Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-06 / 55. szám

Szombat, 1954 március 6. SOMOGYI NÉPLAP t Bajcsy Kde, a Megyei Taraács főagronámusa a tavaszi vetésekre való előkészületekről Jlmdtz&iiik ív ják... Somogy megyét szokták Somogy- országnak is mondani. Ennek alapja az, hogy a megye földrajzi viszonyai rendkívül változatosak. Vannak fo- ' lyóvizei, északon csaknem teljes hosz- szában a Balaton határolja. Vannak sík területek, főleg a barcsi és nagy­atádi járásban, a felsőbb vidékeken pedig dombok, hegyek. Talaja is igen változatos. A szik kivételével csak­nem minden talajféle megtalálható itt. Ebből adódik, hogy a mi me­gyénkben egyik munkára sem lehet •általános normákat adni, hanem mindig figyelembe kell venni a helyi adottságokat. Ä tavaszi vetésre való előkészület­nél is figyelembevettük ezt. Fontos feladatunknak tartottuk, hogy a köz­ségekben a régi hagyományok sze­rint megszervezzük a figyelőszolgála­tot. A mezőgazdasági állandó bizott­ságok és termelési bizottságok tagjai ezekben a napokban már figyelik a talajt, hogyan szárad, milyen a hő­mérséklete, hogy mihelyt lehet, meg­kezdődhessék a vetés. Mivel megfele­lő mennyiségű talajhőmérővel nem rendelkezünk, prizmás hőmérővel ellenőrizzük minden járásban a talaj hőmér­sékletét. A járási szakemberek véleménye szerint, ha a talaj továbbra is ilyen gyorsan szárad, jövő hét közepén a megye déli és középső részén mar megkezdődhet a vetés. Tavaly már ebben az időszakban javában vetet­tünk, így igen fontos, hogyha meg­indulhat, zavartalanul folyjék majd a munka. Ennek érdekében felmértük adottságainkat. Gépállomásaink 4200 kát. holdon végeznek vetést a ter- melőszövekezetek számára. Ehhez már gondosan kijavítottak 86 trak- torvontatású és 69 összekapcsolt ve- tőgépet. Az egyénileg dolgozó pa­rasztok birtokában is van annyi ve­tőgép, hogyha megfelelő mértékben segitik egymást, ők is kellő időben befejezhetik a ve­tést. A tavaszi aprómagvak beszerzése jó ütemben folyik. Hiba van azonban a tavaszi búza vetőmagjának elosztá­sánál. A megye dolgozó parasztjai számára 76 vagon tavaszi búzát biz­tosít államunk. A termelőszövetkeze­tek és gazdák azonban halogatják a búzavetőmag-vásárlást, mert úgy okoskodnak, hogy később talán köl­csönként is megkapják majd. Mi megmagyarázzuk a dolgozó parasz­toknak, hogy a vetőmagcsere is igen nagy kedvezmény és ne lépjenek fel túlzott követelésekkel. A tavaszi munkák jó elvégzését nagymértékben megkönnyíti az, hogy megyénkben jól teleltek az őszi ve­tések. Az ősziek kiszántására, vagy a felülvetésekre egyáltalán nem lesz szükség, csak itt-ott kell majd kisebb folto­kat egy-kétszázalékos mértékben pó­tolni. Erőinket tehát teljes mérték­ben a tavaszi vetésekre összpontosít­hatjuk. A jövő hét első napjaiban értekez­leteket tartunk a községi tanácselnö­kök és a gépállomások kihelyezett agronómusai számára. Azért válasz­tottuk ezt az időpontot, mert a mun­kák megkezdése után nem akarjuk elvonni idejüket. Megyénk állami gazdasági dolgozóinak értekezlete Kaposvárott a napokban a Megyei Pártbizottság javaslatára értekezlet­re jöttek össze a megye állami gaz­daságainak párttitkárai, igazgatói, legjobb szakemberei és kiváló dolgo­zói. Ezen az értekezleten beszélték meg a párt- és kormányhatározat végrehajtásának soronlévő feladatait, az eddig elért eredményeket, hiá­nyosságokat. Az értekezleten az Állami Gazdasá­gok Déldunántúli Igazgatóságának vezetője, Sztrehovszki elvtárs érté­kelte az állami gazdaságok fejlődését. ‘Megdicsérte a balatonújhelyi állami gazdaságot, amely a szarvasmarhate­nyésztésben szaporulati tervét leg­jobban teljesítette. A sertéstenyész­tésben a balatonnagybereki állami gazdaság jár az élen szaporulati ter­vének 109 százalékos teljesítésével. Bírálta a csillagpusztai állami gazda­ságot, amely a lótenyésztésben sza­porulati tervét mindössze 23 száza­lékra teljesítette. A továbbiakban rámutatott a nö- "vénytermeiés területén lévő sürgős feladatokra, hangsúlyozta a szerves felültrágyázás és a műtrágyázás fon­tosságát. — A tavaszi szemle azt bi­zonyítja — mondta — hogy állami gazdaságaink jól felkészültek a ta­vaszi munkára. Említette Sztrehovszki elvtárs, hogy kormányunk a kiváló állami gazda­sági dolgozók jutalmazását is bizto­sítja. 30 ezer forint jutalomban fog részesülni az ország legjobb állami gazdasága, a második 20 ezer forint­ban, a harmadik és negyedik 15—15 ezer forintban, az igazgatóság legjobb állami gazdasága pedig 10 ezer forint jutalmat kap. A jutalom 10 százalé­kát a gazdaság igazgatója, *Í!5 száza­lékát a gazdasági szakemberek érdem szerint, 65 százalékát pedig a gazda­ság dolgozói kapják a versenyben el­ért eredmények alapján. Ez az értekezlet pontosan arra az időre esett, amikor dolgozóink lel­kes, odaadó munkával készülnek pár­tunk III. kongresszusának megün­neplésére. Az állami gazdaságok dol­gozói is versenybe indultak, felaján­lásokat tettek pártunk III. kongresz- szusának tiszteletére. Az értekezleten részt vevő dolgozók felszólalásából is az tükröződött, hogy lelkesülnek a kormánypro- gramm megvalósításáért és felajánlá­sokat tettek a párt III. kongresszu­sának tiszteletére: Jánosházi János sztahanovista traktorista felszólalásában vállalta, hogy munkatársával együtt 6700 nor­málhold földet megmunkál. Még ez évben kétszer megszerzi a sztahano­vista kitüntetést és versenyre hívja az ország összes traktoristáját. Eh­hez a kihíváshoz csatlakozott Fu~ tács József sztahanovista traktoros és vállalta, hogy még ez évben mun­katársából sztahanovistát nevel. A többi hozzászólás is azt bizo­nyítja, hogy minden állami gazdaság­ban alaposan, körültekintően felké­szültek a tavaszi munkák nagy csa­tájára, a mezőgazdasági határozat végrehajtására. Bence József megtalálta az igaz életet A lámpa ráveti fényét az asz» “ talon fekvő »Tartós békéért, népi demokráciáért« című lapra. Az asztal mögött ott ül Bence József kő­műves a nyitott újság fölé hajolva. A munkásszálláson csend van, társai a kultúrotthonba mentek. De miért is érdeklődik oly nagyon Bence József a nemzetközi események iránt? * * * Tab község sem különbözött j a többi somogymegyei, vagy bárme­lyik elmaradt, poros, magyar nagy­községtől. Itt született Bence József. Apja béres volt, s benne is ott égett a földnélküli, nincstelen »hárommillió koldus« álma: a föld, s magának dol­gozni. Mikor Bence József már nagyob­bacska gyérek lett, apja többször el­mondta neki: — Tanuld meg, fiacskám, hogy a rablók ma nem az erdőben, hanem a kastélyokban laknak. Az öreg Bence évekig tartó, hosszú kuporgatással végre egy tenyérnyi kis földet vásárolhatott magának. Ezt mégis a sajátjának vallhatta. Sietett otthagyni az uradalmat, bé­res-sorsot és botozó. ispánt. A maga földjén akart gazdálkodni. Sok volt az adó, nehéz volt a kitartás, s így került Bence József fiatalon, 11 éves korában béresgyerekként egy gazdag kulákhoz. És itt kezdődött el harca a kenyérért. Ettől fogva szakadatla­nul dolgozott más földjén. Fiatal tes­te már hajnalban ott hajladozott a határban, ahol kapa villogott kezé­ben, vagy a harmattól nedves köte­let teregette a kévék alá. * ¥r * így ment ez 10 évig. Huszonegy éves korában részesaratónak szegő­dött. Ez már nem volt olyan megalá­zó, mint a béres-sors. Később földmunkás és útkövező lett. Itt kapcsolódott bele a munkás- osztály nagy családjába. Még komo­lyabb harcot kellett folytatnia a min­dennapi kenyérért. Alapkőrakó volt, ezt a munkát álig fizették. Ha jól dolgozott, megveregették a vállát, ez volt az elismerés. Többet azonban nem fizettek. Hiába próbáltak harcolni ellenük. Verték az asztalt a szakszervezetben, de ott a vezetők csak kezeiket dör- zsölgették: —■ Majd máskép lesz — nyugtatták meg őket — Tegyenek nyugodtak. Itt kezdett Bence József először foglalkozni azzal a gondolattal, hogy ez máskép is lehetne. Politikával ak­kor még nem foglalkozott. Mikor az­tán már megelégelte a szakszervezeti hitegetést, az útmunkások keserű sorsát — segédmunkásnak ment az építőiparba — gondolta, ott máskép lesz. Csalódott. A helyzet ott iíj ugyanez volt s télen mehetett havat lapátolni a körútra. Nemsokára Ka­posvárra költözött s Török építész úr vállalkozásainál hordta a téglát, ke­verte a habarcsot. * * * 1 945-ig életpróbálgatás volt minden. 1945-ben aztán úgy érezte, hogy most kezdődött az ő igazi élete. 1948-ban már tagja lett a pártnak. 1950-ben úgy érezte, hogy több is telik tőle, semmint hogy se­gédmunkásként dolgozzék tovább. Szükség volt a jó szakmunkásokra, építő kezekre. Átképzős lett. Nappal dolgozott, éjszaka tanult. Megérte — nagyszerűen vizsgázott s csakhamar mint kőműves, 1952-ben már mint brigádvezető dolgozott. Közben párt­szemináriumot végzett, tanult. A brigád 5 tagja megszerette a csendesszavú, de jó irányító, ügyes­kezű embert, aki mindent megtett társaiért. Fáradhatatlanul járta sza­badidejében a munkahelyet, éberen figyelt fel a hibákra. Órákig tudott beszélni, de hallgatni is, hogy meg­hallhassa a dolgozókat, azok ügyes­bajos dolgait. Közben a brigád állan­dóan 150 százalékot teljesített. Bence József tudásából jutott másnak is, szívesen segített, ösztönözte a lema­radókat, a gyengébbeket. Több ő a munkahelyeken, mint szakszerve­zeti bizalmi: jóbarát, segítőtárs, aki, ha kell keményen, de gyógyítóan bí­rál. Február elején brigádjának tagjai egyhangúan tettek vállalást a párt- kongresszusra. A brigádból négyen párttagok, s így kétszeresen becsület­beli ügyüknek tekintették ezt a ver­senyt. A vállalás csakhamar megszü­letett. A Kovács-brigádot hívták ver­senyre, amelynek tagjai egy év óta állandóan vetélkednek a Bence-bri- gáddal, hogy ki a legény a gáton. A Bence-brigád 180 százalékot vállalt — s mindenki tudja: teljesíti is. * * * Dence József megtalálta az igaz életet, amelyet olyan hosszú időn át keresett. De most? Most sem pihen. Dolgozik és tanul, mert egy szakszervezeti bizalminak nevelnie kell s nevelni csak az tud, aki tanul. Figyelmesen tanulmányozza a nem­zetközi eseményeket is. Asztalán a »Tartós béke« — olvassa és ez fi­gyelmezteti: a harc tovább folyik. Van ahol fegyverrel — van ahol épí­tő kezekkel. Számot ad erről a lap, számot ad az építő milliókról, akik­nek sorai közt ott halad ő is, Bence József, a bizalmi. Van hazánk, van mit megvédenünk! Mi, somogyi fiatalok — akikét a dolgozó nej) azzal a feladattal bízott meg, hogy őrizzük és védjük azt a hazát, amit szüléink és testvéreink építenek — itt a hadseregben egy pil- anatra sem feledkezünk meg köteles­ségünkről. Minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a dicsőséges Vö­rös Hadsereg példáját követve elsa­játítsuk a kiváló sztálini haditudo­mányt. Tisztjeink és tiszthelyettese­ink igaz odaadással és szeretettel fog- alkoznak velünk. Most, amikor elvtársaink a polgári é'etben mindent elkövetnek, hogy valóraváltsák a kormány Programm célkitűzéseit, addig mi itt a hadse regben arra törekszünk, hogy a ki­képzést minél jobban végrehajtsuk. Példamutató elvtársak vannak közöt­ünk. mint pl. Kuminecz elvtárs, aki a csokonyavisontai gépállomáson vég­zett bevonulása előtt jó munkát, most iit a hadseregben is élenjár a kötelességek pontos teljesítésében, példát mutat a tanulásban és maga­tartásban egyaránt. Es még sok ilyen elv.árs van, hisz valamennyien tisz­tában vagyunk azzal, hogy most nem a grófok és bankárok profitját, gaz­dagságát kell megvédenünk, hanem a dolgozók hazáját, a mi hazánkat. Mi, somogyi fiatalok biztosítani akarjuk és biztosítani fogjuk hazánk és megyénk szocialista építését min­den ellenséggel szemben., És ha va- 'aha arra kerülne a sor, hogy az el­lenséggel szemben lövészárokban kell megállni helyünket, akkor éppúgy, mint pár hónappal ezelőtt a terme­lésben — ott is lie’yt fogunk állni. Mert van hazánk! Van mit megvé­denünk! Buzási László honvéd. A dolgozókról való gondoskodás vállalatunknál Hajós dolgozóink jólvégzett nyári munkájuk után megelégedve szerel­ték le hajóikat a siófoki tejelőben abban a reményben, hogy szabadsá­guk alatt kipihenik a nyári forgalom fáradalmait. De jött a rendelkezés: »Addig egyetlen hajós dolgozó sem mehet szabadságra, míg a Kisfaludi gőzös kazánját ki nem emelik a ha­jótestből, mert rövid időn belül Bu­dapestre kell szállítani megjavítás végett«. — Hát jó — gondolták a dolgozók — ha nem mehetünk szabadságra, kiemeljük a kazánt. — Es október második felében 10 tagú brigád meg­kezdte a kazán kiemelését, szűk, ne­hezen hozzáférhető helyen, rossz és elavult szerszámokkal. A kazán pár nap múlva, a lelkiismeretes munka nyomán felkerült a felszínre és a bri­gád tagjai azon szorgoskodtak, hogy a kazánt elszállítás végett a partra emeljék. Ám jött az újabb rendelkezés: »A kazánt haladéktalanul eresszék- visz- sza a hajótestbe, mert viziúton szál­lítják el a hájótesttel együtt a hajó­gyárba«. A kazán visszaeresztése sokkal veszélyesebb, mint a ' kiemel lés, de azért az is megtörtént. Ezalatt eltelt egy-két hét és a dob gozók azzal fejezték be a munkát, I hogy most már mehetnek szabadság­ra. Nem ez történt, jött a harmadik rendelkezés: »A kazánt mégiscsak ki kell emelni — senki se mehet sza­badságra«. A dolgozók 15—20 fokos hidegben újból kiemelték a kazánt és eljuttatták a parton kijelölt hely» re. Tekintettel a sürgősségre, február» ban. megérkezett egy 5 tonnás teher» autó, hogy a 6.5 tonnás kazánt elszál» líts-a. Természetesen az 5 tonnás te» herautó a 6.5 tonnás kazánt nem tudta elszállítani. A vállalat vezető» sége így gondoskodik a dolgozók pi» henéséről és így készül fel a nyári forgalomra.- A vállalat dolgozói szeretnék, ha céltudatosabban folyna a munka s eh­hez vállalatunk pártszervezetének és üzemi bizottságának is segítséget, tá» mogatást kell nyújtania. Tur.jányi János matróz, Siófok. j Ats időmegtakarítást a vonalok menetrendszerinti közlekedésével biztosítsák Február egyik napján, amikor a hóakadályok miatt korlátozták a forgalmat, 18 órakor érkeztem Barcs­ra a somogyszobi vonattal. Szerelvé­nyünk az első vágányra szaladt be, s az állomás főépületétől kb. 50—60 méterre állt meg. A kiszállás után a forgalmi iroda felé siettem, hogy megkérdezzem, mikor indul a nagy- kanizsai vonat. A második vágányon egy mozdonynélküli szerelvény állt, melytől nem lehetett látni, mi törté­nik a következő vágányon. Amint a forgalmi iroda elé értem — egy-két perc múlva — egy éppen arra jövő vasutas dolgozótól megkérdeztem: mikor megy a vonat Kanizsa felét Erre ő a negyedik vágány felé mutat és azt mondja: éppen most indították eh A forgalmi iroda előtt már jól láttam a vonatot, mivel a mozdony- nélküli szerelvénynek az iroda vona­lában volt vége. Erre én és még so­kan mások az indulóban lévő vonat felé rohantunk. Meglepetésemre azt kellett tapasztalnom, hogy három vas­utas — köztük a forgalmista kar­jaiban vagyok. Amint körülnézek, hogy vájjon mi történt,, mellettem szintén egy dolgozót és egy elvtárs- | nőt láfok vergődni a vasutasok kezé­ben. Mi hárman a há'óbakerülés kő- . vetkeztében maradtunk le, de voltak olyanok is, akik rvélkül is lemarad-1 <ak a vonatról. Megemlítem, hogy | Bircsák elvtárs, a forgalmista ez al­kalommal 10—12 vasutas elvtársat ál­lított be az utasok lefogására. így maradtunk 24 órai késedelemre ítélve Barcson. Később tudtam meg, hogy a vonatról lemaradó társaim szerencsésebb helyzetben voltak, mint én. A férfi Babócsára gyalogolt a vonat után, a többiek meg egynapos kényszerlátogatást tettek barcsi ro­konaiknál, ismerőseiknél. Nekem 24 órát kellett rostokolnom- az állomá­son annak ellenére, hogy másnap'reg­gel munkahelyemen kellett volna je­lentkeznem. Bircsák elvtárs intézkedése helyes volt balesetelhárítás szempontjából, de helytelen, sőt hanyag volt az ez eljárás, hogy az utasoknak, dolgozók­nak, akik munkahelyükre sietnek — ha nincs hangoshíradó — a szolgálat­ban lévő kapussal hangosan többször megismételve nem adják tudtára ff csatlakozó vonatok indulási idejét. Nem beszélve arról, hogy ha az át­szállás 5 percet vesz igénybe, akkor a .vonatot ne 3 perc alatt indí*sák el, mert ez a jövőben még nagyobb to­longást és esetleg komoly baleseteket idézhet elő. Az időmegtakarítást ne a vonatnak az állomáson való tartóz­kodási ideje megrövidi>ésével érjék el, hanem a menetrendszerinti közle­kedés biztosításával. Mányó Ferenc MASZOLAJ Gépgyár. MEGJAVÍTOTTUK MUNKÁNKAT A „SOMOGYI NÉPLAP“ BÍRÁLATA NYOMÁN 1953 október 1-én vettük át a nagyatádi járási kultúrház vezetését. Nagyon sok megoldatlan problémá­val álltunk szemben és sokszor nem tudtuk, mihez kezdjünk. Mi volt a tennivalónk? Az, hogy a gazdasági alapot megteremtsük, ami nagyon ne­héz volt, hisz még ma is saját erőnk­ből, azaz saját rendezvényekből tart­juk fenn a kultúrházat, fedezzük minden kiadását. 1954 januárjában a »Somogyi Nép­lap« bírálta munkánkat, bírálta, hogy a kultúrház nem mutat fel eredmé­nyeket. Helyes volt a bírálat, mert hibát követtünk el azzal, hogy a gaz­dasági alapot akartuk először meg­teremteni és csak azután hozzáfogni a kultúrcsoportok, szakkörök szerve­zéséhez. A bírálat után nekiláttam a csoportok szervezéséhez, mert ne­kem is fájt, hogy immár két éve van Nagyatádon kultúrház, de csak a ne­ve az, mert benne semmiféle kultúr­áiét nincs. Az igazgató elvtárssal és a veze­tőkkel megkezdtük a komoly munkát és egy hónap elteltével van tánccso­portunk, színjátszócsoportunk és énekkarunk, sőt brigádcsoportunk, mellyel járjuk a községeket. —. a községi tanácsoknak akarunk segít­séget nyújtani a tavaszi munkák si­keres elvégzéséhez. (Megindult az élet a kultúrházban is. Azóta megnyílt a társalgónk, mely sakkal és egyéb játékokkal, folyóira­tokkal áll rendelkezésére a pihenni, szórakozni vágyó dolgozóknak. Az elmúlt hét folyamán minden terem foglalt volt a kultúrházban. A kultúrcsoportok készültek a körzeti döntőre. Szorgalmasan jöttek a pró­bákra, habár nem tudtunk minden termet tüzelővel ellátni. 21-én meg­tartottuk a körzeti versenyt, melyen zsúfolásig megtelt a terem és a kul­túrcsoportok szebbnél-szebb számok­kal léptek fel. Különösen a kultúr­ház színjátszó- és tánccsoportja sze­repelt eredményesen. Kultúrcsoportjaink szorgalmasan készülnek, továbbra is színvonalas brigádműsorokkal kívánják szóra­koztatni a járás dolgozóit. Forró Ferenc művészeti előadó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom