Somogyi Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-10 / 58. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1953. március 10. Gyásznagygyűlés Budapestem Sztálin elvtárs szobra előtt Budapest,sti a hatalmas Sztálin- tér gyászpompába öltözött. A for­rón szeretett vezér és bölcs tanít') szobrának talapzatát és a szobormű két oldalszárnyát feketével szegé­lyezett vörös drapéria borította, a szobor két oldalán fekete és vörös lobogók lengtek, s a talapzatot vi­rágerdő fonta körül. A szobor előtt a néphadsereg, az államvédelmi ha­tóság és az államrendőrség tagjai álltak díszőrségiet. Három irányból, lassú menetben, néma csendben vonultak Budapest dolgozói a Sztájim-térre. Vörös és fekete lobogók erdeje lobogott, csattogott a friss szélben, feliratok hirdették a nagy Sztálin örök di­csőségét. Négy órakor vonultak fel a szo­bor oldalszárnyain lévő mellvédre az elnökség tagjai. Itt foglalt he­lyet Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József, Nagy Imre, Hidas István, Kiss Károly. Horváth Már­ton, Apró Antal, Rónai Sándor, Harustyák József, Szabó István, Hegedűs András, Zsofinyecz Mi­hály, Kristóf István, .Piros László, Dénes. István, Nógrádi Sándor, Pongrácz Kálmán, Bata István. Ott volt J. D. Kiszeljov, a Szov­jetunió magyarországi nagykövete. A gyászinduló hangjai után Pongrácz Kálmán, a budapesti vá­rosi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke lépett a mikrofon elé és a gyásznagygyűlést a következő beszéddel nyitotta meg; PONGRÁCZ KÁLMÁN ELVTÁRS BESZÉDE Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Budapest Dolgozó Né­pe! Gyászbalborult az egész vi­lág. Kimondhatatlan fájdalom szo­rítja össze száz és százmilliók szí­vét. Elment tőlünk >a legnagyobb ember, a legnagyobb tanító, a leg­jobb barát, a mi forrón szeretett Sztálin elvtársunk! Gyászunk és fájdalmunk jeléül adózzunk egy perc némasággal a népek nagy vezére, felszabadítónk emlékének. Legnagyobb barátját, tanítóját, vezérét búcsúztatja ma a dolgozó magyar nép. Búcsúzunk Sztálin elvtárstól, a vezértől, aki szélesre tárta előttünk népünk boldog jö­vendőjének kapuját. Búcsúzunk Sztálin elvtárstól, tanítónktól, aki felvértezett bennünket a szocia­lizmus és a kommunizmus építésé­nek tudományával. Búcsúzunk édesapánktól, aki szívében hor­dozta a földikerekség minden dol­gozójának gondját és örömét. A Szovjetunió népe köré szoro­san felzárkózva, szilárd egységben a testvéri népi demokráciákkal, a világ valamennyi dolgozójával bú­csúzunk valamennyiünk vezércsil- 1 atától, forrón szeretett Sztálin elvtársunktól! De lelhet-e elbúcsúzni tőle, aki velünk marad és velünk él to­vább? Nem! Sztálin, él, Sztálin halhatatlan, mert halhatatlan az ügy, amelynek életét szenteke, mert halhatatlan és dicső a harc, amelyet vezérelt. Szerte az országban, hazánk fővárosában, amerre csak tekin­tünk, mindenütt, minden, ami a sztálini Szovjet Hadsereg felsza­badító műve nyomán felépült és épül tovább, Sztálin elvtárs örök dicsőségét hirdeti. Nagy felszabadítónk örök dicső­ségét példázza Budaipestünk fe­lett a felszabadulás emlékműve, amelyet népünk forró hálája és szeretete emelt. És itt áll előttünk örök dicsőségei hirdetve Sztálin elvtárs felejthetetlen, bronzba ön­tött alakja, fővárosunk e, Sztálin­ról elnevezett hatalmas új terén, amelyre évrőllévre felvonul Bu­dapest népe, hogy zászlói alatt tisztelegjen Sztálin elvtárs hallha­tatlan emléke ellőtt. Sztálin elvtárs vezérel bennün­ket tovább mindennapi munkánk­ban, harcainkban! Sztálin elvtárs művéből, példájából merítenek új és új erőt a dolgozók százmilliói, ihogy szerte a világon győzelemre vigyék a proletárnemzetköziség, a béke, a szocializmus és a kommu­nizmus zászlaját! A nagygyűlést megnyitóim és fel­kérem Gerő Ernő elvtársat, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tálját, tartsa meg be­szédéi. Ezután Gerő Ernő elvtárs, a Mi­nisztertanács elnökbe,lyettese lé­pett a mikrofon elé s mondott be­szédet. GERŐ ERNŐ ELVTÁRS BESZÉDE Budapest dolgozó népe! Elvtár­sak! Barátaim! A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsá­nak hívó szavára eljöttetek ide. fő­városunk dolgozóinak százezrei. El­jöttetek a nagy, a halhatatlan Sztá­lin szobrához, hegy kegyelettel adózzatok ama férfiú emlékének akinél senki nem tett többet a né­pek szabadságáért és függetlensé­géért, az egyetemes emberi hala­dásért, a békéért! Összejöttetek itt. fővárosunk dol­gozói. hogy mély megrendüléssel, f a milliók szívében sajgó fájdalommal kifejezésre juttassátok soha el nem múló, mélységes szereteteteket, c örökkön tartó hálátokat a férfiú iránt, akinek parancsát követve, szabaditotta ki a dicsőséges Szov jet Hadsereg hazánkat a fasiszta rabság igájából. Eljöttünk valamennyien, hogy meghajtsuk vörös és nemzetiszfcí' lobogóinkat, az új, az igaz magyaj függetlenség atyjának, nemzeti új­jászületésünk legfőbb istápolójának szocializmust építő népi demokrá ciánk legönzetlene'bb segítőjének forrón szeretett vezérünknek és ta nítónlcnak, népünk legjobb barát­jának szent emléke előtt! Elvtársak 1 Budapest dolgozó né­pe! A magyar és a nemzetközi mun­kásosztály, a magyar dolgozó nép a tőke igájából kiszabadult és a sza badságra. békére s boldog életre áhitozó emberek százmilliói mérhe­tetlenül sokat köszönhetnek Sztálin elvtársinak. A nagy Leninnel gyütt, hűséges fegyvertársa, Sztálin elvtárs terem­tette meg, 'gdzette évtizedes harcok­ban acélkeményre és rugalmasra £ Szovjetunió Kommunista Pártját, minden ország forradalmi munkás pártjának példaképét, azt a pártot_ melyhez fogható hatalmas politikai erőt mem ismert és nem ismer az emberiség történelme! E nagyszerű, céltudatos, forra­dalmi párt élén, Leninnel együtt. Sztálin elvtárs vezette diadalra 2 parasztság sokmilliós tömegeivel szövetséges oroszországi munkás- osztályt, a világon először törte át az imperializmus frontját, vitte győzelemre a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat. Leninnel együtt Sztálin elvtárs alapította a világ első szocialista államát, a szovjet államot! Sztálin- elvtárs megvédte Lenin örökét a 'belső és külső ellenség nyílt támadásával, és sötét akna­munkájával szemben! Lenin elhunyta után, Sztájin elv- társ csaknem három évtizeden át vezette a Szovjetországot győzelem­ről-győzelemre! Irányt mutatott a világ kommunistáinak, az imperia. [izmus által elnyomott és kizsák­mányolt dolgozóknak a szabadsá­gért és békéért küzdő népeknek! Sztálin elvtárs megalkotta, és valóraváitotta a szocializmus épí­tésének elméletét, s ennek révén a Szovjetuniót gazdaságilag elmara­dott országból, a kizsákmányolástól mentes, ékinjáró ipari szocialista országgá, a szocializmus bevehetet­len erődjévé, minden támadással da­colni képes nagyhatalommá tette. Lenin lángeszű útmutatására tá-. maszkodva, Sztálin elvtárs megal­kotta és valóraváitotta a mezőgaz­daság szocialista átalakításának el­méletét, új, addig töretlen úton ki­vezette a dolgozó parasztok száz­millióit a boldog élet. a szocialista társasgazdálkodás útjára. Sztálin elvtárs éles elméleti fegyvert adott az elnyomott nemzetiségek, az imperializ­mus igáját nyögő, a gyarmati rabságban sínylődő népek és forradalmi, demokratikus párt­jaik kezébe! Sz.tálin elvtárs, mirdsn idők leg­nagyobb hadvezére új haditude- mányt teremtett. Azt a haditudo- nányt. melynek lebirhatatlan erejét megmutatta már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ellen acsar­kodó és fegyveresen beavatkozó im. nerialista bandák szétzúzása. Ez az új, sztálini haditudomány a Nagy Honvédő Háborúban teljesedett ki és döntő szerepe.vo.lt abban-, hogy a szabadság és a szocializmus erői, Sztálin elvtárs lángeszű vezetésével, diadalmaskodtak u világot már-már elborító fasiszta barbárság felett. Ennek az új. -sztálini hadtudo­mánynak, a sztálini hadvezetésnek, a Sztálin szervezte Szovjet Hadse­regnek, a Sztálin lelkesítette szov­jet nép helytállásának felülmúlha­tatlan szimbóluma volt és marad a hős város: Sztálingrád. Sztálin elvtárs nevéhez fűződnek, az ő nevét hirdetik korunk giganti­kus békeművei, a kommunizmus nagy építkezései a .Szovjetunióban. Az ő- gondolata nyomán, az ő sza­vát követve mozgatnak hegyeket, változtatják meg a folyók folyását, alakítják át a természetet a kom­munizmust diadalmasan -építő bol­dog szovjet emberek. Továbbfejlesztve nagy tanítóink, Marx, Engels, Lenin tanítását, Sztálin elvtárs új korszakot nyi­tott a marxizmus elméletében. És mielőtt eltávozott tőlünk, olyan nagyszerű művekkel ajándékozott meg bennünket, amelyeknek reflek­torfénye évtizedekre, évszázadokra világítja meg az emberiség útját. Eltávozván tőlünk, Sztálin elvtárs erős, egységbekovácsolt, öntudatos pártot, a Szovjetunió Kommunista Pártját hagyta -hátra, azt a pártot, mely képes valórayáltani Sztálin elvtárs örökét. Eltávozván tőlünk, Sztálin elvtárs erős, hatalmas államot hagyott hát­ra, azt a szovjet államot, amely Sztálin elvtárs vezetésével kiállotta a legnehezebb próbát, mely elé a történelem valaha is államot állí­tott. Eltávozván tőlünk, Sztálin elv' társ 800 milliós demokratikus és szocialista tábort hagyott hátra, amelyet az ő eszméi. Leniii-Sztálin halhatatlan eszméi, a proletárinter­nacionalizmus és az igazi hazafisás' legyőzhetetlen eszméi hevítenek és forrasztanak megbonthatatlan egy­ségbe. Eltávozván tőlünk, -Sztálin- 'elv­társ fiz egész világot átfogó szer­vezett békemozgalmat hagyott hát­ra, amely széttéphetetlenül össze­nőtt az ő nevével. Olyan mozgal­mat, melyhez foghatót azelőtt nem ismert a történelem, amelynek ere­jét megsokszorozza a tudat, hogy Sztálin harcos szellemét követve, Sztálin útját járva, meg kell és meg lehet védeni a béke szent ügyét az. imperialista agresszorokkal és há­borús gyujtogatókkal szemben. Sztálin- elvtárs arra tanított és tanít bennünket, hogy legyünk szi­gorúak és követelők önmagunkkal, saját hibáinkkal és hiányosságaink­kal szemben. Hogy ne kendőzzük el, hanem kíméletlenül fedjük fel a hi­bákat és hiányosságokat, mert csak így javíthatjuk ki, szüntethetjük meg a hibákat. é>3 hiányosságokat. Sztálin elvtárs arra tanított és tanít bennünket, hogy soha ne szé­düljünk meg a sikerektől, hogy ha még olyan nagyok is ezek és soha ne essünk pánikba a nehéz-égek lát­tán. Hogy józanul értékeljük az el­lenség erőit, s hogy főként ne be­csüljük L' saját erőinket, a szocia­lizmus és demokrácia táborának, s a béketábornak erőit, mert ezek az erők megszámlál-hatatlanok és mérhetet­lenek. Sztálin elvtárs ugyanakkor arra is tanít bennünket, hogy legyünk éberek és mindig éberebbek a sö­tétben bujkáló alattomos vagy nyíl­tan támadó ellenséggel szemben, s az ellenség minden csapására két. főzött csapással válaszoljunk. Drága Barátaink! Elvtársak! Pártunk, munkásosztályunk, dol­gozó parasztságunk, értelmiségünk, egész magyar népünk szerető édes- atyját, legnagyobb jótevőjét, bölcs tanítóját gyászolja Sztálin elvtárs­ban. Mert országunkban mindenki tudja, hogy Sztálin elvtárs segítsé­gével nemcsak nemzeti függetlensé­günket szereztük vissza, s töltöttük meg új. gazdag tartalommal, ha­nem az ő segítsége révén sikerült megdönteni országunkban á kizsák­mányolok és népelnyomók hatalmát is. Elsősorban Sztálin elvtársnak köszönhetjük, hogy népi demokrá­cia lettünk, hogy országunk, a még nemrégen elmaradott Magyaror­szág, az ezerholdasok és nagytőké­sek Magyarországa, a „hárommil­lió koldus” hírhedt Magyarországa helyén ma fejlett ipari ország van, mely egyenrangú tagja a szabad né­pek családjának. Elsősorban Sztálin elvtárs­nak köszönhetjük, hogy a mi hazánk, Magyarország — a kommunizmust építő Szovjet­unió és a népi demokráciák ol­dalán — a szocializmus ro- hamcsapatának büszke, de egyben nagyon sokra kötelező nevet viselheti! Nemcsak a felnőttek, du még a gyermekek is tudják országunkban, hogy Sztálin elvtárs mellettünk ál­lott nemzetünk megpróbáltatásainak nehéz óráiban, s velünk osztozott sikereinkben és örömteljes eredmé­nyeinkben. Ki ne tudná, hogy fő­városunk, Budapest; fennmaradását neki köszönheti? Ki felejthette el az első élelmiszerezállítmányokat, amelyeket Sztálin elvtárs az ostrom és a szörnyű fasiszta uralom alatt elcsigázott, kiéhezett budapesti nép­nek küldött'? Ki ne emlékeznék ar­ra, hogy Sztálin fiai segítettek az első hidakat verni a Dunán és a Tiszán, hogy Sztálin segített meg­indítani országunk közlekedését és gazdasági vérkeringését? Sztálin elvtárs, a mi szeretett édesapáink éa bölcs tanítónk kezün­ket fogta, segített bennünket ab­ban, hogy a szabadság, szocializ­mus, a nemzeti felemelkedés verő­fényes, de olykor viharoktól sem mentes útjára léphessünk és, hogy erre az útra rálépve, minden aka­dályokon keresztül gyorsan halad­hassunk előre. Ezért borította e! a keinny az ar­cokat a rettenetes hír hallatára, hogy Sztálin elvtárs eltávozott kö­rünkből. Ezért gyászol országunk­ban minden hazafi, minden becsü­letes magyar. Ezért az egész ma­gyar nép, Magyarország nemzeti halottja Sztálin, elvtárs. Sztálin meghalt, de müve él és örökké élni fog! Él és élni fog a megujhodott. mindinkább szocialistává váló ma­gyar nemzetben is. Él és élni fog a kizsákmányolástól és elnyomástól mentes szocialista Magyarország­ban is, melyet az ő tanítása nyo­mán, a Szovjetunió segítségével épít népünk. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, munkásosztályunk, dolgozó népünk úgv lesz méltó a nagy Sztá­lin emlékéihez, ha még hívebben és következetesebben valósítja meg tanítását. Erősítsük hát máginkább, min­den nap és minden órába» nénünk megbonthatatlan barátságát Sztá­lin népével, Sztálin -országával, ha- zánfc biztos támaszával és oltalma- zójával, a haladás és a békéért ví­vott harc vezetőjével, a kommuniz­must 'építő Szovjetunióval. Legyünk még következútese’bb harcosai p népek barátsága sztálini ügyének! Küzdiünk még elszántab- ban a béke védelmében, az impe­rialista ka a.ndor.ok ellen Sztálin elvtárs szellemében őr­ködjünk még éberebbe n hazánk sza had-áva ós függetlensége felett! Erősítsük szüntelenül néphadsere­günket és államvédelmi szervein­ket ! Mozgósítsunk minden erőt orszá­gunkban ötéves tervünk s ezévi népgazdasági tervünk sikeres meg­valósítására! Számoljuk fel hiá­nyosságainkat az iparban és a me­zőgazdaságban! Szilárdítsuk meg a munkafegyelmet! Adjunk több sze­net, acélt, gépet, gabonát a hazá­nak! A „felszabadulási hetet”, amelyet a Sztálin Vasmű építőinek kezde­ményezésére hazánk felszabadításá­nak nyolcadik évfordulójára március 20-tól április 4-ig ter­jedő időben tartanak dolgozóink, tegyük egé-z dolgozó népünk hatal­mas, egységes mozgalmává város­ban és falun! Szervezettségben, lendületben, eredményeiben tegyük a „felszabadulási hetet” méltóvá ahhoz, akinek nevéhez hazánk fel- szabadulása fűződik; Sztálin apáink­hoz! Sztálin elvtárs tanításához híven zárjuk még szorosabbra nagy pár­tunk, a Magyar Dolgozók Pártjá­nak sorait. Vigyázzunk pártunk egységére, mint a szemünk fényé­re. mert a Szovjetunióval való ba­rátságunk mellett a marxizmus-le- liiinizmus vezérelte pártunk, a párt által vezetett munkásosztályunk a mi főerősségünk! Alapozzuk meg még szilárdabban a munkásosztály szövetségét a dolgozó parasztsággal, mert ezen a szövetségen nyugszik népi demokratikus államrendünk! Tömörüljünk valamennyié» még egységesebben Sztálin elvtárs leg­jobb magyar tanítványa, pártunk és népünk vezetője, Rákosi Mátyás elvtárs köré! Örök dicsőség tanítóinknak, a kommunizmus építőmesterének, né­pünk felszabadítójának, Sztálinnak! Éljen Marx, Engels, Lenin, Sztálin győzhetetlen tanítása! Vezessen bennünket győzelem ről- győzelemre a nagy Sztálin lobo­gója! Beér Béla, a Sztálin Vasmű dolgozója, Sztálinváros küldöt­tei Kedves Elvtársak! Sztálinváros és a Sztálin Vasmű dolgozóit mélyen megdöbbentette az a fájdalmas hír, hogy meghalt a világ népeinek szeretett vezére, a mi drága Sztálin elvtársunk. Ö az, akinek felszabadulásunkat és békés szocialista építőmunkánkat köszön­hetjük. ő tette lehetővé nekünk, hogy Sztálinvárcst és a Sztálin Vasművet felépíthessük. Sztálin elvtárs édesapánk volt nekünk. Másfél évié, mióta az ő dicső nevét viseljük, még emeltebb fővel járnak nálunk az emberek, magasabbra nőnek a házak és len­dületesebben megy a munka. Nem lehet elfelejteni mindazt a segítséget, amit neki köszönhetünk — mondotta a továbbiakban Boér Béla. — Városunk és vasművünk minden szeglete a nagy Sztálin di- csőségét, hirdeti. Ezért Sztálinváros technikumi negyedének dolgozói egyöntetűen vállalták, hogy sztahanovista mun­kahellyé fejlesztik építkezésüket. A Lauffei-brigád sztahanovista fo­gadalmat tett, hogy a mai naptól kezdve állandóan patronálni fogja a száz százalékon alul teljesítő brigádokat. Nagyon sokáig sorol­hatnám dolgozóink fogadalmát, hogy a munkában lesznek méltók a nagy Sztálin nevéhez. Boér Béla felszólalása után Pongrácz Kálmán mondott záró­szavakat. Pongrácz Kálmán, a 'bu­dapesti városi tanács végrehajtó- bizottsága elnökének zárószavai után 24 lőveg össztűz lövései mel­lett megkezdődött a koszorú­zás. Először a Magyar Dolgozóik Pártija Központi Vezetőségié nevé­ben Gerő Ernő és Révai József, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai helyezték el a kegyelet és 'hála koszorúját a nagy Sztálin szobrának talapzatá­ra. A Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa neveiben Nagy Imre és Hídais István, a minisztertanács elnökhelyettesei koszorúztak. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanálcsa nevében Nagy Dániel el nöikfhely&ttes, a népihadsereg nevé­ben Farkas Mihály ihadseregtábor- nok, honvédelmi miniszter koszo rázott. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének koszorúját J. D, Kiszeljov nagykövet helyezte el, majd a Kínai Népköztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Cseh­szlovák Köztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Román Népköz­társaság követsége nevében he­lyeztek koszorút a szobor talapza­tára, majd a Német Demokratikus Köztársaság budapesti diplomáciai misszióija, a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársaság budapesti ügyvivője, az Allbán Népköztársa­ság budapesti ügyvivője, az Indiai Köztársaság budapesti követsége, a Török Köztársaság követsége koszorúját helyezték el. Ezután az Államvédelmi Hatóság, államrend­őrség, párt- és tömegiszervezetek helyezték eil koszorúikat. A dicső vezér szobrának talap­zatát elborították az égő vörös vi­rágokból, örökzöld babérlevelek­ből font koszorúk. Felcsendültek a szovjet és a magyar himnusz hangjai és az Internacionálé örök­szép dallamaival véget ért a Bu­dapest dolgozóinak mérhetetlen gyászát kifejező nagygyűlés, mely­nek végeztével Budapest dolgozói helyezték el a kegyelet virágait a szobor talapzatára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom