Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-28 / 74. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 március 28. ISMERJÜK MEG MEGYÉNK HALADÓ HAGYOMÁNYAIT Épül a kámad vízierőmű Csokonai Vitéz Mihály Somogybán í^sokonai Vitéz Mihálynak, a felvilágosodás legnagyobb ma­gyar költőjének az elmúlt évben ünnepelte az egész ország sziilefése 1*0. évfordulóját. Csokonai 1798 jú­nius végén jött Somogyba, hogy meglátogassa barátait, régi iskola­társait. 1799 május 26-tól 1800 feb­ruár 21-ig a csurgói gimnáziumban tanított. Komáromból jött hozzánk. Csaló­dott a földesúri Magyarországban, csalódott szerelmében, Lillában. Lil­lát szülei egy jómódú kereskedőhöz adták férjhez, naialatt Csokonai ál­lást keresett. Csokonai somogyi tartózkodása igen jelentős fejlődésében. Somogybán ta­lálkozik a néppel. A szántódi révnél lépett először Somogy földjére. Első útja volt isko­latársához, Kiss Bálinthoz vezette Csökölybe. Majd Szokolay Dániel­hez ment Hedrehelyre. Néha-néha Kaposvárra is berándult egy-egy is­merőséhez, barátjához. Széchenyi Fe­renc főispáni beiktatása alkalmával a felvonuló nemesség láttán kelt szatirikus gondolatait Dorottya c. víg eposza tükrözi. Versei kiadatása céljából Somogy- ból Pécsre is átrándult. Visszatérő­ben Nagybajomban a népdalgyüjtő Pálóczi Horváth Ádám vendége volt. Horváth Ádám kedvesen fogadta a már ismert költőt és összegyűjtött népdalaiból többet elénekelt Csokonai előtt. Tőle hallotta a költő a Rákóczi- nótát is, amelyet később egyik szín­darabjában betétként alkalmazott Pálóczi ismertette meg Csokonait só­gorával, Sárközy Istvánnal. Sárközy nagyrabecsüli és megszereti Csoko­nait, majd hosszabb tartózkodásra meg is hívja magához, Kisasszondra. Sárközy segítségével sikerül elnyerni a kisegítő ideiglenes tanári állást Csurgón. 9 hónapon át tanított a gimnáziumban. Itt elég nehéz napo­kat élt át, különösen a téli hónapok­ban. Nincs rendes ruhája, jéghideg tanteremben kell tanítania, mert nincs mivel fűtenie. Este a tyúkok­kal kellett lefeküdnie, mert nem ka­pott világító gyertyát. A feudális Ma­gyarországtól kapott ugyan kényszer­ből állást, de keresete megélhetésére, a legszükségesebb mindennapira sem volt elegendő. Téli estéken és farkas­ordító hidegben egy parasztasszony­nál, Nagy Gergelynénél húzódott meg, vagy a' jéghideg tanteremben »sustorgott«. így becsülte meg Fes­tetlek, a gimnázium kegyura, így be­csülte meg az egyház. Bódi Ferenc azt mondja akkori életéről: »Emberi mé­retei sokszorosan felülmúlták az ak­kori somogyi élet különösen kissze­rű méreteit. Túl nagy volt hozzánk, akkori mivoltunkhoz«. Csurgón mindössze 9 tanuló járt ekkor gimnáziumba. Tanítványai na­gyon szerették a jókedvű, embersze­rető költőt. Gaál László, volt tanít­ványa ezt írja róla: »Barátságos, kel­lemes társalgó, gyermeket és virágo­kat kedvelő tanár volt.« Tanítványait gyakran vitte kirándulásokra. Ilyen­kor vidám dalokat, indulókat éne­keltek együtt. A környező erdők gyakran visszhangozták az általa írt indulót, amelynek csak utolsó sorai maradtak ránk: »Dió-dió, mogyoró,, recsegő, ropog­tató, -rop, rop, rop!« A rosszul fizetett, nyomorgó, de mégis derűlátó költőnek Csur­gón sokféle egyéni rosszindulattal is kellett találkoznia. A hivatalos Ma­gyarország és annak szolgalelkű ki­szolgálói nem értettek egyet neve­lési elveivel. Csokonai a pálcafe- gyelem helyett öntudatos fegyelemre akarta nevelni tanítványait. Az értel­metlen, mechanikus szajkóztatás he­lyett értelmes tanulásra szoktatta őket. Természetesen a vaskalapos »öregeknek«, akik még egy évvel ezelőtt utcai deressel fenyítették meg a szabályzatokat megsértő diákokat, nem tetszett ez a »szabadosság«, ez a »forradalmi magatartás«. Az alsoki prédikátor, aki az iskola pénzügyeit is intézte, sok borsot tört Csokonai orra alá. Anyagi nehézségei jórészt tőle származtak, miatta kel­lett saját magának felvágnia a szű­kösen mért fakommenciót. Festetich gróf sem nézte jó szem­mel a gyanúsfelfogású poétát. 1799- ben csak azért járult hozzá tanári alkalmaztatásához, mert a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem sikerült más tanárt kapniok Csurgóra. Az évvégi vizsgán a gróf elnökölt. Csépánhoz írt bizalmas levelében Csokonairól lenézően nyilatkozott és a jelentékte­len Kovács István másodtanító tel­jesítményét Csokonai fölé helyezte. A vizsgát befejező szinielőadáson, amelyen Csokonai »Pofók« vagy »Cultura« c. darabját mutatták be az iskola tanítványai, egyenesen meg- botránkozott a gróf. A darabban be­tétül szereplő: »Hej Rákóczi, Ber­csényi ...« kezdetű dal eléneklését menthetetlen hibának tartotta. Levelében arra kéri Csépánt, hogy a politikai félreértéseket oszlassa széjjel és vágja útját holmi mende­mondának. A »gróf úr« nem azono­sította magát a darab tartalmával, a rebellis dallal. A vizsga után néhány hónapig ma­radt még Csokonai Csurgón. Amikor helyét mással töltötték be, szívfájda­lom nélkül hagyta el lelkes munkál­kodásának hálátlan szinterét. Öröm­mel indult haza, Debrecenbe, mert tudta, »hogyha nem is gyarapította, legalább jobban elszéledni nem hagy­ta a felette szükséges csurgói iskolát.« Büszke önérzettel mondja: »A ve­lem az előtt való esztendőiben mél-' tatlanul bánt publicumnak jóval fizettem.« A hosszú gyalogutat Szi­getváron, Baján, Kecskeméten, Kar­cagon át Debrecenbe sovány keresete maradékával, 2 forinttal a zsebében tette -meg. Azt őt körülvevő úri-papi világot szívesen hagyta itt, de fájó szívvel búcsúzott kedves tanítványaitól, aki­nek búcsúbeszédében boldogságot, »embertársaik kölcsönös segéllését« és a haza díszére való válást kívánja. r '-‘sokonai fejlődésében Somogy jelentős állomás volt. Az addig társ- talan, magányos költő itt talált rá igazi szövetségesére, a dolgozó népre. Plebejus forradalmisága itt bontako­zott ki teljes egészében. Bár jakobi­nus magatartása a Martinovics-féle összeesküvés és a kivégzés után sem változott, szókimondó bátorságát I. Ferenc kémhálózata és kegyetlen zsarnoksága miatt mégis burkoltabb formába kényszerült öltöztetni. Somogybán írt művei közül »A ti­hanyi echohoz« c. verse forró sza­badságvágyát fejezi ki. »A feudális társadalom kötöttségei és korlátái elől a szabadságot jelentő természet­hez akart menekülni, ahol a zsarnok­ság, az elnyomás és a megaláztatás erői eltörpülnek.« (Révész.) Hol csak kő lenne a párna, Hol sem ember, sem madár nem járna, Mely megháborítana. A »Tyrann-törvények« elől mene­kül a természethez, mint Rousseau Ermenonvilleben. Ember és polgár szeretne lenni. Somogybán, Kisasz- szondon írta: »Magánossághoz« c. versét is. A fát, amely alatt a vers született, ma is Csokonai fájának nevezik. Lankadt lelkének nyugalmat, új küzdelemekhez erőt akart itt me­ríteni. 1798-ban az Erdélyi Népmű­velő Társaság tagjául választja a nagyhírű költőt. Ekkor Nagybajom­ban tartózkodik. Itt írja »Marosvásár­helyi gondolatok« c. versét. A vers a magyar helyzet felmérése, Csokonai felvilágosult világnézetének kifeje­zője. Megmutatja elmaradásunk leg­találóbb okait. »Gyarló tudatlanság! Zabolátlan indulat! Két démon, mely minden szépet, jót feldulat.« Ez ad botot a kegyetlen kezébe, ez önt félelmet, a gyengék szívébe. Ez termi a babonát és ez fojtja el a szellem világosságát. /"’sokonai közkinccsé szeretné tenni a tudományt és a mű­vészetet, szeretné felszámolni a nagyfokú tudatlanságot, uralkodóvá tenni a magyar nyelvet. »Rajta, nemes lelkek! Álljunk ki a gátra! Már Európában csak mi vagyunk hátra!« 1799-ben hedrehelyi tartózkodása alatt írja nagy elbeszélő művét, a Dorottyát. Ebben leleplezi a nemes­ség üres, tartalmatlan életét. Felvo­nultatja a nemesi udvarházak jelleg­zetes figuráit, a semmittevő, eszem- iszom, vadászó, agarászó, pipázgató nemeseket; a pletykával és házasság­közvetítéssel foglalkozó nemesi asz- szonyokat. A költő társadalombírála­ta mellett megmutatja a kivezető utat is. Ez a magyar szó, a magyar szo­kás, a magyar hagyományok ápolása. Csurgón latin tankönyvet szerkeszt Phaedrus meséiből. A verstan taní­tásához magyar nyelven magyar vers-» tant ír. Ennek azonban csak töredé­ke' maradtak fenn. Ugyancsak Csur­gón éposztanulmányt készített, amely szintén csak töredékben maradt ránk. Itt írta »Jövendölés az első os­koláról az Somogybán« c. versét is. Harcol a tudatlanság ellen és bízó derűlátással néz a jövőbe, amikor már nemcsak kanásznak terem a so- mogysági paraszt. » ... jő Oly idő, Melyben nékünk A vidékünk Uj Helikon lesi.« Csurgón látott napvilágot több né­pies dala, pl. »Paraszt dala« és anak- reoni verseinek jó része. Színdarab­jai közül Csurgón írta és diákjaival elő is adatta 1799 szeptember 1-én »Pofók« v. »Cultura« c. iskoladrámá­ját. Csokonai a Cultura megírásával is használni akart nemzetének. Le­leplezte az élősdi kozmopolitákat, felelevenítette és magyar viszonyok­ra alkalmazta a felvilágosodás tanítá­sait. Megmutatta, hogy a nemzet fennmaradásáért folytatott küzdelem akkori szakaszában a kulturális fel­építmény elleni harc volt az idősze­rű feladat. Bírált és előremutatott.« (Révész.) 1800. szeptember 24-én adatta elő diákjaival »özvegy Kamyóné s a két szeleburdiak« c. darabját. Ebben a polgárosodó Magyarország képe bontakozik ki előttünk. A pénzt és örömet hajhászó kalmárvilág, a léha hozományvadászok pénzsóvárgása adja a komikai alapot. A darabban verses betétek is szerepelnek, ame­lyek közül az egyik csurgói vonatko­zású. »Csurgói kincsem, hallod-e Kanizsán lakom, tudod-e, Haj, s Kanizsára gyere be, Csókba feresztelek ide be. Dejsz magam úgyis bemegyek, Hogy veled ismét kilegyek. Befogad engem a major, Majd mikor érik a bajor.« Itt kezdte meg a Georgikom ma­gyarra való fordítását és Csurgón határozta el egy nagy nemzeti eposz­nak, az »Árpádiásznak« a megírását is. Betegsége és korai halála miatt sajnos, a műnek ‘ csak vázlatával készült el. 4'sokonai életéből és tevékenysé- " géből nemcsak költőink, fle egész dolgozó népünk tanulhat. Cso­konai hitt a haladásban, hitt a nem­zet boldogabb életében, hitt egy új Magyarországban, amelyben nem lesznek kiváltságok büszke tornyai, nem lesznek huhogó denevérek, bag­lyok és babonák, amikor a tudomány világossága eloszlatja a butaság éjt- szakáját. Szocializmust építő népünk büszkén emlékezik Csokonaira és szeretettel fogadja verskötete lapjait. De büszkék vagyunk rá mi is, somo­gyiak, mert Csokonai útja ezen a földön tisztult ki, céljai itt világosod­tak meg és töretlen forradalmisága itt kapott erősebb szárnyakat. Büsz­kék vagyunk Csokonaira, Somogyor- szág nagy költőjére. Tőle tanulunk hitet, ő ad a nehézségek legyőzéséhez erőt, törhetetlen optimizmust és meg nem alkuvó lelkesedést minden szép, jó és igaz ügy iránt, hazánk építésé­hez, erőssé és boldoggá tételéhez. Kincses Ferenc. A Molotov-területen gyorsított ütemben folyik a kámai vízierömú építése. Az építők határidő előtt befejezték a zsiliphíd parti támaszpillé- rének betonozását. Befejezték a zsilip alsó részének betonozómunkálatait is. Gyors módszerekkel dolgoznak az építők a jobbparton, ahol a vízelveze­tő gát épül. A képen: a vízelvezető gát építése a kámai vízierőmüvekaél. A chcslíubói új szanatórium épülete A Szovjetunió Legfelső Tanácsa választásainak előestéjén a moszkvai Metro építői átadták rendeltetésének a Metro ú>, 5.1 kilométer hosszúságú vonalát, amely a Bjelorusz Pályaudvar és a Krim-tér között húzódik. Ezzel bezárult a Metro nagy gyűrűje. Az építők hatalmas munkát végeztek, hogy elkészítsék ezt az óriási földalatti körirányú útvonalat. Két és fél millió köbméter talajt juttattak a felszínre, az aknákban több mint 450,800 tonna öntöttvastübbinget szereltek fel, mintegy 400 000 köbméter betont és vasbetont raktak le. A gyűrűalakú útvonal építésénél először használtak előregyártott elemeket, amelyeket a felszínen szereltek össze és ezután engedték le a föld mé­lyébe. Hatalmas munkát végeztek az új állomások építészeti kiképzésénél a diszítőmunkások is. A Kaukázusban, az Altáj-hegységben, Üzbekisztán- ban és Ukrajnában bányászott alakta'an márvány- és gránittömböket a Metro diszítőanyag-kombinátjának dolgozói tükörfényes, csiszolt lapok­ká, gyönyörű építészeti elemekké varázsolták, amelyek most a földalatti állomások termeit díszítik. A »Nagy Gyűrű« állomásainak építészeti ki­képzésénél mintegy 50.000 négyzetméter márványt és gránitot használtak fel. A »Nagy Gyűrű« két új állomása a »Kievszkaja-Kolcevaja« és a »Krasz- nopresznyenszkaja«. A »Kievszkaja-Kolcevaja« állomás díszítése az uk­rán és orosz nép sokévszázados megbonthatatlan barátságának témáját ábrázolják. A »Nagy Gyűrű« második állomása, a »Krssznopresznyenszka- ja« a fővárosnak abban a kerületében fekszik, amely dicső forradalmi múltról vált híressé. Ez meghatároz-a az állomás építészeti kiképzésé­nek témáját is. A vörös és fehér márványból készült pilléreken boltívek nyugszanak, amelyeket az 1905-ös és 1917-es forradalmi eseményeket áb­rázoló féldombormű vek díszítenek. A képen: a »Kievszkaja-Kolcevaja« állomás. ÚJ KÖNYVEK Április hónapban jelenik meg a folyó« című regénye, a vietnami Szépirodalmi Könyvkiadónál a közel- szennyes háborúról, múltban elhunyt forradalmár költő, Megjelenik Arcanada »A Tajo-fo- Gábor Andor válogatott verseinek lyó« című regénye a spanyol népnek kötete. Uj kiadásban adják közre Ve- a polgárháború idején folytatott hő- res Péter Kossuth-díjas író »Próba- sies harcáról. tétel« című elbeszéléskötetét. ! Az Uj Magyar Könyvkiadó áprilisi A rövid idő alatt népszerűvé vált tervében szerepel a multszázadbeli Olcsó Könyvtár sorozat újdonságai nagy orosz realista író, Namin-S/i- Móricz Zsigmond »Forró mező« című bírjak »Privalov milliói« című regé­regénye és Pierre Courtade »Fekete nyének kiadása. Chaltubóban (Grúz SzSzK) szanatóriumot építettek a vasutasok szá­mára. Most fogadják az üdülésre érkező dolgozók első csoportját. A mosxhrai Metro új állomása

Next

/
Oldalképek
Tartalom