Somogyi Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-24 / 20. szám

Ézoivbzl 1153. január 24. Ujiw—ntai«wwfc -.mmu *UtJiű!»i**W?jí SOMOGYI NÉPLAP ELEGET TETTÜNK BECSÜLETBELI KÖTELESSÉGÜNKNEK Három nap telt el azóta, hogy jazärfk az 1945 január 20-i fegy­verszüneti egyezmény és az 1947 február 10-én aláírt békeszerződés értelimében a Szovjetunió részére teljesítendő jóvátétel kötelezettsé­gét ' teljesítette. Hatalmas nemzeti •és' nemzetközi jelentősége van en­nek. Már az egyezmény aláírása kor a nyugati lapok telekürtölték a világot azzal hogy a jóvátétel olyan magas, hogy azt „nem tud­juk teljesíteni”. Rákosi elvtárs így beszélt erről az országgyűlés meg­nyitásán ; „Annakidején az ellensé­ges hírverés azt' állította, hogy a, Jóvátétel kibirhataÜAn terheket ró kállainkra. Hála a Szovjetunió nagylelkűségének, mellyel a jóváté. téli összeg jelentélceny részét elen­gedte és a maradék teljesítésének idejét hat évről nyolc évre meg­hosszabbította, ezt a leötelezettsé- giünJcet becsülettel teljesíteni tud- huk. Ugyanakkor a Szovjetunió ba­ráti és önzetlen segítségével silcer- rel és gyorsan építhettük szocialis­ta vjvönket.” ; Hatalmasak voltak azok a károk, amelyeket a Hcrthy-kormány had­serege a fasiszta német hadsereg­gel karöltve a Szovjetunióban oko­zott. Az urak, az olcsó zsákmány­ra éhes tőkések és nagybirtokosok egy emberöltőn belül másodszor vitték Magyarországot bűnös im­perialista háborúba, A hit­leri fasiszták oldalán rátörtek a Szovjetunióra. Kirabolt és lerom­bolt városok, égő falvak, -üszkös ■gyárfalak, feltépett sínek, folyóba zuhant hidak jelezték a fasiszta fe­ine vadak, a horthysta pribékek út­ját. Felmérhetetlenek voltak azok a károk, amelyeket okoztak. A Szovjetunió azonban a jóvátételi egyezmény aláírásakor figyelembe vette hazánk teherbíró képességét és a pusztítás által okozott károk •csak kis töredékének megtérítésére támasztott igéhyt. Ezenkívül ké­sőbb még csökkentette is ezt az •sszeget, majd annak teljesítését l«at évről nyolc évre tolta ki. Amikor a Szovjet Hadsereg vég­rehajtotta a fasiszta rablókon a ‘történelem ítéletét, s hazánkon vo­nult át, ez az átvonulás korántsem -«í*r legyőzött országon való átvo­nulás képét nyújtotta. A Szovjet Hadsereg mint barátot és nem mint ellenséget szabadította fel né­pünket. örökké élő példája szere- tetőknek és barátságuknak Buda­pest felszabadítása, ahol a .Szovjet Hadsereg Sztálin elvtárs utasításá­ra inkább több vért hullatott, hogy megkímélje a végleges pusztulástó! gyönyörű fővárosunkat. A fasisz­ta rablók menekülésük közben pusz­títottak. a Szovjet Hadsereg elő­nyomulása közben óvta országun­kat. A felszabadulás és az egyezmény aláírása óta eltelt idő eleven cá­folata az ellenség hírverésének. Eleven cáfolat az, hogy jóvátéte­lünket á Szovjetunióval szemben teljesítettük, a Szovjetunió baráti támogatása és segítsége folytán a romokból hazánk .erősebb, szebb or­szág lett, mint volt bármikor. Gaz­dasági életünk megindulása ugyan­csak a szovjet segítség által vált lehetővé. Talpraállítottuk iparun­kat. emelkedett életszínvonalunk, iparunk termelése, soha nem látott beruházásokat hajtottunk végre. Mivel magyarázzák a jóvátételi összeg kibirhatatlanságát a nyuga­ti imperialisták, amikor olyan ha­talmas építkezésekbe kezdtünk, mint a S.ztálinvárosi Vasmű, vagy az Irictai Erőmű, amikor életszín­vonalunk olyan mértékben emel e- det't, mint még soha a történelem folyamán, amikor ipari termelé­sünk olyan magasra emelkedett a baráti Szovjetunió segítségé