Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)
1952-12-16 / 294 szám
1 Kedd, 1952. december 16. ,-L v«* - * *:*. :<&■} mmaummmmm SOMOGYI NÉPLAP 3 Rákosi Mátyás eivtárs beszéde im országgyűlés megnyitásán (Folytatás a 2. oldalról.) Hasonló tempójú az a'cél-nyersvas, az acél és villamosenergia, a cement és a többi alapanyagok termelése is. Ismétlem, a felemelt ötéves tervünk által előírt ütemnek gyáriparunk fejlődése a harmadik tervesztendő véigén egészéiben megfelelt és nehéziparunk fejlődése ezen belül valamelyest meg is haladja a feliemelt 'terv áltál előírt tempót. Megjegyzem, hogy 'az amerikai sajtó, élén a „New-Yprk Times", gazdasági eredményeinkkel1 kap - csolatiban szerényen arról beszél, hogy Magyarország gazdasága csődbe jutott. Az imperialista éhes disznó makkal álmodik. Széntermelésünk fej lődésének irama a kapitalista országokéhoz képest még így is gyors. Az egy főre eső széntermelés 1938-hoz viszonyítva Magyar- országon megkétszereződött, Angliában viszont, melynek bányáit semmiféle hadíkár nem énte, még ma sem érte el az 1938-as szintet, Nyugat-Németországiban ’pedig az utolsó békeév 75 százaléka alatt van. Az egy főre eső széntermelés Magyarországon az idén 40 százalékkal magasabb, mint Franciaországban. Széntermelésünk úgy felfejlődött, hogy az idén minden mázsa búzára 11 mázsa szenet termeltünk. Mindez persze nem jelentheti, hogy tervünket a szén- termelés terén is pontosan ne teljesítsük és ne feszítsük meg minden erőnket e fontos alapanyagunk termelésének tervszerű fokozására. Olajtermelésünk is felfelé ívelő vonalat mutat, de itt is van egy kis lemaradás a terv mögött. Ennek óka az, hogy az új olajmezők termelését vissza kellett tartani, mert még nem tudtuk elég gyorsan biztosítani az olajforrásokthoz szükséges szállító eszközöket. A magyar ipart az 1952. évi terv jó befejezése mellett az 1953-as évi terv foglalkoztatja. A jövő esztendőre- iparunk termelését 16 százalékkal akarjuk megemelni. Annak a oél'kitűzésünknelk megfelelően, hogy elsősorban az alapanyagok termelését növeljük, a szén, a nyersvals, az acél, a nyersolaj termelése ennél sókkal magasabb lesz. 'A széntermelést 4.6 millió tonnával akarjuk megemelni. Ez a szám 24 százalékos emelést jelent. Hogy milyen gyorsiramú ez a fejlődés, annak jellemzésére megemlítem, hogy az idei és a jövő év széntermelésének emelkedése nagyobb, mint az 1938-as esztendő egész széntermelése. A szenek közül legjobban a kokszolható fekete sdén termelését fejlesztjük. A terv itt majdnem 50 százalékos növekedést ír elő. Acél, nyersvasunk termelése 44 százalékkal növekszik Az elektroacél 28 százalékkal •nő. 'Nyersoláj'terme.lésiünket 25 százalékkal fogjuk fokozni. Alumi- niumtermelésünk 51 százalékkal nő. Tímf öldfermelésünk 27 százalékkal emelkedik. Ezek a” számok azt mutatják, hogy tovább folytatjuk ipari termelésünk alapanyagainak fejlesztését. Ezek a célkitűzéseik magasak, de elérhetők, sőt túltéljasíithetők. Az új tervesztendő jó megkezdésének egyik előífeltétele, hogy a hátralévő két hétben azoík az iparok, amelyek le vannak maradva a terv teljesítésében, ezt a lemaradást erejük teljes megfeszítésével behozzák. Emellett különösen nagy súlyt kell 'helyezni arra, hogy ne ismétlődjék meg az elmúlt esztendő utolsó hónapjának az a hibája1, hogy minden erőt csakis a tervév befejezésére összpontosítottak és emiatt elhanyagolták a januári termelés előkészítését, melynek következtében a januári termelés erősen elmaradt a decembeTervteljesítésünket hátráltatta, hogy a szocialista munkaverseny kérdéséit helyenként elhanyagolták. A gépek j óbb 'kihasználása, a munka jó megszervezése, a munkafegyelem terén is még mindig sok a kijavítani való. Tervteljesítésűnkre hátrányosan hatott iki az idei aszály, melyre a mezőgazdaság taglalásánál részletesen kitérek. Emellett azonban azok a gazdasági célok, melyeket tervünk az 1952-es évben célul kitűzött, reálisnak mutatkoztak és hála munkásaink .és értelmiségünk közös erőfeszítésének, lényegében megvalósultak. Jelentős lépést tettünk előre azon az úton, hogy hazánkat iparral rendelkező mezőgazdasági országból, fejlett mező- gazdasággal rendelkező ipari országgá változtassuk. A tervnek megfelelően gyorsabban nőtt iparunknak az a szektora, amely a termelőeszközöket gyártja, mint a fogyasztási javakat gyártóé. Az 'arány 1953-ban a kettő között 60:40 lesz. Iparunk koncentráltsága, összpontosítása gyorsan nő. A gyáriparban ez a fejlődés úgy mutatkozik, hogy míg 1938-.ban egy üzemre 91 munkás jutott, most már egy üzemben 525 munkás dolgozik. Ezer munkásnál többet foglalkoztató vállalatokban dolgozik ma már a munkásság majdnem fele, 48.7 százaléka. Áz olyan ipari és mezőgazdasági üzemek, melyeiknek munkás- és alkalmazott létszáma .meghaladja az ezret, 'több mint 200. Az ötéves terv folyamán irányt vettünk arra, hogy az ipart decentralizáljuk, vidékre helyezzük le. Ennek első eredményei abban mutatkoznak, hogy 1938-ban az ország gyáripari munkásságának 62.3 százaléka volt Budapesten, ma pedig 56.7 százalékai. A vidék iparosodását mutatja, hogy 1938-ban 100 százaléknak véve, az ipari munkásság száma Pest és Bács- Kiskún megyében 456, Szolnok megyében 312, Fejér megyében 306, s Hajdú, Bihar, Heves, Komárom megyében is megduplázódott. A tervgazdálkodás folyamán a koncentráció azzal járt, hogy 1938-ban meglévő 3.900 vállalat helyett, melyeknek 87 százaléka 100 munkásnál kevesebbet foglalkoztatott, az idén 1339 vállalat maradt, amely azonban majdnem íkétszerannyi munkást foglalkoztatott, mint 1938-ban. rihez képest és rossz hatása hosz. szú hónapokon át mutatkozott a tervteljesítés számaiban. A mi iparunk általános hibája még mindig, hogy nem tud egyenletesen, ritmikusan termelni. A hónap eiső dekádjában nagy a lemaradás, amit az utolsó dekádban túlórázással, rcibammunkávál igya keznak behozni. Hasonlóan ismétlődik a negyedévi terveknél. Jelentkezik ez az egész esztendő termelésében, ahol az év elején történt lemaradást -a terv.év végén kapkodó munkával, túlórázással igyekeznék pótolni. Külön hatalmas feladat vár, mint mondottuk, az alapanyagok iparaira, a szénbányászatra, a kohászatra és az energiatermelésünkre. A szénbányászatban biztosítani kell végre, hogy a gépesítés teljes súlyával érvényre jusson, megszűnjön az idegenkedés azoknak a bänvp (Jepeknek a használatától, amelyek a bányász niéhéz munkáját vannak 'hívatva megkönnyíteni cs a termelékenységet növelni. Az a feladat, melyet szénbányászatunk elé jövő évre kitűzünk, arra kötelezi a bánya- éts energiaügyi minisztériumot, hogy az ez évben tapasztalt hibáik kiküszöbölésével teljes erővel készüljön fel a jövő évi termelésre. Tudatosítanunk kell a bányaipar felfejlesztésének jelentőségét a bányászok között és gondoskodnunk kell, hogy pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja, a szakszervezet, a DISZ a maguk részéről szintén megfeszítsék erejűiket, hogy e célok elérését biztosítsuk. Nemcsak több szenet kell a jövő évben •termelnünk, de jobbat is. Gazdasági életünk fejlődése szükségessé tette, hogy az egyes területek jobb átfogása céljából n nagy minisztériumokat kisebbekre bontsuk. Ez a módszer jól bevált és tovább fogjuk folytatni. Jelenleg; három ilyen minisztérium v'an szervezés alatt: a vegyi- . ipari minisztérium, melynek létre- • hozását gyorsan növő vegyiparunk Keszi szükségessé, a felsőoktatási jmíniísztériitijm, mely 27 egyetemünI ket és főiskolánkat fogja össze és a kohászati minisztérium, amely j kohászatunk fejlődésének ütemét I van hívatva meggyorsítani. Ezeknek a szervezés alatt lévő minisztériumoknak költségvetése már a ^pénzügyminiszter elvtárs előter- ij jesztésében szerepel, j A vaskohászat fejlesztésének gyors üteme megköveteli, hogy mir előbb üzembe helyezzük a SztáJin- Vasműí, meg kell gyorsítanunk a Diósgyőri Kohászati Üzem rekonstrukció,iát. Üzembe keli helyeznünk űj nagy villamos erőművünket. be kell fejeznünk az In-otai- Erőművet. Mindezzel a nagy ipari építkezésekkel párhuzamosan meg kell építeni az ott dolgozók számára a lakásokat. Az alapanyag-ipár fejlesztésével párhuzamosan növelnünk kell az építőanyagiipart, különösen a cementipart és be kell fejeznünk az építés * alatt lévő' • új cementgyárakat. Mint speciális feladat jelentkezik, hogy különös súlyt fektessünk azoknak a nagyüzemeknek terjtel- jesítésére, amelyek] külkereskedelmünk, exportunk szempontjából bírnak különös fontossággal. Az aszály következtében, mint erre rá fogok térni, erősen lecsökkentettük mezőgazdasági termékeink, exportját és nagy mennyiségben importálunk takarmányt Ha nem akarjuk, hogy a külkereskedelmünkben történt változások ' következtében csökkenjen, a külföldről jövő nyersanyag- és gép-importunk, akkor az így előálló hiányt az ipari exporttal kell pótolnunk. Ezért különösen fontos, hogy az olyan országos jelentőségű vas- é: gépiipari nagyüzemek, mint a Ganz Vagon, a MÁVAG, a Beloiannisz, a Gheorghiu Dej hajógyár, a Győri Vagongyár, melyek nemcsak ex port szempontjából, de szocialista iparunk .fejlesztésénél is jelentő sek, feltétlenül telje -útsék, sőt lehetőleg túlteljesítsék tervüket. Gyakran tapasztaljuk, hogy gyáraink húzódoznak az exportra menő rendelésektől. Ez a helytelen politika természetesen megbosszulja magát, mert hisz ugyanezeknek az. üzemeknek nyersanyag- és gép- látása jelentékeny részben attól a behozataltól függ, melyet az exportunk, árukivitelünk tesz lehetővé. Ismétlem, ezen a téren változtatni kell az eddigi káros és helytelen gyakorlaton. Változtatni kell azon is, hogy a mennyiségi számok elérése érdekében elhanyagolják a minőséget. Nekünk terveinket nemcsak rv. nnyiségileg, de minőségileg is meg kell javítanunk. Meg kell javítanunk népgazdasági tervezésünk munkáját, mert ezen a téren is az 19-52-es év folyamára komoly hiányosságok mutatkoztak. ■ Gazdasági életünknek még nem erős oldala a tervfegyelem, amit a tervüket n m teljesítő iparok és üzemek nagy száma mutat. Gazdasági vezetőink, igazgatóink egyre, sze a nehézségek láttán gyakran megtorpan, nem mer keményen kiállni, nem követeli meg a fegyelmet, a takarékosságot, a, minőséget, igyekszik a munka könnyebb végét fogni. Nem szereti, ha a hibákra rámutatnak. ezért elfojtja az alulról jövő kriptáéit. Ezek a je. Waségek népi demokráciánk más területén is megvannak, s mindenütt fel kell lépni ellenük. És harcolnunk kell az önelégültség, a látszateredményekkel való hivalkodás, a gondatlanság, az éberség hiánya ellen, az e’Jen a meg- nyugvó hangulat ellen, hogy a dolgok-úgyis jól mennek. Ha nem lépünk fel az ilyen jelenségekkel szemben, nem fogjuk az előttünk álló feladatokat jól megoldani. Végül feltétlenül meg kell javítanunk biztonsági! berendezéseinket és gondoskodnunk kell arról, hegy mitníd'- azolcat a rendszabályokat, melyeket dolgozóink egészségvédelmére hoztunk, pontosan be is tartsuk. Ezt a kérdést az idén ismételten felvetettük, de meg kell vallani, hogy eddig nem sikerült megfelelő eredményt., vagy éppen fordulatot ezen a téren elérni. Ezért fokozottan meg kell követelnünk minisztériumainktól. igazgatóinktól, hogy a biztonsági berendezéseket, az egészségvédelmi intézkedéseket megvalósítsák. Pártszervezeteink, szak- szervezeteink, DISZ-istáink, egyik legfontosabb feladata legyen az üzemekben, hogy ezeknek a rend- ■zabályokn'ak a megvalósítását ellenőrizzék és lépjenek ' közbe ott, ahol e téren mulasztást tapasztalnak. Jövő évi tervgazdálkodásunk megvalósítására 146.000 új munkaerő beállítása válik szükségessé. Ez a szám-mutatja, hogy a munkaerőszükséglet messze túlhaladja a felnövő munkaképes évjárat számát. ÉT demes ezzel kapcsolatban rámutatni arra, hogy Angliából, amely pedig büszkén „jóléti államnak” nevezi magát, ennek a2 év- iitk első felében százezer; ember vándorolt ki, mert nem tudta megélhetését otthon biztosítani. Olyan gazdag országban, mint Hollandia, áliami segítséggel és támogatással küldik évente külföldre a kivándorló ifjúság tízezreit, mert az országban nem tudnak számukra munkát és megélhetést biztosítani. Az 1952-es termelési számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják Mutatják ipari munkásságunk és technikai értelmiségünk jó munkáját is. De amikor az eredményeket felsoroljuk, hálásan kell megemlékeznünk arról a sokoldalú, önzetlen segítségről, melyet felszabadítónk, a baráti Szovjetunió változatlanul nyújt nekünk. A szovjet tapasztalatok kimeríthetetlen tárháza szinte korlátlanul rendelkezésünkre áll és felbecsülhetetlen támogatást . jelent szocialista építésünkben. Fokozódik annak a kölcsönös segítségnek jelentősége is, mely népi demokráciánkkal egyre inkább nő és amely egyre komo- lyabb segítséget jelent gazdasági fejlődésünkben. Mezőgazdasági termelésünk alakulása Hátérek most mezőgazdasági termelésünk alakulására. Növénytermelésünket rendkívül hátrányosan befolyásolta a kedvezőtlen időjárás és ennek következtében a mezőgazdaság eredménye jelentősen elmaradt tervelőirányzatunkhoz képest. Ismeretes, hogy májusban hosszantartó _ erős fagyok voltak, június végétől1 kezdve pedig hét héten keresztül olyan aszály és olyan hőség^ uralkodott, amelyre a Meteorológiai Intézet megállapítása szerint ebben a században nem volt példa-, ősszel viszont októberi és november hónapokban majdnem kétszer annyi eső esett, mint a.sokévi átlag. A fagy és az aszály kedvezőtlenül befolyásolta a gabonatermést és rendkívül nagy károkat okozott a kapásnövényekben. Az őszi esők zavarták a betakarítást, megnehezítették az őszi vetést, a mélyszántást, a jövő tavaszi munkálatok megfelelő előkészületeit. A károk, amelyeket a rossz időjárás okozott, kapitalista időkben katasztrófát jelentettek volna, mint ahogy katasztrófát jelentenek a szomszédos Jugoszláviában, ahol most valóságos éhínség dúl és a paraszt,ok százezrei jutnak koldusbotra. A mi államunk o.zonban a dolgozó nép állama, és mint ilyen, jól szervezett, erős, előrelátó állam, amely egy sor rendszabállyal nemcsak közellátásunkat biztosította, hanem az időjárás okozta nagy.károk dacára gondoskodott népgazdaságunk zökkenőmentes fejlődéséről is. Ézekhez a rendszabályokhoz tartozik, hogy igen jelentős mértékben csökkentettük éle'mi- szerkivitelünket, ugyanakkor baráti országokból, elsősorban a Szovjetunióból jelentékeny mennyiségű takarmánygabonát és abraktakar- m-ányt vásárpltunk Ez lehetővé tét te, hogy csökkentsük a kukorica- és burgonyabeszolgáltatás mértékét és ezáltal enyhítsünk a dolgozó parasztság helyzetén. Több mint háromszáz millió forint értékben meghosszabbítottuk a mezőgazdasági hiteleket és sokmillió forint új támogatást nyújtottunk vetőmagvásárlásra és hasonló célokra. Végül, de nem utolsó sorban mozgósítottuk azokat a tartalékokat, melyeket az előző évben gyűjtöttünk. Ezeknek a rendszabályoknak a segítségév. 1 sikerült elérnünk, hogy bár 1950-ben is szárazság sújtott bennünket, az idei aszály dacára biztosítani tudjuk közellátásunkat. Mindjárt hozzá keli tennem, hogy a- fagykár és aszály mellett is sokkal jobb lehetett volna idei termésünk, ha a korszerű földművelés, a modern agrotechnika szabályait betartottuk volna. Az idén májusban a Német Demokratikus Köztársaságból mezőgazdasági szakértők jártak nálunk. A német elvtársak nem győztek csodálkozni azon, hogy milyen alacsonyak a mi terméseredményeink. Ezeknek az alacsony eredményeknek fő okát a rossz trágyakezelésben láttáik. Lép- ten-nyomon felhívták figyelmünket a helytelen trágyakezelésre, melynek következtében a földbe már értéküket vesztett, gyakran szinte csak szalmából álló trágya kerül. A német elvtársaik véleménye szerint egyedül a helyes trágyázás következtében — melynek végrehajtása úgyszólván semmi befektetést vagy munkatöbbletet nem igényel — 2,5—30 százalékkal meg tudnék emelni terméshozamunkat. Rámutattak ezek az elvtársak arra, hogy kevés figyelmet fordítunk a vetőmag megválasztására, a mélyszántásra. Amikor októberben a Német Do-- mokratikus Köztársaságban jártam, magam is meggyőződtem róla, hogy bár az ottani földek általában gyengébbek, mint nálunk és bár az időjárás az idén a Német Demokratikus Köztársaságban sem volt valami kedvező, mégis holdanként 16.5 mázsa búzát arattak. Csehszlovákiában, amely szintén szenvedett a fagykártól és aszálytól, különösen a szlovákiai részen 13 mázsa volt holdanként az átlagos búzatermés. Mindenki tudja és az újságok számtalan példát hoztak fel rá, hogy nálunk is azok a szövetkezetek és egyéni parasztok, melyek betartották a növényápolás és az agrotechnika szabályait, az idei fagy és aszály dacára, kimagasló eredményeket értek el. Az elmondottakból következik, hogy minden erőnket meg kell feszíteni, hogy emeljük növénytermelésünk és általában mezőgazdaságunk hozamát és igyekezzünk- utolérni e téren a többi, nálunknál haladottabb népi demokráciák eredményeit. Különösen fontos, hogy az idei gabonavetés tervét, melynek teljesítéséhez a rossz időjárás következtében néhány százalék még hiányzik, az utolsó iioldig teljesítsük. A*felszabadulá,s óta ismételten előfordult, hogy az őszi búzát kénytelenek voltunk részbén december végén, sőt január első felében vetni és megfelelő talaj- előkészítés és a kedvező időjárás mellett ez a késői vetés a termés- eredményt alig befolyásolja. Most is azt kell tennünk, hegy az utolsó holdig elvessük mindazt az őszi gabonát, amit tervünk előír. Kedvezőbb képet mutat állattenyésztésünk fejlődése. Ez részben annak következménye, hogy a tavalyi jó termés hatására állatállományunk megnövekedett. A rossz takarmánytenmés következtében most komoly gondot okoz a megnövekedett állatállomány áttelelte, tése. Vigyáznunk kell, hogy a rendelkezésünkre álló takarmányt gondosan őrizzük meg, takarékoskodjunk a meglévővel és -biztosítsuk, hogy az állatállomány addig i3, amíg újra zöldtakarmánnyal táplálhatjuk, ne csökkenjen. Be kívánok számolni a, mezőgazdásággal kaposolatba-ni a falu szocialista átépítésének kérdéseiről is. A termelőszövetkezeti mozgalom az 1952 -es esztendő folyamán egyenletesen és erőteljesen fejlődött A termelőszövetkezetek és csoportok száma 658-cal nőtt, 92.40-3 dolgozó parasztcsalád' 713.500 .kát. hold szántóterülettel lépett a -szövetkezeti termelés útjára. Hazánkban jelenleg 5S15 termelőszövetkezet és csoport működik. A termelő- szövetkezetek szántóföldi területe 2,213.000 kát. hold. Ez az ország szántóterületének 22.8 százaléka. Ehhez hozzájárul még a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdasága, mely 178.000 kát. hold, az crsz-ág szántóterületének 1.8 százaléka. A 318.500 főt kitevő termelőszövetkezeti család kezén van tehát jelenleg az ország szántóterületének 24.6 százaléka, majdnem negyede. A termelőszövetkezetek •összterülete (szántó, szőlő, legelő, stb.) 2,606.-000 hold, összes tagjainak száma 446.900. Az állami gazdaságok szántóterülete 1,190.000 kát. hold, az ország szántóterületé- kát hold, az ország szántóterületének 12.7 százaléka. Ez a szám már meghaladja azt, amit az állami gazdaságok elé az ötéves tervben célul kitűztünk. A növekedés oka részben az, hogy az állami gazdaságok (Folytatása a 4. oldalon.)
