Somogyi Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-15 / 63. szám

Vasárnap, 1953, március 15. sumlmjIí nepíaí* 5 A NÉPSZAPORODÁS ÉS A BŰNÖS VETÉLÉSEK KÉRDÉSEI VALAMELY ORSZÁG -népes­ségének szaporodása a születések és a halálozások. arányszáimadból következik. A kettő közötti kü­lönbség adja meg a természetes szaporodás mértékét. A születé­seik és halálozás-ok arányát 1.000 fakosonkínt számítjuk, s így ez­relékekben fejezzük ki. Bármeny­nyire eredményes az orvosi gyó­gy Ítéltévé kény ség, a ha-lál'oz ások száma, nullára nem csökkenthető. Ezért, ha egy országiban a szüle­téseik aránya 15 ezrelék alá esik, akkor már félő, hogy ott a lakos­ság lassú kipusztulásra van ítélve. A kapitalista országokban a ja-éipszaporodásnak ikétfeile típusát leülőníböztetijük meg. — Az egyik­be, főként a gyarmati és félgyar­mati országok tartoznak. Ezeknél 30—40 ezrelék a születések ará­nya. de ugyanakkor a halálozás is 20—30 ezrelék. így például Indiá­ban 40—45 ezrelékes születési arányszám mellett azt látjuk, hogy ,a megszületetteknek egynegyede nem éri meg az első életévét és -a 20. életév előtt a megszületet­teknek fele elpusztul. —■ A másik csoportba maguk az imperialista országok tartoznak. Itt a 15 ezre­lék körüli születési arányszám alig képes ellensúlyozni a köze­pes, vagyis 10 ezrelék körül moz­gó halálozást. így ai természetes szaporodás mindössze 5 ezrelék körül ingadozik. Egészen más képet ad a Szov­jetunió népszapoirodása. A szüle­tések arányszáma 40 ezrelék, s így már a második sztálini ötéves terv egyes éveiben évi 3 millióval gyarapodott a népesség száma. Nálunk a születések értéke mnd- össze 21 ezrelék. A többi ^niépi de­mokratikus ország túlszárnyal bennünket e vonalon. Ezért mondotta Rákosi elvtárs ország- gyűlési beszédében, hogy ,,a öéjp szaporodás aránya js messze elmarad nálunk a Szovjetunió vágy Lengyelország népszaporodá- iíátóF. iMaltbus angol1 közgazdász a XVIII. század végén azt a bűnös tételt állította fej, hogy amíg a népesség szaporodása mértani hasadvány (1, 2, 4, 8, stb.) szerint -történik, addig az élelmiszerek mennyisége csak számtani halad" vány mértékében (1,2,3,4, stb.) szaporítható. Ebiből azt következ­tette, hogy a társadalomiban egyre fokozódó népié les leg van jelen és a, szegényeknek éhség, nyomor, be­tegség stb. útján való megsemmi­sülése természetes és törvénysze­rű folyamat. Malthus és követői a kapitalista társadSsióm minden fai- bájának és a dolgozók nyomorá­nak oíkát a természetre hárítják. A tanítás mindkét tétele hibás. Az első azért, mert Malthus az amerikai népességnek ai XVIII. század második felében a beván­dorlás utján történt hirtelen meg­szaporodását vizsgálta. A második tételt ped g már a XIX. század mezőgazdasági haladása megcáfol­ja). Döntő csapást a szovlet mező- gazdaság hatalmas eredményei, a sztálini természetátalakító terveik megvalósulás® és a m les úri ni agro- biológia eredményei mértek Mal- thus elméletére. MÉGIS TÁMADNAK új mal- tímsianísták, akik a túlnépesedés­ben igyekeznek a kapitalista or­szágok bajának okát ketresní. így -akarják a figyelmet elterelni a tő­kés termelési mód ellentmondásai­ról. William Vogt, Pendel1, Paul Rebout és mások a világ lakossá­gának negvedrészére való csök­kentesét javasolják. Vádolják az orvostudományt, hogy annak ha­ladása okozza a világ túlnépese­dését. Pár hónapja olvastuk az .angol Prasad cikkét egv külföldi orvosi tudománvos folyóiratban. Ebben azért siránkozik, mert In­dia Iakosságáinak száma 10 éven­ként csaknem 40—50 millióval nö­vekszik. Ezért szűletésszaibályoző és terhesség!m egszalkító klinikák felállítását követeli. Már Marx döntő csapást mért Mai thus embertelen tételeire és pontosan k imutatta a malthusi ta­nok tarthatatlanságát. A születé­sek számának mesterséges csök­kentése a kapitalizmus ,,túlnépe­sedésén" nem segíthet. Mostaná­ban is 50—60 millió náluk a mun­kanélküliek száma. E jelenségek okára pontosan világít rá a Sztá­lin elvtárs által megfogalmazott kapitalizmus gazdasági alaptörvé­nye. Ugyancsak Sztálin elvtárs tárta fel a szocializmus . gazdasági alaptörvényét is és ez feleletet ad, hogy a szocialista társadalomban miért nem beszélnek „túlnépese­désről.’' A szocializmus a népes­ség leggyorsabb szaporodásának előfeltételeit és lehetőségeit te­remti meg. A iSzocializmusiban nin­csen munlkanélkül .ség, éppen el­lenkezőleg., .a termelőeszközök felhasználásának mértékét a ren­delkezésre álló emberi -munkaerő szabja meg. GAZDASÁGI ÉS POLITIKAI oldaláról tehát a kérdés világos. Ez esetben pedig megvalósításáért nálunk is harcolni kell. Különös súlyt ad a problémának az a tény, hogy hazánkban az utóbbi években még mindig évi Ikb. 120— 140 ezer vetélés zajlott le. Ebből 100 ezerre tehető a bűnös vetélé­sek számla.. Ez azt jelenti, hogy minden éviben 100 ezer magyar csecsemővel kevesebb születik, mjnt amennyinek megszületnie kellene. Enntí apró kis életet ol­tanak ki bűnös gyilko-skezek. A vetélő anyák halálozásai is 3—4 ezrelék, s a hónapokig húzódó következményes betegségek 2—3 százalékúikat évekre beteggé te­szik. A vetélések miatt kórházi ápolást igénylő asszonyok évi 200 000 ápolási napot vesznék el1 más betegek elöl. Ez dolgozó né­pünknek 8 millió forint költséget jelent évente. Akkor, amikor a súlvos testi sértést, meg a lopást is szigorúan büntetjük, joggal me­rül fel a kérdés, mennyivel in­kább érdemelln-ek súlvos büntetést a komoly következményes beteg­ségeket okozó, s népgazdaságun­kat komoly milliókkal megkárosí­tó abortőrök. Ha pedig azt is vizsgáljuk, hogy a vetélésükkel a kórházi ápolás előtt és után még '•egalább 3—3 nap-'g keresőképte­len egyének, a kórházi ápolás napjaival együtt, mennyi munka­erő ki esést jelentenék, akkor arra az eredméinvre jutunk, hogy min­den ékben olyan üzem munkája esik ki népgazdaságunkból, amely 2000 dolgozó nőt foglalkoztatna. Csaknem akkora kár ez. mintha nem létesült volna ai Kaposvári Textilmű. Be kell te,hát látnia mindeinkV mek, néim tűrhettük, hogy amíg mi új hazát építünk, addig mások az anyák ezreit pusztítsák, tízezreit beteggé tegyék és évente 100 ezer magyar palántát tépjenek ki nem­zetünk testéből. Amit mi nappal építünk, azt mások sötétben, gono­szul lerombolják, Amíg mi terhes-, anya.- éis csecsemővédelmiét szer­vezünk, addig emberi ragadozók aljas emberiirrtó tevékenységet fejt­senek ki. A KÉRDÉS KAPOSVÁRI vi­szonylatban úgy néz ki, hogy a megyei kórházban 1952-ben 642 vetélést kellett ellátni. Ebből 200 eset kaposvári asszonyoknál for­dult enő Szerény számítás mellett is e 200-ból legalább 160 bűnös vetélés volit és ez a szám éppen negyed részét feszi ki az 1952. évi kaposvári illetőségű 640 szü­letésnek. Mlásszóval városunkban 1952-ben legalább 160 csecsemő­vel kevesebb jött a világra-, mint nőhetett volna. E számhoz azonban imég legalább kétsz-erain-nyi olyan bűnös vetélést hozzá kell, számíta­ni, amely nem jutott a tudomá­sunkra. így kb. 450—SCO fővel csökkent 1952-ben a kaposvári természetes szaporodási. Somogy megyében- —- a kórház­ban kezeitekkel együtt — 1.000 vetélést jelentettek be 1952-ben. E számban, Kaposvár városon kí­vül, magas számot mutatnak Sió­fok, Marcali, Nagyatád és Barcs kö«ségek. Mindezek a számok eléggé bizo­nyítják a kérdés nagy borderejét, s arra köteleznek minden ön­tudatos dolgozót, hogy ne nézzék a problémát közömbösen. A bűnös vetélések kérdésének a szocialista erkölcs fényében vég­zett vizsgálata azt mutatja, hogy a bűnös vetélések lehetőségei: 1. támogatja a férfi és a nő laza kapcsolatainak fenntartását és akadályozza a szilárd, teherbíró kapcsolatok kifejlődését. 2. késlelteti azt, hogy -a két nem -egymás iránti gondossága', felel'ős'- sége és kötelezettsége emberihez méltó szocialista' tartalmat kapjon, 3. erősíti a n-emi életre vonatko­zó polgári, reakciós, racionalista felfogás érvényesülését, 5. rést nyit a szocialista társa­dalom „alapvető sejtjének," a csa­ládnak szerkezetéiben. A bűnös vetélések súlyos egész­ségügyi következményeiről1 most csak annyit kívánunk megjegyez­ni, hogy azok igen sokféléik, Gyak­ran az életet veszélyeztetik, vagy éppen kioltják azt. Hetekig, hóna­pokig tartó, hosszú éveken át fel­fel lobbanó súlyos -petellészekgyul- latüsökhöz vezetnek. A méhenkí- vüiii terhességek és a későbbi végleges meddőségek pedig gyak­ran társulna-k a vetéléseik okozta panaszokhoz. A NÉPSZÁPORGDÁS emelésé­nek a bűnös vetélések elleni bat'- con kívül még számos kérdiese van. Ezeket a problémáikat ismer­te fel iránymutató módon pártunk és kormányzatunk. Rákosi elvtárs 1952 december 15-í beszédét kö­vetően, most, február 8-án meg­jelent a Minisztertanács határoza­ta az anya- és gyermekvédelem további fejlesztéséről. Ebben a határozatiban a népszaporodás emelése é‘s elősegítése terén olyan távlatok nyílnak meg dolgozó né­pünk előtt, amilyenek a mult búr zsoá rendszerben elképzelhetetle­nek voltaik. A terhes anyák foko­zott gondozása, munkaviszonyaik rendezése, ingyenes csecsemőke- lemgyék juttatása, a nem biztosí­tottak részére is kedvezményes intézeti szülés lehetősége, a fel­emelt társadalombiztosítási juttatá­sok. a sokgyermekesek megemelt családi pótléka és a csecsemő és gyermekvédelem korszerű Ikiter- jesztíése. mindmegannyi hatalmas lépést jelent népűnk számbeli nö­vekedésének, apró csecsemőink tíelbenm áradásának szempontjá­ból S-zocila-izmust építő 'Országunk­ban nincsen szükség szülésszabá- lyozásra. Nálunk bün-ös dolog a népsz-aporodás elleni harc. Nem probléma a ni-áoszaporodás foko­zott ütem®. Ellenkezőleg, érdeké­ben harcolnunk 'kell. Minden -meg­tartott terhességgel, életbe-” tar­tott csecsemővel, felnevelt gyer­mekkel tovább épüljük új -hazán­kat s gáncsot vetünk a háborús igyu j t og átoknak. th-. Sívó József, Bugleties János pop n háborús uszítok ügynöke II II !• tönfoünteté s magzaíelli a j t á s é v.t A minisztertanács az anya- és gyermekvédelem továbbfejlesztésé­ről szóló határozata újólag felhívta a figyelmet, hogy fokozott küzdel­met kell folytatni a magzatelhaj­tás ellen, mert az „súlyosan veszé­lyezteti az anyák- és az egész nép egészségét, rombolóan hat az er- kö'csre és a családi életre". A gyer­mek a legdrágább kincs, államunk minden eddigit felülmúlóan támo­gatja a gyermekes anyákat, szere­tettel gondoskodik a: gyermekekről. ,,Az olyan házasságon kívül szüle­tett gyermeket, akinek tartása más­ként in-em biztosítható, az anya ké­rőimére az állam gondozásban ré­szesíti’’ — mondja a határozat. A terhes nőket féltő gondoskodással veszi körül á’líimunk, azonban az ellenség, mindezt ádáiz gyűlölettel figyeli, , s ahol egy kis ingadozást lát, máris áldozatot keres. Biaia- tonfenyve^ein- Párkányi Rezsőn-é, volt csendőrfőtörzsőrmes-ter felesé­ge hiéna módjára csapott le a még felvilágosulatlan terhes nőkre. Len­gyel Ilonának 400 forintért végzett magzatelhajtást, s mindjárt e-zt -kö­vetően egy másik -asszonynak 300 forintért. Az asszony belehalt Pár. kán-yiné ,,abortőr” tevékenységébe. A bíróság Párkányi Rezsőnét 7 évi börtönbüntetésre ítélte, Lengyel Ilonát pedig 6 hónapi -börtönbünte­téssel sújtotta. Véleményünk sze­rint még 'ez is enyh© büntetés a gyermek- és anyagyük-os abortőr- nek. Két „ura" volt a m-ultban S-omogy- tarnócának. Az egyik gróf Széche­nyi Frigyes, a másik Varga La­jos plébános. Rajtuk kívül csak ■bojtárok, nincstelenek, uradalmi cselédek éltek,, a községnek is be­álló grófi portán. A 24 szobás kas- jtéiyt a 6.60-0 hold uradalmi föld legszebb részén -építettük fel. Ud­varában hely jutott -a templomnak is, hogy az ,, isteniháza’’ közelebb legyen .a grófi portálhoz, jobban i szem előtt legyenek a grófi cs-elé- idek az ájtatoisság alatt, j Jól megfért egymás mellett a I kastély és a templom, ahogy jól j megfért egymással a -gróf és a * pap, a földbirtokrendszer és az egyház. Egy régi somogyi népdal két első sora így emlékszik meg Somogytarnócáról: „Beszegőd'tem fcarnócána bojtárjaik, jó legelője van ott a gulyának." Csakugyan, .jó legelője volt a gulyának, s míg á gulya diűs füvet legelt, addig a gróf aranyaikat gyűjtött a cse­lédek munkájából, elvont bé­rükből!, a hatalmas erdőiből, a nagy gulyáiból, imindenbőf, -ami Somogy - tarnócán, Tarcsapusztán, Győr- gyöspusztán és Fe-renetelepen voit. A bojtárok, cselédek pedig nyomorogtak az ... egy forint 20 krajcáros..." fizetésből. Széchenyi Frigyes gróf nagyon jól felhasznál­ta a grófi kastélyudvarban lévő templomot és a papot az arany- gyűjtésire, a cselédek kizsák­mányolására, m'n-t ahogy felhasz­nálta az egyházat a múlt társadal­mi rendszer az egész dolgozó nép kizsákmányolására. . Míg a gróf a csendőrség és a fasiszta államgépezet erőszakszer- vezefeií; vette igénybe, hogy a cse­lédséget engedelemre kényszerítse, tisztességhez szoktassa, addig a pap arra tanította a nincstelene­ket, hogy „boldogok a földi sze- génvek, mert övéik a mennyek or­szága". Hogy a gróf és a pap nem törekedett szegémvs-égre, -senki előtt sem volt kétséges. A jó be­széd, a grófnak tetsző „szép" sza­vaik jutalmai nem is maradt el. Megkapta a pan fizetségét á gróftól. Együtt ebédeltek, együtt sétálgattak, a grófi kastélyban volt a papiak ás is. A soimogytamóicaialk jól emlé­keznek erre az időre-, épp ezért, amikor .nyolc év távlatából vissza­gondolnak a grófi és a páni hata­lom na, ökölbe szorul a kezük. Bödő János fiát, a fiatal cse­lédgyereket beidézték az irodába, mert a késő ejt szakába nyúló, ki­merítő munka közben a szaftnaka- zialnál elaludt. Az intézők, gaz­datisztek, ahányan voltak, mind ütöttek rajta. Egyik a lovaglópár cával, a másik vonalzóival, ki­nek mi alkiadt a kezeűgyébe. Ami­kor Bödő János a fia kiáltozásait meghallotta, ,,hívatlanul1" rontott be, hogy védelmére keljen. A hí­vatlan „betolakodót" Gőn'ger fő- intéző fejszével fogadta. Bő- dő János az első f.ejszecsapásíól holtan terült el a grófi kastély fényesre csiszolt parkettáján. A csendőrség „aláposan” megvizs­gálta az ügyet, a főintézőnek sem­mi bántod ásta sem lett, még egy napra sem csukták le, a gróf „nagy-kegyesen" évi nyolc mázsa gabonát adott Bödő János özve­gyiének, hogy az „pótolja” a csa­ládapát, a kenyérkeresőt, a fér­jet, A pap harmadnapra eltemette -a halottat­Sem úgy mint pap, sem Úgy mint ember, nem alkotott erről önálló véleményt. „így rendelte el ■az úristen” — mondoita és ezzel lezártnak tekintette ezt a dolgot. Nem így a tarnócaiak. A felszabadulás után kiegyene­sedett a bojtár, ,a cseléd munkában meg.gőrnyedt dereka és nem tűrik már, hogy a grófi lakáj' továbbra is szítson a béke ellen, bonts® a község dolgozóiniák egységét. Ugyanis az történt, hogy az új pap, Buglét-ics János a grófi gazdia elvesztése után igyekezett közel- férkőzni az .emberekhez, a megvál­tozott társadalmi rend ellen lází- tani, elégedetlenséget szítani. Meg kel1 -hagyni, hogy az első időben ez sikerült is neki. A termelőcso­port alakulása idején „rendkívüli ájtatosságokat" rendezett a temp­lomban. Egyik napról a másikra, ott is a termelőcsoportról volt szó, hogy milyen formában, azt aem nagyon kell külön magyarázni. Üugletícs pap ncmc-siak az i-dőseb- be-kihez, a f.atalalbbaikhoz is meg­találta a „szent áj tat osságok on" keresztül az utat. Amikor a DISZ szervezet gyűlést hirdetett, a pap „ájtatosságot" hívott össze. Min­denkinek ott kellett lenni, hacsak, nem akart „az ördög kezére jut­ni.” Naponta látogatta a családo­kat, „házszenteléseket" végzett. Ilyenkor néhány „sokiatjelentS" szót súgott a háziak fülébe. Ké­sőbb e^-ikét ember kivételével már habiam sem akartak a köz­ségben a, termellőcso-portróí. Azon, -hogy nincs grófi ebéd, la­kás és nagy fizetés, s hogy sző­kébbre vonták a péterfílléreket, Bugletos pap - segített, hogy miniden nép másik családdal hoza­tott magának ebédet. Nagy Já­nos újgazda elmondotta, hogy az asszonyolt férjüknek krumplit ad­tak, a papnak meg csirkepaprikást hordtak. Amikor emiatt egye» családoknál komoly szóváltás tüs­tént, lemondott a pap az ilye* kosztoláserój,. Most annak ellenére, bő'*- fizetléseből megélhet, ké.t fo­rintot szed családorikiént' és a áróí volt komoirnájávaili készítteti az élelmet. A disznótoros vacsorák­ra, keresztelőkre, l-afcodalm'akra azonban továbbra is eljár, gon­doskodik arról, faogv meghívást karmon az ilyen helveikre. A disznótort, keresztelőt, lako- d&ilimat -arra használja feil' Bug le­be s pap. hogy kenetteljes szavak­kal -be-leszcjje népi demokráciaí- ellenes kijelentéseit. Amikor $ ember érkezik a. községibe, a pap 'igyekszik mindjárt megkőrnyé" kezn-l hogy „kiipuibatoljia”, milye* az illető politikai beállítottsága, világnézete. így csinált -akkor is, amikor a község új tanácsa árért kapott. A pap az egvíL -családdal meglhivatía a disznótoros vacsorá­ra az új tanácstitkárt és a „szel­lemes" beszélgetés után másnap már felkereste a tanácsháznáí- Amikor látta, hogy neun talál tá­maszt aljas céljaira, megkezdte namunkáját, hogy a tanácstitkári és a tanácsapparátust lejárassa. Ugyanígy tett az iskola igazgatójá­val is a hittan faeíratás alkalmával. Az embereket a községben két részre osztotta. Hívőkre és pogá nyofcra. Hívőknek nevezi azokat, akik minden alkalommal a temp­lomot bújják, rendszeresen fizetik a párbért, hozzájárulnak két fo­rinttal a jó papi ebédhez, pogá­nyáknak pedig azokat, akik isme­rik Buigletics pap alias dolgait, sa­ját meggyőződésűkből nem járnak templomiba és nem fizetik a két forintot, mondva: van fizetése a papnak, éljen meg abból. „P-oigá- nyok" a kommunistáik és ellenük igyekszik uszítani a „hívők" tábo­rát. Az iskola igazgatójáról, elter­jesztette az iskolások között, hogy iszákos, erkölcstelen életet éí és abban a községben-, ahonnét So~ mogytamócárai került, községi ha­rangozó volt,, -ezért ne is hallgas­sanak rá, mert: úgy sem tud taní­tani. A misén pedig egy esetbe* arról prédikált, hogy nem vezet jóra, ha a szülők este gyűlésre en­gedik a f'aikat, lány Eriik at. A -pap nyílt uszításának eredménye, hogy tau,-, szülő nem engedi ei gyerme­két a DISZ-szervezet gyűléseire, két fiatal pedig eltépte tagsági könyvét is. Bugleties papnak mind keve­sebben lesznek 'hívei, m-ea-t felis­merték benne ai háborús uszítók papi palástiba öltözött ügynökét; A község lakó nak 97 százaléka, nagyüzemi gazdálkodást folytat. A fejlődést, a szabad haza fel­virágzását Somogytarnócán sem lehet büntetlenül akadályozni. A somogytarnócaiakkal együtt köve telijük, hogy távolítsák e] a fekete reakció e háborús ügynökét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom