Somogyi Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-12 / 162. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EG VE SÜLJEltf/ W Dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok, gépállomások és állami gazdaságok dolgozói a veszteség nélküli gyors betakarítással, a gabonabeadási kötelezettségek gyors teljesítésével biztosítsátok a város és a falu dolgozóinak kenyerét, erősítsétek a munkás-paraszt szövetséget! A MAGYAR ÖÖIÖOZÖR PÄ RTU A M X. évfolyam, 162, szám. if«*’ ÁRA 50 FILLÉR ■BWZHsas*« c Vasárnap, 1953 július 12. A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG AKTÍVAÉRTEKEZLETE » i. A Magyar Dolgozók Pártja budapesti szervezete szombaton dél­után aktivaértekezlefét tartott az Építő- és Faipari Dolgozók Szak- szervezetének székházában. Az aktiv aértákeztet elnökségében helyet foglaltak: Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Gerő Ernő, Hegedűs András, Hidas István. Földvári Rudolf, Kristóf István. Ács Lajos és Zsofi- nyecz Mihály, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Szálai Béta, a Politikai■ Bizottság póttagja, Vég Béla az MDP Köiponti Vezető­ségének titkára, továbbá az MDP Központi Vezetőségének több tag­ja, köztük Révai József, a Népliöztársaság Elnöki Tanácsánálc elnök- helyettese. Farkas Mihály hadseregtáiomak, Kiss Károly, Házi Ár­pád, Rónái Sándor. Horváth Márton, Apró Antal. Piros László, Ha- rustyák József és Dénes István. Az ajctivaériekezlet elnökségének tag­jai közt voltak; Erdei-Grúz Tibor oktatásügyi miniszter, Urban Er­nő Kosswth-díjas író, Osztrovszki György, a Tudományos Akadémia főtitkára, Páter Károly, az Agrár egyetem rektora, Pioker Ignác Kos- süth-díjas gyalus. Gazda Géza K° ssuih-díjas művezető és többen mások. Az ahtivaértekezlefet Földvári Rudolf, a Budapesti Pártbizottság titlcára nyitotta meg. Tisztelt Pártaktivaülés! Kedves Elvtársak! A Központi Vezetőség és a Budapesti Pártbizottság azzal a cél­lal hívta, össze a budapesti párták tiva ülést, hogy a jelenlévő elvtár- Sakkcil megvitassa a Központi Veze tőség legutóbbi üléséinek anyagát, valamint kormányunk mjilvánods ágra hozott új programmjával kap­csolatban felmerült kérdéseket — mondotta. P.ártdktivaiilésiink elő­adója Rálcosi Mátyás elvtárs. Az aktiv aért tkezhet részvevőinek nagy tapsa közben emelkedett szólásra Rákosi Mátyás elvtárs. Rákosi Mátyás elvtárs beszéde Elvtársak! Összehívtuk a Magyar Dolgo­zók Pártja budapesti szervezetének pártaktiváját, hogy ismertessük azokat a kérdéseket, amelyekre vo­natkozólag pártunk Központi Ve­zetőségének június 27-én és 28-án megtartott teljes ülése határozato­kat hozott. Ezek a határozatok fog­lalkoztak pártunk és népi demo­kráciánk legfontosabb kérdéseivel, külön részletesein foglalkoztak azok­kal a hibákkal, amelyek pártunk munkájában és népi demokráciánk gazdasági' területén mutatkoztak. A Központi Vezetőség kidolgozta a hibák kijavítására vonatkozó rendszabályokat. iPártűnk, a Magyar Dolgozók Pártja a felszabadulás óta .eltelt időben ‘igen komoly eredményeket és sikereket ért el. A mi pártunk vezette ki a magyar nemzetet ab­ból a szinte reményt/, len helyzet­ből, amelyet a háború pusztításai okoztak. A mi pártunk vezette az újjáépítést, a mi pártunk vitite győzelemre a' harcot a régi rend, a. tőkések és nagybirtokosok ^l'/en, s a mi pártunk vezetésével kezdte meg dolgozó népünk lerakni jobb, szocialista jövőjének alapjait a vá­méban és a falun egyaránt. Ami az eredmény,ken a legfontosabb: a dolgozók’ életszínvonala, munkáso­ké és parasztoké egyaránt olyan fo­kot ért el, amilyenre soha a Horthy időiben még megközelítően sem1 volt példa. Minden párttagunk, minden elvtársunk, az egész magyar dolgo­zó nép joggal büszke azokra az eredményekre, amelyekéit ezekben a nehéz időkben elértünk. S hoz- zátshetem, elértük őket, mert segí­tett, támogatott bennünket minden téren a felszabadító hatalmas -Szov­jetunió. Központi Vezetőségünk azonban megállapította, hogy pártunk és különösen pártvezetésünk munkája közben súlyos hibákat is követett el. E hibák egyrésze pártvezeté­sünk helytelen módszereire vonat­kozik. Központi Vezetőségünk ülé­sén kidolgozta a rendszabályokat, melyek a jövőben biztosítják a va­lóban kollektiv vezetést, érvényre juttatják ä vezetésben a pártde- mokráeiát, egészséges fejlődésünk­nek ez elengediheteithn biztositékát, a kommunista kritika és önkritika szellemét. Moet gondoskodnunk kell róla, hogy a pártdemokrácia., az egészséges kritika és önkritika ér­vényesüljön az egész pártéletben, a Központi Vezetőségitől le egészen az alapszervekig és segítse meg­erősíteni, megszilárdítani pártunk kapcsolatait a dolgozó tömegekkel. A pártmunka megjavítására kidol­gozott rendszabályokat azóta már pártunk tagsága elé vittük, s az elvtársak meggyőződhettek belőle, hogy el vagyunk szánva a hibák gyore kijavítására és kiküszöbölé­sére. Én ezen az akti vaér t..kéziéiért elsősorban azokkal az intézkedések­kel kívánok foglalkozni, melyeket Központi Vezetőségünk gazdasági kérdésekben dolgozott ki', s amelye­ket Nagy Imre elvtárs az ország- gyűlésen ismertetett e amelyekkel mi, mint pártunk irányvonalával, természetesen mindannyian egyet­értettünk. Kezdem mindjárt a -szocialista iparosítás .kérdésével. Mióta 'be­fejeztük a háború romjainak elta­karítását, az újjáépítést és miután a politikai harcban megvertük a régi kizsákmányoló -osztályokat és rátértünk .a -szocializmus építésé­re, dolgozó -népünk áldo-z-atkészsé- ge, haza-szeretete és szorgalma olyan műveket hozott létre, olyan ítélj esi tm-ényéke-t mutatott fel, amilyenekről a régi kapitalista időkben szó sem llehetett, Minden -munkás, mindén értelmiségi, .pár­tunk minden taigja, de -az egész dolgozó nép méltán -büszke az olyan aiiko-táscikra, mint Sztálinvá- ros, mint In óta, Ko-mló és sok más. Munkásosztályunk ez évek alatt valóban nagyot alkotott és joggal hivatkozhat e -téren a szo­cialista építés komoly sikereire. Ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk, hogy» az alkotó mun­ka hevében komoly hibákat is kö- vetiünik -el. Hibát követtünk -el el­sősorban -azzal, hogy nehéziparunk és a termelőeszközöket gyártó ipa­rok fejlesztésében túl- gyors iram­ra tértünk át és a- tervezés mun­kájában gyakran figyelmen kívül hagytuk hazánk gazdasági erőfor­rásait, reális lehetőségeit. Figyel­men kívül h-agytuk nem -egyszer azokat a nagy tehetőségekét, me­lyek a Szovjetunióvail és a népi demokráciákkal- való együttműkö­dés jobb kiépítéséiben rejlettek. A legkomolyabb hibát azonban ott követtük -e'1, amikor 1951 február­ján túlságosam -megemeltük első ötéves tervünk ipari célkitűzéseit. Hároméves tervünk -eredményei­nek, valamint ötéves tervünk első évémek jó teljesítményei alapj-án megállapítottuk, hogy gazdasági lehetőségeink nagyobbak, • mint ah-ogv azt eredetileg gondoltuk és további tervünkben több beruhá­zást vehetünk fel. Erinek megfele­lően a beruházás összegét 50 mil- liárdrói 80 mi'/liárdra emeltük fel. És itt történt -a hiba. Emelni lehe­tett és emelni ik-ellett- -a -tervet, de a 30 milliárdos emelés túlsók volt. Kevesebbel kellett volna emelni. Természetesen ezze] az emelés­sel párhuzamosan azt is elhatároz­tuk, hogy megfelelően emelni fog­juk a dolgozó nép életszínvonalát. A tervünk szerint "őt év alatt az életszínvonalnak 50 százalékkal kellett volna emelkednie -és 220 ezer lakást akartunk ezidő alatt építeni. De ismétlem, hogy meg­emelt tervünkbe már a kezdetén olyan, -hibáik csúsztak be, amelyek eleve lehetetlenné tették az -élet­színvonal1 ilyenirányú emelését. A megemelt -terv ugyanis tízszer any- nyi beruházást írt elő -a nehéz- és gépipar számára, mint a könnyű- és élelmiszeripar számára. Kevés volt a mezőigazdasági beruházások­ra szánt összeg is. -Márpedig a könnyű- és élelmiszeripar, vala­min t a mezőgazdaság termelése let; volna hivatva -jelentékeny rész­ben biztosítani az életszínvonal emelését. Amiko-r kezdett mutatkozni, hogy a túlságosan felemelt ipari tervek miatt nem marad elég erőnk arra, Ihogy egyidejűleg növeljük nehéz'párunkat és a dolgozó né-p életszínvonalát, akkor -is változat­lanul' folytattuk -túlzott iparfejlesz­tésünk ira-mát, amiből viszont az következett, hogy egyre kevesebb beruházás jutott a dolgozó töme­gek, különösen az ipari munkások életszínvonalának emeléséire. A gyárak építése miatt kevesebb -lett a lakásépítés és mint látni fogjuk, a mezőgazdaság beruházásai is vi­szonylag csökkentek a túlzott -ipa­rosítás következtében. Ezeket a hibákat még tetézte a tavalyi rossz termés. A kettő együttvéve odavezetett, hogy ipa­ri munkásságunk életszínvonala az utolsó esztendőben már nem emel­kedett, hanem csökkent. Megsér­tettük a szociaiiz-mus építésének I azt az alaptörvényét, h-cgy -az 'épí­téssel- párhuzamosan szakadatlanul emelkednie kell a dolgozó töme­gek és különösem! az ipari munkás­ság életszímvtmalának. Azok a gazdasági rendszabályok, amelye­ket pártunk Központi Vezetősége kidolgozott, ennek a komoly hibá­nak kijavítására irányulnak. Min­den elvtársiunk, egész dolgozó né­pünk értse meg, hogy ia mi javas­lataink a szocializmus változatlan továbbépítését jellentik, de olyan módén, hogy kijavítjuk azokat a hibákat, amelyeket az ipar fejlesz­tése közben elkövettünk azzal, hogy ne-m gondoskodtunk a dolgo­zók jólétének -megfelelő -emelésé­ről. Ha az utolsó két évben háttér­be -szorult -az ipari munkásság élet­színvonalának emelkedése, most ezen változtatunk. Hibánkon okul­va, -most úgy kívánjuk folytatni a szocializmus -építés-ét, hogy a munka köziben iegy pillanatra se veszítsük el dolgozó népünk és elsősorban ipari munkásságunk életiszíavon-aliának, jólétének, 'kul­turális. és -szo ci ális szükséglete ínek szakadatlan emelését. Ebben áll Központi Vezetőségünk határoza­tainak lényege. A dolgozó tömegek életszínvo- nalán-ak állandó emelkedését -biz­tosító rendszabályok,, jelentékeny részét Nagy Imre elvtárs az or­szággyűlésen már ismertette, ezért -ezekre ne-m térek 'ki. Lényegük az, hogy -összes beruházásainkat, jö­vendő terveinket felülvizsgáljuk « átcsoportosítjuk abból -a célból, hogy miinél többéit tudjunk fordíta­ni a dolgozó nép, az ipa-ri munkás­ság életszínvonalának -emelésére, s ugyanakkor, ha lassúbb iramban is, de folytatjuk szocialista építésün­ket s -benne nehéziparunk fejlesz­tését is. Többet fogunk költeni a munkásság szociális cél'jaira, a munkavédelemre, a minimumra j csökkentjük ä túlórázást, biztosít- j juk a szabadnapot, eltöröljük a helytel-e-n-pénzbírságot és így to­vább. Mindjárt megemlítem, hogy a rendszabályok nyilvánosságrahoza- ía-l-ánái ne-m követtük azt -a régi szokásunkat, hogy javaslatainkat először pártunk nevében ismertes­sük. Az elmúlt néhány -nap ta­pasztalata meggyőzött bennünket arról, hogy helyesebb lett volna ezúttal is a tennivalónkat először pártunk nevében -közölni, -mert így sok -eivtár-s-unk nem volt tisztá­ban, hogy a Nagy -elvtárs által az országgyűlésen előterjesztett ja­vaslatok pártunk Központi Veze­tőségének natározatai alapján ké­szültek. Megállapíthatom,, hogy dolgozó, népünk, de különösen ipari mun­kásságunk lelkes helyesléssel ve-t- 'te tudomásul ezeket a javaslato­kat. A magyar dolgozó nép újra meggyőződ betett ír-óla, hogy pár­tunk a kellő pillanatban meg -tudja tenni a kellő lépéseket és ha fel­ismeri az -elkövetett hibákat, azo­kat bátra-n feltárja és megteszi a kijavítására szükséges rendszabá­lyokat. Ez történik mosf. is. Bizto­sak vagyunk benne, hogy a hibák kijavítása népi demokráciánk to­vábbi erősödéséhez, • dolgozó né­pünk életszínvonalának további emeléséhez vezet. Tudj. ezt az ellenség is és ezért igyekszik megzavarni ezeket az in­tézkedéseket. Azt hirdeti, hogy most már nem érvényes a tery, hogy már nem kell tartani a nor­mákat, nincs szükség munkafegye­lemre. Abból a tényből* például, hogy megszüntettük a pénzbírságot, I azt a következtetést vonják 1«, hogy most már mindenki azt csi­nálhatja az üzemben, amit akar. Nekünk élesen szembe kell száll­ni és vissza kell verni az ellenség­nek ezt a demagóg kísérletét, amellyel- dolgozó népünk és az ipari munkásság életszínvonalának, jólé­tének emelését akarja meggátolni. Mind--® öntudatos munkás és értel­miségi előtt világot), hogy életszín­vonalunkat nem leheti emelni ak­kor, ha termelésünk csökken. Mi átfogjuk állítani és átfogjuk szer­vezni iparunkat úgy, hogy belőle szocialista építésünk további foly­tatása mellett a dolgozók életszín­vonalának emelésére a lehető leg­több jusson. De mindenki előtt vi­lágos, hogy nem emelhetjük az élet­színvonalat akkor, ha a termelés ■— és- mindjárt 'hozzátettem, a termelékenység — ,ne,m emelkedik, ha az önköltség nem csökken. Ah­hoz, hogy több lakóház.. a-hihoz, hogy több lakás, -több kerékpár, több ruha, több cipő. több cukor, több élelem legyen, több szén- is kell, amely egész iparunkat fűti, több va-? és acél is kell, mely nél­kül nincs gépgyártás és nem lehet­séges a dolgozó nép jólétén/k eme­lése. Mi tehát, jövőre is több sze­net és több acélt akarunk termel­ni, mint az idén. és többet is kell termelnünk, mert csak így tudjuk népünk éietezinvcnffiát emelni. A különbség az eddigi állapothoz ké­pest a.z lesz. hogy a vas, az acél, o. szénte-rmeiésit kisebb mértékben fogjuk emelni, mint eddig és ugyanakkor meggyorsítjuk a fo­gyasztási cikkek termelését. Ebből viszont az következik, hogy mindé® öntudatos munkás válto­zatlanul teljesítse mostani tervét, takarékos-ködjén az anyaggal, 'vi­gyázzon a minőségre és változat­lanul tartson fegyelmet, ne tűrje a selejtgyártást. Világos, hogy mindezek a tényezők alapjai és ■elengedhetetlen- tlőfe’.tóti lei saját jóléte növelésének és az egész dol­gozó nép életszínvonala emelke­désének. Aki ebben a helyzetben azt javasolja, hogy most már en­gedjünk a munkatempóból, hogy lazítsuk a normákat, hogy. most már nem f-ontos a terv 'teljesítése, aki azt hirdeti, hogy pazarolha­tunk az anyaggal, gyárthatjuk a selejtet, az lényegében az ellenség kezére játszik. Az a régi jelsza­vunk: ..Termelj többet, jobban élsz“ most is változatlanul érvé­nyes, sőt most érvényes csak: iga­zán. ’ És változatlanul érvényes az a jelszó is; „A munka nálunk be­csület és dicsőség dolga“. Ennek megfelelőiem változatlan eréllyel fel kell lépni a fegyelem- sértőkkel, különösen a tervfegye­lem megsértőivel szemben, a laza­ságokkal, a selejtgyártókkal szem­ben. Erre annál is inkább szük­ség van, ment már hallatszanak olyan hangok — és kétségkívül az ellenség hangja — melyek azon az alapon, hogy a pénzbírság helyte­len rendszerét megszűnt.ttük, az,t hirdetik, hogy most má.r senkit sem lehet büntetni, hogy aki ha­nyagságból vagy tudatosan- selej­tet gyárt, attól nem lelhet kárta­lanítást követelni, hogy nem lehet felelősségié vonni azt, aki fegyel­mezetlenséggel, igazolatlan kima­radásával zavarja szocialista ter­melésünket, kárt okoz és -megnehe­zíti dolgozó népünk jólétének eme­lését. Az ilyen nézetekkel erélyesen szem'b:■ kell szállni, Fel, kell vilá­gosítani a jóhiszeműeket. hogy ép­pen, mert termelésünk most arra vesz irányt, hogy ipari munkássá­gunk és. dolgozó népünk jólétét és életszínvonalát emeljük, gondosab­ban kell ügyelni a fegyelemre és erőteljesebben kell fellépni azokkal szemben, akik szocialista termelé­sünket egyik, vagy másik módon zavarják, dezorganizálják. Beruhá­zásaink átcsoportosítását, jövő ter­veink olyan- átállítását, mely nép­jólétünk leggyorsabb és legjelenté­kenyebb emelkedését eredményezi, az Országos Tervhivatal és az ille­tékes minisztériumok végzik. Nem áll- az, hogy a mi terveink ál­talában túlfeszítettek; ezt igazol­ják az idei első félév számai-, ame­lyekből kiderül, hogy féléves ter­melési tervünket a januári és feb­ruári komoly lemaradások dacára túlteljesítettük. A hiba ott van, hogy ezekben a teljesíthető tervek­ben túlnagy a nehézipar beruházá­sa és túlkevés az, amit a dolgozó nép életszínvonalának közvetlen emelésére szántunk. Éppen ezt a hibát akarjuk most kiküszöbölni. Ha azonban a má.r végrehajtás alatt lévő terveket nem teljesítjük, vagy önkényesen, egész népgazda­ságunk érdekeire és a termelés továbbra is elengedhetetlen koor­dinációjára, a termelés egybehan­golására való tekintet nélkül vál­toztatunk a tervein, változtatnak a terven az egyes üzemek, úgy eb­ből nem a nép jólétének emelése, hanem a zűrzavar, dezorganizáció keletkezik. Ezt értse meg minden ©Mar­sunk, • minden öntudatos munkás, minden igazgató, minden miniszté­rium és -együttesen gondoskodjunk arról, -hogy ezek a helytelen, sőt ellenséges h ang ok elnémuljanak. Minden; meg kell! tennünk arra' hogy a tervfegyelem, a munkafe­gyelem, a munka-lendület, a -szocia­lista munkaverseny erősödjék és kegítse dolgozó népünk jólétének emelését minél gyorsabban végre­hajtani. B/zitos vagyok benne, hegy ebben a célkitűzésünkben- tá­mogat -bennünket öntudatos ipari munkásságunk, értelmiségünk, az e.gé-sz dolgozó nép. Ismétlem, hadat keli! ^ üzenni azoknak a.z éllen-s-éges üzelmek ­(Folytatása a 2, oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom