Somogyi Néplap, 1952. október (9. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-26 / 252. szám
Vasárnap, 1952 október 26. SOMOGYI NÉPLAP 7 GAMÁS. SZÖVETKEZETI KÖZSÉG I Somogytúr községet j «elkerülve, az országút két oldalán ■smaragdzöld táblák terülnek el. A jobboldali részen ősziárpa-tábla, másik oldalon rozsvetés dús sorai látszanak. Ez a terület a gapiám Haladás termelőszövetkezet tulaj- dona. Meglátszik rajta a {rondos kezek munkája. Valamivel dább, egy domb hajlatánál traktorok szántanak. Vizbor István, “Győri János, Dobai Imre, Fekete Árpád, Bekk Lajos, a tsz traktoro- ■sai igyekeznek, hogy mielőbb előkészítsék a talajt. Az eke mély barázdát hasít és sorra tépi ki és te- meti el a gazt. A faluban a Haladás tsz székházának egyik1 helyiségében gyapotot .szárogatnak. Vigyáznak a „fehér .arany”-ra, nehogy megpenészesed- jék, hiszen ebből több mint ÍO.ÖOO forint jövedelemre számítanak. A szobában beszélgetnek: Tóth Istvánná, ■a tsz könyvelője, Tölli Zoltán tsz •elnök és a szövetkezet agronómusa. Arról tárgyalnak, hogy milyen nagy változás történt néhány év alatt a községben és a termelőszövetkezetben. Mindnyájan emlékeznek a szövetkezet megalakulásától kezdve arra, ami napjainkig történt. Jól etm lékszik rá Tölli Zoltán is. hiszen 1950 telén Galaborék, Szabó János, Hagy Gyula családja és a többi nyolc gazda között ő is küzdött a nehéz percekkel. Akkor azon töprengtek, mit válasszanak: a megszokott régit, a bizonytalan egyéni gazdálkodást, vagy az új, az .előttük Ismeretlen szövetkezés útját. A múlt igájából felszabadult dolgozók bátran léptek az új. pártunk által megjelölt útra. Száztizenhét bold földet és 4 lovat vittek a közösbe. A párt segített a fiatal csoportnak. Tagosították a földet és munkásosztályunk ajándékai: a gépek is megjelentek a gamási határban, hogy segítségé re legyenek a csoportnak a többtermelésért vívott harcban. Már az első év gazdag és eredményes volt. Búzából 10 mázsás termésátlagot értek el. míg az egyéni gazdák 9 mázsát takarítottak be. Kukoricából 4 mázsával termeltek többet, mint az egyéniek. «Évvégi •zárszámadáskor Munkaegységenként 4 kiló kenyérgabonát, 2 kiló kukoricát, 1 kiló árpát és 5 forint készpénzt osztottak ki a tagok kö zött. A termelőcsoport tagjai tudták. hogy a jó bornak is kell a cégér. Éppen ezért népnevelő munkát végeztek a dolgozó parasztok között. Saját megváltozott életüket mondták el. Harminchárom család '.kérte felvételét 1950 őszén a cső portba. Dékmár Mihály, Puha Miklós, Búzás Sándor és a többi új tagok is lelkesen kezdtek a munkához. Akadtak a szövetkezet tagjai közt olyanok is, mint Ladiszlai Ferencék, akik azt gondolták,.hogy most már nekik dolgozni sem'kell, kiskirályoskodva, basáskodó módon bántak az újonnan belépőkkel, csak amikor figyelmeztették őket, javítottak ezen. 1951 tavaszán szépen, megkezdődtek a munkák, de a hibák újból előjöttek, éppen a kapálás és a szénafélék betakarítása idején. Ladiszlai. mint a csoport elnöke, saját részére az alapszabály szerint megengedett területnél jóval többet akart megtartani háztáji gazdálkodásra, a tagság ezt nem engedte meg. Ladiszlai mellett akadt még hozzá hasonló két naplopó, dologkerülő: Pusztaszeri János és Somogyi István. Ez a klikk az elnökkel és családjával az élen, mindenben ellene volt a tagság kezdeményezésének. Odáig fajult a dolog, hogy az elnök egyszerűen, szabotálta a munkákat és rábeszélte a tagságot, hogy el kell adni az állatokat, mert azokra nincs szükség. Ez részben meg is történt. A becsületes tagok azonban nem tűrték ezt és a Ladiszlai-családot 1951 augusztus 17-én kizárták a szövetkezetből bogy a szövetkezet nem tűr meg olyanokat soraiban, akik más bőrén akar élősködni, ezért lépünk be”. Az 1951-es évben, Ladiszlai eltávolítása után — Tölli Zoltánt választották meg a szövetkezet elnökének. Tölli elvtárs tudta, hogy egy nagyüzemi gazdaság fejlett állatállomány nélkül nem tud elérni gazdag eredményeket. Még 1951- ben vásároltak gőbölyhízlaláshoz alapanyagot és egy törzs-tehenészetet. Munkájuknak gyümölcse a zárszámadáskor mutatkozott meg. Még 1950-ben az oszthatatlan szövetkezeti alap — épületek, gépek. berendezések, felszerelések, igásállatok, stb értéke — alig tette ki a tízezer forintot, 1951-ben már 78.801 forintot számláltak. Búzás Sándor 65 éves tsz tag pl. munkaegységei után búzából 8, rozsból 1.5, árpából 3.5, kukoricából 6.5, répából 4.5 mázsát kapott. Ezen felül cukrot, mákot és készpénzt. Egyre többen figyeltek fel a szövetkezeti tagok munkájára és 1951 őszén még nyolc család lépett be a közösbe. Földterületük ekkor már meghaladta a félezer holdat forintot takarítottak meg. Lóállományukat 16, szarvasmarha-állományukat 53, sertésállományukat pedig 234 darabra növelték. Ebben a gazdasági évben terméseredményeik is jóval nagyobbak voltak az előző évieknél. A keresztsorosan vetett búzából 16 mázsás átlagtermést takarítottak be holdanként. A keresztsorosan vetett árpájuk 12.30 mázsás termést adott az egyéniek 8 mázsás átlagtermésével szemben. Bőven jutott osztalékként a tagoknak, de az; államnak sem maradtak adósai. A három esztendő közül Gamáson ez az év volt a legeredményesebb. A Haladás termelőcsoportban í?$p mint nap újabb belépők jelentkeztek. Újabb 101 család, 1007 kataszteri holddal, állatállománnyal és gazdasági felszereléssel gazdagította a Haladás tsz-t. Alakult a községben még két termelőcsoport: a Béke 668 holddal és az Uj élet 620 holddal. A marcali járás begyűjtési és őszi munkájáról Döntő változás ebben az évben történt. Sikerült felszámolni és leleplezni a Ladisz- lái-klikk maradványait is. Megkezdték az építkezéseket. Újjáépítettek egy 45 férőhelyes tehénistállót. Sok épületet kijavítottak, építettek saját erejükből egy 40 kutricás sertésfialtatót, az építkezéseknél összesen mintegy 400.000 Gamási község dolgozó parasztsága szinte kivétel nélkül arra az útra lépett, melynek fölényét, magasabbrendűségét bizonyította be az egyéni gazdálkodókkal szemben, gazdag eredményeivel, a szövetkezeti tagok jólétével, Három éven keresztül a Haladás termelőszövetkezet. Most, amikor Tölli Zoltán a Haladás termelőszövetkezet dúsan zöl- delő tábláit, az egész község beta- goMtott földjeit nézegeti és látja esténként a földet szántó traktorok reflektorfényét, a jövőre gondol, a szövetkezeti község szép jövőjére: B undor Géza. A „Somogyi Néplap" bírálata óta sokat javult a marcali járás munkája mind a begyűjtésben, mind az őszi szántás-vetésben. A párt- és tanácsszerveik — tanulva a hibákból — nagyobb gondot fo dítanak a párt- és az állami fegyelem betartására, a határozatok végrehajtására. A járási tanács több elvi és gyakorlajj segítséget ad a falusi tanácsoknak a ielada tok végrehajtásához. Javult a végrehajtóbizottsági ülés színvonala. Míg a bírálat előtt általános beszámolókat tartottak, ma már kon krét, alapos értékelést adnak a VB-tagok. A végrehajtóbizottsági üléseikre rendszeresen meghívnak egy-két községi tanácselnököt, így a helyes munkamódszer mindjob ban kialakul. A járási tanács sok oldalú segítségével a községi ta' nácsok szép eredményeket érnek el az őszi munkában és a begyűjtésiben. Főnyed községben jól foglalkozott a tanács a mindennapi feladatokkal. Mind a mezőgazdasági, mind a begyűjtési állandó-bizottság hetenként rendszeresen beszámol az elvégzett munkáról és javaslatot tesz a következő heti munkákra. Széles aktívahálózatot építettek ki az élenjáró dolgozó parasztokból, akik rendszeresen látogatják a hozzájuk beosztott családokat- A párt-szervezet sokoldalú segítséget ad a tanácsoknak és a közös munka eredménye, hogy mind a begyűjtésben, mind az őszi munkákban eleget tettek az állam iránti kötelezettségnek. Jó munkát végez a begyűjtésben Szegerdő község tanácsa is. Kukoricából 103, burgonyából 114 százalékra teljesítette a község az állam iránti kötelezettségét. Nem maradtak le a vetéssel sem. Az árpa, rozs és a búza vetését a minisztertanács által megOKTOBER ZASZLAJ 4 Irta: V. Vaeziljev, a Téli Palota ostromának részvevője ... Még jól emlékszem a fagyos A következő napon már újabb 20 dolgiozö parasztcea- lád kérte felvételét a termelőszövetkezetbe. Kriszbauer József, Sáfrán József elmondták: „látjuk, ja imán vasárnapra, amikor apum a nyakába ültetett. — Várj még egy kicsit, fiam, — kérlelt, amikor fáradtságról pa naszkodtam. — Mindjárt odaérünk a cár atyuska palotájához s .elpanaszoljuk rossz sorsunkat. Ajándékot kapsz tőle... Aztán emlékszem — az ajándékra is. Lövöldöztek ránk), körülöttünk halálsóhaj,ok, folyt a vér, vad nyeri, téssel vágtattak a kozáklovak és riadtan futottak szét az emberek .., Hat éves voltám akkor, de a napot — 1905 január 9-ét örök életemre emlékezetembe véstem. Apám,' egy hengerműhely kovácsa, egész életében a gazdag vállalkozók szolgálatában görnyedt. Mikor felcseperedtem, beadott a Putyilov.gyárba. Kemény tanoncidö volt, sok kínlódással és megalázta tással. Eszterg.ályos lettem, napi tizenkét órát vagy még annál ’ is többet dolgoztam — s a napi bér huszonöt kopek volt. Egyszer egyik társam, Vaszilij Alekszejev röpcédulát nyomott a kezembe. Keserű sorsunkról volt szó benne és harcba hívott bennünket. — Ki az, aki ilyen bátran kimondja az igazságot? — kérdeztem. — A barátaink — válaszolta Vaszilij, aztán a bolsevikokról kezdett beszélni. Hamarosan ott tanultam az ifjúmunkás tanulókörben, amelyet Vaszja Alekszejev vezetett, ö már akkor a bolsevik párt tagja volt, Sok mindent megtanultam.' Megtud, tam, hogyan alakította meg Lenin a Peterburgi „Harci Szövetség”-et, megtudtam, hogy a narvai kapund 1905-ben és 191i-ben is barrikádo<- kat emeltek a munkások. 1916-ban sztrájk tört ki a gyárban. A bolsevikok megbízásából mi, munkásfiatalok röpcédulákat terjesztettünk és kifürkésztük a pro-, vokátorokat és a cári titkosrendőrség ügynökeit. A sztrájk után sok munkást kitettek a gyárból, köztük engem is, de a gyárral nem vesztettük el a kapcsolatot. A februári forradalom kitörése előtt a munkások Alekszejevet és engem küldtek a kaszárnyákba, hogy meggyőzzük a katonákat; ne támadjanak a nép ellen. A februári forradalom napjaiban a gyári munkásalakulat gépfegyveres egységéhez osztottak be. Mi fegyvereztük le a kozákokat és a csendőrséget. A cár uralmát c munkások döntötték meg, de a ha. talmat a tőkések és a földesurak ragadták a kezükbe. A háború to vább folyt. A nép nem kapott se békét, se kenyeret, se földet. A Putyilov-gyárban a munkások keserűen állapították meg, hogy a hely zet az Ideiglenes Kannány uralma idején nem változott. 1917 április 3-án megtudtuk, hogy Petrográdra érkezik Lenin Rohantunk a pályaudvar előtti térre, ahol már annyi volt a nép, hogy se vége, se hossza! Az egész fórra dalmi Petrograd kiment, hogy fo gadja vezérét. Vlagyiryir Iljics beszédében harcba hívta a munkásokat a szocialista forradalom gyű. zelméért. Május 25-én a Putyilov-gyárban láttuk vendég ül’drága vendégünket, Vlagyimir Iljics a napi helyzetről, az időszerű politikai kérdésekről beszélt. 1917 júliusában és augusztusában a Putyilov-gyári gépfegyve- rés alakulatot érte a nagy megtiszteltetés, hogy a párt VI. kongresz- szusán őrséget álljon. A kongresz- szust illegális körülmények között hívták össze, üléseit a narvai kapu mellett, egy iskola épületében tartották, ott, ahol most a kultúrpalotánk áll. Akkor egy magas ház emelkedett szemben. Ennek a ház- nak a-z erkélyén helyezkedtünk el, erről az erkélyről láttam először Sztálin elvtársat, amikor a kongresszus ülésére érkezett. Örömmel vettük tudomásul, hagy a kongresszus a fegyvei-es felkelés, a szocialista forradalom kivívásának feladatát tűzte a Párt elé. Október 2-í-én az egész Putyilov-gyá- ron átfutott a hír: „Holnap me. gyünk! ...” Másnap reggel hosszú sorokban indultak meg a Putyilov-gyári munkások harci alakulatai a Téli Palota felé; A Tengernagyi Hivatal épülete előtt állítottuk fel a gépfegyve veket. Ott hasaltunk mögöttük és arra gondoltunk, milyen más,, milyen szép lesz az élet, ha kezünkbe vettük a hatalmat. Eldördültek az „Auróra” ágyúi és mi rohamra indultunk. Elsöpörtük a junkereket és behatoltunk a Téli Palotába. Éjszaka érkezett csapatunk a Szmolnij elé. Az épület körül tábortüzek égtek. Munkások, katonák és matrózok szájról-szájra adták a győzelmi hírt; a szovjeté kongresszusa elfogadta a bekéről és földről szóló dekrétumot és meg. alakította a szovjet-kormányt. A Putyilov-gyári munkások fegyverrel a kezükben védték Október vívmányait. Vörösgárdista alakúk’.- tunk fojtotta el az eszerek petro- grádi felkelését, aztán a Don-vidé- kén harcoltunk, amelyet félszoba- ditcttunk a fehérgárdisták uralma alól. Ott voltunk Rosztov és Harkov bevételénél. _Alakulatunkat aztán északra irányították, hogy az angol és az amerikai intervenciós csapatokat verjük szét. De szembe ke rültünk a pulkovói magaslaton Ju- gyeniccsal is és ott voltunk Perekop ostrománál. 1922-ben aztán visszatértem a Putyilov-gyárba és itt dolgozom ma is. Szeméjn előtt nőtt, erősödött gyárunk hazánkkal együtt. Boldog és gyönyörű lett az élet a szovjet földön. Uj gyárak és üzemek létesülnek, kolhozaink gazdagodnak. A sztálini terv alapján megkezdődött a kommunizmus hatalmas alkotásainak építése. Ezt a nagy erőt és tehetséget, mind az Októberi Szocialista Forradalom és nagy vezérei, Lenin és Sztálin elvtársak hívták életre. Nemcsak nekünk, hanem az egész emberiségnek megmutatták a boldogság útját, Bulgária, Csehszlo. vákia, Albánia, Románia, Lengyel- ország, Magyarország, a hatalmas Kina és a Német Demokratikus Köztársaság munkássága és parasztsága a mi példánkat követve örömteli boldog életet épít hazája földjén. Október zászlaja erősen és vidáman leng, mutatja az utat. Lenin útját, Sztálin útját! szabott határidőre elvégezték. Nemeskisfaludon szintén jól halad a mezőgazdasági munka, a dolgozó parasztok példát mutatnak a mar-, cali járás többi községeinek. A járás élenjáró községei közé tartozik Varászló is, ahol az árpát, búzát és a rozsot elvetették, burgonyából 181, napraforgóból 102, szénából szintén 102 százalékra teljesítették kötelezettségüket. Befejezésnél tartanak a kukorjcabegyüjtéssel is. Hiba azonban, hogy több községben elválasztják egyik feladatot a másiktól, vagy a begyűjtésre, vagy az őszi munkákra összpontosítanák minden erőt. Nikla községben például a tanács jól mozgósította az állandó-bizottságot a mezőgazdasági munkákra, ugyanakkor engedményeket tett a begyűjtésnél. Alkudozott a dolgozó parasztokkal, nem egy esetben még a ikulákokkai iis, ahelyett, hogy élt-volna a törvényadta jogával. Ennek eredménye, hogy Nikla község kukoricabegyüjtési tervét mindössze 17 százalékra, burgonyabeadási kötelezettségét 69, a napraforgót pedig 66 százalékra teljesítette. Nem nyújtott kellő segítséget a tanács munkájához a községi pártszervezet, így szárnyrakapott az ellenség jég- és aszálykárról szóló híresztelése. Ugyanez a helyzet Bizében és Tap- sonyban, ahol a mezőgazdasági munkák mellett elhanyagolták a begyűjtést. A járási tanács feladata, hogy a rendszeres ellenőrzéssel, a hibák és az eredmények feltárásával több segítséget adjon a tanácsok vezetőinek áhhoz, hogy a munkák egészét egyídőben tudják megvalósítani. A lemaradt községekben fokozzák a munkát Van a járásnak néhány olyan községe is, ahol elhanyagolták mind a két feladatot, mind a begyűjtési, mind az őszi munkát. Ke- levíz község például lemaradt az őszi munkákkal, ugyanakkor a burgonyabeadási kötelezettségét is mindössze 55, kúkoricábeadásí kötelezettségét pedig 48 százalékra teljesítette. Libickozmán ugyanez a helyzet. Gadányi György tanácselnök megalkuvó magatartása hátráltatja a munkát. Népszerűségre hivatkozva, nem követeli meg a törvény betartását a kulákoktól és a kulákok befolyása alatt áilló dolgozó parasztoktól. Libickozma a járás utolsó községei között kullog. Beadásukat mindössze 22 százalékra teljesítették. Lemaradás van az őszí vetésnél is. A község 'becsületes dolgozó parasztjai, munkásosztályunk, egész dolgozó népünk elvárja, hogy a tanácselnök divtárs sürgősen változtasson munkáján, szerezzen érvényt a törvénynek. Adjanak még több segítséget a községi tanácsoknak A járás területén lemaradás tapasztalható a termelőcsoportok begyűjtési munkájában is. S erre a járási tanács csak az utóbbi napokban figyelt fel és ez hiba. A járási- tanács a jövőben fordítson még nagyobb gondot a községi tanácsok munkájára, ellenőrizze rendszeresebben a tanácsvezetőket, nyújtson több segítséget a munkájukhoz. Vonják felelősségre az olyan tanácselnököket, akik megalkusznak az osztályell'enség- gel és nem hajtják végre a törvényt. A járási tanácson belül is sokkal jobban kell harcolni a lazaság, a kényelmesség ellen. Tegyék tervszerűbbé munkájukat, fokozzák az ellenőrzést, a felelősségérzetet. Előfordul a járási tanácsnál az, hogy Szabó elvtárs, tanácselnökhelyettes a gépkocsitól teszi függővé a munkát. Ez helytelen. Igaz, hogy gépkocsival kényelmesebb közlekedni, de ennek nem szabad a begyűjtés rovására menni. Az elkövetkezendő napokban folytassanak még kíméletlenebb harcot az osztályellenség, a kuláksággal szemben, s követeljék meg a községi tanácsok vezetőitől, hogy mindenki maradéktalanul teljesítse az állam iránti kötelezettségét.
