Somogyi Néplap, 1953. október (10. évfolyam, 230-256. szám)
1953-10-11 / 239. szám
Vasárnap, 1953 október lí. SOMOGYI NÉPLAP Élő embereket lássanak a levelek mögött a Kaposvári Járási Tanácson A DOLGOZÓK LEVELEI, bejelentései igen hasznosak, ha azokat a helyi szervék jól használják fel, lelkiismeretesen elintézik. Azok az emberek, akik az illetékes szerveknek, vagy éppen a pártsajtónak eg.v- egy jelenségéről, intézkedéséről megírják a véleményüket, ezt azért teszik, mert tüzeli őket az igazság heve, fűti őket az, hogy az ő községükben, munkahelyükön ne legyenek hibák. Akik nem törődnek a dolgozók leveleivel, figyelmen kívül hagyják azok bejelentéseit, panaszait, javaslatait, elárulják ezzel magukról, hogy politikailag vakok, nem képesek és nem akarnak támaszkodni a legértékesebb segítségre: a népre. Ezekkel az emberekkel meg kell értetni, hogy a levelek írói az ő segítőik. »«Általuk, mint valami barométer segítségével, mely közvetlenül tükrözi építőmunkánk hibáit, nagyon sokat tudnánk kideríteni és kijavítani» — mondotta Sztálin elvtárs. Ajánlatos ezt megszívlelni a tanácsoknak is. Megnéztük, hogyan bánnak a dolgozók bejelentéseivel, leveleivel a Kaposvári Járási Tanácson. Azt tapasztaltuk, hogy felháborító az a nemtörődömség, az a lélektelen, bürokratikus bánásmód, ahogy a leveleket, bejelentéseket kezelik. Vakon tehernek veszik az osztályok a leveleket, hónapokig nem intézkednek azok nyomán, ha végül intézkednek, abban sincs köszönet. Nem egy eset- 'ben felületesen, hánya-veti módon, úgy intézik el a panaszokat, bejelentéseket, hogy azzal csak bosszúságot szereznek a levelek íróinak. Kirívó példa erre a nagyberki Igazság tsz panaszának «elintézése». A levél április 9-cn érkezett a járási tanácshoz, tartalmazta, hogy a helyi tanács a rendelettel nem törődve, ar- Ta a tartalékföldre is vetett ki élőállat- és állati termék beadási kötelezettséget. melyet a tsz első évijén használt. Itt nem lett volna egyéb teendője a járási tanács begyűjtési osztályának (ők kapták meg a levelet), mint leszólni telefonon a nagyberki tanácselnöknek. felhívni a figyelmét a rendeletre és arra, hogy azonnal tö- "rölje a jogtalanul kivetett beadási kötelezettséget. Ezután á tsz-nél kellett volna akár levélben is leellenőrizni, végrehaitotta-e az utasítást, illetve a rendeletét a tanácselnök. Erről a rendeletről ugyanis közölt «pikket a «Szabad Nép» ez év március 5-i száma. A JÁRÁSI TANÁCS azonban de- thogy választotta ezt az egyszerű, rövid utat. Nem. Ók kiutaztak a helyszínre, a tanácson utánanéztek a dolognak és nagybölcsen megállapították, hogy a panasz jogtalan, a beadás kivetése jogos. Csak azt nem tudjuk, mire alapozták ezt. Ment a levél: közölték a megállapításukat. Június 4-én újabb levél érkezett ebben az ■ügyben hozzájuk, a panasz védelmére. A levél hivatkozott a «Szabad Nép»-ben közölt rendeletre. Ezt követte újabb «kivizsgálás», aktatologatás egészen agusztusig, addig, amig a kormányprogramm nyomán hozott rendelet értelmében törölni kellett a múlt évi beadási hátralékot. Ezt p szépen rávezették az aktára és min- il den lelkiismeretíürdalás nélkül küld- jjték az irattárba. Ez csak egy példa. Hasonló igen sok van a járási tanácson. A begyűjtési osztályon 91 ügyirat, panasz és levél, bejelentés, kérelem, akta hever elintézetlenül a fiókokban, még arra sem képesek, hogy az elintézetteket megválaszolják és rendesen irattárba küldjék. Kallódik, porosodik náluk. Nincs senki, aki felelősségre vonná ezért Sallai elvtársat, az osztály- vezetőt? De van. Pár hónappal ezelőtt fegyelmit kapott a levelek és ügyiratok elfektetéséért. Elhangzott akkor az ő részéről az önkritika. Úgy tett ő is, mint az egyszeri ember, szórta fejére a hamut és aztán vö- dörszárpra a vizet a hamu mosására. Ezt mutatja a 91 elintézetlen ügy. NcM KEDVEZŐBB ebből a szempontból a mezőgazdasági osztályon sem a helyzet. A politikai vakság bizonyítéka, hogy még márciusi leve lek is fekszenek náluk elintézetlenül. Van olyan is, amin dolgoznak, de már máju= 30 óta. Ilyen Gelencsér János szabadi lakos panaszos levele. Igaz, kivizsgálta a mezőgazdasági osztály, de felületesen, aztán úgy gondolta, ezzel kész is az ügy. Végül Kovács elvtársat küldték ki. Ö kétszer is kiment, alaposan megnézte az ügyet, végül szeptember 14-én megszületett a fegyelmi a helytelen magatartást tanúsító szabadi tanácselnök ellen. Mindezt elintézhette volna a mezőgazdasági osztály 2 hét alatt, ha szívén viselné a dolgozók panaszát. Ám, ezzel javulna a tanács tömegkapcsolata, de ez egyeseknek ott nem érdeke. A mezőgazdasági osztályon azt sem tudják, hogy elintézetlen levelük van. — Ügy 40 körül — ez a válasz. Pontosan képtelenek megmondani, mert ahhoz ki kéne nyitni az előadók fiókjait, azok pedig vidéken vannak. No de a levelekért az előadók nem is igen nyitják ki a fiókokat, hadd penészesedjen a papír, ez az elvük! EZEKUTÁN JO LENNE tudni, hogy mit csinálnak vidéken a járási tanács begyűjtési és mezőgazdasági osztályának dolgozói. Hogy a’nép véleményével, a panaszokkal nem törődnek, az tény. De az is, hogy egyéb munkájuknak sem látszik meg az eredménye. Súlyos lemaradás mutatkozik az ősziek begyűjtésénél. A szénabegyüjtés határideje lejárt, a járás mégis 84.4 százaléknál tart. A tengerinek 13, a burgonyának 49.2 ' százalékát gyűjtötték be. A tej-, to jás- és baromfibegyüjtésben is lemaradtak. Bár a harmadik negyed év már lejárt, ők még erre az időszakra sem' teljesítették a tervet. Az őszi munka talán jobban megy? Nem. Ott, ahol semmibeveszik a dolgozók hangját, ott ne csodálkozza nak azon, hogy az ő «segítségüket’ is semmibe veszik. Az ősziárpavetés határideje lejárt, az «eredmény» 53, rozsból 31 százalék, pedig ennél is lejárt már a határidő. A búzavetést alig 6 százalékra teljesítette a járás. Hogyan javítsa meg hát munkáját i járási tanács? Tanulja meg szedetni, értékelni a dolgozó népet. Ne engedje el a füle mellett a dolgozók hangját, hanem szervezzék meg a munkát úgy, hogy jusson idő a dolgozók leveleinek elintézésére is. Ennek érdekében javasoljuk, hogy minden héten adják át az osztályvezetők az instruktoroknak a területükhöz tartozó leveleket, azokat, melyeket helyszínen kell elintézni. Intézkedjenek gyorsan, bürokráciamentesen. Ehhez szükséges, hogy minden instruktort hagyjanak a saját területén dolgozni, ne irányítgassák összevissza. Ha a beosztott munkatársak látják, hogy az osztályvezetők szívügyüknek tekintik a bejelentéseket, a leveleket. ők is annak fogják tekinteni. Ha ezt a dolgozók látják, ők is szeretettel fogadják a járási kiküldöttek tanácsait. FELTÉTLENÜL SZÜKSÉGES, hogy az illetékesek tegyék jóvá a létszámmegállapító bizottság hibáját, ugyanis azok kifelejtették a létszámból az ellenőrzési előadót. Minden járásban van ilyen, csupán a legna gyobb járásban, a kaposváriban nincsen. Ennek az előadónak a felada ta többek között az is, hogy a határ idők lejártával ellenőrizze az osztályokon a levelek és ügyiratok elintézését. Amig nem kapnak ellenőrzési előadót, addig a titkárságon a vezető előadó ellenőrizze hetenként a levelek útját. Ha figyelmeztetése nem használ, akkor közvetlenül az elnök, vagy a titkár vonja felelősségre a levelek elíektetőit. A járási tanács pártszervezetére is felelősség hárul azért, hogy megja- | vuljort a tanács tömegkapcsolata, hogy ne tologassák, fektessék a leveleket. Időnként nyújtson- segítséget az ellenőrzésnél és vonja felelősségre azokat a pártvezetőség, akik nem törődnek az emberek bejelentéseivel, írásaival. Takács Józsefné. Az Országos Béketanács elnökségének ülése Az Országos Béketanács elnöksége október 9-én, pénteken Andics Erzsébet, Kossuth-díjas akadémikus, az Országos Béketanács elnöke, a Bé- ke-Világtanács tagja elnökletével ülést tartott. Az ülésen Benke Valéria, az Országos Béketanács titkára beszámolt a magyar békemozgalom helyzetéről. Megállapította, hogy a békemozgalom, különösen a tavaly júniusi béketalálkozók óta állandóan szélesedett, új tömegeket nyert meg. Az elnökség több hozzászólás után határozati javaslatot fogadott el az ország minden járásában, városában és a budapesti kerületekben, járási, városi, illetve kerületi béketalálkozók rendezéséről. A határozat a többi között így hangzik: A Béke-Világtanács új ülésre készül. Köszöntse a magyar nép is a béke híveinek új seregszemléjét. Mutassa meg, hogy jólétünkön munkálkodva, az egész világ békéjét segítjük és oltalmazzuk. Élelmiszeriparunk fejlődése A hatalmas, új debreceni tejüzem építkezései befejezés előtt állnak. December végére kész lesz az élelmezésipar új létesítménye, mely megjavítja Hajdú megye tej- és tejtermék ellátását. * * * Az egész országban gyors ütemben gépesítik a sütőüzemeket. Borsod, Fejér, Komárom és Veszprém megyékben a sütödék több mint húsz gőzkemencét kapnak. Ez lényegesen tovább javítja az említett vidékek kenyérellátását minőségileg és mennyiségileg is. * «■ * Rövidesen a kőbányai sörgyárak egy Balling-fokkal erősebb sört gyártanak. Erősebb leSZ a sör, növekszik cukor- és alkoholtartalma. November 22-én és 29-én gyűljenek össze a falvak, házcsoportok, üzemek, hivatalok választott küldöttei: • békebizottságaink rendezzenek minden járásban, városban, budapesti kerületben béketalálkozókat. Ismertessék és vitassák meg a béke reménységét és a békét fenyegető veszélyeket. Hozzák el egész dolgozó népünk üzenetét arról, hogy nincs egyetlen igaz magyar ember se, aki ne támogatná a tárgyalások eszmé- í jét, a béke kivívásának ezt az egyet- ■ len célravezető módját. Az Országos Béketanács elnöksége elhatározta, hogy a béketalálkozókat széleskörű felvilágosító munka előzze meg. Ennek során októberben minden községben, városban és nagyobb üzemben ünnepélyes békeesteket rendeznek. A békeesteken és járási találkozókon olyan előadások hangzanak majd el, amelyek alkalmasak a nemzetközi helyzet új vonásainak megismertetésére, a nemzetközi helyzet és az ország életében napirenden lévő kérdések összefüggésének megértetésére. A béketalálkozók jelszava: «Béke, munka, jólét!» Az elnökségi ülésen a gödöllői járás békeharcosai nevében Csizmadia Emilné járási békebizottsági titkár azt javasolta, hogy a Béke-Világtanács legközelebbi ülésére utazó magyar küldöttek vigyék el magukkal a magyar városok, községek üzeneteit. Ezután Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja terjesztett be * javaslatot. Hangsúlyozta, hogy a magyar békemozgalom szélesedése szükségessé teszi az Országos Béketanács kibővítését. Az Országos Béketanács új tagjaiul javasolta: dr. Czapik Gyula egri érseket, az érseki rendtartomány metro- politáját, a magyar katolikus püspöki kar ezidőszerinti elnökét, Domonkos Józsefet, a Vörös Csillag Traktorgyár technikusát, Földvári Aladár Kossuth-díjas egyetemi tanárt, Haléder János zalamegyei, csácsbo- zsoki dolgozó parasztot,- Pál Józsefet, a Gheorghiu-D,ej Hajógyár főmérnökét és Szilágyi Albert békésmegyei, gyulavári dolgozó parasztot. A javaslatot az elnökség elfogadI ta. Az Országos Béketanács elnökségi ülése Andics Erzsébet zárszavával ért véget. Sokezer ipari tanuló egészségét kísérik figyelemmel az ipari tanulók egészségvizsgáló intézetében A több mint egy év óta működő ipari tanulók egészségvizsgáló inté- zetébeja rendszeres orvosi vizsgálattal ellenőrzik ipari tanulóink, a jövő szakmunkásainak egészségét. A munka megkezdése előtt felvételi orvosi vizsgálat állapítja meg, egészségileg alkalmas-e a fiatal ,— ifjú vagy leány — arra a szakmára, amelyet választott. A felvételi vizsgálaton kívül : időszakos orvosi vizsgálatokat is végeznek az intézetben! Minden fiatalról egészségügyi törzslapot állítanak ki, amely «egészségügyi útlevélként» kíséri végig munkahelyein az ipari tanulót, majd később a szakmunkást. Az ipari tanulók egészségvizsgáló intézetének orvosai ezenkívül rendszeresén látogatják a1 tanműhelyeket, üzemeket, a kohászat és .bányaipar munkahelyeit, ahol tanulmányozzák áz ipari tanulók munkaegészségügyi körülményeit, és ellenőrzik, hogyan foglalkoznak az üzemi orvosok az ipari tanulókkal. Megjelent' a „Társadalmi Szemle" új száma A «Társadalmi Szemle» most megjelent szeptemberi számában Foga- rasi Béla elvtárs, a «Szükségletek kielégítéséről» címmel írt cikket. Szabó Imre elvtárs cikke a szocialista törvényesség kérdéseit tárgyalja. A Központi Vezetőség június 27—28-i ülésén hozott határozatok egyes kérdéseivel foglalkozik Mód Aladár elvtárs cikke: a «Nep-politika és alkalmazásának néhány kérdése pártunk politikájában.» Közli a folyóirat «A nép — a történelem alkotója» című, a «Kommunyiszt» 12. számában megjelent cikket. Lenin műveinek 32. és 33. kötetét Varga Iván elvtárs ismerteti. A «Szemle» rovatban Markója Imre elvtárs a tudományos munkások világszövetsége budapesti közgyűlésével foglalkozik. A «Kommu- nyiszt» 11. és 12. számairól Baranyi Gyula elvtárs írt ismertetést. A «Könyvismertetés» rovat első cikke De Broglie francia polgári tudós nagyjelentőségű fellépését tárgyalja az indeterminizmus ellen. Elmúlt a nyár. Csípősen hűvösek .már az októberi reggelek, s amerre csak az ősz lehelete elér biborpi- •ros és arany színt öltenek a fák. A fűszálakon mint megannyi aprószemű gyémánt, csillog a reggeli harmat. Könnyű fátyolként szétterülő köd borítja a távoli hegyeket és vizeket. Itt a Balaton partján is csendesebb •már az élet, de azért korántsem szűnt meg a nyaralók vidám kacagása. A helyzet csak annyiban változott, hogy most nem annyira barnára sült, vagy mozogni is alig tudó, pirosra égett bőrű fürdőzők, mint inkább jó vastag melegítőkbe, hosz- szú nadrágokba és pulloverekbe öltözött nyaralók jókedvű nevetése, tréfálkozása töri meg a sportpályák és hatalmas parkok csendjét. A Balaton partján színpompás, gyönyörű park közepén áll a SZOT ■toalatonlellei üdülője, mely ilyenkor, • ősszel sem szűkölködik vendégekben. Nap mint nap érkeznek országunk minden részéből a jólvégzett munka Után pihennivágyó dolgozók. Nyugalom, szórakozás, nagyszerű kiszolgálás, s a balatoni nyaralás számtalan szépsége várja őket. Mi látogatóba jöttünk, beszélgetni, gyönyörködni. A park egyik útján sétálva alacsony, zömök, de fürgemozgású fiatalember jön velünk szembe. Csak úgy sugárzik belőle a jókedv és megelégedettség. Mellénk ’érve, kiváncsi tekintettel fürkész bennünket, azután megszólal: — Nem jártak már itt az elvtársak? Nem? Pedig olyan ismerősek. — Bemutatkozunk. ő pedig továbbfolytatja: — De engem csak ismernek? En vagyok a kis-szakács — mutatkozik be vidáman. — Pallagi András a nevem, én vagyok ennek a nagy üdülő konyhájának a vezetője. Az igazgatónk most nincs itthon, de ha A BALATONLELLEI SZOT-ÜDÜLŐBEN beleegyeznek, majd én végigvezetem önököet az üdülőn. Sajnos, épp turnusváltás van. Két hét után most utaznak el az eddigi nyaralók, s az újak csak holnap érkeznek. De azért sok mindent láthatnak. Megbocsátható kis büszkeséggel elsőnek a konyhába vezet bennünket. Igaz, van is mivel büszkélkednie. A csempézett falak mellett hófehér, zománcozott gőzüstök állnak, középen óriási, fényes tűzhely, körű lőtte fehér kötényes, bekötöttfejű szakácsnők szorgoskodnak, készítik a finom ebédet. Pallagi elvtársat és a konyha dolgozóit már sok elismerésben részesítették nagy odaadással végzett, jó munkájukért. A kam rák polcain ott sorakoznak a házilag elkészített lekvárok, befőttek, sava nyúságok, s egy nagy kádban jó vas tag, fehér szalonna is áll. A téli ellátást is nagyrészt házilag biztosították. — Arra törekszünk — szól közbe a hozzánk csatlakozott Schmie- der Imre főraktárnok elvtárs, —- hogy mindenben a legjobbat nyújtsuk az itt üdülő dolgozóknak. S ez meg is látszik az üdülő külső és belső képén. A faburkolatú, zöldoszlopos ebédlőben hófehér terítővei letakart virágos asztalok várják az étkezőket. A hosszú, zöld linoleum- szőnyeges folyosót mindenütt virág- állványokra meg vázákba helyezett örökzöld" növények és tarka virágok sokasága, a nagy ablakokon krémszínű, nehéz csipkefüggönyök teszik derűssé és barátságossá a termet. A hapfényes, levegős szobák előtt széles erkélyek nyugágyakkal és karos- székekkel. A falakon színes festmények, rajzok. A nagy üvegajtókon széles sugárban árad be az őszi, bágyadt napsugár fénye. Valóban kényelmesek, s az otthon melegét árasztok ezek a szobák. Lent az előcsarnokban s a folyosókon is mindenütt virágoshuzatú, mély fotelek, öblös karosszékek állnak hívogatóan. Az egyik asztalnál három jókedvű üdülő — Major Gyula, Schmiedl Ármin, Szüsz Pál — nagy römicsatát folytat éppen. Kicsit elborul az arcuk, amikor az izgalmas mérkőzést félbeszakítjuk, de azután annál, szí vélyesebben válaszolnak kérdéseinkre. Hogy töltik az idejüket, mint érzik magukat, mivel szórakoznak? — Sokat pihenünk és alszunk — felelik szinte kórusban — aztán természetesen még többet eszünk. Délután römizünk, röplabdázunk, pingpongozunk vagy olvasunk, este zenét hallgatunk és táncolunk. — Tréfálkozunk, nevetünk s közben csak úgy buzog, árad belőlük az örömteli, köszönő, dicsérő és elismerő szó. Ugyanilyen elismeréssel beszél a végétért nyaralásról a fiatal és kedves Vecsey-házaspár. ök már útra- készen, nagy bőröndökkel felszerelve várják az indulás percét.. Az ifjú férj nyakában most is ott a fényképezőgép, mellyel bizonyára sok szép emlékét örökítette meg ennek az élményekben gazdag hétnek. — Nekünk már lejárt a szabadságunk — mondja Vecsey doktor — s holnap már újra kezdjük a műn lönösen a Balatonra? Mihez fogtok ott kezdeni? Csupa unalom lesz az egész». Mi, persze, nem hallgattunk rájuk, s mondhatom, ennél kellemesebb nyaralást el sem tudok képzelni. Ha valakinek kétsége van efe- lől, jöjjön csak el, egyen végig itt egy ebédet, vegyen részt a játékokban, s mindjárt megjön a kedve, mégpedig úgy, hogy el sem akar majd menni. Azért is jó az ilyen őszi nyaralás, mert ilyenkor az ember sokkal többet tud pihenni, mint nyáron. Mert akárhogy is van, nyáron jobban el lehet fáradni az úszás, sportolás, játék közben, mint most. A meleg is nagyobb és bágyasztóbb. Ilyenkor ősszel csendesebb, nyűgöd tabb az élet, ez persze nem jelenti azt, mintha szórakozásban hiány lenne. Sőt, ellenkezőleg. Kirándulások, esti társasjátékok, sportolás, zene és irodalmi délutánok, mozielőadás, olvasás, képkiállítás teszi változatossá az üdülés napjait. — Az ellátással és a mindenre kiterjedő figyelemmel kapcsolatban pedig csak egy példát szeretnék megemlíteni. Feleségem gyermeket vár, s mint a legtöbb leendő anya, ő is nagyon szereti a tejet. Első nap, hogy idejöttünk, vacsoránál kértünk egy pohárral, másnap anélkül, hogy egy Szót is szóltunk volna, asztalunkon már ott álLt a pohár tej. S ez továbbra is így volt minden nap. Lát. , I • JlIUIUUU izet]/. ZJOl/kát, felesegem a laboratóriumban, ■ szólag jelentéktelen kis semmiség ez, on morr <j Pnnrvio Dö-Ji'::-..: t_z ' I < . , én meg a Reuma és Fürdőügyi Intézetben. De most még sokkal nagyobb kedvvel, mert frissek, kipihentek vagyunk. Mielőtt eljöttünk ide, Pesten egynéhány ismerősünk le akart beszélni bennünket az őszi üdülésről. «Miért mentek ilyenkor üdülni, küde ezék az' apró figyelmességek mutatják legjobban azt a szerető gondoskodást, amivel itt minden dolgozót körülvesznek. — Vecsey doktor gyengéd szeretettel fogja meg felesége kezét, egymásra néznek, mosolyognak, azután szinte. egyszerre mondják: — Jövőre is idejövünk —> méghozzá ősszel! — teszi hozzá Vecsey Dénes. — Addig is további ered« ményes, jó munkát kívánunk nekik. Sokat beszélgettünk még, de ki tudná mindazt a lelkesedést, s örömet leírni, ami az itt üdülő dolgozók hangjából kicsendül. Hadd idézzünk a folyosón kifüggesztett faliújságok néhány sorából: «Én, mint egyszerű dolgozó, aki sohasem voltam még üdülni, kicsit elfogultan járok-kelek ezekben a fényes termekben. Itt üdülünk mi, az ország valamennyi részéről idekerült dolgozók és élvezzük azt a kényelmet, sokféle szépséget, melyet a múltban csak a szállodák és penziók zöldrefestett vaskerítésein át nézhettünk». A másik levél így szól: «Hatan vagyunk itt a Rákosi Művek dolgozói közül, akik az ország legnagyobb nehézipari üzeméből jöttünk. Boldogan adjuk mindannyian forintjainkat a negyedik békekölcsönre, mert érezzük annak igen dús kamatát itt az üdülőben is, amely a miénk, mint ahogy miénk az a hatalmas gyár is, mely bennünket visszavár. Mi megígérjük, hogy további jó munkánkkal teszünk hitet a béke megvédése mellett, s mondunk köszönetét pártunk és kormányunk szerető gondoskodásáért». Lehet-e ezeknél a szívből jövő szavaknál szebb köszönet? Búcsúzni kezdenek a távozó nyaralók is, s elindulnak a vasútállomás felé. Nemsokára az üdülő előtti síneken csattog már a vonat kereke. Kipihent, vidám arcok hajolnak ki az ablakokon, kendők lobognak, s rövid, alig érthető szavak röppennek még felénk. Szívünkben nagy-nagy melegséggel kiáltjuk feléjük mi isi «A jövőévi viszontlátásra, elvtársakí Viszontlátásra!» SZIJJ ROBERT^. ,
