Somogyi Néplap, 1953. június (10. évfolyam, 127-151. szám)

1953-06-14 / 138. szám

vásár nap, jumus 1*. ŰV/i'lVU -1.1 1X1,1 JL/l u A néphadsereg tisztjének lenni őröm és megtiszteltetés ■Szinte elképzelni is nehéz, hogy nem is egy egész évtizeddel ez­előtt miéig romokban hevert az or­szág. A Duna habjai mosták a fel­robbantott hidak íveit, üszkös tá­laik, öisszer ones olt vasalkatrészek meredtek az ég felé. Rongyos, le­soványodott emberek éltek ebiben az országban, arcukon ott tükrö­ződött a múlt évek sok szenvedése. M'a már újjáépült hazában él ■dolgozó népünk. A mi hazánkban — a dolgozó nép igazi hazájában — nincs már éhség, nincs nyomor, nincs munkanélküliség. U,j váro­sok, új falvak épülnék, megválto­zott a táj, megváltoztak az embe­rek. A munka keserves robotból becsület és dicsőség dolga lett. A külvárosok egykori nyomorta- nyá.in élő elnyomott, kizsákmá­nyolt munkásból, a földesurak., ku- ilákok igája alatt nyögő iparaszt'ból az ország gazdája lett. Ők foglal­nak helyet a gazdasági és politi­kái élet vezető helyein, az ő fiaik tanulnak az egyetemeken és főis­kolákon. Az ő fiaikból teremtettük meg azt a hadsereget, amely erős, ibiztoskezű védelmezője annak, amit a Szovjetuniió és a párt se­gítségével kivívtunk. Hadser egünket ezer és ezer szál fűzi a dolgozó néphez. Hadsere­günk minden idegszálával együtt él az üzemek, term elősző vetkeze­tek, az iskolák, kulturális, tudo­mányos intézetek dolgozóival. Együtt élünk azzal a harccal, ame­lyet pártunk, Rákosi elvtárs ve­zetésével dolgozóink a szocializ­mus felépítéséért vívnak. Katoná­ink élénk figyelemmel kísérik a ■termelés eredményeit, érdekli őket miniden, ami az országban történik, fellelkesülnek az ötéves terv nagy alkotása inaik, nagyszerű eredményeinek láttán. Ezek az eredmények -a 'naprói-napra épülő szocializmus vívmányai, öntuda­tunk, hazaszeretetünk legfontosabb ■táplál ói. A mi hadseregünk naprói-napra találkozik a dolgozókkal. Felke­ressük az üzemeket, termelőszö­vetkezeti csoportokat, leveleket küldünk hozzátartozóinknak, is- merőseiinknek, Az üzemben vagy ,a faluban dolgozók, pedlig elláto­gatnak klubjainkba, időnként fel­keresik iskoláinkat, laktanyáin­kat, közös ünnepségeket rendez­nek velünk. Minden alkalommal, amikor dől' gozóinkkal találkozunk, kifejezés­re kell juttatnunk, hogy mi a párt­vezette hadsereg vagyunk, hogy meggyőződéssel harcolunk pár­tunk és kormányunk határozatai­nak a végrehajtásáért. Néphadseregünk erejének leg­főbb forrása a dolgozó néppel való szoros, elválaszthatatlan egybe- forrottságban van. Katonának len­ni büszkeség, megtiszteltetés. A ■dolgozó magyar nép bízott meg bennünket azzal, hogy védelmez­zük a hazát. A mii népünk áldo­zatkészen, hc'si munkával építiij az országot, két keze munkájával teszi gazdagabbá, szebbé, erőiseb­bé.. A dolgozók erőfeszítéseinek ■eredménye a számtalan új gyár, a pusztaság helyén felépült vaskom­binát, munka eredménye minden négyzetméternyi vetés, minden ■szőlőtőke, a dúsan termő gyapot- táblák és rizsföldek. Mindazt, amit a nép alkotó munkája létrehoz, mi védelmezzük, katonák.. A nép (bízik bennünk, szeret minket, 'el­halmoz szeretetének és megbecsü­lésének ezernyíi jelével. A hadse­reget a néppel ezernyi szál fűzi egybe. Közösek a céljaink, érde­keink, vágyaink, a szocializmus fel­építéséinek nagy eszméje lelkesít bennünket. A mi hadseregünk a szabad ha­za védelmére készül fel- A néppel való elszakíthatatlan testvéri kap­csolatunkat, ezt a nagy erőforrást •tudatosan ápolni, szélesíteni kell. Ahhoz, hogy fiatal hadseregünk még jobban betöltse hivatását, a miagyar ifjúság színe-javára van szükség. Dolgozó népünk legki­válóbb fiai eilőtt szélesre tárultak aj tisztiiskoílák kapui. Néphadsere­günk sorai új, fiatal tiszteikkel fog­nak erősödni és ,a fisztfiskola el­végzése után megkezdik parancs­noki ténykedésüket hadseregünk' ben. Népünk a magyar ifjúság ne­velését bízza inéip,hadseregünk tisztjeire. A DlSZ-szervezetekre hárul most a feladat, Ibogy bebizo­nyítsák: mennyiben töltik be pár­tunk legjobb segítő csapatának megtisztelő szerepét. Bizonyítsa be, hogy a munkás- és parasztfia- talok legjobbjait küldi a néphad--- sereg soraiba, ak k tudatában van- nak annakr hogy nincs annál na­gyobb és szebb feladat, miint an­nak a hadseregnek tagja lenni, mely méltó örököse Rákóczi ku­rucainak, Kossuth honvédéinek, az 1919-es forradalom vörösk at ónéi­nak, annak a hadseregnek, amely őrt áll a 'béketábor magyarországi ■szakaszán. Korszerű technikai berendezések segítik a Béke-Világtar.ács budapesti ülésének zavartalan munkáját Az egész békeszerető emberiség hazánk fővárosa felé tekint. A nemzetközi békemozgalom élenjá­ró harcosai, a Béke-V i’ágtanács "tagjai hoznak majd döntéseket a béke hathatósabb védelmére, ame­lyekből új erőt merítenek majd a békét vágyó százmilliók nemes küzdelmükhöz. Az ország többszáz névtelen dol­gozója, a technika jó szakemberei álltak sorompóba, hogy megköny- nyítsék a Béke-Világtanács mun­káját. Fejlődő technikánk segíti a több mint hatszáz főnyi testület sok nyelven folytatott tanácskozá­sait, az albizottságok üléseit, a külföldi újságírók, a rádió és film- riporter., k munkáját. A tanácskozás színhelyén, az EFEDOiSZ-székfeáz gyönyörűen fel­díszített nagytermében a film munkatársai már felszerelték a reflektorokat, a rádiórrporterek pe­dig a mikrofonokat próbálják. A legnagyobb munka az .ezerkét­száz személy befogadására, alkal­mas emeletes ülésteremben folyik. Az ülésterem technikai berendezé­sét kibővítették. A régebbi négytől eltérően, most hét nyelven — orosz, kínai, angol, francia, német, spa­nyol és magyar nyelven — tolmá­csolják majd a tanácskozás mene­tét. A tolmács,szolgálat kibővítése harminchat Milometer hosszú ká­bel beépítését tette szükségessé. A fordítók elhelyezésére külön fülkéket építettek az ülésteremben. Minden fülkében fejhallgatót és mikrofont szereltek fel. A fordí­tók a fejhallgatón hallgatott fel­szólalásokat fordítják a megfelelő nyelvre. Az ülésterem székeihez kis’ kapcsolótáblákat szereltek. Ezeken címkéik; orosz, kínai, angol stb. fel­írással. A fejhallgatók dugóját a kapcsolótábla megfelelő helyére il­lesztve a kívánt nyelven hallgathat­ják végig a felszólalásokat. A fordítók a fülkéből ablakon keresztül figyelemmel kísérhetik a felszólalásokat. A fordítók előtt asztalt helyeznek el, az asztalon gomb, melyet ha megnyomnak, a szónoki emelvényen lámpa gyullad ki, megvilágítva egy kis tejüvegből készült táblácskát, melyről ilyenkor hét nyelven olvasható; lassabban. Ezzel a megoldással megkönnyí­tik és még pontosabbá teszik a fordítók munkáját. A fordítók fülkéinek szellőzteté­séről speciális, hangtalanul műkö­dő ventillátor gondoskodik. A szónoki emelvény előtt 14 mik­rofont szereltek fel, az ülésterem­ben elhelyezett hangszórók, a for­dítók. a rádió-közvetítések és a hangosfilm számára. A posta és az IBUSZ külön fió­kokat állított fel, a Magyar Rádió három, jólszigetelt stúdiót rende­zett be. Az albizottságok három, egyenként száz-száz személy befo­gadására alkalmas üléstermet kap­tak. Itt franciául folynak majd az értekezletek. A terem minden sar­kában hordozható mikrofonok te­szik lehetővé, hogy valamennyi nemzet küldötte anyanyelvén kísér­heti majd figyelemmel az ülés- me­netéig A viták, felszólalások, határoza­tok Anyagának írásban történő le- rögzítéséig, fordítását, másolását külön fordító, leíró és sokszorosí­tó apparátus végzi. Az újságírók munkájának megkönnyítésére gép- távíró és több közvetlen külföldi telefonvonal áll rendelkezésre. HATVAN ÉVE HALT MEG ERKEL FERENC, A MAGYAR OPERA MEGTEREMTŐJE HATVAN ÉVVEL ezelőtt, 1893 június 15-én 83 éves korában halt meg Erkel Ferenc, a magyar Himnusz zeneszerzője, a magyar opera megteremtője és máig is legnagyobb mestere. Erkel Ferenc Gyulán született, iskoláit Nagyváradon és Pozsony­ban végezte, majd Kolozsvárott az ottani színtársulat karmestere lett. Itt ismerkedett meg a ma­gyar népdallal, a verbunkos ze­nével, amely a Rákóczi-szabad- ságharc hagyományait őrizte. Hat évi kolozsvári tartózkodás után az 1830-as évek végén került Bu­dapestre, ahol rövid ideig a né­met színház másodkarnagya volt, majd az akkoriban megnyílt Ma­gyar Nemzeti Színházhoz első karnagynak szerződtették. 1840 augusztus 8-án mutatták be Er­kel első dalművét, a Báthory Má­riát, amelyet a közönség osztat­lan tetszéssel fogadott. Négy év­vel a szabadságharc előtt, 1844- ben mutatták be első nagyszabá­sú operáját, a Hunyadi Lászlót, amelyben Erkel nemcsak a ma­gyar színpadi zenei nyelvet te­remtette meg,, hanem megmutat­ta, hogyan kell az opera cselek­ményén keresztül időszerű politi­kai tartalmat kifejezni. A Hunya­di László „Meghalt a cselszövő“ kezdetéi kórusa az első előadás után tömegdallá vált, s az oszt­rák császári zsoldban álló cenzú­ra később csak a forradalmi lendü­letű kórus kihagyásával engedé­lyezte az opera előadásait. A HUNYADI Lászlónál is na­gyobb sikert aratott a szabadság- harc után az osztrák elnyomás leg­sötétebb éveiben, 1861-ben be­mutatott Bánk Bán, amelynek szövegkönyvét Egressy Béni, Ka­tona József hasonló című drámá­jából írta. Abban a korban, ami­kor a cenzúra egy kotta címlap­jára nyomott „K“ betűt Kossuth Lajos melletti, tüntetésnek hitt, nagyszerű volt, amikor Tiborc alakja megszólalt az operaszínpa­don és elmondta a nép vádló pa­naszát. 1861-ben a magyar ural­kodóosztályoknak a Habsburg-ab szolutizmus mellé való lepaktálá- sának évében mutatták be Erkel egyik legforradalmibb alkotását, a Dózsa Györgyöt, az 1514-es ma­gyar parasztfelkelés hőséről for­mált hatalmas történelmi zene­drámát. A Dózsa Györgyöt újabb operák követték, amelyek közül különösen az 1874-ben bemutatott „Brankovics“ jelentős. Erkel a magyar operairodalom megteremtője, de ez a tevékeny­ség távolról sem merítette ki si­kerekben gazdag életét. Liszt Fe­renccel együtt ő volt a legfőbb irányítója és mozgatója az el­múlt évszázad gyorsan fejlődő ze­nei életének. Több mint 60 éven keresztül minden művészeti meg­mozdulásban résztvett, tekinté­lyét, tudását, nimbuszát mindig latbavetette. ha a magyar zenei élet fejlesztéséről volt szó. Ö volt a múlt században induló magyar hangversenyélet legfőbb irányí­tója. Ő szervezett először olyan zenekart, amely alkalmas volt a nagyigényű operák bemutatására, 1853-ban ő szervezte meg a filhar­móniai társulatot és az elsők kö­zött volt, akik az „Országos Zene- és Énekakadémia“ felállításának gondolatát felvetették. Az ő kez­deményezésére alakították 1867- ben az Országos Magyar Dalár Egyesületet. IGAZI ÜTTÖRÖ és forradalmár volt. A zeneirodalom remekmű­veivel ő ismertette meg a magyar főváros közönségét, ő játszotta először Chopint Masvarországon. Ö mutatta be Liszt Ferenc zene­kari műveit, az ő közbenjárására hívták meg Wagner Richárdot Budapestre. Erkel Ferenc egész életében a magyar nép, a magyar zene ügyét szolgálta. Népszerűsége ál­landóan fokozódott és 1890-ben, 80 éves korában az egész magyar nép határtalan szeretettel ünne­pelte nemzeti himnuszának ze­neszerzőiét. Erkel művei a forra­dalom éveiben az elnyomók elle­ni harcra lelkesítették a magyar népet, az elnyomás éveiben pedig ápolták és ébrentartották a forra- dami hagyományokat. Éppen mű­veinek forradalmi hatása miatt halála után a reakciós magyar ze­nepolitika egyre inkább igyekezett Erkel életművének jelentőségét csökkenteni. Csak nemrég, a köz­érthető zenei nyelvért, a művé­szeti formalizmus ellen és a szo­cialista-realista zenekultúráért folytatott harc során indulhatott meg Erkel igazi értékelése. Virág­zó Erkel-reneszansz kezdődött a magyar zenei életben lés ez is egyik bizonyítéka, hogy a népi de­mokratikus Magyarország meny­nyire megbecsüli a haladó hagyo­mányokat. Erkel nyitányai, operáinak részletei ismételten felhangzanak a reprezentatív hangversenyeken, a Hunyadi László és a Bánk Bán pedig állandó műsordarabja az Állami Operaháznak. ERKEL művészetének elismeré­sét, megbecsülését jelenti a róla készített nagyszabású, zenés élet- rajz-film is, amely a zenés filmek első díját nyerte el a Karlovy- Vary-i filmfesztiválon. A győzelmet hozó jobb száza­dokról álmodott Erkel a Dózsa operában és amiről a nagy zene­költő álmodott, azt valóraváltja hazánkban is a dolgozó magyar nép, amely a halhatatlan Sztálin fiainak segítségével végérvénye­sen kivívta győzelmét kizsákmá- nyolói felett. Június 25-én és 26-án kell benyújtani a VIT művészeti pályázatára készített képzőművészeti alkotásokat A Magyar Képzőművészeik és Irvarmű vészeik Szovetseife közli, írogy a Viláigiíjúsáigi Találkozó képzőművészeti pályázatára ké- szítetlt iképziőművészeti alkotások benyújtásának időpontja június 25 és 26. A pályaműveket a Műcsar­nokban (Hősök-tere) kell leadni. A nyomor országában A tűző nap sugarait szikrázva veri vissza a kopár hegyoldali. Tá­volabb egy bokrosabb részen né­hány ember húzódik meg. A hegy lábánál kígyózó országutat figyelik. Ivan Petrovics, « kis csoport pa­rancsnoka távcsövet vesz elő és hosszasan 'kémlel a messzeségbe. A köréje csoportosult férfiak kemény elhatározással lesik műiden mozdu­latát. Tekintetük mélységes elnyo­matást, dá ugyanakkor hőéi el­szántságot tükröz. — Már itt kellene lenniölc — mondja Iván Petrovics, s letörli homlokáról a gyöngyöző izzadtsá­got. A többiekrői is folyik a víz, a forró májusi naptól. Várakozás közben csendesen beszélgetnek, mert tudják, hogy az őrszemek a helyükön '■ vannak és jelzik majd a banditák közeledését. Elsőnek egy sovány, napbarnított arcú ember. Mihail Szkolkov szólalt meg. A töb­biek figyelmesen hallgatják mindéin szavát. — Tudjátok, elvtársak, hogy én nem szeretek sokat beszélni és szí­vesebben forgatom a fegyvert, ha a nép ellenségeiről van szó, mint a nyelvemet. Mint egyszerű közkato­na küzdöttem végig a második vi­lágháborút. I9í5-bén, mint sokezer jugoszláv hazafi, én is azt hittem, most már a jugoszláv nép is béké­ben építheti szép hazáját. Sajnos, nem így történt. Az eigyik■ népnyú- zót elkergettük, helyette Tito van a hatalmon, aki még barb árvább, s még eluetemültebb gazember, mint elődje volt. Tito... Ha ezt a nevet hallom, önkénytelenül is cSkölbeszo- rul kezpn és az embertelen elnyo­más és kizsákmányolás jut eszem­be. amelyben él az egész jugoszláv nép. — Elvtársak! Mi, jugoszláv par­tizánok kibontották a párt vezeté­sével a harci zászlót, győzelmünk biztos és a jugoszláv néppel egysé­gesen . csatlakozunk majd a népek millióinak nagy családjához.- a le­győzhetetlen béketóborhoz. Olyan bojdoga„ és békében építjük majd szép, szabad hazánkat, mint a népi demokratikus országok lakói, köz­tük a magyar nép. Mihail Szkolkov elhallgat. Gond­terhelt arcún még mélyebbek lettek a szenvedés, s nyomor szántotta ba­rázdák. Szomorú tekintetével a messzeségbe néz, s szemeivel a ma­gyar határt keresi, majd felvidul az arca és mosolyogva mondja: — Rákosi népe. a magyar nép meg­kapta szabadságéit és tud élni vele, most boldogan kovácsolják szebbé, gazdagabbá jövőjüket. A partizánok követik Mihail Szkolkov tekintetét, Mégis sóhajt­va szólal meg az egyik idősebb har­cos, Márk Druzsin. — A magyar 1nép május 17-én újra kinyilvánította akaratát. A nép fiaiból, a saját véréből és hú­sából, új képviselőket választott, olyanokat, akik a 'nép, a dolgozók ügyeit képviselik. Nem így^ van ez nálunk, mert itt a munkásnak és szegény parasztnak csak a megfe­szített munkáihoz és az éhhalálhoz van joga, — Miért halasztotta el Tito és bandája a tavaszra tervezett válasz­tásokat aratás utánra? — kérdi egy alig húsz éves fiatal, a parti: zán Milán Zsorkov. Erre egy negy­ven-negyvenöt év körüli forradásos arcú hős, Gojko Malics adja meg a választ. — Azt kérdezted, elvtárs, hogy miért halasztották ti Titóék a választásokat? Röviden csak any- nyit mondhatok, mert félnek a nép­től, a nép haragjától. A mdißik ok a tavalyi aszályos esztendő, amely valóságos katasztrófát okozott. Ezt még fokozza az, hogy Titóék esze­veszett fegyverkezési hajszát foly­tatnak. Gabonáért és Jugoszlávia ásványi kincseiért fegyveréket, tan­kokat, repülőgépeket cserélnek gaz­dáiktól, az amerikai tőkésektől, hogy még jobban leigázlwAsaniík bennünket. Ezért halasztották el Titóék a• választásokat. Félnek at­tól, hogy felragyog majd egyszer nekünk, jugoSzlávcknak *S a sza­badság napja, hogy örököst elker­getjük Titót és bandáját. — Ellopják a néptől a kevés, megtermett gabonát és kiszállítják az országból, ugyanakkor m nép éhezikI, nyomorog, kenyeret csak megfizethetetlen árén lehet kapni. Nem törődnek a néppel, azzal, hogy százak és százak pusztulnak éhen. Most is gabonát akarnak kivinni a gazemberek, hogy fegyver éket és lőszert kapjanak cserébe a jugoszláv nép elnyomására, s még nagyobb nyomorbadöntésére. Nem. Ezt nem engedhetjük meg. Ezen az úton ma egy süem gabonát sem engedünk elvinni a rablóknak. A partizánok a hegy lábánál ka­nyargó országútira néznhk. Ivan Petrovics újra előveszi a távcsö­vet s a lenyugvó nap sugarain ke­resztül szemléli az országutat. Mély­séges megvetést és gyűlöletet árul el az arca, amikor kurtán csak amy- •nyit mond: „jönnek“. Kemény, de nyugodt hangon adja ki az utasí­tásokat. — Mindenki a kijelölt helyen foglalja d tüzelőállását. Tüzet nyitni csak az előzőkig megbeszélt jelre szabad. Foglyokat nem ejtünk, vigyázzatok, hogy közülünk min­denki ép bőrrel kerüljön ki az üt­közetből. Az alig tíz-tizenöt főből álló osz­tag pár pillanat alatt elfoglalta tü- zelőállását. Messziről már feltűntek a néptől elrabolt gabonával megra­kott tehergépkocsik. Izgalommal te­li percek telteik el, s a harcosok el­szántan, keményen szorítják mar­kukba a géppisztoly dk agyát, s a kézigránátokat. A gépkocsiosMop gyorsan közeledik. Az első gépkocsin UDB-sok ül­nek, s biztosra veszik, hogy most már rendeltetési helyükre érnek és Fiúméban hajóm■ rakhatják majd a gabonát, hogy cserébe fegyvereket hozhassanak. Ez a tervük a ju­goszláv iiép hősi harca árán meg­hiúsult. Mint a villám, úgy csapott le a maroknyi hős csapat, az TJDB- sok gépkocsioszlopára. Jólirányzott dobással, gyors egymásutánban robbantak fel a partizánok gránát­jai s a gépkocsikból kiugráló UDB- mkat, a géppisztolyok és golyószó­rók iüza fogadta, A küzdelem a,lig harminc percig tartott, s egymás után hallgattak el az UDB-sok fegyverei. A partizánok kis cso­portja az <előbbi megbeszélés helyén, újra együtt volt, s boldogan szorí­tottak pezet: teljesítettük azt, amit a haza s a nép parancsol. Elbúcsúz­tak egymástól, tudva azt, hogy majd a végső győzelem kivívásában újra találkoznak. Berkics Vénáéi,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom