Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-09 / 288 szám

SOMOGY! NÉPLAP »— *mnm ktm—■ Kedd, 1952. december 9.. A z Megismertetem magukat az én Jusztinámmal. De ne nézzen']; kö. rül, úgy se látják meg öt. És te feketeszemöldökü, te feketeszemű ne nevess, hanem inlcább nézz ide az újságra, ami a kezemben tan. Nézzenek csak ide, innen mosolyog rám a feleségem, az arcán olyan nevető kis gödröcskék, mint a mel­lettem álló lányén. Úgy áll, kezét csípőjén tartva, mintha az egész földön ö lenne az első háziasszony, a legjobb gazdaasszony és mintha azt kérdezné; ..Na, ki tud utolérni engem a munkámban?” Az én Jusztinám — és mint ahogy mondani szokás — élettár­sam, az életben utitársam, no és — miijük be — a munkámban ve- télytársa^ is. Ne türelmetlenkedjenek, majd én elmondom, miért tartam vetély- társamnak. Mivel is kezdjem? Hát legyen kívánságuk szerint, elkez­dem az elején Úgy kezdődött, hogy a mi falunkban is megalakult a kai­hoz, Engem akkor rögtön brigád, vezetőnek választottak meg. Mindenki elkezdett dolgozni, mozgott az egész falu. Az emberek teljes mellel lélegeztek, teljes erő. vei dolgoztak és teljes hanggal — nem félve és nem- suttogva — be. szeltek. Az én Jusztinám — bár már akkor is telj?s erővel dolgo­zott — mégis felhangén beszélt. mintha még mindig nem tudná el­felejteni a régi napszámos, szolgai •szokásokat, hát hiába, a jóhoz is hozzá kell szokni! Az én Jusztinám jól dolgozott, az ő kezében égett a munka. Egyszer a kolhozunk elnöke Jusz- tinát csapatvezetőnek javasolta: — Benne teljesen megbízha­tunk — mondta. De itt aztán én tilt'’koztam, — Mit gondol. nincsenek nálunk öntvdatosabb asszonyok? Hiszen az én Jusztinám még a nevét sem tudja aláírni — háborogtam. — Nem baj, majd megtanulja... — válaszolt az elnök. Nem hallgattak rám, s a gyűlé­sen az én Jusztinámat .csapabveze. tőnek választották. Kitűnt, hogy jól tették, -— de én azt csak később értettem meg. Akkor rögtön kije­lentettem; — Hogy ne legyen semmiféle családiasság, vigyék át az én Jusz­tinámat egy másik brigádba. Minden ment a maga útján. Egyszer a kis unokám, Olesz, futva jön haza az iskolából és már az útidról kiabálja: Ma az iskolá­ban nagymamával együtt tanultam. Csodálkozva néztem rá. semmit sem értettem. És Olesz elmondotta, hogy nagymamája (az én Juszti­nám ) elment az iskolájukba és a tanítónőnek elmondta, hogy tanul­ni akar. A tanítónő szívesen fo­gadta; Üljön le közénk nagymama és tanuljunk. És — mit gondolnak? — az én Jusztinám beült az isko­lapadba, bevárta a szünetet, utá­na megbeszélte a tanítónővel, hogy esténként, munka után szeretne tá­rsulni, És így is történt. Ezután munka után hazajött a feleségem, az asztalra tette a vacsorát (de volt (unikor ezt is elfelejtette) és már futott a tanítónőhöz, így ment ez minden >este, Azután az agronámust zaklatta, hívta ki magával a mezőrei — Nézze meg, ez a növény túl hamar kelt ki, vájjon Siern fog meg­fagyni ? Gondolják, hogy az agronómus haragudott? Nem! Sőt mind gyak­rabban járt az én Jusztinámhoz olyannyira, hogy ha Jusztinám fia. tajabb lenne, még féltékeny is let. lem volna rá, de így csak nevettem magamban és azt gondoltam,- hova fog még az én Jusztinám fejlődni? Mondtam is neki: kiváncsi vagyok, hogy az agronómus mire fog meg­tanítani! Váltig erősködtem, hogy ne erre a fiatal agronómusra hall- » gasson, hanem inkább rám. Aztán előttem érthetetlen dolgo. hat művelt « feleségem,- összeszed­te a kályhákból a hamut, az udvar­ról a tyúktrágyát, azonkívül külön­böző szuperfoszfátokat gyűjtött össze •*— egyszóval: a vetés alá’ké­szítette elő a földet. Én sokat zsör­tölődtem vele, az én Jusztinám azonban nem haragudott rám — és ősszel bizony vaJcarhattam\ a fejem, mert e(]y hektárról 600 má­é n J us z tin i zsa krumpli termett. Ilyet még. éle­tünkben nem hallottunk. Ilyet még életünkben nem hallot­tunk. Nem vagyok büszke ember, hf láttam a hibámat és mindenki előtt megcsókoltam az én Jusztinámat, Az agronámust is kértem,' hogy többször jöjjön el a mi brigádunk, ba. Én is megígértem, hogy ezen■ túl rendszeresebben eljárok az ag- ronómvs előadásaira, Htb. Azután elfutottam a kolhozel­nökhöz,­— Micsoda dolog ez — mond. tam —1 egy családban vagyunk és különböző brigádokban dolgozunk? Helyezd vissza Jusztinát az én bri. gádomba-! — Nem lehet — nevetett az el­nök —. hisz fz kész családiasság lenne! (Nem felejtette el az ördög­adta az én szavaimat.) — Különben is — folytatta az elnök — Jusztinát" is brigádveze. tőnek javasoljuk. Jusztinát az értekezleten brigád- vezetőnek választották. Mikor én kétségeimet fejeztem ki vele szem­ben. Jusztina felállt és azt mond­ta.- — Ne félj, Vaszil. nem fog csorba esni a tekintélyeden, én meg majd- megpróbálok veled ver­senyezni. A gyűlés után Jusztina vendég, ségbe hívott az egyik sógoromhoz, aki a. Május 1. kolhoz brigádveze. tője. Ez a sógorom a híres Szavasuk ,brigádvezető, biztosan hallottak már róla, hiszen az■ újságok sokat foglal!;óznak vele. — Miért kívánkozol éppen most a sógorhoz vendégségbe menni? — kérdeztem a feleségemet, — Tőle szeretném megtanulni, hogy egy jó brigádvezetőnek ho­gyan. kell gazdálkodni. Róla akarok példát venni — nem is rólad — válaszolt és ravaszul mosolygott. < — Nekem az én tudásom is ele­gendő, Kell is nekem a sógor tu­dománya. menj egyedül -— vála­szoltam Ív: tagosán és magamban arra gondoltam, hogy kicsit túl ko­rai Jusztinám büszkesége. Jiysztvna elment egyedül. Eltelt két nap és még nem jött haza. Gondoltam, elmegyei: érte . magam. A Május í. kolhoz irodájában ér­deklődtem, hogy nem látták.e a fe­leségemet? ,— Láttuk!.— mondták. Szavcsuk brigádvezetővel ment, el a lovak istállójába'. Az istállóban azt vála­szolták kérdésemre: Valóban itt volt, de most a földekre ment Szavasukkal, Futok a földekre, haraggal a szívemben. A földeken a sógort egyedül találtam. — Na mi az, jöttél tanulni? — kérdezte, — Ne beszéljetek nekem tudo­mányról, hol van Jusztinám? A sógor megrántotta a vállát; — Elment haza. Most, nemrég, Látod. ott fehérük a távolban « kendője. Futottam utána. Nagyon hara­gudtam. Na, gondoltam, most min. dénárt megfelelsz. Azért is, hogy két napig a sógornál voltál, azért is. hogy ez alatt a két nap alatt nem ettem főtt ételt, csak kenyé­ren élleni. Az én brigádomnak a földjénél értem utói, éppen cikkor, amikor lehajolt és a kezével a földön ka- pargált valamit. A számat m-ég ki sem tudtam nyitni, amikor felegye­nesedett és szigorúan mondta: ■— Milyen brigádvezető 'vagy, hogy ilyen rosszul szántott föld- jcid vannak? Megnéztem a földet. Valóban Jusztinámnak igaza volt, csak a felülete volt kicsit ,,megva- Itarva”. A Jusztina iránti érzett haragom mind a traktorosra szállt át. Egy hét múlva Jusztina a kol­hozgyűlésen versenyre hívott ki en­gem. Felolvasta a kötelezettsége, két és bár az igazai megvallva, én még nem gondoltam át, hogy miket vállalok, de ezt szégyeltem volna bevallani — ezért elfogadtam a ki. hívást. De nemcsak elfogadtam, hanem még nagyobb vállalást is tettem, mint Jusztina, (gondoltam, hadd izzadjon most. Hogy én meg­hátráljak a feleségem elöl, na ab­ból nem tesz semmi! í m Versenyben, voltunk tehát. én lefogytam, hogy szinte már nem is hasonlítottam magamra. Hát hogy­ne, egész nap futkárazni, iraUyíta. ni, ellenőrizni, segíteni kellett, lé- lekzetvételre sem volt időm. Egy gondolat lebegett előttem.- legyőz­ni, utolérni, túlteljesíteni, amit vállaltam. Este, amikor hazajöttem, az én Jusztinám, ült és olvasott. Honnan volt neki ideje olvasni? Én is brigáévezető vagyok, de egész nap annyi a munkám, hogy néha még ebédelni is elfelejtek. A fele­ségem ránmézett és azt mondta, — beszélnem kell veled. Vaszil. JTe nem helyesen.,. Ahá, gondoltam, oktatni akar. A mi családunkban nem szokás, hogy a feleség tanítsa a férjét, vagy irányítsa. — Vaszil, ne légy butus, — Ni, még ö mondja nekem -— gondoltam én. Elmentem és becsaptam úgy az aj­tót, hogy az ablakok is kitörtek. Egy hét múlva a kolhozgyűlésen feláll az én Jusztinám és mindenki előtt elkezdett sziámi. De mintha összebeszéltek volna, mert az elnök is. de még a brigádom tag­jai is engem szidtak. Úgy látszik, összebeszéltek. Hazajöt­tem és elgondolkoztam. Minden­re előre visszaemlékeztem, akti­vista voltam, elsőnek iratJcoztam be a kolhozba. Most mi történt, a fele. ségem utóiért, sőt elhagyott. Azt mondta, elmaradott vagyok, nem tudom az embereket szervezni. Uf-J ra, elgondolkoztam, hogy nem is hal. láttám, amikor mellettem leült az én Jusztinám. — Eh, Vaszil — mondotta — ha előbb hallgattál volna rám, nem így történt volna. Magyarázd meg nekem, miért akarsz te mindent egyedül csinálni, mindenki helyett. Miért nincsenek neked aktiváid, miért nőm tanácskozol senkivel sem, hogyan is szervezd meg a munkádat; Ésszel kell irányítani nem úgy, mint ahogy te csinálod .. .' A.ztán nem fejezte be, legyintett egyet a kezével és átölelt engem: — Gyere beszélgessünk, hogyan tudjuk együttesen a munkát meg­javítani.— Azóta az én Jusztinám nélkül sehova nem megyei;, ö az cn tanácsomat, én az ö tanácséit ké­rem ki. S most már nem futkáro. zok, 'mintha tűz lenne, és mert jói szerveztem meg a brigádom mun­káját, van időm olvasni, s bár mást is olvasok, de mindenekelőtt a kü­lönböző agrotechnikai cikkeket, ag ronámusok által és jó élenjáró kol­hozok által írt módszerekét olva- sok. ■ Az agronómus gyakori ven­dég nádunk. Fiatalember, de nem győzöm hallgatni, mindig újból és újból szeretném hallani, olyan jól beszél. Hiszen az, ami á legfonto­sabb. ö segít minket, hogyv még több termésünk legyen, még jobb legyen, még dúsabbaJc legyenek a kalászok, s micsoda termésünk van! Ilyent még azelőtt el sem tud­tunk volna képzelni. De amint látjuk. Jusztinén győ­zött. Az újság is megírta, bár nem sokkal, de mégis elhagyott. Most aztán meghívták öt a megyei ér­tekezletre és így nekem kell he­lyette magukat fogadni és megmu­tatni a mi kolhozunkat. De erre én nem teszek pontot, a versenyünk tovább folyik és nem biztos, hogy a jövő évben nem én győzök-e. Ilyen az élet. Boldog életünk van, s nem is lehet, s nem is tudnék most már unokáimtól lemaradni, hiszen az én Jusztinám sem akar len\aradni. Ez az elet fiatalít bennünket. így há­láljuk meg mi, parasztok a mi nagy Sztálinunknak boldog, jómódú éle­tünket. , ÉRTESÍTÉS A Városi Tanács mezőgazdasági osztálya értesíti a kancatartó gaz­dákat, Hogy a békáspusztai álla­mi méntelep vezetősége december hó 12-án, pénteken reggel 8 óra­kor Kaposvárott a vásártéren mi­nőségi kancavásárlást rendez. Fel­vezethető 3—15 éves korig minden jómínőségű magyar félvér és hi­degvérű kanca. A kanca'tulajdono- sok hozzák magukkal a kancára vonatkozó összes okmányokat és a fedeztetési jegyeket is . Teijesíí §ék foldművesszövetkezeíeink a ezabadfelvásárlási tervet •Megyénk földművesszövetkeze- te;nek nagyrésze komoly feladat­ként kezeli a szabadiéi vásár! ást és ezzel (bebizonyítják, hogy a fölc’teűvesszövetkezet a dolgozó pe resztek javára szolgál. Az a földművesszövetkezet, amelyik a szabadiéi vásárlást nem kellően eszközli, az a spekulánsok, kofák, kupecek felszámolásához sem járul hozzá, mint pl. a mennyei főldmű- vesszövetkezet, vagy a topon ári földművesszövetkezet, ahol elha­nyagolják a szahadtfelvásárlást­Hasonlóan hanyagul kezelik a szabacllelvásáriást a nemesvidi földművesszövetkezetnél. A hozzá­juk tartozó Somogysimonyi' köz­ségben egyáltalán nem vásárolnak ípl szabadárut, pedig nagy lehető­ség lenne például a káposzta fel vásárlására. Varnak komoly eredményt el­érő szövetkezetek a megyében, mint pl. a taipsonyi földművesszö- veflkezet, aihol minden íhéten üze­mi értekezleten tárgyalják meg a szabadfelvásárlás vonalán lévő fel­adatokat. Különösen jó munkát végez a ta-tsonyi földművesszövet­kezetnél Karácsonyi László felvá­sárló, akinek irányításával a sző vetkezeti dolgozók meglátogatják a dolgozó parasztokat. Komoly eredményt értek el a szenyéri szövetkezetnél is, ahol a szahadfelvásárjási tervüket már 100 százalékon felül teljesítették. A mezőcsokonyai egyesjjjt föld­mű vesiszövetkezet a dolgozó pa­rasztoktól ezideig 30 mázsa cuk­rot, a somogyjádi egyesült földlmű- vesszövetkezet pedig 40 mázsa szabadcukrot vásárolt fel. Ezeknek a szövetkezeteknek a munkája bizonyítja, hogy a felvá­sárlási terv teljesíthető, csak ko­molyam kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azok a földművesszövetkezetek, amelyek elhanyagolták a. felvásár­lást, mint a mernyei, toponári, ne­mesvidi, vegyenek példát a jó eredményt elérő szövetkezetekről» számolják fel a hiányosságot. Ha- megyénk összes földműves­szövetkezetei szábadfelvásárlási tervüket teljesítik, azzal ,a szövet­kezet nagyobb jövedelmét bizto­sítják és hozzájárulnak ahhoz, hogy a spekullámisckat, z> kofákat kiszo­rítsuk a kereskedelemiből. A vasárnapi labdarugómérkőzések eredményei N A Kaposvári Vasas- a Pécsi Épí­tők elleni mérkőzésen a Magyar Népköztársasági Kupa középdöntő­jében Pécsett 5:2 arányban győ­zött. A Va;?as a második félidő­ben jó játékával! és jobb erőnlété­vel biztosította a győzelmet. A Scmogyszojbi Lokomotiv 7:2 arányban, a Gyékényes! Lokomotív 4; 1 arányban- vereséget szenvedett a Nagykanizsai Lokomotiv, illetve a Pécsi Vörös Lobogó NB, H-es csapatától a Magyar Népköztársa­sági Kupa során. A K. Dózsa osztályozó mérkőzést játszott a Tabi SK. csapatával, amelyen a K. Dózsa jobb játékával 4:1 arányban győzött. Somogy megye válogatott ifi csa­pata bemutató és'hírverő mérkőzést játszott a Falusi Kupa győztes csa^ patával, a Karádi Traktor SK-va] Karúdon. A megyei ifjúsági válo­gatott csapat igen sz-ép játékkal 20:0 arányban- győzte je a lelke­sen . és végig sportszerűen küzdő karádi csapatot. A mérkőzés után a Karádi SK. kultúrműsorral egy­bekötve rendezte meg az évi mun­kájának értékelő taggyűlését. APRÓHIRDETÉSEK Ponyva 4x4 méteres eladó. Má­jus l u. 7., kárpitos műhely. Kinizsi ifi—Meteor Mi városi ifjúsági éremmérkőzésen a Kinizsi ifi 16 ;3 arányban győzött. * * * A három megye asztalitenisz csa­patbajnokság küzdelmei során a Kaposvári Meteor I. 11:0 arány­ban győzte le a Pécsi Bőrgyár és 11; 1 arányban a Mohácsi Pe­tőfi csapatát. K. Meteor II. 11:9 arányban győzött a Pécsi Haladás ellen, vi­szont a pécsi Vörös Meteortól 11 ;2 arányban kikapott. 1 vagon vashulladékból Jókarban lévő konyhaszekrényt vennék. Gergely, Kanizsai-u. 10. Irodába való príma kályha, két! nagy tükör, cserépkályha eladó. Cím a kiadóban. Asztali keltető-gépeket 200-astól felfelé megvételre keresünk. Ka­posvári Baromfifeldolgozó Válla­lat. SOMOGYMEGYEI MOZIK MŰSORA Vörös Csillag Gyarmat a föld aliatt Szabad Ifjúság: Harcokban edző dött 8—9, Igái: Emberek között 13—14. Lengyeltóti: Déryné 13—14. SOMOGY I NÉPLAP Fel«!Ö3 szerkesztő: Zsurakovszld Mihály Felelős kiadó: Gábri Mihály Szerkesztőság Kaposvár, Latinka Sándor-u. ' Telefon: 901, 463, 468 Kiadóhivatal: Kaposvár, Május 1-n, 10. Telefon : 999. Somogymegyei Nyomdaipari Vállalat Kaposvár, Latinka Sándor-u. 6. Telefon 8Z5 Nvnmdáért felel Hidas János Ajándéktárgyakat, parcelláit, dísztárgyakat, bútort vásároljon BIZGMÍHYl ÁRUHÁZBAN Kaposvár, Május I utca 20. Nyultenyssztök figyelem! A Prémesállattenyésztő Vállalat október 15-től december 31--ig élőnyulbegyüjtést tart. A belga óriás kivételével mindenfajta 2 kilogrammon felüli nyulat, élősúly kilogrammonkint 10 forintos áron, ugyanezt szerződésileg 12 forintos áron átvesz. A belga óriás ára kilogrammonkint 8 forint, szerződéssel 10 forint. feS étádé styuSasS! Szállításról a vállalat gondoskodik. Nagyobb tételt helyszínen készpénzfizetés ellenében vesz át. Kisebb tétel ellenértékét 48 órán belül kiegyenlíti. PRÉMESÁI.LATTENYÉSZTö VÁLLALAT Budapest, V., Sütő-utca 1. sz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom