Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1954-02-14 / 38. szám
Vasárnap, 1954 február 14. SOMOGYI NÉPLAP P a KAPOSVÁROTT A szerelem, a szerelem... — Mikor szólsz már a mamának, Pista? — Haj, haj — várni keli arra még, Évikém. Majd ha a KÖZELBIZ kiköltözteti a Tökmag- termeltető Vállalatot az irodaházba, s megkapom végre a lakást, akkor szólok, mert hiszen a madarak sem élhetnek fészek nélkül, nemhogy a szerelmesek. — De hiszen ezt már 1959 óta mondod. — Igen, de az irodaházat is már 1950-re tervezték. — Nincs szíved neked, Pista, ha ennyi ideig várni tudsz. — Tévedsz, Évikém, nekem van, csak azoknak nincs, akik ennyi ideig húzzák az irodaház ügyét. ELSŐOSZTÁLYÜ seleji A Kisipari Szövetkezeti Áruház nagy hangon hirdeti, hogy náluk minden elsőosztályú. Igaz is, de csak annyiban, hogy csak az árunak az ára elsőosztályű, még a hibás, selejtes árué is. így aztán Kaposvárott is megjelent egy új fogalom: az első- osztályú selejt. Kérdés, hogy ki az a bolond, aki selejtes árut is hajlandó olyan áron vásárolni, mint elsőosztályú, kifogástalan árut? Ez nem lényeges, a fontos most az, hogy az ő boltjuk mint elsőosztályú.. bolt legyen ismeretes. Ugyanúgy, mint az áru. amely selejtes, de azért elsőosztályú . . . Minden csak az elnevezésen múlik. KÉNYELMES EMBEREK, vagy bürokraták A Városi Tanács kereskedelmi csoportja nemrégiben átirattal fordult ugyancsak a Városi Tanács egy másik osztályához, amely ott van irodájuktól alig 15 lépésre. Az átirat elkészült, iktatták, borítékba tették, s küldték a címzettnek . . . nem, nem a hivatalsegéddel, nem is személyesen, hanem postán, ajánlott küldeményként. Nem tudni, milyen szempontok vezették ükét erre a lépésre, de annyi bizonyos, hogy nem takarékossági szempontok. Valószínűbb az, hogy vagy bürokraták, vagy túl kényelmesek, ám a kettő itt közel áll egymáshoz. A Városi Tanács dolgozói már azon sem csodálkoznának, ha a kereskedelmi csoport tagjai egymás között is ajánlott levélben érintkeznének. Ugyanis ha 15 lépést lusták megtenni, miért fáradjanak azzal, hogy az aktát személyesen adják át ugyanazon szobában lévő munkatársuknak. Igaz is, minek van akkor a posta . . . (®intik lakájhoz l£ jutattak — No, nézd meg, Cilii, ez az a SZOT-kultúr- otthon, a mi új lakásunk. — Nagyon szép. De mondd csak, nyugodtan Ideköltözhetünk, nem lesz hamarosan itt is zajos kultúráiét? — Attól te ne félj. Nem azért építették félmillió forintért, hogy most használják is valamire. Fúrjunk, hogy fúrhassunk A nevét nem tudjuk annak az embernek, aki feltalálta a fúrás magas technikáját, de ez nem is lényeges. Tévedés ne essék, nem emberek túrósáról van szó, hanem talajfúrásról, amely segítségével vizet és egyebet lehet felszínre hozni. A fúrások meggyorsítása végett mélyfúró vállalatokat hoztak létre. Úgy bizony, mégpedig a célból, hogy legyen olyan vállalat, amely a szomjazó emberek vízellátását fúrás útján van hivatva biztosítani. Van ilyen vállalat Kaposvárott is, s ez tervvel is rendelkezik. Hogy a tervet teljesítse •— fúr, fúr — de úgy, 'hogy a vízadó réteget is átfúrja. Egy-kétszáz méter nem számít, csak a folyóméterterv teljesítve legyen. így is cselekedett. A kaposvári kút- nál 250 méterre kellett volna fúrnia — de 100 méternél már olyan vízadó réteget találták, amely 300 liter vizet adott volna percenként. Ha itt megállnak, nem teljesítik a folyóméter tervet. Tovább fúrtak, mert 250 méter volt a terv, s végül megállapodtak egy olyan vízrétegnél, amely percenként mindössze 45 liter vizet ad. A folyóméter- tervet teljesítették tehát. De az ilyen tervteljesítésből köszönjük, nem kérünk . . .; HETI ROVÁS Hulladékgyűjtés volt Kaposvárott nemrég, Ami ócskaság volt, Mind-mind összeszedték. Nincsen olyan padlás, Nincsen olyan pince, Amelynek megmaradt Régi, ócska kincse. Jött az értékelés: Kaposvár lemaradt. A MÉH-igazgató Fűhöz-fához szaladt. Kiadta a jelszót, Hisz közéig az óra: Gyüjtsetek be mindent, Mindegy, új vagy ócska. A Vas- és Műszaki Nagyker-től így vettek Többszáz ekekormányt, S mégis elsők lettek. Igaz, hogy drága volt, Hisz újakat vettek — No, meg most az egész Város rajtuk nevet. Mi le«z a vxlráqoj Kaposvárral? Arra ez a két bácsi tudna választ adni, akik a Megyei Tanács pénzügyi osztályán dolgoznak. Kaposvár rendezésére nincs keretük, a vi- rágosításra megint nincs keretük, egyéb fontos városrendezési ügyre ugyancsak nincs keretük. Egyszóval semmire sincs keretük. Mi nem szenvedünk olyan nagy kerethiányban, mint ők, mert lám, arra is jutt keretünk, hogy bekeretezve mutatjuk be őket. Nyitva mi zárva A Népbolt Latinka S.- utca sarkán lévő üzlete hosszas és szenvedésekkel teli várakozás után pontban 4 órakor megnyitotta ajtaját. Nem, nem a vásárlók előtt, azaz azok számára, hanem csupán azért, hogy az üzletvezető kínosan udvarias mosollyal bejelentse: — Nyitva vagyunk, de mégsem vagyunk nyitva — s bezárta ismét az ajtót. A »Karikás« kiváncsi arra, hogy mikor vannak nyitva és mikor zárva? Jégfürdő . . . avagy pillanatkép a kaposvári gőzfürdő »pihenőjéből«. A gőzfürdő vállalat szerint ugyanis feltétlenül hatással van az egészségre az, ha a meleg fürdőből, a gőzből a jéghideg pihenőbe mennek az emberek. Nem tévedett — valóban hatással van az egészségre, de nagyon rossz hatással. Vannak ugyan páran, akik szeretnek a befagyott tóba vágott lékben fürödni, az ilyen emberek viszont nem mennek gőzfürdőbe, bocsánat . . . jégfürdőbe, ahol az embert úgy kell kivésni a jégből, amely a »kellemes« Hőmérsékletű pihenőben rárakódik. RÓNA ELVTÁRS Q l em (őíj a d Furcsa rendszert vezetett be némelyik kaposvári üzem igazgatója. Ugyanúgy, mint az orvosok, fogadóórát rendszeresítettek, azaz megszabták, hogy mi- kortól-meddig állnak a dolgozók rendelkezésére. Táblát akasztottak az ajtóra, s ezen feltüntették a fogadási időt. így tett Róna Imre elvtárs is, a Textilművek igazgatója. Hogy a dolgozók hogyan reagálnak erre, azt az alábbi két kis jelenet mutatja be megközelítően. Első kép. (Az igazgatói iroda előszobájában.) — Az igazgató elvtársat keressük, beszélni szeretnénk vele. — Korán jöttek. Az igazgató elvtárs csak 2- től fogad. Második kép. (Az üzemben.) Róna elvtárs végigmegy a gépek között, s megszólítja az egyik dolgozót. — Nincs semmi baj a géppel, elvtárs? A dolgozó nem felel, hanem felmutat a gépre függesztett táblára, amelyen ez a felirat áll: »Csak 12-től 1-ig fogadok«. Mit tehet ilyenkor Róna elvtárs? Semmit, elvégre csak az ő példáját követték. GYERMEKBARÁTOK Régi szólás, hogy mindenki seperjen a maga háza előtt, de a kaposvári házgondnokok és háztulajdonosok közül kevesen ismerik. Nyáron ugyanis le-leseper- ték a port a ház előli gyalogjáróról, de amióta bejött a tél, pihentetik a seprűket, de a hótoló lapátokat is. Igaz, hogy sikosabb reggeleken elég volna csak fűrészporral, vagy hamuval beszórni a gyalogjárót — de hát ez a házgondnokoktól azt kívánná, hogy kibújjanak a meleg lakásból. Ezt igazán nem kívánhatja tőlük senki. Inkább vágódjanak el a síkos úton _ az emberek, törjék ki a lábukat, esetleg a kezüket, csak a házgondnokokat hagyják békén. Ők gyermekbarátok — és a gyermekek szeretik a síkos utat, lehet rajta korcsolyázni, csúszkálni. Gondatlan házgondnokok! Az ilyen gyermekbarátság nem emberbarátság. De nem ám . , i A hét 7 csodája A Városi Tanács épületének tornyán ismét jár az óra. A Finommechanikai Vállalatnál használják a védőszemüveget. Nem volt háromórás áramszünet. Kigyulladt a földalatA p r ó h i r Tanácselnök kerestetik. A Kaposvári Városi Tanács keres egy lehetőleg e téren már tapasztalatokkal rendelkező tanácselnököt, aki elfoglalná a Városi Tanács-elnök megbízatást. Jelige: »Hat hónapja üres elnöki szék«. ti WC-ben a villany. A Nagymalom versenytáblájára felírták az eredményeket. A TÜZÉP-nél ismét lehet meszet kapni. Szerdán kitakarították a Népbüffét. detés e k Bérbeadás. Bérbeadnánk megfelelő igénylőnek egy alig használt Városi Színházat. Megfelelő kultúrrendezvé- nyek esetén fizetési könnyítések. Jelige: »Kultúrrendez- vényékre szomjas közönség«. Illemtanért keresünk. A Kaposvári Ruhaüzem igazgatója mellé jómodorú, intelligens és megfelelő finomsággal rendelkező, képzett illemtanárt keresünk, aki beavatná őt a dolgozókkal való udvarias bánásmód előtte ismeretlen rejtelmeibe, esetleg segítségére lenne a durvaságok levetkőzésében. Jelige: »Illem és jómodor a fő . i í « Nyelvtanári állás. A magyar nyelvet és egyéb idegen nyelveket ismerő, s ezekben megfelelő jártassággal rendelkező nyelvtanárt keres a kaposvári posta távbeszélőközpont, hogy a kezelőszemélyzetet megtanítsa a magyar nyelvre. Nemcsak azért, mert nem értenek magyarul, de azért is, mert az elmúlt héten például többízben imigyen jelentkeztek be: was ist? . . . (?!) ' i Jelige: »Anyanyelve német«. .. . ., Akrobat olt...! Érdekes feladatot kaptak a gimnázium tanulói a szerdai napon. Kihirdették, hogy az országos ifjúsági rajzpályázaton négy képpel kell pályázni: egy tájképpel, egy portréval, egy csendélettel és egy illusztrációval. Igen ám, de a négy képet csütörtökön már be kell adni. Hogy ez hogyan teljesíthető? Arra a diákok is kiváncsiak. Kli- mó Károly IV. oszt. tanuló szerint egyedül csak a rajzon ábrázolt módszerrel lehetséges. Valószínű, hogy a pályázat kihirdetője is így képzelte, vagy fogalma sincs arról, hogy mi az a rajzolás, mert a .gimnázium rajzolói se nem akrobaták, se nem bűvészek. A 237-es Kossuth Lajos-utcai húsboltban Vásárló: (azaz vásárolni óhajtó) Kérek egy kilogramm- 19.20-as marhahúst. Somhegyi Ferenc eladó: Olyan nálunk nincs. Itt 21 forint kilója. — Hogy-hogy 21 forint? — Csak úgy, hogy a kiszolgálási díj is -bennfoglaltatik az árban. j — Akkor kérek egy tisztított baromfit. — Az sincs. — De hiszen most tett egyet a pult alá. — Igen kérem, de mi csak azt adjuk el, ami a pult fölött van. — És ki kapja meg azt, amit a pult alá raknak? . . . (A válaszra mi is kiváncsiak vagyunk. De arra is, hogy megér-e az ilyen kiszolgálás 1.80 forintot, amennyivel — mint kiszolgálási díjjal — drágább a marhahús. Nem volna egyszerűbb ezt a kiszolgálási díjat inkább árdágításnak nevezni? Ez jobban megközelítené a fogalmat.) Taxi, taxi... Köszönettel fogadjuk, ha bárki felvilágosítást ad arról, hogy Kaposvárott hol' lehet taxit kapni? A taxiállomáson ugyanis ilyen nem található. Elvégre nem azért taxiállomás, hogy ott taxi álljon . , , TORKIG vannak vele Kaposvárott is létesült egy olyan vállalat, amelyet Üzemélelmezési Vállalatnak hívnak. TSTem kell tévedésbe esni, ez a szabatos elnevezés nem azt jelenti, hogy az üzemeket látja el élelemmel a vállalat, hanem csak az üzemek dolgozóit, a többi között a Textilművek dolgozóit is. Azt mondtuk, hogy ellátja? — tévedés történt. Rosszul látja el, az ebédadagok olyan parányiak, hogy a madaraknak elég volna, dolgozó embernek aligha. Hogyan lehet, hogy a Textilművek dolgozói ennek ellenére mégis olyan gyakran emlegetik ebéd közben, hogy jóllaktak? Ilyen kis adaggal? Nem, hanem az Üzemélelmezési Vállalat munkájával , , , Hangulata Vas- és Fémipari Kombinátból — Löttyints még egy kanállal a torkomba, koma, abból a kadarkából. — Jól van, csak siess, nehogy valaki meglássa a vállalat vezetőségéből vagy az ÜB-ből. — Hadd lássa, koma. Ők osztatták szét azt a bort, ami a multkorról megmaradt. — De miért osztatták szét? — Mert úgy gondolták, hogy ez jobban melegít, mintha fűttet- nék a műhelyt. Igaz, hogy így a munka lassabban halad, de legalább elmondhatják, hogy »gondoskodnak« a dolgozókról, mert lám, védőitalt is kapunk. — Aztán mi ellen véd ez az ital? — A nátha, meg a tervteljesítés ellen, koma. Viszontlátásra a jövő héten Marcaliban: »SOMOGYI KARIKAS«