Somogyi Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-16 / 89. szám

Csütörtök, 1953 április 16. SOMOGYI NÉPLAP 3 BOLBOG ÉLETÜNK EGYIK ŐRHELYÉN Javítsa meg begyűjtési munkáját a somogysárdi tanács A „Szabad Nép“ vasárnapi szá. mában hatalmas érdeklődéssel oh vasiam a Magyar Függetlenségi Népfront választási felhívását. Büszke örömmel'vettem részt a va- 'sárnapr képviselő jelölési nagygyű­lésen. A választási felhívás olvasása közben eszembe jutottak a felsza­badulás előtti évek. amikor az egye temekre és főiskolákra csak elenyé­szően kis számban jutottak be muir vis és parasztszülők gyermek i. Az egyetemi tanulás nagy tellhet rótt szülők váltéra. A Horthy-Ma­gyarország nem biztosította a lehe­tőséget a tanulni vágyó fiataloknak a magasabb képzettség megszerzé­sére. Ä kiváltságosok jogai közé tar­tozott és csak kévésünknek jutott osztályrészül, hogy egyetemi; tanul­mányokat folytathassunk. Tanulá­sunkban nem ösztönzött az a tudat, hogy tanulmányaink , befejezése után munkánkat biztosan, folytat­hatjuk, hiszen bizonytaIan«jövő állt a műszaki értelmiség előtt. Sokan Kiváló képesítéssel zsebükben inség- munknn tengették életüket, alkalmi hólapátolás, vagy más ideig-óráig 'ártó munkával tartották fenn ma­riikat, A felszabadulás döntő változást jelentett a műszaki értelmiség éle­tében, így a magam életében is. A tervgazdálkodás nagy perspek­tívái’ feltárták előttem az azelőtt el­képzelhetetlen . jövőt és az elmúlt idő eredményekben gazdag észten- ••elei bebizonyították, hogy az 1946­47-Cs képzeleteink valósággá váltak. Mint fiatal mérnök, teljes erőmmel bekapcsolódtam a munkába, kutat­tam a szakma minden rendelkezés­re álló lehetőségét, nagyobb és na­gyobb eredmények elérésére. Lát­tam. hogy dolgozó népünk munká­ja nyomán hogyan formálódik át az ország, és láttam ebben a nagy átalakulásban a magam munkáját is. Életemben, munkámban a ma gyár könnyűipar egyik fiatal üze­aki-t a mull rendszer sanyargatott, .akinek arra sem adott az intéző „úr" szabadságot, hogy haláljos be -eg testvéremet meglátogassam, abban az időben még álmomban sem hittem volna, hogy üdülhessek. 1951-ben kerültem a nagybaráti állami gazdaságba és mint szarvasmarha hizlaló, brigádvezető l beosztásom van. A munkámat min­őig becsülettel, elvégeztem és ezért becsületes bért is kaptam, amelyből gond nélkül élhetek. De munkám mének, a Szegedi Textilműveknek létrehozása határkőt jelentett. Meg­ismerkedtem a nagy Szovjetunió korszerű textilipari gépeivel, a szovjet gyárszerelés kérdéseivel és 'fiatal üzemünket a Szovjetunió élenjáró fonodáinak mintájára szer veztük meg. • Nagy pártunk, dolgozó népünk, kormányunk megbecsülését éreztem akkor, amikor munkámért a kiváló munkás jelvényt, a sztahanovista j. Ivényt. a Köztársasági Érdem­rend ezüstfokozatát kaptam. Az élenjáró szovjet munkamozgalmak, a sztahahov komplex mozga lom magyarországi könnyűipar te­rületén való bevezetéséért pártunk és kormányunk a legmagasabb ki­tüntetéssel, a Kossuth-díjjal jutái mazta munkámat. A műszaki értelmiség határtalan megbecsülését látom abban, hogy ma könnyűiparunk legnagyobb ab kutasának, a Kaposvári Textil mü veknek főmérnöke vagyok. A Szov­jetunó korszerű gépeivel dolgozha­tunk. munkánkat a szovjet textil­ipari szakirodalom alapján szervez­hetjük. Addig, amíg a múltban Ma­gyarországon a fonóiparnak nem volt irodalma, ma a Szovjetunió rendelkezésünkre bocsátotta szak­mai kincsestárát, amelyből' minden műszaki dolgozó bőven gyarapíthat­ja ismereteit. Munkámban állandóan érzem a Szovjetunió nagy segítségét. Ered­ményeim e-érósében segített Szer- gej Ivanoviics Altuehov szovjet tex­tilipari főmérnök elvtárs, aki több évtizedes szakmai gyakorlatát adta át és segítsége révén munkám ered­ményességéhez hozzájárult. A Magyar Függetlenségi Nép­front. felhívásából elénk tárul ra­gyogó jövőnk és örömmel tölt el, hogy ennek a jövőnek országot építő munkánk egyik jelentős őrhe­lyén magam is építője lehetek. Csepreghy Győző Kossuth-díjas főmérnök. után még jutalomban is részesül­tem. A szakszervezet útján üdülni küldtek ide, az ózdi kohászati üze­mek munkásüdülőjébe. Én- ezt a sok jót, amit pártunk és kormá­nyunk szerető gondoskodásának kö­szönhetek, további1 jó munkámmal hálálom meg. I Gergely Imre a nagybaráti állami gazdaság dolgozója a szilvásvárdai üdü­lőből. A felszabadulási hét során járá­sunk községeinek nagy többsége szép eredményeket ért el. Jelentő­sen javult a tej-, tojás- és baromfi- begyűjtés üteme.. Az elért eredmé­nyek azonban, a januári és februári súlyos lemaradásokat nem egyenlí­tették ki, s így járásunk első ne­gyedévi tervét nem teljesítette. A felszabadulási hét eredményei azt bizonyítják, hogy megvan minden tehetőség a «tervek teljesítésére és megvan dolgozó parasztságunkban a készség arra. hogy beadási köte­lezettségének eleget tegyen. Az országgyűlési választások tisz­teletére az ipari munkások, dolgozó parasztok a tervek teljesítésével, túlteljesítésével készülnek. Ráksi község versenyfelhívása járásunk számos» községében követésre talált. íSomogysárdon. azonban a végre­hajtóbizottság nem tett semmit a begyűjtési tervek teljesítése érdeké­ben. Az 1953. első négyhavi tervét tejből 3.1 százalékra, baromfiból 40 százalékra, tojásból 12 százalék­ra teljesítette. Mi .az ol;a e nagy lemaradásnak? A község vezetői amellett, hogy semmit nem tettek a község tér-, vének teljesítése érdekében, maguk is súlyosan ie vannak maradva és igyekeznek ellenséges . érvekkel ta­karózni. Szabó József vb tag, aki 14 hold földön gazdálkodik, a mai napig egy tojást és egyetlen baromfit nem adott- be. Peróczi Fe­renc vb-tag. a begyűjtési! állandó- bizottság elnöke, akinek első ne­gyedévi tojásbeadási terve 4.90 kg, mindössze -50 dekát adott he, ugyanakkor baromfiból semmit. Hátráltatják nagyfokú lemaradá­sukkal a község tervteljesítését: Cifra Miklós vb-tag, Vancsura Ist­ván vb-tag, Salamon József tanács­tag, Pelőcz Pálné tanácstag, Hor­váth Mihály tanácstag, akik az ál­landó-bizottság tagjai is. Nagymértékben hátráltatja a be­gyűjtést Vancsura János tojás- és baromfibe gyűjtő, aki magát csak „felvásárlónak“ titulálja, s a lég­kör mönfontabb ellenséges érvekkel akar mindenkit- „meggyőzni-“ arról, hogy hogyan és miért nem lehet a tervet teljesíteni. Az a véleménye, hogy a községben a baromfiak el­hullottak, nincs .tojás, sem pedig baromfi. Arra a kérdésre, hogy ő mit tett az eredmények fokozása érdekében, elmondja hogy „állandó­an ott ül és várja, hogy hozzák". 1953 április 13-án egész nap hat darab tyúkot és nem sokkal több tojást vett -át. Vancsura János „fel­vásárló’1 azt 'javasolta az eredmé­nyek megjavítása érdekében, hogy a somogysárdi parasztok ,,reakciósok’1 és itt csak büntetésekkel lehet eredményt elérni. A mii meggyőződésünk egészen más. Vannak Somogvsárdon- • élen­járó. becsületes dolgozó parasztok, akikben megvan a készség az ál lampolgári kötelezettség teljesíté­sére. A yjólteljesítők eredményei véka alá vannak rejtve, nem hasz­nálják fel a versenymozgalom ki- szélesítése érdekében. Torma István dolgozó ,paraszt eddigi tojás- és baromfibeadása ter­vét 200, illetve 100 százalékra tel­jesítette. Sági István dolgozó pa­raszt tojástervét 140 százalékra, baromfitervét 250 százalékra, Bog­nár István- dolgozó paraszt tojás- tervét llO százalékra, baromfiter- vé't 130 százalékra teljesítette. Sok ilyen -élenjáró dolgozó parasztot le~ • hetne felsorolni, akik tej-, tojás- és baromfiibeadási tervüket túlteljesí tették. De az úttörők dg megdöntötték Amikor a „Szabad Nép“-.ben ol­vastam a Magyar Függetlenségi Népfront felhívását, önkénytelenüf is a mul-t elevenedett fel bennem. Valamikor a magamfajta kubikos bejárta az ország nagyrészét, de mindenütt csak a nyomor jutott keserves munkám után. Scha nem tudtam, hogy mit hoz a hol­nap. Bizonytalanságban, a holnap­tól- való rettegésben éltem. A felszabadulás után vált csak emberivé az életem. Most már lá­tom, vám miért dolgoznom. A tszcs- ben ivem kell félnem a holnaptól és a munkámért becsületes jövedelem h-ez jutok. A többi tagtársammal sokat beszélgettem-- már arról, hogy milyen sokat köszönhetünk pártunk­nak, Rákosi elvtársnak. A pártnak és államunknak kö­szönhetjük, hogy csoportunk erőtel­jesen fejlődhet. Lelkesítő érzéssel olvastam -azokat a nagyszerű ered menyeket, amelyek már eddig az ötéves terv során születtek és ázó kát a célokat, amelyeket a második ötéves tervben valósi tünk meg a mi életünk, a dolgozók életének szebbé- tételéért. Úgy érzem, ezek sokra köteleznek engem -és csoportunk minden -tagját. Azt a sok jót,, amit Vancsura János .„felvásárló" -érvét, akik bekapcsolódva a begyűjtési munkákba, két nap alatt 2L00 da­rab tojást gyűjtöttek be. A községi tanács vb., a dolgozó parasztok legjobbjaira támaszkod­va induljon harcba a tervek telje­sítése- érdekében. Mindenekelőtt tegyenek eleget kötelezettségüknek a község vezetői és aktiv közremű­ködésükkel biztosítsák a, tanács és a -dolgozó parasztok közötti jó kap­csolat megteremtését. Harcoljanak következetesen a ku- lákság ellen, biztosítsák tervteljeaí- tésüket. A vb. vegyen példát Ráksi-, Kazsok, Büssü és a többii élenjáró községről, melyek a felszabadulási hét eredményeit tovább fokozva, biztosítják a begyűjtési . tervek maradék nélküli teljesítését. A jó felvilágosító munka, a veze­tők példamutatása lehetővé teszi, hogy az országgyűlési választások tiszteletére indított versenyben- az élenjárók közé kerüljenek. Sallai Lajos, a kaposvári járás begyűjtési osztály vezetője. pártunk és Rákosi elvtárs szerető gondoskodásából élvezünk, csakis jő munkával és az állam iránti kötele­zettségünk teljesítésével tudjuk fcei- lóén- visszahálálni. Én és a csoport te, becsülettel teljesítettük állam iránti kötelezettségünket és ezentúl sem maradunk adósak. E hetekben, amikor dolgozó né­pünk a választásokra, készül, hogy hitet tegyen, pártunk és -kormá­nyunk -mellett, a jobblétért, a bóké-* ért vívott harcban, mi, termelőszö­vetkezeti parasztok is úgy érezzük, hogy sokkal, .szorosabban fel kell zárkóznunk pártunk, Rákosi élv­társ mögött és a szavazócédula mel­lett a termelésben elért eredmé­nyeinkkel! is megerősíteni szilárd kiállásunkat a szocializmus győzel­méért, a békéért vívott harcban. Ezért én- -és a csoport minden tagja egy emberként a népfront jelölt­jeire szavazunk. Bódog Antal kaposvári Szabadságzászló tszcs. Én, az egykori gazdasági cseléd, Egy emberként a népfront jelöltjeire szavazunk Szánta eLüiúri, a ii&afaiqiwnizsztá briqád oezcdofe HARAGOSZÖLD SZÍNŰ veté­sek, -gondosan boronáit földek tar kítjálk a répáspusztai Első Ötéves Terrv tie rtnelőc söpört határát. A bőséges csapadék után szinte szejniliá/tamást nő, bokrosodik a bő termést ígérő vetés. A csoport ooirtáijáíhtoz vezető út mentén vi- rágjbajhorult fák -gyönyörködtetik az embert. Az útról jobbra vidám énekfoszlányokat hoz felélik ,a 'ta­vaszi szél. A DISZ munkacsapat dolgozik énekszóval a kukorica- vetés alá kerülő táblán: műtrágyái számait. Szántó eivtárs, a tszcs növény­termesztő brigádjának vezetője .megállt és megelégedetten- nézte a iókeid.vü, szorgoskodó fiatalokat. Majd kimért: lépteikkel, ;a vetést ciz'Sjgáígatva, keresztül vágott a -nézőn.. Ahogy összetalálkoztunk, Szántó elvtárs örömmel számolt be Dí;SZ - rtrank a csapa t nagyszerű eredmény étiről­A fiatalok becsülettel meg­állják 'helyüket adott szavuk va-ló- ravajiásában. A választások napja -isztfe'letére tett fogadalmukat nem­csak teljesítik, hanem jóval túl is sz-áirnyalíák — mondja büszkél­kedve, — De -a többi tag sem tét ­lenkedik, valamennyien ,a szavazó- ■ cédula mellett a termelésben- elért jó eredményeikkel is szavaznak. Ezt mutatják a csoport eredmé­nyei' is, amelyek a tagok lelki isme­retes munkája nyomán születtek a tavassá munkák során. Az őszi ve­téseikéi hengerelték, bo-ronálták és már kétszer műtrágyázták. A ta­vaszi vetésekből csak a kukorica van vissza, de az i»s hamarosan . a földibe kerül. — Örül az ember, ha minél többet tehet azért, hogy bé­ke-, jobb! ét legyen—mondja» Szán­tó el'v-társ. — Valamikor bíz' az Ilyen magamfajta! cselédembert nem avatták be az ország sorsa irányításába. Szavazni csak az a1 cseléd szavazhatott, aki már leg­alább 10 évig szolgált egy urasá- got, de akkor is az urasáig diktál­ta, hogy kire szavazzon, -különben tovább állhatott. AHOGY A MÚLT keserű emié keit felidézte, mély barázdák je leniek meg őszülő szemöldöke fe­lett és haragosan törtek fel ajkán a múltat vádoló szavak. —■ Akkor a szegényembert még az ág is húz­ta, én is a saját bőrömön tan-uitam meg a múltat gyűlölni. Több mint 10 évig húztam az igát Kürtös - pusztán, Bogyai Pál földesúrinál. Hajnali 'kettőtől este tíz óráig nem vplt megállás. Mire az ember haza tért a munkából, még -enni se -na­gyon volt kedve. De meg ha éhes is volt, sokszor csak üres asztalt talált. A szűkös kommencíóból, meg a 20 pengő fertálypénzből nem fojtotta éven át a héttagú család­nak, pedig kukoricával i-s megtold- tu'k. Hízót ritka év, amelyikben tudtunk vágni, sokszor feleségem egy kis rántásra való zsírért járt el- a falu ikuiákjaihoz robotolni. Persze, ha- n-em volt zsír, akkor sóban, vízben főzte a babot vagy a krumplit. Sokszor majd világgá mentem,, amikor az öt gyermek az -éhségtől jajongva húzta az any­ja szoknyáját. Ilyenkor o is sírva- fakadt. fájt. neki, hogy a kenyérért esdeklő apróságoknak „nincs“-osel kellett válaszolnia. A cseiédgyermek -síró hangja nem lágyította meg -a Bogyai ura-' ság kőS'ZÍvét, hagyta, hogy jajgas­sanak. Ha az egészségtelen élet- körülmény »és az éhezés ágyba dön­tötte a cselédlgyerme-ket, hát el is pusztulhatott. Orvos 18 kilométer­re volt a pusztától, de koqs't nem adott az uraság, hogy elvigye a gyermekét hozzá. Meg hiába is vitte, nem sokat segítettek rajta, pénzük nem volt, hc»gy külön meg­fizessenek az orvosnak, meg pati­kára sem került. Ezért kellett meg­halni az én gyermekemnek is ... De sok dolgozónak van ilyen ke­serű emléke a múltról. A látástól-- vakolásiig tartó robot, az éhség és a megaláztatás, a holn-ap bizonyta­lansága nyomtai hosszú éveken ál a »cselédet. Az utolsó nyolc esz­tendő megváltozott élete nem tud­ta kitörölni Szántó elvtár,s emlé­kezetéből sem -a keserves múltat. MÍG ÉLEK, soha nem felej­tem »ei - - folytatta kis idő után — a harmincas években, mikor egy- szer választás volt, akkor már vagy 10 évet szolgáltam, Bogyai azt mondta, én is szavazhatok. Azt azonban kikötötte, hogy csak Ig- mán-dí Aladár földesúr képviselőre szavazhatok. Én azonban csak azért ís megszegtem »a parancsát, gondoltam, »egyszer szavazhatok, akkor »hát én döntöm él, hogy ki­re, bár egyik kutya, a’másik eb volt. -Az akkori képviselők csak ígértek, de sohasem adtak. Amikor Bogyai uraság megtud ta„ hogy nem az ő szájaáz-e szerint szavaztam, gúnyosan o»da bökte: „áprilisra nézz más kenyér után, nem kellesz tovább“. »Be ís tartot­ta szavát, áprilisban szednem kel­lett »a sátorfámat. Mit tehettem, éigy-ik pusztáról a másikra mentem, míg végre Répáson felvettek csi- rá-snak. Fel pakoltam és április 28- á-n elköl'tőzködtem. Utána itt ten­gettük életünkét az Eszterházy herceg birtokán. 1945-ben Sztálin elvtárs dicső katonái széttörték a magyar nép biilincsollt. Szántó ék életében! ís változás történt. A párt, -a mun­kásosztály segíts égével Szántó e.iv-t-ár-s 15 hold földet kapott. Nem volt könnyű a kezdés üreis kézzel, de »az állam gondosfkodóitt róluk. Vetőmaigköícsönt, adó- és beszól* gáltafási kedvezményt kaptak. Lassan beszerezték a gazdasági felszerelést és a fogatot -is. Ekkor már 8 gyermek ülte körül az -asz t-alt, de mos»t már mindig nagyob­bat adhattak, a kapott földön ter­mett kenyérből. 1950-BEN Szántó elvtárs is egy­re inkább látta, hölgy a párt által megjelölt út a szebb -és boldogabb élethez vezet. Ö is az úttörőik kö­zé állt a termelőcsoport megalakí­tásában. A közösben új -élet kez­dődött. Az elinduláskor még ke­vesen -követ tjélk őket, mindössze 10 család és 19 tag kezdte közö­sen művelni 88 hold földijét. A kö­zös jószágállo»m ány csupán 5 ló­ból és 1 tehénből állott. A gazda­sági felszerelés elavult és hiányos volt. De a nehézségek nem csüg gesztették el őket. Tudták, hogy a párt segíti őket a nehézségek leküzdésében. N>em ís csalódtak. Kaptak egy 15 darabból álló tehén- tö-rzset és 20 darab anyakocát. így aztán évről-'évre -erősödött a cso­port, s vált virágzóbbá a tagok élete. Ma már 27 család 56 taggal gaz­dálkodik 391 holdon. Az ossz ér­téke a csoport közös tulajdonának több mint 2 millió forint. Szarvas- .m-arhaálioinányuk 82 darabra, ser­tésállományuk 340 darabra, lóál-Lo- mányu'k 20 darabra szaporodott, s emellett szép baromfi farmjuk is van, A régi, düledező épületekből korszerű, vízvezetékkel »ellátott -is­tállókat és ólakat építettek. Az egykori nyomorúságos pusztából virágzó »szövetkezet lett, a volt cselédek, a szövetkezét táÉ'ai bol­dogan élnek. A múlt évi »aszályos esztendő ellenére is szép jövede lemhez jutottak a tagok. — Itt, aki dolgozik, látja is hasz­nát — mondja Szántó elv társ. — Én tavaly 363 munkaegységet sze­reztem és szépen vittem haza, az osztalékból. 13 mázsa búza,, 10 mázsa kukorica, 9 mázsa burgonya, 130 kg cukor és 5000 forint volt a jövedelmem. Hízót is kettőt vág­tam, egy 250 kijósat és egy 180 ki lósat. Nincs is hiány éven át se zsírból, se húsból. Most is van az óiban egy szép anyakoca és 2 da­rab hízónak való. A gyermekek megnőttek és a maguk emberévé váltnak. A László gyermeknek, aki 'szin bén a csoportban dolgozik, új ke ré kpárt vették 800 forintért. Mindannyiuknaik került új ünnepi és viselő ruha. — Még ,a Jóska gyereknek is, aki Pesten ipari ta­nuló, vettünk ruhát, meg szép csiz­mát, »pedig azt ot»t ellátják ruhá­val. Az öt lányomra, aik'ik férjbez- menjek, már nincs gondom — mondja Szántó elvtárs-, — mert azoik is (jól élnék. Még magamnak i»s vettem csizmát, a múltban úgy­sem került. A szobánkat is már új bútor tölti meg és boldog -élet köl­tözött házunkba. SZÁNTÓ ELVTÁRS, a csoport növénytermesztőbrigád-vezet»őije és páríttitkára sokszor elbeszélget a tagokkal a régi és az új életről. Most a választásokra készülve >s gyakran beszélnék1, »megváltozott élletükrőiL Tudják, hogy mit adott nekik a p-árt), a népi »demokrácia és a kötelezettségükről, isem feled­keznek meg, —- Május 17-én jó munkánk eredményeivel járulunk az urnához —1 mondotta Szántó elvtárs, — hogy ezzel is megerősít­sük szavazatunkat, ragaszkodásun­kat »a párt és szeretett Rákosi elv- társ iránt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom