Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-23 / 69. szám

Kedd, 1954 március 23. SOMOGYI NÉPLAP A felsőbogátí állami gazdaság dolgozói valóraváltják ígéretüket ÁLLAMI gazdaságunk dolgozói nagy lelkesedéssel fogadták a pár­tunk III. kongresszusa tiszteletére indított versenymozgalmat. A gaz­daságban 139 dolgozó csatlakozott ehhez a versenyhez és tett válla' lást. A vállalások után megindult a szorgalmas munka az ígéretek val óraváltásáért. A versengés szép eredményeknek lett forrása. Eddig 810 kh. őszi vetésen végeztük el a fej trágyázást. A fej trágyázás mun­káinál Lári János 120, Szita La­jos 116, Zsobrák István 116, Pécsi József 116 százalékra teljesítette napi normáját. Gazdaságunkban megindult a szántás is. Traktorosaink két mű­szakban dolgoznak és eddig már 140 holdat szántottak fel. Trakto­rosaink közül Dakos János végzett jó munkát, aki napi normáját 110, valamint Szabó József, aki napi normáját 108 százalékra teljesítet­te. Az őszi szántásból 300 kát. hol­don végeztük el a simítózást, ahol az U—3-as vezetők, Petkő János és Bosnyák Ferenc napi normáju­kat 130 százalékra teljesítették. A gazdaság gyümölcsösében elvégez­tük a metszést és ezen felül 100 darab termőfán elvégeztük a ké­regkaparást. Ezek az eredmények Rosta József kertész jó irányító és szervező munkájáról tanúskodnak. Elkészítettük a 45 kát. hold do­hánypalántázáshoz szükséges me' legágyakat, melyek 60 százalékába már a magot is elvetettük. A munkákban a DISZ-fiatalok mu­tatnak jó példát. Eddig 700 mázsa komposzttrágyát készítettek a gazdaság területén található hul­ladékból, ami egyben azt ered' ményezte, hogy gazdaságunk terü­lete szép, tiszta lett. Az állattenyésztési és beadási tervünk teljesítése terén is szép eredményeket értünk el. Első ne" gyedévi állatbeadási tervünket tel­jesítettük. A második negyedévi beadás teljesítésére 40 darab hízó­marhát, 100 darab hízósertést és 400 darab árusüldőt adtunk le. A tehenészetben is vannak ered­ményeink. Lieber Ferenc vállalta, hogy április 18-ig a tej hozamot 5.5-ről 7.5 literre emeli: március 10'ig 7,6 literes eredményt ért el. Kiss János vállalta, hogy a 6 literes tejtermelést 8 literre növeli — ed­dig 7.3 literes eredményt ért el. Gépcsoportunk is jó munkát végez a vállalások teljesítése érdekében. A legutóbbi értékelés szerint a következő eredmények mutatkoz­tak meg: a szerelők közül Baracsi János, Horváth József, Marton Lajos és Banyi János összesen 13.350 forintot, id. Horváth József és Kálmán László bognárok idő­megtakarítás terén 2600 forintot, Baranyai János, Farkas István és Pereszsey Mihály kovácsok a mun­ka határidő előtti befejezésével 2550 forintot, Horváth István kombájnvezető 100 százalékos ha­táridő előtti gépkijavítással 1220 forintot takarított meg. Traktoro' saink, növényápológép-kezelőink, valamint vontatósaink összesen 9600 forint megtakarításával nö­velték a gazdaság jövedelmét. Gépcsoportunk összes dolgozói az­zal, hogy a munkákat jó minőség' ben és határidő előtt elvégezték, a gazdaságnak 22.950 forintot taka­rítottak meg. MUNKÁNKAT igyekszünk úgy megszervezni, hogy a jövőben még nagyobb eredményeket érjünk el. Kudomrák László felsőbogátpusztai áll. gazd. f®95*3S3SEJBSEi?55£S>fl Á Kaposvári Szabóipari KTSZ dolgozói jó munkával készülnek a pártkongresszusra A Kaposvári Szabóipari KTSZ dolgozói — vállalásuknak megfe­lelően — a januári tervlemaradás behozásával, a minőség állandó javításával és a selejtes munkák csökkentésével akarják igazán ün­neppé tenni a pártkongresszus napját. A KTSZ dolgozói eddig becsülettel állták meg helyüket ebben a versenyben és vállalásu­kat nap mint nap becsülettel tel' jesítik. Ezt igazolja az is, hogy bár január hónapban jelentősen lemaradtak tervük teljesítésével, de a lelkes verseny eredménye­ként, a februári tervüket már 110 százalékra és a márciusit pedig március 22-ig már 98.5 százalékra teljesítették. Emellett vállalásuk­hoz híven komoly eredmériyt ér­tek el a minőség javításának te­rületén is. Ebben a hónapban ed­dig 400 sport-férfiöltönyt szállítót' tak le a kiskereskedelmi vállala­tok részére és ebből 6 öltöny esett minőségi leértékelés alá szín- és anyaghiba miatt, mely a termelés­nek mintegy 1.5 százaléka. E nagyszerű eredmény elérésé­hez a KTSZ minden dolgozója lel­kes munkaversennyel harcolt, hisz egyetlen olyan dolgozója sincs a részlegnek, aki ne teljesí­tené normáját magasan 100 száza" lék felett, aki ne harcolna' tervé­nek túlteljesítése mellett, a minő­ség javításával is, pártunk és kor­mányunk programmjának meg­valósításáért. A kongresszusi verseny eddigi szakaszában számos dolgozó tűnt ki a KTSZ-nél kiváló munkával, vállalásának és tervének túltelje­sítésével. A legkiemelkedőbb tel­jesítményt mégis Tóth János elv­társ érte el, aki átlagosan 180 szá­zalékra teljesíti napi tervét, s emellett példamutatóan kiváló mi­nőségű munkát végez. Kiemelkedő Végh István, Májer Ferenc és Lu­kács István gépészek teljesítmé­nye is, akik 150 százalékra, vagy Putterer Jakabné, aki 135 és öz­vegy Tóth Jánosné, aki 130 szá­zalékra teljesíti rendszeresen ter­vét. A KTSZ dolgozóinak versenye azonban még eredményesebb len­ne, ha rendszeresen értékelnék a versenyt és a vei’senytáblán is népszerűsítenék az élenjáró dolgo­zókat. 149 s*fö»»féíír« teljesítette második dehádterrét a Kefeanyag és Eostffékéssítő Vesim at, Szívós harcot folytattak vállalásaik teljesítéséért a kaposvári állami erdőgazdaság dolgozói A kaposvári állami erdőgazda­ság dolgozói szocialista kötelezett­séget vállaltak a III. pártkongresz' szus tiszteletére, hogy első ne­gyedévi tervüket 2 nappal a ha­táridő előtt teljesítik, illetve túl­teljesítik. Nem volt könnyű a munkájuk az erdőgazdasági dolgo­zóknak, mert a vastag hóréteg sok bosszúságot szerzett nekik a télen az erdőben. A kötelességtu­dat, a becsületszó azonban nem hagyta elcsüggedni az erdőgazda­ság dolgozóit, hóval, hideggel nem törődve küzdöttek vállalásaik teljesítéséért. Kitartó munkájuk meghozta az eredményt. Különösen dicséret illeti a kar­dosfai erdészet dolgozóit, akik 35 nappal a határidő előtt 110 száza' lékra teljesítették az első negyed­éves tervüket, s méghozzá a kiter­melt faanyagot le is szállították a MÁV-rakodóra. Jó példával jártak az élen Kele István, Borbély Ist­ván, Lőrinc György, Druzsin Im­re és Posza Ernő fakitermelők, akik 167 százalékos teljesítményt értek el. Hasonló eredménnyel dolgoztak még Petes István, Bak- sa János, Kalmár Lajos, Cseh Jó­zsef, Szép Péter, Horváth János, Orbán József erdészeti dolgozók is. A szeníbalázsi erdészetnél az első negyedév kezdetén lemaradás volt a tervteljesítésben, de jó munkájukkal utolérték magukat az itteni erdészeti dolgozók. Eb­ben nagy része volt Horváth Fe­renc erdészkerületvezetőnek, aki saját maga szervezte a munkacsa­patokat, amelyekkel segítségére sietett a gyengébben teljesítő munkacsapatoknak. Jó munkát végzett itt Torma József kerület­vezető erdész, alapszervezeti párt­titkár és Salamon István kerület­vezető erdész is, A legnagyobb teljesítménye azonban Asoth Jó­zsefnek volt, aki 200 százalékra teljesítette tervét. Ott harcoltak a munkák élvonalában Kubier Henrik, Radics János, Horváth Jó­zsef, Hegedűs János és Gálosi Jó' zsef is. De még lehetne sorolni azoknak az erdészeti dolgozóknak a nevét a kaposvári állami erdő- gazdaságban, akik odaadó, lelkes munkával bebizonyították pár­tunkhoz és népi demokráciánkhoz való ragaszkodásukat, valóravál- tották adott szavukat. Az eddigi eredmények még jobb munkára lelkesítik a kaposvári erdőgazda­ság dolgozóit. A Kaposvári Kefeanyag- és Rostkikészítő Vállalat dolgozói pártunk III. kongresszusának mél­tó köszöntésére mind lelkesebb versennyel indulnak harcba, hogy maradéktalanul teljesítsék tervü­ket, s vállalásaikat, a pártnak adott szavukat. Munkájuk ered­ménye nem is maradt el, hisz nap mint nap fokozzák telj esi tmé* nyeiket, amit az is igazol, hogy március első dekádjában 128, míg a második dekádban már 140 szá­zalékra teljesítették dekádtervü- ket. Amellett, hogy jelentősen túltel­jesítik az üzem dolgozó a tervet, nem feledkeznek meg vállalásaik­ról: a minőség állandó javításáról és az anyag takarékosságról sem. Az eredmény az lett, hogy a ver­seny eddigi szakaszában állandó­an 100 százalékos minőségű mun­kát végeztek és az anyagtakaré­kosság területén is 1.5 százalékos megtakarítást értek el és ezzel vállalásukat teljesítették is. Ennek az eredménynek az elérésében ko­moly része van az üzem vezetői­nek is, akik jó szervező és irányí­tó munkával biztosítják a1 verseny kibontakozásához szükséges felté­teleket és a verseny nyilvánossá­gát. Kétségtelen azonban, hogy az olyan dolgozóknak is komoly ré" szűk van ebben, akik példamutató munkájukkal, normájuk túlteljesí­tésével harcolnak a verseny sike­réért. Hosszan sorolhatnánk az olyan dolgozók neveit és teljesítmény­százalékait, mint Tatka Sára, aki 161, vagy Kiss Ilona, aki 151 és Szörcsök Anna, aki 148 százalékos teljesítményével járul hozzá az tizem tervének túlteljesítéséhez. ö” árom hónappal ezelőtt történt; a naptár januárt mutatott és 10-ét. Az utakat akkor még magas hó borította, melyből csak itt-ott lát­szottak ki az irányt jelző, mélyreszúrt karók. Az égen halvány hold vilá­gított; hideg, tiszta, téli éjszaka volt — nagy csend és békesség mindenütt. Valahonnan a távoli erdők felől gyenge fuvallat indult s gyémánlos, finom porhót sodorva maga előtt, vé­gigsuhant a földek felett. Gyenge karjaival belekapaszkodott az útjába KÁR TÉRÍTÉS gönyt s döbbent tekintettel meredt az elébe táruló ijesztő látványra. Az ud­var fényárban- úszott, tüzes szikrák röpködtek a levegőben. A pajta és az istálló teteje lobogó vörös lánggal égett, recsegtek-ropogtak az izzó ge­rendák. Nagy Lajos hangos kiáltás­sal tépte fel az ajtót és rohant az istálló felé, hogy a kétségbeesetten kapálódzó, bőgő állatokat kimentse. akadó fák kopár ágaiba, s ilyenkor . Ekkor már talpon volt az egész esa- halk jajjal, panaszosan felsírt. Az Iád. A gyerekek ijedten sírtak, vagy­aiig rezdü’ő fákon kívül semmi sem j mama vödrökért, fazekakért kapott mozdult. Olykor kutyaugatás csattant jés ahogy csak öreg lábaitól telt, sza- lentről a sorvégi házak fe'ől, de más ladt vizet merni a kúthoz. Az asszony hang nem hallatszott. Mély álomba közben kiáltozva végigrohant az ut­süppedt az egész falu, A taranyi Csohonai-utca egyik házában békésen aludt a Nagy-csa I cán; — Segítség! Tűz van! Tűz van! ;,js i Lg már a padlás 'is! Gyertek hamar, __________„ _______________jsa- \seQÍtselek! — Kicsapódtak a házak I ád. A gyerekek fülükre húzott taka- ,'hrtpui. kannákkal, locsolókkal fclsze­róval, összebújva szuszogtak egymás mellett, a sarokban pedig kövér dun­na alatt nagymama szedte szaporán, öreges horkolgatással a levegőt. Időn­ként halk lépések csosszanása hang­zott: édesanya óvatoskodott a gyere­kekhez, hogy megigazítsa rajtuk a félrecsúszott paplant, aztán ő is visz- szábújt a jó me’eg ágyba, s nemso­kára újra elszunnyadt. Csak az öreg kredencen áVó óra ketyegett üteme­sen, egyhangúan: tik-tak, lik-tak, je­lezve, hogy hajnalfelé közeledik az idő. Az apa — Nagy Lajos 6 holdas gazda — nyugtalanul forgolódott egyik oldaláról a másikra. Zavaros, gyötrő álmai voltak, sehogy se lelte helyét a puha párnák között. Álmá­ban idegesen hadonászott maga előtt karjaival, olykor artikulátlan, mély nyögés tört elő torkából. Inge ned­vesen tapadt testéhez s hom’okát is hideg, gyöngyöző veríték borította. Ahogy félig öntudatlanul meg akarta törölni arcát, kezefejét erő­sen beverte az ágy szé’ébe. Eles, szú­ró fájdalom hasított belé, s erre fel­ébredt. Fájó fejjel, kábultan ült fel az ágyban, s rosszkedvűen dörzsöl- gette szemét, meg fájó kezét. Ahogy lassan magához tért és kö­rülnézett, látta, hogy szokatlanul vi­lágos van a szobában, de hirtelen nem is tulajdonított neki jelentősé­get. Azonban, ahogy az ablakra té­vedt a tekintete, ijedten ugrott fel: — Szent isten! Mi ezf — Úgy, ahogy volt, vékony hálóingben, izzadton fu­tott az ablakhoz. Félrerántotta a füg- ‘Tehetetlenül állt egy darabig, aztán relt emberek lépteinek dobogásától lett hangos az utca. Futva sietlek a tűzhöz. Nem telt bele 10 perc, talpon volt az egész falu. A nők, férfiak, gyerekek láncot alkotva oltották a tüzet. Valaki a postára sietett, hogy telefonáljon Nagyatádra a tűzoltók­nak, mert a szél feltámadt és a lán­gok mind nagyobb fe’iíletbe martak bele, gyulladással fenyegetve a szom­szédos szénakaz’akat is. Azonban a, vezeték valahai elszakadt, s Máiba kiáltoztak segélytkérően a kagylóba, a vonal másik vége néma maradt. Mit tehettek mást — ahányan csak vál­tak, teljes erőből nekiláttak az oltás­nak. Szakadatlanul hord'ák a vizet, a bátrabbak létrára hágva öntötték a teli dézsák tartalmát az égő épü­letre. Az egész falu népének hősies küzdelme volt ez a pusztító erővel szemben. 7LT egvirradt már, mire a lángok kia’udtak. Az emberek kime­rültén, fáradtan, csuromvizesen indul tak hazafelé. Összeszorított szájjal, néma kézfogással búcsúztak a lesúj­tott gazdától. Kiürült az udvar, el­csendesedett a lárma. Nagy Lajos le­hajtott fejjel, görnyedt vállal, ma- gábafoskad an állt az itt-ott még füs­tölgő, üszkös gerendák előtt. Mögötte ott sirdogált az egész család. Tétova, lassú mozdulattal odament a pajtá­hoz, égett, kormos kezével beletúrt a nagy víztócsában földön heverő ron­csok közé, de csak égett fahasábok, forró vasdarabok akadtak markába. megfordult és nehéz léptekkel be­ment a házba. * * * T\J cm sokkal ezután egy szürke, ^ ’ esős napon Nagy Lajos karjára vette a kannákat, hogy elvigye a te­jet a csarnokba. A sáros, latyakos utcán nagy víztócsák fényhettek, s akárhogy lóriiig ette is az ember, bo­káig sáros lett a bakancsa. Nagy La­jos mitsem törődött ezzel, egykedvűen köszönge'ctt jobbra is, meg balra is, s válaszolt az arra menők kérdéseire. A tejcsarnokban sokan megkérdezték tőle: — Mennyi a kórod, Lajos? — Van vagy 13—15 ezer forint. Sok minden bennégett; eleség, szerszá­mok, meg aztán a kocsim is. Nem tu­dom, hogy fogom pótolni, miből. — Kovács Bálint bácsi ekkor közbe­szólt: ■— Vo'tál-e már a biztosítónál1 Hiszen fizetünk mi mindnyájan évi díjat, ilyenkor kell hogy valamit kapjunk. — Biztosítás! Ugyan kinek jó az? — legyintettek sokan — a múltban is csak fizettük a pénzt, az­tán, ha baj volt, nem láttunk viszont semmit se. — így beszélt a 65 éves Nusztig Márton is, aki sok keserűsé­get élt már át életében. De egy fiolái legény lekorholta: — Ejnye, Nusztig bácsi! Maga elfelejti, hogy már nem a múltban élünk, nem a szegények véréi is kiszipolyozó bankárok és grófi hajcsárok vi'ágában, hanem ma M5í-et írunk. Biztos lehet benne, hogy a mi államunk nem hagyja cserben bajbajutottakat, hanem segítségére siet a károsultaknak, mégpedig idő­ben, minden huza-vona nélkül. Nusz'ig bácsi, meg a körülötte állók e1 csendesedtek, de azfán ál,lát dör­zsölve, lassan morzsolgatva a szót, újra megszó’alt az öreg: — Hiszen tudom én azt, fiam. Mert való igaz, hogy amit eddig az állam ígért, azt meg is adta, de azért ezt a biztosí- 'ást . . . hát mi tagadás . . . no, majd meglátjuk . . . Ha Nagy Lajos kap valamit, akkor én leszek az első, aki rendezem az egész évi biztosítási dí­jamat —■ mondotta, aztán még hozzá­ette — majd elválik. — A többiek meg bólogattak. ■* * * Hfi eltek a napok, lassan elérkezett a tavaszi munkák ideje. Nagy Lajos is indult a. földekre; kölesün­kért kocsin vitte ki a trágyát, hiszen az ö szekere ott veszett. Egész úton gondolkozott, töprengett, hogy mitévő legyen: elmenjen-e a tanácshoz? Mert valamelyik nap úgy hallotta egy Atádon járt gazdától, hogy valami Frimm Géza vagyok — mutatkozott be — az Állami Biztosító Somogy- megyei vezetője. — Aztán így foly- . íatla; — Nagy elvtárs, az Állami Biz­tosító megbízásából átnyújtom ön­nek a leégett házrészei u.án járó 1Í.750 forint kártérítést. — Nagy La­jos alig mert hinni a fülének. — 2700 forintot akarnak neki adni kár- Tizennégyezerhé.százötven forint? — térítés fejében. Ez pedig jóformán semmi, ebből ugyan nem lesz új ko­csi. Mégis csak jó lenne utána nézni isméte'te. — Igen, tessék, vegye ál és kérem, szämßljä meg — válaszol- la nevetve Frimm elvtárs. A nemrég ennek a biztosítási dolognak. így az- még letört, kedvét vesztett gazda azt tán megérlelődött benne az elhatáro- sem tudta, mit csináljon örömében, zás: elmegy a tanácshoz. Alig várta. Remegő kézzel vette át a vastag hogy hazaérjen. Átöltözött és a ta- .pénzkö egeket; óvatosan, nagy vi- nácsház felé vette útját. A titkár elv- j gyázva bontotta ki a keskeny papír- árs jókedvűen fogadta; — Gyere szalagot, aztán ujját megnyá’azva, Nagy e'Várs! Nézd, ez az elv- számolni kezdte a százasokat csak társ az Állami Biztosítótól jött és mar a Mikor harminckettediknél tartott. éppen most mesélem neki a te esete- j megállt egy pillanatra és Frimm elv­iét. Üssze is szidott, mert az* mondja, j társra kacsintott boldogan: — De sók van be'öle! Jó ropogta ni őket! — tüzese'et ne- \ Aztán tovább rakta egymás tetejére a szép, piroshasú bankókat. Nusztig bácsi ott állt a közelében és pipázott. Egyszerre csak megrán- dította a vállára borított kabátot és az ajtó felé indult. A többiek kíván­csian szóltak utána: — Hová siet, Nusz'ig bácsi? Nocsak, de sietős dol­ga akadt! — Sietős is bizony — szólt vissza az öreg nevetve — megyek ba­rna hogy nagy butaságot csináltál, ami­kor nem jelenhetted a kik. Ismerkedjetek meg. — Nagy La­jos bemutatkozott és a figyelmes ide­gennek töviről-hegyire e'mesélte újra a tűzesetet. Mikor befejezte, a Bizto­sító embere megkérte őt, hogy vezes­se el házához, hadd nézze meg ott a helyszínen, mi’yen nagy a károsulás. így történt aztán, hogy a kártérítés fo’yamata megindult. Emberek jö'tek, akik összeírtak min- j za, azt’ hozom a pénzt és még dent, ami elpusztult, felbecsülték az értékeket. Nagy Lajos meg csak állt mellettük és figyelte munkájukat. Lassan valami kis remény kezdett ébredni, növekedni benne: — Ta’án mégsem csak ígéret az egész, talán mégis megtérül valami. — Bizakodó befizetem az elmaradt biztosítási di­jamat. Mert ha a mi kormányunk meg ar'ja a szavát, akkor úgy iVik, hogy én is teljesít sem a kö! e' essége­met. y< viszontlátásra! — Ezzel legé­ny esen sarkon fordult és kimenf ctz irodából. Nagy Lajos is nyugta’anul arccal búcsúzott - akik mosolyogva mondták neki: — Ne szomorkodjon, Nagy elvtárs! Meg­látja, nemsokára a réginél sokkal erősebb, jobb istállót épí'he‘ majd. S Nagy Lajos nem tud'a miért, de egyszeriben vidámabb lett és újra visszatért magabiztossága. Családja megnyugodva látta, hogy esténként egyre többször vesz kezébe ceruzát, papírt és számolgatni kezd. Egy al­kalommal kisfia, kíváncsian búj' hoz­zá: — Mit csinál, édesapám? — Nagy Lajos elmosolyodott: — Az új istálló alaprajzát, meg a pajtát rajzolom, kisfiam . . . * * * szakemberektől, izgett-mozgo", s egyszeresek u'ána kiál'o't a távozónak: — Várjon már, Nusztig bácsi, én is megyek! — Meg- szorí'o'ta a mellette ál'ó Frimm, elv- 'árs kézé', egyszerű, mélyről fakadó, őszin'e köszönetét mondott, az'án bo- ,csán-a‘kérőén folytatta: — Ne hara­gudjanak, elvtársak, de sie'nem kell, merf lekésem a vona'ot. Nagya ádra megyek. Kinéztem már a szükséges éví őanyagot, meg aztán van o’t egy kocsi, amit meg akarok venni, mert nagy szükségem van rá. Azon aka­rom kivinni az új magot a fö’dre! E1 zzel mégegyszer me’egen meg- ráz'a Frimm elvtárs kezét és búcsú' in ve a 'öbbieknek. nevető sze­március 15-én választ kaptak a m.ekke’, vidáman, ruganyos léptekkel kételkedők. Nagy Lajost a ta­nácsházára hívták, ahol a gazdákkal beszélgetve magastermetű, barátságos arcú, Icethreeszavú férfi várta őt. — fu*«tt a kapuban várakozó Nusz'ig bácsi n'án — ki a napfényben fürdő avaszi utcára . . . SZIJJ RÖBERTNE.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom