Somogyi Néplap, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-23 / 275. szám

V Vasárnap, 1952, november 23. SOMOGYI NÉPLAP Qlemzeik&zl szemle. Az elmúlt hét nemzetközi ese­ményeit vizsgálva szembeszökő, hogy mennyire nincs szükség kü­lönösebb elemző készségre ahhoz, hogy ezeket az eseményeket egy­ségben, a maguk összefüggésében lássuk. Az események maguktól ál mák rendbe és mind egy ugyan­azon jelenségről tanúskodnak: ar­ról, hogy az „atlantizált“ világban kézzelfoghatóan fokozódik a zűr­zavar, fokozódik a válság, arról, hogy az amerikai imperialisták olyan akadályokkal ta alják magu­kat szemben terveik megvalósítá­sánál, amilyenekre egy két évvel ezelőtt még nem is gondoltak. Ez a kép bontakozik ki előttünk akár a bonni parlamentben tör­tént eseményekre, akár az ENSZ- ben lefolyt vitákra és e vitákat követő szavazásokra vessük is te­kintetünket. „Valóságos villámcsapás .. Krekeler, a nyugatnémet kormány washingtoni képviselője — mint az amerikai hírügynökségek jelentik — november 17-én még a „legrózsásabb színekkel ecsetelte“ a bonni és párizsi háborús szer­ződések parlamenti ratifikálásának esélyeit. Egy nappal ezután, no­vember 18-án a nyugatnémet parlament elvetette az Ádenauer-kor- mányrak azt a javaslatát, hogy ezeket a háborús szerződéseket még novemberben ratifikálják. A szavazás eredménye 179—166 volt ás a javaslat ellen szavazott Adenauer kormánykoalíciójának több kor­mányképviselője is. Ez a bonni szavazás nagyjelentőségű esemény. A népek, a bonni és párizsi háborús szerződések ellen folytatott harcának ereje íme ország-világ előtt bebízonyosodc ft. Ez a szavazás arról tanúskodik, hogy az Adenauer népellenes militarista politikáját támogató bonni pártok sorai a növekvő erejű népi nyomás hatására egyre inkább szakadozni kezdenek. Az ellenzéki hangulat erősödése azonban nem­csak Adenauer és hazaáruló klikkje tekintélyét ássa alá, de egyben az amerikai 'imperializmusnak Nyugaí-Európa leigázására irányuló terveit is veszélyezteti. Washingtonban attól tartanak — hangoztat­ják a nyugati hírügynökségek jelentései — hogy a bonni és párizsi egyezmények ratifikálásának újabb elhalasztása „végzetes követ­kezményekkel“ járhat a szerződések szempontjából, mert a »ratifi­kálás időpontja sokat jelent a mai helyzetben, amikor minden nap csökkenti az európai hadsereg felállításának esélyeit“. A dolgoknak ez a fordulata, mint az előbbi idézet is tanúsítja, súlyos nyugtalan­ságot kellett a háború kirob'ba&iására törő amerikai vezető körök­ben. „Valóságos villámcsapásként hatott — írja a „NewYórk Ti­mes“ — hogy egyáltalán nem sietnek a bonni és párizsi szerződések ratifikálásával“. Mindez persze nem jelenti még azt, hogy Adenauer ék politi­kája végleges vereséget szenvedeti, Ez csak a népek és elsősorban a német nép további harcának lehet eredménye. A bonni parlamentben lefolyt szavazás eredménye, amely a né­met nép jelenlegi harcának erejét - tükrözd, biztatás és egyben mély tanulság a béke minden híve számára. Újra és újra azt bizonyítja, hogy igenis el lehet torlaszolni a háborús őrültek útját, ha a népek fokozzák és kiszélesítik békeharcukat. Az imperialisták kudarcai az ENSZ-ben Az amerikai imperialistákat és az imperialista hatalmakat ál­talában nemcsak Nyugaí-Németországban érte kellemetlen megle­petés ezen héten, Az ENSZ-ben lefolyt viták azt bizonyítják, hogy az amerikaiak és „elvbarátaik“ csúfosan ciszámítják magukat, ha azt hiszik, hogy a népek akaratát, a történelmi fejlődés törvényeit egyszerűen figyelmen kívül hagyhatják. Az amerikai-angol szavazó gépezettel egyre inkább baj van, a zsarolás, a fenyegetés egyre in­kább kevesebb eredménnyel jár. — Ez az elmúlt hét ENSZ vitái ta­nulsága. / A fejlődésnek ez az új vonása, amely különben az ENSZ múlt évi közgyűlésén is éreztette hatását, különös élességgel mutatkozott meg a gyarmati országok helyzetével kapcsolatos vitákban. Ezek­ben a kérdésekben napokon keresztül folyt a vita és a gyarmat­tartó imperialista hatalmak egymásután szenvedtek csúfos veresé­get. Az ázsiai és arab országok tömbje mellett a ktínameríkai or­szágok egész sora is megtagadta az engedelmességet és országaik néptömegeinek nyomására következetesen a Szovjetunió és a népi demokratikus országok által támogatott haladó, vagy haladó jellegű javaslatokra szavazott. A Szovjetunió támogatta javaslatok 39 —40. sőt nem egy esetben 46 szavazatot kapjak. A vitában az arab és ázsiai országok küldöttei erélyesen követelték a gyarmati és függő országok teljes politikai és gazdasági függetlenségének biztosítását és szenvedélyes hangon bírálták az elnyomás és kizsákmányolás fenntartására törekvő, az ENSZ-et a saját céljaikra felhasználni aka­ró imperialista hatalmakat. Az ENSZ válsága Az imperialistáknak e messzehangzó sorozatos veresége értbe tőén nagyfokú idegességet váltott ki Washingtonban. „Fokozódik az Egyesült Államok bírálata az ENSZ-ben“ — szögezi le panaszosan az „Ú, S. News and World Report“. És e fokozott bírálatok ellensú­lyozására az amerikai reakciós sajtó nagyszabású ENSZ ellenes zsa­roló és fenyegetődző hadjáratba kezdett. Az amerikai sajtó dühödt hangú cikkekben támadja immár napok óta az.ENSZ-t, mivel az — mint ezt a sajtó írja — „beavatkozik“ az imperialista nagyhatalmak és a kis függő államok „kapcsolataiba“. Az ilyen „beavatkozások“ — hangoztatják az amerikai nagytőke lapjai — „nyugtalanítóak, sőt esetleg veszélyesekké is válhatnak“. Ez az oka annak, hogy az ame­rikai sajtó egyre többet példálódzók arról, hogy ilyen körülmények között nincs szükség az ENSZ-re, Washingtonban arról beszélnek — közli a Reuter tudósítása — hogy „az ENSZ semmi olyant nem vé­gez, amire való tekintettel érdemes lenne az ENSZ költségeinek további fedezése“. Az amerikai ragadozók logikája tehát primitiven egyszerű: ha a szavazegépezeí akadozni kezd, ha az EMSZ-t nem olyan könnyű ma már agresszív politikájuk eszközévé változtatni, akkor szét keli robbantani ezt a nemzetközi szervezetet — hacsak a szavazegépezet eddigi tagjai „észre nem térnek“, A valóság azonban az, hogy nem az ENSZ válságáról van itt szó elsősorban, hantim az amerikai imperialisták diktátor-politikájának válságáról. És ebben a válságban — mint az elmúlt hét vitái világo­san megmutatták — jelentős szerepe van annak, hogy á függő és gyarmati országok népei mindenütt az imperialista elnyomás lerá­zására törekszenek. Az ENSZ vitái fényesen igazolják Malenkov elvtá snak az SZKP XlX, kongresszusán mondott szavait: „A kapi­talista világrendszer helyzetét ezidőszerínt az teszi még bonyolul­tabbá, hogy a háború következtében és a nemzeti felszabadító harc újabb fellendülése nyomán a gyarmati és függő országokban megin­dult az imperializmus gyarmati rendszerének összeomlása... A gyar­mati és függő országok népei mind határozottabban szembeszegül­nek au imperialista rabtartókkal“. Slánsky és társai perétiek első tárgyalási napja Prága (CTK). A prágai állami bí róság ítélőtanácsa dr. J. Novak el­nöklete alatt november 20-án kezdte meg a Rudolf Slánsky ve­zetése alatt álló állameí.enes ösz- szeesküvők központi perének tár­gyalását. A délelőtti tárgyalás a vádirat felolvasásával telt el. Délután R. Slánsky elsőrendű vádlottat hallgatták ki, aki beve­zetőben beismerte bűnösségét va­lamennyi terhére rótt vádpontban. Mint a Kommunista Párt egyik ve­zető funkcionáriusa, visszaéltem izzal a nagy bizalommá:, amelyet a párt és a csehszlovák nép belém helyezett — mondotta a töhbí kö­zött. — Mindenekelőtt beismerem bű­nösségemet abban, hogy mint el­lenség a Kommunista Párton és a népi demcikratikus rendszeren be­lül államellenes központot szer­veztem és hosszú éveken át an­nak élén álltam. — Központunk, ahol különböző kapitalista és ellenséges elemeket gyűjtöttem össze köztük a fran­cia, az angol és különösen :-z amerikai imperialisták kémszer­vezeteinek több ügynökét — az amerikai-angol imperialisták szol­gálatában és érdekében ellenséges tevékenységet fejtett ki. Ez a te­vékenység ai népi demokratikus rendszer felszámolására és a ka­pitalizmus visszaállítására irá­nyult, A vádlott elmondotta ezután, hogy — mint jómódú falusi keres­kedő fia— polgári családból szár­mazik és környezete, amelyben felnőtt, hatással volt egyéniségére, úgyhogy a legkülönbözőbb kispol­gári nézetekkel eltelve lépett be a pártba és ezektől a nézetektől sohasem tudott megszabadulni. Már kezdettől fogva opportunista magatartást tanúsított. így tör­tént, hogy a trockizmuson és az opportunizmuson át a burzsoázia ügynökévé és a párt ellenségévé züllött. Az ügyész ezzel kapcsolatban különböző okiratokat terjesztett a bíróság elé, amelyek a vádlott op­portunista magatartásáról tanús­kodnak. Opportunista magatartásának to­vábbi ismertetése során a vád:ott beismerte, bogy a polgári köztár­saság idején igyekezett eltéríteni a pártot a tömegek aktivizálásá­nak helyes irányvonalától és át­állítani a reformista vezetőkkel és Benessel való együttműködésre. A bíróság ezután Slánskynak az 1944. évi szlovák nemzeti felkelés idején kifejtett kártevő működé­sével foglalkozott. Ezzel kapcso­latban a vádlott bevallotta, hogy már a Szovjetunióban áttért a párt és a csehszlovák nép ellen irányuló aktív harci módszerekre. A bíróság rátért arra a kérdés­re, milyen része volt a vádlottnak Jan Sverma nemzeti hős halálá­ban, aki a vádlottal ellentétben szilárdan és következetesen a Csehszlovák Kommunista Párt ál­láspontját képviselte. Sverma, íkinek egészsége meg volt táfnad- va, Slánskyval visszavonulóban volt a hegyek közé, amikor álla­pota szemlátomást rosszabbodott. Slánsky- ebben a helyzetiben — mint azt kihallgatása további fo­lyamán beismerte — „nem tett meg mindent, amit lehetett és kel­lett vo'na, hogy Jan Svermát meg­mentse a haláltól“. Sverma halála — ismerte el a vádlott— nagy vesz­teséget jelentett a párt számára, ezért tehát hasznára vált az el­lenséges érdekeknek. Kihallgatása további fo yamán Slánsky elmondotta, hogyan ke­rült sor az államellenes összeeskíi vő központ megalakítására. „Ezt az államellenes központot — mint már va lomásomban kö­zöltem — különféle ellenséges ele­mekből állítottam -össze" —- val­lotta Slánsky a többi között. „Minthogy én magam is a Kom­munista Párt ellensége vo íam, ezekkel az ellenséges elemekkel közös platformra kerültem és el­helyeztem őket a párt, az állam és a közgazdasági élet kü önféle funkcióiban. Mivel pedig én mint ellenség, a Kommunista Pártban ; töltöttem be fontos szerepet, én álltam az így megalakított össze­esküvő központ élére". A továbbiakban a vádlott rész­letesen közölte, milyen úton-mó: dón helyezte e. a legszorosabb munkatársait az állami és gazda­sági apparátusiban. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen módon tartott fenn kap­csolatot az összeesküvő központ a nyugati imperialistákkal, a vád­lott elmondotta, hogy az összeköt­tetés n központ bizonyos tagjain keresztül történt, akik a francia, angol, jugoszláv és mindeneké.őtt az amerikai kémszolgálat ügynö­keivé váltak, azonkívül kapcsola­tok létesültek különféle szerveze­tek útján is, amelyek nemzetközi jellegűek voltak és angol-ameri­kai imperialista irányítás alatt ál­lottak. Ezzel kapcsolatban Slánsky el­mondta, hogy 1946. óta hogyan vette fel ő maga a kapcsolatot Zilliacus ismert angol munkáspár­ti képviselővel, a brit kormány ré­gi ügynökével, a népi demokráciák esküdt ellenségével. Ugyanakkor hangsúlyozta Slánsky, mennyire azonos célokat követett az ő köz­pontja és Zilliacus: eltántorítani a Csehszlovák Köztársaságot a Szovjetunióval való szövetségtől és elválasztani az egész béketá­bortól — ezt a célt az összeeskü- vők már 1945. óta kezdték követ­ni. „Az imperialisták szándéka az volt, hogv Csehszlovákiát bekap­csolják a harmadik világháború előkészületeibe, mert Csehsz.ová kianak igen nagy fontosságot tu­lajdonítanak, már azért is, mert mint a Szovjetunióval határos or szag, nagyon jól . szolgálhatna a Szovjetunió elleni támadás kiindu­lópontjául“ — jelentette ki a vád­lott és hozzátette, hogy az impe­rialisták Csehszlovákiában vele vették fel a kapcsolatot és kap­csolták be ügynökségükbe éppen- úgy, mint Lengyelországban Go- mulkát, Jugoszláviában Titot, Bul­gáriában Koszté vöt és 'Magyaron szagon Rajkot. A Tiíobanda és az összeeskü­vők együttműködésének biztosítá­sára Slánsky Csehszlovákiában ta­lálkozott a títóista Mosa Pinádéval, akiivel közölte, hogy ugyanolyan szovjetellenes alapon áll, mint a Tito-banda’ és helyesli ennek eljá­rását. Ebihez még a következőket mondta Slánsky: „Píjáde útján nemcsak Titoval, hanem a nyugati imperialistákkal is összeköttetés­be kerültem, hiszen a Tito-klíkk a nyugati imperialisták ügynöksé­ge“­A vádlott elmondotta, hogy mint más burzsoá nacionalistákra, tá­maszkodott a cionistákra is, akik­nek ellenséges tevékenysége a Csehszlovák Köztársaság népi de­mokratikus rendjének megdönté­sére irányult. Slánsky hozzátette, hogy az egész államellenes össze­esküvő központ és a cionista szer­vezetek kapcsolatának az volt a jelentősége, hogy a csehszlovákiai cionista szervezetek összekötte­tésben állottak a kapitalista or­szágok hasonló szervezeteivel. „Az egész cionista világmozga­lom — jelentette ki Slánsky — a valóságban az imperialisták — mégpedig — az amerikai cionistá­kon keresztül — mindeneke.őtt az amerikai imperialisták uralma alatt áll". Ezzel kapcsolatban Slánsky az annakidején Prágában tevékeny­kedő ,,Joinf‘‘-ra vonatkozólag ki­jelentette, hogy ez a szervezet kü­lönböző államellenes akciókban vett részt, de különösen zsidószár­mazású személyeknek Palesztiná­ba történő emigrálásával kapcso­latos visszaélésekben. Slánsky ez­zel kapcsolatban beismerte, hogy — nóha ismeretes volt előtte en­nek a szervezetnek veszélyessége és ellenséges tevékenysége és bár őt erre ismételten figyelmez­tették — mégsem tett semmit - £■ „Joint“ tevékenysége ellen, Slánsky a kihallgatás során a továbbiakban elmondotta, hogy a csehszlovák nép februári győzel­me után js lehetővé tette a cio­nista szervezetek legális .élezését. Slánsky elmondotta a továbbiak­ban, hogy Geminderrel, Svermová- v£ I, Frankkal és több más sze­méllyel folytatott tanácskozásai alapián olyan kampány indult meg az antiszemitizmus e len, amely Izrael állam népszerűsítésévé fa­jult. A kampány során elleplezték Izrael államnak, mint burzsoá ál­lamnak igazi osziályjel egét és azt a tényt, hogy Izrael az amerikai imperialisták támaszpontja a Kö­zel-Keleten Ez lehetővé tette, hogy mindenkit antiszemitának nyílvánítsanak, aki a cionisták el­lenséges tevékenységére rámuta­tott. Slánsky azt is beismerte, hogy a külkereskedelmi minisztérium­ban működő cinkostársai a Cseh- sz.ovák Köztársaságban működő cionista szervezetek és Izrael ál­lam javára súlyosan megkárosítot­ták a csehszlovák külkereskedel­met: „A kapitalista országok felé irá­nyuló csehszlovák külkereskede­lem jelentékeny részben a cionis­ták és ezek szervezeteinek kezén ment keresztü., miközben a Cseh­szlovák Köztársaság anyagi érde­kei súlyos károsodást szenvedtek. Csehszlovák árukat előnytelen áron szállítottak a kapitalista or­szágokba a világpiaci árakon alul". Az ügyész kérdésére Slánsky beismerte, hogy a szabadkőműve­sekre is támaszkodott, mert ai sza­badkőművesek hasonló célokat követtek, mint az á lamellenes összeesküvő szervezetek, ame­lyeknek élén állott. Tevékenysé­gük szintén a kapitalizmus vissza­állítására és Csehszlovákia népi demokratikus rendszerének fel­számolására irányult. Slánsky az államé lenes szerve­zet érdekében a párton belül is tevékenységet fejtett ki a népi demokratikus rendszer felszámolá­sára és a kapitalizmus visszaállí­tására. E célból a párt különböző szervezeteibe és szerveibe, minde­nekelőtt a Központi Bizottságba e._ lenséges elemeket ültetett be és így a pártot eszközzé akarta tenni céljai szolgálatában. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy az összeesküvők milyen te­vékenységet fejtettek ki a mező­gazdaság terén, a vádlott azt vála­szolta, hogy ez a tevékenység a szocia ista mezőgazdaság felépíté­sének szabotálásában, az osztály- ellenség pozícióinak -erősítésében, a mezőgazdasági termelőszövetke­zetek bomlasztásában és olyan kí­sérletekben nyilvánult meg, hogy a csehszlovák kormány mezőgaz­dasági politikáját kompromittál­ják. Az összeesküvők külügyi tevé­kenységükké. úgy akarták befo­lyásolni a csehszlovák külpoliti­kát, hogy irányt vegyen a kapita­lista nyugati államokra, irányt ve­gyen arra, hogy a ’ Csehszlovák Köztársaság kiszakadjon a Szov­jetunióval, valamint a népi demo­kratikus országokkal fennálló sző. vetségjbő — jelentette ki továbbá Slánsky. Az összeesküvő központ tevékeny­ségét Tito módszere szerint irá­nyította, vagyis a Kommunista Pártba beépített ellenséges erők útján Ezeket az elemeket különfé­le fontcs állásokban helyezte el és belőlük ellenséges ügynökséget szervezett, a kapifa izmus vissza* állításának és a népi demokra­tikus rendszer likvidálásának elő­készítésére. „Az 1948-as februári események után a mi központunk lett a fő erő — vallotta Slánsky —, ame.y a’ népi demokratikus rendszer likvidálását készítette elő. Tevé­kenységünk ezért terjedelemre is megnagyobbodott, nagy erőfeszí­téssé- dolgoztunk, ellenséges ele­mekből kereteket létesítettünk, pozíciókat teremtettünk magunk­nak az államgépezetben és a gaz­dasági apparátusban, valamint a párton belül is". Slánsky ezenkívül igyekezett el­szigetelni a köztársasági elnököt, vezetőszerepét háttérbe szorítani, saját pozícióját pedig megszilárdí­tani. „Ezzé. arra a lehetőségre szá­mítottam, hogy ai pártban és az államiban én juthatnék a vezető helyre“ — mondta Slánsky és még hozzátette: „Tudtam, hogy a ha­talom megragadása esetén el kell tenni láb alól Klement Gottwal- dot“. Arról, hogy a hata om megszer­zését hogyan képzelték, Slánsky a következőket mondta: ,,A leg- nagyouD valószínűséggel fokozato­san hajtottuk volna végre a kapi­talizmus helyreállítását, mert így lehet a dolgozó népet a legjobban megtéveszteni és igazi szándéka­inkat e titkolni“. Tito is ugyanezt tette és Slánsky egy ezzel kap­csolatos kérdésre bevallotta, hogy Tito módszereit akarta alkalmaz­ni. Ezzel vége.t ért Rudolf Slánsky vádlott kihallgatása. Slánsky bűnösségét az e só tár­gyalási nap végén kihallgatott ta­nuk is megerősítették. A tárgyalást november 21-én folytatták.

Next

/
Oldalképek
Tartalom