foly­tán, hogy az utóbbi években a jó­vátételi összeg nemzeti 'jövedel­münk kis töredékévé vált. Nem, erre az imperialisták, akik egy újabb gyilkos, embertelen háború kirobbantásán fáradoznak, nem tudnak magyarázatot adni. Nem tudnak, mégpedig azért, mert a Szovjetunióra szórt rágalmak sze menszedett hazúgságok és kivétel nélkül alkalmazhatók az imperialis­tákra. Az elmúlt évek minden eredmé­nyének alapja az, hogy a Szovjet­unió segítségével meg tudtuk vé­deni békénket és szabadságunkat, hogy sikeresen vettük fel a harcot és semmisítettük meg az imperia­listák betolakodott bérenceit, akik nem tudtak belenyugodni abba, hogy Magyarország kiszabadult karmaisból. A felszabadulás óta nem múlt cl naip, hogy ne éreztük volna: a Szovjetunió barátsága felmérhetet­lenül sokat jelent számunkra. A magyar sztahan ovimozgalom fej­lesztésétől kezdve a közvetlen anya­gi támogatásig, a párímunka .bol­sevik módszeréig — ki győzné fel­sorolni mindazt, amit a Szovjet­uniótól kaptunk. Beszélnek erről •Sztáünváros', Inota, a Kaposvári Textilmüvek gépei. Dolgozó népünk figyelemmel kö­veit. és rokonazenvvel tanulmá­nyozta a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusát. „Ezt a figyelmet alátámasztja és elmé­lyíti a hála és köszönet érzése — mondotta Rákosi e'.vtárs parla­menti beszédében •— mindazért a baráti segítségért és önzetlen tá­mogatásért. melyben felszabadí­tónk, a hatalmas Szovjetunió sza­kadatlanul részesít bennünket. Ez a rokonszenv, a hála érzése dol­gozó népünkben lángoló lelkesedés­sé vált, amikor a kongresszuson az egész haladd emberiség nagy vezére, a mi Sztálin elvtársunk a világ rohambrigádjai között a ma­gyar népi demokráciát is megem­lítette. Mindannyian átéreztük, hogy >c megtisztelő jelző nemcsak elismerést, hanem kötelezettséget is rejt magéiban. Köt&mtteégst arraf hogy jövendő erőfeszítéseinkkel, ál­dozatos munkánkkal, szocialista építésünkkel, békénk védelmével, a proletárnemzetköziség erősítésével még jobban rászolgáljunk a forra­dalmi i oham brigáds^evezetre”, A Szovjetunió barátsága és tá­mogatása mindennél többet jelent számunkra. Jó érzés tudni, hogy eleget tettünk becsületbeli köteles­ségünknek, amelynek teljesítése so­rán is megnyilvánult a Szovjetunió iránti hűségünk, szeretetünk és há­lánk, A Szovjetunió iránti barát­ságiunk, a magyar nép és a szov­jet nép kölcsönös és örök barátsá­ga lüktet falvaink munkájában, üzemeink április 4-re tett felaján­lásainak teljesítésében. Ez a nagy barátság teszi bizonyossággá szá­munkra a gyönyörű jövőt. Javítsák meg a ^munkát, tegyék jövedelmezővé a termelőszövetkezetet Vízváron 1951 december 21-én 230 család 1600 hold földön kezdte meg a Tök ®os gazdálkodást Vízváron. A köz­ség vezetői boldogok voltak, ami­kor a dolgozó parasztok egymás­után írták alá a belépési nyilatko. zatot. Büszkeség töltötte el őket arra a gondolatra, hogy községük szövetkezeti község lesz. A hibák azonban már az első hónapokban megmutatkoztak. A számok lát­szateredmények voltak. A helyi pártszervezet és a tsz vezetői tavasszal, amikor meg kel­lett kezdeni a vetést, vették csak ■észre, hogy nincs burgonya, zab •és egyéb vetőmag, nincs közös ser­tésállomány, mert a tagság csak a földijét adta be a közösbe. A bur­gonyát a tsz tagjai azon a télen felietették, sertéseiket eladták. A szövetkezet vezetősége 10 ezer forintos állami hitelt vett fel, azon vásárolt vetöburgonyát. A sertés- beadást, is úgy tudták teljesíteni, hogy az államtól felvett kölcsönén •vásárolták meg a sertést. Adós­sággal kezdődött az első lépés a kö­zös gazdálkodás útján?. Pedig ha a tsz tagjai az alapszabály szerint kezdik működésüket, mindezt saját erejükből, kölcsön nélkül meg tud­ták volna valósítani. Az alapszabály megsértése Nagy hibát követtek el a tsz ve­zetői, amikor a közös állatállo­mányt továbbra is kinthagyták a tez-t a goknál. Ez oda vezetett, hogy a szövetkezet tagjai a legnagyobb munkaidőben nem a szövetkezetnél dolgoztak, hanem fuvaroztak, úgy mint amikor egyénileg gazdálkodók voltak. A közösből kivitt abrakot a tagok egyrészé a háztáji gazda­ságban maradt állatokkal etette fel. Előfordult az is, hogy a közös termést nem a tsz raktá­rába. vagy a szérűre, hanem saját udvarukba hordták. Mindez oda vezetett, hogy a tagság elhanyagol­ta a közös munkát, nem törődtek a közös vagyonnal, mindenki csal; háztáji gazdaságával, egyéni prob­lémáival foglalkozott. A termelőszövetkezet vezetősége nem gondoskodott a szövetkezet tulajdonában lévő épületek rendbe­hozataláról, pedig kevés munkával, kevés költséggel átalakíthatták vol­na a pajtát, amelyben el lehetett volna helyezni a szövetkezet állat- állományát. A kevés férőhelyre hivatkozva az 1600 hold földhöz mindössze 130 szarvasmarhát és 180 sertést tar­tanak. Az elmúlt évben komoly hiá­nyosságok voltak a növénytermesz­tésben, ami szintén a tervszerűt­len munkáiból adódott. Papíron lét­rehozták a brigádokat és munka­csapatokat, de nem osztották fel a területet, ahogy mondják: „tűz­oltó” munkát végeztek. A földet nem lehet becsapni, ha idejében és jól megművelik, bő­séges termést ad, ha elkésve és rosszul művelik, akkor a termésát­lag is alacsony. A szövetkezet tag­jai pedig minden munkát későn és rosszul végeznek. Amikor a kuko­rica kifagyott, nem vetettek újra, pedig a megyében sok termelőcso- port az újra vetett területen 10— 15 mázsát takarított be holdan­ként. A 230 családból mindössze néha- nyan jártak rendszeresen dolgozni, a többiek csak zárszámadáskor ke­resték fel a szövetkezetét. Gergu- Lás Mihályné az elmúlt évben pél­dául egy napot sem dolgozott a szövetkezetiben. Amikor a legna­gyobb dologidő volt, fuvarozná járt a szövetkezet tulajdonát képező lo­vakkal. Zárszámadáskor aztán mél­tatlankodott, egyenlő részesedést akart Csikvár Mihállyal, Csongrá­di Jánossal, s azokkal, akik egész évben becsületesen dolgoztak a sző; vetkezettben. A vízvári Béke tsz-ben minden lehetőség megvolt arra, hogy jó eredményeket érjenek el, csupán a jói’vezetés hiányzott. A szövetkezet elnöke a múltban hivatásos szakaszvezető volt. s most a szövetkezetben is paran­csolgatással. orditozássa! akart ma­gának „tekintélyt” szerezni. El­nyomta a tagság bírálatát, soha nem értett egyet a szövetkezet dol­gozóinak véleményével, ugyanígy a pártszervezet • véleményével, ja­vaslatával sem. A szövetkezet elnö­ke tudatosan akadályozta a tsz fejlődését, lazította a .fegyelmet, ellenséges tevékenységet fejtett ki. A községi pártszervezet, maga Var­ga János eÄtärs, a községi párttit­kár látja a szövetkezet hiányossá­gait. Ismeri az elnök tevékenysé­gét, sokat beszél a hiányosságok­ról, de nem tesz semmit a hibák megsziintetése érdekében. A járási mezőgazdasági osztály is gyakran jár a tszibe, látja a hibákat, de nem akadályozta meg az elnök ellenségei tevékenységét. A szövetkezet olyan, mint amilyenné a tagság teszi A hibákat ki lehet javítani. Az 1600 holdas szövetkezetei «jövedel­mezővé. virágzóvá lehet tenni, s ez a tagságon múlik. Válasszanak olyan vezetőt, a' i magáénak érzi a szövetkezetei, tudása legjavát ad­ja a közös munkáiba. A szövetke­zet tagjai a pártszervezet és a ta­nács segítségével ebben az eszten­dőben úgy végezzék munkájukat, hogy a legközelebbi zárszámadás­kor több részesedés, nagyobb jö­vedelem jusson munkaegységen­ként. Tassár község tanácsának begyűjtési munkájáról Tászár község tanácsa jó mun­kával harcol az 1953-as begyűjtési terv sikeréért. Jól foglalkozott az císzi vetés és a mélyszántás kér­désével A község 100 százalékig teljesítette vetési tervét. A mély­szántási munkákat is 100 százalé­kig elvégezte, a földeket megtrá­gyázták és ezzel biztosították a tavaszi vetéshez a megfelelően előkészített talajt. A tanács felhívta a dolgozó pa­rasztok figyelmét a tavaszi vető­magszükséglet biztosítására. Min­den dolgozó parasztnál biztosítva van a tavaszi vetőmag. A tanács határidő előtt elkészítette az 1953-as évi .gazdalajtsromot. Min­den dolgozó paraszt időben tudo­mást szerzett arról, hogy az idén mennyi lesz a beadási kötelezett­sége. Széles körben ismertették a dol­gozó parasztokkal az 1953 as be­gyűjtési rendeletét, am,elvet ta­nácsüléseken, gazdágyűí'éseken, Szabad Föld Téli Estéken vitattak meg. A dolgozó parasztok nagy örömmel fogadták az 53-as rende­letét. Varga Mihály 8 holdas dol­gozó paraszt elmondta: — Én örömmel fogadom az új begyűjtési rendeletét, mert ebből .is láthat­juk, hogy pártunk és kormányza­tunk milyen kedvezményeket biz­tosít a dolgozó parasztságnak. — Hasonlóan vélekedtek a többi dol­gozó parasztok is. A tanács- és az állandó-bízott-1 sági tagok jó munkája eredmé­nyezte, hogy az 1953-as január ha­vi tervet baromfiból már 95 szá­zalékra teljesítették. Gálosí Imre 7 holdas dolgozó paraszt, végre- hajtóbizottsági tag a baromfi- és tojásbeadási kötelezettségéből már az első félévit teljesítette. A nyári begyűjtések sikeres végrehajtása érdekében a tanács mozgósította az állandó-bizottság .tagjait. A pártszervezet bevonja a népnevelők mellé a tömegszer- vezete'k tagjait. Az élenjáró dol­gozó parasztok népszerűsítésére minden alkalmat felhasználnak: faliújság-táblán, a mozi hangos­híradóján, feliratokon keresztül is­mertetik a dolgozó parasztok tel­jesítését. Ezenkívül okleveleket osztanak ki az élenjáróknak. Lemaradás van a január ihavi to- .jásbeadási terv teljesítésében. Az egy hónapra eső tervük 450 da­rab, ebből mindössze 171 darabot adtak le. A községi tanács köves­sen el mindent, hogy a havi tervet a még hátralévő időben teljesíteni .tudják. Komoly hiányosság a tanács munkájában az agrotechnika nép­szerűsítésének elhanyagolása. A községben egyetlen dolgozó pa­raszt sem alkalmazta az agrotech­nikai eljárásokat- Fordítsanak na­gyobb gondot az élenjáró módsze­rek népszerűsítésére, hogy a dol­gozó parasztok minél szélesebb S körben alkalmazzák azokat. Jó munkát végeznek kaposvári gépjavító Az állami gazdaságok kaposvári gépjavító vállalatának dolgozói 1952. évi tervüket 120.5 százalék­ra teljesítették. Az 1953-as évben még nagyobb eredményeket akar­nak elérni. Nagy lendülettel fog­tak hozzá ezévi tervük végrehaj­tásához, Az év első 'hat napjára beütemezett tervüket közel 200 százalékra teljesítették. Hosszú é's fáradságos munkával megteremtették a tervteijesítés feltételeit. A vállalat maga nevel­te ki műszáki vezetőit, az admi­nisztrációs munkaerő többségét, ezzel biztosította a jó vezetést. A vállalattól két dolgozó állandóan iskolán van. Jól felkészült oktatók tanítják a szakmai és politikai is­kolákon a dolgozókat. A vezetőség biztosítja a műszaki feltételeket, azon dolgoznak, hogy sztahanovis­ta munkásokat neveljenek, tudják, hogy ez nagy segítséget ad mun­kájukhoz. Nagy gondot fordítanak a minőségi munkára és az anyag- takarékosságra i?. A gépék javítá­sánál, a hulladékanyagok felhasz­nálásával nagy megtakarítást ér- pék el. A használhatatlan gépek­ből kiszedik az alkatrészeket, azo­kat másutt hasznosítják, ezzel szükségtelenné teszik egyes fonto .sab'b alkatrészek beszerzését. Az 1952-es évben a Gazda-mozgalom az állami gazdaságok vállalatának dolgozói keretében közel 20 ezer forintot takarítottak meg. A munkafegyelem betartásával, a munkaverseny kiszélesítésével nagyszerű eredményeket érnek el a dolgozók. Barna Károly 242.5 százalékos eredményt ért el január 10-től 20-ig. Ez azt mutatja, hogy szta­hanovisták nevelése nem lesz nagy probléma. Sok olyan dolgozó van, akinek teljesítménye igazol­ja; a vezetőség fáradozása a. szta­hanovisták nevelése érdekében nem vész kárba. Rab József 230 százalékot, Futó Árpád 203.1 szá­zalékot teljesített. Szorgalmas, becsületes munká­ról tanúskodik Vágvölgyi elvtárs 200, Sebők Lajos 183.8 és Balogh Adám 170.3 százalékos teljesít menye is. Fokozott erővel küzd a még jobb eredmények eléréséért id. Fülöp Ernő, aki 164 százalékot, Szentes József, aki 167.2 százalé­kot és Csordás János, aki 147.7 •százalékot teljesített. A ’kiváló munka mellett nem feledkeznek meg a dolgozók az éberségről sem. Leleplezték Cserner Gézát, aki al­jas romboló munkát végzett az üzemben. Az eredmények bizo­nyítják: a dolgozók tudják, milyen fontos szerepe van munkájuknak az ötéves terv 'határidő előtti meg­valósításában. Községi tanácsaink segítsék az erdőgazdaságok munkáját A Somogymegyei Erdőgazdasági Egyesülés 100 százalékos ered­ményt ért el íakitermalési tervé­nek teljesítésében. A Kaposvár és vidéke gazdaság fakitermelési ter­vét 104 százalékra teljesítette. A nagybajomi és a zamárdi gazda­ságok azonban csak 96 százalékos eredményt értek el. Oserkéregből a megye 106 szá­zalékra teljesítette termelési ter­vét, mintegy 700 mázsa cserkéreg­gel adtak többet az iparnak. A boxafaszén-termelést a megye gaz­daságai 122 százalékra teljesítet­ték, 864 mázsa faszenet termeltek terven felül a nehézipar számára. Az 1953-as évi termelési tervük, dekádokra van osztva, bevezették a grafikonszerű termelést, hogy biz­tosítani tudják az ipar állandó faellátását. Az első dekád grafikon­szerű terve 14 százalék volt, 16 százalékot teljesítettek. A kapos­vári gazdaság 20, a marcali pedig 19 százalékot ért el. Súlyos problémája az egyesülés­nek a szállítás. A községi tanácsok nem biztosítják a megfelelő menv- nyiségű fogatot, akadályozzák a szállítási terv teljesítését, ami ko­moly nehézséget okoz a feldolgozó üzemeknek. Nem kapják meg ide­jében a szükséges mennyiségű és minőségű faanyagot. A fonyódi, a tahi és a siófoki járásban a közsé­gi tanácsok arra hivatkoznak, hogy a fogatok el vannak foglalva a me­zőgazdasági munkákkal. Az ellenőr­zések és a jelentések viszont arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasá­gi munkákat sem végzik. A járási tanácsok szigorúan vonják felelősségre azokat a köz­ségi tanácsokat, amelyek megta­gadják a fogatok biztosítását. Har­coljanak azért, hogy még a tavaszi munkák megkezdése előtt a fát az erdőből kiszállítsák. Vegyenek pél­dát a nagybajomi és a bőszénfai tanácstól, amelyek a fogatok biz­tosításával nagymértékben járul­nak hozzá a gazdaság szállítási ter­vének teljesítéséhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom