Somogyi Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-24 / 172. szám

„Miről fanuskodik a washingtoni értekezlet414 A „Pravda“ vezércikke SOMOGYI NÉPLAP f Péntek, 1953 július 24, Az Országos Béketanács ülése Az Országos Béketanács csütörtö­kön délelőtt kibővített ülést tartott a parlamentben. Az ülésen megjelent Andics Erzsébet Kossuth-díjas aka­démikus, az Országos Béketanács el­nöke, Lukács György Kossuth-díjas akadémikus és Péter János reformá­tus püspök, a Béke-Világtanács tag­jai, Mihályfi Ernő és Nánási László, az Országos Béketanács alelnökei, Benke Valéria, az Országos Béketa­nács titkára. Részt vett az ülésen Kristóf István, a SZOT elnöke, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, Rónai Sándor az országgyűlés elnöke. Szabó István altábornagy, Petrák Lajos, a DISZ Központi Vezetőségének titkára, Vass Istvánná, az MNDSZ főtitkára, Vető Lajos és Dezséri László evan­gélikus püspökök, Beresztóczy Mik­lós, a Katolikus Papok Országos Bé­kebizottságának elnöke, Osztrovszki György, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára, Kónya Lajos Kos­suth-díjas költő, a Magyar írók Szö­vetségének főtitkára, Aczél Tamás Sztálin-díjas .és «Kossuth-díjas író, Veres Péter kétszeres Kossuth-díjas író, Csók István Kossuth-díjas festő­művész és Kisfaludi-Stróbl Zsigmond kétszeres Kossuth-díjas szobrászmű­vész, Palló Imre Kossuth-díjas ope­raénekes, Bulla Elma színművésznő, Gazda Géza Kossuth-díjas üzemve­zető, Deák János Kossuth-díjas mű­vezető, Szőczei Sándor Kossuth-díjas sztahanovista kovács, valamint a magyar politikai, társadalmi és kul­turális élet számos más képviselője. & Az Országos Béketanács vendége­ként részt vett az ülésen Armando Carvaljal chilei békeharcos, karmes­ter és felesége, Blanca Hauser ope­raénekesnő. Az ülést Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy az ülés feladata a Béke-Világtanács bu­dapesti ülése utáni feladatok megbe­szélése. A megnyitó után Andics Erzsébet Kossuth-díjas akadémikus,- az Orszá­gos Béketanács elnöke számolt be a Béke-Világtanács budapesti üléséről és a magyar békemozgalom felada­tairól. Andics Erzsébet beszéde Moszkva. (TASZSZ.) A „Prav­da” július 23-i száma .-Miről/ ta­núskodik a washingtoni értekezlet"., címmel vezércikket közöl. A cikk­ben többek között ez áll; A napokban Washingtonban Vé­gétért a,z Egyesült Államok. Anglia és Franciaország külügyminiszte­reinek ötnapos értekezlete. Az érte­kezlet részvevői összefoglaló közle­ményükben azt bizonygatják, hogy igyekeznek vatóraváltani „kormá­nyaiknak és népeiknek a békébe, a szabadságba és az igazságosság­ba vetett reményét". A tárgyalások eredményei azonban azt. mutatják, hogy a béke, a szabadság és igaz­ságos eág szavakat itt merőben más célokra használták fel. A washingtoni1 közlemény azt mu­tatja, hogy a három miniszter ér­tekezlete nem vitte előbbre a nem­zetközi viszonyok egyetlen égető kérdését sem. Ami padiig a koreai fegyverszünet kérdését ée> a Kínai N épköztársasághoz való viszony kérdését illeti, nem lehet nem. észrevenni, hogy Dulles nyomására-mind Salisbury, a torit képviselő, mind Bid,a ült francia külügyminiszter meghátrált. Salis­bury és Bidault valójában belemen­tek abba, hogy támogatják Li Szin Manf, az amerikai katonai vezető­ség alá rendelt kalandort abban az esetben, ha úgy találják, hogy meg­bontsa a fegyverszünetet és újabb kalandö': ha bocsátkozzék. Ugyanak­kor Anglia és Franciaország-— lét­érdekei ellenére — 'beleegyezett ab­ba, hogy folytatja Kína kereskedel­mi blokádját a koreai fegyverszü­net után és- megakadályozza a Kí­nai Népköztársaság felvételét az ENSZ-be. Ugyanakkor nem lehet nem ész­revenni, hogy a washingtoni érte­kezlet az Egyesült Államok és szö: vetségesei közötti belső nézeteltéré­sek és elmélyülő ellentétek jegyében zajlott le. Vonatkozik ez mindenek­előtt arra a 'legfőbb kérdésre, amely az értekezlet részvevőit fog­lalkoztatta: milyen álláspontot kell elfo.glalniok a nyugati hatalmaknak azokkal a mindenütt szélesedő állha­tatos követelésekkel szemben, ame­lyek.szerint tárgyalások útján kell rendezni a vitás nemzetközi kérdé­seket és enyhíteni keli a nemzetközi feszültséget. Miről tanúskodik maga az a tény, hogy a bárom miniszter a .Szovjet­unió képviselőjének részvétele nél­kül ült össze Washingtonban érte­kezletre? Mindenekelőtt arról, hogy ennek az értekezletnek a részvevői nem akartak számolni az elemi nemzetközi szabályokkal és jogszo­kásokkal. Senki sem tekinti normá­lisnak az olyan helyzetet, amikor négy ország képviselőinek értekez­letét megelőzi három állam képvise­lőinek összebeszélése, sőt az a kísér­let, hogy rákényszerítsék az elkö­vetkező négyhatalmi értekezletre azt az időpontot és azt a tárgyalási napirendet, amelyet a négy állam egyike képviselőjének részvétele nélkül és háta mögött hagyták jó­vá. Ugyancsak aligha lehet azt han­goztatni, hogy például Anglia 'és Franciaország képviselőinek keze ezután nem lesz valamiben is meg­kötve, ha sor kerül a négy hatalom képviselőinek értekezletére. ■Az amerikai sajtó szerint Dulles amerikai külügyminiszternek szán­dékában állt meggyőzni Anglia és Franciaország képviselőit arról, hogy ha már nem dobják sutba tel­jesen a tárgyalások gondolatát, ha­lásszák azt sohanapjára és fokoz­zák a hírhedt amerikai ..hideghá­borút“, vagyis a kártevés, a kalan­dok és provokációk politikáját a de­mokratikus tábor országai ellen. /Salisbury és Bidault ■— a lapok .közlése szerint — azt válaszolta er­re, hogy kormányuk ezidőszerint nehéz helyzetbe kerülne, ha elvetné a négyhatalmi tárgyalások eszmé­jét és az Egyesült Államok által javasolt irányvonalat követné, minthogy ez az irányvonal orszá­gaikban fokozódó ellenállással t ál áll - kozik. Rámutatnak arra, hogy Churchill ismeretes javaslatát, amely szerint haladéktalanul „'leg­magasabb színvonalú értekezletet” kell tartani a Szovjetunió részvé­telével a vitás nemzetközi kérdések megtárgyalására és megoldására, a nemzetközi helyzet józan értékelé­se diktálta és ez a javaslat meg­felelt a nyugateurópai .országok la­kossága széles rétegei követélései­nek. Sőt, mi több, be kellett ismer­niük, hogy e követelések autbado­bása és az adott kérdésben az ame- rika-toarát politika továbbfolytatá" , sa ,a legkomolyabb belső bonyodal­makhoz vezet Nyugat-.Európában. Az ilyesféle érvelések arra kény­szerítették Dulíest, hogy egyezzék bele a négyhatalmi tárgyalások megtartásába a Szovjetunió részvé­telével, bár Dulles ellenezte ezt a javaslatot. Ilymódon a nemzetközi együtt­működés ellen irányuló politikájuk teljes leleplezésétől való rettegés és nem a békeszeretet kényszeríthette az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország vezető erőit arra, hogy vengedjenek a néptömegek kö­veteléseinek, amely néptömegek he­lyeslik: és támogatják a megoldat­lan nemzetközi kérdések tárgyalá­sok útján történő rendezésére irá­nyuló követeléseket. Az angol és francia társai tá­mogatásában részesülő amerikai diplomácia aioníban ugyanakkor, amikor beleegyezett abba-, hogy en­gedményeket tesz a közvélemény követeléseinek, miradsn erőfeszítését arra össz/pontcaította, hogy a Wash­ingtonban éppen akkor meghozott döntést ne a létfontosságú nemzet­közi problémák tényleges rendezé­sére, hanem bizonyos saját céljaira használja fel, amelyeknek semmi közük sincs a nemzetközi feszültség enyh í t és é n ek fel a data ih o z. Dullesnek bizonyos mértékig, itt is sikerült elérnie célját. Anglia ég Franciaország képviselői az Egye­sült Államok nyomásának hatására visszaléptek a négy kormány Jcözös tárgyalásának gondolatától ,s ez egy lépés visszafelé ahhoz a javaslat­hoz képest, amelyet azelőtt Chur­chill terjesztett elő és amelyet tá­mogatott Anglia és Franciaország közvéleménye. A washingtoni közleményben van még egy visszalépés a korábbi ál­lásfoglalástól.' Ez a közlemény kí­sért etet tesz a négyhatalmi érte­kezlet feladatainak zsugorítására, az értekezletet csupán néhány Né­metországra és Ausztriára vonat­kozó kérdésre korlátozza. Az a be­nyomása támad az embernek, hogy a washingtoni értekezlet részvevői meg akarják kerülni, sőt lehetsé- ‘ gesnek tartják figyelmen kívül hagyni az alapvető problémát, a nemzetközi feszültség enyhítésének problémáját. A washingtoni értekezlet részve­vői azt a látszatot keltették, hogy a négy nagyhatalom külügyminisz­tereinek értekezletén meg akarják vizsgálni a német problémát és az osztrák kérdést. A washingtoni ér­tekezlet részvevői beszéltek a né­met kérdésről, de egyáltalán nem azért, hogy elősegítsék az ezzel kapcsolatos alapvető kérdések meg­oldását. Hallgatnak arról, hogy az Egyesült Államok, Anglia és Fran­ciaország hibájából mindmáig nem­csak hogy döntés nem történt a né­met békeszerződés kérdésében, de meg sem vitatták ezt ,a kérdést. Futólag érintik Németország egye­sítésének kérdését, de látható, hogy a washingtoni értekezletnek nem feküdt szívén Németország egyesí­tése. az össznémet kormány meg­alakítása megoldásának meggyor­sítása. Amint látható, előttük nem me­rül fel és nem is merülhet fel Né­metország haladéktalan ‘ egyesítésé­nek és a békeszerződés megkötésé­nek kérdése, mert számukra a né­met kérdés mindenekelőtt abból áll, hogy megszilárdítsák az Adenauer- kfikk hatalmát Németország nyuga­ti részében, ahol e klikk uralmá­nak napjai esetleg már meg vannak .számlálva. E klikk létezésének min­den értelme a német militarizmus1 feltámasztásában, a hitlerista Wer- maeht ilyen, vagy olyan helyreál­lításában van. _ Nem véletlen, hogy a washing­toni okirat nyíltan hangsúlyozza' a három hatalomnak azt a törek­vését. hogy folytatni akarják erő­feszítéseiket az „európai .hadsereg" megalakítására vonatkozó terv megvalósítása terén,. Ez a terv Nyugiat -Németország >remi.litarizá- láaát és az agresszív atlanti tömb­be való tot kapcsolását írja elő. Más­részt ismeretes, hogy a bonni szer­ződés, amelyme.c, ratifikálására az Egyesült Államok most fokozottan törekednek, előírja, hogy Németor­szág egyesítése esetién Németor­szágnak vállalnia keli mindazokat a nemzetközi! kötelezettségeket, amelyeket .a nyugatnémet, kormány vállalt, köztük természetesen az „európai hadsereg”-ben való rész­vételre vonat: ózó kötelezettséget is. Mindenki ismeri ezeket a terve­ket. amelyek arra irányúinak, hogy Németország .ismét militarista ál­lam legyen. Azt tartják szem előtt, hegy • Németország fegyveres erőit tegyék az „európai hadsereg" "fő erejévé, az agresszív északatlanti szövetség rcihamcsaipatává. Ha ezek az egész Németországot érintő ter­vek megvalósulnának — ami min­denki számára érthető — a iegbsr- ciasabb militarista erők I álma á Ili- tájára vezetne Európa középpont­jában. olyan háborús tűzfészek új- raszü’.etését vonná maga után, mint amilyen nemrégen a hitlerista Né­metország volt. Ezzel kapcsolatban figyelemreméltó az a tény. hogy a nyugateurópai hurzeoá sajtó sze­mére veti a washingtoni tanácsko­zás részvevőinek; az általuk elgon­dolt manőver kezdetleges. így a munkáspárti Grossman ezt írja a ..Sunday Pictorial“ című angol lap­ban: „Molotovnak azt ajánlják, ve­gyen részt szeptember végén .a ^kül­ügyminiszterek német kérdéssel foglalkozó tanácskozásán, már jó- , előre köztik azonban vele, hogy akármilyen javaslatot tesz is, a há­rom nyugati hatalom nem enged abból az elhatározásából, hogy új­ra felfegyverzi Nyugat-N'émetor- szágot. Válaszuk a Kremlt békés kezdeményezésiére voltaképpen arra a fagyos javaslatra korlátozódik, hogy az oroszok vonuljanak ki övezetükből és egyezzenek bele az egyesített, felfegyverzett Németor­szágnak az atlanti védelmi rend­szerbe teljesjogú tagként való be­kapcsolásába.“ Grossman kiemeli, hogy a kérdés ilyen felvetése csak a tárgyalások meghiúsítására ve­zethet és ezt írja: „Úgy vélem, hogy ezt a javaslatot éppen ezért tették, Dulles, miután kénytelen volt. belemenni annak a tanácsko­zásnak a megtartásába. melyet nem kívánt, mindent megtett annak érdekében, hogy eleve biztosítsa a tanácskozás csődjét.” A washingtoni tanácskozás egy­részt a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei értekezletének összehívása mellett nyilatkozott, amelynek bizonyos előfeltételek mellett fontos pozitív jelentősége lehetne. Másrészt a négy hatalom képviselőinek ezt az értekezletét olyan célokra akarták felhasználni, amelynek semmi közűik a fciéke meg­erősítésének érdekeihez, .semmi kö­zük a nemzetközi feszültség enyhí­tésének feladataihoz. /Szemmel lát­hatóan feltárult a. washingtoni ta­nácskozás részvevőinek deklarativ nyilatkozatai és valódi szándékai •közötti mélységes eltérés. Miről tanúskodik tehát a wash­ingtoni értekezlet? Ez az értekezlet arról tanúsko­dik, hogy már senki sem túdja_ ta­gadni az égető nemzetközi kérdések tárgyalások útján való megoldásá­nak sürgető szükségességét. Egyúttal a washingtoni tanács­kozás és az utána közzétett nyilat- S kozat arról tanúskodik, hogy mi­lyen nagyok még azok az akadá­lyok amelyek e kérdéseknek az ér­dekelt államok közötti valóságos megegyezés útján történő megoldá­sát hátráltatják. A nemzetközi enyhülést elősegít­ve leküzdeni ezeket az akadályokat — ez a feladat. A békevilágmozgalom rövid pár esz­tendő alatt nagy erőfeszítések éred- ményeképpen hatalommá vált — mondotta Andics Erzsébet — olyan hatalommá, amellyel számolnia kell ^aratnak és ellenségnek, olyan hata­lommá, amely döntően tudja befo­lyásolni a világpolitika alakulását. Ezt szegezte le, s ezt demonstrálta a Béke-Vü ágtanács budapesti ülése. A továbbiakban azzal foglalkozott, hogy a Béke-Világtanács ülése szer­vezeti és politikai téren egyaránt újat adott. Azok, akik a bécsi kon­gresszuson még csak mint megfigye­lők, érdeklődők vettek részt, eljöt­tek Budapestre is, de itt már tevé­kenyen kivették részüket a munká­ból. Megjelenésük azt jelentette, hogy nemcsak érdeklődnek . immár, ha­nem aktív részesei, vezetői lettek a szervezett nemzetközi békemozga­lomnak. Politikai téren is sok újat hozott a budapesti ülés. Beszámolhatott az eddig elért nagy sikerekről, a tö­megpusztításra alkalmas fegyverek használatának, a háború kiszélesíté­sének megakadályozásáról, — a nem­zetközi politikában mutatkozó eny­hülésről, amelyek jelentős részben a nemzetközi békemozgalom egyre erő­södő tevékenységének eredményei. Mindenki előtt világos lett, hogy a békés tárgyalások, kölcsönös enged­mények, megegyezés útján a nem­zetközi politika összes vitás kérdé­sét meg lehet oldani — hangsúlyoz­ta Andics Erzsébet. A továbbiakban rátért arra, hogy a Béke-Világtanács budapesti ülése nemcsak nagy nemzetközi esemény volt, hanem ugyanakkor nagy ma­gyar nemzeti esemény is: békemoz­galmunk eredményeinek elismerése, a népek rokonszenvének megnyilvá­nulása. Még rendíthetetlenebb lett népünk bizalma és hite abban a meggyőző­désben, hogy a békemozgalom le­győzhetetlen. A Béke-Világtanács ülésének ha­tására körülbelül százezer békevé­delmi szerződés jött létre, csak a ter­ménybeadásra vonatkozóan. Andics Erzsébet köszönetét mos­dott mindazoknak, akik jó munká­jukkal hozzájárultak a budapesti ülésszak sikeréhe?, majd a továb­biakban a Béke-Világtanács ülésé­nek nemzetközi visszhangjával fog­lalkozott. A békemozgalom erősödését, növe­kedését mutatják a IV. Világifjúsági Találkozó előkészületei is. A magyar békeharcosok kötelessé­ge mindent megtenni annak érdeké­ben, hogy a nemzetközi békemozga­lomnak ez az újabb hatalmas meg­nyilvánulása a testvéri román nép fővárosában, minél eredményesebb, minél nagyobb legyen -r- állapította meg Andics Erzsébet. A beszámolóhoz elsőnek Domokos József, a Vörös Csillag Traktorgyár békebizottságának titkára szólt hoz­zá. Elmondotta, hogy a Béke-Világ­tanács budapesti ülésszaka idején három küldöttség is látogatást tett a gyárban. A gyár dolgozói igen so­kat tanultak ezekből a látogatások­ból. Megértették, hogy a termelés emelése jelentősen hozzájárul a bé­ketábor megerősítéséhez. Ezután Maries Gyuláné általános iskolai tanítónő, az Országos Béke­tanács tagja szólalt fel. Hangsúlyoz­ta, hogy a pedagógusok a jövőben is a béke ügyének aktív harcosai lesz­nek, minden tettükkel, munkájukkal hozzájárulnak hazánk erősítéséhez, a gyermekek boldog, békés életéhez. Havasi András dabasi mintagazda hozzászólásában mondotta: a dolgozó parasztok beadási kötelezettségük teljesítésével járulnak hozzá a béke védelméhez. A párt és a kormány új intézkedései nagyot segítettek a dol­gozó parasztságon is. A továbbiakban a béke ellenségei­nek újabb mesterkedéseivel foglal­kozott. Hangsúlyozta, hogy a beke- mozgalom nagy eredményeinek nem szabad elkápráztatnia h békeharco­sokat, nem szabad elfeledniük, hogy az ellenség nem alszik, nem tette le a fegyvert. Nem volt véletlen, hogy éppen a Béke-Világtanács ülésének idején rendezték meg elvetemedett provokációikat: a délkoreai kor­mány aljas támadását a fegyverszü­net megkötése ellen, a berlini fasisz­ta provokációt, a Rosenberg-házaspár kivégzését. Ezek a módszerek senkit nem győznek meg arról, hogy az Egyesült Államok kormánykörei békét akar­nak — mondotta Andics Erzsébet. — Csak ellenkező hatáguk lehet: még teljesebbé teszik az Egyesült Álla­mok vezető köreinek már most is tsmpsztalható nemzetközi elszigetelő­dését. Andics Erzsébet hangsúlyozta, hogy a népek saját tapasztalataikból tanulják meg igazán, ki akarja va­lóban a békét, ki harcol a béke megszilárdításáért, a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért. A Szovjetunió az utóbbi időben egész sor nagyje­lentőségű nemzetközi kezdeménye­zéssel tett tanúbizonyságot őszinte békeakaratáról, s a népek sZerte a világon örömmel fogadták ezeket a kezdeményező lépéseket, amelyek valamennyi nép alapvető érdekeit szolgálják. A népek biztonságának ügyét szolgálta a nemzetközi impe­rializmus, a háborús körök ügynö­kének, Berijának leleplezése is. Mindezeknek az erőfeszítéseknek eredményeképpen még nagyobbra nő mindenütt a békemozgalom — hang­súlyozta Andics Erzsébet. — Ezt ta­pasztaljuk mi, magyar békeharcosok is országunkban. Mindent megte­szünk, hogy a békemozgalmat ha­zánkban még jobban fellendítsük. Ebben a küzdelemben hatalmas se­gítséget kaptunk pártunk és kormá­nyunk bölcs intézkedéseivel. Pártunk és kormányunk politikája a béke po­litikája. mert országunkat, a béke országát, a béke világfrontjának fon­tos szakaszát még erősebbé, még rendíthetetlenebbé teszi. Andics Erzsébet befejezésül han­goztatta, hogy a magyar békehar­cosokra a párt és a kormány új in­tézkedései fokozott feladatokat ró­nak, különösen a felvilágosító mun­ka terén. Tömörüljünk még elszántabban a béke ügye, a Béke-Világtanács mö­gé! Támogassuk még jobban pár­tunkat és kormányunkat! Dolgoz­zunk még jobban, legyünk még jobb katonái a béke ügyének, amelyről ma jobban tudjuk, mint tegnap és holnap többen tudják majd mint ma, hogy legyőzhetetlen! — fejezte be beszédét Andies Erzsébet. Beresztóczy Miklós kanonok, a Katolikus. Papok Országos Békebi­zottságának elnöke szólt a beszá­molóhoz : Tolmácsolom a békemozgalomban részvevő papságunk és a vele egy- szándékon lévő katolikus papság ne­vében elszántságunkat — mondotta Beresztóczy Miklós, — hogy külföldi kapcsolataink és belföldi egész sú­lyunk latbavetésével erőteljesen közreműködüók a Béke-Világtanács határozatainak megvalósításában, s hogy a magyar békeakarat legkifeje­zőbb összefoglalását, kormányunk programmját diadalra visszük ma­gunk és híveink felfogásában, hűsé­ges és becsületes állampolgári, mun­kájában. Petrák Lajos, a DISZ Központi Vezetőségének titkára beszámolt a IV. fVilágiijúsági Találkozó előkészü­leteiről. Több hozzászólás után Péter János református püspök, mondott elnöki zárószót. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Párizs. (MTI.) A francia nem­zetgyűlés csütörtököm reggel négy- százhatyannyóle szavazattal százhu- szonihét ellenében .elfogadta a reak­ciós alkotmánymódosítást. A nemzetgyűlés a kommunista képviselők mentelmi ügyiében to­vábbi harminc nap haladékot adott a mentelmi bizottságnak a kérdés megvitatására. MOSZKVA A Szovjetunió Legfelső Taná­csának Elnöksége A. A. Volint. a Szovjetunió Legfelső Bíróságának elnöklét 50. születésnapja alkalmá­ból az igazságügyi szervek megszi­lárdítása terén szerzett érdemeiért a Munka Vörös Zászlórendjével tüntette ki. Hozzászólások

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom