Somogyi Néplap, 1953. április (10. évfolyam, 77-101. szám)

1953-04-26 / 98. szám

8 SOMfiCvy véPLAP Vasárnap, 1953 ápaiMs 26, Emhersics DRÁVASZENTESEN Cigány Pétereknél beszélgettünk. Sok mindenről eseti szó, a tavalyi mu­lasztásokról, hogy a saját kárukon •mennvit okultak a csoportban. •—• Most nem késlekedünk, vetünk, időiben elvégzünk minden munkát és nemcsak tessék-lláss ék .kedvéért ám — szól; Péter bácsi —, mert a nehéz esztendőben is érhettünk volna el jobb eredményeket. Más községekben is volt fagy is, aszály is, mégis többet termelitek. Most már megtanultuk, hogy magunknak dolgozunk. Nem felejtjük el a múl­tat, tudjuk mi is, mit köszönhe­tünk a felszabadulásnak, a mi ve­zetőinknek. Most, a választás előtt többször számot vetünk a régi és az új életünk között. .. ’Aztán beszélgettünk a tanácsról, a pártgyűlésekről, a faluból él-ke- rülit fiatalokról, a villanyról, köz­ben a rádió is szól, de mi csak beszélgetünk. Már megszokott lett a rádió, ka nem szóima, üresnek tűnne a lakás. Pedig nem is olyan régen, 8 esztendeje csalt, másnál láthatott eselédeskeidés közben rá­diót a drávaszentesi dolgozó em­ber. Ma sok van ai faluban. Ke rékpár is majdnem mindenkinek van. Rendelőintézetük van, ide­jár az orvos és a védőnő. Sokat kapott Drávaszentes a tervtől. Megszólal az öreg Embersics néni is, aki csak félfüllel hallotta, amit beszéltünk, de felfigyelt arra, hogy „nem felejtettük ám el a múl­tat". Most a rendelőintézet, az or­vos és a védőnők említésére meg­szólal!'. A MÚLTAT? Tudjja elvtársnő, mit vett el tőlem a múlt? Azon túl, hogy fiatal erőmet kiszipo­lyozták az uraik, elvették 8 gyer­mekemet. 8 gyermeket szültem és mind meghalt. — Elhallgat, fáj be­szélni erről. Az idő sem törli el a fájdalmát, de mégis megkérdem; — Miiben, miért haltak meg? Nem tudtak volna az orvosok segíteni? — Orvosok? — feleli. — Látja, ma­guk fiatalok már el sem tudják képzelni, hogy megszülethet egy gyermek orvos nélkül. Én mind a nyolccal úgy voltam, hogy orvost nem j.s láttam. Keserves, nehéz munkát végeztem mindegyikkel, néni sem felejti míg hordtam, alig vártam, hogy meglegyenek. Aztán nemhogy or­vos nem volt a szülésnél, de még képzett bába sem. Olyan segédke­zeit, aki sohasem tanulta, mit kell tenni .egy szülés lefolyásakor, csak úgy magától „rájött.“ — Ismét hall­gat, nem is zavarom kérdésemmel, kis idő után magától folytatja.- MAGUKNAK már természetes az orvos. A mi falunkból már egyetlen menyecske sem hozza itt­hon világra gyermekét. Nem ke­rül nekik semmibe, bemennek Barcsra,, a kórházba és orvosok segítségével szülnek. Itt a rendelő- intézetben, míg hordják a gyerme­ket, addig is gondoskodnak róluk. 3 féle erősítőt is kapott a,z egyik. Hajh, azelőtt!. . . Mit számított egy paraszt gyermeke — mondja csen­desen, s mintha még mélyebbek lennének a ráncok a megtört anyai arcon. — Az első két hétig élt, aztán meghalt. Nagyon fájlaltuk, soha­sem felejtem el, az első gyermekem elvesztése mit jelentett. Nyomorú­ságunkban ,ils úgy gondoltuk, jobb lenne, ha volna gyermekünk. És nem lett. De mi reméltünk. Jött a második, 'a harmadik, negyedik és á többi, sorban. 7 meghalt a szüle­tése után 2 héten belül sárgaság­ban, ,egy elélt 2 éves koráig. Nem tudtam tovább hallgatni, va­lami .szorította a torkomat, hisz az én gyermekem is volt sárgaság­ban és rövid idő alatt meggyógyult, születése után majdnem minden gyermek átmegy a sárgaságon. Megkérdeztem, egyiket sem n„zte meg orvos, ,a 8 közül egyre sem tellett annyi, hogy orvoshoz vi­gyék? ■— Tudja, kedvesként, úgy volt az, hogv el vittem vo‘lna. én az utolsó* Ingemet is. Akkortájt mi a legoko­sabb embernek a papot tartottuk. El is mentünk Kuher Gyula méltó- ságos királyi tanácsos plébános úrhoz. Megértük a nevét kimonda- íii, de ismert minket,. Vagy talán inkább a gazdagokat ismerte és tudta, hogy nem tartozunk azok­hoz. Azt tanácsolta, ne vigyük or­voshoz, mert ha Isten akarja, úgy is elveszi. Fontos, hogy meg legyen a múltat keresztelve. Meg volt. MEGINT az én Jutkámra gon­doltam, őrá, aki most a bölcsődé­ben játszik a Katival, a Hugival, ineg a többiekkel. Eszembe jutott milyen édesen tudja mondani: „apuka“, akaratlanul is kicsit el- moiso'lycgtam. Em|bers:cs néni nem tudhatta, mire gondolok, fájt neki a mosoly. — Ma már mások a fiatalok — mondotta — tudom, okosabbak, ne mosolyogjon rajtam elv,társnő, a mai eszemmel én is másképp cse­lekednék. — Elmondtam neki, mi­re gondoltam. A válaszát sohasem felejtem ej: — Tudja, akkor az volt a fontos a papoknak, hogy a ke rész teles ért fizessünk. Ha meghalt két hét alatt, legalább hamarabb jötít be nekik a temetési pénz. Szegény uramat, amikor a keresztelő után 2 pétire meglátta a plébános úr, már csak azt kérdezte: Temetünk, Embersics, temetünk? Ma már Dráva,szentesre is jár­nak a; védőnők, megkeresik a kis­gyermekes mamákat, tanácsokat adnak, segítségükre vannak. Meg­becsülik az anyáikat mai. Stokker 1st várni éttak 7, Péntek Mihályné- nak is 7 gyereke van. Oklevelet, kitüntetést is kaptak népi álla­munktól. Anyasági érdeméremmel jutalmazták őket. Élnek a gyere­keik. — Nem irigylem, .boldog vagyok, hogy megértem én is ezt a kort. Én 54 éves voltam, amikor elő­ször eljutottam orvoshoz, most már öreg vagyok, de — és most egy pillanatra ~ -szikén derűsre vá íozik a kedves öreg arc — 115 munkaegységem volt tavaly is. —- SZERETEM ezt az új életet, dolgozom érte, dolgozom, mert nem messze tőlünk irigylik a mi boldogságunkat, békénket. Embersics néni jó munkájával harcol, minden gyermek még boldo­gabb jövőjéért, ő is látja, hogy mai legfőbb értélé az ember, legdrágább kincs a gyermek. Május 17-én ő is Szavazatát adja erre az új, állan­dóan szénülő életre. Takács Józsefné. Megalázó volt az úri rendszerben a tanító sorsa A jelen öröme közben — amikor kislányom a középiskola, fiam pe­dig érettségi előtt áll -— lehetetlen nem gondolnom arra, hogyan tanul­tam én, a hatgyermekes vasúti pá­lyamunkás fia. Megelevenedik előt­tem a gyermekkor minden nyomo­rúsága: az első világháború, a há­rom darabba szétesett kukoricake­nyér, amikor édesanyám kivette a kemencéből. Gyermeki örömmel ug- rándoztuk körül hatan édesanyán­kat, a részünkre mindent jelentő ;kukoricakenyérért'. Milyen boldo­gok voltunk, ha az állomásról gör­nyedve hazacipelt csomag szállítási diját, 20 fillért, édesanyánknak ad­hattuk. Soha nem felejtem el, 1918. március lő'ét, amikor mezítláb mentem az iskolai ünnepélyre, mert édesanyám nem tudta elhozni a susztertől agyorafoltozott bakan- ‘ csomat. Égető kín és fájdalom fog el, ha arra gondolok, hogy a 11 kilomé­terre lévő Paládics-uradaiomba jár­tunk ki negyedes kukoricát kapál­ni, 11-ik részért aratni, csépelni és mit szenvedett a mi jó anyánk, mire utánunk kihozta a kis leb­bencslevest. Milyen, boldogok vetí­tünk, amikor szakadatlan nyári munka után hatan annyit keres­hettünk, hogy a családnak fél évre m'egvolt a kenyere! Én pedig így „kipihenve’1 magamat, kezdhettem az új tanévet. 16 filléres órabére, havi 30—32 pengő fizetése volt a hatgyermekes pályamunkás apám­nak”. Gyermekeim megkérdezték tő­lem: „Édesapám, miért olyan vasta. gok és merevek az ujjaid?*’ Ilyen­kor fiatalkori keserűségeim fel­oldódnak, mert örülök annak, hogy gyermekeimre már nem vár ilyen küzdelmes élet és a tanulás útja nyitva áll előttük. Óh. te minden emberi érzést megszégyenítő, családi boldogság o­kat lábbal tipró átkos úri rendszer! Hány évig kellett nekem ideiglenes megbízott, megbízott, ideiglenes he­lyettes, helyettes. segédtanítónak lennem, mig kineveztek ..rendes*’ tanítónak! Életem gyásza, fiatal életem tönkretevője az a nyolc év, mig elérhettem 1938-ban már négy­tagú csalálommal, hogy havi 100 pengős fizetésem lehessen! Keser­ves, megalázó, 8 fizetésnélküli nyár, amit családommal szüleim nyakán élősködve kellett eltölte- nünk egyetlen fillér nélkül, mert a helyettes tanító június H5—szep­tember 15 között nem kapott fize­tést. Megalázó volt a sorsa az úri rendszerben a tanítónak. Sorsán csak a dolgozó nép könyörülete se­gített. Kegyelemkenyeret, ..sorkosz tot“ adott a falu népe a tanítójá­nak. hogy éhen ne vesszen. Bezzeg az iskolaszék hallgatott, legfeljebb annyit mondtak: „hiszen a tanító úrnak van a legjobb dolga, mert Nemsokára a nyolcadik Hét élő gyermekem van, nem­sokára megszületik a nyolcadik. So­kat gondolkozom mostanában a múlton, hiszen ha akkor megmarad minden gyermekem, ez már a tize­dik lenne. De 1945 előtt, mi Po- gári Miklósnál, a hajduszoboszfói földbirtokosnál voltunk kommenciós cselédek, nem sokat törődtek ve­lünk. Akkor anya- és csecsemő'vé- delemről nem is hallottam, inkább az volt a félő, hogy a sok gyermek miatt kitesznek az utcára. Ma más az életünk. Terhességem alatt több Ízben voltam terhességi vizsgálaton. Az orvos szeretettel gondoskodott arról, hogy ha szük­séges vo;:, megkapjam a gyógyszert. Már megkaptam a. kelengyét az államtól. Az összes közül ennek a kicsimnek van a legszebb kelengyé­je. Az is sokat számít nekem, hogy kórházban szülhetek, jó orvosok segítségével. minden keresztelőre, lakodalomra, disznótorba meghívják!*’ Amikor az 198il-es választás előtt báró Inkey képviselőjelölt bejött hozzám, hogy ko’-'teskedésre kérjen és én, mint. tanító nem vállaltam, távozása alkalmából csak annyit mondott; „Ugye, tanító úr, jövőre is itt szeretne maradni?*’ így nevelkedtünk, így éltünk a múltban mi pedagógusok! Akkor nem gondoltam volna, hogy diák­jaimmal együtt sorakozhatunk fel május 17-én a szavazóurnák elé és együttesen róhatjuk le hálánkat pártunknak, népi demokráciánknak azzal is, hogy mindannyian a Füg- I getlenségi Népfrontra szavazunk. Nagy Mihály kollégiumi igazgató, Kaposvár. megszületik gyermekem Már készül községünkben a cse­csemőotthon. örülök annak is, mert nyugodtan dolgozhatok majd. ?. m- cit gondosan ápolják. Két kisgyer­mekem a napköziotthonban van. Büszke vagyok Rózsi lányomra. 0 18 éves, Kőszegen tanul a Me­zőgazdasági Technikumban. Arra a múlt rendszerben még gondolni sem mertem, hogy egy ilyen ma­gamfajta ember gyereke techni­kumba járjon. Földvári Sándorné nágocsi tszcs-tag. A Balatoni Hajózási Vállalat fel­vesz a siófoki kirendeltségére eigy szakmában jártas vasipari műveze­tőt vagy technikust. Lakás bizto­sítva van. Jelentkezni lehet na­ponta a siófoki kirendeltségnél vagy az igazgatóság személyzeti osztályán, Budapest, Molnár-u. 53. m S P O IR I # A sportolók munkafelajánlásai a május 17-i választásokra A sportolók nemcsak a sporttele­pen, hanem munkahelyeiken' is megállják helyüket és kiveszik ré­szüket a' szocializmus építéséből, A munkában élenjárnak és kezdemé­nyezéseikkel, jolbb munkájukkal1 a többi dolgozó elismerését vívják ki. A Kaposvári Vas és Fémipari Kombinát sportolói május 17-re az alábbi felajánlásokat tették: Horváth József műhelyvezető (labdarugó játékos) vállalja, hogy az öntöde átíagselejtjét a márciusi 11.3 százalékról 9 százalékra szo­rítja le, valamint a munkafegyel­met megszilárdítja. Makaréz Gyula (ökölvívó) vál­lalja, hogy a márciusi 13 százalék selejtet 10 százalékra leszorítja. Doma János vasesztergályos (lab­darugó játékos) vállalja,, hogy nor­máját selejtmentes munkával 130 százalékra teljesíti. Magyar Sándor vasesztergályos (labdarugó) vállalja, hogy május 17-re teljesíti 1954 február 10-i tervét. Végih János (asztaüteniszesző) vállalja, hogy a szakmai ismerete­ket 100 százalékig elsajátítja. Kiss József vasesztergályos (röp- labdázó) vállalja, hogy évi tervét augusztus 20 helyett augusztus lő­re befejezi. iSil't László lakatos (labdarugó játékos) vállalja, hogy május 17-re teljesítményét a márciusi 90 szá­zalékról 100 százalékra emeli. Cservenák Vendel és Wágner Péter köszörűsök (labdarugó játé­kosok) vállalják, hogy az öntvénye­ket napra kész állapotban minőségi­leg elkészítik. Hole János formázóátképzős (lab­darugó) vállalja, hogy a márciusi 10 százalékos selejtet 2 százalékra csökkenti. A fenti jó kezdeményezéshez a többi sportoló is csatlakozzék. * * ** Befejeződött a torna edzői tanfolyam Az MTSB által rendezett egy­hetes bentlakásos torna edzői tan­folyam befejeződött. A tanfolya­mon a vidéki sportkörök által je­lölt hallgatók vettek részt, akik­nek főfeladatuk lesz a szparta- kiád versenyein részvevők felkészí­tése és a versenyek lebonyolításá­ban való segítés. A tanfolyam hallgatói a záró­vizsgán jó felkészülésről tettek bi­zonyságot és jól elsajátították mind az elméleti, jnind a gyakorlati részt és biztosítva” látszik a vidéki sport­körök tornaszakosztályainak a mű­ködése. — Nylon szatyrot, pénzt és pénztárcáit találtak. Igazolt tulaj­donosa a rendőrkapitányságon át­veheti. <U k DIÓ ÁPRILIS 27. HÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 11.30: Részletek Poldini: Csa­vargó és királylány c. dalművéből. 12.00: Hírek. 12.10. Katonadalok. 12.30: Magyar zeneszerzők kórus­műveiből. 13.00: A Magyar Rádió népi zenekara játszik. 13.30; Ope­rett- és filmdalok. 14.00; Időjárás- és vízállásjelentés. 14.15: U-ttörő- hiradó! 14.35: Heti zenés kalendá­rium. 15.15; Hírek szerbül. 15.30: Chopin műveiből. 16.00: Csárdások és verbunkosok. 16.20: Ifjúsági'fej törő. 16.45: Műsor az úttörők ze­nei szakköreine. 17.00: A Magyar Rádió diszpécserszolgálata. 17.10: A Rádió népművelési híradója. 17.30; Személyes segítség. Irodal­mi riport. 17.50; Jó munkáért szép muzsikát. 18.40: Hírek németül. 19.00; Hangos Újság. 19.30; Hí­rek szerbül. 20.00; Tíz perc külpo­litika. 20.10: Verbunkosok, csárdá-- sok, népdalok. 20.30: Szigeti vesze­delem. Zrínyi Miklós eposza. í 21.10: Hangverseny a baráti rá­diók műsorából. 22.00: Hírek. Sport. 22.25: Hangszerszólók, 23.10 Jó éjtszakát. 24.00; Hirek. ÁPRILIS 27. HÉTFŐ PETŐFI RÁDIÓ 7.35; Vidám dalok. 8.35: Bogá­csi népdalok. 9.00; Hangszerszólók 9.20; Orosz nyelvlecke kezdőknek. 9.40; Gyermekzene. 10.00: Hírek. 1Ö.1Ó. Szimfonikus táncok. 10.30: Óvodások műsora. 10.50: Eyssen Irén és Über Zita énekel, 11.30:. Műsorzárás. 15.00: Akinek jó üzlet a halál. Rádiójáték. 15.30; Szimfonikus hangverseny. 16.40: A Rádió tudo­mányos híradója. 17.00; Nagy együttesek műsorából. 17.30; Hí­rek. 17.40; A klerikális reakció ak­namunkája népköztársaságunkban. 17.56: Járdányi; Simfonietta vo­nószenekarra. 18.10: A „Szabad Ifjúság“ vasárnapi számának is- ! mertetése. 18.25: Hírek szlovénül. APRÓHIRDETÉSEK Eladó: dupla rekamié, kárpitos- munkák készítését, alakítását, ja­vítását vállalom; Sipőcz, Ady E.- u. 1. sz. Nagy ebédiöszőnyeget veszünk. Cím a kiadóban. Eladó 4x2 m es, fából 'készült vikendház. Érdeklődni: Május 1"U. 25., Kudlák. Elveszett (ló) passzus, Mészáros Istvánná, Mátyás király u. 2. (Rclklkantitelep.) Azonnal] belépésre két önállóan dolgozni tudó vasesztergályost fel­veszünk. Jelentkezés: Kaposvári Mélyfúró Vállalat munkaügyi osz­tályán. Zongorát, pián inét veszek vidék­ről is," növendékeimnek. Kaposvár, SaTai-u. 8. (Volt Kálvária.) Csu­torád. SOMOGYMEGYEI MOZIK MŰSORA : Vörös Csíl ag: Gyapottündérke 26 —29. Szabad Ifjúság: Afrikában történt 24 - 28. Balatonboglár: Lammermoori Lu­cia 29- 30. Barcs: Hegy] emberek 29—30. Csurgó: Veszélyes őrjárat 29—30. Igái: A nagy muzsikus 1—3. Lengyeltóti: Cím nélkül távozott 1 —3. Nagyatád: Teljes gőzzel 29—30. Siófok: Hősök élén 29—30. Tab: Expresszszerelem 29—30. Vásárolunk használt, jó állapot­ban 'lévő NB-fekvő, Hunor ra­kodó vándor KAPTÁRAKAT. Bármilyen keretméreten veszünk MÉHCSALÁDOKAT. Országos Méhészeti Szövetke­zeti Vállalat, Budapest, IX. Ba- káts-u. 8. SOMOGYI NÉPLAP Felelős szerkesztő: Zsurakovszkl Mihály Felelős kíadő: Tóth István Szerkesztőség: Kapót vár, Latinka Sándor-u T. Telefon: SOI. 463, 468. Kiadóhivatal: Kaposvár, Május 1-utca 16. Telefon: 999. Somogymegyei Nyomdaipari VálJaíat Kaposvár, Latin Ka Sándor-u. 6. Telefon : *28. Nyomdáért fele!: Hidas János

Next

/
Oldalképek
Tartalom