Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-21 / 68. szám

Vasárnap, 1954 március SOMOGYI NÉPLAP A SOSMIO As ehe MEG A TALIGA , # Ez a történet inkább a hét 7 csodájába illett Tolna, azonban annyira furcsa, hogy nyugodtan kinevezhetjük nem a hét, de az év csodájáénak. Csurgóra ugyanis nemr ágiben a Vas- és Műsza­ki Bolt rendelésének megfelelően ekéket küld­tek; az eke meg is érkezett, óe a tali­ga valahol elmaradt. A küldő vállalat úgylát­szik úgy gondolta, hogy két ember tartja az ekerudat, s így majd felszántják valahogy a föl­det. A rúd tartását azonban a csurgóiak nem akarják vállalni. Igazuk is van — a küldő vál­lalat sem vállalja a felelősséget a hanyagsá­gért. Mert ez bizony az. Ugyanis előfordulhat, hogy az eke taligája hiányzik — de aki így szállít — annak meg a f je. ŰMi , ,v CÜ Ül O'arha meg. ...> W- ... (A járási tanács elönti körlevelekkel a községi tanácsokat.) — Hova hordja azt a rengeteg körlevelet, nem látja, hogy már azt sem tudom, hogy hová te­gyem? . Ne kiabáljon, a já­rási tanács megígérte> ho,gy a jövőben csökken­ti a körlevelek számát- Márpedig amit, az ígér, azt meg is tartja. — Vgyám, de legalább a.... körleveleit is tartaná meg. ELLENTÉTEK Érdekes ellentétekről beszélnek a csurgóiak, azokról az ellentétekről, amelyek a csurgói ven­déglőben találhatók. A vendéglőben ugyanis minden dolog homlok­egyenes ellentétes a másikkal. Nagy a pi­szok, ellenben nagyító­val is alig láthatóan ki­esik az ebédadagok. A kiszolgálás néha jó — az ebéd minősége állandóan rossz. A vendégek szá­ma állandóan csökken — a vendéglő rossz híre egyre jobban nő. Nem lehetne ezeken az ellentéteken változ­tatni, mondjuk úgy, hogy nagyobb legyen a rend, de nagyobbak le­gyenek az adagok is, esetleg állandóan le­gyen jó a kiszolgálás, de a minőség is? Ebben az esetben aztán a vendé­gek száma is növekedni fog — ellenben csökken a vendéglő jól megala­pozott rossz híre. KAR tálálös ,;Férfigondok M4JD KERDcS' U A KOLLÉGÁM, e - . - . - •apca'* Miért kerülik el az instruktorok a községi tanácsot? (191-aojjjn-íjsui A.Sa y,nCiBq -UPAiJf uisu unzBgi yze ‘ussjja sí zaqqa jigoq S •jo.iasQzaA.razS' jjBijurtui tgBSBpZBgOZOUI B gOJ-fosa ‘jojasozefin j;oÄgn ZB 3IPI3U: jaj J]OUZS33 ;a^as3pjo5i •sojbib; ua( -lauionox 1-iam ‘H?zv) í * » i Rövidesen MEGOLDÓDIK (A Hunyadi-utcában hónapok óta nem ég a villany.) — Meglásd, egy hét múlva már nem kell es­ténként lámpát cipel­nünk magunkkal. — — Miért? Csak . nem holdtölte lesz? — Dehogy! Irtunk a „Somogyi Karikásnak“. Heti rovás Mindenről tudnak ők, S adják szájról-szájra. Belelátnak Csurgón. ! Minden ügybe s ágyba, — Hallottad? — így mondják, Súgják ide-oda — Elhagyta a neje, S tudod, ‘ mi az oka? Az osztályvezető Épp a járást járja, Be nem áll ilyenkor Senkinek a szája. Ámde ha vendég jő, S kérdi, hogy a vetés Hogy megy a járásban, Elhal a fecsegés. Néma lesz mindegyik, Vagy aktát szed elő, Vetésről csak egy tud, Az osztályvezető. Ke az épp távol van, A vendég csak várjon, S ne kérdjen ilyet a Járási tanácson. Megkésett JÓKÍVÁNSÁG Megnéztük a járási tanács faliújságját, s előéletünkkel ellentét­ben mégis csak talál­tunk rajta valamit. Egy parányi kis üdvözlőlap díszelgett a táblán — boldog újévet kívánva betűivel. _ A megkésett jókíván­ságokat köszönjük. Mi is kívánunk valamit: szép álmokat a járási tanács dolgozóinak. (A »Somogyi Néplap« 3954-ben megjelenő szá­mából.) A somogyi régészek a valamikori csurgói tele­pülések ásatásai során igen érdekes, többezer­éves leletre bukkantak. Az érdekes lelet csodá­latos módon konzerváló­dott — ugyanis egy fémből készült tartály­ban találták, s a tar­tály a leletet légmente­sen konzerválta, de úgy, hogy az megőrizte ere­deti formáját, kemény­ségét, s minden sajátos­ságát. A kutatók között hosz- szú tudományos vita zaj­lott le. Voltak, akik azt állították, hogy a lelet nem egyéb, mint a két­ezer évvel ezelőtti kor szobrászainak nyers­anyaga — míg mások Érdekes LELET korabeli csurgói nép­eledelnek vélték. Egy­ben azonban vita nél­kül megegyeztek: a le­let kb. 1954-ből szárma­zik, tehát pontosan 2000 éves. A tudományos vi­ta a lelet mivolta körül most is folyik. A lelet ovális alakú, domború, kőszerű tünemény. Mi­után vésővel és csont­fűrésszel sikerült a bel­sejébe hatolni, s levá­lasztották külsejéről a valószínűleg vulkánikus égésekből származó, vas­tag koromréteget, meg­állapították, hogy a le­let belső rétegei hason­lítanák némikép a sza­lonna rétegeihez. Ta­láltak a belsejében egy rövid, zsinegszerű tüne­ményt, két korabeli ro­vart, amelyekről megál­lapították, hogy az 1954-es évek u. n. sváb­bogarai. A lelet belseje egyébként tömött, szi­vacsszerű, lyukacsos anyag. A benne ; talált zsineg és sváhbogár ki­zárta annak az állítás­nak a jogosultságát, hogy a lelet a kor élelmisze­re lett volna — külö­nösképpen megdőlt ez az 1 állítás, miután a kí­sérletezők is teljesen él­vezhetetlennek tartot­ták. így tehát a lelet semmikép sem lehet az 1954-es évek kenyérnek nevezett élelmiszere, már csak azért sem, ■mert a külső szénréte­gen talált hieroglifák a hajdani Csurgó pékjei készítményének tünte­tik fel és a korábbi írá­sos maradványok azt bi­zonyítják, hogy a csur­gói pékek készítményei nem az emberek táplál­kozását szolgálták. Megnőttek most Csurgón Hej, a férfigondok, Nem árulnak pengét A csurgói boltok. Megnőtt a szakáll is, Derékig ér lassan, S az áruelosztót Szidják most mind halkan. Szidhatják is, mert az, Hogy gondja ne legyen, Egy he’yre sokat küld, Máshova semmit sem. Mitsem ér a panasz, Az ö szava minden, S jellegek közt ül az Elosztó kisisten. cí kúiíiái — Önts még egy kis vizet a nyakamba, ha már fürdő céljaira nem használják fel ezt az artézi kutat, akkor legalább így vegyük hasznát. — Hej, pedig azoknak i$ elkéne ez a fürdő, akik évek óta ígérik. — Miért? Csak nem ide járnák ázok is fürödni? — Dehogy! Lesz végre egy hely, ahol lemos­hatják magukról a mindig egymásra kent fele­lősséget. Asztalhoz gyökeredzett emberek a községi tanácson ... avagy a községben sokan ezzel magyaráz­zák, hogy olyan ritkán látják kint a községben a tanács dolgozóit. Ennek is a tél az oka? A község közepén állt egy körülbelül 500 éves fa, amely állítólag még Mátyás király idejéből származik. A fa átélte a törökdúlást, a kuruc há­borúkat, az első és má­sodik világháborút. A csurgóiak úgy óvták, mint a község egyik ne­vezetességét. De az is volt a fa a községnek, nevezetesség. S ha 500 év nem is — de az idei hideg tél' aztán kifogott a fán. Az történt ugyan­is, hogy a községi ta­nács — felismerve, hogy micsoda nagy tüzelő­anyagkészlet rejlik ben­ne — kivágatta az 500 éves faóriást s nagyré­szét már fel is tüzelte. Amit 500 év egymást váltó nemzedékei meg­óvtak, azt. a községi ta­nács rövid pár hónap alatt eltüzelte. Büszkék is voltak a tanácsiak, ilyen fa tüze mellett ugyanis nem sok ember melegedett. Úgy ültek a tűz körül, amilyen arc­cal csak azok ülnek, akik kellőképpen értékelni tudják és méltányolják a fa korát, annak neve­zetességét. Égett a fa. adta a me­leget — a községi ta­nácsról ennek ellenére mégis élmondhatjuk, hogy bizony, rossz fát ÉLVEZETES sport — Halló, járási ta­nács? Kérem a mező- gazdasági osztályt! Me­zőgazdasági osztály? — Itt Kovács Péter gazda. Szeretnék tanácsot kér­ni a helyes trágyázásról. — A trágyázásról? No majd a kollégám. (Ismét másik hang:) — Igen, a trágyázás­ról. No, mindjárt átadom az egyik szakemberünk­nek. (A szakember:) — Kérdezze meg az osztályvezetőt, az ért hozzá. (Osztályvezető:) — A trágyázásról ér­deklődik. Hát kérem vé­gezze el a legjobban be­vált, a legújabb mód­szerek szerint. — No, most aztán iga­zán tudom, hogyan trá­gyáznak — csapja le a kagylót a kérdező. A csurgói járási tanács gépkocsijában már alig pislákol valami élet. Igaz, hogy a betegség hosszú ideig tartott — s még drágábba került az orvosi költség — mert hiszen azon az összegen, amivel a kocsijavító vállalat bevételét hizlalták, két ilyen kocsit vásárolhattak volna. Az autót azonban betegsége ellenére is gyak­ran kizavarják ágyából, azaz a garázsból. Ko­mikus azonban egy olyan út — amelyet ez a »».o- csi leszalad. Négy ember indul- vele útnak, azért négy, mert ha a kocsi az első két kilométer után köhögni kezd, maj^ makacsul megáll — márpedig ez igen gyakran megtörténik vele — egy ember a kormánykeréknél marad, három ember pedig izmai megfeszítésével tolja a ko­csit, Igen élvezetes sport ez, két kilométert au­tóznak, három kilométejr.t tologatnak, aztán me- gint két kilométer, esetjog kevesebb az autóút, s, ismét három, vagy több kilométeren kocsito­lás zajlik le. így megy ez egész úton, a végén az emberek annyira megúnjá'k az autózást, hogy az utat már a tologatás kedvéért'sem hajlandók folytatni. A HÉT 1 CSODÁJA CSURGÓN mm 1. A leánykollégium­nak tágabb hálóhelyisé­geket ígértek. 2. Mindenkit meg le­hetett találni a járási tanácson. 3. Felébredt a lenüze­mi DISZ. 4. Csak kilenc vil­lanyégőt lőttek szét a lég-puskások. 5. .Marhayakaró érke­zett a íöldművesszöyet- kezeti boltba. 6. Rendet csináltak a járási tanács udvarán. 7. A községi tanács elnökhelyettese, Sülé Jó­zsefivé csak 7 óra hosz- szat olvasott munkaidő alatt: Tanácstalan tanács Nincs nehezebb valami, mint Csurgón össze­hívni egy tanácsülést. A tanácstagok ugyanis a tanácsülés idejére mindig , találnak maguknak valami sürgős, halaszthatatlan elfoglaltságot, mint például a mozilátogatás és egyéb hasonló foglalkozás. A 3—4 összejött ember ül tétlenül, majd hosszas várakozás után kimondja, hogy a tanácsülés határozatképtelenség miatt feloszlik. A következő tanácsülés ugyanígy zajlik le — ül­nek lehetetlenül s tehetetlenül. A községi ta­nács ugyanis ilyen esetekben nemcsak határo­zatképtelen, hanem tanácstalan is. Ez pedig nem a legjobb dolog. Határozatképtelen tanácsot ugyanis láttunk már — de tanácstalan tanáccsal most találkoztunk először. Apróhirdetések Eladás. A csurgói földművesszövetkezeti vendéglő ecetet nagy­szerűen helyettesítő sa­vanyú bort bocsát áru­ba, tekintve, hogy a vendégek nem fogyaszt­ják. Jelige: Citrompótló, Iparengedély: Ciík­rász iparengedélyt vásá­rolnék, esetleg egy j ól­képzett cukrászt Csur­gón elhelyeznénk. Jelige: Cukrászda a holdban, cukrász iparen­gedély a bürokrácia út­vesztőjében. Viszontlátásra s jövő héten Tabon. «■SOMOGYI KARIKÁS« — Nagy Tamás —

Next

/
Oldalképek
Tartalom