Somogyi Néplap, 1954. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

1954-03-02 / 51. szám

VI LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Palmiro Togliatti cikke a berlini értekezlet eredményeiről Átadták a minisztertanács vándorzászlaját a barcsi Vörös Csillag tsz-nek, az ország legjobb termelőszövetkezetének A kultúrverseny hírei A MAGYAR DOLG< >k PÁRTJA MEGYEI PÁRT BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 51. szám. ARA 50 FILLER Kend, 1951 március 2. A KÖTELEZŐ BIZTOSÍTÁSRÓL Az elkövetkező években ha­zánk további előrehaladásának leg­fontosabb előfeltétele: mezőgazdasá­gunk fejlesztése, a növénytermelés, az állattenyésztés, a gyümölcs- és szőlőtermesztés nagyarányú fejleszté­se. Kormányunk programmját, mező- gazdaságunk hatalmas arányú fej­lesztését csak akkor tudjuk megvaló­sítani, ha a termelés megszakítás nél­küli fejlődését minden eszközzel elő­mozdítjuk. A termelés megszakítás nélküli fejlődésében — elsősorban a mezőgazdaságban — az elemi csapá­sok, azok romboló hatásai ideiglenes zavart idézhetnek elő és a termelés biztonságát, eredményességét veszé­lyeztethetik. Az elemi csapások — a tűz és jég­verés okozta károk megtérítéséhez — megfelelő tartalékok szükségesek, amelyek segítségével lehetővé válik az ideiglenesen megszakadt termelési folyamat helyreállítása. Tartalékok nélkül lehetetlen biztosítani a terme­lés megszakítás nélküli növelését, le­hetetlen a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztése. A szövetkezeti és személyi tulaj­donban bekövetkezett elemi károk megtérítése az állami biztosítás rendszerében képzett pénzbeli tarta­lékok útján történik. Az egyénileg dolgozó parasztok, de még a legerő­sebb termelőszövetkezetek sem ren­delkezhetnek olyan alappal, amely­ből az elemi csapások által előidézett károk fedezhetők. Ezért a pénzbeli tartalékok megszerzéséről országos méretben kellett gondoskodni. Ezek a tartalékok úgy jönnek létre, hogy mindazok, akiket a két leggyakoribb elemi csapás — tűz és jégverés — ér­het, lakóházuk, továbbá földterületük nagyságának arányában befizetéseket teljesítenek, biztosítási díjat fizetnek. Ezeket a díjakat külön intézmény — az Állami Biztosító — kezeli és eb­ből a pénzből téríti meg a kárt. Az állami biztosítás a dolgozók ér­dekét szolgálja. A kár egészben!, vagy részbeni gyors megtérítésével a termelőt abba a helyzetbe hozza, hogy a termelést, amely egyaránt ér­deke saját magának és az egész dol­gozó népnek, folytathassa. Népköztársaságunk Elnöki Taná­csa ezért rendelte el 1953 január 1-töl kezdődően a kötelező tűz- és jégbiz­tosítás bevezetését. A kötelező bizto­sítás célja, hogy segítségére siessen mindazoknak, akiket tűz, vagy jég­verés sújtott. Nyilvánvaló, hogy aki­nek leég a háza, tűz folytán meg­semmisülnek munkaeszközei, az is­tállóban bennégnek állatai, vagy kamrájában a vetőmag: mindaddig nem vehet részt újra a termelésben, míg kárát valahogyan nem pótolja. Ugyanígy, ha valakinek termése jég­verés következtében részben, vagy egészben elpusztult, gondoskodni keli arról, hogy a hiányt pótolja. A kárkifizetések teszik lehetővé, hogy a károsult szövetkezet, vagy egyéni gazda az elemi kár folytán el­pusztult felszerelését, lakóépületét pótolni tudja. A felszabadulás előtt a biztosítás üzleti vállalkozás volt. Azt a célt szolgálta, hogy a tőkések minél na­gyobb haszonra tegyenek szert és a kárkifizetéseknél arra törekedtek, hogy minél kisebb összeget fizessenek ki, vagy teljesen kibújjanak a kárté­rítés kötelezettsége alól. A kapitalista nagyüzemeket, gyárakat és nagybir­tokokat segítették káraik megtéríté­sével, a dolgozó parasztság azonban ezektől a vállalatoktól nem sok kár­térítést kapott. A minisztertanács határozata alap­ján az 1953 január 1-ével életbelépett állami biztosítás teljes értékű kárté­rítést nyújt az elpusztult károkért, a kár időpontjában lévő értéke alapján mind az épületekben, mind a mező- gazdaságban keletkezett károknál. Kormányzatunk a dolgozó paraszt­ságnak adott különböző kedvezmé­nyek között a kötelező biztosítás vo­' nalán is kedvezményeket nyújtott; a jégbiztosítási díjakat leszállította, a biztosítási értékek összegét felemelte és engedélyezte, hogy azoknak az egyénileg dolgozó parasztoknak kára , is kifizethető legyen, akik biztosítási j díjfizetési kötelezettségüknek még nem tettek eleget. Tanácsaink nagyrésze megértette a kötelező biztosítás befizetésének nagy nemzetgazdasági jelentőségét és meg­győzte a falu dolgozó parasztságát ar­ról, hogy a biztosítási díjak befize­tése az egyéni és közösségi érdeket szolgálja. A buzsáki, kéíhelyi, gamási, so- mogyvári, pusztaszentgyörgyi és Ka- j posvár városi tanácsok eredményei ! azt mutatják, hogy ahol tanácsaink , vezetői jó példával járnak elől és ■ megfelelően foglalkoznak a dolgozó parasztsággal, ott a kötelező biztosí­tási díjakat zökkenőmentesen meg­fizetik. Pártszervezeteink és tanácsaink legyrésze azonban nem foglalkozik I kellőképpen a kötelező biztosítással j és ahelyett, hogy elősegítenék annak ! tudatosítását, sokszor még maguk is hozzájárulnak a régi időből származó biztosításellenes hangulat fokozásá­hoz. Nem nyújtanak segítséget a biz­tosítási díjak behajtását szorgalmazó j adóbeszedőknek és az Állami Bizto­sító kiküldötteinek. Saját személyük- |ben sem tartják be a törvényességet ! és elmulasztják a kötelező biztosí- 1 tási díjak befizetését. Bize községből j február 15-ig egyetlen fillér biztosí- ; tási díj sem folyt be és ennek oka i elsősorban az, hogy Nagy Ferenc párttitkár és Wágner János, Károly j József végrehajtó bizottsági tagok ' sem az 1953., sem az 1954. évi díju­kat nem fizették be. Magyaregres községben Birer Imre és Sztankó Ist­ván, a tanács állandó pénzügyi bi­zottságának tagjai, akiknek elsősor­ban feladatuk a község pénzügyi ter­vének teljesítésére való mozgósítás, hasonlóképpen hátralékban vannak az 1953., 1954, évi díjaikkal. Ezek és a többi fel nem sorolt párt- és tanácsfunkcionáriusok saját sze­mélyükben is bizonyságát adják an­nak, hogy nem értették meg a párt és a kormány határozatait, azokat saját személyükre sem tartják köte­lezőnek és még kevésbbé tudnak azoknak érvényt szerezni meggyőző, felvilágosító munkával a rájuk bí­zott területen. A megye területén az Állami Biz­tosító az elmúlt évben több mint fél­millió forint összeget fizetett ki az egyénileg dolgozó parasztoknak tűz­károk címén. Ezek közül Somogy- sárd községben 6 gazda 67 ezer fo­rint kártérítést kapott, közöttük Ko­vács Jánosnak 22.130 forintot adtak. Zrinczki György zákányi lakos 16 ezer forint, Horváth Etel (Hetes) 11-690, özv. Kenesei Jánosné (Haj­más) 8600, Bőhm Józsefné (Puszta- szemes) 16 ezer forint összegű kárté­rítést kapott. Ezek a gazdák a kárt szenvedett épületeiket újból felépít­hették, mezőgazdasági felszerelésü­ket, állatállományukat pótolni tud­ták és gazdálkodásukat zavartalanul folytathatják. Pártszervezeteink és tanácsaink feladata, hogy ezen a területen ed­digi munkájukat megjavítsák. Tu­datosítsák a dolgozó parasztsággal, hogy az elemi csapások által bekö­vetkezhető károk elleni védekezés nem magánügy, nem az egyes embe­rek ügye, a szocialista társadalomban a rendelkezések valamennyi dolgozó paraszt érdekeit szem előtt tartják és a kötelező biztosításra befizetett díj­jal dolgozó parasztságunk hozzájárul ahhoz, hogy akár a saját, akár az or­szág más területén bekövetkező kárt államunk megtéríti. Feladatuk, hogy személyes példamutatással, a kötelező biztosításnak részletes is­mertetésével vigyék előre területükön a párt és a kormány határozatainak végrehajtását. A begyűjtés jelentőségének megmagyarázása érezteti hatását Iharosban Iharos község dolgozó parasztjai megfogadták, hogy pártunk III. kongresszusának tiszteletére határidő előtt teljesítik beadási kötelezettsé­güket. Azok a dolgozó parasztok, akik eddig is élenjártak az állampolgári kötelezettségük betartásában, vállalták, hogy további jó példamutatással és népnevelőmunkával többi gazdatársukat felvilágosítják a beadás je­lentőségéről. A tanács tagjaival összefogtak és házcsoportonként beszéli«: meg a beadás jelentőségét, a határidő előtti beadással járó kedvezmé­nyeket. Horváth Sándor tanácstag máris teljesítette évi hízóbeadását és ezzel 300 kiló kukoricabeadási kedvezményben részesült. A jó példának és a felvilágosító szónak Iharosban is megvan a foga­natja. Horváth Sándor példája nyomán másik hat tanácstag jelentette be, hogy a IV. negyedév helyett már az első negyedévben teljesíti hízó­sertésbeadását. Németh István tanácselnök elvtárs maga is részt vállalt a begyűjtés sikere érdekében: rendszeresen ismerteti gazda- és kis- gyűléseken a beadás jelentőségét és tájékoztatja a gazdákat a tervek tel­jesítéséről. j A népnevelők nagy segítséget adnak a hetenként rendezett begyűjtési napokhoz. Ezek eredményességét mutatja az, hogy a legutóbb megtartott begyűjtési napon 33 kg baromfit és 13 kg tojást gyűjtöttek be és a köz­ség 90 százalékra teljesítette az első negyedévi baromfibeadásd tervét. Nagy gondot kell még fordítania a tanácsnak a tojásbegyüjtésre, mert to­jásból az első negyedévi tervét még csali 12 százalékra teljesítette a köz­ség. Iharos község dolgozó parasztjai nak adott szava nem szenvedhet csor­báit. , Mintegy 89 dolgozó paraszt teljesítette vállalását a csurgói járásban Mind erőteljesebben bontakozik ki megyénkben a versenyszellem, s nap- ról-napra mind több vállalást és fel­ajánlást tesznek termelőszövetkeze­teink, dolgozó parasztjaink. Az élet­színvonal emelkedésének egyik döntő láncszeme a beadások határidőben történő teljesítése, mert a több és olcsóbb élelem a kormányprogramm mielőbbi megvalósítását segíti elő. Éppen ezért sietnek dolgozó paraszt­jaink lelkes vállalást tenni a beadá­sok határidő előtti teljesítésére. A csurgói járásban eddig 7 tsz, 15 j község és 239 egyénileg dolgozó pa­raszt tett vállalást. A járás területén eddig több mint 80 dolgozó paraszt 100 százalékig teljesítette vállalt be­adását és ezzel határidő előtt váltot­ták valóra pártunknak adott szavu­kat. A szeniborbásí tanács tudatosítja az állami biztosítás fontosságát A kötelező biztosítási törvényerejű rendeletben államunk kötelezettséget vállalt, hogy az Állami Biztosító út­ján minden biztosított tűz- és jégká­rosultnak kártérítést nyújt. A köte­lező biztosítás első évében az Állami Biztosító soktízezer esetben sokmil­lió forint kártérítést fizetett ki. A tűz- és jégkárosultaknak kifizetett milliók a tűz- és jégbiztosítási díjak­ból tevődnek össze. Ezért minden biztosítottnak — és erre a törvény is kötelezi — saját érdeke és állampol­gári kötelessége, hogy a biztosítási díjat pontosan megfizesse. Szentborbás községben Kátai András tanácselnök megmagya­rázza mindezeket a dolgozó pa­rasztoknak. Amikor a községben biz­tosítási napot tartottak és összehív­ták a gazdákat, elsősorban Kátai András mutatott példát, kifizette kö­telező biztosítási díjtartozását. Példá­ját követték a falu dolgozó paraszt­jai és ezen a napon a község dolgozó parasztjai a biztosítási díj 30 száza­lékát befizették. Mindez azt mutatja, hogy ahol a község vezetői példát mutatnak az állami fegyelem betartásában, ott a dolgozó parasztság is becsülettel ele­get tesz kötelességének. Fogadalmuk jelentős részét megvalósították a marcali állami gazdaság dolgozói A marcali állami gazdaság dolgo­zói és vezetői felismerték, hogy a mezőgazdaság nagyarányú fejleszté­sének megvalósításában milyen nagy jelentősége van a nagyüzemileg gaz­dálkodó állami gazdaságoknak. Ez a helyes felismerés, az az előfeltétel, amit pártunk biztosít a gazdaság mű­ködéséhez, arra késztette a gazdaság dolgozóit, hogy szeretetük jeleként versenyvállalást tegyenek pártunk III. kongresszusának tiszteletére. Az állami gazdaság dolgozói már eddig is példamutatóan vették ki ré­szüket vállalásaik teljesítéséből. Határidő előtt elvégezték a téli gép­javítást és terven felül több olyan gé­pet is kijavítottak, amilyent koráb­ban kiselejteztek. A terméshozam nö­velése érdekében az őszi vetésüknől 100 holdat fej trágyáztak, de célul tűz­ték ki, hogy még 300 holdat fognak fej trágyázni. Szántóföldjük egyne­gyed részére ráhordták az istállótrá­gyát, de az időt jól kihasználva, vala­mennyi istállótrágyát kihordják és szakszerűen szarvasba rakják. A gyengébben telelt őszi vetéseket kom- poszttal felültrágyázták és ezáltal is biztosították az őszi kalászosok jobb és gyorsabb fejlődését. A magasabb terméshozamért indí­tott versenyt már az ősszel megkezd­ték, mert a búzát, rozsot és az őszi­árpát keresztsorosan vetették el. 70 hold tavaszi árpát és 100 hold zabot ugyancsak keresztsorosan vetnek el, s a vetőmagot 12—14 nappal a vetés előtt előcsíráztatják, hogy megrövi­dítsék vele a tenyészidőt. így gyor­sabban beáll a bokrosodás, erőtelje­sebben fejlődik a növény és dúsad­ban hozza a kalászt, ezáltal 1.5—2 mázsával több lesz a holdankénti ter­mésük. Növénytermelésük mellett nagy gondot fordítanak az állattenyésztés­re és az állati termékek növelésére is. A tehenészet dolgozói vállalták, hogy tejből 9 literre emelik az is­tállóátlagot. Pl. az I. sz. istálló tehe­nészei 5.6 literről 7.8 literre emelték a fejési átlagot ezideig, de helyes egyedi takarmányozással és pontos etetéssel és itatással, napi három­szori fejéssel és a tőgymasszázs al­kalmazásával elérik, hogy a III. párt- kongresszusig valóraváltják adott sza­vukat és elérik a 9 litert. A gazdaság dolgozói lelkesen ké­szülnek fogadalmuk többi részének megvalósítására, mert tudják, hogy az ő sikerük jelentősen viszi előre egész dolgozó népünket, s hatható­san segíti a mezőgazdaság fellendíté­sét. A 73|4. sz. Építőipari Vállalat dolgozói felszámolják a tél-okozta lemaradást A 73/4. sz. Építőipari Vállalat dol­gozói a korábbi hideg időjárás elle­nére is eddig sohasem tapasztalt lel­kesedéssel fogtak munkához, hogy méltóan köszöntsék pártunk III. kon­gresszusát. A vállalat dolgozói szinte egyhangúlag fogadták meg, hogy ezentúl még jobban dolgoznak és kö­vetkezetesen harcolnak a munkák minőségének megjavításáért, az épí­tési határidők lerövidítéséért és sz építési anyagokkal való takarékossá­gért. A verseny eddigi időszakában a vállalat számos dolgozója tűnt ki kiváló munkájával. Sok dolgo­zó és brigád bizonyította be, hogy tervszerűséggel és körül­tekintő munkával teljesíteni, sőt túl is lehet teljesíteni a tervet. A kon­gresszusi verseny eddigi időszakában a Szigetvári-utcai építkezésnél Csiz­madia János 6 tagú kőművesbrigádja érte el a legkiemelkedőbb teljesít­ményt, 189 százalékos eredményével. De az élenjárók között halad a terv­teljesítésben a vállalat központi te­lepén dolgozó Nagy Lajos vasbeton- szerelő brigádja is, amely 186 száza­lékot teljesített a verseny eddigi sza­kaszában. A kongresszusi verseny élenjárói között emlegetik a vállalat dolgozói a fonoda építkezésénél dol­gozó Koller Pál segédmunkás brigád­ját is, mely 179 és Puha Imre állvá­nyozó brigádját, mely 177 százalékot teljesített. A Hűtőház építkezésénél Simon Ferenc segédmunkás brigádja 162, Vajda Ferenc ács brigádja 153 és Tá- los István állványozó brigádja 153 százalékos teljesítményükkel mutat­tak példát az építkezés dolgozóinak. Ezenkívül a vállalat számos dolgo­zója tűnt ki még a kongresszusi ver­senyben és ezek közé tartozik a Ta­nítóképző építkezésénél Gárdos La­jos 5 tagú segédmunkásbrigádja; mely 168, a Gyógypedagógia építke­zésénél Bálint István kőműves bri­gádja 152 és a kaposvári gépállomás építkezésénél Katona József 8 tagú segédmunkásbrigádja 124 százalékos teljesítményével. A vállalat minden dolgozója kö­vesse az élenjárók példáját, alapos és jól megszervezett munkával, a verseny lendületének állandó fokozá­sával harcoljanak, hogy rövid időn belül felszámolják a tél okozta lema­radásukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom