Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-13 / 61. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 7 Államellenes és népelienes bűntevők elítélése Bakonyi Erzsébet életének legboldogabb órája Levelezőink írják . . . Rádióműsor A MAGYAR DOl GŐZÖK : PA P IT JA MEGYE 1 PÄ RT BÍZOTT S ÄGÄ N AK IAPJ* 1 Xí. évfolyam, 61. szám. áKA 50 'r ILLEK Szombat, 1954 március 13. Legyenek gépállomásaink a falui a munkás-paraszt szövetség szilárd bázisai A gépállomások élenjáró dolgozói kétnapos országos tanácskozásának első napja Március első napjaiban megindult a munka a már megszikkadt földeken. Traktorok, munkagépek ezrei segítik do gozó parasztságunkat a nagyobb terméshozamok eléréséért .folytatott harcában. Az efköv étkezendő években ez a segítség még csak fokozódik, hiszen csak az 195í—55. évben 11 ezer traktort kap a mezőgazdaság. A technika teljes kihasználása elsősorban a gépállomások vezetőinek és dolgozóinak munkáján módik. Ezeknek a nagy feladatoknak a megbeszélésére a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa március 12-ére és 13-ra a gépáVomások élenjáró dolgozóit országos tanácskozásra hívta össze. Pénteken reggel kezdődö‘t meg a tanácskozás az építőipari dolgozók Dózsa Ferenc kultúr otthonában. Ott,volt a tanácskozáson Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a minisz'ertanács.elnöke, Dobi István, az E'vöki Tanács elnöke, Hegedűs András, a miniszter a- nács első 'einökhe1 yettese, Apró Antal, a minisz' ertanács elnökhelyettese, Farkas Mihály, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Ács Lajos, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára, Hidas Is ván .nehézipari miniszter, Zsofinyecz Mihály kohó- és gépipari miniszter. Földvári Rudolf, az MDP Budapesti Pártbizottságának első ■ itkára, Kristóf István, a SZOT elnöke, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének titkára, Ba,ta Is ván honvédelmi minisz- ‘er, Szalai. Bé'a, az Országos Tervhivatal' elnöke, Tisza József begyűjtési miniszter, Altomáre Iván élelmiszer- ipari miniszter, Dögéi Imre, a SZÖ- 1 'ŐSZ e’nöke, Borbás Lajos, a ME- DOSZ elnöke. Az e’nöki emelvényen foglaltak helyet többek kijzött' Tóth László, a Szocia’ista Munka Hőse, a, har’.ai, Sólyom Imre, á sárrétudvari és Gerencsér Rozália, az ácsi gépállomás trak- orveze ői, Jakubeczky István, a kis- kunlacházi gépállomás kombájnvezetője, Lipták Is ván, a mándoki gépállomás vezető mechanikusa. Gyulai György, az egyeki, Vad Imre, a túr- hevei gépáVomás traktoros brigádvezetője és Losonczi Pál, a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezet elnöke, a Szocia’ista Munka Hőse. Részt vettek az értekezleten az élenjáró gépállomási dolgozók, a legjobb termelőszövetkezetek elnökei és kiváló dolgozói, a mezőgazdasági igazgatás veze'öi és szakemberei, a termelésben élenjáró egyéni' eg dolgozó parasztok, valamint a termelésben élenjáró és a patronázsmmnkában *s részvevő ipari dolgozók. Apró Antal, a minisztertanács einökhe'yettese megnyitó beszédében kiemelte, hogy a mezőgazdaság fejtesz éséről szóló párt- és kormány- határozat a virágzás, a fellendülés áljá' jelölte 'meg a. magyar mezőgazdaság számára. Nemcsak a dolgozó parasztság, de a munkásosztály és az ^r'elmiség is örömmel fogadta a ha- ározatot, mert megértette, hogy al mezőgazdaság nagyarányú fejlesztése megteremti az é>’e'miszerekkel való bőséges ellátás előfeltételeit, megteremti az előfeltételét népi demokráciánk további eredményes fejlődéséhez. A mezőgazdaság fejlesztéséért lolyó harcban különösen nagy szerepe van a gépállomásoknak, a gép- á'lomások dolgozóinak. A. megnyitó után Hegedűs András, a Magyar Do'gozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács első einökhe’yettese, földművelésügyi miniszter mondott beszámolót. Hegedűs András elvtárs beszámolója A Központi Vezetőség és a minisztertanács decemberi határozata — szem előtt tartva a magyar dolgozók érdekeit — feladatul tűzte ki a mezőgazdasági termelés gyors fejlesztését azzal a hatái ozott céllal — mondotta — hogy £ következő években biztosítva legyen a lakosság bőséges ellátása kenyérrel és liszttel, hússal és zsírral, cukorra! és tejjel, zöldséggel, gyümölccsel és borral. E nagyjelentőségű határozat a- Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének abból a megállapításából indul ki, hogy népi demokráciánk egész további fejlődésének kulcskérdése a mezőgazdasági termelés fejlesztése, mert ettől függ, hogy milyen ütőmben tudjuk dolgozó népünk élet- körülményeit városban és faluban egyaránt megjavítani és egyben ez teremt szilárd gazdasági alapot népi demokráciánk alapja, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsége további megszilárdítása számára. E határozat végrehajtásának fontos időszaka kezdődött meg most, a tavaszi munkákkal. A tavaszi szántás-vetési munkák időben és jóminőségben való elvégzése nagyjelentőségű e — egész népi demokráciánk számára létfontosságú — célok elérésében. Meg kell azonban mondanunk, hogy a tavaszi munkák nem könnyű körülmények között kezdődnek. Maga az indulás is kéthetes késedelemmel történt és előreláthatóan ez év tavaszán sok esőre számíthatunk. Ez a helyzet növeli a gépállomások munkájának jelentőségét. Munkájuktól jelentős mértékben függ, hogy a rendelkezésre álló, szokottnál sokkal rö- videbb idő alatt jó minőségben tudjuk-e elvetni a termelőszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok földjein a tavaszi vetésű növényeket. A gépállomásoknak terveiket rövid idő alatt kell teljesíteniük és ugyanakkor az esős idő miatt sokkal nagyobb gondot jelént a terméshozamnövelés szempontjából nagyon döntő minőségi követelmények betartása. A Központi Vezetőség és a minisztertanács azért hívta össze a mai értekezletet, hogy ezzel is segítsen a gépállomásoknak bonyolult feladataik végrehajtásában. Országunkban a mezőgazdaságilag művelt területeket lényegesen nem tudjuk kiszélesíteni, ezért a mezőgazdasági termékek növelésének csak egy módja van: a szántóföldek, rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök termékenységének gyors fokozása. Földjeink termékenyebbé tétele azonban sokkalta több munkát követel meg. E kérdés megoldásának alapjában egy útja van. Ez a mezőgazda- sági munkák minél gyorsabb és minél nagyobb arányú gépesítése. A gépesítéssel egynapi munkára több termény, búza, burgonya, tej, tojás, hús jut. .Nagyon szemléltetően mutatja ezt a gabonatermelés: egy kát. hold gabona jnegmunkálása kézi munkával 9.3 munkanapba, komplex gépesítés mellett 2.9 munkanapba kerül. Átlagos termést véve és nem számítva, hogy a gépi munkának magának is van termésfokozó hatása, akkor is a gabonatermelés kézzel való elvégzése esetén egy munkanapra 96 kg, gépi munka esetén 310 kg búza jut. Nem kisebb az arány egyéb munkák gépesítése terén sem. A Központi Vezetőség és a minisztertanács a mai értekezletet azért hívta össze, hogy a gépállomások vezetőivel és dolgozóival megtárgyalja azokat a feladatokat, amelyek reájuk most a mezőgazdaságnak nyújtott hatalmas gépi technika megfelelő fel- használásában várnak. Gépállomásaink ezen a téren eddig korántsem használták ki lehetőségeiket. Hatásuk .nem mutatkozott meg megfelelően a termelőszövetkezetek terméseredményeiben. A termelőszövetkezetekben a gépesítés termelékenyebbé teszi a szövetkezeti tagok munkáját, segít kibontakoztatni a nagyüzemi gazdálkodás fölényét az egyéni gazdaságokkal szemben. Nem lehet véletlennek tekinteni azt, hogy a legnagyobb jövedelmet azoknak a termelőszövetkezeteknek a tagsága érte el az elmúlt években, amelyekben a legnagyobb volt a gépi munka aránya. Hasonlítsuk össze ebből a szempontból a barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezetet a drávatamási Dózsa termelőszövetkezettel. A barcsi Vörös Csillag termelőszövetkezetben egy kát. holdra 3.2 nor- málholdnyi gépi talajmunka esett, a drávatamási Dózsa tsz-ben ennek alig a fele, 1.7 normálhold. A barcsi Vörös Csillag tsz-ben nem bánta meg a tagság, hogy sok gépi munkát végeztetett a gépállomással, mert minden munkaegységre 40.50 forint jutott, a drávatamási Dózsa tsz tagsága pedig egy munkaegységre ennek felét,- 20.30 forintot kapott. A gépállomások munkája tehát nélkülözhetetlen erő mezőgazdaságunk szocialista átszervezésében. Bármennyire fontos feladata is a gépállomásoknak a szövetkezeti gazdaságokban végzett munka, nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok támogatását sem. Az egyéni gazdaságban természetesen a gépesítésnek szőkébbek a. korlátái, mint a termelőszövetkezetben, de azért korántsem mondhatjuk, hogy itt a gépesítésnek minden lehetőségét kihasználtuk. Pedig az egyénileg gazdálkodóknak terméshozamuk fokozása érdekében nagy szükségük van segítségre. Az egyénileg gazdálkodó dolgozó paraszti gazdaságok jelenlegi erejükkel nem tudják elvégezni például a tarlóhántási munkákat, melyek elvégzése viszont lényegesen növeli ‘majd terméshozamaikat. Ugyanez vonatkozik az őszi mélyszántásra és szükség van segítségre a vetések időben való elvégzése érdekében is. Meg lehet-e oldani ezeket a feladatokat lóállományunk, vagy ökörállományunk lényeges növelésével? Semmiképpen sem. Természetesen vannak lehetőségeink az igaerő növelésére, de olyan mértékű fejlesztése, mint amilyenre szükség van, nem vihető keresztül már csak a takarmányhelyzet miatt sem, mert nagyon sok takarmányt vonna el a haszonállatok — tehén, sertés, juh, baromfi — elől. Nem lenne egészséges továbbfejleszteni azt a szokást sem, hogy igavonásra haszonállatokat — teheneket — használnak, mert azt bizony megsínyli a tejhozam. E létfontosságú feladatok megoldásának egy járható útja van: fokozni a gépek használatát az egyéni gazdaságokban is, mert ez azokban is növeli a terméshozamot és sok munkáskezet szabadít fel egyéb munkákra. Természetesen ezt a támogatást gépállomásaink továbbra is csak a dolgozó parasztságnak nyújthatják és nem dolgozhatnak a falusi kizsákmányolóknak, nagygazdáknak, spekulánsoknak. Van azonban ennek a kérdésnek másik oldala is. Lovak, ökrösfogatok tartására a kulákgazdaságok mellett csak a jómódú középparaszti gazdaságok képesek és gépesítés nélkül a kisparaszti gazdaságok, sőt a kevés földdel rendelkező, igásállatot nem tartó középparaszti gazdaságok jelentős része is kiszolgáltatott helyzetbe kerülne a fogattal rendelkező gazdasagokkal szemben. A múlt,év őszén például egynapi fogatmunka közel 200 forintba került, de sok helyen egynapi fogatmunkáért 5—6 napi kézi munkát is kértek. Tudnunk kell, hogy ugyanezt a munkát a gépállomás 80 forintért, tehát nem egészen a feléért végzi. A gépi munka természetesen nemcsak az egyénileg gazdálkodóknak termelését segíti, hanem egyben növeli jólétüket is; de pártunk nem is az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési lehetőségének a leszűkítése, illetve jólétük csökkentése útján akarja a szövetkezeti gazdaságokat fejleszteni, hanem ellenkezőleg, gazdaságuk segítségével és támogatásával. A gép használata pedig közelebb hozza a termelőszövetkezethez az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztokat, mert az a paraszti gazdaság, amely géppel szántat, amelyiknek gép segít terményei betakarításában, sokkal könnyebben érti meg a szövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás fölényét, mint az a dolgozó paraszt, aki régi módszerekkel gazdálkodik, teheneivel, lovaival, ökreivel dolgozik. Ezek a meggondolások vezettéK pártunk Központi Vezetőségét és népköztársaságunk minisztertanácsát, amikor arra kötelezték a gépállomásokat, hogy az 1954-es évben hétszerannyi munkát végezzenek az egyén .- leg gazdálkodó dolgozó parasztoknak, mint az elmúlt évben, s kereken öt- venszer annyit, mint az azelőtti, 1952- es évben,‘A gépállomások dolgozóinak elsőrendű kötelessége, hogy ezt a feladatot sikeresen oldják meg. Gépállomásaink a gépek kihasználásának növelésében még nagyon sok tartalékkal rendelkeznek. Ennek' bizonyítására érdemes összehasonlítani az élenjáró traktoristák eredményeit és az átlagokat. Legjobb gépállomási traktorosunk, Tóth László, a Szocialista Munka Hőse, az elmúlt évben váltótársával két műszakban G— 35-ös traktorával 2689 normálhold munkát végzett el. Ugyanakkor országosan egy traktorra-ennek alig egyharmad része, 868.1 kát. hold esik. Hasonló a helyzet a kombájnok kihasználásában. Az elmúlt évben a legjobb eredményt Gó- ga András, pátyi kombájnista érte el: 501 kát. holdat aratott le és erről a területről 44.5 vagon termést takarított be. Ugyanakkor az átlag ennek alig kétötöde: 186 hold, 18.6 vagon. Az élenjárók tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a gépállomások többségének nemcsak arra van lehetősége, hogy egy-két százalékkal növelje gépeik kihasználását, hanem arra is, hogy megkétszerezze azt. Különösen súlyos mulasztások tapasztalhatók az olyan gépeknél, amelyeket az évnek csak rövidebb. szakában használnak, mint amilyen a kombájn, a cséplőgép és az aratógép. Sok gépállomáson ezeket nem tisztítják meg a munka befejeztével, nem zsírozzák és olajozzák be és nem védik megfelelően az időjárás viszontagságai ellen. így évenként csak a rossz tárolás következtében sok tízmillió forint veszteség éri népgazdaságunkat. Népi demokratikus államunk hatalmas értéket bízott a gépállomások vezetőire és traktorosaira, kötelességük ezekkel az értékekkel a jó gazda módjára bánni, megóvni azokat a gyors elhasználódástól. A szocialista tulajdon megőrzése és védelme minden gépállomási dolgozónak elsőrendű kötelességé kell- hogy legyen. Meg kell szüntetni a gépek tárolásánál meglévő súlyos hibákat is. • Az első és legfontosabb feladat már most tavasszal bevezetni és a továbbiakban szigorúan, mint állami törvényt betartani a traktorok és különféle egyéb gépek hibamegelőző karbantartására kiadott utasításokat. Traktorosaink nagyon jól tudják, hogy a traktorokon üzemeltetés közben minden tíz óra után végre kell hajtani az úgynevezett elsőszámú karbantartást és minden tíz műszak után az úgynevezett második számú karbantartást. A traktorok és egyéb gépek folyamatos üzemeltetésének és megóvásának fontos előfeltétele a fő- és folyó javítások kifogástalan minőségben és idejében történő elvégzése. , Ezen a télen. gépállomásaink zöme március elsejéig a javítási munkákat mennyiségében teljesítette és bizonyos javulás van a minőség tekintetében is. Ez a megállapítás azonban elsősorban csak a traktorokra áll, a munkagépek kijavítását nagyon sok gépáll lomás és még maga a földművelés- ügyi minisztérium is elhanyagolja és ezért még mindig sok a rosszul kijavított vetőgép, eke. Ezeket most már menetközben kell rendbehozni. A gépállomások gépeiket akkor tudják jól kihasználni — és ez különösen érvényes a most induló szántás-vetésnél — ha a munkát megfelelő módon megszervezik. Kétségtelen, hogy a brigádvezetőknek, a traktorosoknak munkájuk közben sok nehézséggel kell megküzdeniök, de ezek megsokszorozódnak, ha a munkát nem szervezetten végzik. A munka megszervezésének egyik legfontosabb előfeltétele a gépállomásokon az eddiginél erősebb traktoros-brigádok létrehozása. A traktoros-brigádokat — amelyekhez 4—6 traktor tartozik — ki kell egészíteni egyéb munkagépekkel is. Nagy gondot kell fordítani a brigádvezetők kiválasztására, ezek lehetőleg olyan traktorosok közül kerüljenek ki, akik kielégítő műszaki képzettséggel rendelkeznek, jó szervezők és jól értenek a földműveléshez is. A traktoros-brigádokban a munka jó megszervezésének, a teljesítmény növelésének és ezzel együtt az önköltség csökkentésének egyik legfontosabb eszköze a menetirányterv elkészítése. A brigádvezetők kötelezve vannak arra, hogy minden traktorosuk számára legalább tíz napra előre meghatározzák a pontos menetirányt. Emellett azonban javasoljuk azt is, hogy a' jó brigádokban kezdjék szélesebben alkalmazni a munkák megszervezésének sokkal magasabb fokát, az úgynevezett óragrafikon-rend- szert, amelynek lényege, hogy a traktoros a brigádvezető segítségével szinte percről-percre előre megtervezi munkája végrehajtását. A jelenlegi helyzetben a legfontosabb a gépállomások dolgozói műszaki színvonalának gyors emelése. Ezt azért is előtérbe kell állítani, mert a gépállomásokat a Központi Vezetőség és a minisztertanács határozata alapján az elkövetkezendő évben nagy számban látjuk el olyan modem gépekkel, amelyek megfelelő üzemeltetése a jelenlegi alacsony műszaki színvonal mellett szinte megoldhatatlan. Meg kell mondani, hogy a gépállomásokon a műszaki színvonal tekintetében rendkívül rossz a helyzet. Gépállomásaink ma már több mint tízezer traktorral rém delkeznek, gépekben és gépi felszerelésben sokmilliárd forint értékű állami tulajdont bíztak rájuk, mégis, a gépállomások bonyolult műszaki feladatainak végrehajtásában a múlt év decemberéig mindössze nyolc főiskolai képzettségű és 25 középiskolai képzettségű műszaki szakember vett részt. Kevés a gépállomásokon a képzett szakmunkás,' alacsony a traktoro ok, valamint az igazgatók jelentős részének szakképzettsége is. (Folytatás a 2. oldalon.)
