Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
1954-03-28 / 74. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 március SS. A termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása (Folytatás az 1. oldalról.) az elmúlt félév során kormányunk és ipari munkásságunk részesítette. A jobb munkának nem maradt el az eredménye. Az 1953. évi zárszámadás adataiból kitűnik, hogy a közös vagyon jelentős növelésével együtt a termelőszövetkezetek tagjaik részére kétszerannyi termés- és készpénzrészesedést tudtak kiosztani, mint egy évvel ezelőtt. A termelőszövetkezeti tagok jövedelmének ilyen nagyarányú növekedésében a magasabb termés- eredményeken kívül szerepe van annak is, hogy a munkafegyelem erősödése következtében nőtt az egyes termelőszövetkezeti tagra jutó ledolgozott munkaegységek száma. Termelőszövetkezeteink előtt a jelen gazdasági évben igen nagy feladatok állnak. Termelőszövetkezeteink soronlévő és ezt követő termelési feladatainak megoldásához az évi termelési terv szolgáltatja az útmutatást. Az idei tervkészítés munkája termelőszövetkezeteinkben minden tekintetben fejlődést mutatott. A tervkészítés egyik figyelemreméltó tanulsága, hogy még jelentős számban vannak olyan termelőszövetkezetek, amelyek nem tettek meg mindent összes adottságaik kihasználásával tagjaik jólétének emelésére. Ez főleg abban mutatkozott meg, hogy alacsony átlaghozamok elérését irányozták élő, gazdaságukat a külterjesség irányában törekednek fejleszteni, nem használják ki a szerződéses termelés új rendszerében rejlő lehetőségeket, nem fordítanak kellő figyelmet a magas jövedelmet biztosító üzemágak fejlesztésére. Előfordul az is, hogy egyes szövetkezetek kedvező takarmányhelyzet ellenére sem irányozták elő az állattenyésztés fejlesztését. Sok termelőszövetkezetben a tervezett takarmánytermés nem fedezi a takarmányszükségletet. Éhnek főoka, hogy termelőszövetkezeteink nagy többsége helytelenül és megengedhetetlenül elhanyagolja a legfontosabb abraktakarmánynak, a kukoricának a termelését. Termelőszövetkezeteink megszilárdítása terén jelenleg egyik legfontosabb feladatunk, hogy minél előbb kijavítsuk a tervkészítés során elkövetett hibákat. Fordítsanak termelőszövetkezeteink a tervkészítésben megmutartkozottnál nagyobb gondot a jól jövedelmező üzemágak fejlesztésére, hizlaljanak és értékesítsenek szabadpiacon is minél több sertést, termeljenek a helyi adottságoknak és a piaci lehetőségeknek megfelelően minél több zöldség- és gyümölcs- félét, állati termékeket, munkaerő- helyzetük lehetőségén belül kössenek szerződést munkaigényes ipari növények — cukorrépa, dohány, kender — termelésére, mert ezek termelése nagy jövedelemmel jár, vagyis a rájuk fordított munka bőségesen meghozza a maga gyümölcsét. A tervkészítés során megnyilvánuló hibák és fogyatékosságok kiküszöbölését a tavaszi munkák sikeres elvégzésével kell megoldani. A szántás-vetés, valamint a növényápolás időben és megfelelő minőségben való elvégzésétől függ jórészt a jelenlegi gazdasági év egész munkájának eredményessége! A tavaszi munkák a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló pártós kormányhatározat megvalósításáért folyó harc első nagy állomását jelentik. Áz idei tavaszon az általános jelentőségén túlmenően fokozott jelentősége van a tavaszi munkák minőségi és idejében való elvégzésének, a terméshozamok fokozása szempontjából. A múlt év őszén évek óta nem tapasztalt száraz időjárás és a tavaszi munkák kezdetének kitolódása a szokásosnál jóval nehezebb feladatok elé állítja mezőgazdaságunk és ezen belül termelőszövetkezeteink dolgozóit. Az idei tavaszon különösen nagy szerepe van a munkák gyors elvégzésének, mert a legjobb időpont elmulasztása a tavaszi munkák során a későbbiekben már helyrehozhatatlan károkat okozhat. Törekedjünk tehát minden tavaszi vetésünket idejében elvégezni. A jóminőségű vetőmag számára pedig biztosítsunk jó magágyat. A sürgető tavaszi munkák gyors elvégzésében az idén különösen nagy feladatok várnak a gépállomások dolgozóira. Érthetetlen azonban, hogy egyes termelőszövetkezetek a gépállomások gépeit, ezt a hatalmas támogatást nem igyekeznek igénybevenni. Fel kell hívni a termelőszövetkezeti vezetők figyelmét arra, hogy ne vegyenek át a gépállomástól olyan munkát, amely nem felel meg a minőségi követelményeknek, éljenek a szerződésadta jogsaikkal. A gépállomások gépeinek igénybevétele és lehető legna- gyobfokú kihasználása nélkül termelőszövetkezeteink nem tudják jó minőségben, idejében elvégezni a szántás vetési munkálatokat, de főképpen a növényápolás munkálatait, mindenekelőtt a kapálást. A tavaszi munkák sikeres elvégzése megköveteli termelőszövetkezeteinktől, hogy az előttünk álló néhány nap vizsgálják meg, hiánytalanul rendelkezésre áll-e a szükséges munkaerő. Ha nem, tegyenek meg mindent a családtagok közös mpnkába való fokozott bevonására és a szövetkezeti tagok helyes elosztására a különböző termelési ágak között. Véglegesítsék a brigádok összetételét. A növénytermelés hozamai mindenekelőtt az alkalmazott agrotechnikától függenek. Ezen múlik a növénytermelésből származó jövedelem mértéke és nem utolsósorban a termelőszövetkezeti és az egyéni paraszti gazdaságok termésátlagainak viszonya. A termelőszövetkezetek vezetői és tagjai kövessenek el mindent, hogy az összes gyengén telelt őszi vetéseiket a tavasz folyamán fej' trágyázással segítsék meg, ahol ézt még maradéktalanul nem végezték volna el, ott minél előbb .biztosítsák a szükséges műtrágyamennyiséget. Különös figyelmet fordítsunk arra, hogy az őszi és a tavaszi kenyérgabonából magas terméseredményeket érhessünk el és ezzel előmozdítsuk népünk jövőévi bőséges kenyérellátását. Termelőszövetkezeteink a növényápolás során a lehető legnagyobb mértékig igyekezzenek gépeket használni. A növényápológépek munkájának elősegítése érdekében már most ügyeljünk a talajelőkészítés és a vetés jó minőségére, az őszi mélyszántás elmunkálására. Azokat a növényeket, amelyeket lehet, négyzetesen vessünk. Teremtsünk rendet a fogatosok munkája körül. Sok termelőszövetkezetben a fogatosok függetlenül dolgoznak a növénytermelési brigádoktól és munkájukat nem rendelik alá a növénytermelés soronlévő legfontosabb feladatainak. A fogatosokat a növénytermelési brigádok állományába kell besorolni. Az idei gazdasági évben egyetlen termelőszövetkezet se legyen, ahol legalább 3—4-szer meg ne kapálnák a kukoricát. A termelőszövetkezetek az idén fordítsanak nagyobb gondot a szénabetakarítás munkáinak megszervezésére, annak szakszerű tárolására. Termelőszövetkezeteink tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a növényápolási munkákat jó minőségben végezzék el. Lelkiismeretlen tagok a hanyag munkájukkal megkárosítják a termelőszövetkezeteket. Á termelő- szövetkezet lelkiismeretes tagjai ezt nem tűrik. Éppen ezért ne írjanak jóvá munkaegységeket azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak és traktorosoknak, akik nem megfelelő minőségben végezték el a növényápolási munkákat. Érjék el, hogy a traktorosok és a termelőszövetkezeti tagok egyaránt kifogástalanul dolgazzanak és újból végezzék el a nem kielégítő minőségi munkákat. Legsürgősebb feladatunk a tavaszi munkák gyors elvégzésére, a növénytermelés felé irányítja termelőszövetkezeteink figyelmét, de nem lenne helyes, ha hátat fordítanánk a termelőszövetkezeti gazdálkodás másik alapvető ágának, az állattenyésztésnek. Az állattenyésztés nagyarányú fejlesztésére nemcsak a szövetkezeti tagság jövedelmének növelése érdekében van szükség, hanem azért is, hogy népünket bőségesen ellássuk a legfontosabb állati termékekkel, hússal, zsírral, tejjel, tejtermékkel, stb. Számos termelőszövetkezet megértette az állattenyésztésben rejlő lehetőségeket a tagság jövedelmének jelentős fokozására. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol az állattenyésztésre kellő gondot fordítanak, nincs ok szégyenkezni a hozamok nagysága miatt. Sajnos nagy számban vannak olyan termelőszövetkezetek is, amelyek nem használják ki távolról sem az állattenyésztés terén meglévő lehetőségeiket és ezért évről'évre komoly jövedelmet dobnak el maguktól az állattenyésztés elhanyagolása miatt. Különösen elmaradott a termelőszövetkezetekben a szarvasmarhatenyésztés. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében a legnagyobb akadályt a szövetkezetek nagyrészében a takarmánytermelés és a takarmányozás rossz helyzete okozza. Ezért még a tavasz folyamán gondoskodni kell arról, hogy a termelőszövetkezetek állatállományuk takarmányozási szükségletének megfelelő takarmányterülettel rendelkezzenek és növeljék a rétek, legelők hozamát. Az állattenyésztésben — különösen a tehenészetben — nagymértékben növelhetjük a hozamokat, ha állataink részére egész idő alatt biztosítjuk kellő mennyiségű zöldtakarmány etetését. A zöldtakarmányok etetése valamennyi termelőszövetkezetben a közeljövőben lehetségessé válik. Ennek megszervezése az őszi takarmánykeverékek, a természetes legelők legeltetése, tavaszi vetésű takarmány- növények etetése útján minden termelőszövetkezetben megoldható. Az állattenyésztés fejlesztése és a talajerő növelése egyaránt megköveteli, hogy minden termelőszövetkezetben jelentős területen termeljenek pillangósvirágú takarmánynövényeket. Számos szövetkezet nem fordít kellő gondot az állattenyésztésben dolgozók helyes kiválasztására. Fordítsanak gondot termelőszövetkezeteink vezetői kivétel nélkül arra, hogy az állattenyésztési munkákba azokat vonják be, akik szeretnek az állatokkal bánni és kellő szakértelemmel rendelkeznek. Legjobb termelőszövetkezeteinkben komoly eredménnyel járt a nők bevonása az állattenyésztési munkába. Igen sok helyen nem tudják biztosítani az állattenyésztésben dolgozók számára a rendszeres pihenőidőt, ezért sokan vonakodtak az állattenyésztési munkáktól. A szilárd munkaszervezet kiépítése mellett egyidejűleg ki kell alakítani termelőszövetkezeteinkben is az állattenyésztésben dolgozók munkarendjét. Az állattenyésztés fejlesztése érdekében meg kell szüntetni az egyéni felelősség hiányát, pontosan meg kell határozni az egyes dolgozók állandó jellegű munkaterületét és maradéktalanul érvényre kell juttatni az anyagi érdekeltség elvét. Figyelmet kell fordítani a termelő- szövetkezet sokoldalú fejlesztésére. El kell érni, hogy termelőszövetkezeteinkben az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztésével megvalósulhasson a növénytermelés és az állattenyésztés összhangja. Ez az alapja annak, hogy termelőszövetkezeteink ne egyoldalú, csupán növénytermeléssel foglalkozó üzemek, hanem sokoldalú gazdaságok legyenek. Ugyancsak a jövedelmezőség növelése érdekében kell előtérbe helyezni a magas pénzjövedelmet biztosító termelési ágak fejlesztését, az öntözéses kultúrák termesztését, a kertészet, a szőlő- és gyümölcstermelést. Jelentékenyen fokozza a termelőszövetkezeti tagság jövedelmét az is, ha helyes arányban fejlesztik a melléküzemágakat, mindenekelőtt a mezőgazdasági termelés közvetlen alátámasztására szolgáló üzemeket, vagyis kovács-, bognárműhelyeket létesítenek. Hozzájárul a jövedelem növeléséhez az is, ha a fejlett állattenyésztéssel rendelkező termelőszövetkezetek igyekeznek állati termékeiket maguk feldolgozni és piacra vinni. Egyidejűleg arra is törekedni kell, hogy az egyes szövetkezetek fő erőforrásaikat elsősorban az adottságaiknak legjobban megfelelő termelési ágak fejlesztésére igyekezzenek fordítani. Helytelen ezért az a törekvés, ami egyes termelőszövetkezeteknél tapasztalható, hogy fűszerüzletet, italboltot és hentesüzletet akarnak nyitni. A termelőszövetkezetek csakis az esetben válhatnak magas jövedelmezőségű gazdaságokká, ha többoldalú termelést folytatnak, ha mindenekelőtt az állattenyésztést megfelelő mértékben fejlesztik. Csakis ez esetben tudnak a termelő- szövetkezetek folyamatosan az egész év során elegendő pénzbevételre szert tenni és tagjaik számára a megszerzett munkaegységeikre a gazdasági év folyamán év közben rendszeresen pénzelőlegeket Osztani. A termelőszövetkezetek tagjaik számára pénzelőleget éy közben és az évvégi elszámoláskor pénzrészesedést csakis saját bevételeikből biztosíthatnak és helytelen lenne az olyan törekvés, amely szerint a tagok pénzrészesedését állami hitelből kívánnák fedezni. Szövetkezeti tagjainknak vigyázniok kell arra, hogy a beruházások észszerűden és szükségtelen növelésével ne Csökkentsék folyóévi munikaegységré- szesedésüket. A gyenge szövetkezetek munkájának nagyarányú fellendítésére gazdasági és politikai szempontból egyaránt feltétlenül szükség van. Az ellenség a legmesszebbmenőkig kihasználja az ilyen termelőszövetkezetekben meglévő hibákat a szövetkezeti mozgalom gyengítésére, sőt helyenként egyenes lejáratására. Mindent meg kell tehát tenni e szövetkezetek helyzetének gyökeres megfordítására. Ez ma a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításáért folytatott munkánk egyik sarkpontja. Az ilyen gyenge termelőszövetkezetekben elsősorban a vezetés gyökeres megjavítását kell elérni. Az ilyen szövetkezetekben előforduló hibák kilenctized részét megoldjuk azzal, ha jó vezetőket választunk és a szövetkezet működésének alapjául az alapszabályt tesszük meg. Az alapszabályban lefektetett elvek fokozott érvényesítésének fontossága minden szövetkezetre áll, de különösen fontos követelmény ez a gyenge szövetkezetekben. A párt- és állami szervek .adjanak segítséget a gyenge termelőszövetkezetek tagságának ahhoz, hogy szövetkezeteik vezetését minél előbb alapvetően megváltoztathassák. A gépállomások hálózatából kihelyezett legjobb szakembereket mindenekelőtt a gyenge termelőszövetkezetek megerősítésére kell irányítani. Általában elterjedt és feltétlen megszűnésre vár a gyenge termelő- szövetkezetek elhanyagolása vezetőszerveink részéről. Azért, hogy termelőszövetkezeteink nem kapnak kellő segítséget állami szerveink részéről, komoly felelősség terhéli a földművelésügyi minisztériumot, elsősorban az ÁMG főigazgatóságot. A földművelésügyi minisztérium ÄMG főigazgatósága a termelőszövetkezetek megszilárdításához nem nyújt távolról sem elegendő segítséget, mert elmulasztja a termelő- szövetkezetek megszilárdítása érdekében kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyeket a termelőszövetkezetekbe újonnan beosztott agronó- musok munkája jelent. A munkaerőhiány kiküszöbölése érdekében a gyenge termelőszövetkezetekben mindent meg kell tenni a családtagok bevonására a közös munkába, ha szükséges, az iparba távozott tagok visszahívására. A munkaerőhiánnyal küzdő termelőszövetkezetek részére a gépállomások különösen nagy segítséget tudnak nyújtani a növényápolásban és a betakarításban egyaránt, az üyen gyenge termelőszövetkezetekbe a gépállomások igazgatói a legjobb traktoros brigádot és a legjobb brigádvezetőket és traktorosokat küldjék. A jó termelőszövetkezetek vezetői, elnökök, brigádvezetők, könyvelők adják át jól bevált munkamódszerüket a gyenge termelőszövetkezeteknek. Vállaljanak védnökséget ilyen termelőszövetkezetek felett. A megyei és a járási szervek legjobb szakemberei, vezető dolgozói nyújtsanak a lehető legnagyobb mértékben szervezési és szakmai segítséget az ilyen szövetkezetek számára. A gyenge termelőszövetkezetek jelentős részét az alacsonyabb típusú termelőszövetkezetek, az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportok alkotják. Természetesen az I. és II. típusú termelőszövetkezetek között is vannak olyanok, amelyek az elmúlt esztendőkben példamutató eredményeket értek el és tagjaiknak magas jövedelmet biztosítottak. E szövetkezetek működésének tapasztalatait fel kell használnunk. Jelenleg legfontosabb feladatunk az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportok megszilárdítása érdekében annak elérése, hogy az alapvető növénytermelési munkákat minden termelőesoportban közösen végezzék el. Elsősorban a szántás, a trágyázás, a gépi vetés közös elvégzése jelenti azokat az előnyöket, amelyekkel az egyszerűbb termelő- szövetkezetek az egyéni gazdálkodással szemben rendelkeznek és kihasználhatnak tagjaik magasabb jövedelme érdekében. Az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportok gazdálkodásának elősegítéséért gépállomásainknak nagyobb felelősséget kell vállalniok, kössenek a gépállomások az I. és II. típusú termelőszövetkezeti csoportokkal is szerződést, elsősorban a talajművelés elvégzésére és végezzenek jóminőségű munkát e szövetkezetek számára is. Termelőszövetkezeti tagjaink szövetkezetüknek gazdái, jövedelmük nagysága elsősorban saját kezükbe van letéve. Igen kedvező hatást gyakorol a szövetkezetek terméseredményeire azonban, ha az egyes dolgozókat közvetlen közelről is érdekeltté tesszük a termelés eredményességében. Ezt szolgálja a kiemelkedő munkáért járó külön jutalmazás rendszere, a prémiumrendszer szövetkezeteinkben. Használják ki termelőszövetkezeteink kivétel nélkül azt a nagyszabású és szinte felmérhetetlen jelentőségű mozgósító erőt, amely a kiemelkedő teljesítmények külön jutalmazásában, a prémiumrendszer alkalmazásában rejlik. Termelőszövetkezet; mozgalmunk fejlődésében mérföldkövet jelentett a félévvel ezelőtt megtartott III. országos tanácskozás. Mostani tanácskozásunkon felmérjük az azóta megtett utat és kijelöljük a III. tanácskozás legfőbb célkitűzésének: a termelőszövetkezeti tagság jövedelme fokozásának soronlévő feladatait. E soronlévő feladatok megoldásán termelőszövetkezeti tagságunk olyan időpontban munkálkodik, amikor egész dolgozó népünk politikai életünk nagy eseményére, a Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusára készül. Munkásosztályunkkal vállvetve dolgozó parasztságunk és ezen belül termelőszövetkezeteink tagjai újabb eredményekkel, munkasikerekkel készülnek a pártkongresszusra. Legjobb termelőszövetkezeti tagjaink és példamutató szövetkezeti gazdaságaink az első sorban haladnak a kongresszusi versenymozgalomban. A kongresszus tiszteletére indított munkaverseny nagymértékben előmozdítja termelőszövetkezeteink tagságának mozgósítását, a termelőszövetkezetek megszilárdítása terén soronlévő gazdasági, szervezeti és politikai feladatok sikeres megoldására. * * * A tanácskozáson számos felszólalás hangzott el. Felszólalt Nagy Imre, a minisztertanács elnöke is. A vita lezárása után az országos tanácskozás részvevői elhatározták, hogy felhívással fordulnak a termelőszövetkezetek tagjaihoz. Végül Dobi István elvtárs válaszolt az elhangzott felszólalásokra, majd Vég Béla elvtárs záró' szavaival a termelőszövetkezetek dolgozóinak országos tanácskozása véget ért.
