Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)
1954-04-07 / 82. szám
Szerda, 1954 április 7. SOMOGYI NÉPLAP I Ha nem akarnak szégyenkezni, javítsák meg a tojás- és barom is liegyiijíési munkát a karádiak A MEGYE számos községéből, j termelőszövetkezetéből már március hónapban örömmel jelentet' lék a dolgozó parasztok, hogy a pártkongresszus tiszteletére teljesítették első negyedéves, féléves baromfi- és tojásbeadási kötelezettségüket. Karád község dolgozói azonban nem dicsekedhetnek ezzel. Az első negyedévben beadási kötelezettségüket tojásból 70, baromfiból ■csupán 45 százalékra teljesítették. Mi az oka ennek? Talán nincs tojás a községben, nem tojnak a tyúkok? A begyűjtési nyilvántartó, Letenye György szerint legalább 50 mázsa szabadtojást vit' tek el ezideig Karádról. Eszerint tehát a baromfiak kötelességteljesítése körül nincs semmi hiba. Mi akadályozza tehát a begyűjtést? A tanácselnök elvtárs találóan mondta: „nem foglalkozunk kellőképpen a begyűjtéssel.’’ Innét ered az a hiba, hogy vannak olyan gazdák, mint Szabó József, Letenye János, Birkás Jánosné, arkik még egyáltalán nem adtak be tojást. Úgy gondolják: tavaly elengedték, elengedik az idén is. Pedig aki így gondolkodik, téved. Hogy mennyire nem foglalkoztak kellőképpen a begyűjtéssel, azt mutatja az, hogy a karádiak március első felében 6—7 százalékra teljesítették beadási kötelezettségüket. i i . iü ■ í VÉGRE az illetékesek észrevet' ték a nagy lemaradást és hozzáfogtak a népnevelőmunkához a begyűjtési eredmények megjavítása érdekében. A begyűjtési nyilvántartók kimentek a községbe, segítséget adott a földművesszövetkezet, a járási tanács, 6—7 népnevelő járta a községet. így elérték, hogy 15—20 nap alatt, március végére 70 százalékra tel- jesitették tojásból beadási köte- lezettsegüket. Az is helytelen a községben, hogy a szövetkezet részéről is, BARNEVÁL részéről is más-más megbízott végzi a tojásfelvásárlást. Az asszonyok egyrésze odaviszi eladni a' tojást, ahol nem említik meg nekik, hogy az „A“ és a ,,B‘’ vételi jegyre is kell tojást leadni. így a begyüjtőhely ajtaját elég ritkán nyitják ki a karádiak. Pedig gondolniok kell arra, amikor az üzemi dolgozóktól ejvárják, hogy a földművesszövetkezetben legyen vasáru, szeg, stb., akkor nekik is helyt kell állniok. Ha az üzemi munkások a termelés minden frontján valóra váltják adott szavukat, akkor a karádi dolgozó parasztoknak is becsülettel eleget kell tenniük állam iránti, dolgozótár' saik iránti kötelezettségüknek. A KÖZSÉGI pártszervezetnek állandósítania kell a népnevelőmunkát. Ez a biztosítéka annak, hogy Karád ne maradjon le a begyűjtésben. Állítsák példaképül és vonják be a népnevelőmunkába az olyan élenjáró gazdákat, mint Ambrusics Mihály és Kovásznai József, akik becsülettel teljesítik beadási kötelezettségüket. Kovásznai néni jóleső érzéssel mondja: „Letettem a gondot, soványbaromfiból egész évre, tojásból fél évre teljesítettem beadási kötelezettségemet. Most nyugodtan eladhatom a tojást és baromfit és vásárolok az árán azt, amire a kony hán szükség van.“ A karádi gazdáknak Ambrusics Mihály és Kovásznai József példáját kell követniök, ezzel szolgálják saját és dolgozótársaik érdekeit. Intézkedés a nitrogén-műtrágyaszükségiet biztosításáról Az egyénileg gazdálkodó dolgo' zó parasztok részéről a nitrogén- tartalmú műtrágyák iránti fokozódó igények kielégítésére a zökkenőmentes ellátás, az őszi kenyérgabonavetések fej trágyázásának minél nagyobb területen való végrehajtása érdekében a földművelésügyi miniszter és a Szövetkezetek Országos Szövetsége elnöke az alábbi együttes utasítást adta ki: 1. Azt a nitrogénműtrágya' mennyiséget, amelyet a földművesszövetkezetek a termelőszövetkezetek szükségletére, vagy a szerződéses termelés céljára tárolnak — tekintet nélkül eredeti rendeltetésükre — a jelentkező helyi igények haladéktalan kielégítésére kell fordítani. 2. A Műtrágya és Növényvédő- szerértékesítő V. (MÜNÖSZER) megyei kirendeltsége a megyei mezőgazdasági osztály főagronó- musának és a MÉSZÖV véleményének figyelembevételével a he" lyi igényeket meghaladó nitrogén- műtrágyából a megfelelő mennyiséget a jelenlegi tárolási helyéről a legrövidebb úton azonnal szállítássá át azokba a községekbe, ahol a műtrágya iránti érdeklődés mutatkozik, de nincs műtrágya. 3. A MÜNÖSZER megyei ki- rendeltsége a járási mezőgazdasági osztály főagronómusának és a Szövetkezetek Járási Szövetségének meghallgatása után köteles gondoskodni arról, hogy minden járás székhelyén folyamatosan lehessen vásárolni mindenfajta műtrágyát. Az egyes járásokon belül a kész' letek átszállítása után feleslegként mutatkozó nitrogénműtrágyát átmenetileg a járás székhelyén kell tárolni a járás területén később felmerülő szükségletek azonnali kielégítése érdekében. Ha a járáson belül felesleges nincs, központi készletből kell megfelelő mennyiséget igényelni. 4. Az utasításban foglalt rendelkezések végrehajtását a megyei és járási mezőgazdasági osztályok, illetve a MESZÖV-ök és a szövetkezetek járási szövetségei ellen' őrizzék. Késedelem nélkül ültessük el a burgonyát Az idő felmelegedésével elérkezett a burgonya kiültetésének ideje. Ha őszi szántásba ültetjük a burgonyát és az nagyon megülepedett, ajánlatos altalaj porhanyí- tóval forgatás nélkül a talajt fellazítani. Rendszerint azonban tavaszi szántásba kerül a burgonya, itt arra ügyeljünk, hogy mélyszántást végezzünk és a talaj laza maradjon. Szántás után fogassal, vagy simítóval munkáljuk el a ta' lajt és sorjelölővel 70x30 cm-es sor- és növénytávolságra ültessük ki a burgonyát. Megyénkben a legtöbb hiba abból származik, hogy az előírt sor- és növénytávolságot az ültetésnél nem tartjuk be. Pedig csak így biztosítható, hogy a fejlődő növények jól beárnyékolják a talajt és a 70 cm-es sortávolság mellett tudjuk a burgonyát többször is jól feltölteni. Ezenkívül a jó növánytávolság be' tartósával megfelelő mértékben használjuk ki a területet is. A hiba az szokott lenni, hogy ritkán ültetjük a burgonyát, ezzel nemcsak a területet nem használjuk ki, hanem a talaj is kiszárad, mert a ritka burgonya szára nem lepi el a felületet. Vetésre legalább tyúktojásnyi, vagy ennél nagyobb burgonyát használjunk. Egy fészekbe csak egy egészséges gumót rakjunk, mert ennek jó fejlődése így van biztosítva. Az apró burgonya nem takarékosság, mert a rosszul fejlett gumók után, még ha 2—3 szemet is teszünk egy fészekbe, nem várhatunk megfelelő termést. A gumó pedig rendszerint azért marad apró, mert valamilyen betegségben szenved. A gumót legalább Í3—10 cm mélyen kell kiültetni, mert hiszen a fejlődő növényt legalább két ízben virágzás előtt feltöltjük, azért, hogy minél több föld kerüljön föléje és minél több gumót tudjon kötni. Észszerű tehát a burgonyát mindjárt mélyre ültetni, ezzel is növeljük a gumó fölé kerülő földréteget. Vetés után a talajt hengerrel, vagy simítóval munkáljuk el, mert ezzel az egyenletes kelést biztosít' juk. Amint a burgonya kikelt, fo- gasoljuk meg azt éles fogassal, mert ezzel nemcsak a morzsalékos talajt biztosítjuk a fejlődő növényzet részére, hanem igen sok gyom fejlődését csirájában fojtjuk el. Minden növénynek megvan a maga tenyészideje, vagyis az az idő, ami eltelik a vetéstől a betakarításig. Ha a kiültetéssel késünk, az érési időt toljuk ki ezzel. Bajusz Sándor A gyümölcsfák gondozásáról A tavaszi mezőgazdasági munkálatok megindulásával egyidőben Somogyszob és környékén több dolgozó paraszt végezte el a gyümölcsösökben a tavaszi munkát. Azonban legtöbb házikertben, gyümölcsösben, szőlőben elhanyagolták a fák ápolását. Nagyon sok fán lehet látni szarka-fészekhez hasonló koronákat, száraz ágakat, «sszeaszott gyümölcsmumiákat. Az ilyen rosszul, illetve nem gondozott fák egészséges és bő termést nem hoznak, sőt sok esetben idő előtt kiszáradnak. A gyümölcsfák ápolásánál elengedhetetlenül szűk' séges, hogy különösen az idősebb fák elparásodott kérgét, a telepedett zuzmók, mohák, férgek letisztítása céljából drótkefével és vakaróval levakarjuk. Gazdáink már megszokták, hogy gyümölcsfáik csak minden második évben hoznak termést. Rendszeres tisztítással, gondozással kényszeríthetjük a fákat arra, hogy minden évben teremjenek. Egy kis fáradság kell csak hozzá, hogy ezt az eredményt elérhessük és gyümölcs' termelésünket fokozzuk. Sok esetben azért nem hoz a fa termést, mert talaja tápanyagokban szegény. Most még nem késő, azért a fák csurgójának alját egy ásónyom szélességben és mélységben érett istállótrágyával, kom- poszttal, vagy hígított trágyalével trágyázzuk be, négyzetméterenként 10—12 kg istállótrágyát számítva. A termőrügyek képzéséhez szükséges és indokolt, ha az istállótrágyázás mellett kevés szuperfoszfát és káliműtrágyát adago' lünk négyzetméterenként 10—10 dekát. Ha túlerős nyesés miatt a fa csak hajtó rügyeket hozna, kevés foszforműtrágya alkalmazásával termőrügyek képzésére kényszeríthetjük a fát. Ugyanazt az eredményt érjük el, ha az ágakon drótgyűrűzést, vagy törzs- köpülést alkalmazunk. Törzskö- pülést csak egyszer végezhetünk. A drótgyűrűzés a tápnedvek ágakba való felszívódását lassítja. A csonthéjasok tömeges hullását a szárazság mellett a talaj mész- hiánya is okozhatja. Ezen a bajon öntözéssel, illetve meszezéssel segíthetünk. A gombakártevők ellen egykét százalékos bordói lével való permetezéssel védekezhetünk. A rágó kártevők ellen arzén, szívókártevők ellen egy ezrelékes nikotin oldattal védekezünk. Az odvas fákat főzött kátránynyal és kőtörmelékkel befödve, mézgás sebeket pedig ecetes borogatással, illetve ecetes fecskende- zéssel gyógyíthatunk. A pajzstetves alma' és körtefákat mészkén- lével permetezzük. Bajor Lajos agronómus Á gölleiek felhasználják az állattenyésztési ankét tapasztalatait Göi'e község szorgalmas dolgozó parasztjai már hosszú idő óta nemcsak a megyében, hanem országosan is kiváló állattenyésztők hírében állanak. Kitartó, szívós munkájuk közben hatalmas szaktudásra, és kincsei- érő szakmai tapasztalatra tettek szert, főleg a szarrasmarhatcnyész- tésben. Számos olyan gazda van a községben, aki az országos tenyész- á i'atkiál'lításokon /elnyerte a nagy meg iszteltetést jelentő országos első, vagy második helyet nagy gonddal és alapos hozzáértéssel nevelt tenyészbikájával, vagy 4—5000 kg-os évenkénti tejhozamú fejőstehenével, amiről az élenjáró állattenyésztők szobáinak falán függő díszoklevelek is tanúskodnak. Az elmúlt néhány aszályos esztendőben azonban kevés takarmány termett s ez éreztette kedvezőtlen hatását Göllében is. A kellő takarmány bázis hiánya, a beadási kötelezettség teljesítésében és a vágásra szabadon átadott szarvasmarha alacsony árkülönbözete, valamint a ko élező iejbeadásnak, tehenenkénti ki. vetése kedvét szegte a göllei állattenyésztőknek, s ez azt a veszélyt hordta magában, hogy az egykor híres állattenyésztés visszahagy at lik. Pártunk és kormányunk idejében felfigyelt ezekre a jelenségekre és annak érdekében, hogy az egész népünk életszínvonala áll andó emeléséhez szükséges éle'miszerbőséget — elsősorban húsból, tejből és tejtermékkői — biztosítsa, nagyjelentőségű határozatot hozott a mezőgazdasági terme'és fellendítésére, ezen belül az állattenyésztés felvirágoztatására. Kz az intézkedés szárnyakat adott a gölleiek tenyésztői kedvének. Tanácsüléseken, gazdagyűlések alkalmával, vagy egyéni beszélgetések során a mindnyájukat leginkább foglalkoziaFöfeladat: a tej KOVÁCS EBNÖ dolgozó parasztnak 7 szarvasmarhája van, 3 darab törzskönyvezett tehene, 2 szerződéses üsző. je és 2 szerződéses bikája. Elmondja Kovács gazda, hogy községükben is számos példa volt arra a múlt gazdasági évben, hogy az állattartók elvonták az abrakot a tehenektől azért, mert nem fizetődött ki a mázsánként 1000 forintba kerülő kukorica feletetése. — Most azonban megéri megetetni a 'ebeitekkel a kukoricát, aminek 2.50 forint kilója — mondja — mert nem tehén az, amelyik 1 kg kukoriendará- íól nem ad 2 kg tejet. Ennek az ára viszont jóval felülmúlja az abrakét. En most is darát adok a teheneknek. Tejelnek is tőle. így könnyen teljesítem az esedékes tejbeadásomat, sőt szabadon is értékesíthetek bíavonta 2— 300 litert. — Sok fontos teendőre ráirányította az alakét a figyelmemet, de eze.k közül is legfontosabbnak a tejtermelés fokozását tartón). Ezt az érdem szerinti takarmányozással és száraié kérdéseket, az állattenyésztés S0‘ ronlévő feladatait, a régi állattenyésztői jó hírnév visszaszerzésének lehetőségeit vitatgatták. Még jobban fokozódott érdeklődésük, amikor megtudták; hogy január 15-én állatbemu- taióval egybekötött ankét lesz náluk. Horn Arthur professzor elvtárs, az ország legkiválóbb állattenyésztő szakembere jött el hozzájuk, hogy megtekintse állataikat és hasznos útmutatást adjon a gazdáknak Kapós- völgye állattenyésztésének hatalmas arányú fej'esztéséhez. Horn elvtárs előadásában foglalkozott az apaállatnevelés szakkérdéseivel, ismertette a magyartarka szarvasmarha előnyös tuljdonságait a svájci telivérrel szemben, majd beszélt a helyes takarmányozásról és az állatok naponkénti jártatásának szükségességéről. Alig pár hónap telt el az ankét megtartása ó'a, s máris jelen 'ős eredmények születtek Göllében az állattenyésztés terén. A tél fo’yamán megtrágyázták a gazdák a réteket, s a mintegy go holdas legelőjüket, a napokban megfogasolják és a felszántott legelőrészeket díjra füvesítik. A tanács időben gondoskodott a 45 hold bevetéséhez szükséges 70 mázsa bal- tacimvelőmag beszerzéséről és kiosztásáról. A. 350 holdas lucerna-vetéste- riVelüket ezen a tavaszon 60 kh-val, a léherével bevetett 40 holdnyi területüket pedig újabb 16 holddal növelik. így biztosítják a. jelenleg meglévő 7.1/8 darab szarvasmarhájuk; köztük az 528 fejőstehenük és 40 darab szerződéses fajbikájuk számára a szükséges takarmánymennyiséget. Az ankét hatását azonban nem any- nyira a takarmányterület növelése, hanem a gazdáknak az állattenyésztéssel kapcsolatos tervei tükrözik. hozam növelése zon álló teheneknek az ellósre való gondos előkészítésével igyekszem elérni. Fontos az, hogy a hasas tehén jó kondícióban legye© már az ellés előtt, mert az elles után a tejtermelés fokozottan igénybeveszi az állat szervezetét, s még ha jól tápláljuk, akkor sem lesz lényegesen jobb a kondíciója. Ha sovány a borjas tehén, nem tejel jól és gyengén fejlődik a borjú, ügy van ez, mintha lyukas fazékban akarnánk vizet tartani. Hiába öntjük bele, kifolyik be'ő'e. Be kell foltozni előbb á lyukat és csak utána kell az edénybe vizet önteni. A tehenet is tehát már az elés előtt kell jobban etetni, akkor ellés nfáia bőven tejel és jó! táplálja a borjút. Kovács Ernő mindent elkövet, hogy továbbra is ne csak felvilágosító munkával, szaktanácsadásával, hanem személyes példamutatással is segítse az állattenyésztés fejlesztését. Gondos munkája meghozza édes gyümölcsét: csütörtökön bizonyosan szép összeget kap a 18 hónapos bikájáért a göllei tenyészállat vásáron. Vörös-tarka teheneket akarok vásárolni SÁNDOR LAJOS (alsó) istállójában példás rendben sorakozik lovai melleit 7 darab szarvasmarhája: 3 fejőstehén, 2 üsző és 2 szerződéses bika. Az egyik bika annak a telivér tehénnek a borja, amelyik évente 3800 kg tejet ad. — Ezt az állományomat még eggyel növelem — mondja — alkuban vagyok Taszáron; az egyik régi ismerősömmel: egy törzskönyvezett tehén bikaborját akarom tőle megvásárolni. Ha meg tudunk egyezni, akkor annak a kisbikának a nevelésére is leszerződöm. — Én is ott voltam az ankéton ja-' nuár 15-ém. Különösen megragadta a figyelmemet Horn elvtárs előadásának az a része, amelyben a telivér és a magyartarka tehenek tulajdonságát összehasonlította. Sokat gondolkoztam az ankét óta ezen. Bár nagyon szeretem’ telivér teheneimet, mivel azonban alacsony a tejhozamuk, úgy beszéltük meg a feleségemmel, hogy két tehenet eladunk és veszünk helyettük bonyhádi vöröstarkát. Azok jobban tejelnek s így több tejjel és .tejtermékkel tudunk hozzájárulni a* | ország élelembőségének megtoremté- ' séhez. Akinek első törzskönyvezett tehene volt a faluban SZENTE IMRE bácsi már nem fiatal ember: 68. életévét tapossa. Egész életében nagy kedvvel foglalkozóit állattenyésztéssel. Bár 25 évem keresztül méneket is nevelt, számítását azonban a szarvasmarhatenyésztésben ta'álta meg. Neki volt a községben — 1918-ban — először törzskönyvezett tehene. Fiatalabb korában 10—12 „szarvasállatot“ szokott tartani. Most is van 4 darab marhája, amelyeket olyan gondosan ápol, hogy az sok fiatal gazdának is becsületére válna. — Részt vett-e az ankéton, Szenté bácsi? — kérdeztem. — Már hogyne vettem vo’jna részt -- válaszolt és ennek megerősítésére korát meghazudtoló fürgeséggel díszes okmányt hozott ki a szobából. Büszkén mutatta az oklevelet, amelyen ez olvasható: „ . . . a kapós- völgyi állattenyésztési ankét állatbe- mntatóján Szente Imre göllei dolgozó paraszt Dani nevű 13 hónapos bikájával II/A díjat nyert“. Miközben kimentünk az istállóba, hogy megnézzük állatait, elmondja, hogy egész életében törzskönyves marhákat tartott. A Dani nevű bika anyja bonyhádi vöröstarka tehén. Nagyon megéri ezt a fajtát tenyészteni, mert most is megad tehenem naponta 18 liter tejet — mondja megelégedetten, majd így folytatja: — A 9 hetes bika nevelésére is leszerződtem. Előnyös szerződéses állatokat nevelni, mert kormányunk szerződési előleget és nbraktakarmányt is ad. Többévtizedes állattenyésztői munkám alatt mindig nagy gondot fordítottam az állatok takarmányának összeállítására, de most az ankéton ezt is pontosabban megtudtam. Én öreg ember vagyok, mégis nagyon sokat tanultam Horn prófesszortól. Elmondta, hogy nemcsak takarmányra van szüksége az állatnak, hanem napfényre és jártatásra is. Azóta minden nap megjártatom szarvasmarháimat. Azt is mondta a professzor, hogy becsüljük meg a magyartarka tehenet, mert az több tejet ad, mint a svájci télivér. Nekem nem is kellene másik fajta telién, csak a bonyhádi, mert ez nem olyan kényes. — Úgy számolok, hogy most 8-án átveszik a tenyészállatfelvásárlók a bikámat kb. 7—8000 forintért. Ezen a pénzen veszek egy hasas üszőt, ami rövidesen leborjazik. Megtartom a 14 hónapos iiszőborjamat és tehenemet s így lesz 3 fejőstehenem. Azért döntöttem így. mert tudom, hogy sok tejre van szüksége a népnek. Igaz, hogy most már nem vagyok fiatal, sokat kell dolgoznom az istálló körül, de ez úgy van, hogy aki szereli az állatot, az nem is tud nélküle meglenni. KUTAS JÓZSEF.
