Somogyi Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)

1953-02-01 / 27. szám

vasarnap, iva j. lepruar 1­SOMOGYI NÉPLAP 7 TÖRTÉNELMI LECKE Tíz éve annak, hogy a Szovjet­unió dicsőséges Vörös Hadserege Sztálingrádnál történelmi csapást mért a hitleri fenevadakra. Amikor Hitlerék a Szovjetunióra támadta-: könnyű zsákmánynak hitték az or szagot, melyet „vil’.ámiháborúval1” lerohanhatnak. A Vörös Hadsereg katonái és a szovjet nép azonban hősies és példátlan bátorsággal áll' tak ellen a betolakodott támadóknak -s számtalan nehézséget leküzdve harcoltak hazájuk minden talpalat­nyi rögéért. Az USA és Anglia vezető körei a szovjet állam gyön gítésé céljából szándékosan késlel­tették az európai második arcvonal megnyitását és így Hitler csaknem minden erejét, stratégiai tartalé­kát Nyugat-Európából és Afrikából a szovjet frontra vethette át. Cél­juk az volt, hogy csapást mérje­nek Sztálingrádra és keletről be kerítsék Moszkvát. Sztálingrádot az ország kulcsá­nak tekintették, amelynek elfogta lása után szabad lesz útjuk*, Nem ismerték a szovjet nép hősiességét és önfeláldozását, amikor azt hitték, hogy könnyű dolguk lesz. Sztálin­grádnál megismerték ezt is, ugyan­úgy, mint a Vörös Hadsereg csa­pásainak erejét. Sztálin elvtárs ezt mondotta 1942 november 7-én: „Az ellenség már saját bőrén próbálta ki a Vörös Hadsereg ellenállóké, pességét, Megismeri még n Vörös Hadsereg megsemmisítő csapásai­mig erejét is.’1 Sztálin elvtárs sza­vai beigazolódtak. A hitlerizmus sorsa Sztálingrádnál megpecsételő­dött. 1942 novemberében a Szovjet Hadsereg délnyugati és doni had- seregceopoi'tjai, majd november •20-án a sztálingrádi hatílseregcso- port egységei ellentámadásba men­tek át. A hősies, minden részleté­ig zseniálisan megszervezett ellen- támadás váratlanul érte az ellen­séget, s csakhamar a Szovjet Had­sereg acélgyűrűjében találták ma­gukat. 1943 január 8‘án a szovjet parancsnokság megadásra szólítot­ta fel a1 németeket, de a fasiszta tábornokok megtagadták ezt. És 1943 február 2 á>n a történelmi je­lentőségű sztálingrádi csata a Szov­jet Hadsereg teljes győzelmével be­fejeződött. A Szovjet Hadsereg Sztálingrád­nál bekerítette és megsemmisítette a német hadsereg legnagyobb egy ségét. 147 ezer elesett némtet kato­nát szedtek össze és temettek el a «ata után. A 300 ezer főnyi német hadsereg egyharmadrésze fogságba jutott. Méltán mondotta Sztálin elvtárs a nagy győzelem után: ,,Sztálingrádnál volt a német fasisz­ta ■ hadsereg alkonya” A sztálin­grádi dönitő győzelemtől1 egyenes út vezetett Berlinig, ahol a hete Szovjet Hadsereg saját barlangjá­ban zúzta szét és semmisítette meg a fasiszta fenevadat. Tíz év telt el a nagy győzelem óta. A szovjet nép ez alatt a 10 év alatt nemcsak hogy talpra ál­lította a háború romjaiból hazáját, hanem olyan eredményeket ért el, amelyek egyedülállóak az egész vi­lágon, Megvalósította a szocializ­must és diadalmasan halod a. kom­munizmus felé vezető úton. Ahol egykor, ezelőtt tíz évvel Sztálin­grád védelmi vonalai húzódtak, ott most a Lenin-csatorna vize zúg. Egyesült a Volga és a Don. meg­valósult az orosz nép évszázados álma. Sztálingrád ma még szebb és szebb lesz, mint bármikor volt. A nagy győzelem óta eltelt tíz esztendő újabb győzelmek;, a kom­munizmust építő szovjet mép, a bé­ke népe győzelmének tíz esztendeje volt. És. most, agresszerok, kémek, kalandorok és halálgyárosok akar­nak ismét Hitlerék útjára lépni. Elfeledték a történelmi leckét, ame lyet Sztálingrádnál a betolakodó ellenségnek a szovjet nép adott. El feledték a háborúk történetének legnagyobb csatáját és azt, hogy egy népet, mely maga vette kezébe az országot és a béke ügyét, nem lehet legyőzni. A church illek, eisenhowerek éis morganok keservesen csalódnak, ha azt hiszik, hogy azon az acélfalon átjutnak, amelyen Hitler összetör­te fejét. A koreai agresszorok el­feledték, hogy aki Hitler útjára lép, arra új Sztálingrád vár, aki a béke ellen tör, előbb-utóbb oda jut. ahova Hitlerek; a történelem sze­métdombjára A béke tábora, az élet tábora erősebb, mint a halál- tábor és minden kalandor szövet­ségese. Azok köré, akik Sztálin grádnál örök példát adtak .a gyilko­soknak — ma milliói hatalmas tá­bora tömörül — és ezen a táboron nem vesznek erőt a pusztulás, a háború erői, mert ezt a tábort olyan ember vezeti, aki győzelemre vezette Sztálingrádnál a szovjet ka­tonákat : a nagy Sztálin elvtárs. Nagy Tamás A marokkói függetlenségi mozgalom Végétért a román szakszervezetek kongresszusa Bukarest. (TASZSZ.) Január 30-án végétért a román szakszer ve­zetek III. kongresszusa. A kongresszuson részt vett kül­döttek egyhangúlag, hozott határo­zatukban hangsúlyozzák, hogy a szakszervezetek főfeladata állandó és szüntelen harc az ötéves terv négy év alatt való teljesítéséért, a szocializmus felépítéséért, a béke megerősítéséért és megszilárdítá­sáért. A kongresszus részvevői hatalmas lelkesedéssel határozták el, hogy üdvözlő táviratot küldenek Gheor- ghe GheorghiuDej-nek, a román munkáspárt főtitkárának és a Szak- szervezeti Világszövetségnek A kon­gresszus részvevői felállva, viharos lelkesedéssel hagyták jóvá a világ dolgozói lángeszű vezérének és ta­nítójának, a román nép legjobb ba­rátjának, J. V. Sztálinnak küldőit üdvözlő távirat szövegét. Qlem ár üljük el a paetizátiakal . . . A völgybe j vezető nagy úton, a sziládnál, ahol élesen kanyarodik az út, hú rom gépkocsi tűnik fel, s riasztó tülkölésük elöl gyorsan térnek ki o hazafelé tartó szekerek, a gyalogo­sok az útmenti széles árokpartról lesnek a gyorsan tovatűnő kocsik %tán. Vájjon hova mennek? -— kérdik egymástól, s aki eddig magá­nyosan ballagott az úton, az is mintha szükségét erezné, társat ke­res. A bizonytalanság lopta be ma-\ gát az emberi szívekbe, s hol innét, hol onnét hangzik újra a kérdés-. — Vájjon hova mennek? — így van ez, ha meglátják az UDB-sek gépkocsijait. A rettegés lesz úrrá •az embereken. — Valamit, vagy valakit vinúi akarnak, máskor n'em. igen jön ilyen sok UDB-s. Voltak vagy 30- an a három tehergépkocsin/, — suttogja a mellette baktató társá­nak egy idős paraszt-bácsi, Gera- szin apó. Csibukját beljebb tolja szájába, s nehezen lélegezve mássza a meredek kaptatót. Majd a kap. tató tetején megállva, csendesen szűri a szót fogai közül: — A mi községünkben vannak — mutat bal­ra, ahol az esti félhomályba bur­kolva, apró házaival kicsiny falu tűnik fel. Mintha zavaros sötétség öntötte volna el a tájat. Az utat átszelő folyó zúgása úgy hallatszott, mint csendes zokogás. A kaptató tetején már 8—10-en állnak egymás mel­lett, s a férfiak sebes léptekkel ne. kilódulnak, hogy mennél hamarabb beérjenek a faluiéi, s megtudják, hogy ilyen késő esti időben vájjon mit akarnak az UDB-sek, Máskor félórába is beietellett, míg leértek % faluba, most észre sem veszik íz időt, s máris a falu első házai között járnak. két rejtegetnek. Olyanokat, akik a fennálló rendszer ellen uszítanak, ugyanakkor a község semmiből sem teljesíti beadását. — A tömegben halk morgás hallatszik, de hangosan nem mer szólni senki, — Addig, míg mindenkit ki nem hallgatunk, itt kell maradnia. Senki nem me­het vissza lakására — mondja az UDB-parancsnok, majd kacsázó lép. telikel vonszolva púpos testét, meg­indul a templom melletti nagy tég­laépülethez, ahol már megkezdték a kihallgatást. Elsőnek Sztyepánt és feleségét hallgatták lei. Az UDB- parancsnck mellett, aki a kihallga­tást vezeti, ott áU, kezét nagy potrohos hasán nyugtatva, a falu kidák-jegyzője. Miletán is. A nagy szobában A kis falu lakóit az UDB- _____________ sek a falu köze­o cre hajtják. A templom előtti béren az egyik gépkocsi tetejére áll­ja, azj UDB -parancsnok beszélni eezd:— Hírt kaptunk arról, hogy dobmi a faluban ellenséges egyérte­I a petró­leumlámpa fojtó biíze érzik, s úgy hangzanak az UDB-s kérdései, mint az ostor- csapás. — Hányszor aludtak nálad a hegyiek, Sztyepán? — s meg sem várva a feleletet, máris feleségéhez fordul, — Nem beszéltek, kutyák? — S csizmaszárából kikapva az ól- mosvégű nádpálcát, ütlegelni kezdi mindkettőjüket. Majd belemarkol az asszony hajába. végigvonszc.lja a sztobán és kilöki a nagy szoba mellett lévő kisebb szobába. — Majd beszéltek ti mindjárt — szólt és torz vigyorra húzódó szájából undorító módon folyt nyála. — Üssétek — ordít a szobában lévő három UDB sre, majd a véresre vert férfit kidobja felesége után. Kint a téren az emberek halkan, suttogva beszélnek, egymásnak ad­ják át a szót: — Akármit is csi­nálnak, nem mondunk semmit, nem áruljuk el a partizánokat. M . ... . - I üli meg a tá­Me.y sötétség} g egyrf} sek előtt, kék szemei úgy csillog nak, mint a tenger Ízékes vize, — Semmit nem tudok — mondja halt hangon — s az UDB-s ütésétől térdre esve újból ezt suttogja: Semmit nem tudok. — Hirtelen felugrik és éles hangon, kiáltja kínzói felé: — Gyilkosok, üssetek, verjetek, nem beszélelaH — A kiál­tás túljutott a szoba falain, meg. hallottá]c az épület előtt állók is —- Szegény Maria, — mondja Gyúró, eäy alacsony, tömzsi, erős paraszt a mellette álló társának, Jurának. A midi hónapban elvitték egyetlen hízójukat, egy év alatt ez volt a harmadik. A gabonájukat is mind elvitték, bezzeg nem .viszik el a kulákokét. — Én is így jár­tam — folytatja, — A midt hó napban kifizettem. nyolcezer dinár adót, most újabb tízezer dinárt, követelnek. — ‘A 10 hold föld után két da­rab 120 kilogrammos hízót, 10 kilo­gramm zsírt és 350 kilogramm marhahúst, követelnek. Vájjon mi­ből? — S ez a kérdés nagyon sok jugoszláv parasztnak a szájából hangzik. Vájjon miből adják be a húst, a zsírt, amikor mindenükből kifosztják őket. Lassan, mintha ólomlábakon járna, múlik az idő, s az UDB-sek nem tudnak eredményt elérni. A falu lakossága hallgat, nem árulja el nevelőit, azt sem, hogy mikor járnak le hozzájuk a faluba. Az UDB-sek egyenként jönnek ki az épületből, nyolc embert hajtva ma­guk előtt, majd felszállnak a teher­gépkocsikra. — Visszajövünk még! — kiált ki az UDB-s parancsnok a tehergépkocsiból, majd a kocsik sebesen eltűnnek a faluból. fíÉi ualodik erosGooen fúj a szél, s a jeges, der mesztő hideg szinte csonttá fa­gyasztja a téren álló embereket, akik kezüket zsebükbe süllyesztve topognak keményre gyúrva- lábuk alatt a havat. A nagy téglaépület­ből elfojtott sikolyok hangzanak. Fiatal, törékeny lány áll az UDB­A falu lakói las- _____________ sam elszélednek, m indenki hazamegy. Derülni kezd, az ég és a- levegő egyre tisztább lesz. Keletről hajnalodik, s vörös korongként kel fel a nap, megfest, ve a hegyeket, fénnyel árasztva el a sokat szenvedett jugoszláv fa­lut. Zsurakovszki Mihály. legutóbbi véres casablaneai események és az ezt követő kegyetlen megtorlás ismét a nemzet­közi érdeklődés középontjába állí­totta Marokkót. Francia-Marokkó, a francia gyarmatbirodalom három északafrikai országa közül a leg­több gondot okozza a francia kér mánynak az utóbbi 40 év során mióta ezt a IX. század óta függet­len országot felosztották Francia- ország és Spanyolország között és protektorátussá alakították. 1912, a protektorátus- létesítésé­nek éve és 1934 között, a Marokkó hegyeiben élő riffek fegyveresen is hősiesen ellenálltak a francia gyár mati hadseregnek, amelyre súlyos csapásokat mértek. Marokkó népe azóta is állandó és kemény harcot folytat a gyarmati kizsákmányolás, a háborús politil’a s az ország ame­rikai megszállása ellen. A marokkói bennszülöttek kiszipc lyozása rendkívül súlyos, sőt bizo­nyos esetekben még súlyosabb, mint a többi északafrikai gyarmati dol­gozóké. A marokkói munkások bére még alacsonyabb, mint az algiriaké, vagy a tunisziaké, viszont a létfenn­tartási költségek Marokkóban két­szer olyan- gyors ütemben emelked­nek. mint Franeia-Északafrika má­sik két országában. A marokkói pa­rasztokat, akik képtelenek a magas földbért, illetve a reájuk háruló egyéb terheket megfizetni, évente tízezrével kergetik el földjeikről. Ezeknek hatalmas tömegei a nagy­városok mellett élnek, rozsdás ben­zineskannákból és régi ládákból összetákolt barakkokban, amelyeket bidoneville-nek (kannavárosnak) .ne­veznek. A bidoneville-ek lakosainak körülbelül fele tüdőbajos. Egyedül Casablanca környékén körülbelül 150.€-00 marokkói él ilyen szörnyű körülmények között. A marokkói helyzetre rendkívül jellemző a pá­rizsi ,,Ce Soir” egy kimutatása: eszerint az ország kereken 9 millió lakosára 11,000 rendőr, ezzel szem­ben csak 200 orvos jut. A városok­ban minden -45.000 lakosra, a fal­vakban pedig minden 120.000 la­kosra jut egy orvos. A bennszülött gyermekeknek csak körülbelül hét százaléka jár iskolába. jbT arokkó dolgozó népét egyfor­mán nyúzzák a francia banktőkések és a francia telepesek. Ez utóbbiak az ország termelőte­rületének legnagyobb részére rátet- ták a kezüket: 5500 francia gyarma­tos körülbelül egymillió hektár föld tulajdonosa, amelyek természete­sen a legjobbak. A második világháború óta az amerikaiak Marokkóban, sokkal agresszívebb behatolási politikát folytatnak, mint Észak-Afrika bár­mely más államában.. E behatolás részben a francia kapitalista körök segítségével, de részben ezek elle­nére, ezek kiszorításával történik. Marokkó ólomtermelésének 90 szá­zaléka három amerikai társaság kezében van, A kőolaj, a Standard OH társaságon keresztül, szintén az Egyesült Államokba, folyik. Marokkó, amelyet a „Le Monde” című burzsoá francia lap ,.a Föld­közi-tenger bejáratánál álló termé­szetes anyahajónak” minősített. Észak-Afrikának az amerikaiak ál­tal katonailag is legsűrűbben megszállt országa. 1951 óta Marok­kót valósággal elözönlötte az ame­rikai katonaság. Az országban tar­tózkodó amerikai katonák és „szak­emberek” száma a marokkói kom­munista pártnak az ENlSZ-hez in­tézett -emlékirata szerint rövidesen eléri a 100.000-et. Az amerikaiak­nak a francia kormány — mint is­meretes -— hét légitámaszpontot adott át, ezenkívül szó van negyven újabb támaszpont építéséről is. A Marokkót uraló francia és az országba ■ mindjobban behatoló amerikai imperialisták el­len küzd a marokkói nemzeti fel­szabadító mozgalom, amely az utób­bi évek során egyre nagyobb arány­ban és agy re szervezettebben bon­takozott ki. A függetlenségi harc él­vonalában itt is, mint Tuniszban, vagy Algírban, a kommunista párt áll, melynek vezetői ellen irányul a legdühödtebb hatósági terror, A kommunista párt titkárát, • Ali Jatát a gyarmatosító hatóságok be­börtönözték, hosszú hónapokig fegy- házbap tartották, majd kitoloncol­ták az országból és Franciaország­ba hurcolták, ahol a marokkói füg­getlenségi mozgalom több tagjával együtt „államellenes üzelmek” mi­att akarják bíróság elé állítási. 1951 tavaszán Juin tábornok, ak­kori főhelytartó valóságos büntető­expedíció keretében 10.000 főnyi ■katonaságot é3 csendőrséget küldött Tadla körzetébe, — ahol a marok­kói- kommunista párt befolyása kü­lönösen erős, — azzal: az állítólago* feladattal, hogy nyomozzák ki egy gyilkosság tetteseit. A nyomozó» során a karhatalom erői — amint ezt Ali Jata később megírta „minden házat átkutattak, települé­seket dúltak fel, megsemmisítették a lábon álló termést, erőszakot kö­vettek el nőkön, fosztogattak, ezré­vel tartóztattak le és vetettek bör­tönbe hazafiakat.’1 A marokkói kommunista párt azonban minden üldözés ellenére, az ország elnyomott népének mind erő­teljesebb támogatásával, keményen állja a harcot és folytatni is fogja az ország teljes függetlensége -kiví­vásáig. Programmja: a Marokkót leigázó kényszeregyezmények meg­semmisítése, az ország szuverén ál­lammá való tétele, a külföldi csapa­tok kivonása, az ország természeti kincseinek visszaadása, marokkói nemzetgyűlés létrehozása általános választások alapján, marokkói al­kotmány, önálló kormány és hadse­reg megteremtése. Tyiarokkó polgári pártjai között a- legerősebb az 1944-ben alapított Isztiklal (függetlenségi) párt, mely a nemzeti ipar és keres­kedelem fellendülését várja az or­szág függetlenségétől. E pártot eleinte az amerikai imperialisták, suba alatt támogatták, mert arra számítottak, hogy a francia gyar­matosítók és a -helyi burzsoáziát képviselő párt civakodása majd a« malmukra hajtja a vizet. A ko­reai háború kitörése óta azonban rájöttek, hogy a gyarmatvilágba» ma már túl veszélyesek az ilyen mesterkedések és legalább is ideig­lenesen felhagytak az Isztiklal rendszer támogatásával, amelynek vezetősége a tömegek nyomására egyre tevékenyebb imperialista-eile, n-es kezdeményezésre kényszerült. A helyzet kiéleződése még az Isz­tiklal párthoz közelálló szultáni ud­vart is összeütközésbe sodorta az imperialistákkal. Juin tábornok, ak­kori francia helytartó 1951 febru­árjában „együttműködő” hűbérura- kat mozgósítva, a szó szoros értel­mében kényszerítette a szultánt, hogy írjon alá nyilatkozatot, amely­ben elítéli az országban folyó füg­getlenségi mozgalmat. Juin tábor­nokot néhány hónappal később Guillaume tábornok váltotta !e helytartói tisztségében, aki ugyan­ilyen brutális módszerekhez folya­modik. A helytartó rendőri intézkedé­sei többizben éles incidense­ket provokáltak ki az ország leg­különbözőbb részein, melyeket az­tán ürügyül használtak fel sokezer hazafi letartóztatására. Az ország függetlenségéért folyó, a protekto­rátust rendszer azonnali felszámo­lását követelő mozgalmat azonban minden üldözés csak megerősíti, és az a tény, hogy a marokkói kérdés­sel már az ENSZ is kénytelen volt a közelmúltban foglalkozni a fran­cia gyarmatosítók kapálódzása elle­nére, rámutat arra, mennyire ég ezek lába alatt már a talaj. Gara László. A burmai pártok közös nyilatkozatban bélyegzik meg a jobboldali szocialisták ranguni értekezletét Pék inig (Uj Kína). Három bur­mai párt — a m unikás -paraszt párt, a népi egységpárt é® a népi békearcvonal — közös nyilatko­zatot bocsátott ki az ázsiai szo­cialista pártok nemrégen Rangúm­ban megtartott értekezletével! kapcsolatiban. A nyilatkozat meg állapította, ‘hogy az értekezlet cél­ja az volt, hogy félrevezesse a né­peket, megossza a béke erőit és szembehelyezkedljék 'az ázsiai or­szágoknak a nemzeti függetlensé­gért vívott harcával. A munkás- áruló Attlee felszólította az érte­kezlet részvevőit, hassanak oda, hogy az ázsiai szocialista pártok kövessék gazdáinak utaisításait, amelyek az ázsiai népek imperia listaellemes mozgalmának elfojtá­sát célozzák. A nyilatkozat befejezésül fel­szólítja az ázsiai népeket, lépje­nek egymással szoros egységbe.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom