Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-13 / 215. szám

Vasárnap, 1953 szeptember 13. SOMOGYI NÉPLAP 5 EGY NAP A FONÓI VÖRÖS OKTÓBER TSZCS-BEN A fonói Vörös Október termelő- csoport még rövid múltra tekint vissza. Most november 30-án lesz egy éve, amikor a csoportban 51 dolgozó parasztcsalád, 92 taggal, 511 hold földön megkezdte a kö­zös gazdálkodást. Bár az új úton néha göröngyök is akadtak, de kö­zös erővel könnyen elegyengették azokat. Az első esztendő iskola volt a csoporttagoknak. Ebben az iskolában eggyé forrt a tagság, megtanulta a közös gazdálkodás módszerét'. A közös munka máris szép eredményeket hozott. A nem-1 rég még egyénileg gazdálkodó fia­tal szövetkezeti parasztok a kis- , parcellás, i;égi módszerek helyett bátran alkalmazzák az új agro- technikát. Rövid egy év alatt be­bizonyították a fonói egyénileg dolgozó parasztok előtt, hogy he­lyes pártunknak az az útmutatása, hogy csakis a szövetlcezéti, nagy­üzemi gazdálkodás a dolgozó pa­rasztság felemelkedésének egyedü­li járható útja. ' -adgafev • w&Wlíte&iG -SW*«***' .A csoporttagok a másodvetésű kölest csépelik, amely több mint 12 mázsát adott holdanként. A Vörös Október tszcs tagjai soha nemlátott gazdag — a köz­ség egyéni gazdáinak termését jó­val felülmúló — gabonatermést takarítottak be az idén. Búzából 14, a keresztsorosan vetett rozs­ból 11.5, ősziárpából 19 mázsa ter­mett holdanként a csoport gabona­földjein. Míg az egyéni gazdák át­lagtermése búzából 10, rozsból 9, ősziárpából 14 mázsa volt. Jól szervezett munkával és a gé­pek segítségével, a gabonabetaka­rítás után gyorsan elvégezték a tarlóhántást és a másodvetést. Ez­zel egyrészt még az idei, másrészt pedig a jövő évi jövedelmük gya­rapításához járultak hozzá. A 13 Jiold másodvetésű köles több mint 12 mázsát adott holdanként. Bol­dogan csépelték el a tagok a föld idei második termését. Minden növénynél nagy gondot fordított a csoport vezetősége és a tagsága a növényápolási munkák időbeni elvégzésére is. Jó munká­juk és az élenjáró agrotechnika eredménye, hogy az őszi kapásnö­vényeik is bő termést ígérnek. A 18 hold napraforgó többszöri ka­pálása és pótbeporzása sok erőt igényelt, de jólszervezett munká­val biztosították. Közel 9 mázsát adott napraforgójuk egy-egy hold­ról. — Nem volt hiábavaló a 140 hold kukorica háromszori lókapá­lása és háromszori kézikapálása sem. Átlagban megadja a 25— 30 mázsát a termés holdanként — j mondotta elégedetten Fonai Ernő ! elvtárs, a csoport elnöke. — De j különösen szép a négyzetesen ve- ,tett kukoricánk, amely számítá- | sunk szerint 35 mázsánál is többet ad egy-egy holdról. A Vörös Október tszcs vala­mennyi tagjának szépen jutott a közös munka gyümölcséből. Az évvégi zárszámadáskor egy-egy munkaegységre 9 kiló kenyérgabo­na, 4 kiló árpa, 20.4 kiló kukorica, 55 deka burgonya, 2.5 kiló takar­mányrépa, 53 deka cukor, 8 deka bab, 14 deka köles, 1.5 kiló széna és 3.76 forint készpénz jut. Nö­veli a tagság pénzbeli jövedelmét az a 2800 .forint prémium is, amit a burgonyabeadás gyors teljesíté­se után kaptak. Az 52 éves Döme Ferenc, aki még tavaly egyénileg művelte 9 hold földjét, harmadmagával, szor­galmas munkával 345 munkaegy­séget szerzett a tavasz óta. Dömé- ék olyan jövedelmet visznek haza a csoportból, amit még a jó kö­zépparasztok is megirigyelnek. A gabona égy részét, aZ előleget már szállítja haza. A lovakat és a szekereket felvirágozta. Ezt az al­kalmat ünnepnek tartja, mivel ez az első jövedelem a kö­zösből. A zárszámadáskor né­hány szekér púposán meg­tellik majd a munkaegysé­gükre járó 26.8 mázsa búzával, 13.86 mázsa árpával, 61 mázsa ku­koricával, 181 kiló cukorral, a több mint 8.5 mázsa takarmányré­pával, meg a 4.2 mázsa szénával, kölessel, babbal, mákkal. A ter­ményeken felül még legalább 1300 forint készpénzt is; kap Döme Fe­renc. De nem lebecsülendő Dö- méék háztályi gazdasága sem. Az istállójukban van egy jól tejelő tehén és annak növendéke. A sertésólban 3 darab szép hízó gömbölyödik, amelyből bőven lesz zsír és hús a családnak. A háztályi földön is terem legalább 20. mázsa kukoricájuk és 25 mázsa burgo­nyájuk. — Amíg egyénileg műveltem a földemet is, meg volt a kenyerem, de ennyi terményt, mint az idén, még soha sem vittem fel a padlá­somra— mondotta örömtől sugár­zó arccal Döme Ferenc. — Ahogy számoltam, a kenyérgabona és a kukorica felét szabadpiacra vihe- tem, akkor is bőven marad még otthon. Arra a kérdésre, hogy mit vá­sárolnak a szabadon értékesített I termények árán, azt válaszolta !mosolyogva Döme Ferenc: — Ve­szünk magunknak ruhát, cipőt, [meg ami kell. Aztán kis unokát is várunk és mire meglesz, egy szép kocsit veszek neki. Az én gyermek­koromban fabölcsőben ringatták a picit, de most már más mód jár­ja. Az ember mihelyt jobban él* mindjárt igényesebb is. Most mó­dunkban is áll, hogy az igényein­ket kielégítsük. Ezt a csoport, a közös gazdálkodás mindannyiunk­nak biztosítja, csak becsületesen dolgozzunk. *■**!&•* ? Döme Ferenc felvirágzott szekéren, boldogan szállítja haza a közös munka első gyümölcsét, a gazdag jövedelmét, A csoport tagjai gyakran gyönyörködnek a már érésnek indult négy­zetesen vetett kukoricájukban. Elhatározták azt, hogy a jövő ta­vasszal valamennyi kukoricát négyzetesen vetik. A csoport női tagjainak nagy ré­szük van abban, hogy a kapásnö­vények a tagság számításán felül fizetnek. A nagy munkaidőben, a lelkes asszonycsapatok egymással versenyeztek, hogy a gyom ne le­hessen úrrá a kapásnövényekben. Derekasan megállta helyét a nö­vényápolási munkákban Bogárdi Ernőné 10 tagú munkacsapata. Kora reggeltől napnyugtáig fárad­hatatlanul küzdöttek a gyom el­len. — Nem tagadom, az első időben féltem, hogy nem tudom ellátni a munkacsapa tvezetői teendőket — mondta mosolyogva Bogárdino. — De most már úgy megszerettem ezt a munkát, hogy nem is tud­nám itthagyni. Hisz ilyen jövedel­met még nem szereztünk soha, mint itt a csoportban. Bár a fér­jem katona volt az idén, én is csak a tavasszal, márciusban kezd­tem a közösben dolgozni, mégis hazaviszek a csoportból 14.24 má­zsa búzát, 7.12 mázsa árpát, 35 mázsa kukoricát, 242 kg takar­mányrépát, 97 kg cukrot és több más egyebet.' i Eogárdi Ernőné munkacsapatveze­tő lelkesedéssel és szeretette] be­szél a közös munkáról és annak eredményéről. Munkacsapatának tagjá't személyes példamutatásá­val seikentí jó munkára. Bogárdi­né a szövetkezeti parasztság él­harcosa. Fonai Sándor tehenész, a csoport két legjobb fejőstehenét jártatja. Egyik-egyik tehén megadja évente az 5000 liter tejet. Fonai János nagy hozzáértéssel gondozza a csoportban reábízott 17 tehenet és hét borjút. A Szovjet­unió élenjáró tehenészeinek pél­dája nyomán naponta háromszor , eteti, itatja és feji a teheneket. A fejés előtt alkalmazza a langyos­vizes tőgymosást és tőgymasszá- zást. így elérte a 9 kilós istállóát- lagot. — Én nagyon szeretem ezt a munkát, hisz már 15 éves korom óta tehenész vagyok — mondta Fo­nai Sándor. — Különösen annak örülök, hogy megismertem az élenjáró zootechnikai módszereket. A jobb fejősteheneket naponta többször is megjáratom, mert azt tapasztaltam, hogy ezzel is segítem a tehenek tejelőképességét. A bor­jakat pedig hidegen nevelem. A télre legalább 400 köbméter silót készítünk, mert a nedvdús takar­mány sokat jelent a téli tejterme­lésben. A csoport tagjai a kapások beta­karítása mellett nagy szorgalom­mal dolgoznak, hogy jó minőségű és kellő mennyiségű takarmányt biztosítsanak állattállományuk ré­szére. A két fogatos kaszálógéppel naponta több mint 5 holdon vég­zik el a dúsan zöldelő tarlólóhere kaszálását. — Igyekeznünk kell minden munkával — mondja Cséplő Jenő, aki az egyik fűkaszálógéppel dol­gozik —, mert a közösben sok em­bert érint az is, ha haszon van, de az is, ha kár van. A közös érde­kért valamennyiünknek becsületes munkával kell harcolni. A fonói Vörös Október termelő­csoport földjein most is szorgos munka folyik. A 19 holdas táblán már gyönyörűen zöldéi az időben elvetett bíbor. A többi őszi veté­sek nagyrésze alá is jól előkészí­tették a talajt és hamarosan elve­tik az őszi árpát, rozsot, búzát is. Ezeknél alkalmazzák az eddig is már jól bevált módszert, a ke­resztsoros vetést. A termelőcsopori tagjai nem elégszenek meg az ed­digi eredményekkel, hanem annál sokkal nagyobbra törekszenek. — Mindannyian örülünk neki — mondta Fonai Ernő elvtárs, a termelőcsoport elnöke —, hogy pártunk rávezetett bennünket a jobblét útjára. Bár az első idők­ben nem volt könnyű járni az új, számunkra még ismeretlen úton, de most már annál bztosab- ban haladunk azon előre. Bízunk benne, hogy mint eddig is, pár­tunk ezután is segítségünkre lesz az új élet megteremtésében. A Vörös Október termelőcso­port eredményei magukról beszél­nek, de beszélnek ezekről a fo­nói egyénileg dolgozó parasztok is., akik figyelemmel kísérik a fiatal szövetkezeti parasztok munkáját. Az" egyéni gazdák nemcsak csen­des szemlélői a termelőcsoportnak, hanem érdeklődnek az iránt. Egy­re többen látják be az egyénileg dolgozó parasztok közül, hogy a kisparcellás gazdálkodással nem le­het olyan jövedelmet elérni, mint a közös/ nagyüzemi művelés­sel. Ezt bizonyítja az is, hogy Erta János 12 holdas és Kordé Mihály 9 holdas egyénileg dolgozó parasz­tok már közelről érdeklődtek a termelőszövetkezet élete, munkája iránt és a belépés lehetősége le­lő! is. A fonói Vörös Október ter­melőcsoportban minden feltétele meg van annak, hogy a jövőben az eddigi 51 dolgozó parasztcsaláddal együtt még több dolgozó paraszt­család is megtalálja boldogulását a felemelkedés útján. Cséplő Jenő, a csoport egyik fogatosa a tarlólóhere időbeni betaka­rításával a több és jobb takarmányt biztosítja a csoport jószágállo­mányának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom