Somogyi Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-10 / 160. szám

Péntek, 1953**;úliu£ 10­SOMOGYI NÉPLAP 3 T3 Laklia József teljesíti adott szavát Laklia József, a csokonyavison- tai gépállomás élenjáró traktorosa Kniég a múlt hónapban felhívással fordult megyén.^, összes traktoris- iáiihoz, hogy csatlakozzanak az 55 vagohos cséplési mozgalomhoz. Vál­lalta, ihogy 107-0-es cséplőgépével, valamint a B 35-ös erőgépével .az -előírt 25 vagon helyett 55 vagon gabonát csépel el a cséplőéi idény alatt. Ez mellett még azt is vállal­ta, hogy 60 normálhold helyett 100 íormálhól’don végzi ei a tarlóháir •■ást. Laklia elvtárs jól megfontolt és lőre kidolgozott terv alapján tet- j vállalását. Elhatározta, hogy gépénél alkalmazza az óraQrar fikonon módszert. cséplési idény első szakaszában őszi áipa csépiedben már úgy igyekezett Laklia elvtárs, hogy •előnyt szerezzen a vállalása vailó- . raváitásához. • Berzence községben még min­idig lassan halad a szénahegyüjtés. A község sok mázsa szántóföldi és rétiszéna beadással adós, s ezzel hátráltatják a csurgói járás és a .megye tervének teljesítését. A község 5 százalékos szénahegyüj- i'ésével a járás utolsó, szégyentel­jes helyét foglalta el. Berzeneén az idén bőségesen termett széna, sok dolgozó pa­raszt már -be is takarította pajtájá­ba, szérűjére. Ott van azonban hiba, hogy a tanács vezetői meg- \feledhezte,k arról, hogy széna-be­gyűjtési terv is van a világon. Nem emlékeztették arra a dolgozó pa­rasztokat, hogy a mezőről és a rét­ről az államnak járó tartozást mindjárt az állami szénabegyüjtő- tejepre vigyék. Vájjon mit csinálnak ,a tanács vezetői, akiket a dolgozók azért állítottak a község élére, hogy szigorúan őrködj ének a törvényes­ség betartása felett? Vagy talán nem tudják, hogy a szénaibögyüj­Alaposan megvitatta a feladato­kat a cséplőmunkásokkal és arra törekedett, hogy a nap minden órájában meg legyen a gép egyen­letes teljesítése. Majd a későbbi időben már óránként emélte a 'tel­jesítményt. Állandóan figyeli a 'gép munkáját és így a legkisebb hibát is idejében kijavítja, mellyel a fe­lesleges gépállást kiküszöböli. Nagy gondot fordít a gép karbantartá­sára, ami egyik fő feltétele' a mun­ka zavartalan végzésének. Nappal már előkészíti az ekét, .megtisztít­ja, lezsírozza és éjtszaka tarlóbán- tást végez. A gép alapos kihasználásával, a vállalás teljesítéséért folytatott küzdelem szép eredményeket szült. Laklia elvtárs az ősziárpából eddig tés 100 százalékos teljesítése js a dolgozók érdeke? A tanács veze­tői igen kényelmes emberek, akik fölöttébb kényelmetlennek tartják elhagyni az íróasztalit, hogy kint a dolgozók között győződjenek meg a hiányosságok okairól. Ha talán az íróasztal és >a szék is velük együtt megmozdulna, nagyobb te­hetőség lenne a gyakorlati ellen­őrzésre, a dolgozókkal való fog­lalkozásra. így azonban nem megy a munka. A tanács vezetői elsza­kadtuk a tömegektől, bivatálosko- dással pedig nem tudják a nagy feladatokat eredményesen végre­hajtani. Most a hibák mentegetésére az aratást hozzák fel, azelőtt pedig az esős időjárással takaróztak. Pe­rl jg nem ez a valódi ok. Hiába pró­bálják magukat azzal nyugtatni, hogy ők mindent megtettek. A valóság rácáfol állításukra. A ré­tek egyrészét még mindig nem ka­szálták le. Vájjon ehhez mi kelle­ne? Az időjárás megfelelő, csak 10 vagont csépelt el a 'napi áttagteijesítése 170— 180 mázsa. A tarlóhántást több, mint 60 nor- máUioldon végezte el. Előrelátható­lag. a nagy csépiés megkezdéséig a vállalat 100 normáihold tarlóhán­tásnál is jóval többet végez el. A nagy csépiéiben majd két műszak­ban dolgozik gépével, ahogy azt már előre meg is szervezte. Min­den feltételt biztosít a gépállomás és Laklia elvtáfs tudásának legja­vát adja az adott szó valóraválitá- sáért. Megyénk többi traktoristái Lak­lia. elvtárs példáját követve, a gé­pek teljes kihasználásával harcol­janak a fogadalmak valóraváításá- ért, dolgozó népünk kenyeréért. szénabeadást éppen fel- kellene hívni a dolgo­zók figyelmét a kaszálásra és arra- is, hogy e ső a beadás. Ahogy Rácz József, Márkus Imre tudták teljesíteni a tervei, teljesítsék a többiek is. Rosszul megy a tojásbeigyüjtés is Berzeneén. Nagyon üdvös lenne már, ha a tanács vezetői felhagy­nának az eddigi valótlan kifogá­sokkal, s nagyobb körültekintéssel bánnának az emberekkel. Járjanak kint a dolgozók között, hallgassák meg véleményüket, javaslataikat, támaszkodjanak a dolgozó parasz­tokra, építsenek ki szoros laiktíva- hálózatot, s elsősorban saját ma­gúiktól, s a tanácstagoktól köve­teljék meg a kötelességek, teljesí­tését. Ideje lesz Berzeneén is megjaví­tani a munkát és a többi beadási kötelezettséggel együtt szénából is haladéktalanul teljesítsék beadási tervüket. Berzeneén gyorsítsák meg a Az iharosberényi gépállomás dolgozóinak biztosítsák a munkafeltételeket Pártunk és kormányunk új gaz­daságpolitikájának megvalósításá­hoz megyénk mezőgazdasági dolgo­zói azzal tudnak leginkább hozzája-, rulni, hogy időben és szemveszte' ség nélkül takarítják be az idei bő termést és eleget tesznek állampol­gári kötelezettségüknek. A bő termés betakarításában nagy segítséget vár népünk a gép­állomások dolgozóitól, a kombájno- sok becsületes munkájától. E terü­leten azonban még sok hiányosság­gal találkozunk. Az iharosberényi gépállomásnak négy kombájnja van. Három kombájnnak az iharos­berényi Úttörő tsz-nél kellene az aratást elvégezni, de a gépállomás és a ‘tsz vezetősége hibájából nin­csenek kihasználva a gépek. A kom­bájnokkal eddig IBalázs Imre 30 holdról. Molnár Kálmán 25 holdról, Kollár István pedig 8 holdról taka­rította be a termést. A múlt hét szombatjától keddig a 3 géppel alig négy jhold rozsot arattak csak le, kedden egész nap álltak a gé­pek. Kedden a gépállomás vezetői' féléjük sem néztek a kembájnosok- nak, nem adtak tanácsot sem, hogy a megdőlt rozsot kombájnnal ho­gyan tudják learatni. A komibájn- vezetők versenyben vannak, de ilyen munkafeltételek mellett* erő­sen veszélyeztetve van a vállalások teljesítése. A gépállomáson elter­jedt az a helytelen nézet; hogy dőlt a gabona „nem lehet kombájn­nal aratni’1. Pedig ésszerűsítéssel lehet ezen is segíteni. . Kovács elvtárj. a gépállomás igazgatója személyileg felelős azért, hogy a termelőszövetkezetekben egyetlen szem gabona se vesszen kárba a késedelmes aratás miatt. A gépállomásnak teljesítenie kell a szerződésben vállalt kötelezettségét, erre kötelezi a minisztertanács ha- tárpzata is. A gépállomás igazga­tója eszerint változtasson a gépál­lomás eddigi munkáján. Végezzenek a termelőszövetkezeteknél becsüle­tes. jó munkát, ezt jogosan elvár­ja a tagság a gépállomástól. Jobbmínőségű kenyeret várnak dolgozóink a A szerkesztőséig megkért® Licskó Emil elvtársat, a Somogy* megyei Sütőipari Vállalat vezető­jét, hogy írja meg, hogyan akarják felszámolni mindazokat a hiányos­ság cikait, amelyek eddig munkájúk­ban megmutatkoztak, hogyan 'kí­vánnak eleget tenni annak a ko­moly feladatnak, amely a dolgo­zók 'ellátásának megjavítása terén reájuk hárul. Licskó elvtárs meg­írta a levelet, de korántsem azt, amit tőle nemcsak a szerkesztő­ség. hanem Kaposvár és az egész megye dolgozói vártaik. Licskó elvtárs, az önök munká­jára számtalanszor panaszkodtak dolgozóink. Nem -egy ízben komoly kritikával illették a Sütőipari Vál­lalatot• — azonban önök mindmáig késtek az önkritikával ... de mun­kájuk megjavításával is. A szer­kesztőséghez intézett levélében beismer jónéhány komoly hibát, amely a vállalat munkájára jel­lemző, azonban ezeket a hibákat világosan, érthetően egy meg nem nevezett személyre, vagy szervre hárítja — vagyis a kenyér minősé­géért nem a vállalat a felelős, — hanem valami ismeretlen személy. Licskó elvtárs ezt írja: „ . . . Örömmel töltött el bennün­ket Nagy Imre elvtárs ál­tal beterjesztett kormány- programm. Megkönnyebbülten fe!sóhajtottunk, hogy végre meg­oldódott a sütőipari dolgozók ne­héz problémája is. Nem fogunk szegyeinké zni, hogy a kenyérbe egér-piszok, széndarabok, külön­böző idegen 'tárgyak kerülnek és sokszor szennyesen, egészségtelen módon kezelve kerül a kenyér & dolgozók asztalára. ... A dolgozók tízezrei megfeszített napi munká­juk után sokszor nyers vagy ége­tett kenyeret kaptak, aminek csak éppen ikieinyérformája nem volt....“ Licskó ©Máris megemlíti a hiá­nyosságokat, de korántsem úgy, hogy az a vállalat rossz munkájá­nak a következménye. De Nagy Imre elvtárs beszédével mennyi­ben oldódott meg ez a nehéz „pro­bléma“? A kormány programmja csak akkor válik élő valósággá, ha vállalataink vezetői, dolgozói mindent megtesznek annak siketre- vitiele érdekében. Mirft a tegnapi és sütőipari készítményt Sütőipari Vállalattól nan bizonyítja, bizony mégsem „ol­dódott“ meg a kérdés a Sütőipari Vállalatnál.. A vállalat által sütött kenyér minősége változatlan ma­radt. És mért? Azért, mert van­nak vezetek, akik mindenkor haj­landók arra, hogy a hibákat má­sokra hárítsák. De ami még fontosabb, a nyér minőségének a kérdése nem­csak a sütőipari dolgozók problé­mája, hanem a dolgozóké, akik azt elfogyasztják. Természetesen igaz, hogy a vállalat felszerelések hiá­nyával küzd. Azonban ez még min­dig nem elegendő magyarázat a kenyér minőségére, a kenyérbe keruit különböző idegen anyagok­ra vonatkozóan. Licskó elvtárs, elismerjük, hogy a vállalat dolgozói komoly mun­kát végeznek. Tudjuk azt, hogy nagy munkát kell végezniük, hogy a ikeinyérszükségletet 'biztosítsák. Azck az eredmények is szépek, amelyeket százalékokban levelé­ben megemlít. A többi között pél­dául, hogy a vállalat termelési ter­vét 120 százalékra teljesítette. Helyes, hogy a dolgozók harcol­nak a válialait vezetőségével! együtt a termelés emeléséért, de helytelen, hogy csak a százalék­ban kimutatható mennyiséget tart­ják szem előtt — s elfeledkeznek el kenyér minőségéről. A Sütőipari Vá-Jalat a mennyiséget a minőség rovására növeli, ez a legnagyobb h bája a vállalatnak. Igaza van; Licskó elvtársnak abban, hogy tűrhetetlen az, hogy a dolgozóik, asztalára rosszminőségű kenyér kerüljön. De ez ne csa'k egyszerű megállapítás lépvén, hanem ezt kövessek tettek is. Vallják be őszintén, hogy kevés gondot for­dítottak mindeddig arra, hogy dol­gozóink panaszai orvoslást nyerje­nek, hogy a kenyér minősége meg- j avuljon. Ilyen önkritikát várunk a válla­lattól — s fogadalmat, hogy az el­következendő időben gazdaságpo­litikánk alapél vét, a dolgozóik élet­színvonalának állandó emelés'* tartják szem előtt —s ennek meg fe.élőén több lés jobb minőségű kenyeret, sütőipari készítményt adnak a dolgozóknak. A Fűfőhóz dolgozói jó munkájukkal segítik a kormány programmjának megvalósítását A Kaposvári Fű'tőbáz dolgozói kiváló munkával segítik győzelemre vinni a kormány programmját. A Fűtőházná’. mindenki az ország- gyűlés szombati üléséről beszélt. A dolgozóknak n:agy örömet jelent a munkásságról való fokozott gondos­kodás. az ári..szállítás. A lakásépítés, lakáskérdés so­kunknak okozott problémát, most örömmel üdvözöljük a kormány programmját, amely szerint 40 ezer lakást építtet. Jobb é.s egészége- seb’b lakás jut részünkre a párt és a kormány gondoskodása nyomán. A lakásviszonyok javulása nagymér­tékben hozzájárul a dolgozók élet- színvonalának emeléséhez. — Több dolgozótársammal a kormány programimjiáról beszélget­ve" megá'lapitottam. hogy pártunk­ról, népi demokráciánkról még eddiginél is nagyobb szeretettel és odaadással szólnak. Látjuk, hogy a párt és a kormány a dolgozók, az egész nép életszínvonalának emelé­sét tűzte ki célul. Ehhez mi további jó munkánkkal kívánunk hozzájá­rulni. Kristóf István Fűtőház dolgozója. SZABÓ PÁL: ÚJ FÖLD A Szépirodalmi Könyvkiadónál je­lent meg Szabó Pál Kossuth-díjas író «Uj föld* című kétkötetes re­génye, amely egy tiszántúli tsz alakulását, fejlődését, harcait áb­rázolja. Ebből a regényből közöl­jük az alábbi részletet. A NAPOK mennek s Biri Mihály a két asszonnyal immár harmadszor fésüli át a cukorrépát, a levelek ki­heverték a sebeket, legfeljebb úgy látszik meg rajtuk a rágás, mint mi­kor a férfiinget körülstoppolja a gondos feleség. A répák nőnek, az alsó levelek széjjel terülnek. S kö­zepén újabb levelek nyílnak, csomó­sodnak. A vékony kis gyökér kezdi alakítgatni répaformáját. A fiatalok immár a gyapotban vannak, de Biri, aki szinte egytől-egyig ismeri immár a negyvenholdnyi répát, úgy véli, hogy még mindig teszen a féreg •kárt. Itt is oldalára van dőlve egy elfonnyadt répa, amott is. Mert az a pocsék féreg egyszerűen csak ne- kimegyen, vaktában, és a gyökeret kettérágja. Még, ha megenné az egészet, hát azt mondaná az ember, hogy szüksége van rá, de így csak olyan ez a dolog, mintha egyenesen kárt akarna tenni az embereknek. De ha a második kapálás ennyit se­gített, akkor még egy kapálás meg­szüntetné a bajt. (Egyébként ez a sokat emlegetett féreg a cserebogár pajorja. Nyilván nem számolt a bo­gár földalatti életével, aki azt a dalt írta", hogy: «Cserebogár, sárga cse­rebogár ...») — Majd szólok Sárközinek — gon­dolja, aztán hangosan mondja: — Gyerünk asszonyok, lóduljunk, mert ... sohse leszünk készen. Az asszonyok hátra nevetnek, fel­cserélik kezükben a fogót, aztán megiramodnak, Biri Mihály baktat utánuk, aztán a deszkát a hátsó fo­gójánál fogva megemeli, mert vala­mi akadt elébe s durja. Aztán előre néz, a két asszony között a végte­len határ, a közelgő nyár, s közte, s a nyár között itt lobog a két asz- szonynak rettenetesen kastos, csa­takos szoknyája. Reggel a harmat ve­ri, aztán a por lepi, a kátrányhoz hozzáér, abba is felragadnak a bol­hák ... Csendes, néma a tábla, csak a bolhák pattanása hallik, mint hi­deg, kemény eső zizegése az avaron. Elszálltak innen a fiatalok dalai, ne­vetései, messze a gyapotban csillám­uk sokszínű tarkaságuk. A GYAPOT. Uj növény a tájon, nem igen láttak itt még gyapotot, főként ilyen nagy táblában. Ez már szálanként kelt ki, nem úgy, mint a répa, s a szálak olyan büszkék, gan­gosak, mintha nem is gyenge növé­nyek lennének, hanem valamilyen fák. De igen könnyen törik, leko­nyul, ha az ember nem vigyázza. Csodálatos növény, kedvesen bámul bele az új világba, hiszen egészen más égtáj borult felette évezredek óta. Más nap sütött, más madarak röpködtek, énekeltek. Itt a barázda- billegető billegeti farkát az össze­vettetés tetején, majd leröppen, s két sor között gyalogol szaporán, ké­nyeskedve. Száraz, meddő fellegek kószálnak a magasságban, átlátszó kék az ég, s alatta a levegő szinte cseng, ha általzúg alatta a forgó­szél. Odább, a gátmenti nyárfákon, fűzfákon kakuk kiabál, erdőt álmo­dik, ha behunyja a szemét, s ezért minden kiáltás után kinyitja. Szár­nya alá nyulkál, aztán megint kia­bál. De a gyapotban az ifjúsági bri­gád kapál. NEM TUDJÁK a verseny állását, hiszen ki érne most rá számítgatni, százalékolni, hogy az öreg munka­csapatok ennyi és ennyiből állanak, ők ennyi és ennyien vannak? A ten­geriben hatszáz négyszögöl a norma ekekapa után, itt előszörre kétszáz, másodszorra háromszáz ... Nem tud­ják a tengerihez- hozzávetni. Viszont azt tudják, hogy itt könnyű a nor­mát teljesíteni. Sőt a második na­pon túl is mennek rajta. Valami történt ezen a mezőn, mert az első nap szinte mérgesen mentek neki a földnek, hogy hajrá, amit meg kell csinálni egy napon, azt megcsinálják... És megcsinál­ták. Második napon már nem az volt az izgató, hogy ugyanannyit csináljanak, mint tegnap, hanem az, hogy ha ennyit meg tudtak csinálni, többet is meg tudnak, és meg tud­tak. Ebben a munkacsapatban az öreg Kis Lajos ment elől, s ahogy bele­merült kapája a földbe, izmaiba be- terezdült a régi kapálások íze, ami­kor harmadába, majd negyedébe ka­pált az urasági földeken, fiatal volt, erps, s hogy kímélje az erejét, olyan észszerűvé tudta tenni a kapálást, hogy az már csaknem művészet. Fe­lesleges csápolást, csapkodást nem tenni, a kapát soha nem lehajolva belevágni, de meríteni, húzni, aki tudja a sorját, az halad és feleannyi erővel. I Utána j á fiatal Kenyeres halad, csontos,/csupa ín és izom ez az em­ber, kayjai nem is csont és hús, ha­nem mint az acélrugók._ A kapálás ennek gyerekjáték. De tudja is a Sorját, mert ott van az öreg mögött nyomon. ESTEFELÉ összejönnek a dűlőn a munkacsapatvezetők, sebtében ki­számolják, hogy mennyi a napi tel­jesítmény, mennyivel haladt egyik csapat előbbre, mint a másik, s sen­ki se gondol rá, nem is tehet róla, de megannyit elönti az izgalom. Este, hazafelé menet Papp Jóska azt magyarázza, hogy ha nincs eső, kiszárad a föld. kiszárad a növény. Hogy lehet ezt megakadályozni? Csak a kapálással. Beszél a talaj- nedvességről, a haj szálcső vességről, a baktériumokról, s hallgatják, és álmélkodnak, hogyan lehet ennyire okos egy parasztember. Papp Jóska ilyen. Papp Jóska so­kat, nagyon sokat örökölt a paraszti gazdálkodás tudományából. S reggel, amikor megint összegyülekeznek a hídon, Papp Jóska szabályos szónok­latot tart: — Elvtársak, tudjátok mennyit kell ilyen földből, mint a miénk, egy embernek egy nap alatt megkapál­ni? — Mennyit? — hökken meg Mo­gyorósi. — Másfél holdat kapáltunk mink meg naponta a feleséggel. Ha ezt el­érjük, akkor ősszel negyven mázsa tengerink lesz holdanként elvtársak! De ugyanígy állunk a cukorrépával. Ha nem is lesz eső nyárig, akkor is meg kell neki adni a százötven má­zsát holdanként. Csak a szárazságot hajtsuk kapával keresztül, akkor nem lesz semmi baj. A PÉLDA ragadós, mert Szitó Pista, a kultúrfelelős is magyaráz délben az ifjúsági brigádnak: — Számítsátok ki, hogy nem is lesz eső, mégis megad a mi cukorré­pánk százötven mázsát holdanként, hát mennyi cukrunk lesz akkor? Má­zsánként kapunk a gyártól a szerző­désre két kiló cukrot, van negyven hold cukorrépánk, negyvenszer száz­ötven az ... hatezer ... az összesen höhö! Mennyi cukor! De kapunk tíz forintot is, az meg ... hatszázezer forint. De ugyanilyen beszélgetések foly­nak a gyapotnál, az emberekben fel­csillan a távoli bőség. Azért se sül ki a répa a földből, azért se nyomorodik el a tengeri!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom