Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-19 / 297 szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1952. december 19. Tanácskosik a Népek Békekongreasisusa A MAGYARATÁDI TANÁCSÜLÉS A szerda délelőtti ülés TANULSÁGA A Népek Békekongresaiusa szerdai ütésén Arthur Lundquist, az ülés svéd elnöke bejelentette, hogy napirenden a koreai baktériumháború kérdései szerepelnek. A tanácskozások megkezdése előtt Isabelle Blums belga küldött a kongresszus elnökségének nevében közölte; hogy megalakult és megkezdte munkáját a kongresszus mindhárom bizottsági. A délelőtti ülés első szónoka Adj Ali Ahmed, Algír népének küldötte volt, majd dr. No Jin Huan orvos emelkedett szólásra, akit Korea békeszerető és hősiesen harcoló népe küldött el a kongresszusra. No Jin Huan megrázó szavakkal beszélt az amerikaiak koreai kegyetlenkedéseiről. A koreai orvos tényekkel bizonyította be, hogy az amerikaiak a japánok nyomdokain ha ladnak és már hosszú idő óta előkészítették a baktériumháborút. No Jin Huan emlékeztetett, hogy a habarovszki per idején a per vádlottai japán háborús bűnösök voltak, akik baktériumfegyvereket alkalmaztak Kína lakossága ellen — az amerikaiak a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére sem adták ki a szovjet hatóságoknak a baktériummal gyilkoló japán háborús bűnösöket. Hogy miért, az nyilvánvaló; szükségük volt rájuk. Ezek a gyilkosok ma, az Egyesült Államok szolgálatában állnak. A koreai küldött a továbbiakban elmondotta; a kureai csapatok fogságába esett Elnök úr! Tisztelt kongresszus! Engedjék meg, hogy a koreai kérdés vitájához szóljak hozzá, mint a magyar nép fia, amely mély aggodalommal figyeli a koreai háború erőszakos folytatását és mint olyan ember, aki újságíróként 14 hónapot töltött Koreában. Majdnem végig ott voltam Keszonban, a fegyverszüneti tárgyalások tartama alatt. Ott voltam 11951 augusztus 22-nek éjtszakáján is, amikor az amerikai légihaderő bombázta a keszoni semleges övezetet és ezzel két hónapra megszakította a tárgyalásikat. Ott voltam az idén télen és tavasszal a bak- ériumtámadás megkezdésekor. Mint ismeretes, az amerikai katonai és politikai vezetők azt állítják, hogy baktériumtámadás sohasem létezett. Én csak annyit mondhatok, hogy az idén március 7-én Phenjantól 28 kilométernyire, Szonori faluban saját magam találtam élő legyeket a szomszédos folyó jegén, kolerával fertőzött legyeket, amelyeket az amerikai légihaderő tíz nappal korábban dobott le és ezek a különös legyek túlélték a fagyot, a hideget, az irtási kísérleteket, ott nyüzsögtek, éltek és párzottak a jégen a szemem láttára. A hosszúra nyúlt fegyverszüneti tárgyalásoknak csak egyetlen szakaszát szeretném kiemelni; ez év júliusát. Hónapokig tartó merevség és huzavona után idén július elsején H.'rrison tábornok, az amerikai fegyverszüneti küldöttség vezetője kifejezte azt a készséget, hogy olyan megoldást találjanak, amely „észszerű mértékben eleget tesz mindkét fél kívánságainak”. Ez a hang különbözött attól a hangtól, amelyet az amerikai küldöttség akkor már hosszú idő óta használt. Nam ír tábornok a koreai és kínai küldöttek nevében azonnal zárt megbeszéléseket javasolt, hogy mindkét fél engedményeket tegyen és elérjék a fegyverszünetet. És a megbeszélések kellős közepén, amikor arról volt szó. hogy mindkét fél valami engedményt tegyen, amikor több mint egy esztendő után feltűnt a láthatáron a fegyverszünet, megkötésének lehetősége, akkor július 11-én és 12-ére virradó éjt. szaka az amerikai légihaderő e háború legpusztítóbb légitámadását intézte Phenjan ellen. A város közepén voltam a támadás alatt egy domb belsejébe yájf óvóhelyen. Az egész domb szinte hullámzott fölöttünk. Amikor hajnalban feljöttem a föld színére, iszonyatos kép fogadott. Mindenfelé vad tüzek lobogtak, a lángok felnyúltak az égig. Mindenfelé halottak hevertek, arccal a földre borult, zilálthajú öregasszonyok, széttépett gyermekek, emberi testrészek az utca porában, halottak és halottak százával és százával mindenfelé. Azon a napon és azon az amerikai katonák arról vallottak, ■hogy külön kiképzést kaptak a baktériumfegyverek alkalmazására. Rámutatott, hogy az amerikai imperialistáknak e borzalmas fegyver bevetésével két céljuk volt; tömegesen irtani Korea, népét és kipróbálni a baktériumfegyverek hatékonyságát. Várjuk a koreai háború befejezését — mondotta — és követeljük a világ népeivel együtt a baktériumfegyverek és minden tömegirtásra alkalmas fegyver betiltását. Biztosak vagyunk abban, hogy a Népek Békekongresszusa ezen a téren is betölti történelmi jelentőségű feladatát — mondotta végül No Jin Huan. A kongresszus részvevői nagy tapssal fogadták a koreai küldött beszámolóját. A következő három, szónok az 1952 elején Koreában járt nemzetközi tudományos bizottság tagja volt. Nagy taps fogadta a szónoki emelvényre lépő dr. Csen Ven-kuit, a bakteriológia kínai professzorát, a Koreában harcoló, kínai önkéntes csapatok egészségügyi vezetőjét. Csen Ven-kui közölte, hogy a kínai küldöttség- dokumentumfilmét és tudományos felvételeket hozott magával Becsbe a Népek Békekongresszusára, hogy tényekkel győzze meg a még kételkedőket a baktériumháború borzalmas valóságáról, az amerikai imperialisták embertelen, tetteiről. Méray Tibor beszéde éjtszakán több mint hatezer embert öltek meg az amerikai bombák Phenjanban. Mi értelme volt ennek a tömeggyilkos Ságnak? Csak egy módon le'het megmagyarázni: az amerikai tábornokok és politikusok nem mondhatták ki nyíltan a tárgyaló- sátorban, ezért ártatlan asszonyok és gyermekek vérével festették a körmi földre.- nem akarnak fegy. verszünetet, nem akarnak békét Koreában. Azt az iszonyattal terhes éjtsza- lcát követően egy fiatalasszonyt hoztak be az egyik koreai kórházba. Cső Pjong Szánnák hívták, 25 éves volt. Arca, a szeme, a keze, a melle teljesen elégett, csupa seb volt. Napalm-bombát dobtak rá. Napalmbombát, ^melyet Eden angol külügyminiszter úr állítása szerint csak a frontokon és csak katonák ellen használnak. Ez az asz- szony miután magához tért, beszélgetésünkkor azt mondta nekem: ,,El akarok menni Amerikába! Meg akarom mutatni arcomat az ameri- kai asszonyoknak, a kisfiámat az amerilcai anyáknak, hogy borzadjanak meg és a szégyen égesse jobban az arcúkat, mint az én arcomat a napahnbomba." Ez a szerencsétlen asszony nem mehet el Amerikába és nem mutathatja meg arcát az amerikai anyáknak. De elhoztam ide, a Népek Békekcngresszusa elé ennek az asszonynak a fényképét. Elnök úr, hadd tegyem le az ön asztalára. Hadd kérjem meg az amerikai küldötteket; vigyék haza ezt a fényképet, mutassák meg az amerikai asszonyoknak, hogy borzadjanak meg, hogy ébredjenek rá: mit követnek el az ö nevükben is nap mint nap a koreai asszonyok és anyák ellen. De idézni szeretnék egy másik dokumentumot is, amely a front túlsó oldaláról, pontosabban: a frontvonalról került a kezembe. Egy verset kívánok idézni. Ezt a verset egy koreai katonától kaptam, a vers írója azonban nem ő volt, hanem. Edgar Smith amerikai katona, a 7. hadosztály 17. ezredéből. A koreai katona elmondta, hogy a fronton elesett Edgar Smith iratai között találta ezt a verset tavaly novemberben. A vers szövegében lehetnek kisebb hibák, mivel Edgar Smith vére átitatta a papirost és néhány szó pontos ki- betűzését lehetetlenné tette. A vers így hangzik: Az ég oly kék, — A tenger szabadon morajlik, — A karom oly üres, — Vágyódom, vágyódom utánad, — Oly távol egymástól, — De szívemben oly közel.. — Hazaszálló gondolataimra, — Megin. dúlnak a könnyeim, — Oh, ezek az álmatlan éjtszakák, — Sírni kezdek, — Ülök és visszagondolok — Az elmúlt napokra, — Szerelmes bájaid, — Amelyeket imádok — .—• A -kongresszus tudomására hozzuk — mondotta —, hogy a baktériumháború tovább folyik. Az amerikaiak, nem csak azért vetet ték be a baktériumfegyvereket, hogy Kina és Korea népét pusztítsák. E tettük az egész világot veszélyezteti. Ez a baktériumháború kísérlet egy következő ‘háború számára is. A következő felszólaló dr. Zsukov- VerezsUyikov szovjet tudós, ismertette azokat a módszereket, amelyekkel az amerikai támadók el akarták terjeszteni a ragályt a megtámadott országban. Lahtelá finn parasztifjúsági vezető után Eugenie Cotton asszony, francia küldött, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke szólalt fel a világ asszonyai nevében. Eugénie Cotton, a világ asszonyainak százmilliói nevében követelte a háborúk azonnali megszüntetését és békeegyezmény megkötését az öt nagyhatalom között. Szavait nagy taps fogadta. A taps tovább fokozódott, amikor Eugenie Cotton átnyújtotta az elnökségnek az asszonyok béketörekvéseit bizonyító aláírásokkal teli könyveket és füzeteket. Ktosziewicz lengyel és Badeka indiai küldött után a délelőtti ülés utolsó szónoka Méray Tibor, a magyar küldöttség tagja, a „Szabad Nép” Koreában járt munkatársa volt. Hamarosan enyemeic lesznek, — Mindörökre. Edgar Smith amerikai katona holtan fekszik valahol Koreában. Vágyaira, reményeire, álmaira, a boldogító mindörökké’'-re az amerikai hadigépezet kegyetlen és fe. kete hellója rámondta a „soha már”-1. Miért kell az Edgar Smíth- eknek hazájuktól távol és egyre nagyobb számban elpusztulniok? Miért kell idegen földben szétesni csontjaiknak? Miért nem lehetnek boldogok otthon, békében azzal, akit szeretnek? Majd a továbbiakban így folytatta; — Itt ülünk együtt ebben a teremben, azoknak a népeknek képviselői, amelyeknek az amerikai háborús őrültek az áldozat szerepét szánták és azoknak a népeknek a képviselői, amelyek ugyancsak áldozatokká válnának, de előbb más népeket kellene kiirtaniok. Mi tudjuk azt. hogy nincs nép, amely megtűrné, hogy legyilkolják és kirabolják. És mi bízunk abban, hogy nincs nép. amely vállalná á bérgyilkosok végzetes szerepét. Bízunk abban, hogy Amerika népe sem kíván sein a gyilkosok, sem a felbujtók, sem a fosztogatók becstelen útján járni. Fogjunk össze valamennyiem, akiknek keze nem véres az asszonyok és gyermekek vérétől. Fogjuk le együttesen a véres és szennyes kezeket. írjuk ki a falakra és véssük az emberi-lel j kekbe, váltsuk valóra Koreában és' az egész világon a mi emberi jel-1 szavunkat; a békét. ^ £ A magyar küldöttség teljes egészében támogatja az angol, kínai, indiai, koreai és egyéb küldöttségek javaslatát: azonnal szüntessék be a tüzelést Koreában. Minden megoldatlan kérdést — beleértve a hadifoglyok hazatelepítését, Korea egyesítését, az idegen csapatok kivonását az országból — oldjanak meg az érdekelt országok békési tárgyalás útján. De előbb, most, azonnal szüntessék be a tüzet! Közeledik a karácsony, amelyet a béke és szeretet ünnepének szoktak nevezni. Közeledik a harmadik karácsony azóta, hogy Mac Arthur tábornok megígérte katonáinak _ a hazatérést és küszöbön az új év. Követeljük mi, száz nép küldöttei; érjen véget a vérontás. némuljanak el a fegyverek, a bombák és az ágyuk Koreában, még ebben az esztendőben. Méray Tibor beszédét hatalmas taps fogadta. A különböző nemzetek képviselői melegen kezetfogtak a magyar újságíróval, érdeklődtek a koreai élményei felől. A hallgatóság soraiból igen sok, könnybe- lábadt szemű anya lépett hozzá, akiket mélységesen meghatott a koreai anyák szenvedéséről szóló beszámoló, s akik felháborodva és a gyermekek életének határtalan féltésével ítélték el az amerikai gyilkosok gaztetteit. A falu életében nagyjelentőségű a ‘havi tanácsülés. A tanács vezetőinek, a tanácstagoknak és a dolgozók legszélesebb rétegének lehetősége van a hibák feltárása-, ra. A végrehajtó bizottság beszámol választóinak a két tanácsülés között végzett munkáról. A tanácsülések mutatói annak, hogy milyen a kapcsolat a tanács és a dolgozó parasztok között Magyar- atádon december 13-án tartották a tanácsülést, amelyen 53 dolgozó vett részt. Ta.rr Lajos elvtárs, népművelési ügyvezető beszámolt a Szabad Föld Téli Esték tapasztalatairól. Hangsúlyozta, hogy az előadásokat a rossz szervezés következtében a dolgozó parasztok kevesen látogatják. Népnevelőmunka nem volt, csupán dobolással akarták biztosítani az előadások látogatottságát. Ez a módszer nem ‘bizonyult jónak. Feladatként jelölte meg: biztosítani kell a dolgozók részvételét a Szabad Föld Téli Esték előadásain. A hozzászólás alkalmával Vár- vízi Dezső tszes-fag bírálta a tanács vezetőit, mert nem mutattak példát a dolgozó parasztoknak. Harangozó Ferenc elvtárs elmondotta, ‘hogy kormányzatunk milyen nagy gondot fordít » dolgozó parasztok továbbtanulására. Hangsúlyozta, hogy a tsz tagjai rendszeresen látogassák az elő adásokat, mert ez segítséget nyújt munkájukhoz. Biró István tanácstitkár a végrehajtó bizottság munkájáról számolt be. Ismertette a begyűjtési eredményeket. A község kukorica, burgonya- .és naiprafongóbeadási kötelezettségét 100 százalékon felül teljesítette. Arról tanúskodik ez, hogy a dolgozó parasztok többsége becsülettel teljesítette az állam iránti kötelezettséget. Megdicsérte Biró László és Bertalan Károly tanácstagokat, akik példamutatásukkal kiérdemeltek a dolgozó parasztok bizalmát. Majd a hiányosságokról beszélve rámutatott arra, hogy még 40 hátralékos gazda van a községben, mint például Hidieig Pál, Zs. Varga József. A feladatck istmertetéséméüj hangsúlyozta, hogy a hátralékosokkal szemben szigorúan alkalmazni kel! a törvényt. Rámutatott, hogy azok,, akik becsülettel teljesítették a beadást, megkapják a vágási engedélyt, terményfeleslegeiket szabadpiacon értékesíthetik. Majd az őszi mezőgazdasági munkákról beszélt. — A késedelem abból adódik •— mondotta —, bogy a mezőgazdasági áilpndó-bizottság nem vette ki részét a munkából. A tsz vezetősége rosszul szervezte meg a munkát, nem használták ki a gépeket, így az őszi mélyszántást csg.k 45 százalékra végezték el. Lemaradtak a kenyérgabonavetéssel is. A pénzügyi terv teljesítését értékelve elmondotta, bogy a tanácstagok közül többen példát mutattak. A községi terv teljesítésben azonban lemaradás mutatkozik. Bírálta a pénzügyi állandó-bizottságot, rámutatott a munka megjavít ási módijára.'. A beszámoló után Horváth István és Harangozó Ferenc szólalt fel. A tanácsülési beszámolót gondosan készítették el, ez emelte a tanácsülés színvonalát. A tanácsülés hiányossága azonban, hogy kevés volt a hozzászólás, s nem hoztak határozatot a munka megjavítására. A kővetkező tanácsülésre jobban kell felkészülni. A tanács vezetői ismertessék a tanácstagokkal a napirendi portokat, hogy felkészülve, jó hozzászólásaikkal, bírálataikkal nagyobb segítséget nyújthassanak a tanácsnak. Részleteiben is teljesítsék a begyűjtési tervet Juta községben Juta község kukoricából 117, burgonyából 112 százalékra teljesítette begyűjtési tervét. A dolgozó parasztok valamennyien becsülettel eleget tettek hazafias kötelezettségüknek. Tudják, hogy a beadási törvényt a dolgozó nép hozta, azért is tartják tiszteletiben. Egyetlen becsületes dolgozó paraszt sem adósa az államnak Juta községben. Sokan vennak, akik a kötelezettségen felül adtak be terményt, mint Tarr Ferenc 8 holdas, Dekker János 9 holdas, Kiss Já-’ nos György 7 holdas dolgozó paraszt. A kulákok viszont, dolgozó népünk esküdt ellenségei szabotálják a beadást. A múlt rendszerben is kibújtak a közteherviselés alól, ma megint a becsületes dolgozó parasztokat akarják megká rosítani, a nép államát gyengíteni. A községi tanácsot terheli ezért a felelősség; a tanács vezetőit, akik engedékenységet tanúsítanak a kupakokkal szemben, megalkuvó módon elengedik tartozásaikat. Arra a helytelen álláspontra helyezkedtek, hogy ,,a község globálisan már teljesítette a beadást, így nem ,baj, ha a kulákok nem is tesznek eleget a kötelezettségüknek”. A törvény súlyos megsértését jelenti az ilyen cselekedet, a kulákok pártolása. Rákosi elvtárs felhívta a figyelmet erre a helytelen nézetre. ,, ... erősen lemaradt a kulákok teljesítése, ami arra mutat, hogy a tanácsok munkájában még mindig sok a megalkuvás”. Rákosi elvtárs megállapítása vonatkozik a jutái tanács vezetőire, akik megsértették pártunk parasztpolítiká- ját: egy kalap alá veszik a kulákokat a dolgozó parasztsággal. A tanácsvezetők ,,jó fiúk" akarnak maradni a kulákok szemében, nyájaskodnak a kulákokkal szemben. Péter József kulák a tanács- titkárt „elvtársnak” szólítja, még tréfálkozni is szokott a tanácsházán. Szulimán József tanácstitkár úgy vélekedik a kulákokról, mint a falu „legszegényebb” embereiről, akiknek már semmijük sincsen és ez „feljogosítja" arra, hogy a kulákok tartozásait csupán jószívűségből ne hajtsák be. Juhász Antal kulák már a múlt évben sem teljesítette a beadását, most a hátralékkal együtt 62.82 mázsa búza, 1.86 mázsa rozs, 10.75 mázsa árpa, 14 75 m‘ázsa kukorica, 8.30 mázsa napraforgó, "8.93 mázsa burgonya, 67 kiló bab, 4.20 mázsa hízottsertés, 3.72 mázsa vágómarha, 307 darab tojás, 38.10 kiló baromfi és 38 ezer forint tartozása van. A községi tanács az összes hátralék után 3168 fpjynt kártérítést vetett ki. A tanácstitkár ezt is csak formálisan tette, „hisz úgysem hajtják be" tőle a tartozást, mert szerinte „nem lehet a kulákon 'behajtani". Az ilyen opportunizmust látva a dolgozó parasztok jogosan követelik a kulákok felelősségrevoná- sát. A kulákhátralékok nagyban akadályozzák a községet abban, hogy a* beadási tervet részleteiben is teljesíthessék. A tanácsnál a kupakoknak hamis igazolásokat adnak ki. 1952 július 11-én pl Péter Lajos cséplőgépes, 23 holdas kuláknak azt igazolták, hogy „középparaszt". Az ilyen kulákmentegetésnek az eredménye, hogy a kulákok letűnnek a nyilvántartásról, „középparasztokká válnak". A községi tanács vezetői változtassanak helytelen munkájukon, lépjenek fel a szabotáló kuláko'k - kal szemben a törvény teljes szigorával, Ne legyenek a kulákokkal szemben engedékenyük, büntessék meg őket, a hátralékokat és a kártérítést hajtsák be. A pártszervezet vonja felelősségre a megalkuvó tanácsvezetőket. Leplezzék le a beadást szabotáló kulákokat, mint a dolgozó parasztság ádáz ellenségeit. A pártszervezet ellenőrizze a tanács munkáját, ne tűrje meg, hogy a kulákokat mentegessék. Biztosítsák, hogy a község hiány nélkül teljesítse minden részletében a begyűjtési tervet, hogy a község dolgozói méltón ünnepeljék december 21 -et.
