Somogyi Néplap, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)

1952-11-22 / 274. szám

Szombat, 1952. november 22. SOMOGYI NÉPLAP Kővári György kétszeres sztahanovista A NAGY KÖLTŐ ÍZ óvári György 1927 óta dől- * gozik a Kaposvári Fűtöház- nál. Minden vágya az volt, hogy mozdonyvezető lehessen. De ez a ■vágya a tőkések Magyarországá­ban nem teljesülhetett, mert az lírák országában a szegény munkást még emberszámba sem ■vették. Nehéz és elviselhetetlen ■ volt a sorsa Kővári elvtársnak és családjának a múltban. A rendkí­vüli magas árak mellett a rendes napi kenyéren kívül alig jutott né­ha egy pár fillér ruhára. Szórako. zásra még csak nem is gondolhat­tak. Kővári elvtárs elmondja, hogy <a mvlt rendszer tőkés urai megtil­tották a szegény munkásember­nek a tanulást. Ezért Kővári elv- társnak titokban kellett, tanulnia és képeznie szakmai tudását, hogy mozdonyvezető lehessen. A felszabadulás után, 19j5- ben, mozdonyvezető lett. A Magyar Dolgozók Pártjának irá­nyításával harcot indított az anyag- takarékosságért, a mozdony javítási költség csökkentéséért és a gyors kocsifordulók sikeréért. Kiváló harcos munkájáért Kővári elvtárs többizben volt már kitüntetve és eddig több mint 1700 forint pénz­jutalmat Icapott. Kővári elvtársat becsületes munkájáért pártunk és kormányunk sztahanovista oklevél­lel tüntette ki: így lett Kővári elv­társ kétszeres sztahanovista. Nem tették elbizalcodottá Kővári elvtár­sat az eddig elért eredményei, ki­tüntetései. Tovább harcol az eddig elérhetetlennek hitt eredményekért. Kővári elvtárs november 7-re tett felajánlását túlteljesítette és most, a harmadik magyar békekongresz- szusra, valamint Sztálin elvtárs 73. születésnapjának méltó megünnep­lésére újabb győzelmekkel készül. ■Z óvári eivtárs, mint jó sztaha- nóvista. tudását, munkamód- hereit, tapasztalatait átadja műn. katársainak és rendszeresen tanít­ja, neveli a fiatal mozdonyvezető­ket. Örömmel beszél a megválto­zott, szebb és boldogabb életéről. A keresetéből bőven jut mindenre. Munka után van idő a tanulásra, szórakozásra és a pihenésre is. A felszabadulás után rádiót vett ma­gának és azt mondja, hogy a midt. ban nem is gondolhatott volna er­re. ökölbeszorított kezekkel beszél a jugoszláv emberrabló és kémban­da aljas terveiről, melyben szere­pelt a budapesti Duna-hídak, a földalatti gyorsvasút és számos más üzem felrobbantása. De Ál­lamvédelmi Hatóságunk ébersége leleplezte ezt az aljas bandát, melynek tagjai amerikai fegyve. vekkel akarták tönkretenni ötéves tervünk nagyszerű alkotásait. A Kaposvári Fűtőház öntuda. tos dolgozói és köztük Kő­vári elvtárs is, röpgyűlésen megfo­gadták, hogy a negyedik negyed­éves tervüket határidő előtt telje­sítik és mindenkor éberen örköd- nek, hogy az ellenségei idejében leleplezhessék. Ádánd község így harcol a békéért Ádánd' községben november 20-án •este békegyűlést tartott a helyi békebizottság, amelyen a község békeszerető lakosságának nagyrésze .megjelent és hitet tett a béke mellett. Bokor elvtárs, a mezőgazdasági szakiskola előadója tartott beszé­det, amelyben megvilágította a nem- zetközi helyzetet, részletesen fog­lalkozott a Tito-kémbanda leleple­zésével. — Amíg az imperialisták Koreában aljas módon pusztítják a békés lakosságot és ezt ki akar­ják terjeszteni az egész világra, addig a békeszerető népek békekon- gr.esszusra készülnek. Államvédelmi Hatóságunk nem­rég hiúsította meg azt a merény­letet, amelyet Tito kémbandája a magyar nép ellen, a magyar nép ■eddigi eredményei ellen akart el­követni. Amerikai pénzen, ameri­kai parancsra és amerikai fegy­verekkel felszerelve akarták rom- badönteni nagyszerű alkotásainkat. Mi, Ádánd dolgozó parasztjai megfogadjuk, hogy az ilyen aljas provokációra, amilyet Tito bandá­ja követ el népi demokráciánk ellen, — a jó begyűjtéssel és az őszi mélyszántás meggyorsításával válaszolunk. Legyen ez a büntetés, amelyet "bíróságunk kiszabott a banditák­ra elrettentő példa mindazok­nak, akik a mi békés építő munkán­kat akarják tönkretenni. A békegyűlést színvonalas kul­túrműsor, az általános iskola ének­kara és az úttörők szép szavalatai tették ünnepélyessé. Teveli Lajos Szép jövedelmet biztosít a csoport • A gólapusztai Győző tewnelő- -csoport 1952. tavaszán alakult 43 -családdal, 63 taggal. A tavasszal és a nyáron is igyekeztek minden munkát időben, jól e végezni. A nők is becsületté! dolgoztak min­den munkában. Nekik nem fur­csa a munka, hiszen abban nőttek fel. Mindannyian ügyeskezű, dol­gos asszonyok és lányok. A munkálatok irányításába is bevonták a nőket. Lovász Rózsi alig töltötte be a 18. évét, de ügye­sen ellátja a brigádvezetői teen­dőket. Az őszi vetést és betakarí­tást a minisztertanács határozata szellemében végezték eb így biz­tosítják a jövő évi bő termést. Az idén a mostoha időjárás ellenére is szépen jut a tagoknak jövede­lem. Az előleg-elosztáskor búzá­ból 186 dekát, rozsból 226 dekát osztottak munkaegységenként. Táncos Imre 308 munkaegysége után búzából 573 kilót, rozsból 696 kilót és 400 forint készpénzt kapott. Az évi kenyerét bőven biz­tosította, még szabadpiacra is ju­tott. Több mint 2500 forintot kapott a. szabadon értékesített ga­bonájáért. De a többi tagok is meg vannak elégedve eredménye­ikkel. A szépen fejlődő állatállomány is gazdagítja a csoportot. Most is 40 darab süldő van hízóban Ezek nemsokára eladásra kerülnek, ez komoly összeget jelent a csoport­nak. Ezenkívül 20 daralb anyako­ca, 31 darab szarvasmarba és 13 darab ló képezi a csoport állatál­lományát. Baromfiállományuk még csak 40 darab, de ezt is felfejlesz­tik a jövőben. Az állam iránti kötelezettségü­ket 100 százalékra teljesítették. Me* hízottsertésből vannak visz sza egy kevéssel, de azt is hama­rosan beviszik. Mint Druzsin Má ria mondja: —• Mindenből elsőnél az államnak adtuk be a kötelezőt — Tudják a csoporttagok, hogy ez zel 'hazafias helytállásukról tét tek tanúbizonyságot. De azt is tud iák: közel hozzájuk az amerika imperialisták vérszomjas fenevad ja, a Titolbandaj amely újból há boriit akar. A földesurakat, a go romba intézőket akarják újra rá szabadítani a dolgozókra. A gó.apusztaiak megelégelték < múltat. Ők szebb életre ■•vágynak amelyet pártunk segítségével épí tenek. Jó munkájukkal é: hazafias kötelezettségük telje sítésével válaszolnak a Tito banditák minden provokációjára így építik az újat, a virágzó jövő a gólapusztai Győző tszcs tagjai. Qakab Grzvi traktoradámf 118 JAKAB ERZSI már kisgyerek korában is szerette a gépet. A múltban azonban nem volt lehető­sége arra, hogy gépkezelő legyen. Hisz akkor a nők munkáját nem sokrai becsülték. Meg szülei sem tudták volna taníttatni. Nem volt egy hant földjük sem. A kevés ■napszámkeresetből még kenyérre sem mindig jutott. A legtöbbet Sandó János, istvándi kulák zsa­rolta őket. Az idő kereke azonban hirtelen nagyot fordult. A felsza­badulással Jakabéknál is új élet kezdődött. Földet kaptak a népi demokráciától. Most már nincsenek kitéve a kulák kizsákmányolásának. A munkájuk gyümölcsét saját ma­guk élvezik. Évről-évre szépült az életük Ja. kabéknalc, Jakab Erzsinek a gép iránti érdeklődése mindinkább fel­ébredt. Ha látta a házuk előtt el­gördülő traktorokat, mindig valami különös érzése támadt. Sokszor el­gondolkodott, milyen jó volna trak­tort vezetni. Azt tudta, hogy ma már a nőknek is joguk van trak. torra ülni. Csak éppen szülei ellen, zésétől tartott. Egyszerre aztán ke­mény elhatározással lépett szülei elé, hogy traktoros lesz. AZ ELSŐ KÉRÉSRE szülei nem valami biztató választ adtak. Az ellenség hangja őket is megtévesz­tette. Végül mégis csalc elhatároz­ták Jakabék, hogy beleegyeznek abba, hogy lányuk traktoros legyen. Határtalan öröm töltötte el Jakab Erzsit, amikor megkapta az érte­sítést.- jelentkezzen a traktorosis. kohín. Teljesült régi vágya. Bol­dogan búcsúzott el szüleitől és Ígér­te, hogy sokat tanul, ígéretét be is váltotta. A .bonyhádi női traktoros- iskolán elsajátította a traktorveze­tés. művészetét. Jól megjegyezte magának a traktor minden alkat, részét. Az idén májusban került ki a gyakorlati munkába. Itt is igye. kezett jól ellátni feladatát. Ha az idősebb szakemberek bírálták va­lamiért, annak csak örült. Tudta, hogy segíteni akaernak. Most az őszi kampányban c,aH elvtárssal dolgozik egy gépen. Gáli elvtárs régi traktoros. ISMERI A GÉP minden csín- ját-binját. Nem véletlenül beszél, nek úgy róla a darányi gépállomá. San, mint a legjobb traktorosról. Sok mindent megmagyarázott a gépkezelésről Gáli ' elvtárs — mondja Jakab Erzsi. Most már a porlasztót is szét tudja szedni és össze is rakja egyedül. Idáig azzal volt a legtöbb baj. Mindig két műszakban dolgoz­nak. A gépet naponta háromszor gondosan kezelik, nem is álltak még egy percet sem géphiba miatt. A szorgalmas_ gondos munka meg­hozta az eredményét. November 7-ve Jakab Erzsi 118 százalékra teljesítette őszi tervét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 35. évfordulójának ünnepén boldo­gan vette át a 200 forint jutalmat, amelyet a gépállomások megyei köz­pontjától kapott jó munkája elis­meréséül. Október hónapban több, mint 1000 forintot keresett. Jut bőven ruhára, cipőre. Most vett magának ruhát 200 forintért, 220 forintért cipőt. Az édesanyjának 250 forintért vett cipőt, hugánan ruhát. ÉRDEMES JÓL DOLGOZNI. Aki többet teljesít, az többet ke­res, Most elhatározta, hogy deu cember l-ig 150 százalékra telje­síti őszi tervét. — A gép az em­ber legjobb barátja és segítőtársa, ezt én tudom és ha százszer szület­nék is, traktoros lennék — mondja határozott hangon Jakab Erzsi, Tekintetéből a bizakodás és a na. gyobb eredményekért való küzden*. akarás sugárzik. Büszke rá, hogy otthon a faluban is elismeréssel beszélnek munkájáról, Bebizonyí­totta, hogy az ellenség rágalmai_ amit a traktoroslányokra szórtak, mind szemenszedett hazugság. Bebizonyította, hogy a nők éppen úgy, mint a férfiak, megállják, he­lyüket a szocialista építés minden területén. A traktoron is. Hő évvel ezelőtt, 1877 novem­ber 22-én született Érd- mindszenten a magyar költészet egyik legnagyobb alakja — Ady Endre. Ady, aki elszegényedett, „hét szilvafás” kisnemesi családból származott, egész életében, büszkén vallja magát azoknak a boes- koros nemeseknek utódául, akik Dózsa György seregében és Esze Tamás talpasai között a parasztsággal együtt harcol­tak életre-lialálra, a feudális nagy­urak, főpapok és a császári önkény elleni; „Dózsa György unokája va­gyok én — Népért síró, bús, bocs. koros nemes — Hé, nagyurak, jő lesz tán szobaáüni — Kaszás né­pemmel, mert a nyár heves. — A nyár heves, s a kasza egyenes.” Ady Nagykárolyban és Zilahon tölti gimnáziumi éveit, aztán Deb­recenbe kerül egyetemre, majd 1900 januárjában a nagyváradi „Szabadság” munkatársa lesz. A kor, amelyben Ady költői pá­lyafutása elindul, — a századfordu­ló forradalommal terhes korszaka. Az űri-Magyarország még a Mille- neum, az „ezeréves Magyarország” dicsfényében tetszeleg, s nem: ve­szi észre, hogy lába alatt már dü­börög a föld. A feudális nagybir­tok és a harácsoló nagytőke érdek- házassága egyre szorosabbra fonó­dik s közben milliók vesznek ke­zükbe vándorbotot, hogy messzi tengeren túl leljék meg. azt a da­rabka kenyeret, amit hiába keres­tek a „tejjel és mézzel folyó Ká­naán” hazájában, az úri-Magyar- országoB. A nagyvárosokban pedig már szerveződik új honfoglalásra a jövendő hadserege, az egyre nö­vekvő, öntudatosodó proletariátus. Az ország képe kívülről változat­lan; az, ezenholdas latifundiumok országa, a nagy magyar „ugar”, amelyet belepnek az „égignyúló gizgazok”, s melyet az "!nl51''adott­ság, az elnyomás és sötétség vad indái fojtogatnak, de lenn, a mélyből már egyre erősebben tör fel Dózsa György népének kiáltása, készülődik az „aratás nagy ünne­pe”. Ebbe a tespedt, mozdulatlan, vihar előtti, fojtó légkörbe zendül bele Ady harci riadója. Felzúg­nak az ..új időknek új dalai”. „Más­képen lesz holnap, másképen lese végre, -— Uj arcok, új szemek ka. cagrnk az égre. — Uj szelek nyö- getik az ős magyar fákat, — Vár­juk már, várjuk az új magyar csodákat.” 1 306-ban jelent még Ady ha­talmas feltűnést keltő, szé­leskörű vihart támasztó verseskö­tete: az „Uj versek” s utána úgyszólván évről-évre — mind­megannyi harci rohamcsapat — újabb kötetek következtek. Mint­ha egy izzó meteor csapott volna be a minden nagyot, nemeset mélybehúzó láp szürke, silány unott világába. >S akárcsak a poshadt vízben, brekegő békák kó­rusa, úgy hördült fel egyszerre az „'úri-Magyiarországi”, a tiszaistvá- nok, hercegferencek, rákosijenők szentszövetsége. „hazaárulónak”, „nemzetgyalázónak” bélyegzi a költőt, aki kíméletlen őszinteség­gel tárja fel az ezer sebből vérző, dolgozó nép évszázados, szörnyű elnyomatását: „Magyarország dús ország volt, Van termése, kincse, vadja, De amit a bús ncp szerzett, Víg uraság zsebre rakja. „Csak a gazdag, csak a zsarnok Élt fei minden földi jókat, Megláncolták, butították A dolgozó milliókat.” (Történelmi lecke fiúknak.) De a költő nemcsak leleplez, hanem harcba is szólít; „Ez az ország mindnyájunké, Hol bilincset urak vernek; Háborúra készüljön föl Minden sápadt munkás-gyermek” „Föl gyermekek tanulásra, Háborúi-a, egészségre. Ti lesztek majd a rab ország Megváltott és boldog népe.” ^dy a forradalom hírnöke, a forradalom költője. Vádoló képet fest a bilincsbevert, feudális Magyarországról, „Elvadult tájon gázolok: ős, buja földön dudva muhar. Ezt a vad mezőt ismerem. Ez a magyar ugar.” De nemcsak vádol, hanem megmutatja a kiutat is. Zseniális tisztánlátással méri fel a tennivalókat s versben, cikk­ben, novellában egyforma szenve­déllyel száll síkra a forradalom gondolata mellett, s nem egy, írá­sában. túl is mutat ezen a célon: „A rangokkal, kiváltságokkal.. . arisztokráciával és klérussal, .9 a kiszipolyozó tőkével egyszerre kell végezni” — írja még 1803-ban ■egy cikkében. A forradalom tűzét legszebb, leg­nemesebb hagyományainkkal élesztgeti. Példaképének Dózsát idézi s kuruc-verseiben az igaz ha- zafiság szikrájából izzó, forradal­mi láng csap fel: „Morva grófé földem, Asszonyom a sírban, Menjünk, menjünk Munkács felé, Már eleget sírtam.” „Nincsen e világon, Nem maradt már semmi: Eszé komám ideje már Rákócziért menni.” „Urak, papok dölyfét, lm, eleget tűrtük, = GyomrunJcba a sok bánatot, Már eleget gyűrtük.” „Rákóczi, akárki, Jöjjön valahára: Kígyóinknak, Esze komám, Lépjünk a nyakára.” (Esze Tamás komája.) 1 912 — a magyar munkás- mozgalom forradalmi fel­lendülésének esztendeje, s ekkor születnek Ady legszebb, iegharco- sabb, forradalmi tettekre mozgó­sító versei is. „Tűz, vér, láz, újság, boldog változás, csupa teremtés lángol a szemekben. Örök tavasz, örök forradalom,, óh ékeskedjék, mindig ékesebben.” — dalolja 1912 márciusában. (Uj, tavaszi sereg­szemle). 1912 május elsejére írja a „Tűz csiho!ójá”-t: „Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek S ha százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek,” „Ez a világ nem iestálédött Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknali; Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki.­bátrabb.” A forradalmi roliamia-készülő- dés izzó szenvedélye perzselő erő­vel sugárzik e verséből: „Roha­nunk a forradalomba.” A forradalmi optimizmust, a harcos nekilendülést, a haladás győzelmébe vetett biztos bitet azonban olykor-olykor felváltja a csüggedés, az önmarcangoiás han^ ja, S ez a késerű, sokszor pesszi­mista hang nem véletlen'. „Ady pesszimizmusa és optimizmusa, hite és hitetlensége, forradalmi és beteg érzelmei mélyén egyaránt az a kérdés lappang: Hol van a ma­gyar nemzet új vezető osztálya?” — írja Révai József elvtárs Ady- tanulmányában. Ady kereste ezt az új erőt, amely győzelemre viszi majd a nemzetmentő forradalom zászlaját s keresés közben a mun­kásosztály felé fordul, ^dy, bár nem volt szocialista 7'% költő, szíve mindem mele­gével. fordul a pi’oletariátus felé s felfedi benne az új, szebb jövő .rcihamcsapatát: ,,Veletek száguld, 'vív, ujjong a lelkem: Véreim, ma­gyar proletárok.” Az opportunista, szociáldemokrata vezetők, azonban bizalmatlanok, nem egyszer eluta­sítók Ady-val szemben. „Szívem küldöm, ez ó frigy-ládát s kívánok harcos, jó napot. Véreim, ti dü­börgő ezrek,” — írja Ady örökszép versében, (Küldöm a frigy-ládát). A jobboldali szociáldemokraták nem egyszer hátbatámadták a Nép­szava hasábjain. Hogy Ady forra­dalmi elveiből nem vonta le a vég­ső következtetéseket s bármilyen közel is került a munkásosztályhoz, de nem vált tudatos marxistává, ez nagyrészt annak tudható be, bogy a jobboldali szociáldemokrata vezetők elvtelen, megalkuvó maga­tartása kiábrándítólag hatott rá. T 919. január 27-én halt meg Ady Endre. A „Magyar pokol”-al vívott megalkuvás nélkü­li, szenvedélyes harca és súlyos betegsége felőrölte erejét. Ha ma élne, 75 esztendős lenne s boldo­gan látná; nem harcolt hiába. Az ezerholdas latifundiumok, a butító klérus, a vérszívó tőke uralma már a múlté s az egykori „ugar” — paradicsommá szépült. „Urak, pa­pok dölyfét” nem kell már tűrnie a felszabadult népnek, amely ma hálatelt szívvel gondol nagy költő­jére, aki ébresztője, lelkesítője, lángszavú dalosa volt Dobsa János, I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom