Somogyi Néplap, 1953. november (10. évfolyam, 257-280. szám)
1953-11-11 / 264. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1953 november 11. A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőség 1953 június 28-i határozatainak végrehaj fásáról RÁKOSI MÁTYÁS ELVTÁRS BESZÉDE A KV 1953 OKTÓBER 31-1 ÜLÉSÉN (Rákosi elvtárs beszédének első részét lapunk tegnapi számában közöltük.) Rendelkezésre kell bocsátani mindazokat az eszközöket, amelyek a több termelést elősegítik: a műtrágyát, növényvédőszereket, gépi munkát, nemesített vetőmagot, fajállatot, egyszóval mindent, aminek eredményeképpen megnő az egyéni paraszti gazdaságokban is a termés eredménye. Érdekeltségét a többtermelésben azzal is serkenteni kell, hogy elkészítsük és eljuttassuk a faluba mindazokat az árukat, amelyekre a parasztságnak szüksége van, amelyeket szívesen vásárol és amelyekben az utolsó időkben hiány mutatkozott. Az ilyen, számára szükséges áru bőséges legyártásának kérdése visszavezet bennünket az ipari beruházások átállításához, mert a parasztság által megkövetelt áruk és fogyasztási cikkek gyártását máskép, mint iparunk átcsoportosításával megoldani nem tudjuk. Ipari termelésünknek és beruházásainknak az az átállítása, melyet pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, ilyen módon szoros kölcsönhatásban áll egész népünk növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésével, egész szocialista építésünkkel és ez mutatja, hogy a helyes határozatok végrehajtásának eredménye milyen széles körre terjed ki és milyen mélyreható. A NÉP helyes alkalmazása Központi Vezetőségünk és kormányunk azon határozatait, melyek a mezőgazdaság fejlesztését és benne a szocialista szektor támogatása mellett az egyénileg .dolgozó parasztságnak az eddiginél fokozottabb támogatását irányozták elő, nem egy elvtársunk úgy értelmezte, hogy mi most térünk rá az úgynevezett NÉP- re, arra az új gazdaságpolitikára, melyet Lenin kezdeményezésére a Szovjetunió a polgárháború befejezésekor kezdett megvalósítani. Ez a nézet téves. A NEP-nek megfelelő új gazdaságpolitikát mi már akkor kezdtük, amikor a fordulat éve után nálunk hatalomra jutott a munkásosztály és megkezdte a szocializmus építését. A NÉP minden ország szocialista forradalmának elkerülhetetlen szakasza a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában. A NÉP a proletár- diktatúrának arra irányuló politikája, hogy ne közvetlen termékcserével, ne piac nélkül és a piac megkerülésével, hanem a piac kihasználásával, a piac útján küzdje le a kapitalista elemeket és építse fel a szocialista gazdaságot. Ez a politika lehetővé teszi, hogy a parasztság beadási kötelezettsége után fennmaradó áruját a szabadpiacon eladja, és ezzel saját gazdasági érdekeltségén keresztül hozzájáruljon a szocializmust építő ipari munkásság, a város jobb ellátásához, jobb élelmezéséhez. Ezt a politikát folytattuk mi is, miután a munkásosztály hatalomra jutott hazánkban. A hiba azonban ott volt, hogy e politikát olyan megszorításokkal (szinte teljes állami gabona-monopólium. az állatfelvásárlások állami monopóliuma, a mezőgazdasági áruk szállítási engedélyhez kötése stb.) alkalmaztuk, amelyek jelentékenyen csökkentették hatályosságát és eredményeit. 1951 december 1-én. amikor a jegyrendszert megszüntettük.. ezeknek a NEP-et korlátozó intézkedéseknek jelentékeny részét eltöröltük. Erre annál is inkább szükség volt, mert iparunk fejlődése, valamint a jegyrendszer megszüntetését követő megnövekedett élelmiszervásárlások ezt szükségessé tették. Ebben a helyzetben a NÉP helyes alkalmazásának egyik legfőbb feladata az lett volna, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel segítsük. serkentsük a mezőgazdaság termelését és hassunk oda, hogy a parasztság nagy többségét kitevő egyéni gazdálkodók minél több árut hozzanak a piacra. A többtermeléshez több műtrágya is kellett volna, több, jobb gépi munka rendelkezésre bocsátása, előnyös termelési szerződések, kedvezmények és egy sor egyéb intézkedés, mely a parasztság termelési kedvét és árutermelését fokozta volna. Ehelyett mi a megnövekedett szükségletről úgy akartunk gondoskodni, hogy emeltük a beadási kötelezettségeket és ezzel csökkentettük azt az árumennyiséget, amit a parasztság szabadpiacon eladhatott. A tetejébe egyre kevesebb műtrágyát. kevesebb kisgépet és gépi munkát adtunk a földművesek nagy többségét kitevő egyénileg dolgozó gazdáknak, ami persze nem segítette elő a többtermelést. Mindez együttvéve oda vezetett, hogy a parasztság termelési kedve csökkent, sőt az egyénileg dolgozó parasztok tízezrei egyszerűen otthagyták a földet s elmentek az iparba, az állami gazdaságokba, ahol jobban megtalálták számításukat. Azok az intézkedések tehát, amelyeket most pártunk és kormányunk e téren foganatosít, nem a NÉP kezdetét jelentik, hanem azoknak a hibáknak kijavítását, amelyeket a NÉP eddigi alkalmazása folyamán elkövettünk. Ezek az intézkedések egyrészt megnyugtatják az egyénileg dolgozó parasztokat, erősítik biztonságérzetüket, másrészt a nyújtott kedvezmények és előnyök útján több- termelésre serkentik őket, s oda hatnak, hogy elhárítsák azokat az akadályokat, melyek fékezték eddig az egyéni parasztság termelési kedvét, melyek akadályozták az egyénileg dolgozó parasztok termelésének fejlesztését, s ami ezzel összefügg, akadályozták a piacra kerülő élelmiszerek mennyiségének növelését. Az egyénileg dolgozó parasztok meg is értették pártunknak és kormányunknak ezt a szándékát, helyeslőleg, positive foglaltak hozzá állást és ennek az állásfoglalásnak, valamint a meg-1 rövekedett termelési kedvnek egyik megnyilvánulási formája az, hogy több mint 200.000 egyénileg dolgozó paraszt vett bérletet a tartalékföldekből. Szövetségünk a középparasztsággal Az a körülmény, hogy hazánkban a termelőszövetkezetek létrehozásával megkezdődött a falun a szocializmus építése, nem változtatta meg alapjában azt a lenini politikát, mely a mai viszonyokhoz hasonló helyzetben előírja, hogy «támaszkodjunk teljes erővel a szegényparasztságra, legyünk szövetségben a középparaszttal és harcoljunk a ku!ák ellem-. Mióta a térmelőszövetkezeti mozgalom fejlődésnek indult a falun, a szegényparasztság mellett természetesen elsősorban a szövetkezeti parasztságra támaszkodunk, melynek sorai között növekszik a középparasztok száma. (Bár a most kilépők között nagy a középparasztok aránya.) Az is világos, hogy a mi viszonyaink között az a középparaszt, aki már belépett a szövetkezetbe, aki lelkes híve a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésnek, szilárdabb támaszunk, mint az a szegényparaszt, aki nem egyszer még szemben áll a termelőszövetkezettel. A termelőszövetkezetek, a szocialista mezőgazdasági nagyüzem fejlesztése közben tehát egy pillanatra sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy politikánkban, a lenini hármas jelszónak megfelelően, változatlanul fontos a középparasztsággal való szövetségünk is. Ezért tekintet nélkül arra, hogy jelenleg még hogyan viszonyul a termelőszövetkezethez, áll- juk vele a szövetséget, s annak a lenini tanításnak a szellemében, hogy a munkásosztály a középparasztot «a szükségletei iránt tanúsított figyelmes magatartással vonja a maga oldalára», mi is arra törekszünk, hogy számotvessünk minden tekintetben középparaszt szövetségesünk érdekeivel és kielégítsük ezeket az érdekeket. Az errevonatkozó határozatok szorosabbra fűzik a munkásparaszt szövetséget, tovább erősítik pártunk befolyását, tekintélyét, s tovább szilárdítják- egész népi demokráciánkat. Eredményeink megszilárdítása Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak döntő része az, amely előírja, hogy iparfejlesztésünk ütemének lassítását olyan átcsoportosításra használjuk fel, mely lehetővé teszi a mezőgazdaság eddiginél hasonlíthatatlanabbul erőteljesebb támogatását és fejlesztését, s ami ennek következménye: az élelmiszerek termelésének növelését. A lassúbb ütem módot ad arra, hogy eddig elért eredményeinket megszilárdítsuk, megszüntessük népgazdaságunkban azokat az aránytalanságokat, melyek mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlődésének elmaradásában, továbbá a nép jólét emelését szolgáló élelmiszeripar és könnyűipar lassú fejlődésében, valamint a lakásépítések terén és egyebütt jelentkeznek. A lassított ütem lehetővé teszi a lélegzetvételt, az elért eredmények pontos számbavételét, a hiányok pótlását, a rendszeres karbantartást, a tartalékok feltöltését és mindazoknak az akadályoknak az elhárítását, melyek egyre érezhetőbben gátolták és még mindig gátolják továbbfejlődésünket. Iparosításunk eddigi hatalmas eredményei módot nyújtanak arra, hogy ezt az átcsoportosítást gyorsan és sikeresen végrehajtsuk. Ez az átcsoportosítás viszont lehetővé teszi ipari munkásságunk, az egész dolgozó nép jólétének további egyenletes, állandó javulását, s egyben egész szocialista építésünk erőteljes továbbfejlesztését. Egész továbbfejlődésünk kulcskérdése, az a legközelebbi döntő láncszem, melyet teljes erővel meg kell ragadnunk: a mezőgazdaság fejlesztése. Ez az a bizonyos lenini láncszem, mellyel előkészítjük az átmenetet a következő láncszemhez, mely nélkül nem fejlődhetünk tovább. Ez most és a legközelebbi 2—3 évben a központi feladat. Most erre kell erőinket összpontosítani. Ha ezt a feladatot jól megoldjuk, népünk jóléte emelkedik, pártunk és a tömegek viszonya megjavul, erősödik a munkás-paraszt szövetség, népi demokráciánk alapja. A szocialista építés új szakaszába léptünk A lélegzetvétel, a nehézipar fejlesztésének lassítása, az elért eredmények megszilárdítása, és ugyanakkor a mezőgazdaság gyors és nagyarányú fejlesztése együtt alkotják legjellemzőbb sajátosságát annak az új szakasznak, melybe Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatai után léptünk. Ezek a feladatok újak az eddigiekkel, a régiekkel szemben, végrehajtásuk komoly változást, bizonyos fokig fordulatot jelent szocialista építésünk módszereiben. Központi Vezetőségünk mai ülésének jelén tősége abban is áll, hogy világosan rámutat arra, hogy a szocialista építés új szakaszába léptünk, abba a szakaszba, ahol a mezőgazdaság gyors fejlesztése a központi kérdés, ahol a dolgozó nép életszínvonalának állandó javítását, a szocializmus alaptörvényének fokozottabb érvényesítését tűzzük napirendre. Pártunk minden tagja legyen tudatában annak, hogy alapvető változás állt be gazdaságpolitikánkban, annak irányvonalában. Ezért minden elvtársunk tanulmányozza gondosan határozatainkat és rendszabályainkat és értse meg, hogy döntő mértékben jó végrehajtásuktól függ egész további fejlődésünk, egész jövőnk. A határozatok végrehajtásának nehézségeiről Ezt azért kell ilyen élesen aláhúzni, mert mint minden jelentős és mélyreható átcsoportosításnak és átállításnak, a mi határozataink végrehajtásának is vannak nehézségei, melyeket nem akarunk lekicsinyelni és melyek előtt nem kívánunk sze- methunyni. Az ipari termelés olyan jelentős átállítása, mint az, amit pártunk és kormányunk határozatai megkövetelnek, sok munkát, körültekintést és gondot igényel. Növeli a nehézségeket, hogy az átcsoportosítással kapcsolatban most jelentkeznek és most ütköznek ki eddigi ipar- fejlesztésünk gyors ütemének árnyoldalai: az, hogy villamosenergiatermelésünknél nem helyeztünk kellő gondot erőműveink biztonságos üzemeltetésére, hogy szénbányászatunkban elhanyagoltuk a feltárást és így tovább. Ezt világosan meg kell mondanunk, mert egyes elvtársaink ezeknek a bajoknak a jelentkezését Központi Vezetőségünk határozataira, az új kormány programmjára, szóval a hibák feltárására vezetik vissza. Ma már nem szorul magyarázatra, hogy milyen helyesen járt el pártunk és kormányunk, amikor bátor kézzel nyúlt e kérdésekhez, s hogy milyen súlyos, következményekkel járt volna, ha idejében bele nem avatkozunk. De nem is ezek a nehézségek az átállás, az átcsoportosítás legkomolyabb akadályai, hanem az az értetlenség, vontatottság, belső ellenállás, melyet elvtársaink egy része a határozatok végrehajtásával szemben tanúsít. A párt és a kormány határozatait a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép helyesléssel fogadta. ' A dolgozók megértették, hogy e határozatok az ő javukat szolgálják, a dolgozó nép, elsősorban az ipari munkásság jólétének emelését célozzák. Ez megkönnyíti a gazdasági vezetés munkáját. A határozatok kijavítják a hibákat, csökkentik az eddigi túlfeszített ütemet. Reálisabbá teszik terveinket, s ezzel megkönnyítik, elősegítik végrehajtásukat. Az iparfejlesztés lassúbb üteme végre lehetővé teszi a gazdasági vezetők számára, hogy körültekintsenek gazdaságuk táján, rendbeszedjék üzemeiket, megjavítsák a munkavédelmet, a munkásjóléti intézményeket, az öltözőket, a fürdőket, az ebédlőket, több gondot fordítsanak a gépek karbantartására. Biztosíthatják jó, folyamatos üzemeltetésüket, jobban megszervezhetik a munkát, megjavíthatják a minőséget, csökkenthetik az önköltséget, a selejtet, gondoskodhatnak a munka termelékenységének emeléséről, takarékosabban bánhatnak az anyaggal, energiával. Egyszóval: megvalósíthatjuk mindazt, aminek az elmúlt hat esztendő hatalmas ütemű fejlődése közben nem tudtak elég figyelmet szentelni. Azt tapasztaljuk azonban, hogy akadnak olyan elvtársaink, akik most, mikor az átcsoportosítás feladata új kérdések elé állítja őket — olyanok elé, melyeket eddig nem végeztek és amelyekben nincsen gyakorlatuk — megtorpannak. Nem egyszer mereven ragaszkodnak régi elgondolásaikhoz, eltúlozzák az átcsoportosítással, az átállással járó nehézségeket és vontatottan, immel- ámmal állnak a munkához. Másokat a helyes és célravezető határozatok megértésében és végrehajtásában az gátol,- hogy csak saját területüket tartják szem előtt, csak saját gazdasági águkkal törődnek, s nem törekszenek arra, hogy feladataikat az egész szocialista népgazdaság szempontjából tekintsék. Az ilyen gazdasági vezetők kételyeit, bizonytalanságát, vontatottságát vagy ellenkezését nem egyszer ügyesen az ellenség is táplálja, támogatja, érveket szolgáltat hozzá. Vannak olyan gazdasági vezetőink, akik rabjai saját régi elképzeléseiknek. Az ilyen elvtársak nem törekednek arra, hegy megértsék határozataink célkitűzéseit és hatását, nem hatolnak e határozatok lényegébe, nem tanulmányozzák végrehajtásuk gazdasági és politikai eredményeit és ezért nem képesek megérteni, hogy miért van döntő jelentősége az átállásnak. Akadnak azonban olyan elvtársaink is, akik az iparosítás és a beruházások ütemének lassítását visz- ;zavonulásnak tekintik, a mezőgazdaság és a parasztság támogatásában icbboldaM politikát látnak, és azt, hogy az ipar fejlesztésének csökkentett üteme mellett a mezőgazdaság gyors fejlesztésére veszünk irányt, letérésnek tekintik a szocializmus építésének helyes útjáról Az efféle nézetek rendkívül, komoly károkat i-.kezbatrak. ha telies erővel fel nem lépünk velük szemben. A szocialista építés folytatásának eírvediil helyes útja Az a politika, melynek eredményeképpen megnő a szocializmust építő munkásosztály, de az egész dolgozó nép életszínvonala és jóléte, megnő a mezőgazdaság termelése és vele együtt több lesz a búza, a hús, a zsír, a tej, az élelmiszereknek s azoknak a nyersanyagoknak a mennyisége, melyekkel a mezőgazdaság szocialista iparunkat táplálja, nem visz- szavonulás, de előrehaladás. Ha mi most, miután iparunkat a háború előttinek háromszorosára emeltük, rátérünk arra, hogy a mezőgazdaság termelését, benne az élelmiszerek termelését is erőteljesen megnöveljük, hogy ezzel megemeljük az ipari munkásság életszínvonalát — ez nem letérés a szocializmus építésének útjáról, hanem túlzottan gyors iparosításunk folyamán előállott aránytalanságok szükséges és elkerülhetetlen kiküszöbölése, a szocialista építés folytatásának egyedül helyes útja fejlődésünk jelenlegi szakaszán. A Központi Vezetőség és a kormány határozatainak végrehajtásával szemben helyenként ellenállás tapasztalható állami és gazdasági vonalon, magában az Országos Tervhivatalban és a kohó- és gépipari minisztériumban, a nehézipari minisztériumban is, ahol az elvtársak egy része hat év alatt hozzászokott ah- hoz, hogy az ipari termelés tervének ütemét szakadatlanul — nem egyszer még év közben is — megemelték és most az új feladatok előtt megtorpannak. De tapasztalható helyenként vontatottság és ellenkezés pártunkban, sőt pártunk központi apparátusában is, például terv- és pénzügyi osztályunkon. Élesen fel kell lépni az ilyen jelenségekkel szemben. Az, hogy egy vezető elvtárs kényszeredetten. meggyőződés nélkül, vagy éppen elutasítóan viszonyúk pártunk és kormányunk döntő határozataihoz, nem marad titok, ezt észreveszik a körülötte dolgozó elvtársak, az egyszerű munkások és észreveszi az ellenség is. Az ilyen magatartás gátolja a lendületes munkát, fékez, lazítja a fegyelmet, lassítja a munka ütemét, csökkenti az éberséget, s mindezzel fokozza az átállítás nehézségeit. Az ellenség bátorságot merít ebből, megkettőzi erőfeszítéseit és növeli kártevését. Mikor pártunk új módszerekkel, az eddig folytatott politika megváltoztatásával oldja meg a feladatokat, amikor ennek megfelelően módosítást végez, egyesek nem tudják követni az újat. Tétováznak, tépelőd- nek, sőt ellenkeznek. Ez nemcsak nálunk van így. Amikor Lenin javaslatára 1921-ben a Szovjetunióban rátérték az új gazdaságpolitikára, a NEP-re, ott is hasonló jelenségek léptek fel. A NÉP a szocializmus építésének elkerülhetetlen szakasza volt, megvalósítása meggyorsította a szocializmus építését. Helyessége és szükségszerűsége, valamint általános érvénye minden, a szocializmust építő országra, ma már világos és vitathatatlan. Mikor azonban bevezették, Leninnek szembe kellett szállnia azokkal, akik a NEP-et úgy tekintették, mint a proletáriátus diktatúrájáról való lemondást. Akadtak akkor is, akik helytelenítették, hogy a NÉP azzal kezdődik, hogy a parasztság helyzetén javítanak. Lenin akkor megmagyarázta, hogy az új gazdaságpolitika, a NÉP a munkásság helyzetének javítását eredményezi a parasztság helyzetének megjavításán, termelőerőinek növekedésén keresztül. Pártunk és kormányunk határozatai nem megállást, még kevésbbé visszavonulást, vagy éppen a szocialista építés útjáról való letérést jelentenek, hanem a szocializmus továbbépítésének1 egyetlen járható útját jelölik ki fejlődésünk jelenlegi szakaszán. Mi most a munkásosztály, az értelmiség, az egész dolgozó nép életszínvonalát a mezőgazdaság fejlesztésével, a mezőgazdasági termelés fokozásával emeljük. Most és a legközelebbi időben csak így és ezekkel a rendszabályokkal lehet és kell tovább építenünk a szocializmust. Ez a politika, amelyet kidolgoztunk, pártunk helyes politikája, és éppen ezért az egész dolgozó nép politikája is. Pártunk a munkásosztály élén most ezzel a politikával irányítja és viszi tovább az országot a szocializmus építésének útján. Az a politika, melyet pártunk most megvalósít, a munkásosztály, az egész dolgozó nép politikája. Mint minden helyes lépésnél, ezúttal is összeforr a párt. a munkásosztály, a parasztság, az egész dolgozó nép érdeke. A mezőgazdaság fokozott fejlesztésével a munkásosztály nemcsak a parasztságnak segít, de sa.iátmagá- nak is. A mezőgazdaság fellendítése egyben a munkás-paraszt szövetség erősítése, népi demokratikus államunk alapjainak erősítése, annak az államnak szilárdítása, melynek vezetőereje a magyar munkásosztály! Pártunk Lenin—Sztálin tanításának szellemében járt el, amikor bátran és határozottan rátért arra az útra, melyet Központi Vezetőségünk határozatai jelölnek meg. IV. Az új fejlődési szakasz feladatai A Központi Vezetőség júniusi kibővített ülésének határozatai új szakaszt nyitottak a Magyar Dolgozók Pártja életében, a magyar népi demokrácia fejlődésében. A párt előtt álló feladatok tehát a jelenlegi új fejlődési szakasz feladatai: az elért eredmények megszilárdítása a népgazdaságban, s ennek alapján a mezőgazdasági termelés, az élelmiszer- termelés nagyarányú fellendítésének megszervezése. Mindennek velejárója és elengedhetetlen szerves része, hogy pártunk kifejlessze, elmélyítse a pár- tonkívüli dolgozó tömegekkel való kapcsolatát, hogy ápolja és erősítse pártunk, kormányunk és népünk egysegének gondolatát. Egész dolgozó népünk egysége és összefogása a legjobb biztosíték arra, hogy a nagy és új célokat, melyeket Központi Vezetőségünk elénk tűzött, jól és gyorsan meg tudjuk valósítani. Központi Vezetőségünk és kormányunk határozatainak megfelelően, népgazdaságunk fejlesztését 1954-re olymódon kell előirányozni, hogy a beruházások összege csökkenjen. A mezőgazdaság gyors fejlesztése megköveteli, hogy a beruházásokban a mezőgazdaság részesedése az ezévi 12 —13 százalékról több mint kétszeresére növekedjék a jövő évben. Az 1953. évi 58 százalékkal szemben, a nemzeti jövedelemnek mintegy 70 százalékát kell a jövő évben a lakosság ellátására fordítani. Biztosítani kell, hogy a lakosság nemcsak több, de jobb minőségű és gazdagabb választékú áruhoz jusson. Nagyobb mennyiségben kell gyártani és forgalomba hozni: jóminőségű szöveteket, készruhát, cipőt, gyermekfehérneműt, bútort, edényárut, különböző háztartási felszerelési tárgyakat, motorkerékpárt stb. Biztosítani kell az 1954. évi népgazdasági terv jó előkészítését Minden erővel biztosítani kell az 1953. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését, az 3954. évi népgazdasági terv jó előkészítését annak érdekében, hogy az átmenet a jövő évre zökkenőmentes legyen, s a termelésben ne következzék be visszaesés. Fokozott gondot kell fordítani a nép életszínvonala emelésének és a szocialista felhalmozásnak döntő forrásaira: az önköltségcsökkentésre és a termelékenység emelésére. Meg kell javítani a termékek minőségét mind a könnyű- és az élelmiszeriparban, mind az egyéb iparágakban, s az építkezésben. A legszigorúbb takarékosságot keli megvalósítani anyaggal, energiával, pénzeszközökkel! Fokozott gondot kell fordítani a villamosenergia, a szénbányászat és a
