Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-08 / 83. szám

Csütörtök, 1954 április 8. SOMOGYI NÉPLAP I PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍTÉS A pártpropagandaEimnla és az agitáció tapasztalatai a fonyódi járásban A fonyódi járás ért el eredménye­ket a kormányprogramm végrehajtá­sában, a termelésben, az állampolgá­ri kötelezettségek teljesítésében. A járás egy hétig birtokosa volt a Me­gyei Pártbizottság kongresszusi ver- ’senyzászlajának. Jólsikerült gazda­gyűléseket tartottak, amelyeken a dolgozó parasztok lelkes felajánláso­kat tettek a párt III. kongresszusá­nak tiszteletére. Számos olyan köz­sége van a járásnak, ahol színvonalas szakmai előadásokkal segítették a dolgozó parasztok harcát a maga­sabb terméshozam eléréséért. Több elyan község van a járásban, ahol a pártseervézet tervet dolgozott ki a «nezőgazdaságf e j lesztési határozat végrehajtására, mint pl. Balatonbog- lár. Ha a járás munkáját vizsgáljuk, ■tény, hogy nem maradt el a gazdasági fel­adatok végrehajtásában a többi járás mögött, sőt az élen halad. jEz ...pozitívuma a járási pártbizott­ságnak. Éppen ezért súlyos az a hiba, hogy -a pártpropaganda és az agitáció tar­talmi színvonala igen gyenge a já­rásban. A mezőgazdasági feladatok Végrehajtása mellet! — mint ahogy Nemes elvtárs, a, járási pártbizottság titkára mondotta — nem tekintették -súlyponti feladatnak a pártpropagan- da és az agitáció" kérdését. Ez rá­nyomta bélyegét a járás propaganda- munkájára. Az elsőéves politikai is­kolák 34 százaléka megszűnt, a má­sodikévesből 5 politikai iskola nem működik. A meglévőknél is nagy a lemorzsolódás és számos községben hétről-hétre nem tartják meg a sze­mináriumokat. A pártoktatással meg­bízott ellenőrök félrevezetik a járási pántbizottságot, hamis, vagy szépített jelentéseket adnak le, mint pl. Var­ga elvtárs, a járási tanács elnöke, aki azt jelentette, hogy Fonyódon megtartották a politikai iskolát. Az ellenőrzés során azonban kiderült, hogy négy egymást követő héten nem tartották meg a foglalkozást a poli- ■ tikéi iskolán. Ugyanilyen jelentést adott Fülep elvtárs, az 'MSZT járási ; titkára Balatonfenyvesről. Az ilyen ■félrevezető jelentésekért egyetlen elv- . társat nem vontak felelősségre. Mül­ler elvtárs, a járási agit.-prop. titkár ■"véleménye szerint a propagandisták felkészülésével is baj van. Nem elég színvonalasak, tartalmasak a politi­kai iskolákon a viták, ami a felké­szülés , hiányosságából fakad. A járási pártbizottság megfeled­kezett a Központi Vezetőség 1953 október 26-i határozatáról, amely a pártpropaganda helyzeté­vel és feladataival foglalkozik. A járási pártbizottság több esetben tárgyalta az oktatás helyzetét, szá- . mos - határozatot is hozott az okta­tási munkával kapcsolatban, csak éppen keveset tettek, megfeledkez­tek arról, hogy a szó és a tett között nem lehet különbség. Megfeledkez- ' tek arról, hogy a kormányprogramm végrehajtása, az új szakasz politiká­jának végrehajtása méginkább elő- . térbe állította a pártpropaganda szín- . vonalának emelését, az oktatásban megmutatkozó hiányosságok felszá­molását. Mi az oka annak, hogy a járásban ilyen komoly mértékben ■visszaesett a pártpropagandamunka? A legdöntőbb hiba az, hogy a járási pártbizottság mélységesen lebecsüli az elméleti munkát, ezt csak az agit.-prop. osztály fel­adatának tekinti, a járási párt- bizottság egésze nem foglalkozik az oktatással. Nem nyújtottak segítő ellenőrzést a propagandistáknak, az alapszervezeti vezetőségeknek az oktatási munká­hoz. Nem tárgyalták elvileg, hogy milyen hibák származhatnak abból, ha a pártoktatási munkát elhanya­golják és hogyan sínyli meg ezt a pártépítő munka, a pártpolitikai munka a községekben; hogyan hat ki a párt erősítésére, s hogyan válhat könnyen fékjévé a községekben a kormányprogramm végrehajtásának. A járási pártbizottságon a kritikát­lanság szelleme uralkodott el. Mint ahogy Nemes elvtárs mondotta, úgy­nevezett kommunista gőggel nézték a járás életét. Több párttitkár elvtárs elmondotta, hogy a járási pártbizott­ság tagjai és munkatársai csak 5—10 percet tartózkodtak a községekben s akkor is súllyal a mezőgazdasági és begyűjtési feladatokkal foglalkoz­tak, két-Jhárom odavetett szóban be­széltek a pártpropagantía, az agitá­ció és a pártépítés kérdéséről. A já­rási pártbizottságon ül egyetlen esetben sem fordult hogy a fel­adatokkal kapcsolati elvi vitákat rendeztek volna. c hatatlannak érezték magukat a jáíi íi pártbizott­ság tagjai. Olyan nézt alakult ki a járásban, hogy a fonyódi járás min­dig első volt, továbbra is az lesz, s emellett a fő célról: falun a szocia­lizmus felépítéséről megfeledkeztek. A számokkal takaróztak, közben hagyták, hogy a községekben a párt­propaganda és az agitációs munka visszaessen. Azok a hamis és téves nézetek, amelyek a járási pártbizott­ságban — főleg Müller elvtárs hibá­jából — eluralkodtak, nagymérték­ben hozzájárultak ahhoz, hogy nem előrelátóan gondolkoztak, hogy a pártpropaganda munkát másodrendű feladatnak tekintették. A járási párt- bizottságnak nincs tiszta képe a já­rás oktatási munkájáról, jelentései nem az ellenőrzés, hanem egyes elv­társak félrevezető jelentésein alapul­tak. Ebben hibás a Megyei Pártbi­zottság agit-prop. osztálya is, melynek munkatársai szintén csak futó ellenőrzést végeztek a járásban. Egyetlen esetben sem tárgyalták meg a járás propagandamunkáját, nem nyújtottak segítséget az oktatási munka megjavításához. A járási párt- bizottság tagjai, de az alapszervi tit­kár elvtársak is — éppen ebből a helytelen munkából fakadóan — kí­vülről fújják a lenini hármas jelszó tételeit, de annak gyakorlati meg­valósításáért nem indítottak harcot a járásban. Még súlyosabb a helyzet az agitációs munkánál. Saját maga, Müller elvtárs, a járás agit.-prop. tit­kára sem ismeri a Központi Vezető­ség ez év február 8-i határozatát, a párt népnevelőmunkájának megjaví­tásáról. Sem apparátusi értekezleten, sem a községi párttitkárokkal és a népnevelőkkel nem vitatták meg ezt a határozatot és nem tettek semilyen ’intézkedést a határozat végrehajtása " érdekében. Várták a Megyei Pártbi- ; zottság intézkedését, s mivel az nem jött, ültek babéraikon. Ez ad magya­rázatot arra, hogy a községekben a kormányprogramm végrehajtá­sával kapcsolatban az alapszerve­zetek nem dolgoztak ki helyi agi- táeiós érveket, nem magyarázták meg a község dol­gozó parasztságának, a járás dolgo­zóinak, hogy a kormányprogramm végrehajtása tőlük, dolgozóktól függ, nem magyarázták meg a kormány­programm célját, jelentőségét népünk életében. Ma, amikor minden lehetőségünk megvan arra, hogy sokrétűen, élő pél- i dákon keresztül mutassuk meg, mit jelent szabad hazában élni, olyan Programm megvalósításán dolgozni, melynek célja egész népünk életszín­vonalának gyorsütemű, állandó nö­velése, nem engedhető meg egyetlen területen sem a lazaság, a párt hatá­rozatának semmibevevése. Müller elvtárs a hozzáintézett kérdésekre el­mondotta, foglalkoztak az agitációs munkával, hogy Lengyeltótiban és Balatonlellén, Nagyberekben és Ba- latonszentgyörgyön jólműködő nép­nevelőcsoportok vannak, de arról egyáltalán nem tudott beszámolni, hogy a népnevelők mivel érvelnek, milyen az egyes községekben az agi­táció tartalma. Elmondotta azt is, hogy keveset foglalkozik az agitációs munkával, mert oda megy, ahol szo­rít a cipő. Véleményünk szerint leg­elsősorban a pártpropaganda és az agitációs munka területén szorít a ci­pő és itt kell gyorsan és haladékta­lanul változtatni a járási pártbizott­ságnak, az agit.-prop. titkárnak, Mül­ler elvtársnak. Nagyon illik a já­rási pártbizottságra Sztálin elvtárs­nak az a megállapítása, amikor arra utalt, hogy mire vezet a távlatok szem elől tévesztése, a szűk prakti- cizmus. A gazdasági szervezési ügyek szűk körébe bezárkózó s elméleti tudásukat nem fejlesztő funkcio­náriusok elmaradnak a nagy po­litikai problémáktól. Ezek a funkcionáriusok ahhoz az anatómushoz hasonlíthatók, akit Sztálin elvtárs »Hogyan fogja fel a szociáldemokrácia a nemzeti kér­dést?« című munkájában említ meg. Élt valamikor egy »bölcs anató­mus«. Mindene megvolt, amire egy »igazi« anatómusnak »szüksége« van: diplomája, helyisége, műszerei és mérhetetlen igényei. Csak egy kicsi­ség. hiányzott — az anatómiai ismere­tek. Egyszer azzal a kéréssel fordul­tak hozzá, hogy magyarázza meg, mi­lyen kapcsolat van a csontváz részei között, amelyek szét voltak dobálva a boncolóasztalán. Uyképpen »hírne­ves bölcsünknek« alkalma nyílt ar­ra, hogy kitüntesse magát. A »bölcs« nagy garral és ünnepélyességgel fo­gott a »dologhoz«! De baj történt! A »bölcs« egy kukkot sem értett az anatómiához, nem tudta, melyik részt mihez illessze, hogy végül is teljes csontvázat hozzon össze. Sokáig ve­sződött szegény, sokat izzadt, de hiá­ba. Végül, mikor már mindent össze­zavart és az eredmény a semminél is kevesebb volt, felkapta a csontváz néhány alkatrészét, messzire elhají­totta őket és filozófus módra lehord­ta azokat a »rosszindulatú« szemé­lyeket, akik szerinte a csontváznak nem az igazi részeit rakták asztalá­ra. A nézők természetesen kifiguráz­ták a »bölcs anatómust«. A járási pártbizottságnak és Mül­ler elvtársnak tanulniok kell nagy- jainktól, tanulniok kell a párthatá­rozatokból, állandóan fejleszteniök kell tudásukat, hogy egyszer és min­denkorra felszámolják a lazaságokat, _ mely akadályozza a járásban a párt­munka egészséges kibontakozását. Nem megengedhető, hogy egy járási agit.-prop. titkár ne ismerje a párt- határozatokat. Nem tűrhető, hogy a párthatározatokat semmibevegye, hogy megfeledkezzék legelemibb kö­telességéről, arról, hogy következete­sen harcoljon a párthatározatok vég­rehajtásáért. Párthatározatok nélkül, elvi fel­készültség nélkül, a dolgok ala­pos ismerete nélkül dolgozni nem lehet, mert ez menthetetlenül magával hoz­za, hogy nem vesszük figyelembe a területek sajátosságait és menthetet­lenül úgy járunk, mint az anatómus, aki az anatómia ismerete nélkül nem tudta összeilleszteni a csontokat. A párthatározatok iránytűk munkánk­ban. Azok ismerete nélkül menthe­tetlenül elveszünk a számos feladat között és nem tudunk különbséget tenni, hogy melyik munkát állítsuk előtérbe. A fonyódi járás is igen so­kat kapott a kormányprogrammtól. A párttagok, a járási pártbizottság tagjai is igen sokat dolgoznak, de munkájuk megjavítása, a feladatok jó elvégzése megköveteli az állandó tanulást. Megköveteli azt, hogy a pártpropaganda munkát, az agitá­ciós munkát nem mellékes kérdés- | ként, hanem főkérdésként tekintsük. Zsurakovszki Mihály. A dolgozók kezében Tan a tePT Talórayáltasa Állategészségügyünk fejlesztéséért Az ingyenes állategészségügyi vizsgálat bevezetése óta mind több és több tsz, illetve egyénileg dolgozó paraszt viszi el állatait a járások és körzetek állatorvosai' hoz. A megszaporodott munka ellá­tására 1953 szeptemberében meg­nyílt Budapesten a Lenin-körúton hazánk harmadik állatorvosi szak- segédképző iskolája. Az első öt­hónapos tanfolyam január 27-én fejeződött be és március 1-én újabb 95 hallgató kezdte meg a tanulást a legkiválóbb szakembe' rek által vezetett felcserképző is-» kólában. Az ország jelenlegi három isko­lájában — kettő van Budapesten, egy Budakalászon — július 31-én mintegy 240 új állatorvosi szak­segéd teszi le államvizsgáját, hogy utána' gyakorlatban dolgozzon to­vább állategészségügyünk fejlesz­téséért. AZ EGÉSZ ORSZÁGBAN, de még] az ország határain túl is is­merik ötéves tervünk büszkeségét, megyénk egyik legnagyobb üze' mét, a Kaposvári Textilműveket. Még nem is olyan régen csak szántóföldet láthattak azok, akik városunkat elhagyva, Juta község felé vették útjukat. Ma már? Korszerűen felépített Textilmű fo­gadja a járókelőket, ahol nap mint nap tömegével készül a lakosság igényeinek megfelelő textiláru. Ab­ban,1 hogy ez a jelentőségében nagy horderejű gyár időben meg­kezdhette működését, oroszlánré­sze volt a 73/4. Építőipari Válla­latnak. Sokan megcsodálják a; sántosi sertéshizlaldát, ahol a legkorsze­rűbb ólakban hizlalják a sertések ezreit, hogy ezáltal még több hús' hoz és zsírhoz juthassanak a vá' ros és falu dolgozói. Számát se lehetne adni, hogy megyeszerte mennyi boldog család él azokban a tágas, kényelmes la­kásokban, melyekről ezelőtt csak álmodni mertek. Sokáig lehetne so­rolni azokat a létesítményeket, amelyeket a 73/4. Építőipari Vál­lalat épített. Az építkezések, az új létesítmé­nyek mellett a vállalat dolgozói is új emberekké formálódtak. Ahogy nőttek az új alkotások, úgy szü­lettek a munka hősei is, A vál­lalatnál a dolgozók százait hatot­ta át az igyekezet: minél jobban elkészíteni és minél gyorsabban átadni az épületeket azoknak, akik várják. Igen, bizonyára erre gondolt az a 72 derék becsületes építőmunkás is, akik gyors és jó munkájukért elnyerték a sztaha' novista címet. Ebben az évben talán még több szem fordult az építőipari dolgo­zók, s így a 73/4. Építőipari Vál­lalat felé, mint az elmúlt eszten­dők alatt. Érthető! Pártunk és kormányunk, a megye dolgozói gazdasági és kulturális szükségle­teinek kielégítésére, magas össze­get biztosított a nemzeti jövede­lemből.. Megyénk dolgozói kitörő lelkesedéssel fogadták pártunk ha­tározatát és ipari dolgozóink csak' i úgy, mint a mezőgazdaságban dol- ] gozók, többtermeléssel, lelkiisme- | retesebb munkával válaszoltak, hogy ezzel is támogassák a párt, a kormány programmjának megva­lósítását. VALAMIKOR azt tartották, hogy : a téli időszakban nem lehet dol­gozni, mert megfagy a habarcs, meg kell várni a tavaszt. Aki ezen a télen elhaladt az építkezések mellett, megállapíthatta, hogy a fagyok idején is napról-napra ma­gasabb lett az épülő fal, s ahol tegnap még csak földszint volt, másnap már épült az emelet is. így volt ez a 73/4. Építőipari Vállalat építkezései egyrészénél is, de sajnos nem mindenütt. Pl. a balatonboglári építkezéseknél ja­nuár és február hónapban elnép" telenedett az építkezés helye és árván néztek a magasba a félig felhúzott falak. így volt ez a ka­posvári tanítóképző, vagy a Dam- janich-utcai lakások építésénél is. Pedig a vállalat eddigi eredményei alapján megszoktuk, hogy nincs 'olyan akadály, melyet ne tudná­nak leküzdeni. Mi csűrés-csavápás, sok volt a hiba a január'február havi terv teljesítésében. Bár a vállalat időben megrendelte a té­li munka biztosításához szükséges kokszot, azonban erélyes sürgeté­sek ellenére is, csak márciusban érkezett meg. Ezekben a hónapok­ban 232 dolgozó hagyta el munka­helyét. A dolgozók egyrészének el­távozása a bérezés körüli hibákkal függött össze. A téli hónapokban csak időbérben fizetett a vállalat és ez nem serkentette a dolgozó­kat a magasabb eredmények el­érésére. A vállalat dolgozói már a korábbi munkájuk során felis­merték a szocialista bérezés igazsá­gát: aki többet teljesít, magasabb bért kap. A HIBÁK FORRÁSA abból is fakad, hogy a vállalat vezetősége nem nagy gondot fordított a dol­gozók problémáira, ügyes-bajos dolgaira. Becsukott szemmel tűr­ték, hogy a dolgozók emiatt tö­megesen hagyják el munkahelyü­ket, s ha az élenjáró kiváló szak­emberek ezért szót emeltek, a vállalat tovább adott rajtuk. Lel­kes munkájukért nagyobb meg­becsülést vártak, főleg a műszaki vezetéstől. A műszaki vezetés nem törődömsége abban is megmutat­kozott, hogy a munkahelyeken szanaszét hagyták az épületanya­gokat és annak nagyrésze a tél fo­lyamán veszendőbe ment. Nem is csodálkozhat azon senki, hogy ilyen körülmények között ezekben a hónapokban csak 50 százalékra teljesítette megbízatását a 73/4. Építőipari Vállalat. A vállalat kommunistáinak, az üzemi párt' szervezetnek kötelessége lett vol­na, hogy kellő időben felhívják a rendellenességekre a vállalat ve­zetőségének figyelmét és követke­zetesen harcoljanak a hiányossá­gok felszámolásáért. Most, amikor rádöbbentek a nagyfokú tervlema­radásra és felismerték az előidéző okokat, vitatta meg az üzemi párt- szervezet az üzemi bizottsággal és a vállalat kiváló dolgozóival a te­endőket. . Elhatározták, hogy a gépek jobb kihasználásáért — ami munkaerő­megtakarítást jelent — széleskörű felvilágosító munkát végeznek, felkeresik az eltávozott dolgozókat és a folyó építkezésnél tovább se" gítik a kongresszusi versenyválla­lások teljesítését. Az üzemi párt- szervezet a népnevelők segítségé­vel mozgósított e feladatok elvég­zésére. Az elmúlt napokban már jelen­tősen megváltozott a vállalat munkája. Újból benépesedtek az építkezések és mindenütt halad a munka. Igaz, hogy a felsőbb szer­vek már korábban is rendezhet­ték volna a bérügyi kérdéseket, s ezzel jelentősen segíthették volna a vállalat tervteljesítését. A segéd' munkások normarendezése márci­us hónapban 46 ezer forinttal emelte a segédmunkások bérét. A vállalat dolgozói örömmel fo­gadták a 4 darab födémdarut, mely megkönnyíti munkájukat és emellett egy-egy daru naponta 10 ember munkáját végzi. A ra­kodásnál a Szikszai-féle betonge­renda szállítókocsit használják, amely 8 dolgozó munkaerejét kí­méli meg. Eddig sok embert fog' lalkoztatott és lassan haladt az érkezett épületanyagok vagonból történő kirakása, ami hátráltatta az építkezés folyamatosságát. A vállalat dolgozói maguk készítettek egy pionén-darut, s így naponta 10 ember szabadul fel a rakodás­tól és gyorsabbá válik a szállítás is. Ezek a feltételek nagyban hoz­zájárulnak a tervlemaradás beho­zásához és a kongresszusi,verseny- vállalások teljesítéséhez. Március hónapban az egy főre eső termelést már 103 százalékra teljesítették. Hogyan érték ezt el és mit jelent ez az egyes építkezéseknél, azt leginkább bizonyítja Friss Lajos sztahanovista kőműves brigádjá­nak példája. A Damjanich'utcai lakás építésénél dolgoznak és az átlagos 167 százalékos teljesítésük­kel elérték, hogy 22 nappal előbb húzták fel az emelet falát, mint azt eredetileg tervezték. A nagy­atádi lakóházépítkezésnél Olvasd Géza kőművesbrigádja 130 száza­lékos, Vajkovics Júlia segédmun­kásbrigádja 139 százalékos teljesít­ményei lehetővé tették, hogy 24 lakásba egy héttel előbb költözze­nek be a családok. BÁRMELYIK ÉPÍTKEZÉS felé visz az út, lelkes és derűsarcú építőmunkásokat láthatunk. Ahogy a százalékok növekednek, úgy emelkedik a magasba egy-egy új fal és szöknek felfelé az emele' tek. Ezek az eredmények mind azt bizonyítják, hogy a vállalat dolgozói mielőbb le akarják töröl­ni a lemaradás szégyenfoltját és méltók akarnak lenni eddigi alko­tásaikhoz. A tanulni vágyó ifjú­sággal együtt már látják az új ta­nítóképzőt s lehet, hogy közülük többen arra gondolnak: talán az 5 gyermekük is éppen ott fog tanul­ni. Az általuk készített lakóházak, hűtőház és sok ■ más fgyéb létesít­mény értük is készül, s azért nem mindegy, hogy mikor valósulnak meg. A vállalat dolgozóinak kezé­ben van a terv valóra váltása. Horváth László

Next

/
Oldalképek
Tartalom