Somogyi Néplap, 1953. január (10. évfolyam, 1-26. szám)

1953-01-07 / 5. szám

t Szerda, 1953 január a. SOMOGYI NÉPLAP 3 A csurgói tanács adjon segítséget a zátcányi földek elo8%íá§ához, a Győzelem tsz fejlődéséhez A zákányi Győzelem tsz tagjai elő­ször úgy határoztak, hegy újra •egyénileg gazdálkodnak. A kormány- programmot soron követő intézkedé­sek után azonban többen is vissza­fordultak, mert belátták, hogy a szö­vetkezeti gazdálkodás még jobban •elősegíti gyarapodásukat. A szövet­kezet útját és az egyéni gazdálko­dást választók is meggyőződtek ar­ról, hogy a dolgozó parasztokat se­gíti és támogatja kormányunk. Ért­hető azonban, hogy közös erővel töb­bet lehet elérni, mint külön-külön. Ezt bizonyítja azoknak a tagoknak a munkája, akik becsületesen kivet­ték részüket a közös munkából és egy-egy munkaegységük után 15.10 forint készpénzjövedelmet szereztek a természetbeni járandóságon felül. A kilépettek nem is a szövetkezet ellen voltak, hanem a szövetkezeten belül előfordult hibák kedvetlenítet­ték el őket. A szövetkezet vezetői sem biztosították az alapszabály betartását és egyes tagok 3 —4 hold földet is megtartottak ■az 1200 négyszögöl háztáji földön kí­vül. Ezek a tagok a legnagyobb do­logidőben csak »-látogatóba-« mentek a szövetkezetbe és így nem jutott elég erő arra, hogy a közös munkát elvégezzék. Kukoricájuk, krumplijuk, cukorrépájuk részben kapálatlan maradt és ezzel a jövedelmüket nagymértékben csökkentették. Igaz, hogy a háztáji földek ügyében szám­talanszor kértek segítséget a járási tanács mezőgazdasági osztályától. Do­mokos elvtársnő ígéretet is tett, hogy kijön és rendet teremt, de az ígéret csak ígéret maradt. Módos Géza elvtárs, a helyi tanács titkára azzal intézte el az ügyet, hogy nem kell emiatt elégedetlenkedni, mert a ta­gok által visszatartott földek sorsát majd elintézi a jól kirótt adóval, de ugyanakkor ezeket a földeket úgy tartotta nyilván, mintha azt a cso­port. használta volna és a csoport tagjait terhelte meg ezekre a földek­re eső beszolgáltatással. A szövetkezetben a hibák feltárása után újabb három család gondolko­dott a visszalépésen, hiszen a kor­mány intézkedése fényesen mutatja a szövetkezetben rejlő gazdag .jövőt. A kilépők földjét szétosztó bizott­jság azonban nem végzett jó munkát. A csurgói járási tanácstól Ufecski ' Attila a kilépőknek, meg a szövetke- 1 zet részére a birtokívekről jelölte ki ! az 500—-800 négyszögöles parcellákat, I de hogy ezek a darabok hol vannak, jazt még a helyi tanács sem tudja ; megmutatni. Emiatt kb. 50 holdat [ nem szántottak fel, nem vetettek el ; és emiatt a visszalépésen gondolko- í zó dolgozó parasztok azt tartották, ■hogy a járási szervek nem segítik, 1 hanem hátráltatják a szövetkezet megszilárdítását; holott a kormány ; intézkedése éppen az ellenkezőjét, a szövetkezeti tagok nagyarányú segí- i tését tűzte ki célul. S A dolgozó parasztok többsége azon- . ban tisztában van azzal, hogy ezt a hanyag és lelkiismeretlen intézke­dést a felsőbb szervek nem hagyják j annyiba és rövid időn belül biztosít­ják azokat a feltételeket, amelyek a szövetkezet egészséges fejlődését segítik elő, hogy biztosan halad­hassanak azon az úton, amely eddig még nem látott felemelkedéshez ve­zet. A mezőgazdasági gápe^ítés kiváló szakembereit képezik a nagyatádi traktorvezetőképző iskoláé A nagyatádi traktorvezetőképző iskola hallgatói nagy örömmel és 1*1- •kesedéssel tanulmányozzák a trak­torok vezetésének tudományát. Kü­lönösen megnőtt tanulási kedvük a legutóbb megjelent párt- és kor­mányhatározat óta, amely hatalmas perspektívát nyit meg a mezőgazda- sági szakemberek és dolgozók előtt. A nagyatádi traktorvezető iskola hallgatóiban is felébredt a felelősség- -érzet a határozat óta. Tudják, hogy amit itt tanulnak, arra igen ittagy szükségük lesz a gyakorlati -munkában s az ő elméleti képzett­ségüktől függ, hogy miként hajtják ▼égre a mezőgazdasági termelésben rájuk háruló hatalmas feladatokat. Vaskó elvtárs, az iskola igazgatója, mint máskor, most sem szeret dicse­kedni, pedig 1950 óta — ahogy ő mondja — közel 3 ezer hallgató ke­rült ki az általa vezetett iskolából. Ezek közül b. .-elnökök, traktorosok, brigádvezetők lettek. Egyre mégis i büszke, arra, hogy az iskola halig a- J tói közt számos sztahanovista, mun- i kaérdemrendes traktoros van. An- j gyal Ferenc, Szíjártó István és még ’ számosán, akik az iskolán szerzett; Alapképzettséggel ma már a megye | legkiválóbb traktorosai közé kerül-; 4ek. Ök ma már igazi mesterei a \ gépnek és hősei a mezőgazdaságnak.: — Ilyen traktorosokká szeretnénk j »evelni valamennyi traktoros-növen­déket ezen az iskolán — mondja Vaskó elvtárs. — Nem könnyű do- Még mindössze - másfél hónapot töl- log bizony ez, mert számos gépállo- tőitek az iskolán, de máris komoly más vezetői még mindig azokat kül- képzettségre tettek szert. Ábrahám dik iskolára, akiket más munkára Pál, Herbei István, Jancsikics Já- nem tudnak alkalmazni, így sokan nos, Szántó János, Tóth József és a felkészültség hiányában az iskola vé- többiek mind a gyakorlati munká- gére elhagyják az iskolát. Különösen ban, mind az elmélet elsajátításában tapasztalható ez a marcali, pusztako- az iskola legjobbjai közé kerültek, vácsi gépállomás vezetőinél, akik a . Nagy részük van ebben Laki és legnagyobb létszámmal küldenek Szanyi elvtársaknak,, akik nagy hoz- hallgatókat az iskolára, de jórészük záértéssel tanítják, nevelik a mező- már itthagyta az iskolát. j gazd_aság leendő szakenibereit, a jö­A nagyatádi traktorvezetőképző, vő sztahanovistáit, a mezőgazdaság iskolán jelenleg 54 hallgató tanul, j hőseit. M mezi sori it ez A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat többek közt ráirányította a figyelmet a me­zőgazdaságban is egyre jobban ki­bontakozó újítómozgalomra. A föld­művelésügyi minisztérium ez évben gondoskodik arról, hogy a gyakorlat­ban is jól bevált újítások sorozat- gyártásra kerüljenek. A tavaszi szántásnál, különösen hegyes-dombos vidéken, jó szolgála­tot tesz majd Halvajszki Gyulának, a berceli gépállomás traktorosának sorozatgyártásra kerülő újítása, az »ekeátváltó készülék«. Az egyszerű szerkezet az eke átkapcsolását min­den barázda végén egy kar átváltá­sával önműködően végzi el. Sorozatosan fogiák gyájrtani Sere­gély Lászlónak, a kiskúnlacházi gép­állomás technikusának újítását, a pneumatikus ekekiemelőt is. A tavaszi kukoricavetés idejére na­gyobb számban rendelkezésre állnak ‘ majd a Gyurkó Dénes újítása alap- . ján szerkesztett négyzetes kukoriea- vetőgépek. Temesvári Márton egyetemes vo­nószerkezetéből idén 200 darabot j gyártanak. A betakarítás munkáját könnyíti í meg majd az aratógép mellé kap­csolt, egyszerű szerkezetű, billenő­lapos kévegytijtő kocsi. Ezer darabot gyártanak ez évben a Terlandai-féle szalmaösszehordóból is. Idős Cserei István már 62 éves, de íóorát meghazudtoló fiatalos fürge­séggel siet haza, szépen berendezett családi házába. Felesége, fia, menye ás unokája most helyezkedtek el a megtérített asztalnál, hogy Szilvesz- ter-esji vacsorájukat együtt fogyasz- szák. ‘Cserei bácsi külön kívánsága volt, hogy együtt töltsék az év utol­só estéjét, Nem mindig van alkalma így együtt ülnie az egész családdal, mert előre sohasem tudja kiszámíta­ni, mikor érkezik haza. Hogy is tud­ná azt előre, amikor a lengyeltóti gépállomás gépjavító brigádjának a tagja és vállalást tett a többi brigád­taggal együtt, hogy az ő gépállomá­suk fejezi be elsőként megyénkben a téli gépjavítást. Nem is tud addig ha­zamenni, amíg el nem végzi az egy- egy napra beütemezett munkáját. No, meg esténként mindig megbeszélik a munka közben felmerült problémá­kat és szívesen hallgatják meg a ta­pasztalt Cserei bácsit, akit a brigád »atyjának« neveztek el. Esténként otthon is beszél munkájáról fiával, aki a lengyeltóti állami gazdaság műhelyeinek vezetője. Jólesően hall­gatja édesapját ifj. Cserei István és gyakran politizálgatnak a késő esti irákig. Ezekből az esti beszélgetések­ből már nem egyszer használt fel jó árveket ifj. Cserei István, aki a gaz- laságban folyó politikai iskola pro- >agandistája is. Vacsora után elő­került egy üveg bor és most különb­en beszédes kedvében van a család eje, a javítóbrigád »atyja«. Szépen fpödört bajuszát fürge ujjaival úgy savarja meg, mintha szét akarná lorzsolni. Élénk szemével végignéz Cserei István életéből 'családja minden egyes tagján, mint­ha meg akarna győződni, hogy vala­mennyien itt vannak-e. Amikor fe­leségére néz, tekintetük egy pillanat­ra összetalálkozik s mosoly húzódik szája szögletére. Aztán önkénytele­nül kibuggyan a szó a szájából. | — Emlékszel-e, milyen küzdelem­mel építettük ezt a házat? Ha nem i játszom ki á gróf Zichy gazembersé- ’ gét és nem állok a sarkamra, akkor ; én is úgy jártam volna, mint az ura­dalomban velem együtt dolgozó ipa­ros társaim. Hej, de csúnya idők 1 voltak1 azok ... — Mégegyszer kö­rülnéz, s szeretettel öleli át gondo­lataival boldog családját. | A 11 éves úttörő unokája nem elégszik meg ennyivel, mert nagyap- ! ja szomorú kifakadása felcsigázta ér­deklődését. — Meséld el, nagyapám, hogyan is volt azelőtt azzal a gróf­fal? | — Hát az ember nem szívesen gon­dol rá, kislányom, de ilyenkor, az év utolsó napján legjobb elhagyni a sok rosszat, hogy az emlékét se vi­gyük át az új esztendőbe. Most el­mesélem, de aztán ne gondolj rá többet. Neked a' szépülő jövődre kell gondolnod és mégjobban meg kell , becsülnöd a jelent. Igaz, hogy a te életedben az ilyen ismeretlen, de már nagylány vagy és meg fogod ér­teni. ! Cserei bácsi kicsit rendezgette gon­dolatait és úgy fogott a mondókájá- , ba, mintha valami nagy útra indulna. ! --- Ezt az egész határt, amit itt a falu körül látsz •— kezdte beszédét — gróf Zichy Béla földesúr uralta. Sok iparos volt állás nélkül abban az idő­ben, mert nem tudtak elhelyezkedni. Én is azok között voltam. így köny- | nyen válogatótt a gróf a jó szakem- . berekből. Az uradalom akkori bog­náriparosa, Kovács Antal bácsi, 74 éves korában meghalt; olyan sze­gény volt, mint a templom egere. Mindössze egy fia maradt vissza, aki ugyancsak az uradalomban dolgozott, de munka közben megrokkant. így kerültem én a helyére és 20 évet gürcöltem ott. Velem együtt dolgo- , zott Gregor József főgépész. Nekünk j sem volt több becsületünk, mint bár­melyik másik kommenciós cseléd­• nek. 1932-ben a birtokból kiszakítot­• tak egy' földrészt azzal, hogy házhe- ! lyeknek kimérik. Úgy beszéltük meg | Gregor főgépésszel, hogy mi is vá- j sárolunk egyet és valahogy majd a ’ házat is felhúzzuk rá. Kérésünket azonban nem teljesítették. Azt tar-1 tóttá a gróf, hogy az iparosoknak az I uradalomban van a helyük. Megpró­báltunk ez ellen hadakozni, de egy szép napon behivattak a járásbíró- , Sághoz, ahol már ott várt dr. Ber­zsenyi János körjegyző és Éárány Ferenc, jószágigazgató. Megfenyeget­tek, hogy ha mégegyszer' házhelyet akarok kérni, akkor elbocsátanak bennünket és jó lesz, ha befogjuk a | szánkat, mert tudják rólunk, hogy szocialisták vagyunk. így ottmarad- i tunk az uradalmi cselédházban. Gre- jgor íőgépész megöregedett és már A Kaposvári Városi Tanács vállalatai teljesítették tervüket 1954-ben közel 2 millió forintot fordít tatarozásra a KIK A Kaposvári Városi Tanács fel­ügyelete aliá tartozó váÜa'iaifcök az 1953-as. terv éviben fokozottabb ■lieindütetteí fogtak munkához, hogy teljesítsék Servfefadaitaikat, s fo­kozottabb mérteikben 'elégítsék ki ai város dolgozóinak megnöveke­dett igényeit. A vállalatok az 1953. évi termelési tervüket 11 hóntap alatt teljesítették és de­cember hónapban már , csaknem kivét öl nélkül' terven feliülli műn.’ kát végeztek. Ezziel közel 1 millió forint értékkel teljesítették túl tervelőirányzatukat. Ez az ered­mény is viíágosan mutatja, bogy az 1953-as terv évben a vállalatok komoly fejlődésnek indultak, s ‘ez­által fokozottabb mértékben já­rultak hozzá ,a kormányprogramm megvalósításához. A termelés fejlődése területén a legjobb eredményt a Kertészeti Vállalat érte el. Az 1953-as év­ben a vállalatnál az 1952-e.s évihez viszonyítva — ugyanazzal a lét­számmal — 65.7 százalékos emel­kedést értek él a termelésben. Jelentős eredmény tapasztalható a vállalat terv teljesítésében. Éves tervüket már november hónapban teljesítették és az év végéiig közéi 100 ezer forint értéket term éltek terven felül. A vállalat dolgozói komoly fi­gyelmet fordítotok ez elmúlt ‘év­ben a város csinosítására, parko­sítására, lés több mint 172.000 forint •értékű parkosítási munkát Vé­geztek -el. A vállalat dolgozói az új tervév beindításánál1 újult erővel kezdték munkához. Elhatá­rozták, hogy ebben az éviben miéig nagyobb gondot fordítanák a város parkosítására, a virág termeié síre is és mindent megtesznek annak érdekéiben, hogy még ’Otthonosab­bá, szebbé tegyék Kisjposvár város utcáit és a dolgozóik lakásait. • Ezért a célért harcolnak a Ka­posvári Köztisztasági Vállalat dolgozói is, hisz az 1953. évi ter­melési tervüket .már november 15-re té jesá'iettéík és az év végé­ig 25 ‘százalékos túlteljesítést ér­tek el. Munkájukban bár tapasz­talható javulás, de ez még ko­rántsem kielégítő, mert még szám­talan esetiben található üdvet- mivalló munkájukban, Még mindig tapasztalható,, hogy piszkosak, szemeteseik a város utcái és az udvarokon js balomba szórva he­ver a szemét és piszéik. Ahhoz azonban, hogy ez mag szűnjön, nemcsak a Köztisztasági Vállalat dolgozóinak és vezietőinek ke® megjavítani ok munkájúikat, hanem nem tudott úgy dolgozni, mint egy fiatal. Amikor elérte a 72. évet, ki­adták az útját. Nem volt hova men­jen és egyik reggel halva találtuk a szobájában, ahol agyonlőtte magát. Felesége még egypár hónapig elten­gette életét abból a holmiból, ami a lakásukban volt, de amikor az is el­fogyott, felakasztotta magát, hogy megmeneküljön a koldusbottól. Lát­tam, hogy rám is ez a sors várna, ezért mindent pénzzé tettem, har­madkézből megvettem a házhelyet és évekig gyűjtöttem az építési anyagot, mire ezt a házat felhúztam rá. Az uradalomban nem volt maradásom, de a fiam, a te apád, kislányom, már felnőtt lett és így összefogva, kemé­nyen dolgoztunk. Aztán jött a fel- szabadulás és megváltozott az éle­tünk. Nagyot sóhajtott, mintha egy nagy terhet dobott volna el magától. Pár percig csendben hallgattak, s lassan a távolba lűnt az az élet, amely a multté volt. Az apa és fiú mintha egyet gondoltak volna, megfogták poharaikat, aztán követte őket az egész család. Az úttörő kis unoka jókedvűen szaladt nagyapjához és nagy, cuppanós csókot nyomott a homlokára. — Nagyapa, ugye nem mesélsz többet ilyen szomorú történetet? Magasra tartva poharát, a boldog mának derűs hangján megszólalt: — Boldog újévet kedves mindnyájuk­nak! a városi tanács illetékes osztá­lyainak is. A Köz‘ószitaisági Vá&lait vezetői és dolgozói az új tervóv beindí­tás akar felmérték a hiányosságo­kat és fogadalmat tetteik arra, hogy ebben a tervévben miéig jobb munlkát végeznék. Jóbban ügyed­nek a város köztisztaságára. A Kaposvári Ingatlankezelő Vállalat az 1953. évi tervét ha­táridőre teljesítette és az 1953- as tervévben 20 Iákiás külső és •belső tatarozását, javítását végez­te el Ezit a tervevet miég nagyabb tervekkel, még iiellkesiöbh munká­val kezdték meg a vállalat dol­gozói. Ebben az évben Iközél) 2 millió forintot fordít a váŰMlat a város házainak külső és belső ta­tarozására, illetve javítására. A városi tanács vállalatai kö­zűi a tervtiélljesítésben a legjobb eredményt ,a Díjbeszedő Vá'lMai, érte eh Az éves tervet még szep­tember hónapban teljesítették és- azt 450 ezer forint értékkel túl- teiljesítették. A Díjbeszedő Válla­lat ebiben az évben adja át ren­del tetésének az új piacteret, mely korszerűbb és jóval nagyobb is lesz a réginél. Alig néhány nap­pal ezelőtt rendszeresítették a dolgozók kérelmére az esti díjbe­fizetést, ami újra komoly ered­ményeket hozott. A vállalat dol­gozóinak Jó munkáját mutatja az is, hogy álig három nap alatt 45 százalékra teljesítették januári tervüket. A Kaposvári Víz- és Csatorna­mű Vállalat bár nem teíljieisítelte túl tervi ©la dátait, nem végzett terven felüli munkát,, mégis él­ni ondhátjruik róla, hogy becsülettel eleget tett feladatainak és az új év első napjaiban úgy indultaik harcba a válMat dolgozói, hogy ebben az évben ne csalt teljesít' sék, hanem túl1 is té’Jjesá'.siék ter­vüket. Ahhoz azonban, 'hegy a jövőbe® is megállják helyüket a városi tanács vállalatai és még jobb, ki­emelkedőbb teljositmenyeket ér­jenek el, fellttétfenüli szükséges, hogy mind a vállalatok, mind a városi tanács kommunális osztá­lya szorosabb kapcsolatot tartson egymással. így a jövőben még ki­emelkedőbb teljesítményeket tud­nak elérni. KISIPAROSOK ADÓBEVALLÁSA A KIOSZ Somogytmiegyei Kis­iparosok Adóközössége és a KIOSZ Megyei Titkársága fel­hívja a megye valamennyi egyé­nileg dolgozó kisiparosát, hogy az ad ólközösség tői megkapott jöve­delemadó-' é.s forg allmiadóbe v állá­si íveket legkésőbb január 9-én kitöltve adják postára, vagy sze­mélyesen jutassák e‘1 az Adókő- zösséghez Kaposvár, Május 1-u. 17 szám ailá, mert a bevallási ívek késedelmes beküldése, vagy be nem küldése a további mim­ikát hátráltatja, másrészt bírság0* von maga után. Az íveket mindenkinek, tekin­tet nélkül arra, hogy KIOSZ-tag-e, vagy nem, be k-effi küldeni. Az ívek helyes kitöltéséhez a felvi­lágosítást a Megyei Titkárság, valamint a KIOSZ helyi csoportok adnak. Boross Gyula KIOSZ megyei titkár. A POSTA TERVEIBŐL A posta 1954-ben megvalósítja, hogy az ország legeldugottabb he­lyeire is minden nap •kikézbesít­sék a leveleket. A városokban jö­vőre megvalósul! a napi kétszeri levélkézbesítés. Annak érdekében, hogy a 'levéltovábbítás ideje csök­kenjen, felújítják a gépkocsipar­kot, rendbehozzák a járműveket. Gondoskodnak a vidéki postah va- tal'ok helyiségeinek szépítéséről is. Képek, függönyök, virágok te­szik majd barátságosabbá a köz­ségi pos leépülj eteket. Megindul új­ra a postatíszíképzés és mindem nagyobb h.vataliban oktató tiszt működik majd, bogy emeljék a. postai' dolgozóik szaktudását. Horváth László.

Next

/
Oldalképek
Tartalom