Somogyi Néplap, 1953. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1953-05-10 / 108. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP £3 Vasárnap, 1953 május 10. AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS ORSZÁGÁBÓL A Szovjetunió nagyipari állam Az ötéves terv éveiben a gépgyártás és fémmegmunkálás termékei körűibe; ül kétszeresére fognak emelkedni. Hatalmas ütemben fog fejlődni az energetikai gépgyártás is. A moszkvai V. V. Kujbisev transzformátorgyár, multéví előirányzatát jelentős mértékben túltel­jesítette. Jóval határidő előtt befejezték a sztálingrádi, kujbísevi, ka. hovkai vízierőművek, a Turkmén Főcsatorna, a Volga—Don hajóz­ható csatorna építésére a transzformá torberendezések szál ításí tervét. A gyár sikeresen teljesíti új termelési előirányzatát. A ké­pen: a gyár prebaműhelye. Az Üzfcek SZSZK ban hatalmas textilipar létesült. A képen a las- kenti textílkombinát egyik fonógyárának műhelyét láthatjuk. A SZOVJETUNIÓ SZÁNTÓFÖLDJEIN A Szovjetunióban teljes erővel folynak a mezei munkák. A kor szerű élenjáró technika elősegíti a szocialista földművelés termelé­kenységének növekedését. A szov­jet falu még sohasem rendelkezett olyan nagyteljesítményű elsőrendű technikai felszereléssel, mint ebben az évben. A gépállomások és a ezov- hozok gép- és traktorállományát kiegészítették és szüntelenül kiegé­szítik új. tökéletesebb gépekkel és munkaeszközökkel. Ebben az évben új módon szer­vezték meg a vetést a korenovi ke­rületben (Krasznodár határterület). A lánctalpasnál kisebb teljesítmé­nyű kerekes traktorokat silónövé­nyek vetésére — vagyis nem nagy táblákon — használják fel. A vetőgépek számának csökken­tését a gépek teljesítőképességének jobb kihasználásával • és a fogás- szélesség fokozásával érték el. Ez tette lehetővé, hogy jobban meg­szervezzék a gépek kezelését és megjavítsák a vetés minőségének agronómiái ellenőrzését. A „(Sztá­lin“ kolhozban például egy agronó- musra összesen csak két nagytel­jesítményű vetőgép munkájának minőségi ellenőrzése esik. Ebben az évben Iván Saekij bri­gádja vállalta: segít a Lenin-kol- hez mezőgazdasági brigádja kolhoz­parasztjainak, hogy őszi búzából 3i2 mázsát, tavaszi búzából 28 mázsát, árpáiból, 30 mázsát, napraforgóból 27 mázsát, tavaszi búzából 28 má­zsát termelhessenek hektáronként. A szovjet tudósok, mezőgazdasági szakemberek és a bő termések leg­jobb mesterei kidolgozták azokat a módszereket, amelyekkel fokozni lehet a terméshozamot. Ilyen mód­szerek például a szemesézett mű­trágyák használata, a vetőmag me­leg levegővel való kezelése, a gabo­nafélék keresztsoros és sűrűsoros veti-e, a mesterséges pótfbeporzás, stb. A múlt évinél nagyobb terü’.e- I ten végeznek az idén repülőgépek­kel fejtrágyázást a Lenin-kolhoz I földjein. Valentyina Barkova népnevelő naplójából Tegnap, amikor régi jegyzetei­met nézegettem, egy Lenin-idézet- re akadtam: „Minden propagan­dista és minden agitátor művésze­te éppen abban áll, hogy a legmeg­felelőbb módon tudjon hatni hall­gatóira, hogy bizonyos igazságot a legmesszebbmenően meggyőzővé, a lehető legkönnyebben felfogható- vá, a legszemléltetöbbé tegyen .szá­mukra és szilárdan emlékezetükbe vésse.” Mennyi igazság van ezekben a szavakban! Január 20 A félévi vizsgák majdnem egy egész hónapig elhúzódtak és így bizony csak ritkán tudtam feile.- resni a választókat. De most két szabad hetem van és gyakrabban meglátogathatom őket. Ma e,ste voltam az első családnál. Még be sem léptem az ajtón, már­is kérdéssel fogadtak: — Na, hogy sikerültek a vizs­gák? Mindent részletesen el kellett mesélnem. Akárcsak otthon. .. Szinte hihetetlennek tűnik előt­tem, .hogy három évvel ezelőtt még nem ismertem a Szkvorcov-csalá- dot, Marija Ejodorovna Nyevsz- kaját és a többieket. Amikor nép­nevelő lettem, azt mondták a párt- irodán: „Komoly feladattal bízunk meg, Valja, népnevelő leszel. Az Alekszej Tolsztoj-utca 25. számú ház lakóit fogod látogatni. ..“ Bizony, első alkalommal vagy tíz percet is elálldogáltam az egyik lakás ajtaja előtt — féltem_ beko­pogni. Azon töprengtem, miről is fogok beszélgetni. Ma már úgy me­gyek a választókhoz, mintha roko­naimat látogatnám meg. És téma is akad bőven. Január 24 Ma megtudtam, kik a jelölt­jeink. Vaszilij Sztepanovics Szer kovot, főiskolánk pártszervezetének titkárát ismét jelölték a kerületi szovjetbe. Vaszilij Sztepanovics figyelmes, szívélyes ember. Örven­detes hír ’az is, hogy körzetünkben Zinaida Nyikolajevna Gagarinát, a Béke-Világtanács tagját jelölték a területi szovjet küldöttéül. í Február 4 Jártam Szerkov elvtársnál, a kerületi szovjet küldöttjénél Zoto- vik lakásügyében. Dalja Nyikola­jevna Zotova a fiával együtt egy kis szobácskábán lakik. A napok­ban hazaérkezik a másik fia is. Ugyanebben a házban nemrég egy hagy, kényelmes szoba üresedett meg, Szerkov e'vtárs megígérte, hogy Zctovék ügyében haladékta­lanul beszélni fog a kerületi végre­hajtó bizottság elnökével. Február 10 Zo to váltnál voltam. Dalja Nyiko- lajevna nagyon hálás közbenjárá­somért. Vé eményem szerint ezt minden népnevelő megtette volna, hiszen a jó agitátor nemcsak szó­val, db tettekkel is ágitól. ’Dalja Nyikolajevna nagy szere­tettel beszélt Szerkcvról; — Valóban a nép küldötte, olyan ember akire örömmel adom szava­’ 4 zatomat ezen a választáson is — mondotta. Önkéntelenül is kínálkozott az összehasonlítást. A kapitalista or­szágokban a jelölt a választások előtt „aranyhegyeket“ ígérget vá­lasztóinak, a választások után pe­dig a létezésükről is megfeledkezik. Persze ném is lehet választásoknak nevezni azt, ami a kapitalista or­szágokban ilyen elnevezés alatt le­zajlik, mert hiszen ott az egész csak üzlet, csalás és megvesztege­tés. Nálunk egészen másként van. A mi jelöltjeinkért könnyű agitál­ni és a választások után sem keli miattuk szégyenkezni. Február 14 j Ma széthordtam a meghívókat. Szerkov elvtárs tart beszámolót választóinak. Mindenki megígérte, hogy eljön. Egyúttal megbeszéltük a ház lakóival, hogy holnap közö­sen megnézzük a kiállítást a Tre- tyakov-képtárban. Február 17 Mindössze öt nap van hátra a választásokig. Az utcákon minden­felé plakátok és a jelöltek fényké­pei láthatók. A dekorációsoknak rengeteg dolguk van. A szavazó- helyiségben folynak az uto'só elő­készületek a választók fogadására. A hangulat olyan, mint egy nagy ünnep előtt — örül az ember, de egy kis izgalmat is érez... Február 20 Elvittem választóknak a sza­vazási meghívólapokat. Befejező­dött a választási kampány. Végét­ére ezzel barátságom az Alekszej Tolsztoj-utca 25. számú ház lakói­val? Bizony akad olyan népnevelő, aki a választások előtt majd min- d n nap meglátogatja a választó­kat, de a választás után feléjük sem néz. Erre én nem lennék képes. Hiszen az embereknek szükségük van rám a választások után is, de ugyanakkor nekem is szükségem van rájuk. Aztán meg annyi közös dolgunk van még a' Nyevszkij, Zo­tov, Mocsalov és Szkvorcov család­dal. Megígértem, hogy segítek Na­tasa Mocsaiovnak a tanulásban, Zotovéknak a költözködésben, ki­rándulást is megbeszéltünk már. Február 22 Madarat lehetett volna velem fo­gatni, amikor megtudtam, hogy „választóim’“ már délelőtt 10 órára leadták szavazatukat. Amint belép­tem az agitációs központba, körül­vettek a népnevelők. — A tieid, szavaztak le elsőnek — mondották és gratuláltak. Na­gyon boldog voltam. EZZEL ÉR VÉLJ! ,Hu a kapitalista országokat vesszük, hát ott képviselők és vá­laszték között bizonyos sajátságos, mondhatnám meglehetősen furcsa viszonyok állnak fenn. Amíg a vá­lasztások tartanak, a képviselők ka­cérkodjak a választékkal, udvarol­nak nekik. hűséget fogadnak, gar­madával adnak mindenféle igérete- ket. Úgy fest a dolog, mintha a képviselők teljesen a választóktól függnének. Mihelyt azonban a vá­lasztások lezajlottak és a jelöltek­ből képviselők lesznek — a viszony gyökeresen megváltozU:. Ahelyett. hogy a képviselők a választóktól függnének' kiderül, hogy teljesen függetlenek a választóktól' Négy­öt éven át, azaz egészen az új vá- lasztásokig, a képviselő teljesen sza­badnak, függetlennek érzi magát a néptől, választóitól. Átmehet az egyik táborból a másikba, letérhet a helyes útról a rossz útra% meg bizonyos, nem egészen közérdekű üzelmekbe is keveredhetik, cigány- kereket hányhat, ahogy jólesik neki — ö független.1’ ,(Résziét Sztálin elvtárs beszé­déből ^ Moszkva SztáUn-keriileténelc választói gyűlésén 1937 december 11-én ) * * * „Egy amerikai újságíró azt bi-. zonygatta nek.m, hogy az amerikai választások demokratikusabb?, k, mint a mieink. Megkérdeztem tőle, hány ipari munkás van az Egyesült Államokban. Azt mondja; körülbe­lül negyvenmil.ió. Megkérdeztem, melyik a következő nagyszámú ré­teg. Azt mondja: a parasztok. Mennyi munkásképviselő van az amerikai szenátusban? — kérdez­tem ezután. Egyetlen egy sem — válaszolta az újságíró. Mennyi do ­gozó paraszt van a szenátusban? Dolgozó paraszt sincs egyetlen egy sem — válaszolta. Hát, kik vannak ott ? — kérdeztem. — Bankárok, gyárosok és azoknak az ügyvédei. No és — faggattam tovább —• az amerikai munkások .nem küldene- nek szívesebben bankárok helyett munkásokat a szenátusba? Azt vá­laszolta; eb igen. t rmészetesen. fiát — mondom neki —• mi nvm Kérünk olyan demokratikus reu 1- szerből, ahol negyven millió ipari munkás egyetlen egy képviselőt sem tud bejuttatni a szenátusba.“ (Rákosi eivtárs „Népi demokrá­ciánk útja“ című előadásából.) * * * — A mostani választásokon épp úgy, mint 1949-ben, a Magyar Függetlenségi Népfront egységes listával indfiú. Sok lista, több párt — a munka, a kormányzás, a po­litika különböző, egymással szem­benálló programmját feltételezi, el­lenséges osztályok egymás elleni nyűt harcát feltételezi a politikai porondon. De milyen programra lehetséges nálunk azon a program- mon kívül, amelyet a Magyar Füg­getlenségi Népfront hirdet és meg­valósít? A föld válunk h parasz­toké — talán kezdjünk el mo&t vitatkozni arról, vájjon . helyes-e, hogy a föld a parasztoké? Az üze­mek, a bankok, a közlekedés, a ke­reskedelem, a termelőeszközök vá­lunk a nép államának kezén van­nak —- talán kezdjünk el vitatkoz­ni arról, vájjon nem keMene-e a term elé eszközöket visszaadni a nugybirtokoSáhiak és 4 tőkések­nek? Megvalósítjuk az ötéves ter­vet, készítjük elő a második ötéves tervét -— talán vita tárgyává te­gyük, keilen&k-e egyáltalán ötéves tervek? Lerakjuk a szocializmus alapjait, készülünk a szocialista tár­sadalom felépítésére — és most kezdjünk választási távsásjátékot játszani arról, hogy mi jobb; a szocializmus, vagy a kapitalizmus?” (Révai József eivtárs szegedi vá­lasztási nagygyűlésen elmondott' beszédéből.) a * * „Az amerikai alkotmány élvben széleskörű szavazati jogot biztosít az .álampolgároknak. A. gyakorlat­ban ötvenféle . korlátozó rendelke­zés az állampolgárok millióit foszt­ja meg a választójogtól. Az Egye sült Államokban a választói kordia- tár olyan magas, hogy még a bur- zsoá államokban is ritkítja párját; 30 év. A „képzettségi“ cenzus alap­ján csak áz szavazhat,, aki ír és olvas angolul. S hányán nem írnak és olvasnak angolul az Egyesült Államok sokmillió bevándorolt la­kosai közül? Van ..lakóhely“’ cenzus is, aki huzamosabb ideig lakik egy helyen. Ennek következtében nem szavazhat sokmíllió munkás, akiket városról városra űz a munkanélkü­liség és; sokmillió tönkrement far­mer, akik az országutakon vándo­rolnak munkát keresve. Huszonki­lenc államban a katonákat és ten­gerészeket kizárják a választások­ból. Az Egyesült Államok 15 mii liós néger lakosságát különösen sokfajta álmok korlátozás és tilalom rekeszti ki az állampolgári jogok gyakorláséból. Itt van pl. a szava­zási adó, amely nem nagy ugyan, de a fehér munkások bérének felét kereső, néger munkások túlnyomó többsége számára megfizethetet­len. Vagy itt van az a rendelkezés, hogy néger csak külön ajtón me­het a szavazóhelyiségbe, ami a fa­siszta megfélemlítésnek különösen tág teret nyújt. Az Egyesült. Ál­lamok 15 milliós néger lakosságá­ból 1948-ban mindössze 100 ezer vehetett részt a választásban. És nincs választás, amelyen négerek ne fizetnének .életükkel azért a „merészségért”, hogy a „szavazási adó“ lefizetése után élni akarnak törvényadta jogukkal. így történik meg, hogy az Egyesült Államok papíron 98 millió szavazójából aüg 40 millió él, vagy élhet szavazati jogával. A hírhedt „amerikai de­mokrácia“ csak addig a határig terjed, amelyeket a monopóliumok érdekei szabnak neki.’1 (A „Szabad Nép“ 1952 novem­ber 4-1 számából.) „Ezért szavazok a népfrontra”4 A felszabadulás előtt mint *é* szesiarató, zsellérember kezdtem me>g a családi életet. Állandó meg­vetésben és nélkülözésben éltem feleségemmel és négy apró gyer­mekemmel. Sokszor csak száraz kenyeret adhattam 'gyermekeim­nek, mert másra nem jutott a ke­resetemből, Szavazati jogom — mint soíkezer szegényparaszí tár­samnak — nekem sem volt s így nem választh a 11 unlk magunknak olyan képviselőt a parlamentbe, aki a mi ügyünket, a mi érdekein­ket képviseltei volna. A második világháború engem Is elszakított családomtól, az urak éredelkiért küldtek harcolni a frontra. Rövid idő alatt orosz fog­ságba eiSitem, mert nem akartam harcolni elnyomóink, kizsákmá- nyolóink érdekeiért­A felszabadulás az én életemben is komoly változást hozott, s mire hazakerültem a fogságból, már nem volt úr és szolga Magyaror­szágon. Valóra vált a magyar nép régi vágya s a Magyar Kommunis­ta Párt irányításával, Niagy Imre eivtárs, megyénk képviselőjeílolt" je, akit abban az időben földosztó miniszternek neveztek, .annak ad­ta «I földet, aki megműveli. így feleségem is öt hold földet ka­pott. Az öt hold juttatott föld se­gítségével már .fenn tudtam tarta­ni családomat, s gyermekeimet ta­níttathattam. Az egy lk fiam néphadseregünk tisztje. A lányom a pécsi kórház vizsgázott ápolónője, a harmadik is szakmát tanult, s most a Textil- művekben mint fonónő dolgozik. A legkisebb fiam még iskolába jár, ő is szakmát akar tanulni, ipari tanuló lesz. Hogy megváltozott az ál eltűnik, hogy gyermekeim és én is dolgozhatom, mind a pártnak, s kormányunknak köszönhetem. A múlt rendszer megfosztott a választási jogtól, mert szegény voltam, mert nem volt földem vagy pénzem. A párt és népi demokrá­ciánk nekem és 'Családomnak sza­vazati jogot adott, s most már én is beleszólhatok az ország irányí­tásába, szocialista hazánk felépíté­sébe. Több m'.nt két éve a Kapos­vári Fonoda építkezésén dolgozom mint segédmunkás-brjgádvezefő, s leírhatatlan boldog érzés tölt el akkor, amikor azt látom, begy nap mint nap új üzemék, gyárak, fal- óriások nönieik ki a földből, hihetet­lenül rövid idő alatt. Ezeket a hatalmas eredménye­ket a választási békeve.rsenyben tovább fokozzuk, $ én a magam és brigádom részéről megfogadom, hogy még jobb munkával harcolok a választás sikeréért, s május 17" én őrömmel adom szavazatomat a népfront jelöltjeire. Koller Pál s egédmunkás - brigé d v ezeítő, F onoda- építkezés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom