Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-17 / 40. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1954 február 17. A MAGYAR-SZOVJET BARÁTSÁGI HÓNAP ESEMÉNYEIBŐL A Magyar—Szovjet Társaság a magyar-szovjet barátság hónap­ja idején az ország többszáz üzemében, vállalatánál, tömegszerve­zetek helyiségeiben, kultúrotthonokban, közép- és főiskolákon kép­kiállításokat rendez a szovjet nép életének különböző területeiről. A Népkönyvtári Központ a magyar-szovjet barátság hónapja során 14 városi, 19 megyei, 46 önálló községi és 75 járási könyvtárban ünnepi könyvkiállítást rendez. , A barátság hónapja alatt a Természet- és Társadalomtudomá­nyi Ismeretterjesztő Társulat irodalmi szakosztályának tagjai és a helyi könyvtárak munkatársai előadásokat, ankétokat tartanak a szovjet irodalomról és az egyes kiemelkedő alkotásokról. Az úttö' rők részére mesedélelőttöket rendeznek­A Szovjetunió külkereskedelmi minisztere ebédet adott G. Myrdal tiszteletére Moszkva (TASZSZ). I. G. Kabanov, a Szovjetunió külkereskedelmi mi­nisztere február 15-én ebédet adott abból az alkalomból, hogy Moszkvá­ban tartózkodik Gunnar Myrdal, az ENSZ európai gazdasági bizottságá­nak titkára és az ENSZ európai gaz­dasági bizottságának több felelős munkatársa. Szovjet részről az ebéden jelen voltak: P. N. Kumikin, a külkeres­kedelmi miniszter helyettese, V. A. Zorin, a Szovjetunió külügyminisz­terhelyettese, N- G. Palgouox Palgu­Peking (Uj-Kína). Washington közvetlen szárazföldi és haditen­gerészeti beavatkozásra készül In' dokínában. Az amerikai légierő szóvivője Washingtonban február 12-én ki­jelentette, hogy a Tokio közelé­ben, Tacikavaban állomásozó ame­rikai 315. légihadosztály repülő­gépei egyre több amerikai repü­lőt, felszerelést és utánpótlást szállítanak Indokínába. Az Eisenhower elnök által lé­tesített »stratégiai tervező bízott' ság« — washingtoni jelentések sze­nov, a »TASZSZ« felelős vezetője, M. V. Nyesztyerov, a Szovjetunió ke­reskedelmi kamarájának elnöke, va­lamint a Szovjetunió külkereskedel­mi minisztériumának és külügymi­nisztériumának felelős munkatársai. Az ebéden jelen volt R. Sohlman. Svédország rendkívüli és meghatal­mazott nagykövete. Az ebéd közvetlen, baráti légkör­ben folyt le. Február 15-én este G. Myrdal és a kíséretében lévő személyek elutaztak Moszkvából. rint — olyan akciók gondolatával foglalkozik, amelyek a valóságban fegyveres amerikai beavatkozást jelentenének az indokínai háború­ba. Washingtonban ezzel egyidejű­leg azon mesterkednek, hogy rá­vegyék Li Szin Mant, Csang Kaj- sek-et, Magsysay fülöpszigeti el­nököt, Szongram thaiföldi minisz­terelnököt és Joszidát, küldjenek ágyútöltelékeket Indokínába, hogy — amint Eisenhower cinikusan mondotta — »ázsiaiak harcoljanak az ázsiaiak ellen.« RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PHENJAN Phenjanban február 15-én meg­nyílt az élenjáró mezőgazdasági dolgozók tanácskozása, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság földművelési és erdőügyi minisztériuma hívott össze. A tanácskozáson résztvesz Kim ír Szén marsall, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke, Kim Du Bon, a Legfelső Nemzetgyűlés El­nökségének elnöke, a párt és az állami szervek vezető funkcioná­riusai. A mezőgazdaság háború utáni helyreállításáról és a mezőgazda- sági termelés 1954. évi fellendíté­séről Coj Csan Ik, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnökhelyettese tar­tott beszámolót. * * * MOSZKVA A, I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyet­tese február 15-én a Kremlben fogadta G. Myrdalt, az ENSZ európai gazdasági bizottságának titkárát és M. Burnskyt, a titkár helyettesét. Az ENSZ európai gazdasági bizottságának tevékeny­ségére vonatkozó kérdéseket be­szélték meg. A fogadáson jelen volt I. G. Kabanov külkereskedel­mi miniszter, P. N. Kumikin, a külkereskedelmi miniszter helyet­tese és V- V. Mordvinov, a nyu­gati országokkal való kereskede­lem külkereskedelmi minisztériu­mi igazgatóságának megbízott ve­zetője, * ■* ADDISZ'ABEBA A. P. Korobocskin, a Szovjet­unió etiópiai követe február 13-án átnyújtotta megbízólevelét I. Hailé Szelasszié etiópiai császár­nak. ' | Az Egyesült Államok Sokozza beavatkozását az indokínai háborúba A berlini értekezlet eseményeinek nyugati sajtóvisszhangja Berlin (MTI). A nyugati burzsoá sajtót az elmúlt napokban mester­ségesen elárasztották a berlini külügyminiszteri értekezlet ku­darcának hangulatával. Csakhogy az a szellem, amelyet így kibocsá­tottak a nagy nyugati hírgyárak m.éregpalackjaiból. most felidézőit kezdi fenyegetni. így azután több újság már azt bizonyítja, hogy az értekezlet lépést jelent a nemzet­közi feszültség enyhítése felé ve­zető úton. Ezek a hangok a nyu­gati országok közvéleményének elégedetlenségét akarják elcsitíta- ni, hiszen Rómától Párizsig és Londontól Washingtonig milliók látják, hogy a berlini értekezle­ten a szovjet javaslatok irányul­tak a békés rendezésre, s a nyu' gáti küldöttek nemleges válaszai akadályozták mindeddig a kibon­takozást. Több lap arról ír, hogy újabb értekezletek várhatók a feszült­ség enyhítésére,. A »France Soir« című francia lap úgy véli, hogy újabb »keleti-nyugati konferenci­ákra kerül majd sor«, Boothby angol konzervatív képviselő pedig így if a »News of the World« cí­mű folyóiratban: »Nem észszerűt- len az a remény, hogy Berlin előjátéka lesz a két vi­lág közötti értekezletek hosz- szú sorozatának, ami egyszer megvalósíthatja majd a békét a földön és a jóindulatot az emberek között.« Más sajtóorgánumok felvetik a kérdést, ki a felelős az értekezle­ten felmerült nehézségekért? S at válasz — bármily nehéz is ezt ki- mondaniok a nyugati burzsoá saj' tó cikkíróinak — a nyugati kül­ügyminisztereket marasztalja el. A »Le Monde« a nyugati kül­ügyminiszterek magatartását olyan »taktikának«, nevezi, amely »velejárója a nyugati hagyomá­nyos politikának«. Ez a politika a »Szovjetunióra kívánja hárítani a felelősséget a nemzetközi feszült­ségért. Ez a politika semmikép­pen sem irányul arra, hogy ked­vező feltételeket teremtsen egy kompromisszumos megegyezés szá­mára, amely különben is lehetet­lennek látszik mindaddig, • amíg a Nyugat az osztrák kérdést a né­met kérdéstől függetlenül kívánja megoldani.« A »Le Monde« azon­ban azt is leszögezi, hogy a közvé' lemény nyomására egyes kérdé-. sekben engedékenyebb álláspontot kellett a nyugatiaknak elfoglalni- ok. »Úgy látszik ugyanis — írja —, hogy a zártkörű ülések során sikerül olyan tárgyalásokat kezde­ményezni, amelyek lehetőséget nyújtanak, hogy diplohiácial úton, vagy egy újabb konferen­cián tárgyalni lehessen olyan esz­közökről, amelyek véget vetnének az indokínai háborúnak, Koreában pedig túl lehetne jutni a mostani egyszerű fegyverszünet sok bi­zonytalanságot jelentő szakaszán.« Az angol sajtó sem titkolja, hogy Dulles, Eden és Bidault ma­gatartása visszatetszést kelt vi­lágszerte az egyszerű emberek kö­zött. A »News Chronicle« egyik cikke az angol hivatalos köröknek a fe- lelősségrevonástól való félelmét tükrözve aggódik a várható fej' lemények miatt: »Az átlagember, amikor a kudarc okain töpreng, rpegkérdezi majd, hogy a nyugati álláspont valóban olyan méltányos és szükségszerű volt-e, mint ahogy a szóvivők állítják? Ha azt kér­dezi majd, hogy a Nyugat miért utasította vissza a Molotov-tervet, akkor ezt nem lehet majd olyan érvekkel elintézni, hogy a kérde­ző kommunistabarát-e?« Richard Crossman munkáspár- 1 ti képviselő leleplezi DuUes igazi szándékát a »Sunday Pictorial«-ban. »Dulles sohasem kívánta, hogy megtartsák az értekezletet, s most. . . eltökélte, sebtében vég­rehajtja tervét: Nyugat-Németor- szág felfegyverzését és bekebe­lezését a nyugati védelmi közös­ségbe, írja, majd rámutat, hogy Eden és Bidault meg sem kísérelte a közvetítést az amerikai és a szovjet küldöttség között, hanem Dullesnak, a nyu­gati csapat kapitányának hűséges segédeként viselkedett«. Cross' mann arra is kitért, milyen nagy befolyása volt a bonni klikknek a nyugati külügyminiszterek állás­foglalására. . »Az Adenauer-féle küldöttség — hangsúlyozza — forma szerint csak azért ment Berlinbe, hogy közöljék vele, mi történik az értekezleten. Valójá­ban azonban ötödik hatalomként működik, s a színfalak mögött ha­talmas befolyást gyakorol.« Az angol és a francia sajtó utal arra' is, hogy az amerikai diplo­mácia most majd a berlini érte­kezlet sikertelenségére hivatkozva teljes erővel követelni fogja az »európai védelmi közösség« szer­ződésének ratifikálását. Hozzáteszi azonban, hogy a ra­tifikálás kilátásai csöppet sem ja­vultak. A Manchester Guardian« így ír: »Az Egyesült Államokban sokan azt várják majd, hogy Franciaország és Olaszország azonnal ratifikálja az európai vé­delmi közösségről szóló szerződést és gyorsan megindulhat. Nyugat- Németország felfegyverzése. Ezek csalódni fognak, ami újabb fe­szültséget idéz majd elő az atlanti viszonyokban.« A »Yorkshire Post« beismeri, hogy a nyugati katonai szövetsé­gek, ellentétben a nyugati külügy­miniszterek állításaival, agresszív célokat szolgálnak. Az atlanti szö­vetség és az »európai védelmi kö­zösség« harcias egységek, máskép nem lenne semmi értelmük. Igaz — próbál magyarázkodni a lap —, hogy szándékuk nem támadó, de lehet-e mondani, hogy sohasem fogják őket támadás céljára fel­használni? Arra vonatkozólag pedig, hogy a francia közvéleményben milyen visszhangot keltett a Szovjetunió biztonsági célokat szolgáló javas­lata, hadd idézzük a »Western Mail« című angol lapot: »Az a közvetlen hatás, ame­lyet Molotov javaslata Fran­ciaországban előidézett, ag­gasztó volt a többi nyugati ha­talomra nézve. Franciaország természetesen fél a német felfegyverzéstől és hajlan­dónak látszik arra, hogy a Molo- tov-tervvel kacérkodjon, aminek segítségével megakadályozhatná, hogy a német fák az égig nője­nek.« A vezetőségválasztások hírei Megyénk' dolgozói üzemben és falun egyaránt nagy érdeklődéssel kí­sérik az alapszervezeti vezetőségek újjá választását. Érdeklődésüknek úgy adnak hangot, hogy elmondják, kit szeretnének vezetőjüknek, ki az, aki legjobban tudná vezetni őket a párt- és kormányhatározatok meg­valósításáért, a még nagyobb jólétért folytatott harcban. Véleményüket a taggyűléseken figyelembeveszik és olyan elvtársakat választanak a ve­zetőségbe, akik áldozatkészen harcolnak a párt politikájának valóravál- tásáért, akiket a nép szeret és híven követ. A vezetőségválasztó taggyűlések többsége harcra mozgósítja a kom­munistákat. A beszámolók, a határozati javaslatok, az első taggyűlések­től eltérően, nemcsak a pártszervezet belső problémáival foglalkoznak, hanem az üzemekben a tervek teljesítésével, falun a tavaszi munkákra való felkészüléssel, az állami fegyelem betartásával is. Az a taggyűlés, vezetőségi beszámoló, határozati javaslat jó tehát, amelyik a pártélet belső kérdéseit összeköti a termelés napi feladataival, a vitában értékelik a kommunisták példamutatását, bírálják egyesek 'hanyagságát. A marcali állami gazdaság kom­munistái ünnepélyesen készültek a taggyűlésre, a szépen ■ feldíszített párt'helyiségben a tagság 98 százalé­ka megjelent. A titkári beszámoló a pártélet kérdésein túlmenően jó! log- lalkozott a termelési feladatokkal is. A titkár elvtárs különösen a pártfe­gyelem jelentőségéről, a párttagok kötelességéről beszélt. Elmondta azt is, hogy hiányosság van a tagdíjfize­tés terén, ez pedig a legelemibb kö­telessége minden párttagnak. — A mezőgazdasági feladatokra a párt- szervezetnek úgy kell mozgósítania a dolgozókat — mondta — hogy a gaz­daság tervét minden téren teljesítse A határozati javaslat a legfontosabb feladatokat magába foglalta, aktivi­zálta a tagokat annak megvalósításá­ra. A hozzászólások kiegészítették a beszámolót és helyes javaslatokkal bővítették ki a határozati javasla­tot. Hajdú Istvánná elvtársnő a párt- kongresszus tiszteletére vállalta, hogy a gazdaságban megszervezi az MNDSZ-t, bevonja a nőket a társa­dalmi és kulturális tömegmunkába. Várdaróczi József javasolta, hogy a pártszervezet rendszeresen tartsa meg a pártnapokat, melyeken tájékoz­tatják a dolgozókat a bel- és külpo­litikai eseményekről. Burai Lajos elv­társ a bírálatról beszélt. — Sokan személyeskedésnek veszik a bírálatot — mondta. Javasolta, hogy a bí­rálatot és önbírálatot mélyítse el az új vezetőség. A taggyűlést üdvözöl­ték a tömegszervezetek is és meg­ígérték, hogy az új vezetőséget tá­mogatják munkájában. Bárdudvarnokon nem volt ilyen eredményes a taggyűlés. Az előké­szítés sem volt kielégítő, a beszámoló pedig nem tükrözte a pártszervezet munkáját, a kommunisták harcát a község fejlődéséért. A titkári beszá­moló csak a hiányosságokkal foglal­kozott, mindenkit bírált, ugyanakkor figyelmen kívül hagyta' a pártszerve­zet eredményeit, azt, hogy a község a kaposvári járás élenjáró községe mind a mezőgazdasági munkákban, mind- a begyűjtésben és ebben a párt- szervezetnek is része van. Azzál sem foglalkozott a beszámoló, hogy 14 párttag tartott kisgyűlést a község­ben és a dolgozó parasztok a párt- kongresszus tiszteletére szép felaján­lásokat tettek. A pártszervezet veze­tősége tehát nem mérte fel reálisan a község helyzetét, csupán a saját elgondolása szerint készítette el a be­számolót. Nem támaszkodott a veze­tőség a párttagság, a pártonkívüliek javaslatára. Szöllőskislak kommunistái jól megszervezték a vezetőségválasztó taggyűlést. A pártszervezet vezetői felmérték azokat a hiányosságokat, amelyek a pártszervezet életében voltak és már úgy készültek a veze­tőségválasztásra, hogy azok kijavítá­sára is intézkedést tettek. így pl. két év óta nem volt tagjelöltfelvétel az alapszervezetben. A vezetőségválasz­tó taggyűlésen két dolgozó paraszt párttagot vettek fel és a továbbiak­ban is erősítik a párt sorait. Hiányos­ság volt az is. hogy eddig Szőke elv­társ, a tanácselnök volt a párttitkár. Most olyan vezetőt választottak Fe­hér elvtárs személyében, aki tud har­colni a párthatározatok végrehajtá­sáért, a pártélet fellendítéséért. Péterhidáról levél érkezett szer­kesztőségünkbe, amelyben Németh József elvtárs, községi tanácselnök a község dolgozó parasztjai nevében azt írja: »A község dolgozó paraszt­sága örömmel és bizakodással vette .udomásuí, hogy Sánta József elvtárs lett a község pártszervezetének tit­kára. Sánta József elvtárs mindig példamutató gazda volt és a közös­ségért dolgozni tudó ember. Mindig felfigyelt a dolgozók problémáira cs jó javaslatokat tett a község érdeké­ben. Péterhida becsületes dolgozó pa­rasztjai nagy bizakodással tekintenek új párttitkáruk munkája elé és tá­mogatják a község fejlesztéséért Ví­vott harcában«. A balatonbcglári Dózsa tsz-ben nagy lelkesedéssel készültek a veze­tőségválasztó taggyűlésre. A tagság teljes létszámban megjelent és aktí­van részt vett a beszámoló feletti vi­tában. A hozzászólásokban elmond­ták, hogy tsz-ükben legnagyobb hiá­nyosság a kommunista példamutatás terén van és ezért valamennyien fe­lelősek. Maga a párttitkár sem mu­tatott jól példát, nem képezte magát és a pártszervezetnek nem volt te­kintélye a pártonkívüliek előtt! A legnagyobb feladata tehát a pártszer­vezet új vezetőségének, hogy tekin­télyt szerezzen, a kommunisták vál­janak a pártonkívüliek vezetőjévé, nevelőjévé. Kapospulán a vezetőségválasztó taggyűlés beszámolója úgy tüntette fel a hiányosságokat, hogy azokért a felsőbb szervek a felelősek. Saját felelősségüket r.em látták a pártta­gok, pedig főleg rajtuk múlott, hogy milyen eredménnyel dicsekedhetnek. Batéban a vezetőségválasztó tag­gyűlést a középparasztok üdvözölték. Elmondták: az új vezetőségtől azt várják, hogy úgy vezesse a falu éle­tét, hogy azzal a kormány pro- grammjának megvalósítását segítse elő. Horváth István kadarkút! függet­lenített párttitkár nagy segítséget ad a körzetéhez tartozó pártszervezetek­nek a vezetőségválasztás előkészíté­sében. Megbeszéli a vezetőségi ta­gokkal, hogyan tegyék ünnepélyessé a vezetősegválasztást és a taggyűlés technikai lefolyását ismerteti velük. Segítséget ad a beszámoló elkészíté­séhez, a helyi problémák megállapí­tásához, a határozati javaslat elkészí­téséhez. Horváth elvtárs elmondja: az a tapasztalata, hogy a vezetősé­gek nem készülnek fel kellően a be­számoló elkészítésére. Sokszor köz­vetlenül a taggyűlések előtt kapkod­nak annak elkészítéséért. Nem volt kielégítő a vezetőségvá­lasztó taggyűlés a Kaposvári Mag- termeltető Vállalatnál sem, ahol a pártszervezet vezetőségének nagyobb gondja volt a farsangi ünnepélyre, mint a taggyűlés előkészítésére. Pe­dig a szerződéses termelés terén bő­ven vannak feladatok-és a pártszer­vezetnek a vállalat dolgozóit erre • kellett volna mozgósítania. Ipari üzemeinkben, a Kaposvári Kefeüzemben, a Gépjavító Vállalat­nál jó vezetőségválasztó taggyűlések voltak, különösen a Kefeüzemben, ahol a pártélet megjavítására tett javaslatok mellett a kongresszusi verseny feladatait is megbeszélték. A pártszervezet jó munkájának ered­ménye, hogy az üzem minden dol­gozója felajánlást tett a kongresszus tiszteletére Vekszl Lászlóné 230, Barta József 215 és Kárpáti Lajosné 194 százalékos teljesítményt vállalt. Véget ért a szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak értekezlete Moszkva (TASZSZ). A Kreml- palotában február 15-én folytatta munkáját a szovjet mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak értekezlete, amelyet a Szovjetunió Kommunis­ta* Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa és az OSZSZSZK Minisztertanácsa hívott össze. A megjelentek lelkes tapsától kísérve az elnökségben helyet fog­lalt G. M. Malenkov, N. Sz. Hrus- i csov, K. J. Vorosilov, N. A. Bul-, ganyin, L. M. Kaganovics, A- I. Mikojan, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhin, P. N- Poszpjelov, N. N. Szuszlov, P. N. Poszpjelov, N. N-1 Satalin. Nagy beszédet mondott az érte­kezleten N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának el" ső titkára. Az értekezlet végén a megjelen­tek egyhangúan felhívást fogad­tak el, amely felszólítja az OSZSZSZK mezőgazdasági dolgo­zóit, hogy indítsanak versenyt az SZKP Központi Bizottságának szeptemberi teljes ülésén a mező- gazdaság fejlesztésével kapcsolat­ban hozott határozatok teljesíté­séért, hogy még több élelmiszert adjanak a lakosságnak és több nyersanyagot a könnyűiparnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom