Somogyi Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)
1953-04-19 / 92. szám
Vasárnap, 1953 április 19, * SOMOGYI NÉPLAP 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Á bedegkéri népnevelők munkájuk során leleplezik az ellenséget A bedegkéri pártszervezet népnevelői lelkesen készülnek a békéimre nagy csatájára, a május 17-i választásokra. Felvilágosító munkájuknak már eddig is megmutatkozott az eredménye. Kevés község dolgozó parasztjai dicsekedhetnek azzal, hogy első negyedévi baromfi- beadásukat 200, tojásbeadásukat 113. tejbeadásukat 107, hizottsertés beadásukat 146 és egész évi vágó- rnarihabeacláeukat 700 százalékra teljesítették. A beadás lendülete különösen a felszabadulási héten mutatkozott meg. Ez alatt az egy hét alatt például a tojásbeadás 51 százalékkal emelkedett. A bedegkériék a beadás mellett nem maradtak le a tavaszi munkákkal sem. A kalászosokat, a burgonyát és gyapotot határidő előtt elvetették, és rövidesen a kukorica- vetést is befejezik. A népnevelők most azért mennek harcba, hogy a dolgozó parasztok munkalendülete ne hagyjon alább a jövőben sem, bogy a jobb munka eredményeivel várják május 17-ét, amikor valamennyien leadják szavazatukat a népfrontra. Összehasonlítják a múltat és a jelent A bedegkéri népnevelőknek az országos eredmények ismertetése mellett száz és száz helyi vonatkozású agitációs1 érv áll rendelkezésükre. Tudják, hogy miről beszélgessenek a fiatalokkal, az idősekkel, az anyákkal, a tszcs dolgozóikkal, vagy az állami gazdasági dolgozókkal. A mi dolgozóinknál még gyakran előfordul, hogy amilyen gyorsan lesz szebb az életük, olyan gyorsan elfeledkeznek a múlt nyomoráról, keservéről. Elfelejtik, hogy küzdelmes harcok árán értük el eredményeinket. A népnevelők azonban gyakran felidézik a dolgozók emlékezetében azokat az időket, amikor még herceg Eszterházy és báró Kornfeld volt Bedegkéren és azon jóval túl a földek tulajdonosa, amikora község 70—80 holdas, kulák- jai zsákmányolták ki a dolgozó parasztokat. Elmondják,' hogy a felszabadulásnak, pártunknak köszönhetik, hogy Bedegkéren 1200 hold földet kaptak a dolgozó parasztok. Összehasonlítást tesznek a régi Nagyatádi-féle földreformmal, amikor néhány parasztnak házhelyet osztottak alig fél kilométerrel a községtől, mégis 70 kilométert kel- lőtt annak a dolgozó parasztnak megtennie JMajsamikicsvárra, akinek valami ügyes-bajos dolga akadt, — -mert a házihelyek közigazgatásilag oda tartoztak. Ma nincs ilyen problémájuk a bedegkéri dolgozó parasztoknak. A községi tanács gyorsan és becsületesen intézi el kéréseiket. Amióta pedig Bedegkér termelőszövetkezeti község' lett, évről-évre «fejlődik, szebb lesz a dolgozók élete, több a jövedelme. A dolgozók anyagi és kulturális jólétének növekedését mutatja, hogy a felszabadulás óta 14 új ház épült, a kis falusi- házakban kigyulladt a villany, napközi otthon és óvoda létesült, autó- buszjáratot és mozit kapott a község. De ezenkívül más egyéb dolgokon kdreeztül is lemérhető a bedegkéri dolgozó parasztok művelődése. életszínvonalának emelkedése. A népnevelők összehasonlítást tesznek, hány rádió volt a múltban a községben és hány van most. Jelentős a kettő közötti arány; 1:5 volt a múltban — a papnak és 3 kulákoknak — most viszont 87 van, de most már a dolgozó parasztok tulajdon álban. Nem kisebb az „eredmény, ha összehasonlítják, hogy a múltban mindössze csak 30 kerékpár volt, ma pedig 150 van a községben. S míg a felszabadulás előtt motorkerékpárt csali messziről láttak a dolgozó parasztok, ma már öt motorkerékpártulajdonos is van Bedegkéren. Amikor a népnevelők az elmúlt pénteken az agitációs tanfolyamon megvitatták az „Ötéves tervünk békealkotásai“ című anyagot—értették csak meg igazán, ha az országos nagy eredmények ; mellett ezeket a kisebb-nagyobb, de a dolgozókra nagy hatással lévő eredményeket is jól felhasználják agitációs munkájukban, ha bemutatják egy-egy család megváltozott életét, munkájuk nem lesz eredménytelen. A minisztertanács nemrég határozatot hozott az anya- és csecsemővédelem továbbfejlesztéséről. Azóta már a bedegkéri anyák közül négyen részesültek ingyenes baibaikelengyében. A népnevelők amikor pl. felkeresik Mohai, Mihály- ná tszcs-tagot, akinek hat gyermeke van és a hatodik gyermekével érte az az öröm, hogy államunk hozzásegítette a babakelengyéhez, arról beszélgetnek vele, hogy bizony a múltban a gyermekvárás csak gondot jelentett, több lett az éhes száj, a jövedelem azonban nem növekedett. Ma már nincsen, ilyen gondja egyetlen anyának sem, a mi országunkban már örömmel várják a gyermeket. így beszélgetnek Halász Józsefné tszcs taggal is, akir szintén, bafoake- lengyejuttatásban részesült, a férje pedig most végezte el állatorvosi tanulmányait. Hatalmas a különbség a között is, hogy kik jártak a múltban és kik most a faluból felsőbb iskolákba. A inultban a 70 hóld'as Bognár Péter, a 70 holdas Bognár Ferenc és G. Kovács György kulák fia járfiattak csak felsőbb iskolába. Most viszont Bartus István tszcs-tag fia- gimnáziumba, Márton Lajos tszcs-tag fia állatorvosi főiskolára jár, egy lánya pedig tanítónő Jett. Sok dolgozó paraszt fia katonatiszt, Kimmel József alhadnagy, Kasza György hadnagy néphadseregünkben. Ezek a változások mutatják, hogy a mi hazánkban a dolgozók kezében van a hatalom. A bedegkéri népnevelők az eredmények ismertetése mellett gondot fordítanak az ellenség aknamunkájának leleplezésére is. A falu vér- szopói. a kulákok, a pap nem né" zik jó szemmel, hogy a cselédekből, nincstelen parasztokból maguknak dolgozó, örltudatos emberek lettek. Ezért igyekeznek ártani ott, ahol csak tudnak. Esténkint Amerika hangját hallgatják és másnap rémhíreket terjesztenek a faluban. Bedegkér en'^nenrnézik tétlenül az ellenséget Április 7-én este a tanácsházán végreliajitóbizottsági ülést tartottak. Az ülés után Csizmadia Gábor tanácselnök elvtárs hazafelé menet messziről hallotta, hogy Szakái Péter cipészmester házából rádió hangja szűrődik ki. Közelebb érve tisztán hallotta, hogy odabent Amerika hangját hallgatják, majid hangos éljenzésre és tapsra lett figyelmes. Csizmadia elvtárs benyitott a háziba, az asztal körül öten álltak. Idős Szakái Péter éppen arról' magyarázott, hogy „nem kell már soká várni, mert jönnek az amerikaiak.“ Amikor a tanácselnök elvtársat meglátták, néma csend lett, mint a gyáva férgek, valameny- nyien elhallgattak. Nem ez volt az első eset, hogy Szakái Pétereknél a község dolgozóinak ellenségei Amerika hangját hallgatták. Idejár rendszeresen Bende József plébános, aki 65 hold földjét siratja, s ezt reméli vissza az amerikai imperialistáktól. Jól megértik itt egymást esténként Varga István 34 holdas. Bognár Péter 70 holdas, Vaskó György 28 holdas kulák és Fűzi Lajosné 29 holdas' kulák kocsmáros. És hogy miért éppen Szakái Péteréknél jön össze ez a díszes társaság, annak is megvan a magyarázata: Szakái Péternek két testvére van Amerikában, velük állandóan levelez. De vannak rokonságában egyéb sötét elemek is, pl. a sógora volksbundista volt. íme, e díszes társaság, amely a népi demokrácia ellen úszít — a dolgozó nép ellenségei, akik azt szeretnék, ha mielőbb kitörne egy új világháború. Ezek után nem lehet csodálkozni azon;., hogy Szakái Istvánná, aki szintén maghal! gáttá Amerika hangját és annak ellenére, hogy ő maga 6 mázsa búzát őrölte-1, tett, — tehát biztosítva van a kenyere, — néhány nappal ezelőtt- a földművesszövetkezét előtt kétségbeesve kiabálta, hogy ’„nincs kenyér, éhen kell halni!” Magyar Sándor cipész, akinek 2 hold földje van és buzgó hallgatója Amerika hangjának, földjét még mindig nem művelte meg, felszán- tatlanul, parlagon hagyta. Magyar Sándor azok közé tartozik, aki a kulákokkai együtt várja újévről husvétra, husvétról májusra, hogy „majd csak jönnek az amerikaiak“. A bedegkéri dolgozók legönt udato- sabbjaii azonban leleplezik a rémlhíi- terjesztŐ ellenséges elemeket, akik azt várják vissza, hogy a dolgozók újra nekik cselédeskedjenek. hogy újra ők parancsolgathassanak a faluban. Ez az idő azonban soha többet vissza nem jön, a mi dolgozó parasztjaink nem lesznek többé kulákok cselédei. Az agitációs tanfolyamon a népnevelők közösen beszélték meg, hogyan leplezik le a kártevő, rémhírterjesztő elemeket. A bedegkéri népnevelők tudják, nagymértékben rajtuk múlik, hogy a község dolgozóit hogyan tudják mozgósítani a jobb munkán keresztül a választási harc győzelméért, rajtuk múlik, hogy május 17-én a dolgozók jobb munkájukkal, eredményeikkel is szavazatukat adják a népfrontra. A népnevelomunka nyomán megszűntek a hiányzások A 73/4. sz. Építőipari Vállalat nagyatádi építkezésének dolgozói már a választásokra tett fogadalmuk túlteljesítéséért harcolnak. Szorgalmas, lendületes munkával fogtak hozzá., hogy az építkezést határidő előtt adják át. Munkájukban nagy segítséget adott a pártszervezet és az üzemi bizottság, amely a munkaversenyt segg- tette és lelkesítette. A nagyatádi építkezés dolgozói példát mutatnak a vállalat valamennyi építkezésének. A munka- szervezés a legjobb náluk és eredményeiknek többek között az is egyik mozgatója, hogy egyetlenegy igazolatlan • hiányzás sem volt az építkezésen. Az építkezésen-egyetlen százszázalékon alul teljesítő nincs. Ezt azzal érték el, hogy a kommunisták rendszeresen foglalkoznak a gyengébben teljesítő dolgozókkal és kitartó népnevelő munkával győzték meg a dolgozókat, az igazolatlan hiányzások okozta hátrányokról. Április 10-én a választásokra tett átlagteljesítményeiket már négy százalékkal túlteljesítették. Horváth Ferenc sztahanovista, segédmunkás brigádja 135 százalékos teljesítést ért el és ezzel öt százalékkal túlteljesítette vállalását. Horváth Imre sztahanovista segédmunkás brigádjának teljesítménye 129 százalék volt. Perkó Ferenc és Lóki József segédmunkás brigádja is lelkiismeretesen harcol a nagyobb eredményekért. A Per- kó-brigád 127, a Lóki-brigád 119 százalékos teljesítést ért el. A nagyatádi építkezés dolgozói bebizonyították munkájukkal, hogy a választási békeversenyt szívügyüknek tekintik és hogy tudnak is harcolni az eredményekért. Munkájuk és eredményük legyen példakép a többi építkezés dolgozói előtt és kövessék őket, tegyék' eredményessé a saját munkájukat is, hogy a 73/4 Építőipari Vállalat valamennyi munkahelyén túlteljesíthessék a vállalásokat. EZZEL ÉRVELJ! A „Somogyi Újság" 1939 február 17-i számában írja-. „Már egyszer jeleztük, hogy szó van az ország községeinek állami rádióval való ellátásáról és szó került arról, hogy a somogymegyci községeket is számbaveszík rádióval való ellátás céljából. A képviselő- házban interpelláció hangzott él arról, hogy a rádió elterjesztése érdiekében olcsóbbítani kellene az ellőfizetési díjat és népvevőket f°r- galombahozni. Értesülésünk szerint 2400 készülék vásárlásáról tárgya] ;a posta a rádiógyárakkal. Ezeket rövidesen másfélmillió pengő körüli összegért vásárolná meg a posta, melyet szétosztana minden községben. Mint értesültünk, a posta útján a somogymegyei községekét is ellátják nemsokára ezekkel az állami rádióvevőáík)- másokkal." x * * Somogy megye községeit azonban a Horthy rendszer nem látta el rádióvevőáí cmásokkal, a so- mogyi dolgozók közül igen keve. sen tudtak a múltban rádiót vásárolni. Csak a felszabadulás után jutottak rádióhoz. Néhány példa erre; Böhönye községben 200 családnak van rádiója, emellett 368 dolgozó házába vezették Jbe a vezetékes rádiót. Somogyszil községben 1938-ban 40 családnak volt rádiója, most 100 rádió van a faluban. Balatonszentgyörgyön 1952- ben 42 család vásárolt rádiót. Polony és Tótújfalu délszláv községekben néhány hónapja, hogy bevezették a villanyt, most pedig 1 2 napon belül mindkét községben megszólal a vezetékes rádió, mely lehetővé teszi, hogy a dolgozók hozzájussanak a rádió nyújtotta kultúra kincséhez. Ezek a példák is fényesen igazolják, hogy a múlt rendszer urai csak Ígérgettek, de ígéretüket soha nem váltották valóra. A mi államunk amit igér, azt valóraváltja, A Magyar Függetlenségi Népfront vá asztási felhívása többek között így szól; „A rádió nagyarányú fejlesztése mellett megvalósítjuk országunkban a te leviziót.” Nem kétséges egyetlen dolgozó előtt, hogy ez a vállalás is ugyanúgy, mint már az elmu’t 8 esztendőben annyi más, ismételten megvalósul. X X X A „Somogyi U|jság" 1932 július 28 í számában „Fonyód" címmel: cikkeit (közöl: „.. .Hatalmasan fejlődik Fonyód, Sándortellep. sok és szép villa, illetőleg nyaraló épüllit és ezáltal1 a fürdőélet előkelőén emelkedett. A Sándor tele - pí fürdő egyesület elnöke, B ar- kóczy Béla, ny. ezredes és vitéz Ottófíy 0#ó fürdő egy e.sületi igazgató, teljes hozzáértéssel és fáradhatatlanul dolgozik azon,, hogy a'z egyesület minél eredménye sebben működjék és a sok, az úríosztáily- hoz tartozó nyaralónak minél kedvesebb nyaralást bizlt)o,si>tson... A sóik nyaraló közü] felhozom... Haraszti Bernoiak Nándor dr. nyűig, népjóléti miniszter, Németh József tábornok, Duttkay Béla ny. tábornok, Mráz Sándor ny, ezredes, Mráz János ny. táblabíró, vitéz Técsői Móricz Kálmán cs. és kir. kamarás, ny. ezredes, stb.” XXX Valóban, a múltban az úgynevezett „úriosztályé” volt a Bala ton, A dolgozó még gondolni sem mert arra, hogy a Ba a- tonra menjen nyaralni, de miből is ment volna, hiszen szűkös keresete még a megélhetésié sem volt elég. Fonyód ma már a dolgozóké és nemcsak Fonyód, hanem az egész Balaton. Már a 3 éves terv folyamán a dolgozók hatalmas tömegei indultak az ország üdülő helyeire és nyaralóira. 1949-ben 210 ezren részesültek üdültetés ben, 1950-ben pedig már 260 ezren. És azóta is évről évre több dolgozó üdül a Balaton mellett, vagy a hegyek között. Ha ma körülnézünk a Balatonon, mindenütt vidáman üdű’ő dolgozó férfiakat és nőket látunk, mindenütt az ő gyermekeik jókedvű kacagását halljuk. A munkában élenjáró munkások és parasztok üdülnek Galyatetőn. A dolgozók pihennek Lillafüreden, a Mecseken, országunk valamennyi szebb nej szebb üdülőhelyein. Övék már az üdü.ők, mint ahogy övék az égész ország, XXX A „Somogyi Újság” 1932 július J9-i ’számában „Helyeit ti diplomás fiataloknak“ című cikkében írja: „Győr város törvényhatósági bizottsága elhatározta, hoigy a ’tisztviselői fizetések legutóbbi leszállításával a város köLtséigveitéséiben jelentkező m eg taka rí tiásolk at arra a céfra fordítják, hogy állásnélküli diplomás é® érettségizett fiatalembereket vesz fel a város szolgálatába. ., Vájjon, nem lehetne-e Győr város példájára hasonló mozgalmat, Indítani Kaposváron? Ha csak félannyi, vagy negyedannyi eredményt tudnánk is elérni. Azt hiszem, vannak itt is sokan, alkik nagyon rá vannak szorulva egy darab kenyérre, amelyhez talán sokszor nem is annyira a nyomasztó gazdasági helyzet következtében nem tudnák hozzájutni, hanem olyanoknak' az önzése ragadja el azt tőlük, akiknek a megélhetése más módon is biztosítva van. Jól tudom, hogy akármilyen buzgalommal látnának hozzá az akció megindításához, a fiatalság jórésze még mindig állásnéjkül maradna. De legalább egy halvány reménysugarat látnának felvillanni, boldogan töH'Sné e.l őket az a tudat, hogy törődnék sorsukkal." x xx Amint a fenti cikkrészletböj is kitűnik, a rault „jószívű“ úrai bo ségesen elégnek találták, hogy „halvány reménysugarat“ keltse - nek a munkanélküli érettségizett emberekben. S míg a múltban csak remény volt, hogy munkához jussanak a fiatalok, addig népi demokráciánk egysersmindenkor- ra megszüntette hazánkban a munkanélküliséget. A munkások és alkalmazottak száma 1951 ben havi 21 ezerrel emelkedett, s 1952 végén 203 ezerrel volt magasabb, mint 1951 végén. Ma nem a munkanélküliség az ország gondja, hanem a gyorsan növekvő munkaerőszükséglet, az egyes területeken jelentkező munkáshiány. Dolgozóink nagy része a munkát va_ lóban becsület és dicsőség ügyének tekinti és harcol a hanyagok, a selejtgyártók e’len, azok ellen, akik fékezik szocialista építésünk ütemét. XXX A „Somogyi Újság" 1932 szeptember 17-i száma „A pécsi egyetemen több minit háromszáz jelentkezőt kelleti elutasítani" című cikkében irijia: „A pécsi Erzsébet egyetemen a múlt ’pénteken mej>- kezdődtidk a be irat ások. Akiket felvettek, azok már boldogan jálr- nák-keilnek az Alma Mater folyosóin, de a kiváltságos kevesek mellett több mint 300 azoknak a száma, akik előtt a kultuszminisz- teri rendelet elzárta az egyetem kapuit. A 600 jelentkező közül összesen csak 260 elsőéves 'jogászt, bölcsészt és medikust vettek fel és az elutasítottak sorsa annak ’©Illemére, hogy a miniszteritől minden szakon kérték a .létszám felemelését, a mai napig teljesen bizonytalan.“ x x A mi egyetemeink és főiskoláink első évfolyamára 1951-ben jóval többen iratkoztak be, mint ameny- nyien 1938-ban összesen egyetemre jártak. Egyetemi és főiskolai hallgatóink száma pedig összesen 40.661 fő volt, nem beszélve a k’ velezőhallgatók és az akadémiá kon tanu’ók többezres számáról. És még ez a hatalmas szám is kevésnek bizonyult. Az ötéves terv előírja, hogy 1954’ben a többezer levelezőhallgatón kívül már 52.980 egyetemi és főiskolai hallgatónak kell lenni. Egyetemeinkre, főiskoláinkra tömegesen jelentkeznek a kőművesek, vasőntők, hajdani zsellérek, béresek, kis és középparasztok, értelmiségiek, a dolgozó nép gyermekei, akiket a Horthy rendszer népellenes kultúrpolí tikája megakadályozott abban, hegy tanuljanak.
