Somogyi Néplap, 1952. december (9. évfolyam, 282-306. szám)

1952-12-02 / 282 szám

I / ILA Q PROLETÁRJAI EG YESUL JETER/ Egy szeminárium tanulságai Nagyberkiben Munkai és egészségvédelmi intézkedések a 73/4. sz. Építőipari Vállalatnál A Megyei DISZ Bizottság {elhívása a DISZ fiaíalokhoz és úttörő • pajtásokhoz A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA M EGYE I PÁRT BTZOTTS ÁGÁN Ä IX, évfolyam, 282. szám. ÁRA 50 FILLÉR Kedd, 1952, december 2.- .1 A magyar népgazdaság helyzete 1952-ben és feladataink a népgazdaság fejlesztése terén 1953-ban Ger© Ernő elvtárs beszámolója a Központi Vezetőség* ülésén A párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozatának egyesztendős mérlege Egy évvel ezelőtt, 1951 november SO-á», Központi Vezetőségünk ülé­sén Rákosi elvtárs egész népgaz­daságunk és népi demokráciánk fejlődésére nagyiontosságú javalla­tokat tett, melyeket, a Központi Vezetőség egyhangúlag jóváha­gyott. A Központi Vezetőség törté­nelmi 'jelentőségű határozata nyo­mán jött létre a párt és a minisz­tertanács 1951. december 2-i hatá­rozata. melynek értelmében orszá­gunkban teljesen megszűnt a jegy- rend z:r, megszűntek a forgalmi korlátozások a mezőgazdasági ter­mékékre vonatkozóan, lehetővé vált, hogy a parasztság, a termelő- szövetkezetek, amennyiben teljesí­tették kötelezettségeiket az állam­mal szemben, teripékfeleslegeiket teljesen szabadon értékesíthessék. Ugyanakkor,, mint ismeretes, fel­emeltük a béreket és a fizetéseket, s rendeztük számos élelmiszer és iparcikk árát. Most, egy esztendővel az emléke­zetes párt- és minisztertanácsi ha­tározat után, felállíthatjuk ennek a fente s rendszabálynak a mérle­gét. Mit hozott ez a nagyjelentő­ségű határozat? Az eredményeket nagyjában a következőképpen fog­lalhatjuk össze: 1. A párt és a minisztertanács december 2-i határozata hatalmas mozgatóerőnek bizonyult az 1951. évi ipari termelési .terv sikeres ibefejazéséberf és az erősen feszí­tett 1952. évi népgazdasági terv megvalósításában. A december 2-i határozatnak döntő szerepe volt ab­ban. hogy 1951 decemberében ad­dig soha nem ismert mértékben emelkedett gyáriparunkban a mun­ka termelékenysége. 1951 decem­berében egész gyáriparunkban a termelékenység hét százalékkal múl­ta felül a'novemberi termelékeny­séget, míg egy évvel azelőtt, 1950 decemberében a termelékenység 5.2 százalékkal a novemberi színvonal alá csökkent. De az 1951 decem­ber 2-i rendszabály nemcsak a termelékenység, hanem a termelés nagyarányú növekedésében Í3 érez­tette hatását, s nemcsak december­ben, hanem.az azt követő hónapok­ban is. 2. A rendszabály növelte a pa­raszti és’ szövetkezeti árufelhoza­talt, növelte a parasztság termelési kedvét, s mindez nem kis szerepet játszott abban, hogy az idei aszály ellenére — melynek kihatásairól ké­sőbb még részletesen lesz szó —, sikerült és sikerül biztosítani a la­kosság zavartalan élelmiszerellátá­sát, s hogy a rendkívül íossz tér­im és dacára a mezőgazdasági fo­gyasztási cikkek piaci. ára a múlt év hasonló időszakához képest so.k árunál (szalonna, zsiradék, húsfé­leségek, baromfi stb.) jelentékeny mértékben esett, s csak viszony­lag kevés árunál (főként 'főzelék­féléknél) emelkedett. 3. A rendszabály emelte a dol­gozók, s mindenekelőtt a bérből és fizetésből élők életszínvonalát és általános bőséget hozott létre az' iparcikk-ellátásban, a többi között olyan iparcikkeknél is, amelyekben megelőzően viszonylagos hiány mu­tatkozott. A dolgozók életszínvona­lának emelkedését érzékelteti — a többi'között — az egy főre jutó fogyasztás növekedése a legf piro­sabb élelmiszerekből. így 1052. ja­nuár—október hónapokban, vagyis ez év első tíz hónapjában a váro­sokban az egy főre eső lisztfo­gyasztás 31.8 százalékkal, a ke­nyérfogyasztás 7.9 százalékkal, a cukorfogyasztás 24.5 százalékkal, a jhúsfogyaszt'ás 4.6 .százaléksai, a 'zsírfogyasztás 46 százalékkal, a to­jásfogyasztás 21.6 százalékkal, a vajfogyasztás 49.3 százalékkal emelkedett. De emelkedés mutatko­zik az élelmiszerirgyaszíákfca.n a falun is. ­Az él’^lmiszerfogyasztás növeke­désében, " persze szerepet játszott bizonyos mértékű tartalékolás is, Továbbá szerepet játszott az, hogy a lakosság vásárlása az iparcikkek felől jelentős mértékben magaséi'- tékű élelmiszerek felé tolódott el. Ezért, báj; az élelmiszerfogyasztás növekedése az életszínvonal emel' kedését mutatja, ezt az emelkedést nem lehet csak pozitiv oldaláról értékelni. 4. A december 2-i határozat hoz­zájárult a tőkés elemek gyorsabb kiszorításához & termeléshői, az áruforgalomból és a közlekedésből. Míg 1951-beni a tőkés szektor ré­szesedése a nemz;ti jövedelemből kereken 5 százalék volt, addig 1952:ben a tőkés szektor részese­dése 2—2.5 százalékra zsugorodik ösisze. Az emlékezetes 1951 december 2-i párt- és minisztertanácsi hatá­rozat jelentős mértékben, erősítette tehát népgazdaságunk szocialista alapjait. Hozzájárult a> munkás- paraszt szövetség megszilárdításá­hoz és ezen belül'növelte a mun­kásosztály vezető szerepét, öregbí­tette tekintélyét. A párt és a minisztertanács 1951 december 2-i határozata meg­valósításának egyesztendős mérlege kézzelfoghatóan igazolja a mi vi­szonyaink közepette is annak a zse­niális lenini-sztálini tételnek a he­lyességét, amelyet Sztálin elvtárs, „A szocializmus közgazdasági problémái ia Szovjetunióban” című müvében formulázott meg, hogy tudniillik: „A város és a falu az ipar és a mezőgazdaság gazdasági összefogá­sa érdekében pedig bizonyos ideig fenn kell tartani az árutermelést (az adás-vétel útján történő cse­rét), mint ia várossal való gazda­sági kapcsolatoknak a paraszt szá­mára egyedül elfogadható formá­ját és teljes erővel ki kell fejlesz­teni a szovjet kereskedelmet, az ál­lalmi és szövetkezeti kolhozk; res- kedelmet, kiszorítva az áruforga­lomból mindén rendű és rangú ka­pitalistát.” Az eredmények arról tanúskod­nak, hegy a párt és a miniszterta­nács 1951 december 2-i határozatát egészében helyesen hajtottuk vég­re. Itt-,ott azonban előfórdultak kcvetkezetlenség&k, részben maguk­nál az intézkedéseknél, részben pe­dig ezek gyakorlati végrehajtásá­nál. Ilyen következetlenség volt pl. az, hogy a napraforgónál és a rizs­nél az egész termés kötelező beadá­sát rendeltük el. vagyis nem hagy­tuk meg a feleslegét a parasztság- teái és ezzel fékeztük a parasztság termelési kedvét ezeken a területe­ken. Aligha lehet véletlennek te­kinteni, hogy a tervezett vetéste­rülethez képest a napraforgónál a legnagyobb a hiány az összes termé­nyek közül, s a hozam is, az egyéb növényekhez képest, nagyabb mér­tékben csökkent itt. S az sem le­het véletlen, hogy a rizs aratása ebben az évben rendkívül vonta­tott volt, s az átlagosnál sokkal nagyobb szemveszteséggel valósult meg. A feladat most az, hogy bizto­sítsuk az 1961 december 2-i1 párt­ós minisztertanácsi határozat ed­dig elért rendkívül jelentős ered­ményeit; hogy kiküszöböljük a ha­tározat megvalósítása kapcsán el­követett egyes hibákat és felme­rült hiányosságokat; hogy átgon­dolt tervszerű intézkedésekkel nem csak megtai’tsuk, de kibővítsiik, továbbfejlesszük az elért eredmé­nyeket. Jelentősen emelkedett a vasko­hászatban a munka term-elékenysé- ,ge 1952 folyamán. Az egy műn. kásra eső teljes termelés értéké­nek emelkedése 1952 első tíz hó­napjában az előző év ugyanezen időszakához képest 13.6 százalék. Ez. nem rossz eredmény, da még mindig igen nagy tartalékok ván- na.k kohászati- üzemeinkben. Pl. Di­ósgyőrben a martinikemenicék ki- használásánál van1 ugyan javulás ez évben, az előző évhez képest, de még mindig a kemencék kapacitásá­nak 20 százaléka esik ki a terme­lésből, s ezt mindenekelőtt szerve- zési hiányosságok - okozzák. Javult valamit a hengerművek kihasználá­sa ez évben az előző évhez képest, de itt is igen nagyok még a lehe­tőségek. A hengerművek kapacitá­sának rossz kihasználásához nagy­mértékben hozzájárul a karbantar­tás tervszer^tlens-ége. Erősen kifogásolható a kohá­szatban a termékek minősége; Egyes üzemekben, elsősorban a Borsodnádasdi Lemezgyárban és a Lőrinci Hengerműben a hengerelt- acél selejtjénelc mértéke egyene­sen tűrhetetlen. Nem kielégítő még a vaskohászatban a programmsze- rűssg alakulása, bár ezen a téren van javulás. Különösen magas a kohászati üzemekben a munkásvándcrlás, ugyaniakkor, amikor az egész ipa­runk átlagában bizonyos ered­ményt a munkásvándorlás csök­kentése terén elértünk. A magas munkásvándorláshoz a kohászati üzérnek igazgatóinak liberalizmusa is hozzájárul. Mindez arra vall, hogy kohá­szati üzemeink vezetésében még igen komoly hiányosságok mutat­koznak, amelyeket 1953 folyamán alapjában ki kell küszöbölnünk. Az utóbbi években és 1952 első tíz hónapjában iá komoly fejlődést mutat építőiparunk. Építőiparunk egészében teljesíti tervét, de egy­részt túlságosan drágán építünk, másrészt az építésügyi miniszté­rium az építőipar teljesítményét a legutóbbi időkig- csak aszerint mérte, hogy ő maga mennyit szá­mított fel az elvégzett munkáért. Ennek alapján a minisztérium na­gyobb teljesítményt mutatott ki, mint amekkorát ténylegesen meg. valósított. Építésügyi miniszte­rünknek, Szíjártó elvtársnak, van­nak érdemei nagyipari jellegű építőiparunk megteremtésében, de Szíjártó elvtárs nemcsak nem se­gítette a pártot abban, hogy az építkezések költségét & párt- és a minisztertanács határozatainak megfelelően, leszállítsuk, hanem megnehezítette a rendcsinálást az építésügy terén. Az építésügyi mi­nisztérium ellenére kellett bebizo­nyítani, hogy az építkezések költ­sége az elmúlt egy év alatt nem csökkent, hanem emelkedett. Minisztereinktől és alárendelt­jeiktől meg kell követelnünk, hogy a párttal szemben őszinték legye­nek, a párt határozatait és utas?, tásait következetesen hajtsák vég­re, s a pártnak segítsenek felfedni és kijavítani a hibákat. Az ipar fejlődésének egészében kedvező képe azt sem fedheti el, hogy a termelékenység, az önkölt­ség, a béralap, a létszám terén távolról sincsen nálunk minden rendben. Ami a termelékenységet illeti, igen jelentős nálunk a fejlő­dés, de a tervhez képest van némi lemaradás is. A termelékenység (Folytatása A 2. oldalon,) Az ipari termelés alakulása 1952 első tíz hónapjában és az 1952 évi terv várható teljesítése A minisztériumi ipar 1952 . első tíz hónapjában befejezett termé­kekben 25.2 százalékkal, a teljes termelés terén pedig 24 százalék­kal termelt többet, mint 1951 első tíz hónapjában. Az iparon belül a befejezett termelés terén a nehéz­ipar 32.5 százalékkal, a teljes ter­melés terén pedig 29.9 százalékkal termeit többet, mint a múlt év azonos időszakában. A rendelkezé­sünkre álló adatok alapján körül­belül kiszámíthatjuk, hogy iparunk, termelése ez évben — az élelmi­szeripar idényszerűségét,' az élelmi­szeripar nyersanyagainak cseké­lyebb voltát is számítva — kere­ken. 22. százalékkal lesz -magasabb, mint 1951 -ben volt. Ha figyelem­be vesszük, hogy ez évben a sú­lyos aszálykár miatt módosítottuk a könnyűipar és az élelmiszeripar tervét, megállapíthatjuk, hogy ipa­runk egészében a várakozásnak megfelel, termelési tervét teljesíti és igen gyors ütemben fejlődik. De természetesen, hátra van még az utolsó hónap, amelyben erőnk teljes megfeszítésével kell küzde- nün-k az 1952. évi ipari termelési terv teljesítéséért' túlteljesítéséért. A nehézipar gyors fejlődése. azt mutatja, hogy iparunk fejlődése megfelel annak a lenini-sztálini törvénynek, amely megkövetel, hogy a termelőeszközök fejlődésé­nek üteme állandóan túlszárnyalja a fogyasztási cikkek termelésének ütemét. Jelentős fejlődést mutat az ösz- szes iparágak termelése (az ipar­ágak termelési adatai a mellékter­mékeket és a kiegészítő ipari- ter­melést is magukba foglalják). így -a szénbányászat 1962 első tíz hó­napjában 25.3 százalékkal, az ás­ványolajipar 29.4 százalékkal, a vaskohászat 20.8 százalékkal, a viilaimosen-ergiaipar 19.7 százalék­kal, a gépgyártás 37.9 százalékkal, a vegyipar 31.4 százalékkal, a tex­tilipar 10.9 százalékkal termelt töb­bet, mint a1 megelőző év -azonos időszakában. 1952 első tíz hónap-, jában 23 százalékkal több szenet, 60 százalékkal több bauxitot, 17.6 százalékkal több nyersolajat, (9,4 százalékkal több nyei’svasat, 15.4 százalékkal több martinacélt, 12,6 százalékkal több elektroaeélt, 19.5 százalékkal' több hengereltacélt, 15.3 százalékkal több alumíniumot, 22 százalékkal több tehergépkocsit, 450 százalékkal több aratócséplő­gépet,' 19.6 "százalékkal több villa- magenergiát, 33.4 százalékkal több téglát, 10.9 százalékkal több ce­mentet, 6.3 százalékkal több pa­mutszövetet, 17.3 százalékkal több bőrcipőt, 26.9 százalékkal több sört, 60.4 százalékkal több zsirt és zsírszalonnát, 84 százalékkal több vajat, 187 százalékkal több sajtot, 26 százalékkal több cigarettát termelt állami iparunk, mint 1951 azonos időszakában. Ezek a számok iparunk hatalmas fellendülését mutatják. Egyúttal azonban felhívják a figyelmet ipa­runk fejlődésének egyes gyengesé­geire is, például arra. hogy bár vaskohászatunk igen jelentős mér­tékben fejlődik, fejlődésének üte­me elmarad egész iparunk fejlődé­sének üteme mögött. Továbbá fel­hívják ia figyelmet például arra, hogy cementtermelésünk üteme nyilvánvalóan elmarad!, nemcsak: iparunk fejlődésének üteme, hanem építkezéseink szükséglétéi- mögött is. Egészében kedvezően fejlődő ipari termelésünkben azonban igen jelentős fogyatékosságok és hiá­nyosságok is vannak, amelyek kö­zül itt csak a legfontosahbafcra akarjuk ráirányítani a figyelmet. Pártunk II. kongresszusa közel két évvel ezelőtt rendkívüli erővel vetette fel az alapanyag-ipar s mindenekelőtt a széntermelés -és a vaskohászat, valamint a. villamos- energia-ipar gyorsabb fejlesztésé­nek követelményét, az alapanyag­ipar elmaradásának felszámolását, mint az, ország gyors iparosításá­nak, s népgazdaságunk gyors f !- emelkedésének alapvető feltételét. Kétségtelen, hogy pártunk II. kon­gresszusa óta az alapanyag-ipar fejlesztésének meggyorsítása terén tettünk lépéseket előre. Például szén-bányászatunk igen gyorsan fejlődik, mert 23 százalé­kos termelés-emelkedés egy eszten­dő alatt igen gyors fejlődést je­lenít szénbányászatunk ez ' év első kilenc hónapjában termelési tár- vét egészében teljesítette, október­ben azonban már 112.0-00 tonna szénnel adósa maradt a népgazda­ságnak, s novemberben ez az adós­ság jelentős mértékben tovább nö­vekedett. A bányászatban rossz a gépki­használás. Ennek fő oka, hogy még nem számoltuk fel bányászatunk­ban a giépesítesellenes Irányzatot. A gépek rossz kihasználásának egyik fontos oka azonban- a nagy­fokú alkatrészhiány is. A bánya- és energiaügyi minisztérium nem hajtotta végre a párt- és a kor­mány -határozatát, mely szerint a szénbányászatban a szendők ará-nyszámát az öaszlétszámhoz ké­pest jelentősen fel kell emelni. A túlórák száma az egész nép­gazdaság területén a szénbányá­szatban a legmagasabb. A ibánya- és energiaügyi minisztérium veze­tői nem hajtották végre a Közpon­ti Vezetőség határozatát a. túlóráz­tatás csökkentéséről, a munkavéde­lemről, a vasárnapi munka csök­kentéséről. Jóllehet a hóvégi -ro­hammunka még egész iparunkban megvan, ez a- legáltalánosabban a szénbányászatban terjedt -el, A szénbányászat mellett, másik döntő .alap-iparágunk a vaskohá­szat. Mint említettük, vaskohásza­tunk termelése ebben az évben je­lentős mértékben fejlődött. Vasko­hászatunk azonban- az alapvető ter­mékekben tei’vét nem teljesíti- 100 százalékra, így 1-9-52 első 10 hó­napjában a -nyersvast-ermelésben a tervet 94.9 százalékra, a martin- acéltermelésben 97.5 százalékra, az elektroacéltermelésben 93.3 száza- lékrai, a íhengereltacéltermelésberl) 97.8 százalékra teljesítettük -csu­pán. I T I

Next

/
Oldalképek
Tartalom