Somogyi Néplap, 1952. november (9. évfolyam, 257-281. szám)
1952-11-10 / 263. szám
Az ENSZ-közgyűIés gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottságának november 6-i délelőtti ülése SOMOGYI NÉPLAP Hétfő, 1952. november ÍQ. New-York (TASZSZ). Az ENSZ gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bizottsága most tárgyalja az elmaradott országok gaz da sági fejlődésének kérdését. Az Egyesült Államok és Anglia képviselői felszólalásaikban azt állították, bogy az .elmaradott országok gazdasági fejlődésének egyedüli útja az lenne, ha szegesebbre tárnák a kapukat az amerikai és angol tőke előtt. Egyiptom, Pakisztán, Indonézia. Irán és számos más ország képviselői felszólalásaikban ismertették ae elmaradott országok nehéz gazdasági helyzetét és felihívták a figyelmet a nemzetközi kereskede lem kiszélesítésének szükségességére. Több küldött felszólalásában hangsúlyozta, hogy a külföldi tőke a kizsákmányolás politikáját folytatja a gyarmatokon és féligyarma- tokon és mitsem törődik ezeknek az országoknak gazdasági fejlődésével. Pakisztán, Indonézia, Kuba és több más ország képviselői felhívták a figyelmet az olyan nemzetközi egyezmények megkötésének szükségességére, amelyek elősegítenék a nemzetközi kereskedelem fejlesztését. A vita során a Szovjetunió, Lengyelország és Csehszlovákia kü. döttei meggyőző adatokat soroltak fel, 'amelyek azt bizonyítják, hotf” a Szovjetunió és .az európai népi demokratikus országok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti kereskedelem, gazdasági és kulturális együttműködés az egyenlőség és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán alapul és elősegíti ezeknek az államoknak állandó gazdasági fejlődését. A november 6-i délelőtti ülésen A. A. Gromiko, a Szovjetunió képviselője nagy beszédet mondott. G remiké leleplezte az imperialista hatalmak gyarmatosító politikáját és rámutatott az e maradott országok lakossága nehéz helyzetének okaira. A. A. Gromiko elvtárs nagy beszédet mondott az ENSZ-közgytüés 2. számú bizottságának november 6-i ütésén New-York (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlés 2. számú bizottságának november 6-i ülésén A. A. Gromi- ko, a Szovjetunió képviselője beszédet mondott az elmaradott országok gazdasági fejlődésének kérdéséről. Beszédéből az alábbi részeket közöljük: Senki előtt sem titok az a körű meny, hogy sok, gazdasági tekintetben elmaradott országban — bár ezeknek az országoknjak jelentékeny természeti kincsei és hatalmas munkaerő tartalékai vannak, aza<z megvannak a gazdasági élet fejlesztéséhez szükséges fontos feltételek — a lakosság mégis igen súlyos anyagi helyzetben van, állandóan szükséget szenved és nyomorog, sokmiilió embert pedig az éthhalál fenyeget. Ezeknek az országoknak népei a valóságban nem igazi urai igen gazdag erőforrásaiknak és mindeddig nem tudták ezeket az erőforrásokat a maguk javára felhasználni. Röviddel 'ezelőtt Chile képviselője a teljes ülésen jo-gga' hívta fel a közgyűlés figyelmét arra, hogy az elmaradott országok nemzeti jövedelmének egy főre eső része évi 20—200 dollár között váltakozik. Az ENSZ titkárságának az 1949 —50. évi gazdasági világhelyzetről szóló jelentéséből kitűnik, hogy a világ lakosságának körülbelül egy- harmadát számláló országoknak nemzeti jövedelme nem egészen 5 százaléka a világ összes országai nemzeti jövedelmei összegének és egy főre eső része évi 50 dollárnál is kevesebb. Ezen országok közé tartozik Burma, Indonézia, a Fü. löpszigetek, Equador, Abesszínia, Haiti, Saud-Arábia, Thaiföld és több más állam. Ennek a helyzetnek mindenekelőtt az az oka, hogy az elmaradott országok politikai és gazdasági tekintetben az imperialista nagyIi.atalmáktól és » külföldi monopóliumoktól függenek. Az utóbbiak gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartják ezeknek az országoknak egész gazdasági életét, gazdasági életén keresztül társadalmi életét, kizsákmányolják ezeket az országokat, az elmaradott országok lakossága leglényegesebb l'ét- érdekinek megsértésével, a magük gazdagodása érdekében hatalmas profitokat sajtolnak ki ezekből az országokból. Mindez úgy történik, hogy az elmaradott országok legértékesebb természeti kincseit, a kőolajat, az ónt, a rezet, a horganyt, a mangánércet, a nikkelt és más értékes természeti kincseket külföldi monopóliumok rabolják el;. A gazdaságilag elmaradott országok lakosságának túlnyomó többsége a legnagyobb nyomorban él. Ennek egyik oka az, hogy ezekben az országokban a feudális és félfeudális földbirtoklási rendszer uralkodik, a föld nagyrésze a" nagybirtokosok és a külföldi monopóliumok kezében összpontosul. A parasztoknak viszont nincs földjük. Ez a helyzet a világ sok országában figyelhető meg, a többi között Brazíliában, több közel- és középkéleti országban stib. Ezekben az országokban a megművelt föld jórésze a nagybirtokosoké. A külföldi monopóliumoknak az elmaradott országok mezőgazdaságába történt behatolása, a többi között a hatalmas földterületek felvásárlása még inkább súlyosbítja ezen országok parasztságának amúgy is nehéz helyzetét. Az elmaradott országok parasztságának súlyos helyzete azt bizo- nvít-ía, hogy ezen országok számára hatalmas jelentőségű volna a mostani mezőgazdasági helyzet megváltoztatása. Ez a helyzet azt mutatja, hogy .a földnélküli kis-, valamint középparaszto'k érdekében végrehajtandó agrár reformok, — amelyeket természetesen minden egyes elmaradott országban a konkrét nemzeti sajátságok figyelembevételével kell végrehajtani — feltétlenül szükségesek ezen országok számára. A földreformok — amint ezt a Kínai Nép- köztársaság példája mutatja megszabadíthatják a gazdaságilag elmaradott országiok termelő erőit a. fejlődésüket akadályozó feudális bilincsektől és földet biztosíthatnak a mezőgazdasági termelők a parasztok számára. Ez viszont elősegíteni a feltételek megteremtését arra, hogy a gazdaságilag elmaradott országok iparosodhassanak, hogy létrejöhessen nemzeti iparuk. Közismert, hogy az Egyesült Államok és tö’bb más fejlett 'kapitalista állaim igyekszik az elmaradott országokat továbbra is gazdasági életének nyersanyagszállító függvényeiként áruinak elhelyező piacaként megtartani, szemben -az elmaradott országok jogos nemzeti érdekeivel. Emellett az említett kapitalista államok ar% törekszenek, hogy az elmaradott országa kát bevonják agresszív háborús terveikbe, részben olymódon, hogy ezekből az országokból különféle nyersanyagokat szállítanák ki. De nemcsak ezen a módon. Az Egyesült Államok a megfelelő egyezmények .megkötésekor állandóan azt követeli, hogy az elmaradott országokban 'katonai létesítményeket — repülőtereket, kikötőket, autóutakat stb. —- építhessen. Az elmaradott országok önálló gazdar sági fjeilődjését állandóan hátráltatják, külkereskedelmét korlátozzák, ellenőrzés alá helyezik, Számos meiggyőző adat bizonyítja, hogy egyes hatalmak terjeszkedő politikát folytatnak az elmaradott országokkal szemben. íme néhány adat; Az Egyesült Államokban működő Nemzetközi Fejlesztési Tanácsadó Testület” az Egyesült Államok elnöke elé terjesztett jelentésében felhívja a figyelmet arra. hogy az Egyesült Államok a stratégiai nyersanyagok nagyrészét az elmaradott országokból importálja.- A Testület ezeknek az országoknak gazdasági .életét az Egyesült Államok katonai előkészületei lényeges részének tekinti és azt javasolja. hogy az úgynevezett műszaki és gazdasági „segély” érve alatt szerezzék meg ezeknek az országoknak nyersanyagforrásait. A „New-York Times” 1952 május 14-i jelentése szerint az Egyesült Államok úgynevezett gazdasági együttműködési hivatalának főnöke kijelentette, hogy „az Egyesült Államok által importált, szűkében lévő nyersanyagoknak több mint háromnegyedét az elmaradott országokból kell megszerezni.” Az Egyesült Államok hivatalos körei ésí az ENSZ-ben működő képviselői azt a benyomást próbálják kelteni, hogy az Egyesült Államok önzetlen politikát folytat az elmaradott országok irányában. Gyakran hallunk ismét és ismét nyilatkozatokat arról, hogy a Tru- man-programm hírhedt negyedik Pontja alapján nyújtott úgynevezett „műszaki és gazdasági segély” az Egyesült Államok „önzetlen” szándékainak megnyilvánulása. Az ilyenfajta kijelentéseknek semmi közük sincs a valósághoz. Áz Egyesült Államoknak az elmaradott országokkal e „segély” kérdésében kötött megállapodásai és a megállapodások végrehajtásának egész gyakorlata azt mutatja, hegy a Truman-programm 4. pontja alapján nyújtott úgynevezett „segély” — amelyet az Egyesült Államok államférfiainak dicsőítő szóáradata kisér — a valóságban nem egyéb, 'mint az amerikai bankárok és gyárosok terjeszkedési politikájának különleges formája. Célja pedig az. hogy méginkább ellenőrzése alá helyezze és a Wallstreet parancsuralma alá rendelje az elmaradott országok gazdasági életét — és nemcsupán gazdasági életét. Nem véletlen, hogy Howard Buffet, az Egyesült Államok képviselőházának tagja a 4. pontot „régi eszmének” nevezte. Azt mondotta róla, hogy „ez az amerikai indiánok 75 esztendőn át alkalmazott kényszerétrendje.’. Az indiánok mint ismeretes kihalófélben vannak. A Demokrata Párt nemrégen Chicagóban tartott kongresszusán Truman elnök elég világosan feltárta az úgynevezett 4. pont értelmében folytatott politika céljait. Kijelentette, hogy ez a programm az Egyesült Államok számára „jó vállalkozás... a kéreskedelőm ki- terjesztését. több áruelhelyező piacot. több nyersanyagellátást jelent”. (Lásd a New-York Times ezév július 27-i számát.) Achesom a „Statesman” című folyóirat közlése szerint ezév január 28-án ezt mondotta erről a prog- rammról; „Nem az emberszeretet hajt bennünket, ehhez a prog- rammhoz gyakorlati érdekeink fűződnek.” Mint láthatják, ez szintén elég nyílt beszéd. Azokban az esetekben .., midőn az elmaradott országok bizonyos szilárdságot árulnak el és kifejezésre juttatják, hegy nem akarják alávetni magukat kívülről rájuk erőszakolt kötelezettségeknek, akkor az Egyesült Államok fenyegetőzve ráförmed azokra az országokra, nyomást gyakorol reájuk, hogy kényszerű kötelezettségek vállalására késztesse őket. A „segély”-ben részesülő sok ország kormánya — mint a tények mutatják — kevéssé törődik az ország nemzeti érdekeivel és elfogadja ezeket a feltételeket. Emellett egyre gyakrabban vagyunk tanúi annak, hogy egyre szélesebb társadalmi körök kezdik megérteni, hova vezet ez az út és milyen következményekkel fenyegeti az említett országok állami független-, ségét, szuverenitását. Az úgynevezett „műszaki segély” és a „katonai segély” szorosan összefonódik, ami sok ténnyel bizonyítható. Alátámasztja ezt maga az Egyesült Államok elnöke is gazdasági jelentéséiben, amelyet 1951 januárjában intézett a kongresz- szuahoz. A jelentés megemlíti, hogy „a katonai segély és a gazdasági segély között nincs éles határvonal”. Mindez megmutatja, hogy az Egyesült Államok hivatalos köreinek a Truman-programm 4. pontjával kapcsolatos hamis propagandájának semmi köze sincs az Egyesült Nemzetek Szervezete feladataihoz és az ENSZ alapokmányának elveihez, minhogy e programm lebonyolításának az a célja, hegy az elmaradott országokat alárendelje az Egyesült Államoknak. E programm nem segíti elő a gazdaságilag elmaradott országok fejlődését, hanem ellenkezőleg, az a célja, hqgy fenntartsa gazdasági elmaradottságukat. Igen kifejezően jellemezte az Egyesült Államok gazdasági terjeszkedését a „Demokrácia” című argentin lap. A lap ezt írta: „Az Egyesült Államok féktelen teric's- kedése és politikájában mutatkozó imperialista tendenciák fokozódása főként a latinamerikai országok kizsákmányolásának területén mutatkozott meg. Az Egyesült Államok hatvankét esztendős ,.együttműködésének” ezek a céljai: anarchiát kelteni ezeknek az országoknak politikai rendszerében, alárendelni kormányukat erőszakkal vagy a kormány beleegyezésével, adósságokba keverni ezeket a kormányokat, fékezni Latin-Amerika gazdasági fejlődését, akadályozni iparosítását, a pauperizmus állapotában tartani és ezzel engedelmes és olcsó munkaerőszállítóvá tenni”. Az Egyesült Államok egyik fő eszköze az elmaradott országok leigázása terén az említett országokba irányuló tőkebevitel. Ezt a tőkebevitelt a gazdasági fejlődést támogató pénzügyi segítségnek nevezi. 1945-től 1951-ig az amerikaiak külföldi tőkebefektetései több mint kétszeresükre emelkedtek, azaz 19 milliárd 282 millió dollárral nőttek meg. A 34.694 millió dollárnyi 1950-es amerikai befektetéseknek majdnem 20 százalékát latinamén1 kai országokban helyezték el. Az e’maradott országokban elhelyezett1 külföldi tőke rablójellegét bizonyítja a többi között az a tény, hogy az amerikai és egyéb monopóliumok tőkéiket nem a termelési eszközök termelésébe, nem is a feldolgozó ipar ágazataiba, hanem főként azokba az ágazatokba ruházzák be. amelyek stratégiai nyersanyagokat és nagy profitokat juttatnak nekik. Az amerikai monopóliumok egyre mélyebben behatoljak a gyarmati és függő országok gazdasági életébe, kiszorítják onnan angol, francia és egyéb konkurenseiket. A „Survey of Current Business” 1952 augusztusi számának jelentése szerint 1946-ban az Egyesült Államok külföldi tőkebefektetéseiből származó profitjai 1 milliárd 113 millió dollárra rúgtak, de 1951-ig- két és félszeresükre nőttek és elérték az évi kétmilliárd hétszázmillió dollárt. Mindenki tudja hogy tulajdon- képen mit is jelent az Angliának és Franciaországnak nyújtott amerikai segély. Erről nincs is mit mondani. Mit mondhatunk akkor az elmaradott országokról? A kizsákmányoló amerikai „segélyben” részesülő^ gazdaságilag elmaradott országok a szó szoros értelmében jajveszékelnek ettől a „segélytől” és azt sem tudják, hogyan szabaduljanak meg tőle, mert ez a ..segély” az említett országok valóságos kifosztását jelenti. Gromiko elvtárs a továbbiakban kimutatta, hogy a gazdaságilag elmaradott országok gazdasági élete fokozatosan a gyarmattartó hatalmak ellenőrzése alá kerül, s e hatalmak többek között az árpolitika megszabásával is kizsákmányolják áldozataikat. Irán és Brazília képviselőinek igazuk van — folytatta Gromikó elvtárs — amikor kijelentik, hogy a gazdaságilag elmaradott országokban uralkodó külföldi magántőke csak fokozza ezeknek az országoknak a függőségét. Az a politika, amelyet jelenleg néhány hatalom az elmaradott országok megsegítése terén folytat. kompromittálta magát. Más politikára van szükség, amely az ENSZ alapelveinek nem szavakban, hanem tettekben való betartásán alapul. Ahhoz, hogy a helyzetet megváltoztassuk, meg kell szüntetni a néhány hatalom által folytatott fegyverkezési versenyt, meg kell szüntetni aiz imperialista hatalmaknak azt a 'kísérletét, hogy az elmaradott országok területét katonai támaszpontok építésére használják fel, csökkentEEii kell a ha- dii'term'el'ést és ki kell fejleszteni a békés célokat szolgáló termelést. A Szovjetunió, ugyanúgy, mint a múltban, ame.left száll síkra, hogy az elmaradott országokkal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok segítsék elő az országok nemzeti iparának, mezőgazdaságának és közlekedésének fejlődését. Az a kereskedelem, az a gazdasági, technikai és kulturális együttműködés, amely jelenleg a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között fennáll, az egyenlőség és az érdekék kölcsönös tiszteletben tartásának elvén a!apul és elő. segíti ez államok gazdaságának szakadattan feiend ülését. Jóllehet a népi demokratikus országok nagyobb mértékben szenvedtek a háborútól, mint a nyugateurópai tőkés országok, amelyek továbbra is amerikai könyörado- mányban részesülnek, az ipari termelés háború előtti színvonalát már 195Tben túlszárnyalták, Lengyelországban 2.9-szeresen, Csen- szilo vékáéiban Í.7-szeresen, Magyarországon 2 5-szeresen, Romániában 1.9-szeresen, Bulgáriában 4 6-szeresen, A bániában pedig több mint ötszörösein. Óriási sikereket ért el gazdaságának fejlesztésében a Német Demokratikus Köztársaság, amelynek ipari termelése Í952ig nemcsak elérte, hanem 36 százalékkal túl is haladta a háború előtti színvonalat és ipari termelésének volumene 1951- fcen 2.4-szereisen múlta felül az 1946. évi ipari termelés volumenét. Gyors ütemben fejlődik a Kínai Népköztársaság gazdasága. A kínai ipar fejlődésének sikereiről beszél például az a tény, hogy az ipari termelés volumené 1951-ben 1949-hez viszonyítva több mint kétszeresére növekedett, helyreállították a vasúti közlekedést és új vasútvonalakat építenek. 1950-ig jelentős »ikreket ért el gazdaságának fejlesztése terén a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, amíg csak ,a békés építőmunkát félbe nem szakította az amerikai intervenció. 1949-ben az ipari termelés az 1946. év.i színvonal négyszeresére emelkedett. A népi demokratikus kormányzat által végrehajtott földreform eredményeképpen a vetésterületek csaknem 25 százalékkal bővülték, s nagymértekben növekedett & mezőgazdaságii növények terméshozama. Miért értek el ilyen sikereket ezek az országok? Azért, mert kölcsönös viszonyuk a Szovjetunióval ás egymással teljesen más elveken alapul. Azért érték el ilyen sikereket, mert a, Szovjetunió rendszeres és igazi önzetlen anyagi és technikai segítséget nyújt ezeknek az országoknak, amelyek ai Szovjetunióval összetartanak, hogy megteremtsék a gazdasági együttműködést és , 'kölcsönös segítségnyújtást. Gromiko elvtárs ezután ismertette a küldöttek előtt a Szovjetunió hatalmas gazdasági fejlődésének néhány adatát, majd így folytatta: íme a tények, amelyek a Szovjetunió békés célokat szolgáló gazdasági fejlődésének eredményeiről tanúskodnak. íme a gazdasági fejlődés két ellentétes vonalának tényei. Egyfelől: ai kapitalista államok fejlődésének vonala, azoké az államoké, amelyek — elsősorban az Egyesült Államok — fegyverkezési hajszát folytatnak és nemcsak, hogy nem nyújtanak segítséget az elmaradott országoknak, hanem ellenkezőleg, gazdaságilag és politikailag megfojtják azokat, másfelől: a Szovjetunió és ai népi demokratikus államok fei- lődésének vonala, amelynek alapja a békés alkotómunka, a kommunizmus hatalmas építkezései a Szovjetunióban, az egyre növekvő társadalmi követelmények kielégítésére irányuló termelés kibontakozása. {Folytatása a 3. oldalon,)
