Somogyi Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-10 / 8. szám

Szómba!, 1953. január 10. SOMOoíl NÉPLAP 3 Somogy megye villamosenergiávoi való ellátásának fejlődése A felszabadulás előtti Somogy megye villamosítás és kultúra te­rén nagyon elmaradott volt. A megyében élősködő grófok, nagy. birtokosok a birtokukon lévő kas­télyok, 'kúriák megvilágítására ki­építtették a villamoshálózatot, de nem tartották célravezetőnek a falu lakossága érdekéiben a villa­moshálózat kiépítését- Azért, mert a nagyvállalatok képviselői foglaltak helyet a minisztériumok­ban és a megbízottaik természete­sen a megbízók utasításait hajtot­ták végre. A vállálatcik vezetői­nek nem volt célja, hogy a profi­tot felhasználják újabb községek v i llám ősit ás á r a. Ehelyett külföl­dön költötték e] könnyen szer­zett vagyonukat. A dicsőséges Szovjet Hadsereg felszabadította hazánkat és meg­indult a tervgazdálkodás, mely a községeknek fényt és kultúrát is ad. A villamosítási terv megvaiósí. tása nagymértékben hozzájárul a mezőgazdasági munkák gépesíté­séhez. A villamosítás lehetőivé te­szi a mesterséges öntözést, a csépiás teljes gépesítését, külön­böző korszerű gépek felhasználá­sát, valamint a mezőgazdasági ter­mékek feldolgozását. A villamosí­tás nélkül elképzelhetetlen a me­zőgazdaság űjj alapokon való fej­lesztése, a szocialista mezőgazda­ság megszervezése. A szovjet mezőgazdaság gépe­sítésének tapasztalatai azt mutat­ják, hogy az összefüggő gépesítést csak a teljes villamosítás alapján lehet megvalósítani. E tapasz­talatok alapiján pártunk irányítá­sával kormányzatunk elhatározta az ország teljes villamosítását. A vidéki vjilamosítás továibibfejj- lesztése megyénk gazdasági és kulturális felemelkedését jelenti. A. hároméves terv keretében megindult á villamosenergia-ter­melő üzemek fejlesztése. Meg­épült több ismert, nagyobb kapa­citású erőmű, melyek lehetővé tették Somogy megyének is vib Iclmcöháíóziattal való kiépítését. Pártunk Központi Vezetősége ülé­sének ideijén, amikor 1950 január­jában az ötéves tervet beindítot. táik, Somogy megyében sck köz­ségben nem volt villany. Ma, az ötéves terv 3. évének befejezésével Somogy megyének 80 községe, tclbb gépállomása, tszcs, je és állami gazdasága ka­pott energiaszolgáltatást. E községeik és állami gazdaságok ré­szére kiépítettünk 376.480 m pri­mer, valamint ^264.171 m szekunder hálózatot é-s ezzel megindulhatott az érdékelt állami gazdaságok, termelőszövetkezetek gépesítése és fejlődése. Számtalan község kapott mo­zit, kultúrotíihont és egészségihá­zat. Mindezeket a villamoshálózat kiépítése tette lehetővé. Pártunk vezetésével kormányzatunk elha­tározta, hogy az ötéves; terv végé­re a megye gazdaságilag fonto­sabb területéit villamosítják. A 10 éves villamosítási terv utolsó évéig a fény eljut a legtávolabbi ■faluiba is. Ha az eddig épített vil­lámé sihálózatot figyellelmlbeviesz- sziílk, megállapíthatjuk, hogy a Horthy-rendszer 25 éve alatt nem villamosítottak annyi községet, mint amennyit a népi demokrácia villamosított a felszabadulás óta. v Természetesen vannak még ezen a területen nehézségek, mert a víllamcsenergia-iigény olyan nagy mértékű, hogy az energiát termelő üzemek azt nem tudják 100 százalékosan kielégíteni. Ezekből az következik, hogy néha kiséfcb-nagyobb áramkorlá­tozások vagy kiesések keletkez­nek. A fennálló hiányosságok megszüntetése érdekéiben intézke­déseket tettünk. Ezek a hiányos­ságok megszűnnek, amikor az Ino- tai Erőmű már teljes kapacitásá­val dolgozik az országos hálózat­ban. Négy László, a Villamos Művek igazgatója. „TIED AZ ORSZÁG, MAGADNAK ÉPÍTED!“ A Szovjetunió Harcot indítottak a selejt ellen a Vasöntöde és Gépiizein dolgozói A Kaposvári Vasöntöde és Gép- uzein dolgozói röpgyülésen tárgyal­ták meg Gerő elvtársiak a Köz­ponti Vezetőség november 29 éti mondott beszédét, qzvő elvtárs beszéde után a Vasöntöde dolgozói szocialista fogadalmakat tettek. Megfogadták, hogy harcot indítanak a .-elejt ellen. Ebben az időbem a Vasöntöde dolgozói 14 százalékos selejttel termeitek, ami a megengedettnél jóival magasabb. Az üzem dolgozói tanulva Gerő élvtárs beszédéből. elhatározták, hogy az 1953-as tervév első ne­gyedévében a selejtet 14 százalék­ról 10 százalékra csökkentik. Vál­lalásukhoz híven, becsületes mun­kával harcolnak a selejtes munkák ■csökkentéséért, mert tudják, hogy a selejt gyártásával saját magu­kat és népgazdaságunkat károsít­ják meg. Tudatában vannak; ha selejtmentesen dolgoznak, életüket teszik szebbé, gazdagabbá és szo­cialista hazánk iparát fejlesztik. Január 9 ig már 1.9' százalékkal csökkentették a selejtet. Az üzem átlagos selejtjét ; Í14 százalékról 12.1 százalékra csökkentették, de ezek az eredmények még nem kielé­gítőik. Az üzem vezetőinek és dol­gozóinak még fokozottabban kell harcolniuk a selejt csökkentéséért. Kiváló eredményeket értek el a selejtcsökkentés területén Verdősi László és Balogh Géza formázok, akik vállalásukat teljesítve, teljesen selejtmentesen dolgoznak. Szabó'József és Somogy vári La­jos formázok vállalták, hogy se- lejtjüket egy százalékkal csökken­tik. Mindkét elvtárs teljesítette fo­gadalmát. Szabó és Somogyvári elv­társak a sefejtesökkentésen kívül vállalták, hogy munkamódszerüket, tapasztalataikat átadják Lovró István elvtársinak. Lovró István a kát elvtárstól szerzett tapasztalat felhasználásá­val komoly eredményt ért el; a se- iejt-t 8 százalékra csökkentette. Az öntő-üzemrész dolgozói is ki­váló eredményeket értek el. Az ön tőbrigád ebben az évben a selejtet 1.4 százalékra csökkentette. A .se­lejtes munkák további csökkentése érdekében komoly feladatok várnak mind az üzem vezetőire, mind az üzem dolgozóira. Az üzem vezető­ségének biztosítania kell a kiváló minőségű nyersanyagot és az ön­téshez szükséges anyagokat. Az üzem dolgozóinak feladata; fárad­hatatlanul gyarapítsák szakmai és politikai tudásukat, hogy a selejt- csölckentéséért folytatott harcul^ eredményes legyen és kiváló 'minő­ségű áru készítésével harcoljanak a terv határidő előtti teljesítéséért. MŰSZINTTERV KÉSZÍTÉSE A TEFU-NÁL minden munkát, ami az adminisztrációs vonalon új, bizonyos idegenkedéssel fogadnak 'dolgozóink: „Többletmunka, nem rám tartozik, alig győzöm a magam munkáját is, én npm vagyok ter- ves” — ilyen és hasonló tiltakozás­sal hárítják el, különösképpen fi­zikai dolgozóink, ha az egyes terv- munkák elkészítéséhez a vezetőség segítse gilicét kéri. így volt ez a mű- szinttervvel is. Maga a, műszaki osz­tó/?/ vezetője, Marosi elvtárs is ■mérgelődött: „hogyan oldjak meg valamit, aminek a nevével sem va­gyok tisztában”. Még el sem készült a terv, máris ledorongolta a köz ezeken a terveken rágódjak”. Ez egy hete volt, s hogy a müszintterv azóta már a befejezés felé közeleg, ez nem a határidő miatt, s nem a központ figyelmeztetésére történt. Az alkaltrészfoeszerzcsi nehézség' a szerelőrészleg munkáját hátrál­tatja. Nekik és a művezetőknek kell jelenteniük, hogy az elromlott gépkocsit alkatrészhiány miatt nem tudják fuvarba küldeni. Néha egé­szen jelentéktelen alkatrész hiány, zik, de a kocsi üzemképtelen. A szerelők szépen keresnek, de ehhez az szükséges, hogy a kocsik minél kevesebbet álljanak a telepen és .. , , , „ • ha elromlanák, a legrövidebb időn pont az bdül ,kiállítsák” — utána átad­foglalkoztunk a müszintterv jelen tőségével, nem vonjuk be szakembe­reinket, nem tudjuk úgy megoldani, hogy az üzemi élet további fejlő­dése kívánja, ráültünk a tervekre”. MMarosi elvtárs gépkocsivezető volt, kétszeres sztahanovis­ta. A vállalat vezetősége jó mun­kájáért emelte ki műszaki vezető­vé. Akkor, amikor a terep nehézségeivel küzdött egy-egy ne­héz út után, ha dicsérték, szerényen hárította él: ,,minden megy, csak akarni kell”. Á viták során ez is szóba került, amikor mindenki le alcarta rázni magáról a tervkészí­tést. „Az igaz, hogy mindent meg fejtet oldani, de ezt én soha életem­ben nem csináltam, -nem is értem s inkább elmegyek vissza a kocsim­ra, a legnehezebb terepre, mint hogy ják a forgalomnak. JfyWüvezctö, garázsmester és sze­relők, mind a műszaki felté­teleket követelik jó munkájuk­hoz. Ez hozta létre a műszintter- vet is. Eleinte nem akartak a mű­szaki vezetők segítségére sietni. De amikor meghallották, hogy a javí­tási százalékot aránytalanul állít­ják a tervbe, felháborodott az egész műszaki részleg, ,,Hogyan írhatnak be valótlanságot, miért nem a szük­ségre terveznek, miért nem minket kérdeznek meg?” Hiszen éppen erről volt szó. Az ő véleményük, tapasztalatuk, gya­korlatban végzett munkájuk kellett a müszintterv felkészítéséhez Ez a terv a szakmai dolgozók legjobb tudását követeli. Egy-egy adat beál­lítását viták és kalkulációk előzik meg. Nem, egyszer este, 8 órakor még együtt ült a kihűlt irodában az egész műszaki részleg. A fiatal szerelők az új szakmai tanfolya. mohon szerzett tudásukat állították szembe a régi szakemberok tapaszJ talataival. Több kérdésnél alakult ki vita, s ha döntésre került a sor, felvetődött a legsúlyosabb érv, „rendben van, írjuk be, de ki vállalja érte a felelősséget'”. A* ■tervszerű gazdálkodás alapja a fe­lelősség kérdése. Maga a terv a közösen végzett munka alapján készült el, s a rejtett tartalékokat is felszínre hozta, A nagyrészben kész tervek a gazdasági értékelés után komoly eredményeket biztosítanak a vállalat részére. Ezek a tervek, javaslatok újításoknak minősülnek s a javaslattevők,' tervezők részére a gazdasági értékelés -után '■'egyszáz forinttól ötezer forintig terjedő pénzjutalmakat lehet kifizetni. Mindezek a szempontok: beren­dezés fejlesztése, anyaggazdálkodás, munkaszervezés, műszaki ellenőrzés, balesetelhárítás, oktatás —- fontos feltételei az 1953.as tervév sikeré­nek. Teherfuvar Vállalat dolgo­zói megértették « müszint­terv fontosságát.- terveikkel és az 1953-as tervévben végzendő mun­kákkal {'.karnak a Szovjetunió élen- járó sztahanovistáinak szintjévé lépni. Horváth Katalin Ma; január 10-én öt éve, hogy a Magyar Kommunis­ta Párt funkcionáriusainak harma­dik országos értekezletén népünk szeretett, bölcs vezetőije, Rákosi Mátyás elvtárs nagyjelentőségű beszédet mondott. Ebben a beszé­dében tudatára. ébresztette orszá­gunk. dolgozóit: elérkeztünk ah­hoz a fordulathoz, amelyet leghí­vebben ez a jelszó fejez ki: „Tiéd az ország, magadnak, építed!" ,,A magyar demokrácia soroza­tos győzelmeikről számolt be be­szédéiben Rákosi elvtárs. Ezeket a sorozatos győzelmeket a dicsősé­ges Szovjet Hadsereg diadala tet­te lehetővé; azért születhettek meg e győzelmek, mert a Magyar Kommunista Párt részese veit az államhatalomnak — és törhetetlen erővel vitte harcba a párt zászla­jával a magyar dolgozók — prole­tárok, dolgozó parasztok ezreit, százezreit, akiknek zöme — mint Rákosi elvtárs az értekezleten el­hangzott zárszavában mondotta — élelem és fizetés nélkül, rongyosan és életveszélyeik között, példátlan lelkesedéssel fogott neki az újjá­építésnek, s a lelkesedésnek hajtó­ereje volt; ,,.,, a munkásoknak az a meggyőződése, hogy maguk­nak építik az országot, az újgaz- dáknsk az a tudata, hogy végre kezükbe került sz évszázadok óta áhított; föld, az a tudat, hogy ma­gunknak építjük az országot“. ,,A sorozatos győzelmekben“ — ott van mindaz a gazdasági győ­zelem, amely hozzájárult demo­kráciánk politikai megerősödésé­hez, s mindaz a politikai harc, amely elősegítette gazdasági té­ren a népi demokrácia megszilár­dulását. yegyük, sorra csak a legfon­tosabbakat: a földosztás. Ez volt az egyik legdöntőbb tény­kedés, ami az addig nincstelen, fölldnélküli dolgozó parasztokat a párt mellé állította, amivel meg­nyerte az új ország építése szá­mára; eket. S a. párt nemcsak ki­osztotta a főidet, de meg is védte a vísszaözöniő reakció által szo­rongatott szövetségesét. Kiadta a jelszót: „Földet vissza adunk!“ | A tőke elleni harc is megkezdő •dött: az államosításokkal az ipar jórészét társadalmasították. Az iiaar kulcspozíciói 1948 január tű­én már 100 százalékig állami kéz­ben vannak. A forint értékálló, jó pénz — hiába jósolták korai halá­lát a fiatal magyar demokrácia „jóakarói“! A hároméves tervvel kezdetét vette a tervgazdálkodás Az alig öihónapcis tervgazdálko­dás „már gazdasági életünk minden ierüleíén meggyorsítja a termelést, gondoskodik 3 beruhá zások legmegfelelőbb closztásá ról és gazdasági életünk döntő erőit összefogva, sietteti hazánk falpraállítását“ — szögezi le Rákosi elvtárs. Az ipáihoz hason lóan, a mezőgazdaságban is érez te ti már hatását a tervszerűség — a példátlan szárazság ellenére ja­vult ás egyenletesebbé vált az el­látás. Az államháztartás mérlege rendben van, s az 1947/48 as elő- iyanvzat deficit-mentes. A reakció, a tőke védelmezői elleni harc is megkezdődött. Harc a Független Kisgazdapártba1 tömö­rült, nyugatról visszaszivárgott, búvóhelyéről kimerészkedett re­akció ellen: a donáthoík, nagyfe- rence’k ellen. A Szociáldemokrata Párt munkásáruló vezetői ellen. Mindazok ellen, akik vissza akar­ták állítani a kapitalizmust „jo­gaiba“, mindazok ellen, akik min­den eszközzel, alattomosan meg­bújva, demagóg, álbaloldali frázi­sokkal, szabotázzsal akarták meg- hiúsítani, a párt munkáját, . meg nap mint naP megnyilvánuló önzetlen segítése mellett puszta létével is megfékez­te a külső és belső reakció pusz­tító törekvéseit. Óriási erőforrása volt országunknak a Kommunis­ta és Munkáspártok Tájékoztató Irodájának megalakulása is 1947- ben. S a dolgozók mindjobban kezd­tek és kezdik felismerni, mit je­lent az, hogy a magunk gazdái va­gyunk, hogy a szocializmust épít­jük, hogy a magunk boldog jövő­jéért munkálkodunk. Bizonyítják ezt a hároméves terv határidő előtti befejezése, ötéves tervünk — béketervünk — alkotásai: Sztá- linváros — a sztálinvárosi önmű­ködő vasmüóriás —, a budapesti földalatti gyorsrvasút éjpítikezéseir a November 7 erőmű, a diósgyőri r. agy kohó, a Kaposvári Textilmű, a bányászok mind eredményesebb széncsatái, munkaihesteftei, a ti- szalcki vizierőmű mindjobban ki­teljesedő gátrendszere', az egyre nagyobb területen dolgozó trak­torok, a mezőgazdaság „vas had- oszlopai“, a most már több mint ötezer termelőszövetkezetben és csoportban dolgozó és a mezőgaz­dasági munka területén mind na­gyobb termelékenységet elérő pa­rasztok új élete. ^z egész dolgozó nép alkotó­erejét gyűjti egybe s irá­nyítja a munkásegység megteste­sítője, a, Magyar Dolgozóik Pártja. A párt erejével lelepleztük az áruló jobboldali szociáldemokrata vezetőket, mindszentiéket. Rákosi elvtárs éber szeme meglátta Rafk- ba.n az orsz,ágvesztő árulót — s a Tito.banditáik ereje megtört az országépítő nép erején. A taná­csok megalakulásával közvetlenül tadályozni, hogy a dolgozók f építsék új országukat­Magyar Kommunista Párt harcolt. Következetesen, keményen. A pártban tömörültek a proletáriátus, a dolgozó paraszt­ság legöntudatosabbjai az esz­tergapadok, gépek mesterei, a föld sok vihart megért mesterei, kubikusok, volt mezítlábasok, veit földnélküli jánosok. A párt köré tömörült 1947-ben már az ipari munkásság többsége, s kez­dett mögéje felsorakozni a dolgo­zó parasztság js. A Kommunista Párt lett az ország legnagyobb pártja. vesz részt az állam vezetésében a dolgozó nép. A tanácstagok szá­ma '200 ezer, de sokszorosára te­hető azok száma, akik — mint ak­tívák, vagy akár csak javaslatte­vők — az államhatalom közvet­len részesei. „Népi demokráciánk gazdasági és politikai megerősödésével pár­huzamosam nőtt nemzetközi tekin. nem télye“ — áll api ttja meg Rákosi elvtárs az MDP pálrtfőiskoláján 1952 február 29-én elmondott elő­adásában. A kölcsönös barátsági szerződések még szorosabbra von­ják kapcsolatainkat barátainkkal, 1 elsősorban a nagy Szovjetunió­val „A magyar demokrácia meg­erősödése modern történelmünk folyamén először nyrji módot ar­ra, hogy a szomszéd népekkel gyű­lölködés és acsarkedás nélkül, testvéri barátságban éljünk és köl­csönösen segítsük egymást a béke megőrzésében s a háborúütötte se­bek gyógyításában“ — mondotta Rákosi elvtárs 1948 január 10-én. S a móddal, lehetőséggel éltünk. A sztálini nemzetiségi politika ve­zet bennünket is a dunamenti népi demokráciák családjába, vezeti a nagy népi Kínát, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot a proJeí,árnemzetköziség’ útján. Ösz- széfűz barátainkkal minden politi­kai, gazdasági sikerünk, egyre tel­jesebben kibontakozó kultúrforra- dal murik. ^ kapitalista körülmény ék között élő, vagy gyarmati függőségben sínylődő országok munkássága rokoniszelmvvel, vágya, kozással, figvelemmiel kíséri fej­lődésünket. Elnyomóik, kizsákmá­nyolok — az imperial&ta kormá­nyok s azok kiszolgálói, a Wall- Street tatpnyalói fogcsíkorgató dlühvel kénytelenek tudomásul venni eredményeinket. Soha nem szűnő éberséggel kell őrköd­nünk 'eredményeinken. Fokoznunk kell munkafegyelmünket, munkasi­kereinket — védenünk független­ségünket. Nemzeti egységfrontba tömörülve, politikai, gazdasági és kulturális téren egyaránt végre kell hajtanunk ötéves tervünket, erősítenünk néphadseregünket, méltónak kel] lennünk arra, hogy Sztálin elvtárs bennünket is „ro hambrigádként“ említett. Igazi gazdái akarunk maradni és ma­radunk is országunknak. A Szov­jetunióval, a kommunizmust építő dicső országgal s a testvéri népi demokráciákkal eltéphetetlen ba­rátságban, pártunk s annak élén a mi szeretett Rákosi eívtársunk vezetésével akarjuk és fogjuk to­vább építeni országunkban a szo­cializmust.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom