Somogyi Néplap, 1953. március (10. évfolyam, 51-76. szám)

1953-03-01 / 51. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1953. március 1. nrittfiniMur» .......... -rnmrmnum1 A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) A mi kollektiv szerződéseink ere­je abban van, — mondotta —, hogy a kritika és önkritika, valamint a tömegek alkotó kezdeményezésének sokoldalú fejlesztése alapján bevon­juk a dolgozódat a termelés irányí­tásába. El kell érni — mondotta a to­vábbiakban —. hogy'a kollektiv szerződés minden üzemben a szak- szervezeti munka alapja legyen. A SZOT és a szakszervezetek elnökségei, valamint a minisztériu­mok kollégiuma tervszerűen tűzzék napirendre a kollektiv szerződések­ről szóló jelentések megvitatását és szigorúan felelősségre kell vonni azokat az állami és szakszervezeti funkcionáriusokat, akik visszaélve a munkásosztály bizalmával, elmu­lasztják a vállalt kötél zettségek teljesítését. Veres Rudolfné, a Magyar Pa­mutipar üzemi bizottsága tagjának felszólalása után Pénzes Lajos, a Bányaipari Dolgozók Szakszerveze­te zalamegyei bizottságának elnöke az olajbányászatban folyó verseny- szervező és oktatómunka eredmé­nyeiről és hiányosságairól 'beszélt. Misloczky Mátyás, a diósgyőri kohászati üzemek Kossuth-díjas előolvasztára beszámolt arról, bogy a diósgyőri kohászok február 24-ig 185 tonna acélt törlesztettek az 1070 tonnából, amellyel a múlt év­ben adósai maradtak a magyar nép­nek. Holczapfel Károlyné, a Duna-ci- pőgyár üzemi bizottsága elnökének felszólalása után Marcel Dedieu, a Francia Általános Munkásszövet­ség végrehajtó bizottságának tag- ja^ a közlekedési szakszervezet tit­kára szólalt fel. A francia küldöttség — mondotta — nagy figyelemmel kiséri az önök építő munkáját, amely egy új gaz­dasági és társadalmi rend felépíté­sét, a magyar nép boldogságát .szol­gálja. A Magyar-Szovjet Társaság és az Országos Béketanács álltai ren­dezett nagygyűlésen ismét tapasz­tathattuk. hogy ennek az ország­nak a dolgozói, mint minden népi demokratikus országban, milyen őszintén1 kívánják a békét és milyen elszánt akarattal követnek el min­dent a háború megakadályozása, a béke megvédése érdekében1. Jól tudjuk;, hogy a nagy szovjet népet is ugyanez a szellem tölti el a nyugati kapitalizmus fenyegeté­seivel szemben. A francia küldött­ség határozottan kijelentheti ma az önök kongresszusa előtt is. hogy a francia nép sajátjának tekinti és szíve mélyén érzi a nép igaz fiának, a mi Tliorez elvtársunknak immár történelmivé vált mondatát: ,.Fran­ciaország népe nem fog sohasem harcolni a szovjet nép ellen!” A továbbiakban beszámolt arról, hogy Franciaország mai urai lakáj­módra kiszolgálják az új megszál­lókat, az amerikaiakat és ugyanak­kor gyorsított ütemben folytatják a hajszát a béke és haladás erői ellen. A francia munkásosztály azonban — mondotta a továbbiakban — mind tisztábban és világosabban látja a fenyegető veszélyt és az amerikai dollárokkal szégyentelenül megvesztegetett minden rendű és rangú szakadárokkal szemben meg­szervezi erőit és napról-napra mind jobban erősödő egységfrontjával minden téren szembeszáll az Óceá­non túlról ösztönzött új-fasizmus szörnyű támadásaival. A francia munkásosztály katego­rikus nemet mond a Sdhumann- tervre, amint nemet mond az eu­rópai hadseregre is és tiltakozik a nácikkal teli német hadsereg új- rafelfegyverzése ellen. A francia küldött befejezésül si­kert kívánt a kongresszus munká­jához. A francia szervezett dolgozók küldöttének beszéde után a kon­gresszus részvevői lelkesen éltették a francia nép nagy vezetőjét, Mau­rice Thorez elvtársat. Borbás Lajos, a MEDOSZ elnö­ke felszólalásában rámutatott arra, hogy a mezőigazdasági és az erdé­szeti dolgozók nagy lelkesedéssel fogadták az elmúlt év tavaszán a szakszervezetük megalakulását. Azóta 1.452 üzemben választották meg az üzemi bizottságot és a szak­szervezet taglétszáma meghaladja a 150 ezret. Beszámolt azokról a ki­magasló eredményekről, amelyeket a mezőgazdaság dolgozói a szovjet tapasztalatok felhasználásával ér­tek el. Borbás Lajos ezután hangsúlyoz­tál, hogy a MEDOSZ az eddigi hiá­nyosságok kiküszöbölésével az élenjáró dolgozók kezdeményezése alapján megszervezi a versenyt a traktoristák és a, munkagépkezelők között, s a tervismertető értekez­letek után az egész országra kiter­jedő mozgalmat szervez a fejlett növénytermelési, állattenyésztési és erdészeti módszerek alkalmazá­sáért. Sági László, a Hámán Kató fűtő­ház üzemi bizottságának elnöke és Kressák Magdolna, a szuhakáílói bányák gépkezelője, a 17 hős szu- hakállói bányászok egyike szólalt fel ezután.- Pártunk szerető gondoskodá­sát a szuhakáílói bányászok is ér­zik — kezdte felszólalását — ami- kof 17-ed magammal lentmarad- tunk a bányában, a párt és szemé­lyesen Rákosi elvtárs a legjobb bá­nyászok, honvédek, államvédelmi őrök ezreit mozgósítva úgyszólván a lehetetlent is elkövette megmen­tésünk érdekében. Öregek és fia­talok az első perctől kezdve mind­végig kitartottunk, összefogtunk és megfeszítettük erőinket. Büszkén mondhatom, hogy ebből a harcból mi, fiatalok méltó módon kivettük részünket. Kressák Magdolna arról beszélt ezután — mint a frontszállító sza­pet rendbetartja. Bevárjá a vál­tást a gép mellett, a gépet tisztán és rendben adja át a leváltó gép­kezelőnek. így elkerülhető a gép­hiba és üzemzavar. — Ebben a hónapban még egy megtiszteltetés ért — folytatja —, beválasztottak az üzemi DlSZ-szer- vezet'be knltúrfelelősnek. Igyekezz ni fogok a termelés mellett ifjú­munkás társaim kulturális szerve­zésével a szocializmus felépítéséért harcolni. A pártszervezet gondoskodásá­nak méltó viszonzásaképpen több és jobb munkára hívtuk fél hazánk bányászait a hozzájuk intézett le­velünkben. Előzőleg beszéltünk bá­nyásztársainkkal, amikor megmene­kül ésünk után ellátogattunk külön­böző bányaüzemeinkbe. A Magyar Szakszervezetek XVIII. kongresszusán — mondotta befejezésül — ismét azzal fordulok a bányász elvtársakhoz, főleg a bá­nyászfiatalokhoz és köztük külön a bányásznőikhöz: mutassuk meg, hogy tudjuk, mivel tartozunk nagy pártunknak, szeretett vezérünk­nek, Rákosi elvtársnak és a ma­gyar dolgozó népnek! Adjunk minél több szenet a drága hazának! A fiatal szuhakáílói bányászleány felszólalását hosszantartó, lelkes taps követte. A kongresszus szünet utáni ülé­sén résztveft Apró Antal építő- anyagipari miniszter, a Magyar Dol­| lista profit rovására, a többi né­pek tel való barátságot és szabad­kereskedelmet, különösképpen Ke- Jet-Európa országaival. Az olasz dolgozók szilárdan foly­tatják harepkat életszínvonaluk nö­veléséért. és a béke megvédéséért, annyival is inkább, mert példaké­pen állnak előttük a Szovjetunió és a népi demokráciák lelkesen dol­gozó népei. Politikai jelszavunk; Munkát, több kenyeret, szociális reformo­kat, barátságot a világ minden bé­két akaró népével! Egy embert se, egy gépet se a háborús uszító im­perialisták számára! Az olasz küldöttet felszólalása végén szívélyesem üdvözölte Kristóf István, a SZOT főtitkára. Kádas István, a DISZ központi vezetőségének titkára a dolgozó ta­nulóifjúság nevében üdvözölte a kongresszust. Megállapította- a DISZ- és a szakszervezeti szervek között a legszorosabb együttmű­ködésre van szükség, legelsősorba n a szocialista munkaverseny szerv - zésében, a sztahanov-mozgalom fej­lesztésében és nem utolsó sorban a kulturális, sport és érdekvédelmi feladatok sikeres végrehajtásában. Brutyó János építésügyi minisz­terhelyettes a szakszervezetek és az állami szervek együttműködésének kérdésével foglalkozott. Komor Imre elvtárs felszólalása lag gépkezelője* azzal segíti a fron- jgozók Pártja Politikai Bizottsága - ton dolgozóik munkáját, hogy ia gé-lnak tagja. Stanislaw Kowalczyk elvtárs felszólalása A lengyel nép is -— hangsúlyozta felszólalásában a küldött — a ba­ráti Magyarországhoz hasonlóan- — nagy sikereket ér el a szocializmus építésében. Az eredményeket — mondotta — munkásosztályunk lelkesedésének, a munkatermelékenység emelkedé­sének köszönhetjük, valamint an­nak, hogy a lengyel munkásosztály szüntelenül harcol a technika fej­lesztéséért, a takarékosságért és a termékek minőségének megjavítá­sáért. A termelékenység emelése terén komoly sikereink vannak. Dolgozóink ' 70—75 százaléka vesz részt a munkaversenyben. Népgazdaságunk, tudományunk és kultúránk történelmünk során eddig soha nem látott* mértékben lendül fel, hála nagy szövetsége­sünk, a Szovjetunió önzetlen és ba­ráti .segítségének. A lengyel munkásosztály hatalmas eredményei eggyé kovácsolják és egységes frontba tömörítik egész dolgozó népünket. Ezek nyomán el­mélyül és széttéphetetlenné válik a nép és az egyesült lengyel mun­káspárt .közötti kapcsolat. Népünk egyre f orróbb szeretettel övezi Bié- ruth elvtársunkat. Elvtársak! A közös -cél érdeké­ben közös harcot vivunk. A mi kap­csolatunk egymás megbecsülésén alapsziki Ezt fejezik ki árucsere- és kulturális egyezményeink, az egymás kölcsönös segítése, tapasz­talatcseréink. A lengyel küldött a továbbiakban hangsúlyozta: a „ro- hambrigád" megtisztelő címe — ahogy Sztálin elvtárs a népi de­mokráciákat nevezte — arra köte­lez bennünket, hogy még nagyobb erővel küzdjünk a szocializmust épí­tő terveink teljesítéséért.-Stanislaw Kowalczyk nagy taps­sal fogadott felszólalása után a kongresszus részvevői hosszasan él­tették a lengyel és a magyar nép nagy vezéreit, Bole&law Bierut és Rákosi Mátyás elvtársakat, mind­jét nép felszabadítóját, a szocia­lista Szovjetuniót s a nagy Sztálint. Ezután Loy Árpád, az albertte- lepi szénbánya Kossuth-díjas frontmestere szólalt fel. A részve­vők nagy tapsától kisérve jelentet­te be, hogy az alberttelepi bányá­szok újabb termelési sikerekkel ün­nepük a magyar szakszervezetik XVIII. kongresszusát. „Brigádom­mal a héten kongresszusi műszakot tartottunk, s 210 százalékos átlagos eredménnyel két tonna szenet ter­meltünk terven felül négy nap alatt” -— mondotta a többi között. Loy Árpád elmondotta, hogy az országos bányászati értekezlet után ankétot hívtak össze, amelyen, meg­tárgyalták a „termelj ma többet, mint tegnap” mozgalom helyzetét. A dolgozók megértették az előttük álló feladatot, többen ígérték meg, hegy megtermelik; a szükséges szén- mennyiséget és annyi szenet rak­nak, amennyi üres csillét a műsza­kiak biztosítanak. Á műszakiak megszervezték az üres csille ellá­tását és jó szervezőmunkával bizto­sították a többtermeléshez szüksé­ges feltételeket, az eredmény n-em maradt el, fokozatosan emelkedni Vezdett a termelés. Brigádom élen járt a termelésben —< ^mondotta Loy —, ebben a hónapban átlago­san 158 százalékot értünk el -bri­gádommal, 1680 tonna szenet ad­tunk terven felül népgazdaságunk­nak. Bejelentette, hogy hazánk felsza­badulása 8. évfordulójának tiszte­letére eredményeiket tovább akar­ják fokozni, s április 4-ig folyama­tosan emelik mostani 158 száza­lékos teljesítményüket. Végül a bányászdolgozók nevében elfogadta a sztálinvárosi dolgozók­nak a kongresszuson elhangzott fel­hívását és ígéretet tett, hogy egyenletes termeléssel a bányászat lemaradásának behozásával és ter­vük teljesítésével akarnak hozzájá­rulni országunk, a béketábor erő­sítéséhez. Ezután a magyar szakszervezetek sportegyesületeinek küldöttsége üd­vözölte a kongresszust. A küldött­ség tagjai a közönség tapsától ki­sérve Csermák József olimpiai baj­nok vezetésével hatalmas szinpom- pás menetben vonultak be, majd Csermák József a szónoki emel­vényre lépeüt. Beszédében a szakszervezeti sportegyesületek több tízezer spor­tolója nevében köszönetét mondott pártunknak, kormányzatun'inak és a szakszervezeteknek azért a sokol­dalú segítségért, amelyben a ma­gyar sportolók, s köztük a helsinki békeolimpián resztvettek részesül­tek. A kővetkező felszólaló Kara Jó­zsef, a MÁVAG szakszervezeti bi­zottságának elnöke volt. Walter Sacchetti felszólalása Ötmillió szervezett olasz dolgozó szívélyes, testvéri üdvözletét és Di Vittorio elvtársinak, az Olasz Álta­lános Munkásszövetség főtitkárá­nak, a Szakszervezeti Világszövet­ség elnökének elvtársi üdvözletét tolmácsolta, majd így folytatta: Az Olasz Általános Munkásszö­vetség >az olasz dolgozók legnagyobb 1 egységes szervezete és az is ma­rad, annak ellenére, hogy az ame­rikai imperializmus szolgálatában álló klerikális kormány állandó ül­dözésének van kitéve. Az Olasz Általános Munkásszö­vetség — mondotta a továbbiak­ban — munkatervében követeli a munkabérek felemelését a kapita­Komor Imre. a „Szabad Nép” szerkesztőbizottságának helyettes vezetője leszögezte felszólalásában, hogy a kongresszus csak akkor vé­gezhet eredményes munkát, ha bá­tor, következetes és konkrét kriti­kával tárja fel a szakszervezeti munka hiányosságait. Az üzemi szakszervezeti munka kifejlesztése és fellendítése nem új feladat, a párt Politikai Bizottsága már 1951-ben felhívta erre a figyelmet, mégis gyenge és bizonytalan az üzemekben folyó szakszervezeti munka. Nem folytatunk eléggé kö­vetkezetes harcot a szociá’.demokra- tizmus maradványai ellen. Ezt a harcot sokan a jobboldali szociálde­mokraták leleplezésére akarják le­szűkíteni és csak a nyílt ellenséges magatartást tekintik szociá’.demo- toratizmusnak, elfeledkezve arról, hogy a szakszervezeti tagság egy része évtizedeken át szociáldemo­krata befolyás alatt állt. A továbbiakban a kritikához és az önkritikához való helyes viszony­ról beszélt Komor Imre. A szociál­demokrata befolyást — mondotta -—csak a tömegek kritikájának ha- tékeny kifejlesztésével lehet leküz­deni. Ezután részletesen foglalkozott a szakszervezeti káderpolitika kérdé­sével, majd rámutatott arra, hogy az éberség terén is vannak hiányos­ságok. Végül hangsúlyozta, hogy a szakszervezeteknek egyik legfonto\ sabb feladatuk, hogy élenjárnak a szovjet tapasztalatok felhasználásá­ban. Besenyei Pál, a Magyar Optikai Művek üzemi bizottsága tagjának hozzászólása után Gustav Hnilicka, a Csehszlovák Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsa titkára felszólalása következett, aki hangsúlyozta, hogy a csehszlovák dolgozó nép az osz- tályeklenséggel folytatott harcban megacélosodik, éberebbé és elővi­gyázatosabbá válik. Ebben a harcban, amely! harc egyúttal a burzsoá nacionalizmus, kozmopolitizmus és cionizmus elleni harc, erősödik a proletárinternacio­nalizmus is. Gustav Hnilicka ezután arról be­szélt, hogy a csehszlovák dolgozók nagy lelkesedéssel teljesítik a nép­gazdaság fejlesztésének 5 éves ter­vét. A csehszlovák ipar és népgaz­daság hatalmas fejlődése során nemcsak egyszerűen növekedett, hanem szerkezetében is megválto­zott. Ez elsősorban a nehéz, és gép­ipar fejlődésében mutatkozott meg. Megdönthetetlen tény, hogy eze­ket' az eredményeket lehetetlen lenne elérni dolgozóink millióinak áldozatkész és lelkes munkája nél­kül, akik szocializmushoz vezető ütünk merész perspektíváit megva­lósítják. A mi dolgozóink a szovjet dolgozókban látják nagy példaké­püket. Merítenek tapasztalataikból, megtanulják tőlük, hogyan emel­jék szakképzettségüket, átveszik a szovjet sztahanovisták és újítók módszereit, tanulnak a szovjet tu­domány és technika gazdag tapasz­talataiból, megtanulják a szocialista ipar és gazdaság építését. Dolgozóink erőfeszítését az üze­meken belüli egyéni és kollektiv felajánlások alapján létrejött mun­kaverseny fejlődése bizonyítja. Az üzemek vállalásai a termelési terv részletes elemzésén é3 a gazdag szovjet tapasztalatok átvételén ala­pulnak. A dolgozók kezdeményezésének hatalmas fejlődése együtt jár az új .szocialista embertípus kialakításá­val. Az új ember kialakításának kohói nemcsak az üzemek, hanem a hatalmas szocialista építkezések is. Hnilicka ezután átadta a cseh­szlovák dolgozók ajándékát; egy nagy rádiókészüléket, valamint Smetana csehszlovák zeneszerző hanglemezre vett művét. A kon­gresszusi küldöttek hosszantartó él­jenzéssel és tapssal ünnepelték Sztálin elvtársat, Gottwald elvtár­sat és Rákosi elvtársat. Döbrentei Károly, a Textil- és Ruházatiipari Dolgozók Szakszerve­zetének elnöke- után Varga Zoltán, a szakszervezetek _bo.rsodmegyei ta­nácsának elnöke szólalt fel, majd Constantin Butaru, a román szak- szervezetek központi tanácsának tit­kára üdvözölte a kongresszust. Constantin Butaru, a román szakszervezetek központi tanácsá­nak titkára közel 2,300.000 szer­vezett román dolgozó nevében üd­vözölte a kongresszust. A Román Népköztársaság dolgo­zói ugyanolyan kitartással, ugyan­olyan határozott léptéikéi halad­nak előre az űj, boldog élet megte­remtésének útján, mint a magyar dolgozók — mondotta a többi kö­zött. — Évről-évre újabb sikereket .érünk el Ihazánk erősítésében és felvirágoztatásában, dolgozóink anyagi és kulturális színvonalának állandó emelésében. Az elmúlt évben jött létre ha­zánkban a magyar autonom tarto­mány pártunk, Lenin, Sztálin taní­tásán alapuló nemzetiségi politiká­jának ez újabb nagy eredménye. A magyar autonom tartomány Létesí­tésével még erősebbé vált dolgozó népünk politikai és erkölcsi egysé­get , a román nép és a nemzeti 'ki­sebbségeik megbonthatatlan barát­sága. Nemrég zajlott lie .a Román Nép köztársaság szakszervezeteinek III. országos kongresszusa, amelyen a bírálat és önbírálat szellemében m egvizsg ált u,k szák szervezete iák eddigi munkáját. A Román Népköztársaság szak- szervezetei a szovjet szaikszerveze- tak gazdag tapasztalataiból merít­ve lényegesein hozzájárulnak alihoa, hogy a szocialista verseny széleskö­rű tömegmozgalommá fejlődjék ha­zánkban. Butaru elvtárs részletesen ecse­telte a román szakszervezetek «mó­káját, majd a; következőket Bot- dotta: A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság dolgozói ma megbonthatatlan testvéri barát­ságban élnek. Ezt közös felszaba­dítónknak, a dicsőséges Szovjet Hadseregnek és a nélpi demokrati­kus rendszer győzelmének köszön­hetjük. Azokban a harcokban szü­letett meg e barátság, amelyeket népeink a múltban közösen vívtak nemzeti függetlenségükért az el­nyomók ellen. Viharos taps és lelkesedé» zú­gott végig a kongresszusi termen, amikor Butaru elvtárs beszéde be­fejeztével átnyújtotta Kristóf Ist­ván főtitkárnak a román szakszer­vezetek ajándékát, a Scanteia-feá* kicsinyített mását, román folyóirat tokát éis egy dokumentíilmet., amely azt mutatja meg, hogyan töl­tik .szabadságukat ,a Román Nép- köztársaság dolgozói és a külföldi vendégek, köztük magyar dolgozók is. Több felszólalás után Kristóf István, a SZOT főtitkára válaszolt a felszólalásokra. A kongresszus Kristóf István beszámolóját » SZOT XVII. kongresszusa óta vég­zett munkájáról és a szakszerveze­tek további feladatairól, valamint » SZOT Ellenőrző Bizottságának je­lentését elfogadta. A kongresszus vasárnap reggel folytatja tanácsko­zásai!.

Next

/
Oldalképek
Tartalom