Somogyi Néplap, 1953. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1953-02-01 / 27. szám
Vasárnap, 1953, február 1. SOMOGYI NÉPLAP A PARTOKTATAS ANYAGÁHOZ A gazdasági törvények jellege, a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye és a kapitalizmus általános i, Sztálin elvtársnak a „Szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban." című műve új korszakot nyitott meg a marxiz- mus-leninizmus fejlődéséiben. Az utóbbi évszázadok történelmének gíi/Zidag tapasztalatait összegezve, Sztálin elvtárs felfedezte a társadalom fő mozgásának és a szocializmus, majd a kommunizmus végleges győzelmének objektív, az embereik akaratától függetlenül végbemenő folyamatainak törvényeit, s kidolgozta e törvények megismerésének s felhasználásának a módszerét. Sztálin e'l'vtárs .művében központi 'helyet foglalnak e!l a gazdasági törvények és általiéiban a tudományos törvények objektív jellegét hangsúlyozó megállapítások. Mit értsünk általában a társadalom objektív törvényei alatt? A tudomány és a társadalmi fejlődés objektív törvényeit nem szabad összetéveszteni a 'kormányok által kiadott törvényekkel, amelyeket >az emberek meg teremtik, majd megváltoztatják, vagy eltörlik és új törvényeiket hoznak. Az ilyen törvények a szó jogi értelmében törvények. Mindezt nem mcndlhatjuk a tudomány törvényeiről. Itt a; törvény szó egészen más értelemmel bír. Például! a TERMÉSZETTUDOMÁNY TÖRVÉNYEf azt jelentik, bogy a természet jelenségeit tanulmányozva n tudomány felismeri a jelenségeik, az események között fennálló állandó jellegű, ismétlődő, lényeges összefüggéseiket: pl. a szabadesés törvényét, a vonzás törvényét, az élőlények fejlődésének törvényét stb. A természettudomány ezeket az összefüggéseket tudományos törvényekben megfogalmazza. A természettörvényeik objektív jellegét a régi, Marx előtti materializmus már felismerte. Azonban a marxizmus egyik legnagyobb forradalmi jelentőségű felfedezése abban áll, hogy megállapította: a TÁRSADALMI FEJLŐDÉS TÖRVÉNYEI szintén objektív, akaratunktól független |je!llegüék. Marx a történelmi materializmus alaptételeinek híres összefoglaló [jellemzésében ezt írja: „Életünk társadalmi termelésében az emberek meghatározott, szükségszerű, saját akaratuktól független viszonyokba, termelési viszonyokba lépnek egymással", Marx főiművében, a „Tőlké"* ben részletesen kimutatta, hogy a tőkés termelés törvényei kivétet nélkül objektív, akaratunktól független, szükségszerű összefüggésekéi fejeznek ki. Az emberi társadalom létének és fejlődésének alapja az anyagi javak termelése. Ez a termelés az emberek életének természeti szükségszerűségéként megy vég be. Az anyagi termelés megíhatáro. zott feltételei alapján jönnek létre a GAZDASÁGI TÖRVÉNYEK. A gazdasági törvényiek szintén objektív törvények, a társadalmi termelés törvényei. A gazdasági törvényeik vizsgálatával a politikai gazdaságtan foglalkozik, melynek tárgya: az emberek termelési, gazdasági viszonyai. Feladata az, hogy feltárja az anyagi javak társadalmi termelésének és elosztá- sánalk törvényeit, felifegyverezze az embereket az emberi társadalom fejlődési útijainak ismeretével. ✓ Sztálin elvtárs újj művében elemzi az objektív gazdasági törvények megismerésének és fel- használásának 1 élhetőségét és eszmeileg felfegyverzii a dolgozóikat a világ átalakításáért folytatott aktív harcra. A gazdasági fejlődés 'törvényei objektív törvények akár a kapitalizmus, akár a szocializmus időszakáról van szó. Objektiv törvények, tehát akaratunktól független törvényék. A gazdasági törvényeik objektív jellege azonban távolról sem jelenti azt- hogy a társadalom tehetetlen a törvényekkel szemben, „az emberek ezeket a törvényeket felfedezhetik, megismerhetik, tanulmányoz hatják, cselekedeteikben számításba vehetik, a társadalom érdekében felhasználhatják“. Sztálin elvtárs új művében magyarázatot ad arra Is, hogy a gazdasági törvények meghatározott gazdasági viszonyok alapján,, csupán eigy ladott gazdasági alakulat keretein belül jönnek létre és hatnak. Mindegyik társadalmi alakulatnak megvan a csak őt jellemző gazdasági alaptörvénye. így a 'szocializmusnak és a kapitalizmusnak is megvan a gazdasági alaptörvénye, amelyek gyökeresen különböznek egymás tói. A különbség gazdasági alapjuk különbözőségéből, a két termelési mód lényegéből fakad. A társadalomban az egyes törvényeknek más törvényeikkel való felváltása nem úgy megy végbe, hogy az emberek megszüntetik a régi törvényeket és újakat teremtenek. Ez -a felváltás objektiven, az ‘emberek akaratától függetlenül megy végbe, annak következtében, hogy ujj gazdasági feltételek, új termelési viszonyok jönnek létre. II. A mai kapitalizmus egész fejlődését, miniden látszólagos rejtélyét és minden ellentmondását tárta fel Sztálin elvtárs a kapitalizmus gazdasági alaptörvényének felfedezésével. A modern kapitalizmus a maximális tőkésprofit biztosítására törekszik. Ezt a célt a kapitalizmus a következő módon éri eb a) az adott ország lakossága több. ségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján; b) más országok, különösen az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása útján; c) háborúk és a nemzetgazda ság míiítarízálása útján. A maximális profit ‘biztosításának a, módszerei szoros összefüggésben vannak a monopóliumoknak alárendelt liimperiálista kormányok háborús politikájával. A gazdaság mililtarizál,ásónak költségeit a ka- pitaiista országok költségvetései az adók emelése, a reálbérek leszorítása, inflációs papírpénz kibocsátása révén a dolgozókra hárítják át- A gazdasági élet hadi- útra terelése, a bélkéis polgári fogyasztás céljaira termelő ipar csökkenését, a munkanélküliség növeléséit okozza. Mindez együtt a belső piac csökkenésével jár. Ez miéginkább növeli az imperia lista országok függőségét a külső piacoktól, serkenti a* monopolistákat más országok népeinek leigázására és kifosztására, háborús kalandokra. A kapitalista országok termelésének éls kereskedelmének fejlődése — mint Sztálin elvtárs tanítja -- „nem úgy történik, hogy egyik tőkés ország a másik után simán és egyenletesen, egymást nem gá tolva és egymást félre nem taszítva halad előre, hanem ellenkezőleg — a fejlődés egyes országok kiszorítása és hanyatlása a másik elő reförése és fellendülése útján, földrészeknek és országoknak a piacon Való uralomért folyó élet- hálá' harcában megy végbe“. A második világháború óta az imperialista táboriban történt változások, a gazdasági és politikai ellentmondások nagyfokú kiéleződése teljesen igazolja Sztálin elvtárs szavainak igazságát. Az Egyesült Államok kihasználta ikonkurrenseinek a második világháború folytán bekövetkezett meggyengülését, igyekezett kiszorítani őket a világpiacokról. Az Egyesült Államok uralkodó helyet foglalt el Nyugat-Európa országainak ktük kieskedeUmiélben, s mindinlkább kßsziftesiti pozícióit az angol birodalom országainak, a francia gyarmatok, Közel- és Középkelet és Délkelet-Ázsiia országainak piacain Ugyanakkor kihasználja a különféle kölcsönöket, a gazdasági és egyéb „segítség" (Marshall- terv stb.) formáit, hogy exportálhassa felesleges, eladatlanul bevető áruit, hogy nyersanyagokat sze rezhessen, s hogy más kapitalista országok gazdasági és politikai életének minden. területére behatolhasson. Ez a terjeszkedő: politikája súlyos, válságos helyzetbe sodorja a függő országokat. A legélesebb ellentmondások a két vezető imperialista rabló: az USA és Anglia között fejlődtek ki. A modern kapitalizmusnak Sztálin elv táris által megfogalmazott gazdásági alaptörvénye lehetővé teszi, hogy még világosabban megértsük, miért elkerülhetetlenek az imperializmus szákaiszüban a kapitalista országok közt a háborúk. A maximális profit biztosítása a modern kapitalizmus fejlődésének objektív szükségessége, nem egyszerűen a tőkéseik törekvését jelenti a minél nagyobb profit elérésére. A maximális profit törvénye azoknak a változásoknak eredményeiként jö't't leire, amelyek a kapitalizmus gazdasági viszonyaiban a momoipolkapitalizmus korszakában békövetklezltek. Ezek közül legfontosabb a monopóliumok uralma a gazdasági, társadalmi és politikai élet mindem területén, viagyiis a maximális profit a m onopol'kapi t al izmu s gazdais ági viszonyait tükrözi. III. A kapitalizmus általános válsága: az egész kapitalista rendszer mindenoldalú, mind politikai, mind gazdasági válsága. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a kapitalista világrendszer általános válsága az első világháború időszakában kezdődött, különösen annak köve'ilkieztlébein, hogy a Szovjetunió kivált a kapitalista rendszeriből. A kapitalizmus általános válságának második szakasza a második világháborúban bontakozott ki, különösen azután, hogy az ázsiai és európa^ népi demokratikus or szagok kiváltaik a kapitalista rendszerből. A Szovjetunió, Kína és az euró. pai népi demokratikus országok megalakították a kapitalizmus táborával szembenálló, egységes és hatalmas szocialista tábort. Sztálin elvtárs megvilágította, hogy a két ellentétes tábor létezésének gazdasági következménye az volt, hogy szétesett az egységes, mindent átfogó világpiac, aminek kö- vetkezltéiben most két egymással szembenálló, párhuzamos világpiac van. A második világháború megrendítette a kapitalista országok gazdaságát, megváltoztak az egymásközti erőviszonyok. A tőkés országok közötti ellentmondások kiéleződitek. A kapitalizmus általános válsága elmélyülése második szakaszának alapja egyrészt a kapitalizmus világgazdasági rendszerének egvre fokozódó bomlása, másrészt a kapitalizmusból kivált országok, a Szovjetunió, Kína és a többi népi demokratikus országoknak növekvő gazdasági ereje, A demokratikus tábor növekvő gazdasági ereje, világpiacának megszilárdulása és fejlőd鮫, továbbá a kapitalizmus világgazdasági rendszerének fokozódó bomlása ‘és a kapitalista világpiac zsugorodása megszabja a kapitalizmus általános válsága további el- Bi/élyül'éséne|k meneteli. A demokratikus tábor világpiaca fejlődik és erősödik. A demokratikus tábor országai a szocializmus gazdasági alaptörvényéhez alkalmazkodva, tervszerűen fejlesztik népgazdaságukat é§ nem ismerik termékeik elhelyezéséinek nehézségeit. A kölcsönös együttműködés, sgymáís kölcsönös és tervszerű támogatása jellemzi őket. A demokratikus tábor világpiacának fejlődése megmutatja a világgazdaság kialakításának útiját, amely majd felváltja a bomló kapitalizmus világgazdasági rendszerét. A MAGYAR SAJTÓ NAPJA HORVÁTH JÁNOS. ^ magyar sajtó napját népünk minden esztendőben a Szabad Nép első száma megjelenésének évfordulóján ünnepli. 1942- ben, amikor a Szabad1 Nép első száma megjelent, nemcsak sajtószabadság nem volt Magyarországon, de egy szabad szó sem hangozhatott ei anélkül, hogy ne a Horthy-fasiz- mus pribékjeinek korbácsütése, bi- lincscsörgetése legyen rá a válasz. A legkegyetlenebb terror üldöztél a nép szabadságának legkövetkezetesebb harcosait, a kommunistákat. De a párt mégis élt, működött, s hangja — nem utolsó sorban az illegális Szabad Nép segítségével — eljutott a tömegekhez. A fasiszta államgépezet sajtója teli torokkal üvöltött a fasizmus, a Hitler-hor- dák legyőzhetetlenségéről, s csendőr- szurony, börtön volt a válasz azoknak, akik a nép, az igazság győzelmét hirdették. A Szabad Nép szerkesztői, munkatársai a kínhalál veszélyének tudatában vitték a párt útmutatását a dolgozók közé. A Szabad Nép első szerkesztőjét, Rózsa Ferenc elvtársat megölték. De a Szabad Nép mégis hirdette az igazságot. Üzemek, proletárne gyedek kormos falai között ragyogó fénysugárral mutatta az utat: széles nemzetközi összefogással harcolni a fasizmus éllen, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért. Az igazságot hirdető sajtó helyzete úgy különbözik ma a felszabadulás előttitől, mint amilyen gyökeresen megváltozott egész dolgozó népünk élete. A különbséget az imperialisták is látják Krokodilkönnyeket hullatnak, hogy Magyarországon ,,nincs sajtószabadság“. Valóban: amit az imperialisták értenek sajtószabadság alatt, annak a mi hazánkban többé már nincs helye. Segíteni a tőkéseket a dolgozók kizsákmányolásában, véres szájjal uszítani a háborúra, aljas- rágalmakat szórni a Szovjetunióra, a béke, a haladás minden hívére, — ezt szabad az imperialista országokban, s ezért jól megfizetnek a bértollno- koknak. De annak, aki a béke, az igazság mellett emeli fel szavát, — üldözés, börtön a „fizetsége.” T gaz, nálunk nincs sajtósza4 badság az imperialisták ügynökeinek, azoknak, akik olyan „szabadságot” szánnak a magyar népnek, mint amiben a fasizmus alatt része volt, s mint amilyen még ma is az imperialista országok népének sorsa. De a mi sajtónk szabad a reakció minden korlátozásától, szabad az üzleti szempontoktól. Szabadon szolgálhatja a nép ügyét, szabadon írhatja meg az igazságot mindarról, ami országunkban és szerte: a világon történik, barátainknál és ellenségeinknél egyaránt. Sajtónknak nemcsak joga, de kötelessége is, hogy feltárja a hibákat, hogy kemény szóval bíráljon — egyetlen dologra kell csak tekintettel lennie; a haza, a béke ügyére. Újságíróink előtt korlátlanok a lehetőségek; anyagi gondoktól mentesen, a párt, fiz állam segítségével tanulhatnak. fejlődhetnek. A sajtószabadság azt is jelenti, hogy az országos napi- és hetilapok, folyóiratok mellett megyei, üzemi, tömegszervezeti lapok jutnak el min- d n egyes dolgozóhoz, foglalkoznak azokkal a legkisebb problémákkal is, amelyek népünk nagy, közös ügyének egy-egy részét jelentik. Sztálin elvtárs azt tanítja: „A ° sajtó a legerősebb fegyver, amelynek segítségével a párt maga, neki szükséges nyelvén mindennap, minden órában beszél a munkásosztállyal.” Eddigi si’ ereink forrása, további győzelmeink záloga a párt vezetése, a tömegek bizalma, hűsége a párt iránt. Ä kommunista saj- , tó legfőbb kötelessége; minden so- | rávo-l tovább erősíteni a pártnak és a tömegeknek ezt a kapcsolatát. A kommunista sajtó közvetíti a párt útmutatásait a dolgozók felé, megismerteti, megmagyarázza a párt politikáját, ráirányítja a tömegek figyelmét a legdöntőbb feladatokra és megmutatja megvalósításuk módját'. Népünk előtt nagy és szép feladatok állnak, szabad, boldog életét építi és védelmezi. Az újságíró kezében a toll szerszám és fegyver is egyszerre: az alkotó munkában, szabad hazánk védelmében kell vele segítenie. Lehet-a szebb feladat újságíró számára, mint bírt adhi arról, hogyan épül a magyar földön, a volt urak országa helyén a dolgozók hazája, hogyan győzi le lépésről lépésre, városon és falun, munkában és az emberek gondolkodásában egyaránt az új a régit? A kommunista sajtó munkásai nemcsak krónikásai az életnek. Arról írnak mindig elsősorban, ami éppen a legfontosabb a párt számára, hiszen arra kell felhívnunk a tömegek figyelmét. Életünk ezernyi űj jelensége közül meg kell találni a legé’etrevalóbbat, s azt kell úgy megismertetni, hogy ez egyben ösztönözzön is ennek az újnak gyors térhódítására. A kommunista sajtó tükrözi azt is, hogy a régi, a maradi nem tűnik el magától. Legyőzéséhez kell a sajtó segítsége is, kell a bátor kritika, ami kiméíletle- nül feltárja a hibákat és egyben nevel a bírálatra. ^ z imperialisták fogcsikorgatva nézik növekvő eredményeinket, vérbe-könnybe taposnák mindazt, amit alkotunk. Lehet-e szentebb kötelesség újságíró számára, mint mind jobban megértetni minden becsületes emberrel: nem lehet a szocializmust építeni, ha nem védelmezzük hazánk és az egész világ békéjét? Minél élesebben leplezi le a sajtó az imperialisták bűnös terveit, hazánkba is küldött ügynökeit, rendszerük gonoszságát, rothadtságát — azt a sorsot, amit nekünk is szánnak — annál izzóbb népünk gyűlölete az imperialistája ellen, annál éberebb az ellenséggel szemben. Minél hűebben mutatja be a sajtó a béketábor növekedését, külföldi barátaink sikereit, minél jobban ismerteti a szovjet nép nagyszerű győzelmeit, a Szovjetunió következetes fcékeharcát a nemzetközi politika és a kommunizmus építésének minden területén — annál szilárdabb lesz népünknek saját erejébe vetett hite is, annál mélyebb lesz a Szovjetunió iránti szeretet és hála. a béketábor többi országai iránti barátság érzése. A kommunista sajtó és a tömegek kapcsolata kifejezi és egyben erősíti a párt és a tömegek kapcsolatát is. Sajtó és olvasó újfajta viszonyáról tanúskodnak a lapok hasábjaim egyre nagyobb számban napvilágot látó munkás- és parasztlevelek. Dé nemcsak a levelezők, valamennyi dolgozó szól minden nap, minden órában a sajtóhoz — tettekkel. Ha az újság egy kiváló kezdeményezésről ír — másnap már ezrek és tízezrek 'követik. Ha az .újság az ellenség aljas terveit leplezi le — százezrek válaszolnak rá jobb mun. Kával. IVépünk azért szereti, azért becsüli annyira a Szabad Népet és általában a kommunista sajtót, mert a pártot szereti, s a sajtó a párt hangját, útmutatásait hozza még közelebb hozzá. A szovjet sajtó nagyszerű példája tanít bennünket is arra, hogyan kell még nagyobb tettek forrásává tenni a párt, a haza iránti szeretetet. A bolsevik sajtó példáját követve tudja a mi sajtónk is mind eredményesebben betölteni a Rákosi elvtárs által elé tűzött feladatokat, hogy ,,a tömegnevelés a nemzetnevelés egyik legfontosabb eszközévé váljék.” H Bolgár Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1952. évi terv te Szófia (TA'SZS'Z.) A január 804 bolgár lapok közük- a bolgár minisztertanács mellett működő Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1952. évi terv teljesítéséről. A tervjelentésből kitűnik, hogy a nehézipar 100.1 százalékra, a könnyűipar pedig 104 százalékra teljesítette tervét. Az 1952. évi ipari termelés' globálisan 18 százalékkal haladta túl az 1951. évi termelési színvonalat. A gabon-aneműek termése 1952-ben a kedvezőtlen időjárás ellenére kielégítő volt. A gabonafélék 1952. évi átlagtermése az 1948—51. évi időszak átlagtermését 11.3 százalékkal haladta meg. Ezen belül a kenyérgabonatermés 27.4 százalékkal múlta felül az 1948—51-es állagot. 1952-ben az előző évihez képest 14 százalékkal emelkedett a beruházások összege. A tervjelentés kiemeli, bogy a pénzreform végrehajtása, a jegyre ndszer eltörlése és a kiskereskedelmi árak kétszeri leszállítása a láva megszilárdulásához vezet. A bolgár lakosság a múlt évben 22.2 százalékkal több árut vásárolt, mint 1951-ben.
