Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-28 / 100. szám

szerda, 1955 április 28. SOMOGYI NÉPLAP 5 Okuljanak kommunistáink a gamási esetből Két termelőszövetkezete van Gamas községnek. Mindkettő elég Jó eredményt ért el az elmúlt gazdasági évben. Az Uj Életnél munkaegységenként 4 kg búzát, 3 kg rozsot, 3 kg árpát, 2.5 'kg bur­gonyát és 10 kg kukoricát, emel­lett takarmányrépát és 8 forint 5 fillért osztottak munkaegységen­ként. Volt olyan tag, mint Horváth István, aki 530 munkaegységére gabonafélékből 37 mázsa 10 kg-ot vitt haza. De nem egyedüli. az ilyen nagy részesedés az Uj Élet­nél. Sárközi Lajos 465 munkaegy­sége után, Hangyái István 430 munkaegysége után részelt. A Ha­ladásnál sem volt rosszabb a ter­mészetbeni és pénzbeni juttatás. Ennek ellenére az Uj Élet terme­lőszövetkezetből 50 tag lépett ki .az elmúlt év őszén. A Haladásból is volt kilépő.-Mire vezethető vissza, hogy a jó gazdasági eredmények ellenére felbomlási hangulat uralkodott el a tsz'ekben? Ha az okokat vizsgál­juk, meg kell állapítani, hogy a kilépési hangulat legfőbb oka a termelőszövetkezetekben végzett rossz politikai munka. A járási pártbizottság nem értette meg, hogy nem elég csak létrehozni a termelőszövetkezeteket, hanem azokat segíteni, irányítani kell, is­merni kell a termelőszövetkezetek problémáit, mindennapos gondjait, segítségükre kell lenni abban, hogy meghonosodhassék az új, hogy diadalmaskodhassék a szo­cialista gazdálkodási forma. Mert tudni kell, hogy még a termelő­szövetkezeti tagokban is hosszú ideig él a magántulajdon iránti ragaszkodás. Nem szabad elfelej­teni, hogy az emberek tudata nem változik meg egyik napról a má­sikra, nevelni, formálni kell az embereket. „A pártnak — tanítja Sztálin elvtárs,— ha vezetni akar­ja a kolhozmozgalmat, be kell ha­tolnia a kolhozok életének és veze­tésének minden részletébe; a párt­nak tudnia kell mindarról, ami a kolhozokban végbemegy, hogy ide' jében segítségükre siessen és meg­előzze a fenyegető veszélyeket.“ Ezt a sztálini tanítást a tabi járási pártbizottság nem szívlelte meg, a gamási termelőszövetkezetekkel nem foglalkozott kellőképpen, és a kormányprogramm megjelenése után, az ellenség dühödt támadá­sait, rémhírterjesztéseit a gyengén dolgozó községi pártszervezet a já­rási pártbizottság helytelen irányí­tó, segítő munkája miatt nem volt képes megsemmisíteni, leleplezni. R kulákok aknamunkája Az osztglyellenség előbb az -egyik, majd a másik termelőszö­vetkezet meggyengítésén munkál­kodott. Aknamunkájuk következ­tében az Uj Élet termelőszövetke­zetből az elmúlt év őszén 50 csa­lád lépett ki. Szőkendi József 28 khas kulák, akinek emellett 200 hold bérlete volt, Gergely István 36 holdas kulák, volt csendőrtiszt­helyettes, Dolláros Magyar Lajos 58 holdas amerikás kulák és a •többiek hozzáláttak a különböző rémhírek kovácsolásához, terjesz­téséhez. Becsmérlő kijelentéseket tettek az élenjáró dolgozókra, s úgy igyekeztek irányítani aljas te­vékenységüket, hogy az egyénileg dolgozó parasztok és a tsz-tagok közé gátat emeljenek, hogy az egyénileg dolgozó parasztok ne be­széljenek a tsz-tagokkal, és for­dítva, a tsz-tagok az egyéniekkel. „Megváltozik a helyzet“ — mond­ták, s aki bent marad a tsz'ben, azt „feketelistára“ teszik. „Csak ebben vannak jó eredmények a tsz-ben“ — mondták és uszítás közben úgy csörgött a kulákok nyála, mint kutyának a szalonna után. De még tovább mentek. 1949 —1950-ben számos kulák felaján­lotta földjét, házát. Eltávoztak a községből. Ez év tavaszán Szőken­di József visszatért a faluba, a Haladás termelőszövetkezet tulaj­donában lévő házból kirakta a termelőszövetkezet tagját és beköl_ tözött a házba. Gergely István, aki több mint 2 évig bujkált a környé­ken, Szőkendi tevékenysége után , újra megjelent a községbei} és kö- |; vetelte vissza az ott hagyott házat, : a gazdasági felszerelést. Kovács Rozália 50 holdas kulákasszony szintén ilyen igénnyel lépett fel. A községi tanács pedig a törvé­nyességre hivatkozva csak nézte, hogy a kulákok mit cselekednek. Kért a járási tanácstól segítséget, ki is mentek a járási tanács mun' katársai, de amikor látták, hogy probléma van, otthagyták a köz­séget. Úgy bizony, a kulákok tör­vényességet emlegetnek, amikor veszekedett módon a tsz ellen tör­nek, de az adót, a beadást, azt nem teljesítik. Itt nem hivatkoz­nak a törvényességre. „fl kutya érettsn szereti a szőlőt“ Ez eredményezte azt is, hogy egyes kulákok, mint Bogdán János 30 holdas, Göndöcz István és tár­sai arra való hivatkozással, hogy a kulákoknak vissza kell adni a földet, így beszéltek: „A föld nem kell“, jólelkűen lemondtak róla, „csak- a szőlőt adja vissza a tsz“. S mivel erre a tsz nem volt haj­landó, törvényellenesen bementek a termelőszövetkezet kezelésében lévő szőlőbe. Megmetszették a szőlőt és elültették hagymával, egyéb kerti növényekkel. A tanács még mindig nem tudta, mit cse­lekedjék, kinek van igaza. Bezzeg tudta Pusztaszeri elvtárs, a Hala­dás tsz elnöke, aki azt mondta; Megmetszették a szőlőt, beültet­ték, ezzel csak jót tettek a tsz' nek; a tsz majd hasznosítja, mert nagyon igaz az a közmondás; „Malacnak nem való a méz“. De van még ész a kulákok kobakjá­ban, mert kúpeckedésük során ra­gadt rájuk ravaszság. Úgy gondol­ták, hogy azzal az egy-két holdacs- ka szőlővel megbirnak valahogy, mert némelyik még mindig tart egy cselédet. De az a közmondás is igaz, hogy „a kutya éretten sze_ réti a szőlőt, de ha nagyon nyúl- kál utána és letépi a fürtökgt, az orrára koppintanak“ —- így járnak Gamáson is a kulákok, ha az érett szőlő után nyulkálnak. fl kulák lánya és n „Luxemburg grófja“ Ha már így nem tudtak ered­ményt elérni, új módszer után ku­tattak és azt kezdték alkalmazni. Göndöcz István kulák lánya kül' döttséget szervezett és azt elküld­te Pusztaszeri Lajos tsz-elnökhöz. A küldöttség vezetője, Horváth Sándor imigyen adta vissza a ku­lákok hangját: ,,Te, Lajos, lehet-e veled okosan beszélni? Adjátok vissza ennek a szegény kulák nak a szőlőjét, mert a lánya, aki zene- akadémiára járt, csak úgy hajlan­dó betanítani a kultúrcsoporttal a „Luxemburg grófjá“-t. Tudod, Lajos — mondta — a másik tsz- elnök, Fehér, az biztos megértené a dolgokat.“ A tsz-elnök kiutasította a foga' dott prókátorokat. És csodák cso­dája, a kultúrcsoport a kulák lá­nya nélkül is nagy sikerrel adta elő a „Luxemburg grófját.“ . De folyt tovább a kuláktámadás, s mindez a járási pártbizottság szeme előtt. A JB munkatársai szinte naponta kint jártak a köz­ségben: Csalos elvtárs pártnapot tartott, Právics elvtárs másfél na­pot töltött a községben; csak úgy látszik, hogy a község határán fe­kete kendőt kötöttek a szemük elé, hpgy ne lássanak semmit. Mert mi is történt? Ritka községben van úgy, mint Gamáson, hogy a két tsz-elnök fe­lesége uncfkatestvérek, s ha már másképpen nem, az asszonyokon, meg az anyóson, apóson keresztül próbáltak a kulákok hatni a hajt­hatatlan tsz-elnökre, Pusztaszeri elvtársra, aki szilárdan kitartott a 1 tsz igaza mellett. Fehér elvtársnő, ! a másik tsz elnökének felesége elment hozzájuk látogatóba, s ezen 1 a napon nemcsak ő, hanem az anyós, após, meg az egyik szom­széd is megjelent. A sógornő azzal kezdte: ,,érdemes-e annyit futká- rozni“, az anyós és após pedig: „minek bántod a szegény kuláko- kat, nincs itt szükség arra, hogy te vidd itt az ilyen hangokat; ha tudtam volna, hogy ilyen ember vagy, soha sem adtam volna hoz­zád férjhez a lányomat“-. Pusztaszeri elvtárs állta a sarat. Az egyik küldöttség jött, a másik ment/ Magyar István a ,,szegény, szerencsétlen“ Cifra csendőrtiszt­helyettes ügyében jött a tsz-elnök_ hoz, s miközben sajnálkozott a „szerencsétlen“ volt csendőrtiszt­helyettesen, aki kakastollas korá­ban -a múlt társadalmi rendszer védelmében jópár embert meg­vert, igyekezett meglágyítani a tsz-elnök kemény szívét. S a harc folyt tovább Lassan-lassan már oda fajult, hogy családi perpatvar kerekedett belőle. A két tsz-elnök harago­san nézett egymásra, s a kulákok a háttérben igyekeztek az uszítást még jobban fokozni, össze akarták uszítani a két tsz-elnököt. Az Uj Életben új vihar kereke­dett. Egyes tsz-tagok meginogtak; mindössze pár elvtárs volt, aki áll­ta a sarat, közöttük Koppányi elv­társ, de lassan igyekéztek őt is el' csendesíteni. Legutóbb már Kop­pányi elvtárs is ott tartott, hogy nem mert véleményt nyilvánítani. A kulákok pedig már előre ittak a medve bőrére és tovább szövö­gették hálójukat. Újabb rémhíre­ket koholtak: „A genfi értekezlet változást hoz“ — mondták — „há­ború lesz, az amerikaiak Indokí- nára egy atombombát dobtak le és 2 millió ember elpusztult, vi­gyázzatok, baj lesz“. Utóbb már odáig merészkedtek, hogy bírósági úton akarták visszáperelni az ott hagyott és a termelőszövetkezet­nek felajánlott ingóságokat. Tör­vényesség van, mondja a bíróság, s kezdett az üggyel foglalkozni. A Haladás tsz- elnöke végül is meg­unta a dolgot és a Megyei Pártbi­zottsághoz fordult. ' Időközben egyedül kirakta a kulákokat a termelőszövetkezeti tagok házai­ból, ahova jogtalanul bementek. A járási pártbizottság még mindig nem figyelt fel arra, hogy mi tör­ténik Gamáson. Másfajta munkára van szükség Évek óta folyó .harc ez Gamá­son. Keresték, kutatták, honnan erednek a községben a különböző rémhírek, csak éppen cselekedni nem cselekedtek. Megfeledkeztek arról, nem elég az, hogy fennszó- val hirdetik a termelőszövetkeze­tek megszilárdításának politikáját, nem elég az, hogy beszélnek arról: erős, ütőképes pártszervezeteket kell létrehozni a tsz-ek segítésére; nem elég az, ha beszélünk csäk az osztályharcról, közben tűrik, hogy a kulákok nyíltan uszíthassanak a termelőszövetkezetek, a népi de­mokrácia ellen. Nem. Másfajta munkára van ma már szükség. Elemezni kell az egyes községek életét, foglalkozni kell problémá­ikkal, segítséget, tényleges segítsé­get kell nyújtani a problémák megoldásához. -Ne féljenek kimen­ni azokra a helyekre, ahol még , probléma van, hanem azt igyekez­zenek kommunista módon megol­dani. Ilyen jelenségek, mint Gamás i községben vannak:, más községek- ben is fellelhetők. S a kommunis- ‘ tákat a cselekvés, a nevelés, a ta- ’ nítás, a harcosság jellemzi. Úgy j nyúljanak a tsz ek problémáihoz, j hogy abból mindenki megértse: r minden erőnkkel segítjük, támo- l gátjuk termelőszövetkezeteinket, * a falu szocialista bázisait. Zsurakovszki Mihály A csokölyiek az állattenyésztés fel­virágoztatásáért dolgoznak A CSÖKÖLYI PAKASZTOK jó gazdák. Különösen szeretik az állat­tenyésztést. Ezt bizonyítja, hogy a község állatállománya a multévihez viszonyítva 125 százalékra, ezen be­lül a tenyészkocaállomány 228 száza­lékra emelkedett. Megnyilvánul a gazdák állatszeretete abban is, hogy a községben 35 darab tehén és 26 da­rab koca van törzskönyvi ellenőrzés alatt, ezenkívül 19 darab növendék­bikát nevelnek a gazdák tenyésztés­re. Ebből 3 darab már most eladásra vár, 5 darabot az országos mezőgaz­dasági kiállításra készítenek elő, de a többi is mind szép, gonddal nevelt növendékbika, amelyek, ha közte­nyésztésbe kerülnek, nagyban hozzá­járulhatnak a szarvasmarhaállomány minőségi javulásához, mert vala­mennyi a kaposvári mesterséges megtermékenyítő állomás törzsbikái­tól származik. A csökölyi gazdák kezdetben fél­tek a mesterséges megtermékenyítés alkalmazásától, de amióta látják az eredményeket; semmi kifogásuk elle­ne. Különösen tapasztalható ez a bi­kanevelő gazdáiknál, mert az így szü­letett borjak erőteljesek, jó csonto­zatnak, egyszóval magukon viselik a kitűnő apaállat külső tulajdonságait és ebből kiindulva remélhető, hogy a belsőkre való hajlamot is hűen öröklik és örökítik is. Hogy ma már mennyire szívesen veszik a gazdák a mesterséges termékenyítést, azt igazolja az is, hogy mindegyik gaz­da azt a törzsbikát tartja a legjobb­nak, amelyiktől az ő bikája szárma­zik. Tóth Lajos (tapsonyi) pl. a Szil­vesztert dicséri és a saját növendék­bikáját is Szilveszternek nevezte el. Birgés Jánosné szerint, a Néró a leg­szebb bika, az ő bikájának az apja. Persze, ugyanígy büszke bikája szár­mazására az a gazda is, akié a' Re­kordtól, Heldtől vagy Eigertől szár­mazik, mert hiszen ezek a bikák va­lamennyien szépek, értékes tulajdon­sággal rendelkeznek, aminek fontos­ságát egyre jobban felismerik az ál­lattenyésztő. parasztok. NEMCSAK a szarvasmarhate­nyésztők, nemcsak a bikanevelők a jó állattenyésztők a községben, ha­nem azok is, akik sertéstenyésztéssel1 foglalkoznak. A sertéstenyésztők kö­zül is számos gazda határozta el ma: gát apaállatnevelésre. A gazdák lel­kesedését látva remélhető, hogy rö­videsen ezen a téren is lesznek ered­mények és a csökölyi gazdák állat­szeretete a sertéstenyésztést is hozzá­segíti jónéhány értékes apaállathoz. A csökölyi gazdákból alakult Béke termelőszövetkezet tagjai, hasonlóan az egyéni gazdákhoz, ugyancsak szí­vesen foglalkoznak az állattenyész­téssel. Van a tsz-nek szép szarvas- marha- és szép sertésfarmja és ter- mésztesen innen sem hiányzik az is­tállóból a növendékbika. A tsz-nek 3 darab szérződtetett növendékbikája van, amelyek még kicsinyek ugyan, de ha kellő szakszerű nevelésben ré­szesülnek, nem maradnak el a régi bikanevelő gazdák bikái mellett. a tsz Állattenyésztői kö­zül dicséretet érdemelnek a tehené­szet dolgozói. Különösen az utóbbi hónapokban — amióta az állami ál­lattenyésztő-állomás rendszeres ellen­őrzést és tanácsadást végez — ta­pasztalható értékes emelkedés a tej­termelés terén. A tehenészet fejési átlaga november hónapban 2.2 kg volt, ami decemberre 5 kg-ra, ja­nuárra 7 kg-ra, márciusra 7.8 kg-ra, áprilisra pedig 8.2 kg-ra emelkedett.- Az emelkedést a gondos ápolással, az istállórend pontos betartásával, majd az utóbbi időben tejelési pótabrak etetésével érték el. Ezeket az ered­ményeket még fokozni tudnánk, ha pl. a borjakat itatásos neveléssel ne­velnénk, a jobb tejelő teheneknél pe­dig napi háromszori fejést alkalmaz­nánk. Reméljük, hogy az eddigi ered­mények buzdításul szolgálnak a tsz állattenyésztőinek és a fejési átlag hamarosan a 10 kg fölé emelkedik, •ha az említett állattenyésztési mód­szereket is bevezetik. Csököly község tehát dicséretet ér­demel az állattenyésztésért, azonban van egy kifogás alá eső dolog a köz­ségben — és ez szorosan összefügg az állattenyésztéssel —: elhanyagolt a közös legelő. A legelő egyrésze cserjés, bokros, legeltetésre alkal­matlan. Ezt a területet társadalmi munkával használhatóvá lehetne ten­ni, de erre a csökölyi gazdák —nem tudni miért — nem nagyon hajlan­dók. Ezideig a legelőnek csak egy kis részén történt gyomirtás, vakond- túrás-feregetés, pedig a legelőrehaj- tás' ideje elérkezett. A gondozatlan, gyomos, vakondtúrásos legelőn pedig az állatok nem legelnek. • JÓ LENNE tehát, ha a csökölyi állattenyésztők ugyanúgy törődnének a legelőápolással is, mint az állatte­nyésztéssel, mert. a gondozott le­gelő segítené őket a még jobb minő­ségű, edzettebb állatok nevelésében, ezenkívül pedig a takarmányozási költségeket is lényegesen csökkente-, né. Csokonai János állami állattenyésztő-állomás vezető, Nagyatád. Lyon (TASZSZ). Három nap­ja, hogy Lyonban megnyílt a 36. nemzetközi vásár. • Lyon- lakóinak tízezrei, Francia_ ország és más országok üzleti kö­reinek képviselői keresik fel a szovjet pavilont, ahol nagy-érdek­lődéssel tekintik meg a kiállított árucikkeket. A kiállítás vendégkönyvének be­jegyzései bizonyítják, hogy a lá­togatók nagyra értékelik a szovjet pavilonban látottakat. Itovidesen megkezdődik a szőlőoltás A szőlőtermelők segítségére si­ettek a nagytétényi gumigyár le­mezüzemének dolgozói, hogy a hi­ányzó raffiát műanyagból készült szalaggal pótolják. A pártkon­gresszus tiszteletére vállalták, hogy 1500 kg szőlőoltószalagot ké­szítenek megtakarított anyagból. Ezt a mennyiséget már le is gyár' tották és így több mint 1 millió szőlőtő oltásához elegendő szalagot készítettek. Irtsuk sűrűsorú vetéseinkből a gyomot A gyomirtás valamennyi sűrűveté­sű növényünknek igen fontos ápolási munkája. Különösen vonatkozik ez sűrűn vetett gabonaféléinkre és a lenre. A vadrepcével, a repcsényre- tekkel, vagy daravirággal erősen fer­tőzött gabonák és lenvetések nem ad­hatnak nagy termést. Még nagyobb- a kár, ha vetéseinket évelő gyomok lepték meg. A tarack­búza, békarokka, aeat a kultúrnö­vényt megfojtja. Sokszor egész nagy foltokban lepi meg az elhanyagolt táblákat. Áz első gyomirtást a tavaszi boro- nálással őszi gabonáinknál már leg­nagyobb részben • elvégeztük. A bo­rona éles fogai a nagyobb levéllel rendelkező, rövidebb gyökerű _ gyo­mokat kiráragatták, de a későbben kelő <és mélyebben gyökerező gyomo­kat ezzel nem irtottuk ki. A gyomok magvaikkal évről-évre nagymérték­ben fertőzik 'a talajt, kártételük — ha nem védekezünk idejében ellenük — igen nagy lehet. Ne tévesszük szem elől, hogy amíg egy szem elvetett kultúrmagból 10— 30 szem termést várhatunk általá­ban, addig egy élelmes gyommag magtermése többezer is lehet. A kalászosok közül áz acatot an­nak megjelenése után, tehát most hamarösan időszerű kiirtani, ezt az irtást azonban legkésőbb a gabonák szárbaindulása előtt el kell végezni. Az acat tökéletes kiirtása csak gyö­kerestől való kihúzása, vagy a föld felszíne alatti elvágás útján lehetsé­ges.- Leggyorsabban botra erősített u. n. böködővel végezhetjük el. He­lyes, ha a gyomirtást szükség szerint kétszer is elvégezzük. Ebben a kor­ban gabonaféléink jól bírják a ta­posást, mégis nagyon kell ügyelnünk arra, hogy ha a talaj sáros, akkor ne menjünk rá. Őszi gabonáink közül a dúsabb fej- iődésű rozsot nem kell gyomlálni, acatolni, az elnyomja a gyomokat, de a búzánál, ősziárpánál végezzük el a gyomirtást. Nem szabad megvárni, amíg a gabona 25-—30 cm magas lesz, mert akkor már nehezebb a gyomok felhúzása, vagy -kibüködése. A fiatal len nagyon érzékeny a ta­posásra. Itt, legalkalmasabb, iha a 10 cm magasságúra megnőtt lent kezd­jük gyomlálni. Sáros föld esetén kü­lönösen nagy kárt tehetünk a lenben gyomlálás alkalmával. Nagyon ügyel­jünk arra, hogy a gyomlálok lehető­leg a sorok között haladjanak. Gá­zosán hagyott lenben a gépi nyüvés nein vezet sikerre, itt a' gép soroza­tosan elakad, teljesítménye alacsony marad. Sűrű sorban vetett növényeink ■gyomlálásával lehetőséget nyújtunk azoknak az egyenletesebb, jobb fejlő­désre, egyidejűleg pedig megakadá­lyozzuk a gyomoknak következő év­ben való szaporodását és egyidejűleg ezzel is hozzájárulunk a magasabb termésátlagok eléréséhez. Hámori Ferenc növénytermelési előadó. A szovjet pavilon sikere a lyoni nemzetközi vásáron

Next

/
Oldalképek
Tartalom