békés egymás mellett élése felé vezető út egyik fontos állomása lehet. Ez a világ népeinek reménye, Dulles amerikai külügyminiszter számára pedig a rettegés forrása. Békés egymás mellett élés? Vájjon mit jelent ez Dullesék szemében? A feszültség enyhülése — a válság-, tói amúgyis rettegő monopóliumok haszonkulcsának csökkenése. Mindez együttvéve azt is jelentené, hogy Dullesék kezéből kihullana a zsarolásnak az az eddig bevált fegyvere, amellyel a saját és az atlantizált országok adófizető polgárait mindig fokozottabb áldozatokra kényszerítették hatalmas fegyverkezési pro- grammok költségeinek fedezésére. Jelentené továbbá azt is, hogy a »kommunista veszély« jelszavával nem tudnák tovább rövid gyeplőre fogni az atlanti országok kormányait, melyek egyre erősebben rángatják a zablát. Berlin után a népek békeakarata egyre határozottabb formát öltött. A népek egyre erősödő békeakarata jutott kifejezésre abban, hogy világszerte mind nagyobb visszhangot kelt az európai kollektív biztonsági szerződés szovjet terve is, valamint a Szovjetunió kormányának március 31-i jegyzéke, amelyben bejelenti, hogy a Szovjetunió kész részt venni az északatlanti egyezményben és javasolja, hogy folytassák a vitát az összeurópai kollektív biztonsági szerződésről. Amerikai részről ridegen, angol és francia hivatalos részről pedig tartózkodó érdeklődéssel fogadták a Szovjetuniónak a béke biztosítására irányuló kezdeményezéseit. Az amerikai külügyminisztérium természetesen ez alkalommal sem vette figyelembe szövetségeseinek véleményét, ami bizonyos angol és francia körökben sértődött méltatlankodást váltott ki. Mint Russel, a »New York Herald Tribune« washingtoni tudósítója is kénytelen megállapítani, »az amerikai külügyminisztériumnak a szovjet, jegyzékkel kapcsolatos gyors és éles reakciója újból kiélezte az angol-amerikai viszonyt«. Az angoloknál és a franciáknál van némi hajlandóság valamiféle megegyezésre jutni Genfben? Az amerikai külügyminisztériumot ez nem befolyásolja. Dullesék rendületlenül törnek céljaik felé: a genfi értekezlet megtorpedózására, a háborús feszültség fokozására, az indokínai háború kiterjesztésére. Mint a »Pravda« írja, »az új háborús megrendelésekben érdekelt monopóliumok akaratát végrehajtó amerikai diplomácia és vezetői semilyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy ismét fokozzák a nemzetközi feszültséget«. Keresve-keresik az alkalmat, hogy a »kommunista veszély« rémmeséjével fenyegetve, olyan új háborús vállalkozásba kezdhessenek, amibe »szövetségeseiket« is belerángathatják. A genfi értekezlet előtt a háborús hisztéria fokozására irányuló amerikai politika egyik megnyilvánulása volt a Csendesóceán térségében végrehajtott hidrogénbomba robbantások sorozata, amelyekkel meg akarták félemlíteni a Szovjetuniót és a népi demokráciákat, az Egyesült Államok szövetségesei előtt pedig demonstrálni akarták erejüket. Ez a kísérletük azonban visszafelé sült el, megrontotta az amerikai-japán viszonyt és ugyanakkor a tömegpusztító fegyverek eltiltását követelő mozgalmak további erősödését eredményezte. Ennek hatására még az angol alsóházban is egyhangúlag határozati javaslatot fogadtak el, amely felhívja a kormányt, haladéktalanul igyekezzék Churchill—Eisenhower—Molotov találkozót létrehozni a fegyverkezés csökkentése és ennek ellenőrzése érdekében. Az amerikai agresszív politika kiagyalói és végrehajtói nemcsak a hidrogénbomba robbantásokkal törtek céljukra, a háborús feszültség fokozására. Ennek a célnak szolgálatában hangzott el az azóta hírhedtté vált Dulles-nyilatkozat az amerikai képviselőház külügyi bizottságában. Ai amerikai ikülügyminiszter kijelentéseiből világosan kiderült, hogy az Egyesült Államok az indokínai kérdés békés rendezésére hivatott genfi konferencia előtt az indokínai háborúba való közvetlen beavatkozás előkészítésére tesz lépéseket. A külügyminiszter a »kommunista Oroszország és a. kommunista Kína« részéről Délkelet-Ázsiát »fenyegető« veszély jelszavával próbálta szövetségeseit »egységes«, »közös« akcióra bírni — értve ezalatt az indokínai háborúba való nyilt beavatkozást. A beavatkozás szükségességének igazolására mindjárt ürügyet is talált: azt a rágalmat hangoztatta, hogy »kínaiak vesznek részt a harcokban«. Dulles úgy képzelte, hogy fenyegetőzései és rágalmazó kijelentései alkalmasak olyan kommunistaellenes egységfront kiépítésére, amely a genfi értekezleten csírájában elfojtaná a békés megegyezés lehetőségét. Nyugati sajtókommentátorok és félhivatalos hangok azonban azt mutatják, hogy az Egyesült Államok szövetségeséi tisztában vannak azzal, hogy Dulles tervei megvalósításuk esetén súlyos következményekkel járnának. Ezért sietett Dulles Londonba és Párizsba, hogy személyesen próbálja »jobb belátásra bírni« az aggályoskodó szövetségeseket. »Lassan a testtel, Dulles úr!« — írja a »Daily Express« című angol lap, majd határozottan leszögezi: »Anglia nézete az, hogy tartózkodni kell minden olyan lépéstől, amely aláaknázhatná a genfi kilátásokat«. A »Daily Mirror«-ban Bevan, az. angol munkáspárt úgynevezett balszárnyának vezetője megállapítja: »A barátság azt követeli tőlünk, hogy lehető legvilágosabban értessük meg Amerikával, nem hagyjuk magunkat semmiféle katonai akcióra kényszeríteni Indokínában«. A francia nép pedig egyre határozottabban követeli az indokínai háború befejezését és még az Amerikát nyíltan támogató francia politikusok egyrésze is az indokínai háború kiterjesztésére vonatkozó amerikai tervekkel szemben foglal állást. A franciáknak a genfi értekezleten tanúsítandó magatartásától való amerikai félelem tükröződik az Alsop-fivérek cikkében, akik a »New York Herald Tribune« hasábjain a következőket írják: »Az Egyesült Államok kormánya okkal tart attól, hogy a genfi értekezleten Franciaország nyíltan az indokínai rendezés mellett foglal állást. Márpedig az Egyesült Államok nem tudná ebben megakadályozni Francia- országot anélkül, hogy ezzel az egész nyugati szövetséget szét ne robbantaná«. Régen volt olyan népes a göllei kultúrotthon, mint kedden este. A falu apraja-nagyja összesereg- lett, hogy meghallgassa Dögéi Imre elvtársnak, a SZÖVOSZ elnökének a pártnap keretében meg_ tartott előadását az egész ország népét, így a gölleieket élénken foglalkoztató időszerű kérdések" ről: a kormányprogramra megvalósításában eddig elért eredményekről és a jövő feladatairól. Dögéi elvtárs bevezetőben megállapította, hogy a párt júniusi határozata, a kormány programmjá- nak megjelenése óta tántoríthatatJanul haladunk előre a dolgozó nép jobbléte megteremtésének útján. A szeptemberi és márciusi árleszállítások, a beadás mértékének csökkentése, a szerződéses termeléssel járó kedvezmények biztosítása, a gépállomások díjtételének mérséklése, az állatorvosi szolgála' tok ingyenessététele mind-mind olyan beszédes tények, amelyek világosan mutatják: pártunk és kormányunk a szebb és jobb élet felé vezeti az országot. Sok elkövetett hibát kijavítottunk — folytatta Dögéi elvtárs — s ennek eredményeként szívesebben dolgoznak a parasztok, vidámabban folyik a munka, mint pl. egy évvel ezelőtt. Ez fényes bizonyítéka’ annak, hogy helyes úton járunk. Nem lenne helyes — mondotta Dögéi elvtárs, —, ha eredményeink mellett elhallgatnánk az új szakasz politikája megvalósításában fellelhető fogyatékosságain' kát. A hiányosságok közül a legtöbb a falu áruellátásában mutatkozik. Ennek magyarázata, hogy a párt és a kormány intézkedése nyomán növekedett a falu vásárlóereje. A göllei földművesszövetkezet áruforgalma is meggyőzően bizo- ! nyitja ezt: míg januárban 186 ezer, februárban 200 ezer, addig március hónapban 216 ezer forint értékű árut vásároltak a község lakói. Sok azonban még a hiányzó cikk: paplanból, szőnyegekből, kartonból, palacsintasütőből és háromélű reszelőbői a helyi bolt nem tudja kielégíteni a falu lakóinak szükségletét. Ez azt mutatja, hogy ezeknek az áruknak a termelése terén nem olyan gyors a kormányprogramm megvalósításának üteme, ahogy azt a lakosság igényeinek növekedése megkövetelné. Ennek magya_ rázata az, hogy az ipar nem állt át gyorsan a közszükségleti cikkek gyártására. Baj van a forgalomba hozott áruk minőségével is — ál' lapította meg beszámolójában Dögéi elvtárs. — Ez annak a következménye, hogy ipari üzemeink kevés gondot fordítottak a minőségre. Úgy vélték a vállalati igazgatók, fontos az, hogy a mennyiség legyen meg. Ezen sürgősen változtatni kell: kereskedelmi szerveink ne vegyenek át selejtes, roszminő- ségű cikkeket, követeljék meg az ipartól, hogy jó árut gyártson. Ezután arról beszélt Dögéi elv' társ, hogy előrehaladásunkat nagymértékben fékezi az állam- polgári fegyelem meglazulása. Egyesek úgy vélik, hogy az államtól csak kapni lehet, de adni nem kell. Ez ellen a helytelen nézet ellen határozottan fel kell venni a harcot, mert % a kormány csak úgy tudja megvalósítani programmját, ha ehhez minden becsületes dolgozó hozzájárul. Márpedig a beadás és adófizetés pontos teljesítése a falu legfontosabb hozzájárulása a dolgozók életszínvonala emeléséhez. Itt az ideje, hogy mindnyájan megértsük: a kormányprogramm nem a hanyagoknak, hanem a becsületes dolgozóknak ad engedményeket. Nem szabad engednünk, hogy a fegyelmezetlen kisebbség akadályokat gördítsen a kötelességtudó többség országépítő munkájának útjába. Tűrhetetlen az az állapot is, hogy a kulákok mindenütt hátralékban vannak mind a be' gyűjtésben, mind az adófizetésben, sőt bátorságot vesznek maguknak arra is, hogy a becsületes dolgozó" kát lebeszéljék állampolgári kötelezettségeik teljesítéséről. Világosan meg kell mondanunk, hogy mi nem járunk el velük szemben törvénytelenül, de megtaláljuk a módot arra, hogy betartassuk velük is népi államunk törvényeit, hogy észretérítsük őket. Ha nem hallgatnak a szép szóra, ám lássák következményeit. Nem engedjük, hogy a kulákok elgáncsolják a kormány- programmot, s megingassák a becsületes emberek bizalmát a párt és a kormány politikájában —• mondta, majd rátért a termelőszövetkezetek helyzetének elemzésére. Nem mondunk le a tsz'ek fejlesztésének politikájáról — hangsúlyozta. — Pártunk és kormányunk változatlan álláspontja az, hogy a dolgozó parasztság felemelkedésének, a boldog paraszti élet megteremtésének egyedül járható útja a tsz-mozgalom kiszélesítése. Nagy, szinte korlátlan lehetőségek állanak tsz-eink előtt. Törekedjék hát minden tsz, termeljen többet, jobbat és olcsóbban, hogy valóban saját tagsága jólétének kiapadhatatlan forrásává vál' jék. Legfontosabb feladatunk, egész népünk nagy, nemzeti ügye a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fejlesztése — mondta Dögéi elvtárs. Ebben nagy feladat hárul az országos állattenyésztői hírnévnek örvendő gölleiekre, akik joggal büszkélkedhetnek szép tenyészállataikkal. A jövőben azt várja tőlük az ország, hogy gyarapítsák szaktudásukat, sokévtizedes állattenyésztési tapasztalataikat gyümölcsöztessék a maguk hasznára, a haza javára. Mutassanak példát a növénytermesztésben is. Törekedjenek évről-évre magasabb terméshozamok elérésére. Aki jobban ért a föld helyes műveléséhez — főleg a középpa" rasztok — tanítsa a többieket, s szakmai tanácsaival segítse hozzá gazdatársait a többtermés eléréséhez. Ha csak egy mázsával emeljük a búza holdankénti terméshozamát, ha csak egy literrel a te- henenkénti fejési átlagot, országos viszonylatban már így is jelentősen hozzájárultunk a jólét alapja, az élelembőség megteremtéséhez. Ezt várja a falvak népétől, a gölleiektől is, a haza. Az új szakasz politikájának, a kormányprogramm megvalósítású' nak eddigi eredményei félreérthetetlenül mutatják, hogy nagy előrehaladást tettünk népünk élet- színvonala növelésében. Ez nem átmeneti politika, hanem a jövő távlata, a jövő politikája is. A becsületes dolgozó tömegek százezrei, milliói sorakoztak fel pártunk és kormányunk mögé e célkitűzések megvalósításáért. A dolgozó parasztság használja fel az állam adta számos lehetőséget termelése fokozására, adjon több, jobb, olcsóbb élelmet a városnak. A város nem marad érte adós. Most a falun az ország szeme. Pártunk és kormányunk bízik a falu becsületes dolgozóinak helytállásában, s nekem szilárd meggyőződésem, hogy nem fog bennük csalódni — mondta befejezésül Dögéi elvtárs. Dögéi elvtárs nagyjelentőségű beszámolóját feszült figyelemmel hallgatták a gölleiek és azzal a nagy elhatározással hagyták el a kultúrotthont, hogy töretlen len' dülettel, két kezük szorgos munkájával dolgoznak a jövőben is nagy terveink valóraváltásáért. Nemzetközi filmfesztivál lesz Karlovy Varyban Prága (TASZSZ. Karlovy Varyban július 11-től 25-ig rendezik meg a 8. nemzetközi filmfesztivált. A filmfesztiválra a világ összes filmvállalatait meghívták.
