Somogyi Néplap, 1954. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1954-02-11 / 35. szám

2 Csütörtök, 1954 február 11. SOMOGYI NÉPLAP A berlini értekezletről Berlin (MTI). A külügyminiszte- fék szerda délután — immár is­mét nyílt — ülését nagy érdeklő­dés előzte meg. Világszerte figye­lemmel várták azt a javaslatot, amelyet ezen az értekezleten tei- jesztett elő Molotov az európai biz­tonság megőrzésének kérdésében. Feltehetjük a kérdést: hogyan várták e javaslatot a nyugati küT döttségek körében? Ami az ame­rikai álláspontot illeti, arra fényt vet Dullesnak egy keddi kijelen­tése. Dulles ugyanis már eleve azzal az »érvvel« fordult Molotov- hoz, hogy ha javaslata a régi ér­veket tartalmazza, akkor helye* sebb,»ha nem vesztegetnek rá időt« Ez a mondvacsinált »türelmet­lenség« rányomja bélyegét az amerikai delegáció egész maga­tartására. Az Egyesült Államok képviselőinek körében már most sűrűn hangoztatják, hogy rövidé’ sen pánamerikai konferencia kez­dődik Caracasban, azt pedig Dul- Iesnek kell majd megnyitnia, te­hát a berlini értekezletet előbb- utóbb be kell fejezni. Biztató tény, hogy a Dulles-féle »türelmetlenség« nincs hatással Edenre és munkatársaira. A brit külügyminiszter megőriz­te a hagyományos angol hideg­vért, de persze, nem csupán hidegvérről volt szó, amikor — az »AFP« egyik munkatársa szerint — az angol küldöttség úgy véleke­dett: Idő van, s ha kell, akár 5 héten keresztül is folytatni lehet a tárgyalásokat. Mi több, Chur­chill kedden felszólalt az angol alsóházban s külön kiemelte: Ha szükséges, a berlini konferencia folyományaként még egy külön’ értekezletet is össze lehetne hívni a távolkeleti kérdések megvitatá­sára. ) || . Az angol hivatalos körök a ber­lini értekezleten ’— mint láttuk — az »európaizálás« mellett kardos- kodnak, az ülésen kívüli kijelen­tésekben azonban jóval béküléke- nyebb húrokat pengetnek. Erre a felemás magatartásra vet fényt a kormányhoz közelálló »Yorkshire Post« egyik keddi cikke. A lap ugyan kijelenti, hogy Anglia »nem adhatja fel védekezési szo­lidaritását Nyugat-Németország- gal«, de tüstént hozzá teszi: »Sen­ki sem hiszi, hogy a Szovjetunió háborút akarna ellenünk indíta­ni. . . és eljöhet az az idő, amikor keservesen megbánjuk majd a né’ metek- felvegyverzését.« A cikkíró maga is elismeri, hogy »ezeket a politikai elgondolásokat igen ne­héz összeegyezteni« s mintegy ön* maga tisztázására fűzi hozzá: »Molotov hajlékony lett, barátsá­gos és kedélyes- Kiderülhet, hogy az értekezlet bizonyos hasznos eredményeket is hoz.« Lássuk ezekután, milyen maga­tartást tanúsít a francia küldött­ség, élén Bidault-val. Az »AFP« munkatársa szerint »a francia kül­döttség körében türelmetlenség tapasztalható«. Bidault-ra tehát, akinek nincs önálló véleménye, erősen hat Dulles idegessége. S itt mindjárt megállapíthatjuk, Bidault általában Dulles nézetét képviseli, nem pedig a francia közvéleményt. Bidault kedden kö­szönetét kapott Adenauertől, ami* ért olyan szívósan áll ki az érte­kezleten a bonni klikk érdekei­ért, s elégedettségét fejezte ki a francia külügyminiszternek a »Diplomatische Korrespondenz«, a bonni kormány hivatalos lapja is. Annál kevésbbé örülnek Bidault ténykedésének Franciaországban. A »Journal de Geneve« c. svájci lap 9-i vezércikke leszögezi, hogy míg Dulles és Eden bizonyosak abban, hogy parlamentjük nem hazuttolj a meg őket, »Párizsban a Laniel" kormány nem tudja, vájjon túl­éli-e a következő napot, mivel a nemzetgyűlés nem ért egyet az európai védelmi közösség kérdé­sében. A védelmi közösség ellen­felei figyelemmel kísérik Bidault berlini tevékenységét.« Francia- országban enyhülésre számítanak, ellentétben a makacs külügymi­niszter borúlátó nézeteivel. Félre­érthetetlenül tükrözi ezt a »Fran- ce-Soir« kedd esti cikke. A »kon­ferencia még ha nem is jár kon­krét eredménnyel, akkor is az enyhülés konferenciája lesz. A há­rom nyugati küldöttségnek az utóbbi napokban kifejezésre jut­tatott pesszimizmusa és a hétfői zárt ülés után kifejezett csalódása ellenére is állítani lehet, hogy a nemzetközi helyzet nem fog sú­lyosbodni, ellenkezőleg, a négyha- ! talmi konferencia eredményeként megjavul majd.« Érthető, hogy a szerda délutáni értekezletet követő sajtókonferen­ciákat nagy izgalommal várják a német fővárosban egybesereglett sajtótudósítók. És ha már a sajtó- konferenciáról . szólunk, említsük meg Nyugat-Berlinnek egy sötét »színfoltját«, amelyet eddig igye­keztek homályba burkolni- Kidé’ riilt ugyanis, hogy Adenauer Nyu- gat-Berlinbe küldte sajtófőnökét, Eckardt-ot, aki az »Am Zoo« szál­lodában különleges sajtóirodát rendezett be, ahol naponta érte­kezletet tart az Egyesült Államok »Lélektani Hadviselési Hivatalá­nak« szakértőivel. Innen azután olyan értelmű utasításokat külde­nek a nyugatnémet lapoknak, hogy még az amerikai sajtónál is keményebb kifejezésekkel támad­ják a szovjet javaslatokat. Ez a kísérlet a sajtóhangok irányításá­ra azonban korántsem jár teljes sikerrel. íme néhány idézet: A »Neue Presse« című coburgi lap nyíltan kijelentette: »A berli­ni értekezlet szfinksze Dulles amerikai külügyminiszter, aki mindenre nemet mond. Dulles ed’ dig nem mondott Berlinben sem­mi olyat, amit konkrét javaslat­nak lehetne tekinteni«. A »Fuldär Volkszeitung« gúnyosan írja: »Úgy látszik, Bonnak nincs ész­szerű, realitásokkal számoló el­képzelése Németország újraegye­sítéséről, ha csak Kelet-Német- ország fegyveres meghódítására nem gondol.« A »Mittelbayrische Zeitung« lakonikus tömörséggel így vélekedik: »Száz szónak is egy a vége: a német egység érde­kében fel kell számolni az euró­pai védelmi közösséget.« A nyu­gatberlini »Der Tag« pfedig amiatt kel ki, hogy egyes nyugati körök szerint a német kérdés már meg’ oldhatatlannak látszik: »Egy pro­blémát sem lehet kielégítő módon megoldani, ha a második pontot (már mint a német kérdés tár­gyalását) egyszerűen ad acta te­szik. Németország valamilyen for­mában továbbra is a szőnyegen marad. Addig pedig alaptalan a remény elvesztése.« Látható tehát, hogy még a nyu­gatnémet sajtó józanabb munka­társai is egészen másként véleked­nek, mint az »Am Zoo« lakói. Sőt Berlinben sokan azon a nézeten vannak, hogy az említett szálloda nevéből az »Am« szócskát nyu­godtan el is hagyhatnák. És akkor egyszerűen »Zoo« marad, ami ma­gyarul tudvalevőleg állatkertet je­lent. • . * 1 KÜLPOLITIKAI HÍREK KAIRO Az »Al Gumhurija« című lap je­lentése szerint az egyiptomi kormány elutasította Anglia tiltakozását a portsaidi egyiptomi bíróság döntése ellen. Az említett bírósági ítélet ugyanis arra kötelezi az angol katonai ható­ságokat, hogy fizessék meg azokat a károkat, amelyeket a Szuez város kö­zelében lévő Kafr-Abdu falu 1951- ben történt szétrombolásával okoz­tak. BERLIN Adenauer a múlt év szeptember 6-án megtartott parlamenti választá- ! sok előtt a többi között azt a hazug kijelentést tette, hogy Heinrich Schroth, a szociáldemokrata párt solingeni helyi szervezetének elnöke és Hugo Scharley, a nyugatnémet szakszervezeti szövetség gelsenkir- cheni csoportjának vezetője többezer márkát kapott a Német Demokra­tikus Köztársaság szakszervezeteitől. A két »megvesztegetett« funkcio­nárius — Adenauer állítása szerint — pénzért vállalkozott arra, hogy [elősegíti Max Reimannak, Németor­szág Kommunista Pártja elnökének megválasztását a solingeni választó- kerületben. Schroth és Scharley rágalmazás cí­mén feljelentést tett a bonni kancel­lár ellen. Adenauer, aki nem volt hajlandó a vádlottak padjára ülni és többíz­ben elhalasztatta a bűnper tárgyalá­sát, most kénytelen volt a bonni tar­tományi bírósághoz intézett beadvá­nyában visszavonni a két funkcio­náriusról terjesztett rágalmait. Adenauer kijelentette, hogy állítá­sai »téves információkon« alapultak 1 és »sajnálkozását« fejezte ki Schroth- nak és Scharleynak. Politikai botrány Olaszországban Maga»rangú kormányzati személyiségek a gyanúsítottak között Róma (MTI). Az olasz sajtót — pártállásra való tekintet nélkül — a kormányválság eseményeivel párhuzamosan már napok óta egy politikai botrány foglalkoztatja. Ez az ügy fényt vet a Vatikánnal összefonódott klerikális uralkodó körök korruptságára és rothadt­ságára. Az elmúlt év áprilisában Ostia közelében, Rómától nem messze a tengerparton holtan találták Vil­ma Montesi fiatal leányt- A rend­őrség nyomozást indított azzal, hogy »a leány fürdés közben a tengerbe fulladt és ez okozta ha­lálát«. Egyes újságirók nem talál’ ták kielégítőnek a rendőri nyomo­zás eredményét és kiderítették, hogy egyes csoportok érdekében áll, hogy ne derítsenek fényt ViT ma Montesi halálának igazi okai­ra. A rendőrség ahelyett, hogy to­vább folytatta volna á nyomozást, hajszát indított az igazság kiderí­téséért küzdő újságírók ellen, akik közül az egyiket hamarosan per­befogták. A többi újságíró nem nyugodott bele kollégájuk alaptalan üldözé­sébe és továbbfolytatta a nyomo­zást. Ennek során megdöbbentő tények kerültek napvilágra. Ki­derült, hogy a rómakörnyéki birtokon, amely részben a Vatikán tulajdona, magasállású kábítószer- csempészéssel foglalkozó arisz’ tokraták és vezető politikusok rendszeresen erkölcstelen mulato­zásokon vettek részt és az egyik ilyen mulatozáson halt meg Vilma Montesi, kábítószer túlzott élveze: te következtében. A holttestet az­után kivitték a tengerpartra. Az újságírók nyomozása azt is kide­rítette, hogy az ügyben olyan ma­gasállású politikai személyiségek is érintettek, mint Piccioni, volt keresztény-demokrata miniszter* elnökjelölt és Tupini, volt mi­niszterelnökségi államtitkár, aki éppen a Montesi-ügy következté­ben a közelmúltban lemondott. A Montesi-ügy kipattanása után a keresztény-demokrata párt ve’ zető köreiben fokozódtak az amúgyis éles személyi és klikk­ellentétek. A »L'Unitá« rámutat arra, hogy a Montesi’ügy igen jellemző a je­lenlegi uralkodó rendszer tartha­tatlanságára. Azt is kifejti, hogy ez a gyalázatos politikai botrány milyen szerepet játszik a kor­mányválság körüli machinációk­ban. Ugyanakkor — írja az Olasz Kommunista Párt központi lapja — amikor a jogos követeléseikért harcban álló, munkát és kenyeret követelő olasz dolgozókat letar­tóztatják, »nincs rendőrség a ká­bítószerkereskedelem, a kéjelgés, a politikai korrupció leleplezésére. A Montesi-ügy most már több mint egyszerű rendőri hír és egy régi bűnös problémát vet fel: a közélet korruptságá.nak problémá­ját és a gazdagok és hatalmasok Olaszországában a magasállású cinkostársak problémáját«. Uj vezetőséget választottak a bftszéofai Lenin tsz kommunistái Hides: téli este van. A bőszénfai Lenin termelőszövetkezet szépen fel­díszített párthelyiségében barátságos meleget áraszt a csendesen duruzsoló kályha. Mire az óra mutatója elért a hatot, a kis helyiség benépesedik, hangos lesz a termelőszövetkezet kommunistáinak beszélgetésétől. Ün­nep van ma a termelőszövetkezetben. Ünnepelnek a párttagok és ünnepel­nek a tsz pártonkívüli dolgozói egy­aránt. A derűs, mosolygós arcokból, a várakozó tekintetekből azt. lehet kiolvasni, hogy ma este nagy dolog történik, a mai este sikerétől nagy­mértékben függ az egész termelőszö­vetkezet további fejlődése, a tagság életének szépülése. A mai taggyűlés nagy esemény. A termelőszövetkezet kommunistái ezen ,a taggyűlésen új vezetőséget Válasz­tanak pártszervezetük élére. Ez nem kis dolog, a párttagoknak jól meg kell gondolniuk, hogy kikot tisztelnek meg bizalmukkal. A párttagok a pártszervezetük és egész termelőszö­vetkezetük ügye iránti mélysége:; fe­lelősségérzettel jöttek el a mai tag­gyűlésre. Fél 7-kor, a kitűzött idő­pontban a tsz mindenegyes kommu­nistája megjelent a taggyűlésen. A beszámolót Nyikos István elv­társ, az alapszervezet titkára tartot­ta meg. A vezetőség nevében beszá­molt az elmúlt vezetőség választás óta eltelt időszak eredményeiről és hiányosságairól. Nyikos elvtárs elmondta, hogy a termelőszövetkezet az elmúlt eszten­dőben küzdelmes utat tett meg. A harc élvonalában a tsz kommunistái haladtak. Tántoríthatatlanul munkál­kodtak a tsz megerősítésén, a tagság ■jólétének növelésén. A párttagok a legtöbb munkaegységet szerezték és ezzel példát mutattak a tsz többi tag­jának. Jobb eredményt is el tudtunk vol­na érni — hangsúlyozta Nyikos elv­társ — ha pártszervezetünk munkája nemcsak befelé irányult volna, ha­nem a pártonkívüli tsz-tagok felé is. Súlyos hiba volt az, hogy pártszer­vezetünk magába zárkózott, hogy egyedül akartunk minden munkát el­végezni, lebecsültük a pártonkívüliek munkáját, nem hallgattuk meg azok véleményét, javaslatait. Megsértettük a párt- és a szövetkezeti demokrá­ciát is. A vezetés sokszor kiskirályos- kodássá fajult. Ebből' a helytelen munkából az következett, hogy 1952- ben több jól dolgozó parasztcsalád kilépett a tsz-ből. Ekkor gondolkoz­ni kezdtünk, hogy a mi hibánkból, a termelőszövetkezeti tagok jogainak megcsonkításából, a pártdemokrácia megsértéséből fakadnak a hiányos­ságok. Nem sok segítséget kaptunk a hibák kijavításához a járási párt­bizottságtól sem. Több esetben elő­fordult, hogy a felsőbb pártszervek­től kiküldött elvtársak szinte jelszó- szerűen mondogatták, hogy a tsz párttitkára és az elnöke az egész ter­melőszövetkezet gazdája. ’ Azonban ahhoz, hogy ez valóban így legyen, nem sok segítséget adták. Mi pedig ezt tévesen úgy értelmeztük, hogy a termelőszövetkezetben mindennek úgy kell történnie, ahogy a párttit­kár és a tsz elnöke akarja. A kormányprogramul megjelenése után és főleg a Központi Vezetőség október 31-i határozata óta hatalmas változás történt pártszervezetünk életében, az egész termelőszövetke­zetben. Megjavítottuk a vezetés mód­szerét. . Minden esetben meghallgat­juk a pártonkívüliek véleményét is. Tanácskozásainkba, megbeszéléseink­be bevonjuk őket, kikérjük javasla­taikat és felhasználjuk tapasztalatai­kat. A párttagokat az őszi munkák idején elosztottuk brigádokba és munkacsapatokba. Ez valósággal megelevenítette az egész termelőszö­vetkezet életét. Pártszervezetünk kö­zelebb került a dolgozókhoz, ennek eredményeképpen az elmúlt két hó­nap alatt két tagjelölttel tudtuk erő­síteni pártszervezetünket. Pártszerveze'tünk munkájának megjavulása jótékonyan hatott ter­melőszövetkezetünk egész fejlődésé­re és a tsz-en kívülálló dolgozókra is, aminek nyomán 5 család kérte felvételét tsz-ünkbe. Az ősz folya­mán már sikeresen megbirkóztunk a termelési feladatokkal, szilárdult, fejlődött szövetkezetünk. A beszámoló ezután foglalkozott a Központi Vezetőség december 19-i határozatával és a pártszervezet előtt álló közvetlen feladatokkal, a III. pártkongresszus jelentőségével. A vezetőség beszámolója helyesen [megszabta azokat a feladatokat, me- , Iveket a pártszervezet tagjainak meg kell valósítaniok a pártmunka meg­javításában, a tavaszi munkák elő­készületeiben és általában az idei gazdasági -év folyamán. A beszámolót követő vitában min­denegyes elvtárs elmondta vélemé­nyét a pártszervezet eddigi munká­járól, felszabadultan bírálták az alap­szervezet vezetőségének tevékenysé­gét és javaslatokat tettek a hibák ki­javítására. Vajda István elvtárs el mond hí, hogy legfontosabb feladat most az, hogy mindenegyes párttag harcoljon a munkafegyelem megszilárdításáért és a terméshozam növeléséért. Ennek érdekében ió politikai felvilágosító munkát kell végezni és mindenegyes párttagnak élen kell járnia a terme­lésben. Javasolta a pártszervezet fe­lé, hogy szervezzék újjá a népnevelő­csoportot c-s javítsák meg a most fo­lyó politikai oktatást, ami nagyon alkalmas a párttagok és pártonkívü- liek alapos felkészítésére. Vaida elv­társ javasolta, hogy a tsz párt- és gazdasági vezetői dolgozzanak ki egy tervet a tsz terméshozamának növe­lésére és ennek végrehajtására moz­gósítsák a termelőszövetkezet tagjait. Dudák István elvtárs a III. párt- kongresszus jelentőségével foglalko­zott hozzászólásában. Elmondta, ha a pártkongresszus tiszteletére széles­körű versenymozgalom bontakozik ki a termelőszövetkezetben, az nagy­mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a tavaszi mezőgazdasági munkákat si­keresen végrehajtsák. Felajánlotta, hogy a pártkongresszus megnyitá­sáig a felesi átlagot 4 literről 6 li­terre emeli. Nógeli elvtárs hozzászólásában fő­leg a párt december 19-i határozatá­val foglalkozott. Javasolta, hogy a légsürgősebben szaporítsák fel a tsz állatállományát. A selejt- és tovább- íenyésztésre alkalmatlan szarvasmar­hák helyett jóminőségű szarvasmar­hákat kell beállítani és nevelni. A földek megművelését pedig sokkal lelkiismeretesebben kell elvégezni, mint eddig tették. Felajánlotta, hogy brigádjával a 80 mázsás holdanként! burgonvatermésátlagot 100 mázsára, a 12 mázsás holdanként! búzatermést pedig 15 mázsára emeli. Potó János elvtárs a termelőszövet­kezet fiatalságának neveléséről be­szélt. — A termelőszövetkezetben lé­vő fiatalok aagy erőt képviselnek — mondta. — Ha a pártszervezet törő­dik velük és neveli őket, akkor a me­zőgazdasági munkák ideje alatt való­ságos forradalmat tudunk csinálni termelőszövetkezetünkben. Persze ehhez türelmes, segítőkész pártmun­kára van szükség. A hozzászólások után megvitatták a pártszervezet vezetőségének hatá­rozati javaslatát, ami a politikai és termelőmunka megjavítására irá­nyult. Meg lehet állapítani azt, hogy a taggyűlés betöltötte feladatát. Fel­tárta azokat a hiányosságokat, amik gátolták a pártszervezet, a termelő- szövetkezet fejlődését, a nagyobb eredmények elérését. A taggyűlésen megmutatkozott az, hogy a kollekti­ven elkészített beszámoló, amely az egész tagság véleményét tükrözi, jó hozzászólásokat, javaslatokat . és egészséges vitát eredményez. A bírá­lat és önbírálat kibontakozása is utat tört magának ezen a taggyűlésen. Valamennyi párttag bátran elmond­hatta véleményét a pártszervezet és a tsz vezetésével kapcsolatban. — Ezen a taggyűlésen megkönv- nyehbültünk, új életet kezdünk —* mondta Baumgartner József elvtárs — leráztuk a két év nyomasztó gond­jait, most friss erővel, felszabadul­tan látunk hozzá új életünk szépíté­séhez. A pártszervezet feladata valóban az, hogy új módon, a taggyűlés szel­lemében végezze munkáját, harcol­jon a párt- és kormányhatározatok végrehajtásáért. Bizonyítsák be a nagyüzemi gazdálkodás fölényét. Te­gyék vonzóvá termelőszövetkezetü­ket. Az elmúlt napokban termelőszö­vetkezetükbe belépett 5 dolgozó pa­rasztcsalád azt bizonyítja, hogy ha egyetértésben dolgoznak, figyelembe­veszik a párt- és kormányhatározato­kat, akkor napról-napra több és több dolgozó paraszt kéri felvételét tsz-ük- be. Wirth Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom