Somogyi Néplap, 1954. április (11. évfolyam, 77-102. szám)

1954-04-25 / 98. szám

Vasárnap, 1954 április 25.

SOMOGYI NÉPLAP

ISMERJÜK MEG MEGYÉNK HALADÓ HAGYOMÁNYAIT

MÓRICZ ZSIGMOND SOMOGYBÁN

|Yf INDEM VÁLTOZÁSÉRT ÉS ÉJÉRT KIALT ITT« Ady

Endre e sora illik legtalálóbban történelmünk ama dicső napjaira, amelyre most emlékezünk.

Minden változásért kiáltott, mert az l&lff-as októberi polgári forradalom megoldatlanul hagyta a nemzet legégetőbb problémáit. A Károlyi-kormány és a Szociáldemokrata Párt vezetői, megnyergelve a munkásosztály győzelmét, igyekeztek a mankásosztálvt kiszorítani a hatalomból, cinikus elzárkózottság- gal kerülgették a földkérdés megoldását, fizikai és szellemi erőszakkal nyomták el az infláció és spekuláció karmaiban vergődő munkás- osztály forradalmi törekvéseit, hajszát indítottak a népérdekek legkövetkezetesebb harcosa, a KMP ellen. A forradalmi ellenállást azonban csak ideig-óráig lehetett féken- tartani.-A világ siet, s most kerül dűlőre:

Érdemesek vagyunk életre s jövőre?«

így figyelmeztette . Ady Endre népét az idők súlyának felismerésére.

A falu szegényeinek nyomására 1919 februárjában a kormány földreformot bocsátott ki, de nem sok köszönet volt benne. A falu dolgozói kevésnek, a földesurak túlsóknak találták, lényegében pedig minden maradt a régiben. De nem mindenütt. Somogybán 1919 márciusában á forradalmi földmunkások megkezdték a hercegi birtok felosztását. Március 4-én az Eszterházy- birtok MIR-kézelésben lévő 40.000 holdja szövetkezeti tulajdonban került. Ezt követően szocializálták a vármegye többi nagybirtokát is és rövidesen a mai Megyei Bíróság épületében elhelyezett »Somogyme- gyei Földmívesszövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja«

58.000 kát. hold birtokot, irányított. A földosztómozgalmat Nagyatádi Szabó István kenetteljes nyugtatgatása sem tudta megfékezni. Alátámasztotta a mozgalmat az a jelentős körülmény, hogy Somogyból is elűzték a kormánybiztost és Munkás- és Katonatanács vette át a hatalmat.

Móricz Zsigmondot a magyar nép mélységes szeretete a forradalom hívévé tette. A forradalomtól várta a nyomorúságban vergődő parasztság földigényének kielégítését, a magyar parasztság emberré emelkedése kulcskérdésének megoldását. Ezt a kérdést jelentőségének megfelelően kezelte, megoldásáról igazi képet kívánt látni. »Közvetlen közelről né- zem meg a magyarság dolgát.« így került 1919 április 12-én angol, amerikai, dán és holland újságírók társaságában Kaposvárra. Erről a látogatásáról így adott hírt a »Pesti Hírlap«: Április 12-én, szombaton

délután Kaposvárra érkezett Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztos, Móricz Zsigmond, Bíró Lajos elvtársak .. külföldi újságírók társaságában.

C IMOGATÖ TAVASZI FÉNY° BEN ÉRKEZETT a déli bu- tdapesti vonattal a küldöttség. Latinka elvtárs vezetésével bizottság várta őket a vasútállomáson. Másnap a küldöttség a Bankosok Cserimajorjában gyülekeztek és az ipar- vasúttal indultak megszemlélni a termelőszövetkezet birtokát. Frissen fejt tejjel és vajaskenyérrel vendégelték meg a termelőszövetkezetben a küldöttség tagjait. A látogatók a tavaszi fényben zölden csillogó tágas táblákat, az istállókat, a törzstenyészeteket, a művelési módszereket, az üzemszervezést vizsgálták. Móricz Zsigmond az embereket fürkészte, velük beszélgetett mindenütt. Az ember volt érdeklődésének, vizsgálódásának középpontjában. Megelégedettek-e az emberek új életükkel, múltjukat, reményeiket boncolgatta.

Ezt a kirándulást egy Kaposvárott maradt fénykép is megörökítette. A mártírhalált halt Latinka Sándor, Levin Samu, Tóth Lajos társaságában Hamburger Jenő földművelésügyi népbiztost, Bíró Lajos írót és Móricz Zsigmondot mutatja be a kép. A csoport közepén áll Móricz Zsigmond. Mélyen elgondolkodva tekint maga elé. Talán viharzott benne a sok mondanivaló. A megváltozott új paraszti életben kiteljesedve látott sok mindent abból, amiről a

magyar parasztság iránti szenvedélyes szeretetében csak álmodozott. Az ekkor szerzett élmények váltották ki belőle azokat a forróhangú cikkeket, amelyeket a »Pesti Hírlap« áprilisi számaiban sorozatosan közölt.

így lelkendezik »Magyarország a béke útján« című április 15-én megjelent cikkében: »Valóságos csoda, amit most láttam. Somogybán voltam, s az ottani termelőszövetkezetek berendezését néztem meg. Azok után, amiket. Somogyországban láttam, egy - csöppet sem csodálkozom a somogyiak nagy önérzetén, hogy Somogy indította meg a világ új rendjét. Egy csöppet sem kételkedem, hogy az ország minden vármegyéje rohanni fog az új termelőrend megvalósítása felé. Magyarország végre a boldog béke útján halad. Erről szent meggyőződéssel teszek tanúságot.«

Április 16-án »Virágnyílás« című riportja jelent meg. Az új paraszti élet, a társasgazdálkodás -kibontakozását szépségében a virágfakadáshoz hasonlítja. Ebben a cikkében világos előrelátással rajzolta meg a termelőszövetkezeti mozgalom perspektíváit :

ÉL FOG JÖNNI AZ IDŐ HA- 99 MAROSAN, hogy a kisgazdák. .. maguk fogják kérni, hogy birtokukkal bocsátkozhassanak ' a szövetkezetbe. Majd látni fogják, hogy a szövetkezeti tagok jobban élnek, mint ők, szebb és egészségesebb lesz a lakásuk, lesz fürdőszobájuk és villanyvilágításuk, lesz ruhájuk, ellátásuk, kaszinójuk, újságjuk, könyvük, iskolájuk.«

»Magyarországon nem hal éhen senki« című április 17-i cikkében lelkesen számol be arról a hatalmas segítségről, amelyet Somogy nyújtott az élelmezési nehézségekkel küzdő fővárosnak. De a tárgyi hűség kedvéért megjegyzi: »De csak

a termelőszövetkezetek útján!«

Móricz mindenüvé elment a küldöttséggel, de sokszor elvált a csoporttól. Módszerének megfelelően: közvetlen közelről nézte meg a »magyarság dolgát.« Fürkésző, kitűnő szemével vizsgálgatta az emberek életét, ’ megváltozott mozgását, éles fülével hallgatta a kibontakozó új világ szíve dobbanásait.

Érdekelte a város élete is. Elment a színházunkba, ahol a ruhajegyeket osztották ki és figyelte a jegyosztó hivatalnokok munkáját. Nyomon követte a jegyet, meg akart győződni arról is, hogy valóban árut is adnak-e ellenében. Boldogan vásárolt maga is 6 karika cérnát, hogy legyen mivel foltozgatni a gyerekek ruháját. E napok benyomásairól így írt: »Szóval nyugodtan,

szépen, rendesen alakul ki az új világ. Mennyivel szebb, boldogabb és nyugodtabb lesz a réginél.«

Egyik nap avval a kéréssel fordult Latinka' elvtárshoz, hogy a látogatóküldöttségtől függetlenül menjenek ki a termelőszövetkezét egyik gazdaságába. Latinka elvtárs készséggel teljesítette kérését és kivitte a kaposfüredi gazdaságba. Megérkezve őt is faképnél hagyta Móricz és szapora léptekkel besietett a tágas lóistállóba. Ott hosszasan elbeszélgetett egyedül, szemtől- sz^emben a somogyi parasztokkal és bizonyságot szerzett arról, hogy a nép szereti új életét, megelégedett és nyugodt reménnyel tekint holnapja elé.

Móricz egyébként is serény tolla termékenyen működött egyhetes somogyi tartózkodása alatt. Az említett cikkeken kívül bő anyagot gyűjtött a Közoktatási Népbiztosság kiadásában megjelent »A somogy- megyei földmívesszövetkezetek« című brosúrához, amelyben részletesen ismertette a somogymegyei szövetkezetek szervezeti felépítését, munkáját, perspektíváit,. Szövetkezeti regénytémát is jegyzett fel itt- jártakor.

Nem feledkezett meg a helyi sajtóról sem. A »Somogyi Vörös Újság« április 15-i számában jelent meg Móricz forradalmi írásai közül is kiemelkedő cikke, »A szentjakabi iskola«. Erre az írásra a dénes- majori és szentjakabi látogatása adott ihletet, ösztönzést. Felháborodott igazságérzete keserűen fakadt ki a nagyszerűen felépített beton csírásistállók és a dugadőlt iskola ellentéte láttán. Korholón mutatott rá a kapitalista rendszer szörnyű igazságtalanságaira, a szentjakabi konkrét példa alapján a tudomány, a kultúra monopóliumának igazságtalanságára. Eszterházy herceg »ha hülyének született is fia, lánya, még akkor is parányi korától kezdve a világ minden iskoláját, tudósát, orvosát, nevelőjét mind odaszedte hozzá, hogy embert faragjon belőle.

A béleseinek gyereke pedig lehetett olyan lángész, mint Napoleon, mégis két órát kellett gyalogolnia, míg egy kis iskolát talált. Hatéves gyermek esőben, sárban menjen Dé- nes-majorból Szentjakabra, hogy megtanuljon egy kis írást-olvasást.«

r ELKESEN BIZTATJA SO- MOGY NÉPÉT, ha kisajátította a nagytőkét, a nagybirtokot, tegye magáévá a tudást is, amit évszázadokon át elzártak előle. »-Ha elvettük tőlük a gazdagságot, el kell venni a tudományt is!... A vörös tudomány vörös felszabadító hatalom lesz. Gondoljatok tehát róla, hogy azok is részesüljenek belőle, akiket a régi zsarnokok írni-olvasni sem tanítottak meg.«

Most, amikor az emlékezés útján, Móricz léptei nyomán bejártuk somogyi útját, arról sem feledkezhetünk meg, hogy éppen somogyi vonatkozású cikkei miatt közvetlenül az ellenforradalom győzelemrejutása után kitették a »Pesti Hírlap« szerkesztőségéből, kizárták a Kisfaludy és Petőfi Társaságból. »Termelés, organizált munka, üzemi fegyelem csak akkor lehetséges, ha a munkás nemcsak alkalmazott többé, hanem részese a nagy kollektív tulajdonnak.« A vagyon urai nem bocsátották meg ezeket a bátor sorokat. A somogyi termelőszövetkezetekről írt forradalmihangú írásaiért élete hátralévő részében Horthyék nyilvántartásaiban »gyanús elem«-ként szerepelt. Ö a költő elhivatottságával, igazságtudata, meggyőződése biztos talaján állva vállalta az üldöztetést és nem tagadta meg somogyi írásait, semmiféle tisztázással, mentegetődző mosakodással, szépítgetéssel.

Ha most járhatná Móricz Zsigmond Somogy új világát, milyen új- jongó írások születnének ihletett tollából. Mennyi nagyszerű gondolat jutna örök kísérője, notesza lapjaira, épülő nagy városaink, szocialista építésünk nagy .létesítményei láttán. Milyen büszke örömmel telne el szíve boldog, felszabadult munkásosztályunk, virágzó parasztságunk .életét szemlélve. Mily magasztos öröme volna, ha láthatná az olvasó néppé vált. magyar népet, mely az ő műveinek minden sorát magáénak vallja.

]V| ILYEN KEMÉNY BÜSZKE- SÉGGEL MUTATNA MEG MOST Szentjakab új kultúrottho- nát, gazdag könyvtárát azoknak, akik előtt ott egykoron szégyenkezve pirult elmaradottságuk miatt. Milyen mélységes meggyőződéssel állapítaná meg újból: »Magyarország végre a boldog béke útján halad.«

Kellner Béla

ú] KÖNYVEK

A rák gyógyításának titka:

a korai felismeré§

E héten a többi között a következő könyvek jelentek meg: Hruscsov: A Szovjetunió gabonatermelésének további növeléséről, s a szűz- és parlagföldek hasz_ nosításáról. 147 o.

Fast: Tom Paine (regény). 281 o. Gábor Andor: Összegyűjtött ver' sek. 536 o. (Gábor Andor össze' gyűjtött művei.)

Namin-Szibirják: Privalov milliói. 446 o.

Andruscsenko: Usakov admirális. 272 o.

Boldizsár Iván: A reménység

üzenete. 170 o.

Szokolov—Mikitov: Ébredő földeken. (Elbeszélések, útleírások.)

2. kiadás. 426 o.

ä rákellenes küzdelemben

hosszú időre emlékezetes marad április 10. Ezen a napon tartották meg a déldunántúli onkológusok vándor- gyűlését Kaposvárott. A részvevők nagyrésze Somogyból, de a fővárosból és hét dunántúli megyéből is nagy számban gyűltek össze.

A vándorgyűlést dr. Molnár József, a Megyei Tanács egészségügyi osztályának vezetője nyitotta meg. Üdvözölte a megjelenteket, közöttük dr. Dexler Miklós miniszterhelyettest, az onkológiai ügyek főelőadóját, az Országos Onkológiai Intézet igazgatóját és főorvosait, a főváros, Baranya, Tolna, Fejér, Zala, Veszprém és Győr-Sopron megye küldötteit.

— Ez az első alkalom — mondta —, hogy Kaposvárott ilyen nagyjelentőségű tudományos gyűlésre gyűltek össze Dunántúl orvosai. Ez is mutatja, hogy erre az új egészség- ügyi megmozdulásra mennyire szükség volt és van. Mai fegyvereinkkel a rák csalt akkor gyógyítható, ha azt a betegség kezdetén fedezik fel. Még több eredménnyel gyógyítható, ha még előbb, már a rákot megelőző állapotokat felismerik és gyógyítják. A mai gyűlés ezzel a kérdéssel foglalkozik. Somogy megye a rákellenes küzdelemben élen jár. A küzdelmet vezető gondozó már másodszor nyerte el munkájával a többi megyétől a vándorzászlót. Éppen mezért érte megyénket az a kitüntetés, hogy itt rendezték meg a vándorgyűlést, amelynek munkájától sok eredményt várunk — mondotta bevezető szavaiban. . '

Ezután Schmiedt Lajos, a pécsi klinika sebészprofesszora tartotta meg nagyjelentőségű előadását, rámutatva, hogy mi a sebész teendője a rákmegelőzésben. Az ajakráktól kezdve részletesen foglalkozott a tápcsatorna minden szervének rákot megelőző betegségeivel. Kiemelte, hogy a férfiak sorsa mostohább, mert az őket leggyakrabban megtámadó rákfajták szűrővizsgálatokkal még nem fedezhetők fel, s ezért legtöbbször gyógyíthatatlan állapotban kerülnek műtétre. Ezzel szemben azoknál a nőknél, akik rendszeresen járnak szűrővizsgálatra, az őket leggyakrabban támadó

emlő- és méhrák csaknem mindig gyógyítható..

Hangsúlyozta az idült gyomorhurutnak, a gyomor- és méh-plypusoknak jelentőségét. Sajnos, azt kell mondanunk, hogy az emésztőcsatorna rákjának korai felismerése egyelőre csaknem szerencse dolga. Ez azonban a gyakran előforduló végbélrák felismeréséről már nem mondható. Gyakori véres, nyá- kos székletnél a gondos vizsgálat elengedhetetlen. Éppen így nagy gonddal kell vizsgálni az aranyeres csomókat is, mert sokszor innét indul ki végzetes útjára a rák. Részletesen foglalkozott az aránylag nagyon gyakori emlőrákkal, amely férfiaknál is előfordul. Ma azt tartjuk, hogy minden, az emlőben tapintható csomót, legyen az lencsényi, mindaddig rosszindulatúnak kell tekinteni, míg az ellenkezőjéről szövettani vizsgálattal meg nem győződtünk. Éppen ezért minden tapintható rendellenességet mutassunk meg sebésznek, vagy onkológusnak.

Dr. Kuthv László előadásában a rákkeltő anyagokkal és az ipari ártalmakkal foglalkozott. Adatokkal bizonyította, hogy a dohányzás elterjedése különösen a nők között, összefüggésben hozható a tüdőrák elterjedésével.

Dr. Lehotcki Győző, az Országos Onkológiai Intézet nőgyógyászati osztályának főorvosa a nőgyógyászati ».

rákot megelőző betegségek

felismerésével foglalkozott. A női nemiszerv rákos betegségének több mint 80 százaléka a méh hüvelyi részén fordul elő. így abban a szerencsés helyzetben vagyunk a többi szakmákkal szemben, hogy ezek a betegségek egyszerű szakorvosi vizsgálattal — ha a rendelő megfelelően fel van szerelve — már a kezdet kezdetén felismerhető. A kolpo- szkóppal 16—20-szoros nagyításban erős fényben vizsgálhatjuk a beteg testrész hámját. Ép, egészséges laphámból sohasem lesz rák. Addig, amíg az ép hám megbetegszik és rákosán átalakul, hosszú idő telik el. Ezért, rendszeres szűrővizsgálat mellett, van idő az elváltozás időbeni felismerésére.

A Szovjetunióban, ahol már hosz- szú idő óta rendszeresen vannak rákszűrések; máris eltűntek az operációtól elkésettek. Egyetlen biztos módja a gyógyíthatatlan méhrák elkerülésének, hogy asszonyaink rendszeresen, 10 havonként, de évente legalább egyszer rákszűrővizsgálaton jelenjenek meg. Sajnos, vannak még elmaradott gondolkodású asz- szonyok, akik nem értik meg egészségügyi ke rmányzatunk gondoskodását és még igen gyakran előfordul, hogy gyógyíthatatlan állapotban kerülnek orvos elé. Ebben az évben több ilyen asszonyt látott már Kaposvárról. És valóban, azt látjuk, hogy a szűrések száma itt a tavalyihoz képest lecsökkent, ami a már 'nem operálható esetek számának emelkedésében is kifejezésre jut.

Minden 30 éven felüli nő

tartsa a maga és családja iránti kötelességének, hogy a szűrővizsgálatokon megjelenjen, s a kapott utasításoknak eleget, tegyen.

Az előadások elhangzása után dr. Vetter Ambrus főorvos, a megyei gondozóintézet munkáját ismertette. A gondozó munkáját többek között a szűrőállomások munkájának szakmai és szervezési ellenőrzése, beteg- látogatások, betegek felkutatása és bejelentésében elért eredménye, a rendelői forgalom, a szűrési terv teljesítése és az ismételt szűrések száma jellemzi. A legtöbb pontban országosan vezetünk. Abban a pontban, amely a községek felvilágosítására mutat, szűrési tervünk 100 százalékon felüli teljesítése ellenére a tizedik, helyen kullogunk. Sok tennivalónk van még a felvilágosító munkában. Éppen ezért kéri a körzeti orvosok és az egészségügyi dolgozók, s a társadalmi szervek segítségét. Szomorú, hogy a Vörös- kereszt aktíváit, akiknek elsőrendű feladata a rákszűrés szervezése, soha szűréseknél nem látjuk, ajtajuk előttünk zárva van. Ha a nemtörődömök közül aztán valaki megbetegszik rákban, csodákat kíván tőlünk.

Dr. Dexler miniszterhelyettes szovjetunióbeli tapasztalatairól beszélt, majd országos adatokat ismertetett. A rákellenes küzdelem, miután a fertőző betegségeket és a tbc-t megfékeztük, egészségügyi kormányzatunk súlyponti kérdése. Nálunk rákban évente több mint 12 ezer ember hal meg, 36 ezer betegedik meg. Könnyen kiszámítható, mennyi lehet ebből a dolgozni nemtudó rákos beteg. Nem kell képzelőtehetség ahhoz sem, hogy mennyi kiesést jelent ez a szám a termelő- munkából. Érthető, ha

ezt az ellenséget is meg akarjuk fékezni.

Ehhez a szándék azonban kevés. Megvalósítása csak a nagyközönség munkájával lehetséges.

Ne higyjünk csodákba, ne várjuk a rák gyógyítását csodaszerektől, melyeknek száma sokezer és melyeknek száma napról-napra növekszik. A rák gyógyításának ma egyetlen titka van, éz a korai felismerés. Legfőbb fegyverünk ebben a nép tanítása, felvilágosítása.

A miniszterhelyettes felszólalása után számosán hozzászóltak, többek között Wirth Ferenc, Sivó József, Szabó Béla, Polonyi István, A viszontválaszok után az elnöklő Schmiedt Lajos professzor zárta be a nagysikerű vándorgyűlést.

Pócza Jánosné

A NAGYTÉTÉNYI GUMIGYÁR

kísérleti laboratóriumában műanyagból elkészítették az eddig gumiból gyártott csipogó gyermekjátékokat. A tetszetős új játékok könnyebben és 50 százalékkal olcsóbban gyárthatók, emellett a higénia követelményeinek is megfelelnek. Ez év őszén kezdik meg a szovjet mesefilmek alakjaihoz hasonló mackó', nyuszi-, kacsa-, csibe játékok sorozatgyártását.

7