Somogyi Néplap, 1953. július (10. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-05 / 156. szám

Vasárnap, 1953 július 5. SOMOGYI NÉPLAP 7 felhasználása a Textilművekben tét terhelő javítóműhely mun-kaibé­Jó együttműködéssel harcolnak megyénk szállító vállalatai a tervek teljesítéséért A jóléti keret Pártunk és kormányunk minden intézkedése a dolgozók jólétének em lését szolgálja. Intézkedései és mdeletei megadják a lehetőséget ra hogy -felelős vezetőink min­in téren kielégítsék a dolgozók fényeit. Ezeket a lehetőségeket zonban nem egy gazdasági és szak- n'vezeti vezetőnk nem használja kellőképpen, vagy a dolgozók tyrális és- szocialista igényeinek légítésére szolgáló összeget -yrészt más. kevésbbé fontos a fordítja. így van ez a Kapos- Textílműnél is, ahol az üzemi bizottság és a vállalat vezetősége a jóléti keretet aránytalanul és 'helytelenül használja fel. Ha megnézzük az üzem második '.negyedévi jóléti keretének felhasz­nálását, -azt látjuk, hogy a felihasz­nálás aránytalanul a spoilt javára tolódott el. A második negyedév* ’■«■n különböző sportcélokra, sport- rkőaésekre 25.456 forintot for* ottak. Természetesen helyes xy sok gondot fordít a vállalat etősége a sportmunkára, de ez gondoskodás anyag: téren nem hét más terület rovására. Kul- ális célokra ugyanis mindössze 51 forintot használtak fel. szo* íis célokra 4.124 forintot — de- ációs célokra csaknem 14 ezer intőt. f A különböző minisztériumok ki- •dolgozták a jóléti keret felhaszná­lásának módját, a felosztás arányát az egyes üzemeidben. Eszerint a, jóléti keretet szabályszerűen a kö­vetkezőképp kellene megosztani; 1. Szociális célokra 30 százalék, ■2. Kulturális célokra 40 százalék. '3. Sportcélokra 30 százalék. Természetes, liógy ez a felosztás nem merev dogma, s az arányok az adott helyzettől függően eltolód­hatnak egyik, vagy másik irányba. A Textilmű jóléti keretének fel- használása azonban túlzott eltoló­dást mutat. Ugyanis míg -sport­célokra 47 százalékát fordították a jóléti -keretnek, .kulturális célokra 12. szociális célokra 15 százalékot 1 ordítottak csak. A fennmaradó 2,6 jázglékot dekorációs célokra ha,sz- ilták fel. Ez a túlzott eltolódás a epeid ja- a azt jelenti, hogy a Textilmű etősége kevés gondot fordít a •gozók szociális -és- kulturális igé­nyeinek kielégítésére. Míg a sport- mérkőzéseket követő vacsorákra nagy összegeket költöttek :— a Tcönyvtár részére a negyedév alatt mindössze 372 forintot adtak új könyvek beszerzésére. Ha az üzem elszámolásait meg­nézzük. magától érthetővé válik a sportcélokra fordított összeg nagy-, sága.'Ez k az elszámolások külön­böző mérkőzések utáni vacsorák költségeit tárják elénk. Szerepelj a vacsora • ára mellett bor, frissítő italok s-tb. ára, többnyire jelentős összegben. Például egy május ló­én kelt pénztári bizonylat 2.297 fo­rintot tüntet fel a nagybajomi mérkőzés költségeként. Az összeget így részletezik: autóbuszikülönjá- rat 530 forint, hűsítők 95 forint, bírói díj 159 forint, pályabér 950 forint, vacsora 400 forint felsze­relés 320 forint, útiköltség 171 fo­rint, egyé-b költség 170 forint. A hiba az, hogy ezeket az adatokat kevés számla igazolja. A 9s-0 forint pályabér is valószínütleniil magas. Komolyabb .visszaélés történt an­nál az adatnál, amely 22 fő pécsi útiköltségét tünteti fel. A 2.08-0 fo­rintról szóló számlát ugyanis -nem tudják felmutatni, mert; „a Vörös Lobogó egyik budapesti vezetője magával vitte.” A valóság az, bogy ezt az összeget egy .este költötték el a Béke-szállóban vacsorára és hogy hangulat is legyen: italoikra. Ha tovább nézzük ezeket az „el­számolásokat“, egyre világosabb lesz előttünk a „sportra fordított” 47 százalék. Április 30-án ismét el­számoltak a sportolók, részére 2.782 forint összeget, amely ugyan­csak a bor, sör és „hűsítőiíalck“ árából növekedett ilyen nagyra. És így folytatódik ez minden elszámo­lásnál, Áprilisban „kulturális -költ­ségként” .számoltak el, 136 forintot virágvásárlás címén, de a számla, amit erről felmutattak, a Kiskeres­kedelmi Vállalat számlája volt 6—-6 liter (borról. A sport szeretető így párosul a Fonoda -sportolóinak a borszeretetével. Sportfelszerelés beszerzése alig szerepel kiadásként. A visszaélések sorozatát látjuk más téren is. Például a jóléti kere­A -ká'.mán-csai Vöröskereszt szer­vezet is felkészült az aratás, csép- ié-s nagy munkájára. Az elsősegély- nyújtási tanfolyamod végzett hall­gatókból’ három mentőcsoportot állított össze. A csoportok fel-ada­ta az aratás, csépiés alatt bajba­jutott; dolgozok megsegítése. , A növényápolás, kaszálás -alatt’ i-s fordultak elő -kisebb balesetek, az ©Isősegélynyujtási 'tánfo-lyamot végzett dolgozók a .gyakorlatban is bebizonyították tudásukat. Pakotit Vilmos a cséplőgépnél dolgozóknak előadásokat tart, ho,gy a;z elsősegélynyújtás legszük­ségesebb fogásait -elsajátítsák. A cséplőgépeiknél rendelkezésre álló mentőládában lévő men tő szerek és anyagok helyes felhasználását tanulják meg. A cséplőgép dolgo­zóit az .elsősegélynyújtáson kívül a cséplőgépnél! esetleg előfordul?) tűz elhárítására is kiképezik. A tűzeilhárítás-kiképzést Csikesz József, a Búzakalász ts-zcs tagja, re eí.m-en 1.063 forint kifizetését tüntetik fel, azonban ezt munka- utalvánnyal -igazolni nem tudják, mert állítólag -a papírgyüjtési hét során hulladékpapírként összegyűj­tötték és elszállították. A sport-keretet tehát alaposan felhasználták az elmúlt negyedév­ben. A hiba az, hogy nem a sport fejlesztésére, mert elhanyagolták a nők sportolási lehetőségeit, holott az üzem dolgozóinak 90 %-a. nő. Ugyanakkor szociális és kulturá­lis célokra vajmi keveset fordított az üzem. Elhanyagolták a könyv­tár fejlesztését, az egészségügyet. A jóléti keret csaknem ötven szá­zalékát nem a dolgozók jólétére, egészségvédelmére, kultúrájának fejlesztésére fordították, hanem lényegéiben a labdarúgó csapat va­csoráira, mulatságaira. Tűrhetet­len állapot az, hogy a vállalat ve­zetősége tétlenül nézi a nyilvánvaló visszaéléseket, a jóléti keret- hely­telen célokra -való felhasználását. Komoly intézkedéseket kell ten­ni mielőbb, hogy a sportolás leple alatt történő visszaélések, dorbézolások megszűnjenek. A jóléti keret kormányunk által biztosított alap arra. hogy do go- zóink jólétét, kulturáltságát -nö­veljük. Helyes és szükséges, hogy ebből, sportcélokra is jusson, de helytelen és- káros, ahogy az-t a Kaposvári TextiLmű-ben teszik. Az üzemi pártszervezet, a szakszerve­zet feladata odahatni, hogy a jó­léti keret felhasználása a Textil- műben a dolgozókról való gondos­tűzoltóparancsnok tartja. Mindnyáj >a-n tudjuk, hogy az idejében adott segélynyújtással ,s-ok életvesZede- iem'b-e jutott ,embertárs unkái és nagy nemzeti vagyont menthetünk meg. Fichter Gyuláné, a k ál mancsai V őrös-kereszt titkára. Július 3-án kezdődik a kiváló tanulmányi eredményt elért középiskolai tanulók jutalomüdültetése Kétezer kiváló tanulmányi ered­ményt elért példás magatartású kö­zépiskolai tanulót üdültetnek az idén teljesen ingyenesen. A tanu­lók elhelyezésére Keszthelyen és Sárospatakon uéHcét üdülőt ren­deztek be. Július 3-án ünnepélye­sen nyitják meg az üdülőket. .Sá­rospatakon és Keszthelyen' 120— 120 fiú és 80—80 lány kezdi meg méltán megérdemelt üdülését. Június hó 27-én a megye jelen­tősebb vállalatai és szállítói csúcs­forgalmi értekezletet tartottak, hogy megbeszéljék a legfontosabb teendőket, amelyek alapján 1953 második félévében teljesíteni tud­ják a négazdasági terv által előirt feladatokat. Az értekezleten megjelölt fel­adatokat az utóbbi napokban a kaposvári vállalatok és a vasút dolgozói jól teljesítették. A so- mogymegyei téglagyári egyesülés­hez tartozó szigetváriuti téglagyár vezetősége június 2fr-án 32 kocsi­ból álló irány vonatot rakott meg a szocialista Komló részére. A szervezésben nehézségek merültek fel. A fuvarozást egy közúti híd akadályozta. A BELSPED vállalat vezetősége részéről Szabó vállalatvezető és Somfai szállítási felelős a tégla­gyári dolgozókkal együtt kereste a problémák megoldását. A vasút részéről Vida Zoltán terv­hivatalnok sietett a vállalat se­gítségére. A jó együttműködés és irányítás eredményeként megol­dották a feladatot és a rakodási idő tervteljesítése 150 százalék, a kocsikihasználás 111 százalék volt.' A BELSPED és a vasút dolgozói jó munkája biztosíték arra, hogy teljesíteni fogják adott szavukat és az idei nagy őszi forgalmat, a begyűjtést zökkenőmentesen bo­nyolítják le. IDŐRABLÓK... A jó eredmény titka a gondos, tervszerű munkai. — Ezt a jelszót már számos esetben hallottuk. Hallotta a nagyatádi .gépállomás ve­zetősége is. Hallotta, tudomásul vette, csak éppen nem valósította meg.. . Nézzük meg, hagy mi i-s történt július má-sodikán Nagyatád községben? A .gépállomás az egyik vitlainymeghajtású cséplőgépeit aP- rómagcséplésre állította be. Szépen odaállították a (gépét a község szélére és kidobolltatták, hogy a dolgozó parasztok vihetik a ter­ményt csépelni. A kocsik sorban jelennek meg a helyszínein, alapo­san megrakodva különböző csépelnivalóval. Eddig rendben is van minden. Nincs azonban rendben az, hogy a cséplőgép nem működött. Nem munka közben romlott el, hanem a gép egyszerűen nem volt jó. A gépállomás elfelejtette éllen őrizni a gépet, mielőtt munkába ál­lította. A villanymotor olyan szikrákat szórt, hogy a gabona-termést is felgyújthatta volna. A tűzoltók megtiltották a használatát. Mi tört-ént ezután? Jónéhány kocsi és 20—30 dolgozó türelmesen várta, hogy meg­kezdődjék a munka. A -munka nem, de a vándorlás az megkezdő­dött. Jött egy szerelő, jött két szerelő, jött a Magtermeltető Vállalat kiküldötte. Csóválták a fejüket, körüljárták a gépet, kissé hümmög- tek, aztán továbbmentek. Á délelőtt -sebesen suhant el, a várakozók­nak azonban rendkívül- hosszúnak tűnt. A többi gép ,a községben árpát csépelt, de a gazdák nem mentek haza, mert abban bízták, hogy majd csak megindul ez a gép is. A masina azonban meg­makacsolta ma-gát. Néha kicsit zörgött, mintha haragudna a bánt'al- ma'kérr, de aztán ismét mély álomba süllyedi. Elérkezett a délután, az órák csűfolódva, vonultak tova, a gaz­dák pedig mérgelődtek. Minden hiába, attól még a gép -nem indult meg. ’Egyszer aztán felcsillant Kosaras József felelős vezető szeme. A gép zúgni kezdett és — csodák csodája — működött. A dolgozók 'serényen láttáik munkához. Sok idő elfecsérelődött, de a gyors cse­lekvés pótolja az elmulasztottakat. Dolgos kezek fogtak munkához, azonban az öröm kora-inaik -bizonyult. Alig csépeltek el egy zsákkal, a gép köhögni, prüszkölni kezdett, aztán egy panaszos nyögéssel vég­leg elhallgatott. Csinálhattak vele bármit, mozdulatlanul hevert. Szokás szerint eljött az este is, die a- gép csak nem indult meg. Aztán az események betetőzésére minden külön értesítés nélkül ha­talmas zápor zúdult a jelenlévők nyakába. Az nem lett volna baj, mert a -nyakak később megszárad fcak, azonban a kocsin lévő termény teljesen átázott. Ez volt a cséplőgép egy napi története. Mindenki haragosan nézett a tehetetlen gépre, azonban nem az volt a hibás. A felelősség a nagyatádi gépállomást terhelte. 20—25 ember egy napig tétlenül -állt, nem végzett semmiféle termelőmunkát. Mindez az aratás -és cséplés időszakában. Egy cséplőgép kiesett -a -munká­ból,^ holott ezernyi tennivaló várt Ta. Mindez azért, mert a gépállo­más nem Vizsgálta meg kellőképpen -használat előtt a gépet. A nagy­atádi .gépállomás okuljon a hibából és jó munkával köszörülje -ki a .gépállomás nevén esett csőriét. kodást tükrözze. A kálmáncsai Vöröskereszt-szervezet az aratás és cséplés sikeréért A NYOMOR ORSZÁGÁBAN I ESZÄLLT az alkony. Szürke homály lopódzott elő a hegyek közül, éhes farkasként kö­rülosonta a falut, majd váratla­nul betört a szűk utcák közé. Né­hány fénysugár kétségbeesetten küzdött az elmúlás ellen, de hiá­ba. Sötét, csillagtalan éjszaka bo­rult a falura. Az utcán meg­szűnt az élet, csupán az apró ab­lakok vöröslöttek a petróleum- lámpa gyenge lángjától. ­A falu végén vibráló fénypon­tok tűntek fel. Mindig nagyobbod­tak. Két UDB-legény kerékpáro­zott át a községen. Ellenőrző útju­kat végezték. Szótlanul, kényel­mes ütemben haladtak tovább. Alig tűnt el a fény, a sötétség megelevenedett. A kapuk alól néhány ember lépett elő és egyen­ként szállingóztak .la csőszkunyhó felé. A kis kalyiba a község mö­götti réten roskadozott. A falu parasztjai ide szoktak esténként összegyűlni. Egymás, között vol­tak, nem kellett sémimtől sem tartaniuk, nyugodtan beszélget­hettek. Tíz, tizenöt ember pihent a fűben, csak a fekete körvonalak látszottak és a cigaretták vöröslő fénypontjai. Egy idősebb, csontos­arcú paraszt beszélt éppen. Egye­nesen ült, hátát egy vékony dió­fához támasztotta. — Nem élet ez így, akárhogy is nézzük. Idegen itt talán még a csillagos ég is. Amerikai dolgokkal •vagyunk telerakva, s ha így megy, akkor nemsokára már a levegőt ;s Amerikából hozatjuk drága pénzért. — Mindenki hallgatott. Egyet gondoltak valamennyien. Némán, szótlanul bólogattak. — Itthon. járt tegnap a fiam. Az mondta, hogy így van ez ná­lunk mindenütt. Eladta Tito az országot! Qazdag a mi hazAnk, nagyon gazdag, mindig volt mindenünk. Miért nincs most? Azért, mert néhány szélhá­mos hatalomra jutott... — így van ez, Joszip Manovics — szólt közbe Risgtó Ivanovszki, a tanító. — Mindez azért, mert Titóék egyezséget kötöttek el­lenségeinkkel. Az amerikaiak vé­dik árulóinkat, segítséget adnak aljas tevékenységeikhez és csere­képpen kirabolják országunkat. Gazdag bányáink, jó termőföl­deink vannak és nincs semmi hasznunk belőle. Helyesen mond­ta Joszip Manovics, nem élet ez így. — Mindenki feszülten figyel, is­merték és szerették a tanítót. Pa­rasztgyerek volt ő is, érezték, hogy közéjük tartozik. — így van ez minden vonalon —- mondja Risztó Ivanovszki ta­nító.— Még kultúránkat is felhígí­tották. A mozikban amerikai ócs­kaságokat vetítenek, az irodalom tartalmatlan silányság, a zene pe­dig értéktelen hangzavar. Nincs a műveknek semmi mondanivaló­juk. — Miből tanuljanak a gyere­kek? — Uton-útfélen erkölcste­len, bűnözésre sarkaló hatással ta­lálkoznak. A hamis kultúra ezer­nyi módot talál arra, hogy meg­mérgezze a pépet. Az iskolában néhány gyerek már amerikai ponyvaregényeket olvas a pad alatt, szünetben a filmen látott rablógyilkosságokról beszélgetnek. — Nem szabad engedni, — ki­áltotta hevesen Lazar Csentov. Fektéből feltérdelt és dühösen rázta öklét. — Meg kell minden­képpen akadályozni azt, hogy fia­ink másokká legyenek, mint mi. Meg kell akadályoznunk azt, hogy félrevezessék őket. Küzdöttünk, harcoltunk a szabadságért és akik­ben bíztunk, elárultak bennün­ket. Nem állunk meg, küzdünk tovább! A küzdelemhez azonban fiaink is kellenek! Ök folytat­ják majd a mi munkánkat. Éhe­zünk, szenvedünk, de őrizzük me^ azokat, akikre a jövőt bizhatjuk. JfAJTUNK ÁLL, hogy hogyan neveljük' a gyerme­keket — szólt közbe Joszip Mano­vics. Felállt, néhány lépést tett a többi felé és összefonta karját. — Nemcsak a gyermekeknek, a ta­pasztalatlanoknak kell fejlődni, hanem nekünk is. Tanulni kell, hogy ne maradjunk le. Képezni kell önmagunkat, bármilyen ne­hézség árán is. — Igen, — bólintott Risztó Ivanovszki. Nevelni kell a népet, és önmagunkat. Meg kell őrizni kultúránkat, népi örök­ségünket. — Miért kell nekünk a silány amerikai kultúra? — Lerombolja mindazt, ami nekünk érték, ami nekünk kin­cset jelent! — Nem, ezt nem engedhetjük meg. Vannak nekünk is íróink, költőink, művészeink, akik hoz­zánk, a néphez tartoznak. Ezeket kell megismernünk és követnünk. Rólunk írnak és hozzánk szólnak. Csak annak van értéke, ami a népből indul ki. Az az örök, az a maradandó ... ^ FALU FELÖL hangzavart hozott a szél. Kiáltások hallatszottak, majd egy kurta, szívdöbbentő lövés dördült el. Né­hány pillanatig néma csend tele­pedett a beszélgetők közé, majd egyemberként ugrottak talpra. A szemekben tűz csillant meg és az arcok keményekké váltak. Ököl­beszorult kezekkel indultak a falu felé. Pihegő fiú bukott elébiik. Fá­radtan lihegett, majd elmondta, hogy Lazar Lukicsot vitték el az UDB emberei. Az áldozat véde­kezni próbált, erre a lábába lőttek. — Mi volt a bűne? — elmaradt az adófizetéssel. Elvitték állatait, elhurcolták az utolsó szem gabo­náját is, nem tudott miből fizetni. Beteges asszony és négy gyerek maradt utána. A falu végén feltűnt az autó. Fe­hér fénykéve hasított bele a vak éjszakába, majd’ mindig jobban halványodva eltűnt a‘ város felé. A kis csoport mozdulatlanul, der- medten állt. Megszokták már a hasonló” jeleneteket, azonban nem tudtak beletörődni. Mindig gyöt- rőbbé, terhesebbé vált az élet. Risztó Ivanovszki törte meg a csendet. — Helyesen beszéltünk az előbb. Nemcsak harci eszközzel lehet küzdeni, hanem a tudás, az elmélet fegyverével is. Meg kell őrizni kultúránkat, képezni kell önmagunkat. A tudás fegyver, szi­lárd harcieszköz, mely nélkülözhe­tetlen a győzelemhez. AJNALODOTT. A derengő fény körülözönlötte a be-* szélőt. Úgy állt ott Risztó Ivanov­szki, mintha harcba indult volna. Úgy állt, mint néhány évvel ez­előtt, amikor támadásra indította partizáncsapatát. Most is támadás­ra indult. Nemes, szép harcra hív­ta társait. A reggeli fény első sugarai megcsillanták a közeli szántáson. A fekete föld illatozva párolgott. A rögök között nemsokára zöld csira bukkan elő, mely idővel dús kalászokba szökken. Remény lorró remény terjed; a föld fel; :z a szabad, boldog aratás biztató -e- ménye. (Dezső János.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom