Somogyi Néplap, 1953. szeptember (10. évfolyam, 204-229. szám)

1953-09-10 / 212. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1953 szeptember 10, A „Pravda64 a választások alán iVyugaí- Németországban kialakult helyzetről Moszkva (TASZSZ). F. Naumov, a „Pravda“ berlini tudósítója írja: Szeptember 7-én, a nyugatnémet- országi parlamenti választásokat követő napon Adenauer klikkje .sür­gősen kihirdette revansiszta pro- grammját, amelyről a választási kampány idején jobbnak látta hall­gatni. Szeptember 7-én Benn központi terén gyűlést rendeztek. Adenauer a gyűlésen mondott beszédében ci­nikusan elutasította Németország egyesítésének jelszavát, amelyet a választások előtt demagóg célokból rövid időre elfogadott. Felhívta a vele egyihúron pendülőket, hogy ,,:ne gondoljanak Németország egyesíté­sére, hanem Kelet felszabadításá­ra I1’ Pontosabban; Adenauer meg­hirdette a ^keleti tartományok“ meghódításának programmját. . . Németországi társadalmi körök­ben mind gyakrabban emlékeztetnek a Németországban 1D®3-ban kiala­kult helyzetra. Annakidején ugyan­is — mint ismeretes — Hitler, az újsütetű kancellár hozzálátott a fa­siszta diktatúra megteremtéséihez, a Wehrmacht feltámasztás álhoz, őrült világuralmi tervek kidolgozásához. Adenauer •— mint a tények mutat­ják — .elődje nyomdokain halad. Adenauernek és védnökeinek ter­veiről természetesen mindenkinél jobban tájékozottabbak az őket ha­talomba ültető Ruhr-vidéki 'hadi­ipari mágnások. Ezek az iparmág­nások, előre élvezve az újabb hadi- nyereségeket, már dörzsölhetik te­nyerüket. Szembetűnő az a tény — mutat rá a továbbiakban a tudósító, — hogy az új szövetségi gyűlésbe be­került több hétpróbás hitlerista is, bár ezek a választásokon vereséget .szenvedtek. így -például Kraiftot, az „Össznémet-tümb” mvű revansiszta párt elnökét — aki a múltban SS- esoportvezető volt — a választók közvetlen szavazással krbuktatták. Kraft azonban mégis -képviselői mandátumot kap az úgynevezett „tartományi listákon“. Ugyanilyen módon kerül a Bundestagba a hit­lerista Mende, a lovagkereszt, tulaj­donosa, továbbá Manteuffel fa­siszta tábornok. Löwenetem herceg és több más hitlerista. Németország hazafias erői tud­ják — írja Naumov —hogy most még jobban fokozódott a fasizmus és 'a háború veszélye. A nyugatnémet 'hazafiakat most sokkal inkább, mint valaha, áthatja nagy felelősségük tudata. A nyugat­német hazafiak hiszik, hogy Nyu- gat-Németország dolgozó népében találhatók. olyan erők,, amelyek fel­ismerik az Adenauer vezette mill" tarista-fasiszta klikk veszedelmes irányzatának végzetes következmé­nyeit és ‘készek megakadályozni azokat. A nyugatnémet, hazafiak szert feladatuknak tartják, hogy egyesítsék ezeket az erőket és harc­ba vigyék őket a béke fenntartásá­ért és ,a néhait nép nemzeti érdekei nek megvédelmezéséért. Németország összes hazafias erői­nek ma ez a jelszava: „A harc to vább folyik!“ „Amerikai segély" Iránnak és ami mögötte rejlik A „Pravda" cikke Moszkva (TASZSZ). A „Pravda“’ I. Plisevszkij cikkét közli „Amerikai segély Iránnak és ami mögötte -rejlik" címmel. Mint ismeretessé vált, Irán 23 millió 400 ezer dollárt „kap“ az Egyesült Államoktól az 1954 júni­us 30-én végetérő folyó költségve­tési évben nyújtandó „technikai és -gazdasági segélyként”. Továbbá 20 millió dollár katon-ai „segélyt“ és 45 •millió dollárt az úgynevezett „köl­csönös biztonsági törvény“ alapján Zah-edi tábornok kormányának nyújtandó „sürgős és rendkívüli se­gély" formájában. Plisevszkij hangsúlyozza,, hogy azok a kötelezettségek, -amelyeket az Egyesült Államok ie „.segély“ ellené­ben az iráni kormányra rónak, az ország legszentebb érdekeit,, ezuve- rénítását” és nemzeti függetlensé­gét érintik. Az iráni kormány kötelezettséget •vállalt arra, hogy a „segély“ fel- használását ellenőrző ameri'--ai tisztviselők csoportját diplomáciai missziónak tekinti -ég előjogokat, valamint diplomáciai sérthetetlen­séget biztosított e misszió tagjai­nak, Az iráni kormány -elvállalta mindazoknak az adóknak és illeté­keknek megfizetését, amelyeket e misszió tagjainak kellene fize-tniök. Irán kormánya kötelezettséget vál­lalt arra. hogy viseli az Egyesült Államok által Iránba szállított kü­lönböző berendezések és • anyagok összes adó- ég vámköltségét.. Az iráni kormány az ország bankjai­nak egyikében köteles az amerikai kormány külön számlájára befizetni mindazokat az összegeket, amelye­ket amerikai árucikkek és felszere­lések iráni piacon történő eladásá­ból visszakap. Az amerikai tisztvise­lőknek lehetővé tették, hogy a kül­földiekre, vonatkozó rendelkezések ellenére az egész országban akadály­talanul közlekedjenek. Világos — állapítja meg Pli- sevszkij —. hogy a hatalmas létszá mú amerikai tisztviselő-gárda egy­általán nem azért tartózkodik Irán­ban, hogy kutak fúrását irányítsa. Az Iránban tartózkodó amerikai tisztviselők munkájának igazi jelle­gére több külföldi lap rámutat. így például az „As-Sark“ című libanoni lap -felhívja a figyelmet arra a gyanús tevékenységre, amelyet az Iránban lévő amerikai szakértők a -Szovjetunióval határos térségekben kifejtenek és közli, hogy ezek a szak­értők e határvidékeken tereprajze- kaf készítenek, utakat, hidakat, há­gókat tanulmányoznak, vizsgálhat­ják a Káspi-tenger partvidékén lé­vő kikötő-berendezéseket, gtb. V, Korionov, a „Pravda“ diplomáciai s semleír ójának cikke Dulles beszédéről Moszkva (TASZSZ). V. Korionov, a «Pravda» diplomáciai szemleírója kommentálja Dullesnek, az Egyesült Államok külügyminiszterének né­hány nappal ezelőtt az amerikai lé­gió kongresszusán St. Luisban- mon­dott beszédét. Dulles ekkor elsősorban a koreai kérdésben összehívandó politikai ér­tekezlettel és a távolkeleti helyzet­tel foglalkozott. A szemleíró meg­jegyzi, hogy Dulles beszéde teljesen fenyegetésekre épült. Dulles fenye­geti a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, a Kínai Népköztársa­ságot, majd Vietnam népét. Dulles befejezésül az egész világot fenye­geti. Amint kitűnik — írja Korionov — az Amerikai Egyesült Államok har­cias körei nem tanultak az amerikai csapatok dicstelen vereségéből. Az Egyesült Államok vezető köreinek képviselői meg akarják menteni te­kintélyüket, ezért minden erőfeszí­tésüket arra fordítják, hogy fegyve­res erőik Koreában elszenvedett ve­reségét győzelemnek tüntessék fel. Dulles beszédében éppen ezért ál­lította olyan kitartóan, hogy az ame­rikaiak «nem hasztalanul» harcoltak Koreában és hogy a háború eredmé­nyei állítólag «igazolják a hozott ál­dozatokat». z Nem nehéz megérteni — jegyzi meg a szemleíró, — hogy az Egye­sült Államok külügyminisztere miért dicsőíti annyira a koreai hódító há­borút. Dulles nyilvánvalóan arra tö­rekszik, hogy új távolkeleti és dél­keletázsiai katonai kalandok előfel­tételét teremtse meg. Dulles nem ok nélkül fenyegeti fegyverrel a Kínai Népköztársasá­got, kijelentvén, hogy a koreai fegy­verszünet «megszegése esetén» az Egyesült Államok nemcsak újra kez­di a háborút, hanem kiterjeszti azt «a Jalu folyótól északra» is. Felme­rül a kérdés: az Egyesült Államok külügyminisztere milyen célból in­tézte ezt a provokációs kijelentést a békeszerető kínai néphez, amely igen nagy mértékben hozzájárult a Tá­vol-Kelet békéje megvédésének ügyéhez? Mindenekelőtt azért, hogy jó előre ürügyet teremtsen az Egye­sült Államok agresszív koreai cse­lekedeteihez. Dulles foglalkozott a koreai kérdéssel foglalkozó politikai értekezlettel is, amely véleménye szerint akkor járhat «sikerrel», ha feltétel nélkül követi az amerikai diktátumot. A koreai kérdés békés rendezésé­nek ellenzése érződik Dulles beszé­dének abban a részében is — írja Korionov, — ahol Indokínáról szól. Természetesen álszent módon azt állítja, hogy az Egyesült Államok állítólag «az Indokínában folyó há­ború megszüntetését» akarja. Azon­ban Dulles nyíltan arról beszélt, hogy az Egyesült Államok ki fogja terjeszteni Franciaországnak nyúj­tott katonai «segélyét», mégpedig «olyan feltételek mellett, hogy ez energikus és határozott cselekede­tekre vezet» — azaz az indokínai há­ború további fokozására és kiter­jesztésére. A Dulles által ismertetett Pro­gramm újra csak azt bizonyítja — írja befejezésül Korionov, — hogy az Egyesült Államok vezető körei nem értik meg, vagy nem akarják megér­teni azt a nyilvánvaló tényt, hogy diktátum-politikája, «cfi erő politi­kája» eddig nem igazolódott. Ez az agresszív kalandorpolitika a jövő­ben sem igazolódik. A Nagyatádi Kézimunkafonalgyár pártszervezetének taggyűlése ü kínol vöröskereszt Miatta a tsreai-Mfiai ídrösliereszt-bfzotísíigofe emMari munliájánah aMálitósa miall Fek-ing- (Uj-Kína). A kínai vörös­kereszt társaság tiltakozást jelen­tett be a vöröskereszt társaságok genlfi szövetségénél • a koreai-kínai vöröskereszt képviselők Dél-Koreá- ban végzett emherba-ráti munkájá­nak akadályozása miatt. A tiltakozás részletesen ismerteti az amerikaiaknak a koreai-kínai vöröskereszt-osoportok emburbaráiti munkáját akadályozó cselekménye­it. Adenauer fel akarja függeszteni Nyugat-Németország „alkotmányát Berlin (MTI). Adenauer meg­kezdte a bonni kormány átalakítá­sával kapcsolatos megbeszéléseit. Az eddigi három kormánypárt mel­lett ,a 27 mandátummal- rendelkező BHE-t, az Áttelepültek Pártját is be akarják vonni a kormányba. Ez esetben Adenauer kormánya mögött 334 képviselő, a parlament tagjainak több mint kétharmad ré­sze állna. a A szövetségi gyűlés kétharmados többsége megváltoztathatja, vágó felfüggesztheti az „alkotmányit", amelynek sokat emlegetett negyedik ei k !ye nem engedi meg az általá­nos hadkötelezettség bevezetését Nyugat-Németországban. Adenauer politikai körökben nem titkolja, hogy fel akarja függeszteni az „al­kotmányt“ -és dikitátori módszerek­kel kíván kormányozni. Az ENSZ ázsiai és távolkeletí gazdasági bizottsága munkacsoportjának tanácskozása Bangkok (TASZSZ). Bangkok ban hétfőn megnyílt az ENSZ ázsi­ai és távolkél-eti gazdasági bizott­sága munkacsoportjának tanácsko­zása. A tanácskozás az ázsiai és tá­vol keleti országok gazdasági fej­lesztése programmjának pénzügyi kérdéseivel foglalkozik. A részve­vők 16 ázsiai ország pénzügyi szak­emberei. A Szovjetunió megfigyelő- jekén-t jelen van B. M. Vol-kcv, -a -Szovjetunió thaiföldi ügyvivője. A PÁRTVÁLASZTMÁNYOK ülé­sei után most az alapszervezetek taggyűlései tárgyalják meg a Köz­ponti Vezetőség június 27—28-i ha­tározatát a Politikai Bizottság irány­elvei alapján. A pártváiasztmányok üléseit a bírálat és önbírálat egész­séges szelleme hatotta át, ahol bát­ran, kommunista módra bírálták a vezetőket, személyre való tekintet nélkül. A pártválasztmányok ülései hatalmas mértékben elősegítették, hogy az alapszervezeti taggyűlése­ken a pártszervezetek tagjai felsza­badultan, bátran bírálják a pártszer­vezetek vezetőit, önbírálatot gyako­roljanak saját munkájuk felett. A Nagyatádi Kézimunkafonalgyár kommunistái hétfőn tartották meg taggyűlésüket, ahol alaposan megvi­tatták a Központi Vezetőség június 27—28-i határozatának irányelveit. A taggyűlésen a pártszervezet tagiai valamennyien részt vettek és bátor felszólalásaikkal, egészséges javasla­taikkal tartalmassá tették a taggyű­lést, elősegítették a hiányosságok ki­javítását. A taggyűlés beszámolóját JarA-o- vics Mária elvtársnő, az alapszerve­zet titkára tartotta. A beszámoló az egész vezetőség beszámolója volt. amelyben kifejezésre jutott a part­szervezet egész tagságának vélemé­nye is. A beszámoló bátran feltárta azokat a súlyos hiányosságokat, me­lyek a pártélet egészséges kialaku­lását és az üzem dolgozóinak a ter­melésben való aktív részvételét gá­tolták. A beszámoló rámutatott ar­ra, hogy a Nagyatádi Kézimunkafo­nalgyár kommunistái és valamennyi dolgozója örömmel fogadta a Köz­ponti Vezetőség határozatán alapuló kormányprogrammot, a jólét emelé­sének programmját. A kormány pro­grammjának minden egyes pontja a dolgozókról való állandó gondosko­dás és a dolgozók életének szebbé té­telét tükrözi vissza. Hogy ez így van, azt bizonyítja az elmúlt na­pokban megjelent, az árleszállításról szóló párt- és kormányhatározat. A BESZÁMOLÓ megállapította, hogy az alapszervezet kommunistái még nem küzdenek megfelelő akti­vitással a párt és a kormány hatá­rozatainak végrehajtásáért. Ez nagy­részt abból adódik, hogy a pártszer­vezet vezetősége nem áll hivatása magaslatán, nem mozgósítja az üzem kommunistáit és pártonkívüli dolgo­zóit a soronlévő feladatok megvaló­sítására. A pártvezetőség eddigi munkáját az jellemezte, hogy a párt­titkár teljesen egyedül irányította az alapszervezetet. A vezetésbe nem vonta be a vezetőség tagjait és egy­általán nem hallgatta meg az egy­szerű párttagok véleményét. A kol­lektív vezetést a személyi vezetés váltotta fel, ami teljesen lecsökken­tette a pártszervezet vezetőinek sze­repét. így gyakran megtörtént, hogy fontos 'kérdésükben a párttitkár elv­társ egyedül hozott határozatot és egvedül döntött. A beszámoló önkritikusan feltár­ta, hogy a kollektív vezetés elvének megsértéséért a felelősség elsősorban a párttitkárt terheli. Ugyanakkor bí­rálta a vezetőség többi tagját is, akik nem törekedtek arra, hogy a veze­tésben — mint a pártszervezet ve­zetőségének egyenjogú tagjai — részt vegyenek. . A beszámoló megállapította, hogy I a Kézimunkafonalgyárban az üzem . vezetői durván elnyomják a bírála- ' tot. A vállalat vezetői a bírálókkal 1 szemben megtorló intézkedéseket fo- 1 ganatosítottak. Pl. Szél József elv­társat azért bocsátották el az üzem­ből, mert bírálta Kuglosits Mária vállalati igazgatót és a vele jóbarát­ságban lévő Greller Gyulát, helyte- [ len viselkedése és munkája miatt. A beszámoló további részében megszabta azokat a feladatokat, amelyeket a pártszervezet vezetősé­gének és tagjainak végre kell hajta­niuk a munkák megjavítása érdeké­ben. A beszámolót hozzászólások követ­ték. Szél Júlia elvtársnő elmondta: már hosszú ideje nem volt a taggyű­léseken ilyen alapos beszámoló, amely ennyire nyíltan és világosan felvetette volna a hiányosságokat. Jankovics Mária párttitkár elvtársnő eddig azzal akart népszerűvé válni a gazdasági vezetők előtt, hogy el­hallgatta és takargatta azok hiányos­ságait, «függőségben» volt tőlük. Eb­ből az következett, hogy a pártszer­vezet vezetőségének nem volt tekin­télye. Kuglosits Mária teljesen a pártszervezet fölé kerekedett és az ő akarata érvényesült a pártszerve­zetben is. A bírálatot Kuglosits Má­ria a legdurvább módon elfojtotta, a bírálatot goromba eszközökkel megtorolta, nem ritka esetben a bí­rálót eltávolította az üzemből. Tóth János pártvezetőségi tagot azért bo­csátották el, mert bírálni merte Kug­losits Máriát. De rajta kívül több párttag — aki bírálni mert — erre a sorsra jutott. AZ ÜZEMBEN súlyos hiányossá­gok voltak, de senki sem merte azo­kat felvetni, mert aki esetleg szólt, az Kuglosits Mária vállalati igazgató és Beregszászi Mária személyzeti fe­lelős «áldozata» lett. Mindezt a párt- szervezet vezetősége, a párttitkár elvtársnő szájtátian elnézte, ahe­lyett, hogy felelősségre vonta volna Kuglosits és Beregszászi elvtársnőt pártszerűtlen magatartásukért. Csatos György elvtárs hozzászólá­sában elmondta: a partszervezetet súlyos felelősség terheli, mert elnéz­te, hogy Greller Gyula műszaki ve­zető — akit jobboldali tevékenysége miatt kizártak a pártból — hatalmá­ba kerítette az üzem vezetőségét és ezen keresztül bomlasztó munkát végzett az üzemben. Kuglosits Mária vállalati igazgatót és Beregszászi Mária személyzeti felelőst Greller behálózta és saját kártevő munkájá­nak leplezésére használta fel őket. A vállalat autójával Greller és Kug­losits Mária több esetben egyéni ki­rándulásokat rendeztek és ilyen ki­szállásoknál jogtalanul napidíjat szá­mítottak fel, így megkárosították nép­gazdaságunkat. A kommunista műsza­ki vezetőket nem hívták meg a műsza­ki értekezletekre, mert Greller, a fes­tészet műszaki vezetője és Kuglosits Mária félt attól, hogy a kommunista szakmunkások felfedik romboló mun­kájukat és különböző csalásaikat. Greller, Kuglosits Máriával és Or­mai Jánosnéval, az újítóbízottság el­nökével összejátszva, hatalmas ösz- szegeket vett fel újítás címén, jog­talanul. Előfordult olyan eset is, hogy* egyes elvtársak különböző újí­tásokat adtak be és ezeket az újító­bizottság visszadobta, ugyanakkor Greller egy-két hét múlva ugyan­ezekért az újításokért nagy összegű jutalomban részesült. Ez legutóbb Tóth János elvtárssal történt meg, akinek újítását az újítóbizottság nem fogadta el azzal, hogy az nem hasz­nálható. Ugyanakkor rövid idő múl­va Grellertől elfogadták ugyanazt az újítást. Aki ezeket a hibákat szó­vá merte tenni, azt elbocsátással fe­nyegették meg. Jelenleg a festődében Greller rpellett egyetlen párttag sem dolgozik, mivel ő nem tűri meg a párttagokat maga körül. TÓTH JÁNOS elvtárs felhívta a pártvezetőség figyelmét a kollektív vezetés kialakítására, mely növeli a pártszervezet vezetőinek aktivitását és felelősségérzetét. Nem szabad elő­fordulnia többé olyan esetnek — mondotta, — hogy Jankovics elv­társnő egyedül végezze mun­káiét. Hiba volt, hogy az eddigi taggyűléseken a bírálat egy­általán nem érvényesült, de ez nagy­részt abból is adódott, hogy a titkár elvtársnő egyedül készítette el a be­számolót és a beszámoló nem fog­lalkozott a hiányosságokkal, senkit sem bírált hanyag munkája miatt. Ezután Tóth elvtárs bírálatot gyako­rolt az üzem vezetői felé. Kuglosits Máriát és Beregszászi Máriát bírál­ta. akik az üzem egyik irodahelyisé­gében Grellerrel és egy vállalaton kívül álló személlyel reggelig dor- bézoltak. Még számos hozzászólás hangzott el a taggyűlésen, amelyek lerántot­ták a leplet a bírálat elfojtóiról és feltárták a pártszervezet gyenge munkáját. Egyben számos javaslat hangzott el a pártvezetőség felé a hibák kijavítására. A KÉZIMUNKAFONALGYÁR kommunistáinak életében igen nagy jelentőséggel bírt ez a taggyűlés. Hosszú idő óta az első esetben mer­ték bátran, személyre való tekintet nélkül bírálni az üzem vezetőit. Rá­mutattak, hogy a gazdasági vezetők kiskirályoskodása és a pártvezetőség szájtátisága hogyan akadályozta a termelés emelését, hogyan vpzetett selejtes munkához, a politikai munka elhanyagolásához. Ezen a taggyűlésen is megmutatkozott Kuglosits és Bereg­szászi elvtársnők helytelen viszonya a bírálathoz, amikor felszólalásaik­ban nagyképűen visszautasítot­tak minden feléjük elhangzott bírálatot azzal a pártszerűtlen kije­lentéssel, hogy az «ő ügyeikbe sen­kinek semmi beleszólása nincs és őket senki nem vonhatja felelősség­re». Most a nagyatádi járási pártbi­zottság feladata odahatni, hogy meg­javuljon a pártszervezet munkája. Segítenie kell a pártvezetőséget ab­ban, hogy a taggyűlésen megnyilvá­nult egészséges bírálat szellemében megélénküljön a pártélet, szorosabbá fűződjék a párt és a tömegek kap­csolata. A pártszervezet vezetőinek jó tömegmunkával el kell érniük, hogy a Kézimunkafonalgyár dolgo­zói — mind a párttagok, mind a pár- tonkívüliek — bizalommal fordulja­nak a párthoz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom